Vállgazd Blog

Kedves Hallgatók!

Kérjük Önöket, hogy a blogolásért járó pontszámok érvényesítése érdekében az alábbi adataikat küldjék el a következő e-mail címre: zsuzsanna.gabriel@uni-corvinus.hu

• Név:
• Neptun-kód:
• Blogoláskor használt nickname:
• Szemináriumvezető neve:  

 Határidő: 2013. december 10. (kedd) 12 óra

 

Üdvözlettel:

Gábriel Zsuzsanna, Pálfi Ildikó

Kedves Blogolók!

Örömmel olvastam a megfontoltságot tükröző véleményeiket és elemzéseiket. Többen javasolták azt, hogy először inkább spóroljunk, vagy mástól kérjünk kölcsön. A kérdést én is több részre bontanám. Az első kérdés, hogy egyáltalán igénybe akarunk-e venni valamilyen külső finanszírozási forrást. Ezt annak tükrében lehet csak megítélni, hogy mire kívánjuk a külső forrást felhasználni. Ezért is tetszettek azok a véleményeik, melyben kifejtették, hogy „luxus, felesleges” fogyasztásra nem vennének fel hitelt. Ugyanakkor vannak olyan esetek, amikor a vásárlást érdemes előrehozni. Az egy további kérdés, hogy mit tekintünk luxus fogyasztásnak. Nem mindegy, hogy miért akarunk egy új mobiltelefont, saját magunk miatt, vagy pedig üzleti partnereink megítélése szempontjából nélkülözhetetlen. Ez utóbbi esetet befektetésnek is tekinthetjük.

A következő kérdés, hogy banktól vegyenek fel-e hitelt vagy családon illetve baráti társaságon belül oldják meg a finanszírozási problémájukat. A banki hitelfelvétel hátrányait nagyon jól látják. Ugyanakkor ne feledkezzenek el arról, hogy a családon belüli „hitelezésnek” is vannak árnyoldalai. Gondoljanak bele a másik oldalba is! Ha testvérüket, vagy barátjukat segítik ki egy nagyobb pénzösszeggel és szembesülnek azzal, hogy ő a kölcsönbe kapott pénzt nem nélkülözhetetlen javakra, illetve nem értékteremtő módon fekteti be, mit fognak csinálni. Hogyan fog alakulni a kapcsolatuk, ha a visszafizetés késik, bizonytalan és közben önöknek is szüksége lenne arra a pénzre.

A hitelfelvétellel kapcsolatos mérlegelési szempontjaik nagyon jók voltak. Jó lenne, ha Magyarországon mindenki ilyen tudatosan gondolkodna, mint önök.

 Kazainé Ónodi Annamária

Kedves Blogolók!

Nagyon tetszett az a megközelítésük, hogy végigelemezték a két Diákhitelt felvételének előnyeit, hátrányait (kockázatait), és a végén többen azzal zárták véleményüket, hogy csak akkor vegyük fel, ha tényleg szükségünk van rá. A kérdést legtöbben finanszírozási oldalról közelítették. Abban mindenki egyetért, hogy ez a legkedvezőbb hitelkonstrukció, melyet a hallgatók igénybe tudnak venni tanulmányaik finanszírozásához. A visszafizetés kockázatát többen említették. Azt viszont sajnáltam, hogy csak egy hallgató említette a diákmunkát, mint alternatívát. Kíváncsi lettem volna a véleményükre azzal kapcsolatban, hogy mi éri meg jobban az egyetem mellett munkát vállalni vagy hitelt felvenni.

Megjelent az a kérdés is, hogy tulajdonképpen mit akarnak finanszírozni a diákhitellel. A szabad felhasználású hitelnél többen említették azt a problémát, hogy „kicsúszhat” a hallgatók kezéből, de a másik „véglet” is megjelent, hogy valakinek a családja megélhetését kell támogatnia, vagy üzleti lehetőséget lát benne és befekteti.  Akkor érdemes hitelt felvenni, ha jó befektetést kívánunk finanszírozni vele, ez viszont önöktől függ.

