A kérdésfelvetést nagyon izgalmasnak tartom. Az egyik oldalról hangsúlyozhatjuk, hogy a fogyasztóknak milyen soha nem látott hatalom került a kezébe az internet révén, ugyanakkor jogosan felmerülhet bennünk, hogy a dolog fordítva is működik: egy "ütős" reklámfilmmel a vállalatok rövid idő alatt óriási hatást érhetnek el. Egy youtube-ra feltöltött videó minimális idő alatt gyakorlatilag az egész világot bejárhatja -nem csekély utóéletet hagyva maga után, az akció költségei pedig elenyészőek egy nagy ráfordítással járó és fele annyira se hatékony hagyományos marketingkampányénál. Az előadáson hallottak is jól példázzák ezt.
Ennek ellenére én úgy gondolom, hogy a net, a web2.0 mégis a fogyasztók kezében erősebb fegyver. Többször tapasztaltam már, hogy a népszerű reklámvideókat sokan megnézik szórakozásból, aztán "bohóckodnak" velük (például parodizációt készítenek). Ez tényleg szórakoztató lehet, de tapasztalatom szerint nem minden esetben juttatja el a fogyasztót oda, hogy tényleg meg is vegye az adott terméket. Példa erre, amikor egy ismerős mondjuk mesél arról, hogy milyen jópofa videót látott a neten, majd utána teszi, hogy "valami kocsit reklámoz vagy mit". Tehát lehet, hogy épp a lényeg nem marad meg vagy nem annyira, amennyire kellene. Ezzel természetesen nem akarom az online marketing hatását kicsinyíteni, csak azt mondom, hogy nem feltétlen biztos, hogy mindig célba ér. Viszont a fogyasztók web2.0-s eszközei meggyőződésem szerint "halálosan" célba érnek. Elég csak az ismert David Carrol-os esetre gondolnunk, ami után a United Airlines "térden csúszva" könyörgött a videó eltávolításáért, olyan mérhetetlen presztízsveszteséget szenvedett. De ugyanez a történet az is, amit Sas István úr mesélt: elég egy elégedetlen fogyasztó bejegyzése, hogy az ember ismeretlenül se az adott panziót válassza. Ki tudja, hogy hány embert befolyásol az ilyesmi?! Mivel közismert, hogy a fogyasztók egymásnak jobban hisznek, az ily módon keletkező kiesést a vállalat még csak becsülni se tudja. Sőt továbbmehetünk: talán soha az életben nem is értesül róla, hogy mi kering vele kapcsolatban a neten.
Még ha gyakran mondjuk is, hogy mennyire megnövekedett az internet szerepe, az ilyen gyakorlati példákkal való szembesülés akkor is megdöbbentő. Az első, amit a hétfői előadáson ez a panziós példa eszembe juttatott, a "kegyetlen" szó volt -ami valószínűleg nem túlzás.
Persze az igazság termszetesen az, hogy a dolog fordítva is "elsülhet": ha valami nagyon jó és nagyon tetszik, az is kaphat hasonló publicitást -erre építenek is a cégek. A gond szerintem csak az, hogy nagyon nehéz lehet eldönteni, hogy valami hogy fog lecsapódni a netezők körében. A reagálások olyan kiszámíthatatlanok, hogy ugyanaz a dolog akár hatalmas pozitív őrületbe vagy óriási buktába is torkollhat.
Összességében tehát azt gondolom, hogy a web2.0 révén a vállalatok kétségtelenül nagy hatást tudnak gyakorolni a fogyasztókra, ugyanakkor a fogyasztó rendelkezik az igazán erős fegyverrel.

Először is meg szeretném megköszönni Sas úr érdekes, és szórakoztató előadását. Az idei tanévben eddig mindent vitt. :)

Másodsorban ugyebár véleményem szerint is a fogyasztóknak van nagy hatalom a kezükben, és ehhez kell igazodniuk a mai vállalatoknak, ha életképesek kívánnak maradni.

