Sziasztok!

Ahogyan azt mindenki tudja, a facebook egy sok szempontból előnyös ugyanakkor számomra egy visszataszító portál. Elég rossz nézni, hogy egy internetes oldalon 12 hivatkozás van a közösségi portálra mutatva.
De ha a Varga Pincészet szempontjából nézzük.. már nem is olyan rossz lehetőség, ugyanis ez szinte maga a web 2.0-ás rendszer, melynek segítségével reklámozhatják magukat, amit meg is tesznek, bár csak a magyar piacon, de ugyanúgy létre lehetne hozni a környező országok nyelvén hasonló keretrendszereket.
Természetesen ehhez a fogyasztókra szükség van, így mindenképpen előfeltétele lenne, hogy az adott országban megismerjék a közép illetve prémium kategóriás boraikat. A magyar boroknak alapvetően jó híre van, de valamilyen módon ki kéne hegyezni ezt a ködös" a magyar bor jó" fogalmat a Varga Pincészetre.
Véleményem szerint szimpla web 2.0-ás rendszerrel nem lehet széleskörűen hírnevet szerezni, a fogyasztóknak meg kell ismerni a minőségi bort, tapasztalniuk kell.
Tehát minimális költséggel egy adott körben el kéne terjeszteni a bor jó hírét. Ez akár egy borfesztiválon is megtörténhet.
Nem kell sok, ahhoz, hogy a keretrendszer kiépüljön, innentől kezdve az internetes hipersebességű hírterjedés, a fogyasztók által megosztott oldalak, kommentek, hírek következtében széles körben ismertté válhatna a márka.

Sziasztok!

Először szeretnék néhány gondolat erejéig a Varga Pincészetre visszatérni, ha már ez volt az elmúlt heti témánk. Az előadáson elhangzott egyik legfőbb gondolatból szeretnék kiindulni, miszerint a borászatok, borok reklámozásánál nem lehet a szokásos "tömegmarketinget" folytatni, sokkal inkább a személyes kapcsolatra, a bizalomra és a márkahűség kiépítésére kell törekedni. Éppen ezért - habár a diasorban vázolt adatok szerint is hatalmas lehetőség van például a facebookos hirdetésekben - érdemes lenne egy picit más irányba is váltani.

Az eddigi reklámtevékenység főleg állóképre (fényképekre) és szövegre épült és épül, ami önmagában nagyon megnyerő tud lenni. Ugyanakkor kíváncsi lennék, hogy lenne-e értelme mondjuk egy rövid videófilmet készíteni, s mint egy imázsfilmet terjeszteni az interneten. Rövid kutatómunkát végeztem youtube-on, és szíves elnézéseteket kérem, ha valami felett átsiklottam, de csak egyetlen videót találtam: www.youtube.com/watch?v=M38rLdRpfXg. A filmet érdemes megnézni, néhány pillanatképet ad a pincészet szerkezetéről, felépítéséről...

Azonban úgy érzem, hogy ezen a filmen belül egy átlagos reklámfilmhez képest sokkal nagyobb volt az ismeretterjesztő-bemutató szerep. Ahhoz, hogy abszolút reklámcélú film legyen, hiányzik még néhány elem, amelyek ma már viszonylag kis munkával szerintem elvégezhetők lennének. Ilyen például az emberközeliség. A videó remek képet ad a pincészetről azoknak, akik érdeklődnek, hogy hogy néz ki (sőt, kedvet is adhat a látogatáshoz). Ugyanakkor ez elsősorban csak a pincészetről és a termelés folyamatáról szól, kevésbé a borról, a márkáról, a bele fektetett munkáról és a kimeneteli oldalról. Ha egy reklámcélú film készülne, akkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a populárisabb elemekre. A borászatot nem szigorúan technikai szemléletből kellene bemutatni, hanem például a szüretről, a begyűjtésről, feldolgozásról lehetne néhány másodperces videót készíteni. Tudom, hogy a feldolgozás java (sőt...) gépesített, de hangulatteremtésnek a hagyományos feldolgozásról szóló képeket is be lehetne tenni, és ezzel egyszerre párhuzamba és ellentétbe állítani a jelenlegi gépesített rendszert.

Érdemes lenne kiemelni a fesztiválokat, a borkóstolást, a látogatást, hogy mit jelent a Varga márka, esetleg a családról néhány szót vagy képet, ami megint közelebb viszi az emberekhez a pincészetet. Erre vonatkozó, és egyébként egészen zseniális lépés volt a borosüvegek hátsó címkéjének a kialakítása. Egy jól eltalált film megerősítheti a fogyasztók bizalmát, elkötelezettségét, márkahűségét.