Kazainé Ónodi Annamária

Kedves Blogolók!

 Örültem a sok jó véleménynek, abban nagyrészt egyetértés volt, hogy nem „rásózás”-ról beszélünk sok esetben, mert a fogyasztók igénylik a komplex megoldásokat, azonban ennek okáról már megoszlottak a véleményeitek. Egyesek szerint nem az összetettség, hanem a termék újdonságértéke hangsúlyosabb a fogyasztó számára az esetek többségében, így a termék komplexitása is ezt az igényt próbálja kielégíteni, a vállalatnak valami „újat” kell bemutatnia, ennek eszköze a termék komplexebbé tétele is.

A válaszadók másik része inkább abban látta a jelenség okát, hogy a látens igények kiaknázását próbálják a vállalatok kiszélesíteni a komplexitás növelésével (egy okostelefonnal ma már lehet internetezni, fényképezni, zenét hallgatni, stb.; sokáig a fogyasztónak erre nem volt felismert igénye).

Sokszor maga a komplexitás tudata a csábítóbb, hisz a fogyasztók sokszor nem használják ki az összes funkciót, de a lehetőségük megvan rá. Ennek tudatáért pedig hajlandók magasabb árat is kifizetni az adott jószágért. Ennek számos pszichológiai és társadalmi oka is lehet, amelyekről érdemes tovább gondolkodni.

Emlékezzetek vissza az innovációról tanultakra: elkülönítettünk technológia vezérelt és piacvezérelt innovációt. Előbbi esetében a technológia ismert volt, a piacon kellett bemutatni, „eladni” az újítást, míg utóbbi esetében a fogyasztói igényt ismerték fel egy új termék, szolgáltatási iránt és ahhoz kerestek jó megoldást. A mostani kérdés során is érdemes végiggondolni, hogy vajon melyik esetről lehet szó. A válasz természetesen vegyes, hiszen van, akinek szüksége van minden funkcióra egy mobiltelefonon, számára fontos a teljes termék, míg mások számára inkább az alapszolgáltatások fontosak, de ha megismertetik vele az új funkciókat, igénye támadhat azok újításaira is. Fontos a látens fogyasztói igények felszínre hozása, amely a technológia fejlesztés és a verseny erősítője is.

Jók voltak azok a megjegyzések is, amelyek szerint a termékek túlzott komplexitása a használat bonyolultságát eredményezheti, amely megnehezíti a kedvező fogadtatást.

Havran Zsolt

Sziasztok!

Jól közelítették a válaszadók a kérdést, miszerint a logisztika-igényes létesítmények kitelepítése nem oldja meg a közlekedési/logisztikai problémákat, és véleményeiteket jó érvekkel, ellenérvekkel támasztottátok alá.

Szerintem is nagyon fontos egy jó városfejlesztési koncepció, minél kevesebb autó legyen a belvárosban, amelyhez fontos az emberek ezzel kapcsolatos gondolkodásának, hozzáállásának kérdése is. Ezt persze nagyban segíti, ha a tömegközlekedés megfelelő színvonalú, főleg a forgalmas helyek esetében. Jók voltak a példák a közlekedés fejlesztésére: behajtási tilalmak, kerékpározók támogatása, P+R parkolók létesítése.

Jó meglátás, hogy Budapest történelmi város, így utólag kell megfelelni a növekvő igényeknek.

