Vállgazd Blog

A kontroller szakma egyre több hallgató számára vonzó lehetőség, ugyanakkor a számos előny mellett sok nehézséggel, kihívással is jár a munkakör. Ön szerint mik a legfőbb előnyei és hátrányai a szakmának illetve Ön választaná ezt a hivatást? Milyen képességekkel kell egy jó controllernek rendelkeznie?

Az előadáson két példán, az USÁ-n és Oroszországon keresztül elhangzott, mennyire befolyásolni tudja egy adott ország kultúrája a helyi üzleti életet és munkamorált. Hogyan állunk mi magyarok ezen a téren és milyen képességeink vannak vagy lehetnek szükségesek egy külföldi munkavállalás esetén? Hozzon konkrét példákat országokkal!

1. A magyar pénzügyi kultúra: "minél többet költök, annál többet spórolok?" - Összehasonlítás a magyar és az amerikai cégek általános pénzügyi kultúrája, felkészültsége, ismeretei között.
2. A multinacionális cégek pénzügyi szervezetei - pénzügyi funkciók és fókuszok a különböző szinteken. Hogyan működtethető és látható át egy világszerte működő cég pénzügyi szervezete? Miért tart Oroszországban egy cég havi zárása egy hónapig, míg a legnagyobb tőzsdén lévő cégek 4-5 nap alatt teljes konszolidált eredmény előállítására képesek?
3. Mutatószámok és használatuk. Legfőbb pénzügyi mutatók - miért fontosak? Mik a buktatók?
4. A pénzügy/kontrolling szerepe a cégek életében. Milyen kompetenciák szükségesek a kontrollereknek? Miért kell a kereskedőknek, marketingeseknek, mérnököknek a pénzügyi tudás? Mi a jó a nagy cégekben? És a kicsikben? Karriertippek.

Nemzetközi cégek és ismert üzletemberek, politikusok és cégek off-shore pénzügyeit hozza nyilvánosságra egy svájci bankártól kapott információk révén a WikiLeaks. Ön szerint mennyire szabad/kell tisztelni a banktitkot? Van-e joga egy országnak, szervezetnek ilyen információkat vásárolnia, nyilvánosságra hoznia? Ön pozitívan vagy negatívan ítéli meg ezt a cselekedetet?

A bloggoló hallgatók egyike sem kérdőjelezte meg az offshore cégek tevékenységének korlátozására vonatkozó lépések szükségességét, azonban elítélték az adatvásárlást és információszivárogtatást. Noha az adócsalók más állampolgárok vállára helyezik át az adóterhet és  az off-shore cégek sok esetben etikátlanok, de a nemzetközi és hazai törvények értelmében is legálisak. Ha csupán a közjót tartjuk szem előtt, a társadalomnak előnye származhat belőle, másrészről azonban egy magánjogi titkot felfedni elítélendő, s nincs garancia az igazságszolgáltatásra sem. A vagyonmentést és tőkekivitelt legitim eszközökkel, a kiskapuk megszüntetésével kell megakadályozni, valamint olyan körülmények teremtésével, amelyben a vállalkozók tisztességes viselkedéssel is jó eredményeket tudnak elérni.

A dilemma megválaszolására cantera tett kísérletet, aki  értékelésében a fontosabb egyéni és társadalmi hatásokat emelte ki. Habár a személyes vagyoni helyzet szempontjából az offshore tevékenység igen jól jövedelmező lehet pl. kevesebb adó, vagyonkimentés; ugyanakkor az offshore más gazdasági szereplőket megkárosít. Teszi például úgy, hogy az anyaország költségvetésnek komoly bevételkiesést okoz, ezáltal másokra terheli a közügyek finanszírozását. Másrészről viszont gyakran ösztönzi a beruházásokat és munkahelyet is teremt az adóparadicsom országaiban. A legfőbb kérdés tehát, hogy hogyan értékeljük a tőke mozgását, hiszen mást mond a vállalkozó és mást a hazai illetve offshore ország politikusa a vitában.

 (A 2011. március 25. (péntek) éjfélig megtett hozzászólások kerülnek értékelésre.)

