Fontosnak tartom, hogy amit csinalunk azt a lehető legnagyobb hasznossággal és hatékonysággal végezzük, ehhez azonban előkészületekre van szükség a munkaerő világában is. Ezért én a következőket gondolom a témáról:
- A tapasztalat illetve a tőke felhalmozása szükseges ahhoz, hogy sikeresek legyünk mind munkaadóként, mind vállalkozóként egyaránt. Nem véletlen az sem, hogy a ,,szamárlétra" teljesítése a köztudatban is megjelenik. Hiszen, hogy sikeresek legyünk önálló döntéseinkkel, előttesokat kell tanulnunk, tapasztalnunk a rutinosabb kollégáktól.
- Döntő tényező lehet még a felelősség is. Tisztán látszik, hogy egy alkalmazott pozíció kevesebb,kisebb felelősséggel jár, mint egy munkaadó szerep. Személyiségfüggő, hogy mennyire kedveljuk az izgalmakat a váratlan helyzeteket, vagy ellenkező esetben a biztonságot.
- A fejlődés menete általában az alkalmazott munkakörtől a munkaadó felé mutat, de nem gondolom, hogy sikert csak a felsőbb minőségi szintet jelentő 'főnökként' érhetünk el.
Személy szerint, nem tenném egyik fajtára sem le a voksom, egyeni döntések sorozata határozza meg, hogy az előnyöket hátrányokat figyelembe véve hogyan is cselekszünk.

Szerintem teljesen személyiségfüggő hogy alkalmas-e valaki vállalatvezetésre. Persze sok olyan lehetőség van, ami miatt célszerű vállalkozást indítani/vezetni. Ha valakinek családi vállalkozása van, akkor van rá esély, hogy azt örökül kapja. Viszont vállalkozásindításnál fontos szempont az elköteleződés, és szerintem mindenképp szükség van hozzá: jó ötletekre, kiterjedt ismeretégi körre, társakra, és lehetőleg ’elegendő’ tőkére. Vállalkozást kezdeni nagyon bizonytalan dolog, mivel nem lehet előre tervezni. Rengeteg a befolyásoló tényező, a rajtunk kívül álló ok. Aki személyiségéből adódóan nem alkalmas az ilyen helyzetek leküzdésére (pl.: anyagi bizonytalanság kezelése, stb..), annak nem tanácsolnám, hogy indítson vállalkozást. Azonban egy nagyobb cégnél kisebb csoport vezetésére alkalmas lehet egy ilyen személy is, arányaiban így kisebb a felelőssége.
A kisebb vállalkozásoknál, illetve egyéni vállalkozóknál jellemző, hogy vagy nincs elég munka vagy épp túl sok van belőle, tehát tele van kiszámíthatatlan eshetőségekkel. Nyilván sok minden befolyásolja a működést, és ezzel meg kell, hogy tudjon birkózni egy vállalkozó. Ha valaki alkalmazott, az egy sokkal biztonságosabb helyzet. A bére lehet, hogy kevesebb, és a felemelkedési lehetőségei is csekélyebbek, viszont kevésbé kell aggódnia, mivel másfajta teher nehezedik rá. Például egy nagyobb vállalatnál dolgozni nyilvánvalóan biztonságosabb, mivel annak működését a kisebb változtatások kevésbé befolyásolhatják.

Úgy gondolom, hogy alkalmazottként egyszerűbb belépni a munkapiacra. Amire pályáztál, abban a munkakörben dolgozol, így könnyebb a beilleszkedés. A legtöbb vállalat lehetőséget ad arra, hogy kitartó munkával a ranglétrán mindig feljebb tudjunk lépni. Ehhez szükséges az, hogy mindig újabb és újabb célokat tűzzünk ki magunk elé karrierünk szempontjából, tehát legyenek motiváló tényezők. Az alkalmazottkénti munka mellett szól még a kapcsolatépítés, a komolyabb pozíció megszerzése, ez sokat lendíthet azon, ha később vállalkozásba akarunk kezdeni, vagyis sokat profitálhatunk belőle.
Alkalmazottként negatívum, hogy mindenképpen van főnököd és kollégáid, akikhez alkalmazkodni kell, a cég által meghatározott előírás szerint kell a munkánkat elvégeznünk.
Aki vezetői ambíciókkal rendelkezik és nagyon precíz és kitartó a munkában annak mindenképpen érdemes egy idő után kipróbálnia magát egyéni vállalkozóként.
Egyéni vállalkozó melletti pozitívumok:
- saját magunk hozzuk meg a döntéseket
- tevékenységeket mi határozzuk meg
- mi választjuk meg, hogy kikkel dolgozunk együtt, üzlettársainkat, alkalmazottainkat
- rugalmas munkaidő
Nagyobb felelőséggel és kockázattal jár vállalkozni, mert a döntéseket egyedül kell meghoznunk. A rugalmas munkaidő lehet hátrány is, hiszen nincs meghatározva, hogy mennyit kell dolgoznunk, de ez sok esetben bőven túlszárnyalja a napi nyolc órát. Emellett egy vállakozás tőkeigényes is. Egy vállalkozásnál fontos a kreativitás, bátorság, hogy el merjünk indítani egy vállalkozást.
Zárógondolatként: mindenkinek figyelembe kell venni egyéni képességeit, készségeit, ambícióit, mielőtt belép a munkavállalói piacra és mérlegelni, hogy mi áll hozzá közelebb. Nagyon fontos a tapasztalatgyűjtés és, hogy kipróbáljuk magunkat, hogy mire vagyunk alkalmasak.

