Kedves blogot követők!

Szeretném kifejteni a véleményemet ezzel a érdekes felvetéssel kapcsolatban, és ezt a téma értelmezésével kezdeném.
A példa nyilvánvalóan sarkított, én legalábbis nem tartom reálisnak azt, hogy a termelő ágazatok teljesen eltűnjenek az öreg kontinensről, főleg akkor, ha ezek közé soroljuk például a mezőgazdaságot is, mely néhány országban (pl Franciaország) még ma is jelentősnek tekinthető.
A fejlett országokban megfigyelhető tendenciák valóban azt mutatják, hogy a termelő ágazatok súlya csökken a szolgáltatásokéhoz képest, jórészt a technológiai fejlődés következtében, (hatékonyabb technológia->kevesebb ember szükséges a termeléshez) valamint annak okán, hogy a termelést fejlődő országokba való kiszervezéssel oldják meg. Ha azonban megfigyeljük azt, hogy a legújabb tendenciák azt mutatják, hogy a gazdasági fellendülés okán ezekben a fejlődő országokban( pl Kína) is elkezdett növekedni a jólét, és ezzel a szolgáltatások súlya, arra következtethetünk, hogy ezekben az országokban is hasonló folyamat lezajlása várható, mint Európában és Észak- Amerikában. Erre enged következtetni már maga az elnevezés is: fejlődő, tehát a fejlettség felé tartó ország, (és remélhetőleg nem csak egy olyan jelző, amelynek jelentése igazából fejletlen, csak hát ez mégsem hangzik túl szépen)
Ezek alapján én azt gondolom, hogy a termelés kiszervezése előbb vagy utóbb le fog lassulni, ha a munkaerő a jelenlegi fejlődő országokban is drágul, és akár még vissza is fordulhat.
Ha ez valóban így alakul, akkor a világ legnagyobb részén általánosan beállhat egy olyan egyensúly, melyben mindenhol végeznek termelést is, de ez a foglalkoztatásban jóval kisebb arányban szerepel, mint a szolgáltatások.
Persze ezek mind igen hosszú távú (akár 100-200 évre előre tekintő) elképzelések, és ezeknek alakulására sok tényező lehet hatással, mint például háborúk, természeti katasztrófák, a globális felmelegedés hatásai vagy politikai tényezők. Ezért előre megjósolni, hogy a gazdaság ilyen irányú átalakulása meddig fog folytatódni, lehetetlen, én mégis úgy gondolom, hogy egy bizonyos pont elérése után a foglalkoztatottak számában vagy a GDP részesedésben mért arányai a termelő ágazatoknak egy igen alacsony szinten, de állandósulni fognak.

Szervusztok!

A témában felvetett víziónak igenis van alapja. A fejlett országok a drága munkaerő miatt nem tudják felvenni az árverseny a fejlődő országokkal szemben. Ha ezen országok nem tudnak profilt váltani és átállni más termékek gyártására akkor lehúzhatják a rolót. A német gazdaság azért áll olyan jól mert prémium terméket gyártanak ahol az ár másodlagos kérdés. Nem próbálnak az olcsóságra menni. Nagyon sok pénz és energiát fektetnek a kutatás és fejlesztésbe.

EsT1 által felvetett tény, hogy Kínában és hasonló országokban elkezdett emelkedni az életszínvonal és a bérek. A nyugati és ottani cégeknek erre az lesz a válasza, hogy átrakják a termelést egy olcsóbb országba és ez addig fog tartani amíg lesz egy olcsóbb ország. Ha túl drága lesz a kínai munkás akkor átrakják Indiába vagy Vietnámba stb ha ázsia is drága lesz akkor visszatérünk Afrikába.

Magyarországra térve a mostani gazdaságpolitikát és ehez kapcsolódó dolgokat őrültségnek tartom. Az II. Széchenyi tervel olyan dolgokat akarunk támogatni amik egyáltalán nem versenyképesek. Itthon a kutatást és fejlesztést kellene támogatni és nem az olcsóságra menni mint ahogyan a jelenlegi politikai akar menni. Szép és jó dolog, hogy az audi és merci itthon gyárakat épít de a legnagyobb probléma, hogy hozzánk csak a végső összerelést hozza. A helyes kormányzati politika az lett volna, hogy megmutassuk a külföldi nagy vállalatoknak, hogy hozzánk ne a termelés hanem a sokkal komplexebb és hasznosabb kutatást és fejlesztés hozzák. Magyarországra ez úgy fog hatni, hogy mivel európára a világ múzeumára fognak gondolni ezáltal nem fognak ide semmilyen tevékenységet hozni. Országunk turisztikai szempontból nem annyira érdekes mint a nyugati nagyvárosok. Ha nem változtatunk a folyamatokon akkor ez az ország egy idő után lehúzhatja a rolót. Nem lehet egy ország gazdaságát szolgáltatásokra építeni.