Argo szerint nagyon nehéz kérdés a vállalatok számára, hogy nyílt innovációval dolgozzanak vagy szabadalmakkal. Az üzleti élet fontos mozgatórugója, a pénz szempontjából sokszor jobban megéri szabadalmakkal dolgozni, hiszen ezek hosszú távú pénzügyi előnyt jelentenek a vállalatoknak, a nevüket és szerepüket is emeli a gazdaságban, például a gyógyszeriparban, az egészségügyben ez a rendszer tűnik kifizetődőnek. Ugyanakkor fel kell tennünk a kérdést, hogy nyílt innovációs összefogással lehetnének-e hatékonyabbak a fejlesztések. Bizonyára sok iparágban az összefogással még gyorsabb fejlődés állhatna be, de ameddig csak az anyagi tényezők mozgatják a stratégiai döntéseket, addig erre kevés esély van. Állami szerepvállalással, kooperációs támogatásokkal a változás előremozdítható lenne.

 (A 2011. március 25. (péntek)  éjfélig megtett hozzászólások kerülnek értékelésre.)

Értékes gondolatokat olvashattunk. Tkazmer és cantera egyetértettek, hogy a hangsúly a megfelelő üzleti környezet megteremtésén van. Nagyon fontos területek ehhez a K+F, a logisztika, ezek alapján elindulva pedig akár a HQ szerep is. Magyarország K+F statisztikái lesújtóak, holott valóban egyre több forrás erősíti meg, hogy a magyar tudásbázis hatalmas dolgokra képes, ennek pedig alapja a magas színvonalú oktatás, nem elfelejtendő! A K+F –ra irányuló tőke becsalogatását az egyetemekkel együtt kell elindítani, erősíteni, minél több fiatal tehetséges kutatót foglalkoztatni, mert ez várhatóan megtérülő befektetés lenne. A logisztika erősítésének alapjául az Európai Unió „helsinki folyosók” rendszerét érdemes venni, sok stratégiai útvonal halad át országunkon, a kiszolgálás színvonalát növelve bizonyára egyre több logisztikai központ épülne. Ha pedig ezek a tényezők készen állnak, akkor valóban megindulhat a fejlődési spirál.

Pongrácz Ferenc, Chief Operating Officer, IBM Hungary

Az IBM globális stratégiája, ebben Magyarország szerepe – szubjektív vélemények a stratégia jellegéről, lehetőségeiről egy vállalatvezető szemszögéből.

Szó lesz többek között olyan aktuális trendek kezeléséről, mint: a feltörekvő országok gyors gazdasági növekedése, az új számítógépes architektúrák megjelenése, a fejlett technológiák integrálására törekvés lehetőségei.

Az előadás interaktív lesz, három kérdezz-felelek blokkot építünk bele. Minden a stratégia és az informatika iránt érdeklődő hallgatót szeretettel várunk!

 A bloggoló kollégák egyet értettek abban, hogy a vállalkozási ismeretek integrálása az oktatásba előnyös tudással vértezi fel a tanulókat. Hiszen még ha nem is tervez a hallgató vállalkozni, képes jobban átlátni a vállalati struktúrát, problémákat és szerepeket; valamint ha később mégis vállalkozna, hasznos tudás birtokában teheti. Ugyanakkor nehéz meghatározni, hogy milyen korban és területen szükségesek ezek az ismeretek, hiszen túl korán káros lehet a befolyásolás, egyes foglalkozások esetében pedig nem szükségesek látszólag. Cantera azonban bejegyzésében jól felismeri, hogy a gazdasági életben való részvételt nem kerülhetik el a emberek életük során, ezért szükséges az ilyen praktikus tudás átadása, akár más tantárgyak részeként is.  Végül kalap_ur szerint ez segítene a vállalati szféra és az államgazdaság működési elvének mélyebb megértésében, ami felelősebb és jobban átgondolt döntésekhez vezethetne.                                                               