A városok növekedésével, fejlődésével, a városok szélére, vagy fontos szállítási útvonalra (például városi folyó, vasút) tervezett gyárak, raktárak, telephelyek területét szépen lassan „körbenőtte” a város. Sok helyen átgondolatlan városfejlesztési stratégia, vagy annak teljes hiánya miatt éveken át nem foglalkoztak az ipari területek, kereskedelmi zónák és lakóövezetek megfelelő elkülönítéséről. Az önkormányzatok sok esetben csak ipari és gazdasági övezetbe sorolható helyrajzi számon engedi vállalatoknak termelő és szolgáltató (vagy logisztikai) funkció fejlesztését, ezzel is igyekezve elejét venni a lakóövezeteket érő zavaró hatásoknak. Számos önkormányzat folyamatosan igyekszik kiszorítani a (gyakran környezetkárosító, zajszennyező tevékenységgel járó) vállalatokat a település szélére, ahol ipari parkokat alakítanak ki, vagy ipari területeket jelölnek ki. Természetesen nem akarják teljesen elüldözni a cégeket, hiszen komoly helyi iparűzési adót (HIPA) szednek be tőlük, de fontosnak tartják a lakosság véleményét is. A lakók szempontjából életminőség-befolyásoló kérdés lehet a vállalatok száma, elhelyezkedése és tevékenysége. A vállalatoknak is érdeke a város szélén történő működés, ez esetben megspórolható a körülményes eljutás a telephelyre (szűk utcák, korlátozott forgalom stb) és könnyebben megfelelnek a környezeti és egyéb elvárásoknak mint egy belvárosi telephely esetén. Az itt említett magas belvárosi raktározási költség is jó vélemény volt.

A másik oldalról pedig szintén jó meglátás, hogy vannak olyan funkciójú vállalatok, épületek, amelyek pont a belvárosban vannak jó helyen, ilyen a mi Vásárcsarnokunk is.

Én is egyetértek azzal, hogy maradjon, nem csak a felhozott jó érvek (belvárosiaknak is lehetőség, valamint turisták száma) miatt, hanem mert jól elkapott akciókkal sokat spórolhattok és érdekes a különböző nemzeteket bemutató kiállítás-sorozat is!

Havran Zsolt

Kedves Hallgatók!

 

Nagyon tetszettek a hozzászólások. Egyetértek azzal, hogy az y generació számára egyre inkább a vállalkozói lét lehet az első számú választás. És igen, érdemes először multinál dolgozni, mert így kapcsolatrendszert lehet kiépíteni, élettapasztalatot (valóságértést) szerezni, és munkakultúrát, hitelességet az üzletfelek szemében. És ha ezek megvannak, nem is olyan kritikus a kezdőtőke - várják a befektetők a jó ötletre épülő, jól kidolgozott projekteket, alkalmas menedzsmenttel, akik elkötelezettek a sikerhez.

Márészt azt is jól látják, hogy ez a választás alapvetően személyiség kérdése. Aki tud dolgozni akkor is, ha nem hajtják, az lehet vállalkozó, más nem. Ez részben fejleszthető.

Abban viszont nem értek egyet hogy egy alkalmazott fix munkaidőben dolgozik és utána nem él együtt a munkával. Ismernek ilyen munkahelyet? Ha igen, nagy ívben kerüljék el, ha fejlődni akarnak.

Jól dolgozni, előre jutni, fejlődni csak sok munkával lehet, ebből a szempontból mindegy hogy valaki alkalmazott vagy vállalkozó. A különbség inkább a belső indíttatásban, bátorságban, egyéni vízió létében vagy hiányában keresendő. Tudja már magáról hogy lesz-e, lehet-e valaha vállalkozó, a fentiek alapján?

Kedves Hallgatók!

 

Az egyetem melletti munkát sokan hangsúlyozták. Ez annyiban érthető, hogy a munkaadók elvárnak valamilyen mumkatapasztalatot egy friss diplomástól is. Ugyanakkor javaslom mindenkimek, hogy ezekben a gyakornoki munkákban , ha lehet, a készségei fejlesztésére összpontosítson. Hogy a gyengéit kiküszöbölje, hogy az erősségeivel már most versenyelőnyre tegyen szert. Ez fontos stratégiai kérdés:hoznom kell az elvárhatót olyan készségekben, mint munkabírás, megbízhatóság, pontosság, alaposság, nyelvtudás, szakmai alaptudás, együttműködési készség, kreativitás, jó kommunikáció. De miből lehetek egyedi? Mi a sztorim? Mit tudok eddigi történetemmel hitelesen képviselni, mi vonz igazán saját jövőmmel kapcsolatban? Gondolkodásomban tudok egyedi lenni, de mi legyen ennek tartalma?