Üdv

Szerintem természetes folyamat, hogy változik a nemzetközi rendszer, a potenciális gazdasági nagyhatalmak cserélődnek, egy bizonyos periódusú tündöklés után elkezdenek hanyatlani. A vezetők-kihívók logikája alkalmazható a nemzetgazdaságokra is, a feltörekvő Kína és India a nyugat-európai és észak-amerikai fejlettséget, technológiai színvonalat, gazdasági potenciált célozza meg és kívánja elérni, teljesen érthető módon. Az elkövetkező időszakban valószínűleg folytatódni fog a jelenlegi tendencia, hogy Kína és India egyre nagyobb részt hasít ki a világtermelésből. Minden bizonnyal túlzó az a feltevés, hogy Európa múzeummá ,,silányulna" (bár csodálatos múzeummá, tegyük hozzá), azért a tendencia igaz, vagyis elveszítheti jelenlegi gazdasági pozícióját és kihívóvá vagy csak követővé válhat. Azért arra jó ez a hasonlat, hogy talán kicsit felrázza Európát a tespedt önelégültségből.

Üdv mindenkinek!

Ha Európa országai a világ "múzeumaivá" válnának az nem jelentené azt feltétlenül, hogy a többi ipar elsorvadna, vagy megszűnne, egyszerűen a turizmus lenne a domináns. Ez alapvetően reálisnak tűnik, hiszen Európa - már csak a történelmi múltja miatt is - igen sok látnivalóban bővelkedik, és evidens hogy arra az iparágra érdemes építeni, amiben az adott régió a legjobb ("az a fontos, hogy miben vagyunk jobbak másoknál").
Kérdéses, hogy ez Magyarországra hogyan hatna, de ha belegondolunk, rájöhetünk arra, hogy nem feltétlenül vetne ránk rossz fényt, ha a régió ilyen formában specializálódna. Magyarországon a jelenlegi helyzetben minden változtatás nehézkes, tehát a turizmus irányába történő orientálódás miatt sem kellene nagyobb erőfeszítést tenni, mint bármilyen más változtatás esetében. Sőt! Magyarországnak rengeteg olyan adottsága van, amelyek megalapozhatnák Magyarország turizmus-orientáltságát: a gyógyvizek wellness- és élményfürdők létrehozására adnak lehetőséget, megfelelő marketing segítségével gyönyörű történelmi kastélyaink turisták tömegeit vonzanák. A Balaton ugyancsak rengeteg lehetőséget rejt magában, állami pályázatok és magánbefektetők segítségével könnyedén vonzóvá lehetne tenni (ezalatt vízi-vidámparkra, vízi sport-centrumra gondolok). A magyar művészekre ugyancsak büszkék lehetünk, egyedül a kiállítások marketingjével van a probléma, pedig ha az megfelelő lenne, akkor turisták tömkelegei özönlenének hazánkba egy-egy híres festmény megnézéséért. Nézzük meg például Franciaországot! Ha Franciaországra gondolunk, akkor az első dolgok amik az eszünkbe jutnak, azok a történelmi emlékek, a művészet, és a kultúra. Szilárd meggyőződésem, hogy Magyarországon legalább annyi látnivaló van mint Franciaországban. Mégis akkor mi lehet a különbség? Az, hogy az ottani műemlékek olyan szintű marketinggel rendelkeznek, hogy az elképesztő, továbbá rengeteg pénzt költöttek arra, hogy a turista-paradicsomként tekintsenek az országra, és ez hosszútávon igen csak jövedelmező.
Összességében Magyarországon - csak úgy mint Európai szinten - elképzelhetőnek tartom, hogy a turizmus legyen a húzó-ágazat, sőt abban is biztos vagyok, hogy ez jövedelmező lenne, viszont ennek érdekében tudatos erőfeszítésekre lenne szükség országos és regionális szinten egyaránt.

Sziasztok!