Bár igazi vita nem alakult ki, ennek ellenére argó és cantera hozzászólása magába foglalta a kérdés szempontjait. Ismét csak megszületett az általános válasz, ami szerint nagyszerű dolog lenne a win-win-win szituáció kialakítása és az erre való törekvés, de először paradigmaváltásra, attitűdcserére van szükség. A piacot valóban a nagyvállalatok által diktált farkastörvények uralják, ugyanakkor a hozzászólók nem tértek ki az állami szerepvállalásra nagy mértékben. Bár az ötlet megszületett, hogy a törekvő és etikus, felelős magatartású vállalatokat díjazzuk, emeljük ki, de nyitott kérdés marad, hogy ezt hogyan lehetne megvalósítani. A legfontosabb, hogy a kétszereplős “én és te” modellen átlépve jussunk el az “én és te és ő” pozícióba. A pozitív externáliákra való odafigyelés és vállalati CSR már jó irányt mutat, de a gazdasági viselkedés megváltoztatása még nehezen elérhető célnak bizonyul.

Kovács Patrik, alapító elnök, Fiatal Vállalkozók Országos Szövetsége

Noha az online marketing kevésbé költséges és pontosabb fogyasztói elérést biztosíthat a vállalatok számára, mégis napjainkban is kiugróan magas a televíziós és a sajtóban megjelenő reklámok száma. Ön szerint elképzelhető, hogy néhány éven belül a webes marketing kiszorítja a piacról a hagyományos csatornákat, avagy mindig maradnak olyan vállalatok, amelyek nem lépnek online színtérre marketing tekintetben?

A kérdés felvetése különböző véleményeket hozott elő a blogolók között. Összességében elmondható, hogy a televízió-rádió-sajtó által biztosított marketingcsatornák addig fognak élni, ameddig maga az eszköz is. Vajon ezek a közvetítőmédiumok meg fognak-e valaha is szűnni? Az internet megjelenésekor sokan tettek olyan kijelentéseket, hogy ezzel teljesen át fog rendeződni a média világa, ami igaz is, hiszen az arányok megváltoztak, de az eszközök csak bővültek. A kérdés tehát az, hogy hajlandó lesz-e a jövő generációja lemondani a nyomtatott újság lapozgatásáról a reggeli kávé mellett, az esti sorozatokról a televízióban és az autózás közbeni rádiózásról. Gondoljunk csak bele, minden digitális tartalom ellenére szeretünk egy könyvet a kezünkben fogni, az egyetemi tananyagok jelentős részét még mindig papír alapon sajátítjuk el és még sorolhatnánk. A kulcs a megfelelő marketingstratégián van, amihez ma már a marketingcsatornák hatalmas választékát felhasználhatjuk céljainknak megfelelően.

Manapság a fogyasztói hatalomátvétel időszakát éljük, ahol a vevő „on-demand” fogyaszthatja a reklámokat, hatással bírhat a legnagyobb cégek marketingjére is. Ugyanakkor a web 2.0 vívmányai egyszersmind a reklámszakembereknek is lehetőséget adnak arra, hogy a fogyasztókat szinte észrevétlenül "megragadják" egy-egy jól sikerült marketingakcióval. Ön szerint kinek van ebben a helyzetben nagyobb alkupozíciója a marketing piacon: a vevőnek vagy a reklámozóknak? Ez tényleg egy lefutott meccs a fogyasztók javára?

Kétféle értelmezés is született a kérdés megválaszolásakor: Az egyik, hogy ki az erősebb, ki van nyerőbb pozícióban jelenleg, a fogyasztó vagy a vállalat. Azonban ha a vállalatgazdaságtan által bevezetett fogalomra, a kettős értékteremtésre gondolunk, akkor a fenti feltevés provokatív, mivel valójában akkor tesszük jól a dolgunkat, ha mind a két fél értéket kap, mind a két fél “nyer”.
A másik pedig az, hogy a jelenlegi világunkban tényleg a fogyasztó válogatja-e meg, hogy melyik reklámra kíváncsi. A jó szó erre, ahogy argó megfogalmazta, az “orrunknál vezetnek minket, fogyasztókat” kifejezés. Számos esetben érzi azt a fogyasztó, hogy őt bizony senki nem manipulálja, de ennek ellenére egy-egy jól kitalált nyereményjátékkal (pl. IKEA facebookos játéka), buzz marketinggel (szóbeszéddel terjed a márkaismertség, pl. Coca-Cola receptjéről beszél jelenleg a világ), vagy szórakoztató reklámmal igenis megfoghatóak a vevők. Ugyanakkor manapság egy hatékony marketingstratégiának alapkövetelménye a leleményesség, kreativitás és ezzel akár az olyan “smart” fogyasztók is elérhetőek, akik a hagyományos marketingcsatornákat szándékosan elkerülik.