Szerintem manapság kockázatos vállalkozni, kockázatosabb mint valaha. Én munkavállalóként kezdeném pályafutásomat, persze olyan helyen ahol megbecsülik az embert. A vállalkozók nehéz helyzetben vannak, hiszen olyan termékeket, szolgáltatásokat kell kínálniuk amire van igény. A válság folyamán sok minden iránt megszűnt vagy csökkent a kereslet, az emberek hihetetlenül megnézik hogy mire költenek, nagyon árérzékenyek, emellett egyre minőségérzékenyek és környezetvédők. A munkavállalás előnye a biztos fizetés, az előléptetés lehetősége, és a biztonság érzete. Egy megbízható munkahely pályakezdőként fontos, hiszen ekkor mindenki meg szeretné alapozni a jövőjét, pénzt gyűjteni, lakást venni és a család alapításon gondolkodni. Ha már valaki megismeri a munka világát, talán jobb vállalkozó vagy irányító lehet belőle.
Azonban, ha valaki elkötelezve érzi magát egy termék vagy szolgáltatás iránt és ebben látja is a profit lehetőségét, fontosnak tartom hogy megvalósítsa. Vannak olyan emberek akiknek az álma éttermet alapítani és ezt meg is teszik azonban a profit nem elég a meggazdagodáshoz, csak ahhoz hogy közepes életszínvonalon megéljenek, de szerintem nemcsak az a fontos hogy miből lehet a legnagyobb profitot realizálni, hanem az is hogy szeressük azt amit csinálunk és elkötelezettek legyünk iránta.

Teljesen egyetértek az előttem szólókkal, és nem is szeretném őket ismételgetni.

Én személy szerint a vállalkozói életformát választanám. Szerintem ahhoz, hogy valaki sikerre vigyen egy vállalkozást rengeteg kitartás és alázat szükséges. Az embernek el kell fogadnia, sőt élveznie kell, hogy munkaköre és lehetőségei dinamikusan változnak. Döntéseiért felelősséget kell viselnie, és a kockázatot is mindig szem előtt kell tartania. Fontos, hogy a vállalkozó az ésszerűség határain belül maradjon, tudnia kell megálljt parancsolni önmagának és változtatni, ha egy ötlete nem jött be.

Többen említették, hogy munkavállalóként szerezhetőek meg olyan kapcsolatok, tapasztalatok, teremthető meg az a biztonság (egzisztencia stb.) , amelyek szükségesek ahhoz, hogy a Maslow-i piramis egy magasabb szintre, az önmegvalósítás szintjére léphessen az egyén, mint vállalkozó folytassa a karrierjét.
Vállalkozóként meg van a z a szabadság, ami a kibontakozást , önmegvalósítást biztosítja, viszont egyesek számára ijesztő lehet a korlátok hiánya.
A szabadság ára a magasabb kockázat, nagyobb felelősség, az önfegyelem szükségessége;ha valaki nem jól osztja be az idejét, akkor lehetséges, hogy nem lesz olyan produktív mintha ugyanannyi idő alatt alkalmazottként tevékenykedne.
Ha valaki már rendelkezik pályakezdőként a megfelelő kompetenciákkal és anyagi stb. támogatással, akkor mindenképp érdemes vállalkozásba kezdenie, ha viszont nem, akkor is van lehetősége pl. alkalmazottként kifejleszteni a megfelelő képességeket, hogy a vállalkozói pályára lépjen.