Az utóbbi időben valóban nagyon szembetűnővé vált, hogy a(z európai) vállalatok a termelést kiszervezik, rendszerint Indiába, illetve Kínába vagy máshová a Távol-Keletre. Ezt mindennapi tapasztalataink is mutatják, különösen ha a ruházati cikkekre, lábbelikre gondolunk -vehetünk ezekből bármilyen márkásat, az esetek többségében ott olvasható rajtuk a "Made in China" felirat. Halljuk-olvassuk azt is, hogy ezeket a termékeket sokszor úgy állítják elő, hogy a Távol-Keletről induló hajóra felrakják az alapanyagokat és a munkásokat, és mire a célhelyre érnek, kész is az áru. Persze adott esetben a márkaboltban az eladó készségesen felvilágosít, hogy attól még, hogy a termék Kínában készült, a vállalatnak szigorú előírásai vannak annak különböző paramétereivel, minőségével kapcsolatban.
Ez valószínűleg az esetek többségében így is van, és tény, hogy ezt az elvárt minőséget a kiszervezés révén lényegesen alacsonyabb költséggel lehet teljesíteni. Egyértelmű, hogy a kiszervezés mozgatórugója a költségmegtakarítás. Mindannyian tudjuk, hogy a fejlett országokban a munkavállalóknak jóval több minden "jár", béremelések, egyéb juttatások, ide tartozik az is, hogy jobb munkakörülményeket és meghatározott idejű fizetett szabadságot kell biztosítani nekik. Ráadásul általában a szakszervezetek elég erősek is ahhoz, hogy ezek gyakorlati megvalósulását elérjék. A fejlődő országokban viszont még nincsenek ilyen széles körű munkavállalói jogok (és erős szakszervezetek), jóval alacsonyabbak a bérek, sőt sok helyen még gyermekeket is alkalmaznak. (Itt zárójelben utalnék a felelős vállalat koncepcióra: A vállalat számára etikai kérdés is lehet, hogy ilyen feltételek árán is kitart-e a költségcsökkentő kiszervezés mellett. Az az érv ugyanis, hogy ők mindent az adott ország törvényei szerint tesznek, sántíthat, hiszen abban az országban valószínűleg sokkal alacsonyabb szintű a törvényi szabályozás, és sok minden megengedett lehet, ami európai mércével nem az.)

Amíg tehát az európai és az ázsiai munkaerő-költségek között ekkora különbség van, úgy látom, hogy folytatódni fog a kiszervezés, és Európát valóban jelentős részben elhagyhatja a termelés. (Mégse kell okvetlenül annak teljes leépülésére gondolni, gyakran ugyanis csak részleges a termelés kiszervezése.)
Érdekes felvetésnek tartom, hogy egy idő után a kiszervezés jelenlegi célországaiban is drágább lesz a munkaerő -ezt valószínűleg a fejlődésük magával fogja hozni. Azonban ezekben az ázsiai országokban a magasabb bérekhez szemléletbeli változásokra is szükség lenne (például nagyobb hangsúly az emberi erőforrásra, az egyénre), ezért a munkaerő drágulása nem a közeljövőben várható. És ahogy az előttem szóló is írta, ha egy ország már nem elég olcsó, valószínűleg mindig lesz olcsóbb. Úgy gondolom tehát, hogy a mai globalizált világban a kiszervezésnek nemigen lehet gátja.

Ez azonban nem feltétlen jelenti Európa hanyatlását, önmagában a termelés kiszervezése véleményem szerint ugyanis nem "katasztrófa". A hétfői vállalatgazdaságtan előadáson hallhattuk a Knorr-Bremse kapcsán, hogy míg a vállalat alacsony költségű országokban termeltet, addig az innovációs központ és tulajdonképpen a szolgáltatás szervezése Európában van, az eredményeket innen adják át adaptált formában a termelést végzőknek. Mivel ma már általában nem az a kérdés, hogy ki tud egy adott terméket gyártani (azt valószínűleg mindenki tud az iparágban), hanem az, hogy ki tud a másiknál jobb, komplexebb megoldást kínálni, így szerintem az innováció és a szolgáltatás a kulcskérdés. Ha tehát ezek a tevékenységek Európában maradnak és valóban magas szinten folynak, akkor nem olyan kilátástalan a kontinens helyzete, mint az a "világ múzeuma" vízióból tűnhet.

Egyébként zárásul még azt jegyezném meg, hogy nem csak a termelés kiszervezése figyelhető meg, hanem adott esetben a szolgáltatásoké is (bár valóban a termelés kiszervezése vált igazi gyakorlattá). Sok cég szervezi ki az ügyfélszolgálatát, például a "phone-call center"-ét Ázsiába, jellemzően Indiába, ott ugyanis nagy az angolul beszélők aránya (a gyarmati múltra visszavezethetően). Korábban olvastam egy érdekes cikket arról, hogy az ilyen telefonközpontok indiai dolgozóinak tréningeket tartanak, hogy csökkentsék az akcentusukat és megismertessék velük azon országok kultúráját, szokásit, ahonnan a telefonhívások érkeznek. Sőt állandóan időjárás-jelentéseket adnak nekik az adott országokra vonatkozóan, és órákat állítanak fel a központban, amelyek a hívó országok idejét mutatják -mindezt azért, hogy a dolgozók abszolút tisztában legyenek az ügyfél körülményeivel, problémáival, vagyis egyszóval: a minél tökéletesebb színvonalú szolgáltatásért történik mindez. Az ügyfél észre sem veszi, hogy egy tőle több ezer km-re ülő egyénnel beszél, már csak azért sem, mert a telefonközpont alkalmazottaival angol neveket használtatnak a sajátjaik helyett (!). Ezt csak azért hoztam példának, hogy lássuk, hogy a szolgáltatás kiszervezése sem elképzelhetetlen (persze speciális volta miatt adott esetben jóval több gátja lehet).