 

Február 21-én este, a következő előadáson

Sas István reklámpszichológus, médiaszakértő lesz a vendégünk.

 

Előzetesen a tartalomból:

 

A digitális korszak térhódítása és a web2 elképesztő gyorsaságú fejlődése a marketing szakma képviselőit is kemény próbára teszi.

Marketingkommunikációval és reklámmal kapcsolatos előadásaimat korábban elég volt kétévente kicsit felfrissíteni. Később már félévente nyugodtan szemétkosárba lehetett dobni a vadonatúj megoldásokat.

Most meg ott tartunk, hogy az internet bugyraiból fénysebességgel és tömegével érkeznek hozzánk a világ ámulatba ejtő megoldásai, amelyek szinte hetente felülírják a korábban jónak hitt elképzeléseinket.

 

Már az üzleti gazdaságtanban sem lehet cél a jól bevált törvényszerűségek megtanulása. Most zajlik ugyanis a “fogyasztói hatalomátvétel”; a fogyasztók egyre jobban beleszólnak minden marketinges kezdeményezésbe. Már náluk van a “bölcsek köve”. Csak azt érdemes “megtanítani”, hogy a partner elvárásainak fokozott figyelése, az állandó reakciókészség és a kapcsolatok építésének minden részletére kiterjedő kreativitás hozhat eredményt.

 

Megpróbálok mindenkit szembesíteni azzal, hogy mit hozott a közösségi média az üzleti világ kommunikációjába. Hogy miként kell közelíteni a fogyasztó új típusához, a “prosumer”-hez?  Hogy tudunk –e kapcsolatot tartani egy “always online üzemmódban működő”  fogyasztóval?  Biztos, hogy olcsó és veszélytelen csodaszer a gerillamarketing?  Igaz -e, hogy már rég nem meggyőzni kell a partnert, hanem engedni, hogy meggyőzze saját magát? Vajon lehet -e egy megrögzött reklámkerülőt márkarajongóvá varázsolni?   Hogy kell –e posztolni, hogy tegeljenek?  És kell –e tegelni, hogy lájkoljanak?  És lájkold –e, ha lájkolnak?

Az előadó várja az előzetes kérdéseket, megjegyzéseket - fog rájuk reagálni!

Véleménye szerint üzletileg előnyösebb vagy inkább hátrányos, ha egy borászat egyidejűleg több piaci szegmensen van jelen? Gondoljon a középkategóriájú és prémium piacokon való jelenlétre! Online marketing esetén hogyan kellene a két célcsoportot kezelni?

A több piaci szegmens a boroknál az ár alapján különíthető el, vagyis a célcsoportok bizonyos ársávokkal húzhatóak meg. Ezt a bloggolók nagyon jól érzékelték, így felmerült a kérdés, hogy az online marketingeszközök közül is másokat kell-e alkalmazni más-más célcsoport esetén. tkazmer meglátása helyénvaló, miszerint érdemes lehet a facebookos megjelenést elkülöníteni a prémium és a középkategóriás boroknál, de akár eltérő csomagolás és márkanév bevezetése is indokolt lehet. eper05 felhívja a figyelmet arra, hogy egy új márkanév (jelen esetben új pincészet) bevezetésével azt sugallná a cég, hogy az olcsóbb boraikat ők maguk is „lealacsonyítják” és ezzel a cég hitelessége csorbulna. Egy jó köztes megoldás lehetne, hogy az eltérő kategóriájú borok külön facebook oldalt kapjanak, ezzel segítve a kategóriánként eltérő fogyasztói élmény kibontakoztatását.

a blog szerkesztői

 

-------------------------------------------------------------------

Kedves Hallgatók!