Ma már sokkal több információs csatorna van, mint pl. 20 éve, és a web 2.0 megjelenésével olyan reklámok is célt érhetnek, befuthatnak, amiket korábban el sem lehetett volna képzelni.

Az előadásban is láthattunk olyan reklámokat, amik nem csak izgalmasak, viccesek, hanem bevonják a fogyasztót, interaktívak (pl.tippex).

Mindenképp el kell érni azt a vállalatoknak, hogy az emberek foglalkozzanak a reklámmal, legyen benne egy kis csavar, egy kis titokzatosság vagy ami mostanában szokás, hogy egy "történeten", élethelyzeten alapul (Nyuszó-muszós, Vera bosszúja), aminél az ember várja a folytatást.

Az interneten a fogyasztó ott böngészik, ahol akar, és most, hogy csökken pl. a tévézés, rádiózás stb., egyre nagyobb teret nyernek a web-en fellelhető reklámok. De itt, a fogyasztó döntése, hogy meg akarja-e nézni vagy sem, így mindenképp olyanra kell elkészíteni a reklámot, ami "megnézetteti és terjeszteti" magát.

Szerintem a web2 térnyerése miatt a fogyasztók tipikusan úgy érzik, hogy ők vannak alkupozícióban, de miért is ne hinnék ezt? Választék van bőven, információhoz jutni nem nehéz, teljesen jogosnak látszik, DE! Ha valaki dolgozott már olyan vállalatnál, ahol a web2 lehetőségeit rendszeresen, céltudatosan használják, az láthatja, hogy a virtuális világban a materiális világ jegyei ugyanúgy megfigyelhetőek. Tény, hogy a vállalatoknak sokkal többet kell adniuk a marketingre, hiszen el kell érniük, hogy a rengeteg információból ami eljut a fogyasztóhoz, pont az övéket találja az vonzónak, de egy alapvetően drágább és egy olcsóbb termék közül a választás még mindig az adott fogyasztó egyéni preferenciáin múlik. Véleményem szerint alapvetően nem változott az alkupozíció, sokkal inkább egyfajta erőteljes marketingverseny alakult ki, és ezáltal az a vállalat "alkudozhat" amelyik hatékonyabban tudja kezelni az újonnan kialakult versenykörnyezetet.

Azon felül. hogy a web2.0 milyen új eszközöket adott a fogyasztók illetve a cégek kezébe, véleményem szerint, a web2.0 átalakította az eddigi promóciós körülményeket. Míg eddig akarva-akaratlanul "kaptuk" a reklámokat a tévéműsorokhoz/magazinokhoz stb. csatolva, most egy "piac" nyílt a reklámoknak. Az, hogy a vevő 'on-demand' fogyasztja a reklámokat, azt jelenti, hogy van igény, kereslet a jó reklámokra (mert szórakoztatóak stb). Tehát, az új marketingnek meg kell felelnie az igényeknek, amik újonnan felmerültek. A kereslet és a kínálat ugyanúgy kell hogy működjön, mint minden más gazdasági folyamatnál, tehát a vevő és a reklámozó(eladó) szerepe, alkupozíciója olyan, mint minden más gazdasági folyamatban.

Sziasztok!

Fogyasztói hatalomátvétel - Ez a kifejezés folyik mindenhonnan, és mi, fogyasztók büszkék is vagyunk, hogy a vállalatok végre nem fognak az orrunknál vezetni minket. De valóban így lenne?

Hadd mutassak egy egyszerű analógiát. A leértékeléseknél mindenki meg van győződve, hogy az év üzletét csinálja, és sok esetben olyat is megvesz, amire nincs is szüksége. Pedig valójában még így is profitit termel a vállalat, nem is kicsit, hiszen nagyok az árrések.
Ezt levetítve a web2.0-ra van esély, hogy a látszat csal, és az orrunknál vezetnek minket?!

Azt nézünk és olvasunk az interneten amit mi akarunk. És azt, amit javasolnak nekünk, hiszen nem akarunk lemaradni a rohanó világban. A Youtube-on már sok esetben azért is ráklikkel egy kisfilmre a felhasználó, mert több százezren vagy millióan nézték meg, és mert mindenki arról beszél. És itt a kulcsszó, mindenki beszél róla. Legyen kampány, ellenkampány, paródia,... a reklám az reklám, és a rossz reklám is reklám.