Azzal kapcsolatban, hogy ezek a folyamatok hogyan hathatnak a magyar gazdaságra, az a példa jut eszembe, hogy ma már közvetetten Magyarország, a magyar gazdaság is függ Kína gazdasági növekedésétől. A német vállalatok ugyanis jelentős exportot bonyolítanak Kínával -a német vállalatoknak viszont nagyon gyakran magyar cégek a beszállítói. Bár ez nem az európai termelés visszaesésére példa, hanem inkább éppen arra, hogy a feltörekvő országok Európát is magukkal húzhatják.

Helló Mindenki!

A világ milyen múzeuma lesz Európa? Ez is elég érdekes kérdés szerintem. Nem mindegy, hogy az innováció, a legfejlettebb technológiák bevezetését bemutató múzeum, vagy egy skanzen-szerű "így éltek régen aaz emberek"-típusú múzeum, talán egy történelmi jelentőségű emlékművekkel, épületekkel rendelkező múzeum.

Véleményem szerint Európának jót tenne, ha még nagyobb turistacsalogató központ lenne, főleg igaz ez Magyarországra (lásd egy korábbi vita bejegyzései), mert az idegenforgalom az egyik potenciális legnagyobb lehetőséget tarttalmaző szektor hazánk számára: infrastruktúrális beruházások, építkezések, természetvédelmi kincsek újból felfedezése, világörökségi épületek rekonstukciója, munkahelyteremtés stb. egyszóval gazdasági fellendülést okozna.
Viszont az sem jó ha egy ország csak egyetlen lényeges területre rendezkedik de, muszáj több lábon állni, főleg egy olyan szektorra nem szabad csak és kizárólag támaszkodni, mint az idegenforgalom, mivel az az emberek anyagi helyzetétől függ leginkább. S ha valamilyen pénzügyi probléma vetődik fel, akkor az első lépés az, hogy lemondanak a nyaralásról, utazásról.

Sziasztok, Jó reggelt!

A tőke koncentráció jellemzi társadalmunkat, a 80-20 szabály itt is fellelhető, és pont azért, mert a nagy vállalatoknak megéri az out-sourcing-t felépíteni, pont a profit maximalizálása miatt. Azaz lesz, ahol megtervezik a gyártást és lesz ahol effektív végre is hajtják. Termelés hatékonyságából a dolgozók alig éreznek vmit mivel a profit nem jut el hozzájuk, hány olajban gazdag országot ismerünk szegénységben élve?
Magyar vonatkozásban annyit említenék meg hogy a vállalatok számában kis %-ban vannak jelen a multik itthon, azaz a kkv-k vannak többségben. A multik hatékonyabban tudnak dolgoz(tat)ni, és pontosan ezt hiányolom az itthoni hazai szereplőktől, hogy tudatosan és profin csinálják azt amit csinálnak. Van szerencsém végig követni egy vállalkozás fejlődését, és nagyon nagy ugrást az jelentette, hogy elkezdtek a piaccal foglalkozni, elemezni, kiértékelni és az adatokat megtanulni helyesen felhasználni. Kritikusan nézem, mikor a helyi fodrász körömnyi nagyságú névjegykártyára igyekszik minden információt feltüntetni, ez kevésbé hatékony az olvashatóság és a sikeresség szempontjából, ugyanakkor rajta kívül még egyik fodrász sem kérte el az e-mail címet további kapcsolattartás miatt.
Másik, figyelmes lettem a cola automata küllemére és elgondolkodtató, hogy egy hazai résztvevő képes lenne-e ennyire célzottan hatni a fogyasztóira.
A világképnek miszerint Európa múzeum lesz, elképzelhetőnek tartom, mivel ha nem tart lépést Amerikával többek között, akkor lemarad és ha lenne is tehetséges fiatal, aki letudna vezényelni egy "modernizálást" ő is ki fog menni külföldre, mert adottak a jobb körülmények, és kint sokkal tudatosabbak.
Gazdasági szempontból ez ott érinti minket, hogy a termelésből a kiszervezés révén részesülhetünk, azaz a kiforrott technológiákat kell csak használnunk. Az elmésebb részét kidolgozni a központban fogják, mint az előadáson is hallhattuk. Első lépésként lehet szakítani kéne a tudatos népbutítás eszméjével, bár ez további bonyolult kérdést vet fel, de lehet jobb a "kenyeret és cirkuszt a népnek".