Varga Pincészet Facebook oldal screenshot (a 21 év alattiaknak, nagyon lassan jön be, de 3 hónap bejegyzéseit lehet végigkövetni)
http://vargabor.hu/_/_OKTATAS/110207_uzleti_gazd/VARGABOR_FB_SCREENSHOT_110207.jpg

Az előadás anyaga pdf-ben:
http://vargabor.hu/_/_OKTATAS/110207_uzleti_gazd/bemut_prez_vg_20110205.pdf
 

Aki szeretne, akár most utólag is megfogalmazhat még kérdést az előadónak (Varga Bálint, Varga Pincészet)!

Az előadáson elhangzott, hogy a Varga Pincészet értékesítésének nagy része belföldön folyik, az export nagysága csekély mértékű. Milyen web 2.0-es eszközökkel lehetne a magyar borok külföldi ismertségét és a külföldi  eladási mutatókat növelni?

A magyar boroknak alapvetően jó hírük van külföldön, ez ugyanakkor leginkább csak az elismerésben, nem pedig a magas export mutatókban áll. Fontos lenne a bizalom erősítése külföldön is, ehhez azonban szükséges, hogy a fogyasztók meg is ízleljék azokat, például egy-egy kóstoló keretében. Másrészt azonban ez nehezen kivitelezhető, így a külföldi terjeszkedésben jelentékeny szerepet játszhat a web 2.0.-es felület. Ennek egyik praktikus megoldása a promóciós videók készítése és különböző portálokon való terjesztése lehetne. Ezek a videók jó alkalmat adnának arra, hogy a reklámot élvezetes formában nyújtsák a fogyasztóknak, miközben az érzelmeikre is hatnak. További aspektust jelent a bormarketing összekapcsolása az országimázs promótálásával.

a blog szerkesztői

Kedves Hallgatók!

Az üzleti gazdaságtan tantárgyhoz kapcsolódó blog-kérdésekhez várjuk hozzászólásaikat! Pontokat szereznek azok a hallgatók, akik az előadást követő péntek éjfélig kifejtik véleményüket akár csak egy, vagy mindkét kérdéssel kapcsolatban. A bloggolás ezt követően is folytatódhat természetesen, csak már jutalompont nélkül.

Hozzájárulásuk mértéke alapján pontot ítélünk meg azoknak, akik:
1.) eredeti módon járulnak hozzá a vitához
2.) valamilyen olyan új észrevétellel, megoldással szolgálnak, melyet az oktatásfejlesztéshez használni tudunk
3.) gyakori, értékes véleménnyel járulnak hozzá a bloghoz.

 Egy hallgató legfeljebb 5 pontot kaphat így.

Üdvözlettel:

Kozma Miklós

Kedves Bloggoló Hallgatók!

Kedves Hallgatók!

Kérem Önöket, hogy a blogolásért járó pontszámok érvényesítése érdekében az alábbi adataikat küldjék el email címemre (ildiko.palfi@uni-corvinus.hu):

A nyugdíj-megtakarítások az egyének hosszú távú megtakarításai, amelyeket az arra jogosultak a pénzügyi piacokon keresztül befektetnek törvényben meghatározott szabályok szerint, hogy a reálértéket megőrizzék.
Mit gondol, hogyan érinti a tervezett hazai nyugdíjrendszer-változtatás a vállalatokat,
a pénzügyi piacok legnagyobb befektetőit a finanszírozási forrásokhoz jutásban?
http://www.nkom.hu/magannyugdijpenztar-onkentes-nyugdijpenztar-nyugdij-megtakaritas.html ; 
http://www.adomentesjuttatasok.hu/elotakarekossag.html ;
http://www.vg.hu/penzugy/megtakaritas/az-atlagjovedelem-alig-60-szazalekat-kapjak-a-nyugdijasok-333710

 

Kedves Bloggolók!