És akkor kicsit általánosabb vizekre evezve: a boroknak a marketingjét szeretném párhuzamba állítani az országok marketingjével, mivel számos közös vonás van a kettőben: legfőképpen talán a bizalom. Egy célország kiválasztásánál éppúgy szükséges a bizalom, mint a fogyasztott boroknál. Éppen ezért ha web2.0, akkor a kis videófilmekben hiszek, mert ezek tudják megteremteni azt a közeget, hangulatot, amit bizalmasnak, vagy bizalomkeltőnek nevezhetünk, egy egyszerű kép, szöveg vagy nyilatkozat a mai világban ehhez gyakran kevés.

Egy ilyen videót egyértelműen 2+1 pillérre hegyeznék ki: Magyarország, mint turisztikai célpont (a borvidék), ezen belül maga a bor, a borturizmus vonzereje (pincészet), a plusz egy pedig a konkrét márka, amennyiben egy-egy adott terméket szeretnénk futtatni.

@cantera:

Tervezzük a videótartalmak készítését, de a fotóhoz/szöveghez képest az igényes színvonalú videókészítés nagyon idő- és erőforrásigényes. Ettől függetlenül egyetértünk: szükség van videotartalomra.

Üdvözlet!

Két kifejtendő gondolatom kiindulópontjait Apetri és Cantera kollégák már jól megfogalmazták - én is a videóalapú-, valamint a közösségi felületeken egy kisebb, kemény mag jellegű, "core" csoportra alapozott terjesztésre / hirdetésre / marketingre tenném le voksomat az exportnövelés érdekében, azonban saját javaslataim in concreto eltérnek a fentiektől.

Videós javaslatommal szeretnék nyitni. Első pontként a videók terjesztési helyét és a Web 2.0-es tendenciákat figyelném meg.

Nem hiszem, hogy Apetri lenne az egyetlen, aki viszolyog a Facebook-tól (FB), mint tömegek által látogatott közösségi portáltól, így ezen a felületen a videók terjesztése véleményem szerint kevésbé lenne előnyös, mint például a YouTube-on (YT), melyről a negatív visszajelzések általánosan gyengébbek, mint az FB-ről. Ezen kívül a felhasználóbarátság és a csatornák személyre szabása is vonzza a tömegeket, így a barátságosság és esztétikusság a YT mellett szól. Erre jön még a megszokás és az ismertség.

A közösség elérése viszont a FB bizonyosan alkalmasabb. Véleményem szerint ki kell használni a Web 2.0-es közösségi oldalak növekvő integrációját és szinergiáját: a YT-os videókat a rendszer automatikusan linkelheti FB-on és Twitteren, stb. Így azon a felhasználók is elérhetők lesznek, akik koruk / személyes preferenciáik alapján nem kedvelik a FB-ot. Bátran meg kell jelenni szerintem egyéb Web 2.0-es oldalakon is.

Fontosabbnak tartott észrevételem a videókészítéssel kapcsolatban viszont a következő lenne. Véleményem szerint az imázsfilmeknek tényleg számos pozitívumuk van, azonban kezdenek cliché-vé válni. Sokan érdeklődésüket vesztik ahogy egyáltalán ránéznek egyre, tartalomtól függetlenül. Személy szerint az ilyen megoldásokat hidegnek, túlságosan tömegorientáltnak érzem, és kicsit visszataszítónak is.

Amit javasolni tudnék, az egy feltörő videomarketinges tendencia, mely egyre népszerűbb: ez pedig a nemzetközi, angol nyelvű vlog, avagy a videoblog. Számos kis- és nagyvállalat használja ezt az eszközt nagy sikerrel. Pozitívumai közül szerintem a személyes hangvétel megtartása emelkedik ki: akárhány ezren nézik meg az adott videót, a közvetlenség mindenképpen számtalanszor erősebb marad, mint egy imázsvideó esetén. Fontos itt, hogy ne profi módon legyenek megszerkesztve a videók, hanem jó képminőségű, személyes kommentálású művek legyenek, mely a potenciális fogyasztót megérintik, és maradandó benyomást tesznek. Ha kellően el vannak találva ezek a videók, rendkívül gyorsan ki lehet építeni egy törzsközönséget, akik aktívan figyelemmel fogják követni az újabb megjelenéseket. Ráadásul a kemény mag a Web 2.0-es integrációnak köszönhetően egyéb közösségi portálokat használó ismerőseikkel is megoszthatják a vlog tartalmát.

Ezen eszköz használatával a külföldi nézőkben egy remek kép építhető ki a márkával kapcsolatban. Ráadásul a potenciális közönség egyre növekszik: a gasztronómiai blogolás és vlogolás népszerűsége egyre nagyobb.