Nem reflektáltak a külföld vs. hazai munkavállalás kérdésre. Nos, ki mennyi erőt, elszántságot, kedvet érez magában a kihívásokhoz? Tud saját lábán állni, belső motivációból aktívan pörögni, dolgozni? Ha igen, irány külföld! Legalább egy időre. Még korai? OK, de mikor leszek rá készen? Érdemes célokat ezzel kapcsolatban megfogalmazni. Hogy túl egyoldalúan állok ehhez? Nos, ma már kevés igazi akadálya lehet a külföldi tapasztalatszerzésnek, előnyei emberileg és kulturális, szakmai fejlődésükben pedig vitathatatlanok. Hogy ki mikor hogyan jön vissza - inkább ez a kérdés...

Kedves Lelkes Blogírók!

 

Nagyon jó hozzászólások érkeztek, és aminek külön örülök, hogy most már nem az van a fejetekben, hogy a saját márkás termékek olcsóbbak, de sokkal rosszabb minőségűek, mint a márkázott termékek. A minőségpercepciótokban erős javulást érzek. „Az átlag fogyasztók” minőségpercepciója is javult, a bizalom is javult a saját márkás termékek felé. Az biztos, hogy egyre több saját márkás terméknek van szigorú minőségtanúsítványa, valamint folyamatosan tesztelik őket a gyártók fogyasztói kóstoltatásokon is, és amelyek „kihullnak”, azok meg se jelennek a piacon, ugyanúgy, mint a márkás termékek esetében. Folyamatosak az egyéb fogyasztóvédelmi tesztek is. Csak néhány példa: a Tesco saját márkás étolaj nyert és kiváló minősítést kapott egy fogyasztóvédelmi teszten. Narancsleve is nyert már több tesztelésen. Azért a saját márkás Tesco tablet, amit idén szeptemberben vezettek be Angliában, nem biztos, hogy elsöprő sikert arat majd, de kíváncsian várom az eladási adatokat. Ti is írtatok arról, hogy műszaki cikkből a leginnovatívabb termékeket vennétek, és nem a saját márkásokat… A DM, az Aldi is sokat tett azért, hogy a saját márkás termékek minőségpercepciója javuljon.

 

Abban is igazatok van, hogy nagyon jó az ár-érték arány a saját márkás termékeknél. Az árérzékenység pedig szintén „segít” a saját márkás termékek terjedésének. Egyébként összességében az elmúlt évekhez képest drágultak a saját márkás termékek, köszönhetően annak is, hogy a magasabb árszegmensben is megjelentek (prémium saját márkások). A növekedés is lassult, mennyiségben kevesebb fogyott idén, mint tavaly a Nielsen adatai szerint, és egyedül a diszkontokban sikerült növekedniük, érthető módon.

 

Vannak azok a termékkategóriák, alkoholok, üdítők például, amikből továbbra sem engedünk, és márkahűek vagyunk, a márkás termékekbe vetett bizalmunk bizonyos termékkategóriáknál töretlen.

 

Összegzésként a kulcsszavak, amiket meg kell fontolni a témában: ár, minőség, bizalom és márkahűség. Itt jegyezném meg, hogy a saját márkás termékek iránt is nagyon szépen ki tud alakulni az a bizonyos bizalom és márkahűség.

 

További lelkes blogírást kívánva, üdvözlettel,

Szabó Ágnes

Kedves Hallgatók!

 

Alapvetően jók és érdekesek voltak ehhez a kérdéshez is a hozzászólásaitok, de meglepett, hogy ilyen kevés hozzászólás érkezett és hogy a feltett kérdések megválaszolására végül kevésbé törekedtetek, mint az első kérdésnél. Persze a blogon a kérdésnek vitaindító szerepe van, ezért jó ha abból tág gondolatfolyam lesz.

 

A „termék” természetesen a közösségi közlekedési szolgáltatás nyújtása, az értéklánccal kapcsolatban viszont fontosnak tartom, hogy a szemináriumokon tanultak alapján vizsgáljátok majd meg mélyebben ezt a kérdést.