 

A hazai nyugdíjrendszer-változtatás nagyon sok dilemmát és problémát vet fel (többen ezt érzékeltették is megjegyzéseikben), ennek egyik aspektusa, hogy mindezek milyen hatást fognak gyakorolni a vállalatok finanszírozási lehetőségeire. A válaszaik egyértelműen azt tükrözték, hogy ez a finanszírozási források szűkülését jelenti. Kérdés ennek a mértéke, illetve hogy milyen vállalati kört érint. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a magánnyugdíjpéntárak a magánnyugdíjpénzek több mint ötven százalékát még napjainkban is állampapírokban tartják. Az állampapírok mellett kisebb arányban vannak jelen a kötvényekbe, a hazai és külföldi részvényekbe történő befektetések.

 

Mellékesen jegyzem csak meg, hogy ügyeljenek a vállalkozások finanszírozásával kapcsolatos időnként túlzottan leegyszerűsített megállapításaikra. Igazuk van abban, hogy a saját tőkéből történő finanszírozás egyik előnye, hogy rendelkezésre áll, ugyanakkor ha pótlólagos forrásra van szükség, akkor egy hitelfelvétel sokkal egyszerűbb eljárás mint a részvénykibocsátás.

A másik megjegyzésem, hogy a nyugdíjpénztáraktól származó kieső forrásokat nem feltétlenül hitelből fogják pótolni a vállalatok. Az egy fontos finanszírozási döntés, hogy milyen legyen a saját tőke és az idegen források aránya. Az csak a következő lépés, hogy vizsgáljuk az intézményi befektetők, és ezen belül is a magánnyugdíjpénztárak arányát a tulajdonosi szerkezeten belül. A kieső források mértéke újból érdekes lehet (A MOL NYRt esetében az összes belföldi intézményi befektetők aránya csupán 5,5%) Az általános pénz és tőkepiaci helyzet ebben az esetben is nagyon meghatározó.

 

Összességében köszönet a hozzászólásokért.

 

                                                                        Ónodi Annamária

  

A diákhitelt néhány éve azért vezették be, hogy a hallgatók e kedvezményes konstrukcióval támogatni tudják felsőfokú tanulmányaik végzését.
Mi a véleménye a diákhitel intézményéről?
Inspirációként: http://www.diakhitel.hu/ ; http://www.eduline.hu/felsooktatas/20100418_diakhitel_eu_magyar_mobilitas.aspx
 

 

Kedves Bloggolók!

Köszönet az értékes hozzászólásokért! Tetszett, hogy tanulmányaikra mint befektetésre tekintenek, amely a jövőben várhatóan meg fog térülni. A kérdés az, hogy ezt a befektetést miből finanszírozzák. Kedvező helyzetben vannak azok, akiknek a családjuk anyagi helyzete megengedheti az egyetemi tanulmányok finanszírozását, de mi van azon hallgatókkal, akiknek az anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé? Nagyon érdekes vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy mi a jobb: munkát vállalni egyetem mellett vagy diákhitelből finanszírozni tanulmányaikat illetve megélhetésüket. Egyik oldalról imponáló „Pivot” céltudatos megközelítése, hogy megfelelő motivációval, céltudatossággal, akaraterővel bármi elérhető. Meg lehet oldani saját erőből, munkavállalással tanulmányaik finanszírozását és nem kell fiatalon eladósodni. A másik oldalról kiemelnél „Eszter0520” viszontválaszát, miszerint ha valaki nem akar egyetem mellett dolgozni, az nem azt jelenti, hogy lusta vagy ügyetlen lenne, hanem egyszerűen a tanulmányaival akar foglalkozni, és mellette egy kicsit még élni is. Ebben az esetben a diákhitel jelentős segítséget nyújthat. Azzal mindenki egyetértett, hogy ha a hitelfelvétel mellett dönt, akkor a jelenlegi diákhitel egy nagyok kedvező konstrukciót jelent. Bizonyos élethelyzetekben komoly dilemmát jelenthet, hogy vállaljanak-e munkát az egyetem mellett, vagy csak tanulmányaikra koncentráljanak. Semmiképpen sem lehet általánosítani.