Felmerül azonban egy kérdés: ez a koncepció lehet szép és jó, de azonban a külföldiek borokhoz való hozzájutása problémákba ütközhet. Ez természetesen logisztikai kérdés is, azonban én most csak a Web 2.0-es marketing oldalára fókuszálnék.

Magyarországon és általánosan Európában bár még nem terjedt el különösebben az interneten való fizikailag megfogható áruk vásárlása úgy, ahogy az USÁ-ban, véleményem szerint azonban nagy jövője van ennek kontinensünkön. Mi köze ennek a Web 2.0-höz és a közösségi fókuszhoz? Ehhez rá kell néznünk például az Amazon.com-ra, vagy az egyéb speciálisabb netes vásárlófelületekre. Az Amazon.com a Web 1.0-ás vásárlófelületek közül úgy emelkedett a Web 2.0-es halmazba, hogy hatalmas hangsúlyt ad a közösségi visszhangnak. Itt ugyanis számos módon lehet értékelni az egyes eladókat, termékminőségi illetve szállítási szempontokból is. Ezekből a rendszer statisztikát készít, mely többször a potenciális fogyasztók legfontosabb pillére a vásárlás mellett, illetve az ez ellen történő döntésnél. A tudatos fogyasztói bázis növekedésével ez reflektorfényt kap. Ezek mellett a kényelem is jó pont a fogyasztók szemében az ilyen oldalakon: szinte minden megtalálható egyetlen helyen.

Ezek a webáruházak szinte egytől egyig Amerikából indultak, azonban az utóbbi években rengeteg kreált európai ágakat is, alapot adva ezzel az itteni webes kereskedelem megerősödésének is. Véleményem szerint kihasználandó ez a tendencia, és fel kell készülni a netes kereskedelem robbanására a kontinensen, mely a külföldi vásárlók számának megugrását jelentené.

Alapvető kockázat, hogy egy ilyen oldalon számtalan borászat fogja hirdetni termékeit, ezért is tartottam első videós pontomat fontosnak: a közösségi oldalakon megfelelő reputáció szerzésével kiépül a kemény mag, akik véleményükkel a Pincészet hírnevét erősíthetik webes vásárlás esetén az erre alkalmas oldalakon. Egy pont után a megosztott értékelésekkel a fogyasztók maguk fogják gerjeszteni a külföldi népszerűséget. Ez pedig adott esetben hatékonyabb lehet a reklámfelületes hirdetéseknél.

Összefoglalva: megfelelő közvetlenséggel, minőséggel és vonzáserővel kreált, rendszeresen megjelenő videótartalmakkal kellene szerintem bevonni potenciális külföldi érdeklődőket, ezzel alapot teremtve a közösségcentrikus webes vásárlás sikerének a Pincészet szempontjából. Megjegyezném: a webes kereskedelmi gondolataim egy távlatibb marketing-stratégiarészt képeznek, idő kell a webes vásárlás megerősödésének. Azonban a Web 2.0-es külföldi promóció minél előbb megindítandó.

Sokan írtatok a videózásról.

Akit érdekel a világ legsikeresebb bor-videó-bloggere, annak ajánlom Gary Vaynerchuk munkásságát.

Videóblog itt: tv.winelibrary.com/

Interjú itt: www.fastcompany.com/articles/2008/09/interview-gary-vaynerchuk.html

Megkésve bár, de törve nem... Én is írnék gyorsan pár szót a témához! :)

A fenti hozzászólások lényegében kimerítettek már mindent, ami az Én fejemben is megfordult, így azokat már nem írnám le még egyszer.

Én még egy olyan partner-szerződésre is gondoltam- a Varga-pincészet esetére kihegyezve- hogy amelyik országban erősíteni szeretnék jelenlétüket, ahová be kívánnának törni a piacra, ott felvenni az ottani nagyobb borászatokkal (ha van) a kapcsolatot, és megállapodni Velük. Mondjuk kölcsönösen reklámozzák és értékesítik egymás borait itthon és külföldön is. Ez persze lehetne a Web 2.0-ás verzióban is (saját honlapokon), hisz a interneten be lehetne mutatni a másik pincészet borait, ismertetni a pincészeteket stb.
És ha sikerül egy nagyobb, híresebb, külföldi pincészettel megállapodni, akkor valamilyen szinten sikerül nagy valószínűséggel az ottani vevőkört (akik preferálják azt az adott külföldi márkát) is megnyerni Maguknak, ami jó kiindulási alap lehet a terjeszkedésben.