Egy példát szeretnék hozni. Lehet, hogy rosszul látom, de véleményem szerint a Coca-Cola napvilágot látott titkos receptje is csupán egy jó reklámfogás. Minden médium arról beszélt, többen kísérleteztek az elkészítésével, persze mindez már a Youtube-on is nyomon követhető volt. De komolyan elhisszük, hogy a Coca-Colanál csak véletlenül kikerül egy recept? Nem.
A cél megvalósult, 1 hétig ezzel volt tele a média, úgy hogy a Coca-Cola-nak szinte semmibe sem került. /De megemlíthettem volna a Tanár Úr által emlegetett A világ legjobb állása-kampányt./

És elérkeztünk a lényegi ponthoz. Bár a döntés a kezünkben van, az ember még mindig manipulálható. Így ha egy vállalat jól használja fel az internet adta lehetőségeket, hatalmasat nyerhet. Továbbá az internetes felület egy olyan lehetőséget biztosított a vállalatoknak globalizált világunkban, ahol rövid időn belül az egész világhoz eljutnak.

Egy-két jó web2.0-ás marketingfogás, és a vállalat győzött. Gondoljunk csak az Ikea külföld i kampányára, amikor a Facebokon elindult az az akció, hogy aki először bejelöli a bútorokat megnyeri az adott bútort. Az Ikea elérte, hogy mindenki erről beszéljen, mindneki a Facebook-on legyen és mindeni várja, hogy mikor lesz újabb lehetőség a nyerésre. Mi döntöttünk, de úgy ahogy a vállalat akarta.

Azaz valóban a mi kezünkben van a távirányító, de a vállalatok még mindig manipulálhatnak minket, hogy hova kattintsunk legyen szó Youtube-on, Facebook-on,... jelenlévő alkalmazásokról. Így véleményem szerint e tekintetben a fogyasztó és a vállalatok marketingjei közti harc még korán sincs lejátszva.

Sziasztok!

Egyetértek argóval, szerintem a látszat csal. Bár úgy tűnik, sokkal nagyobb hatalom összpontosul a fogyasztók kezében, valóban hatással lehetnek a vállalatokra, ez a valóságban mégsem egészen így néz ki. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem is lenne rá esély. A web 2.0 tényleg jobb alkupozíciót biztosíthatna a fogyasztóknak, de vajon tényleg kihasználják-e? Általánosan elterjedt-e, hogy élnek a lehetőségeikkel? Én úgy gondolom, hogy itt erőteljes fejlődés várható a fogyasztók részéről, változások fognak bekövetkezni, de nem hiszem, hogy jelenleg a web 2.0 a fogyasztók kezében lenne erősebb fegyver.

Ezt egyrészt azért gondolom így, mert ne felejtsük el, hogy manipulálnak minket. Amiben az a veszélyes és megdöbbentő, hogy még akkor is hatásos, hogyha tudjuk, tudatosítjuk magunkban ezt a tényt. Beszéltem már reklámszakemberrel, aki az átlagos fogyasztóhoz képest érzékenyebben ezekre a fogásokra, jobban- többet észrevesz belőlük, esetleg tudatosan keresi egy-egy reklámban, hogy mivel, hogyan próbálnak hatni rá. Ő mondta, hogy hiába van tisztában ezekkel a dolgokkal, mégsem mondhatja el magáról, hogy ne csábulna el egy-egy reklám hatására- nem tudja magát függetleníteni még ő sem.