A másik érdekes dilemma amit felvetettek, hogy kell-e szigorítani a hitelfelvétel lehetőségein. Többen foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy nem mindegy, hogy a felvett hitelt mire költik (folyó fogyasztásra vagy ténylegesen a tanulmányaikba fektetnek be). Többen kritikus tényezőnek tekintették, hogy a jelenlegi befektetésük egy versenyképes tudást, diplomát fog-e eredményezni, megtérül-e a befektetésük, amely finanszírozási forrást teremt majd a diákhitel visszafizetésére. Csupán néhányan kívánták bürokratikus úton szabályozni ezt a kérdést, a legtöbben azon a véleményen voltak hogy saját maguknak kell felelősségteljesen meghozni ezt a döntést. Általánosságban nagyon örültem a megmutatkozó hosszú távú, felelősségteljes gondolkodásnak.

 

                                                                    Ónodi Annamária

 

Egy új zenei CD megjelenése együtt jár népszerűsítő (világkörüli) koncertturnéval. Az egyes helyszíneken, pl. a Papp László Budapest Sportarénában, a produkció sikere megkövetel-e standardizálható esemény-logisztikai tevékenységeket (event-logistics)? Avagy ahány művész és produkció, annyiféle egyedi megoldás?

 

Kedves Bloggolók!

Véleményeikből kitűnik, ami a való életben is igaz az esemény-logisztikára: attól függ. Nem mindegy, hogy egyetemi buliról, Szigetről, vagy egy Lady Gaga-show-ról van szó. Mindegyik más szintjét követeli meg a fogyasztóhoz (hallgatóság) vagy a megrendelőhöz (fellépő zenekar, sztár) való alkalmazkodásnak. A koncertek, események kellékeinek jelentős része jól leírható egyértelmű paraméterekkel, így ezek szállítására, mozgatására nem feltétlenül van szükség egy világkörüli turné során, a helyi szervezőknek kell tudniuk biztosítani. Vannak azonban olyan berendezések, kellékek, díszletek, amelyek pl. az adott zenekar egyéniségét reprezentálják, és amelyeket igenis keresztülcipel a stáb árkon-bokron. A standard elemek biztosítása valóban egyszerűbb fesztiválokon, sok fellépőnek megfeleltetve, ugyanakkor a művészek egyedi kéréseihez is kell tudni alkalmazkodni. Így van ez a vállalati logisztikai rendszerek működtetésekor is. A logisztikai szolgáltató rendelkezik raktárakkal, szállítójárművekkel, de hogy melyiket hogyan használja, azt a megrendelő kívánságaihoz kell igazítania.

                                                       Üdvözlettel, Nagy Judit

Néhány évtized múlva az Európai Unió országai a világ „múzeumává” válnak, és a világgazdaság turisztikai központjaként keresik boldogulásukat, a feltörekvő országok, pl. India és Kína pedig a világ termelési centrumaiként – van-e alapja ennek a víziónak? Hogyan értékeljük a vízió mögött lévő jelenségeket? Milyen következményei lehetnek pl. a magyar gazdaságra nézve?

 

Kedves Bloggoló-tábor!

Jól látják, a kérdés kicsit sarkított, de mégiscsak előre jelez egyfajta változást. A magas bérszínvonalú (Nyugat-) Európai országok egyre inkább szembesülnek azzal, hogy termelő iparágaik keletebbre és keletebbre helyezik a gyártást, különösen azon termékekét, amelyek munkaerő-intenzívek. Ugyanakkor, vannak olyan szektorok – amelyeket önök is említenek – luxusautó gyártás, innovatív gyógyszergyártás, stb., amelyeknek egyrészt magas árrésüknél fogva elbírják a magasabb költségeket, másrészt az a szellemi kapacitás és az a kultúrkör, amelyből ez a szellemi kapacitás táplálkozik, csak Európában érhető el. Egyetértek tehát azokkal, akik úgy gondolják, a termelés nem fog teljesen eltűnni az öreg kontinensről. Az a megállapításuk is alátámasztja ezt, miszerint a ma még fejlődő országok lakóinak életszínvonala – és munkakörülményekkel szembeni elvárásai - rohamosan növekszik, így egy idő után a csupán alacsony bérszínvonalból fakadó költségelőny csökken.

