én nem gondolom, hogy kifejezetten az informatikai beruházásokhoz kellene befektetőket vonzani. A tényleg nagy volumenű informatikai beruházások - az állami szférát nem számítva - ugyanis leginkább B2B alapon, cégek között mennek végbe. az a magas hozzáadott értékű informatika, amit az IBM is képvisel, inkább kiszolgálja más cégek igényeit, pl. a bankokét, ahogy az előadáson is elhangzott. Ha meg az egyszeri fogyasztónak kell egy laptop, azt megveszi a media marktban, ehhez már nem kell beruházás.
Önmagában tehát nem annyira lehet informatikai beruházásokat vonzani, az üzleti környezetet kell olyan módon alakítani, hogy érdemes legyen itt beruházni mind a magyar mind a külföldi cégeknek, és ez magával fogja vonni az informatikai beruházások növekedését is. talán egyébként ez lehet a kulcsa annak, hogy az informatikai beruházások változása arányos a gdp változásával.

egy másik kérdéskör, hogy esetleg az informatikai innovációhoz köthető beruházásokat érdemes lenne magyarországra vonzani, már fontosabb lehet szerintem. ez kőkemény K+F, amiben sajnos Mo nagyon le van maradva, és mivel gyakorlatilag nincs komoly múltja nálunk - talán a graphisoftot, Kürt zrt-t és a NavnGo-t kivéve - az informatikához köthető innovációknak, nem is biztos, hogy konkrétan mondjuk különböző chipek fejlesztését kellene erőltetni. az már látszik, éppen a fenti 3 példából, hogy "észben" nincs hiány, bizonyos szűk felhasználói rétegeknek tudnak fejleszteni cégek itthon is, erre lehetne alapozni egy stratégiát.
egyrészről ezekkel az innovációkkal lehetne akár a nagy cégek, mint IBM, SAP, Oracle stb. felé is reprezentálni, hogy itt okos emberek vannak, tehát nekik is érdemes K+F bázisokat idetelepíteni, másrészt állami és EU-s pénzekből lehetne pályázatokat hirdetni K+F célokra. nagyon más út sajnos nincs, az informatikai cégeinket azért nem veti fel a tőke, a kulcsszofton, graphisofton és synergonon kívül más tőzsdei informatikai cégről nem nagyon tudok, és azért ők sem lesznek egyhamar bluechipek. a külföldi cégeket pedig elriasztja a politikai eredetű bizonytalanság illetve az eszelős bürokrácia, nyilván ezen a téren lehetne mit fejleszteni.
ahhoz tehát, hogy idetelepüljenek külföldi cégek K+F részlegei szerintem a támogatásokon (amelyek lehetnek közvetlen pénztranszferek is, de talán hatékonyabb lenne pl. az audi motorfejlesztéseihez kapcsolódó módon valamilyen speciális adókedvezménnyel ösztönözni őket, hiszen az hosszú távú versenyelőny más országokkal szemben) kívül más út nem vezet, viszont támogatást nem szabad csak a külföldieknek adni, mert ezzel elnyomnánk az amúgy igenis létező magyar informatikai innovációt.

Az előttem szólóhoz képest más irányból szeretném megközelíteni a kérdés megválaszolását, s ennek megfelelően bemutatni, hogy az (informatikai) K+F csak egy részét képzi azoknak a lehetőségeknek, amelyek az informatikai befektetéseket illeti.

A kérdés felvetésének első részét egyértelműen bizonyíthatónak vélem. Az informatikai beruházások általában olyan iparágakban jelentősek, amelyekben elsősorban a magas hozzáadott érték (amint előbb elhangzott) és a nagy tudásbázis (az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokkal és alkalmazásokkal) jellemzőek. A fenti területek elsősorban a negyedik szektorhoz tartoznak, amelynek térnyerése egyértelműen a világ legfejlettebb országaiban mutatható ki.

A folyamaton belüli összefüggések is viszonylag könnyen beláthatóak. Abba az országba érkezik jelentős informatikai beruházás, amelyekben adott a megfelelő háttér, s ebből adódóan az ország fejlettsége tovább fokozódik (a beruházások pénzigényesek, piaci korlátokat jelentenek, s a megléte rögtön jelentős kompetitív előnyöket okozhat). Azonban látni kell, hogy egy nehezen áttörhető ördögi körről van szó: ahol alacsony az ország fejlettsége, oda kevesebb tőke érkezik, hiszen sokkal kockázatosabb és lassabb a megtérülése. Azonban befektetések híján nagyon nehéz megteremteni azt a fejlettséget, amely a befektetők számára vonzó lehet.

Magyarország konkrét példájára áttérve három területet szeretnék kiemelni, amelyben ha nem is globális – hiszen hazánk ilyen szintre gyakorlatilag képtelen még hosszú távon is eljutni - , de regionális kompetitív előnyeit és adottságait mindenképpen érdemes lenne kihasználni.

Az egyik lehetőség az oly sokszor emlegetett K+F, jelen példámban az állam (oktatási intézmények) és a piaci vállalatok értékalkotó, szinergikus összekapcsolódása. Ez a hagyományosan negyedik szektori tevékenység jelentős informatikai befektetéseket igényel, hiszen az informatikától független területek sem képesek informatikai háttér nélkül működni. Örömmel olvasom a hírekben, hogy egyre elterjedtebb ez ügyben az egyetemek és a vállalatok hosszú távú, stratégiai együttműködése.

A másik, reálisan megragadható terület a logisztika lenne. Magyarország a földrajzi fekvéséből adódóan még teljesebb autópályarendszer esetén a tökéletes tranzitországgá válhat logisztikai központokkal. Első ránézésre negatív képzettársításaink lehetnek az ötlet kapcsán, azonban mindenképpen megtérülő és lehetőségeket nyújtó alternatíváról van szó. Mint tudjuk, a logisztika rendkívül összetett, komoly megtervezettséget és pontosságot igényel, ezért az informatikai befektetések ezen a téren is nélkülözhetetlenek.

A harmadik terület pedig egyelőre csak hosszú távon tűnik elérhetőnek: a regionális HQ szerep. Magyarország ezen a téren Németországtól keletre minden európai állam vetélytársa, s az elmúlt évtized gazdasági folyamatainak köszönhetően egyre hátrébb helyezkedünk el a regionális rangsorokban. Hosszú távon azonban mindenképpen cél, hogy az előző két pont adta lehetőségeket és tőkét felhasználva mintegy spirálként alakítani a fejlődési pályát, melynek csúcsán az imént említett központi szerep lenne.

A rövid gondolatmenet végére pedig látszik, hogy kicsit más úton, de ugyanoda jutottam el, mint az előttem szóló kolléga: mindenekelőtt az üzleti környezet megteremtését tartom fontosnak, amelybe kevésbé fejlett ország esetén az államnak is jelentős szerepet kell vállalnia.