A manipuláció mellett én a tudatosságot emelném ki, ami miatt a web 2.0 a vállalatok számára előnyös, s nem a fogyasztók alkupozícióját erősíti feltétlenül. Itt arra gondolok, hogy bár egy-egy fogyasztó igazán frappáns, jó ötlettel tud előállni, összességében a reklámszakemberek sokkal több időt töltenek azzal, hogy ilyen dolgokon törjék a fejüket. Nem gondolom, hogy mindannyiójuk átlagon felüli képességekkel rendelkezik, de vannak köztük tehetségesek, akik mindig egy lépéssel előttünk járnak. Biztos vagyok amellett, hogy jól át vannak gondolva, ki vannak találva a lépések, amelyeket követnek, elemzik a hatásukat, s ha nem ők kerülnének ezáltal erősebb helyzetbe, akkor nem lenne web 2.0. Ez az előregondolt lépés, amit mi, fogyasztók még nem látunk át…

@eper05:
szép dolog a manipuláció, de a web2-vel az is eljött, hogy egyrészről a tudatos és megtévesztő manipulációnak hamar híre mehet széles körben, gyakorlatilag órákon belül, ami arra kevés, hogy a vállalat magyarázkodó közleményeket adjon ki, másrészről pedig furcsa ilyet mondani, de a web2-nek köszönhetően a web1 is reneszánszát éli.
arra gondolok ezalatt, hogy a közösségi szolgáltatások, amelyek az igazi web2-t jelentik, olyan közel hozták az emberekhez a technikát, az internetet, hogy a még inkább a web1hez tartozó fórumok népszerűsége is jelentős mértékben nőtt.
miért fontos ez? mert a fórumok olyan anonym információszerzési felületek, ahol rendkívül gyorsan lehet jó és hasznos információkhoz jutni akár egy adott termékről, szolgáltatásról, bármiről.
a fórumok összekapcoslása a termékértékelőkkel, tesztekkel, hírekkel, blogokkal pedig megteremtette annak a lehetőségét, hogy a fogyasztók valós vélhetően objektív vagy arra törekvő tapasztalatok alapján ismerjenek meg egy terméket.
ez pedig olyan fegyver, ami egy tudásalapú társadalomban - ahol a fogyasztó meggondolja mire költi a pénzét és nem érzelmi alapon hoz döntést - rendkívül komolyan veszélyeztetheti a csak marketingre építő cégek eladásait.

ahogy mondod, ki vannak találva a lépések, elemzik a hatásukat, stb.
csak mindezt nem egy hatalmas kartellt alkotva, hanem vállalatonként, önérdekkövető módon. ha az lett volna amiről bezsélsz, a google nem lépett volna be az online reklámpiacra gyakorlatilag letarolva azt, földbedöngölve az árakat és a kisebb méretű minőséget fontosnak tartó tartalomszolgáltatókat nehéz helyzetbe taszítva.
zuckerberg pedig egyáltalán nem azért találta ki a facebookot, hogy a világ vállalatai erősebb helyzetbe kerüljenek a "ki az erősebb? a termelő vagy a fogyasztó?" c versenyben:) az, hogy végül ezen verseny eszköze, színtere lett, nem eredeti szándék, felesleges hátsó konspirációkat látni mögé. ha lennének, akkor zuckerberg nem a harvardon, hanem a davosi world economic forumról hazafele repülve programozta volna le a facebook első verzióját:)

Sziasztok!

Konkrétan a web2.0 kérdésében nagyon sok érvet, esetet, tapasztalatot felhoztatok, ezért itt csak rövid kiegészítést tennék. Szó esett arról, hogy immáron a termékek, vállalatok honlapjain is lehet kommentálni, minősíteni. Ez így van, és nagyon helyes is, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a cégek több esetben itt is manipulációval élnek.

Az egyik mód erre (amit igaz csökkenő tendenciában, de még mindig alkalmaznak), az a moderált minősítés. Ennek megfelelően igaz kommentálhatod az adott terméket, de előbb a fórum moderátorának (aki hatalmas meglepetésre nyilván a cég egyik lojális informatikusa....) jóvá kell hagynia a megjegyzést a megjelenésig. Nos, nyilván nem fog egy olyan véleményt elfogadni és publikálni, ami nagyon negatív fényben tünteti fel a terméket (a hangsúly a "nagyon" szón van, természetesen 1-1 kisebb kritikát elfogad, hogy a fogyasztó lássa: ez az apró probléma a termék legnagyobb hátránya. Nyilvánvaló manipuláció.).