                                                     Üdvözlettel, Nagy Judit

A Facebook vagy a wikipedia által fémjelezhető Web 2.0 megoldások vállalati alkalmazásai miért és milyen területeken lehetnek előremutatóak a hazai vállalatok tudásmenedzsmentjében? Milyen hátrányai lehetnek e megoldásoknak az alkalmazottakra? Inspirációként: http://biztonsagportal.hu/forditsuk-le-a-web-2-0-t-a-vallalati-szfera-igenyeire.html, http://www.oracle.com/global/hu/corporate/pressroom/2008/20080410.html, http://kgk.bmf.hu/system/files/20_Tarcsi.pdf

 

Kedves Hozzászólók!

A web 2.0 kifejezést 2004 őszén használták először különböző konferenciákon. Azóta egyre nagyobb teret hódít az informatikáról szóló közbeszédben, és mára a dotcom szektor talán egyik legbiztatóbb reménysugarává lett. Egyre többen kezdenek megbarátkozni olyan szavakkal, mint bloggolás, közösségi média, RSS vagy tagging/megjelölés stb. De vajon a web 2.0-t követi-e valamilyenfajta Enterprise 2.0, azaz átalakítják-e a külső és belső kommunikációt ezek az alkalmazások, egyáltalán módosítják-e a vállalati ügymenetet?

 

A web 2.0 legjelentősebb vállalati használói – nem meglepő módon – informatikai cégek (ilyesmit feszeget vikiNG is a hozzászólásában), az IBM-et és a Motorolát szokás emlegetni a zászlóshajók között. Utóbbinak már 2006-ban több mint 2700 blog oldala volt és 2000 WIKI site-ja (Levy, 2007). Emellett azonban egyre több olyan cég is lelkes web 2.0 alkalmazóvá vált/válik, akiket valószínűleg kevésbé tartanánk informatikai forradalmároknak (Procter & Gamble, Ford, GM stb.). Kérdés, hogy ez mennyiben divatjelenség, vagy mennyiben tekinthető hosszabban tartó tendenciának?

 

Az első bloggoló hozzászólók még elsősorban a közösségi média (azon belül is a Facebook) előnyeire/hátrányaira hívták fel a figyelmet, de a kérdés valójában kicsit másról szólt. A tudásmenedzsment (TM) fontosságát a legtöbb cég, és bennük majdnem mindegyik alkalmazott elismeri, mégis, amikor a TM programokban való részvételre kerülne sor, a legtöbbször elég nagy passzivitással találkozunk a munkavállalók részéről. Sőt, egyes TM alkalmazásokat – talán időrabló voltuk, kényelmetlen használati környezetük stb. miatt – a vállalatokon belül kifejezett utálat leng körül; éppen ezért tekintenek sokan megváltóként a web 2.0-ás megoldásokra. Vagyis nem feltétlenül csak a költségcsökkentés, az időspórolás és a közösségépítés lehet a célja ezeknek az alkalmazásoknak – mint ahogy arra egyébként BLGMarti és dugi jól felhívják a figyelmet –, hanem hogy új életet leheljenek a sokszor kifulladni látszó TM programokba.

 

Argó egyetemi példáját jó ötletnek tartom, és meglehet, érdemes lenne propagálni „magasabb” fórumokon is. Látnunk kell ugyanakkor, hogy az egyetemi kibővített telefonkönyv egy „hagyományos” TM megoldás, az interakció, a társas jelleg hiánya miatt kevésbé nevezném web 2.0-ás alkalmazásnak. Ha ennek nyomán ellenben (pl. TDK kapcsán) ifjú kutatói műhelyek, közösségek formálódnának, ahol az oktatók és diákok között intenzív párbeszéd alakulhatna ki, már valódi „webkettes” megoldásról beszélhetnénk (a kettőség egyébként jól illusztrálja az intranet felületek és a szervezeti web 2.0 közötti különbséget).

 

                                                                  

                                                                         Szántó Richárd