Szerintem is az egyén személyiségétől függ, hogy önálló vállalkozóként vagy alkalmazottként vonzóbb a munka világa. Elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk saját erősségeinkkel és gyengeségeinkkel. Van, aki pl.: csapatban tud remekül helytállni, teljesíteni és van ,aki csapatkapitányként egyénileg tudja kihozni az adott helyzetből a maximumot. Ha valaki többek között kellő tehetséggel, ambiciózussal, kreativitással van megáldva (és esetleg van egy kis szakmai segítsége is a háttérben pl.: rokon vagy ismerős vállalkozást folytat és ráadásul még induló tőkéje is van ) akkor van esélye, hogy sikeres lesz majd szabadúszóként. . Azonban sajnos a legtöbb fiatal nincs ilyen szerencsés helyzetben, ráadásul manapság nem mondható éppen kockázat nélkülinek vállalkozást indítani, főleg nem egyedül. Éppen ezért kezdésként, amíg nem rendelkezünk kellő szakmai tapasztalattal és amíg nem látunk bele tisztán a vállalkozás rejtelmeibe , nem érdemes önálló vállalkozást indítani. Tudom első hallásra nekem is vonzóbb lenne, ha a magam ura lehetnék, teljes mértékben én irányítanám vállalkozásom, ezáltal a saját életemet és még az időmet is magamnak oszthatnám be. Igazi aranyélet, gondolhatnánk. Viszont, a legtöbb ember csak örül ezeknek a lehetőségeknek , ennek a nagy szabadságnak és nem használja ki maximálisan. Szerencsésebb, tehát, ha kezdésként , mint munkavállaló szerzünk tapasztalatot. Megismerjük a vállalati létet és nem elhanyagolható szempont, hogy bár munkavállalóként korlátjaink vannak, ezek ugyanakkor biztonságot is nyújtanak. Igen , ebben az esetben alkalmazkodnunk kell picit a kollégáinkhoz, a főnökünkhöz, De mikor nem? Egy kis alkalmazkodás belefér... :) Minden kezdés nehéz, de idővel fentebb jutunk azon a bizonyos ranglétrán, ha jól végezzük dolgunkat. Előbb-utóbb megvan a munka gyümölcse. Végül ha már rendelkezünk bizonyos kompetenciákkal alkalmasak leszünk jó vezetőkké válni. Sokan mondják, hogy az a jó vezető, aki" alulról jött! " mert akkor feltételezhető, hogy rendelkezik megfelelő empátia készséggel is, emberséges a munkavállalóival, kölcsönös tisztelettel pedig hatékonyabban működnek együtt. Szükséges, hogy jó rálátással rendelkezzen és átlássa a vállalat minden területét( bizonyos mértékben), hiszen csak így tudja megfelelően irányítani. Fontosnak tartom kiemelni, hogy bár Magyarországon elég kevés fiatal kezd rögtön önálló vállalkozással, (ez a fentebb említett okok miatt érthető ), de azért nem egyedüli eset, hogy fiatalként lett szabadúszó mégis sikeres életutat tudhat magáénak a munka világában. A fiatalokat segíti már több szervezet is. ilyen pl.: a FIVOSZ is. Segít, hogy minél jobban megtaláljuk és megvalósítsuk önmagunkat vezetőként.

A biztos állás ma Magyarországon igen fontos, különösen, ha pl. diákhitelt is felvett a fiatal, amit törleszteni kell. Meglehetősen kevesen hoznak létre egyből egy vállalatot, hiszen egy nagyobb vállalatnál sok tapasztalatot szerezhetnek, amit később kamatoztathatnak, ha úgy döntenek, hogy saját vállalkozásba kezdenek.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a kezdőtőke is hiányozhat egy pályakezdő fiatalnál, és nem valószínű, hogy befektetőt tud szerezni vállalatához egy kevés szakmai gyakorlattal rendelkező személy.

Jók az ilyen kezdeményezések mint a FIVOSZ, de nem mondhatnánk, hogy az állam jelentősen támogatná az új kkv-k létrejöttét.

Aki vállalkozásba kezd annak gyakorlatilag mindent fel kell áldozni heti 7 napban dolgozni stb. Ezt is fontos végiggondolni!

Nekünk Y generációnak alapvetően szerintem vonzóbb a "vállalkozó" szerep. Ahogy elképzeljük kötetlen munkaidő, magam ura vagyok, magasabb fizetés, és társadalmi megítélésem is magasabb.
Alkalmazottként pedig azért lehet vonzó, mert egyszerűbb sokszor. Meg van a munkaköröm, kapom a fizut, kevesebb teher, kisebb felelősség.
Leginkább vérmérséklet és személyiség függő.
Van aki készen áll pályakezdőként vállalkozólétre, szerintem sokat segít, ha otthon van erre példa, mármint vállalkozó apuci, vagy anyuci, és így van betekintése. 0 tapasztalattal azért nagy bátorság kell, de bejöhet.
Én mindenképpen alkalmazottként szeretnék kezdeni, és valami non-profit tevékenységet végezni mellé, amiből kiindulva valamikor vállalkozást is csinálhatok. Ha már lesz tőkém, mert az azért kell:)