A másik megoldás erre, hogy saját alkalmazottak egyszerű felhasználóként 3-4 néven reagálnak a kommentekre, és "megvédik" a terméket úgy, hogy a legtöbbeknek fel sem tűnik, hogy belsős van mögötte. Szerintem mindenkinek érdemes lehet ilyenekbe 1-2-szer beleolvasni, ha tudatosan figyelitek, akkor nagyon mulatságosan tud hatni a nyilvánvaló taktikázás...

A másik gondolatmenetemet a fogyasztói hatalomátvételhez kapcsolnám. Rengeteg szó esett a web2.0-ról, mint ezt a forradalmi újdonságot nyilvánvalóvá tevő jelenség. Azonban vajon tényleg ez jelentette a hatalomátvételt? Megmondom őszintén, én kicsit korábbra mennék vissza a történetben. Véleményem szerint az igazi hatalomátvétel az internetes hirdetések (tehát már a web1.0!), a B2C internetes kereskedelem és a nemzetközi szállítások költséghatékonyabb folytatásának megjelenésével már megvalósult. Miért is gondolom ezt?

A hatalomátvételt szerintem szélesebben is értelmezhetjük, mint ahogyan eddig a vita folyt. Meglátásom szerint a web2.0 már a fogyasztói hatalomátvétel egyik következményének is tekinthető, ami természetesen a maga (fent említett) tulajdonságaival exponenciálisan növelte a jelenség erősségét. A korábban említett internetes kereskedelem sok mindenen változtatott. Vegyük példaként Magyarországot. Korábban megnéztük a tévében a reklámot, vagy elolvastuk az újságot, és vásároltunk. Kitől? Aki hirdetett az újságban vagy a tévében. Ki hirdetett ezeken a csatornákon? Azok, akik az adott piacot profitábilisnek vélték. Általában a piacon csak a hazai szereplők voltak jelen, mert a külföldi szereplőknek annyira kicsi volt a piac, hogy a reklámozás és a szállítás költsége kizárta a rentábilis tevékenység lehetőségét... Tehát van egy zárt gazdaságunk, részben korlátozott információellátással és véges számú eladóval.

Ugyanakkor létrejön a változás: e-kereskedelem, olcsó szállítás, internetes hirdetés (sokkal olcsóbban!), különböző nemzetközi webáruházak, és így tovább. Hirtelen ugyanarra a piacra (a mi példánkban Magyarország) sokkal, de sokkal több potenciális eladó jelenhetett meg a piacon. Mi történt tehát? Adott kereslet mellett jelentősen nőtt a kínálati oldal, és fokozódott a verseny.

Véleményem szerint ez a nagyon rövid, földrajzi területeken eltérő időpontban végbemenő változás az, ami alapjaiban megváltoztatta a kereslet-kínálati oldal viszonyát. A hangsúly pedig azon van, hogy mindez robbanásszerűen történt, nagyon rövid idő alatt (lásd információs technológia és alkalmazásának exponenciális fejlődése) történt, így nem volt ideje a piacnak konszolidálódni, mindig az adott fejlődést a status quóra való visszatérésre tett kísérlettel ellensúlyozni. Egy robbanás történt, ami felborította a piacot, és ehhez kellett alkalmazkodniuk a feleknek.

... és ebből az állapotból már egyenesen következik, hogy olyan eszközökhöz kellett nyúlni, mint a web2.0. Nyilván ez nem érdeke a cégnek. Nem érdeke, hogy leírják róla a saját honlapján, hogy miért ne őket válasszák. De a piac megköveteli. Megköveteli, mert megteheti, mert a keresleti oldal annyira erős helyzetbe került.

Összefoglalva ezt a gondolatmenetet: szerintem a web2.0 a fogyasztói hatalomátvételnek akár a következményeként is értelmezhető, amennyiben a kiindulópont a kereslet-kínálat oldal brutális eltolódása. Természetesen mindez attól függ, hogy miként kezdjük az értelmezést...