 

A fejlesztési lehetőségeknél természetes, hogy a saját tapasztalataitokból indultok ki, de érdemes ilyenkor a vállalat egészét szisztematikusan vizsgálni. Érdekességként a fejlesztésekkel kapcsolatban: a BKV folyamatosan fejleszti a gépparkját, azonban egy több mint 1000 elemből álló géppark esetében elég magas számú új busz és villamos szükséges, ahhoz hogy az valóban könnyen észlelhető legyen. A BKV költség struktúrájában hosszú évek óta a személyi jellegű ráfordítások mértéke a legfajsúlyosabb tényező.

 

A bliccelők kérdése úgy tűnik nálunk örökérvényű kérdés, s bár ezt nyilvánvalóan kulturális tényezők is meghatározzák, remélhetőleg a budapesti közlekedésben folyamatosan csökken majd a számuk (bár bízom benne, hogy ezt a BKV nem járatonként a blogban javasolt 10-12 ellenőrrel fogják megoldani :)).

 

Üdvözlettel:

 

Dr. Stocker Miklós

egyetemi tanársegéd

Üzleti Gazdaságtan Tanszék

Kedves Hallgatók!

 

Nagyon jók voltak a hozzászólásaitok és szépen körül is jártátok a témát, gratulálok hozzá! Kifejezetten tetszik, hogy a blogbejegyzések alapján alapvetően hosszú távon gondolkodtok és saját kiteljesedésetek érdekében a vállalat és az egyén céljainak harmóniájára törekedtek. Érdekesnek találom, hogy nem jelent meg a rövid távon maximalizáló, önérdekkövető, gyors karrier ugrásokat preferáló vélemény, amely a korábbi években azért jellemzően megjelent és komoly vitákat generált.

Természetes, hogy alapvetően a saját szemszögetekből néztétek a kérdést, ilyenkor azonban érdemes átgondolni, hogy más alapfeltételezések esetén milyen tényezők lehetnek hatással.

 

Az informálódás terén ugyancsak jól körül jártátok a kérdést, és nyilvánvalóan nem lehet úgy Karrierexpóra menni, hogy az ember minden kiállító vállalat küldetését (valamint stratégiai céljait, beszámolóit) megvizsgálja, értékeli és elemzi. Összességében érdemes több forrásból tájékozódni és ahogyan kiemeltétek a cégnél dolgozó emberektől is.

Attól viszont mindenkit óva intenék, hogy az email címét, vagy bármely más accountját megadja, akár cégnek, akár magánszemélynek.

 

Üdvözlettel:

 

Dr. Stocker Miklós

egyetemi tanársegéd

Üzleti Gazdaságtan Tanszék

http://www.euvonal.hu/index.php?op=hirek&id=6928

https://www.youtube.com/watch?v=eikxZN5OZkc

Kedves Hallgatók!

A korábbi évekhez hasonlóan a második kérdésben az előzőnél is nagyobb volt az egyetértés a blogolók között. Örömmel olvastam, hogy a kommentelők többsége most sem zárkózik el a külföldi tanulmányoktól, annak ellenére, hogy tisztában vannak ennek hátrányaival, kellemetlenségeivel (távolság a barátoktól, családtagoktól, honvágy, költségek, stb.).  A legtöbben azonban látszólag úgy vélik, hogy az elérhető előnyök (nyelvtanulás - nyelvtanulás, az idegen kultúra megismerése, a kapcsolatépítés, a tapasztalatszerzés, a szemléletmód-váltás) túlkompenzálják a hátrányokat és nehézségeket. Most is többen különbséget tettek a külföldi egyetemi tanulmányok között a kint töltött idő alapján, akadt, aki a hosszabb külföldön-tartózkodást – például a hazai tanulmányokban okozott törés miatt - problémásnak vélte. Jó dolognak tartom azt is, hogy előre gondolkodnak, és fontos szempontként jelent meg a kiutazás mérlegelésekor, hogy a külföldi tanulmányok emelhetik az önéletrajz értékét is, ez pedig jobb esélyeket biztosít a hazai munkaerőpiacon.

Üdvözlettel: Jandó Zoltán