A klasszikus kérdés: alkalmazott vagy vállalkozó?
Úgy gondolom, hogy ez egy frissen a munkaerőpiacra kikerülő fiatal számára nem is életszerű kérdés, hiszen hacsak nem rendelkezik jelentős tőkével, illetve nem családi vállalkozásba született bele, akkor a vállalkozóvá válás útja igencsak rögös lenne.
A vállalkozói lét sokak számára igencsak vonzó - az átlagosnál magasabb életszínvonal, látszólag kötetlen munkaidő, főnök-lét, munkavacsorának kikiáltott pénzszórás….
De a valóság messze áll ettől. Lehet, hogy a vállalkozó jövedelme magasabb, mint az alkalmazott havi bére, de ezen magasabb jövedelmet jóval több munkával, jóval nagyobb felelősséggel, sokkal több lemondással éri el. Sokszor halljuk, hogy a magánszférában nincs hétvége, nincs nyaralás. És ez sokszor igaz is: ha a vállalkozó nem dolgozik, akkor jövedelme sincs. Nincs pontosan kiszámolt szabadsága, ami közel 30 munkanapra megilleti. Vagy ha megengedi ezen luxust magának, akkor számolnia kell ennek költségeivel: bevétele ezen időszakra nincs, kiadásai pedig ugyanúgy vannak, hiszen a járulékokat fizetnie kell.
Az alkalmazott, ha beteg, lelkiismeretfurdalás nélkül táppénzre megy - nem érdekli, hogy a táppénz első 15 napján a munkáltatója fizeti meg az állam helyett a járulékait.
És mindenekelőtt a tőke kérdése: ahhoz, hogy valaki vállalkozó lehessen jelentős befektetésre van szüksége. Üzlethelyiséget kell vennie/bérelnie, céget kell alapítania, engedélyeket kell beszereznie, ügyfélkört kell kialakítania, beszállítókat kell keresnie, estleg alkalmazottakat felvennie… Ezernyi dolog, amire a gyárkapun belépőnek gondolnia sem kell, mert az ő munkahelyét valaki kitalálta, felépítette, üzemelteti. Az ő képzéséről, ellátásáról, szabadságolásáról, munkahelyi környezetéről gondoskodik. Aztán ha a munkavállaló úgy gondolja, jobb helyet talál, akkor továbbáll.
Tudom, hogy sarkosak a leírt mondatok, de személyes tapasztalataim vezéreltek a gondolatok papírra vetésében.
És hogy teljesen összezavarjam a kommentem olvasóit: mindezek ellenére is a vállalkozói létforma mellé teszem le a voksomat.
Sokkal több kreativitást, egyéni gondolatot, problémamegoldást kíván a vállalkozói szféra, összevetve az alkalmazotti léttel.

Alkalmazottként:
-nincs akkora felelősség, nincs vagyona, üzletrésze a cégben
-nincs egy céghez kötve, könnyebben válthat munkahelyet
-fix fizetés
-könnyebb a begyakorlás, ezért kezdőként érdemes alkalmazottként kezdeni, majd a pár éves megszerzett tapasztalat alapján könnyebb egy vállalkozást irányítani
-általában fix napirendet jelent, így rendszert biztosít a mindennapokban
-Mtk.-re tud hivatkozni a felettesével szemben
-a gazdasági válságban a vállalatok léte instabil, ezért kevesebb kockázattal jár "csak" alkalmazottnak lenni és nem tulajdonosnak

Vállalkozóként:
-nincs kiszolgáltatottság a felettestől
-biztos munkahely, nincs felettes, tehát maga irányíthatja az ügyeit
-anyagi biztonság, stabilabb helyzet
-presztízs, tekintély
-kellő tapasztalat megléte értékes
-nincs kötött munkaidő, pontosabban a vállalkozó szabadabban kezelheti ezt
-laza rendszerű, könnyen alakítható napirend
-a gazdasági válságban az a vállalat, amely fenn tud maradni, illetve nyereséges is tud lenni, az értékesebbé válik
-jó befektetés

Szerintem, nem mondható ki valakiről egyértelműen, hogy vállalkozói vagy beosztotti munkakör lenne alkalmasabb. Illetve az eldönthető, hogy valaki nem lenne jó vállalkozó, azonban azt sokkal nehezebb megítélni, hogy vajon jó lenne-e.
Azok számára lehet vonzóbb a vállalkozói lét, akik magabiztosak, vannak ötleteik (reális, működőképes ötletek), illetve szükségük van olyan hitre (ahogy azt Kuczi Tibor is említi), amely képessé teszi őket arra, hogy fejest ugorjanak egy bizonytalan jövőbe. Hiszen nem mondható meg biztosra, hogy kifizetődő, lesz-e a befektetésük.
Ugyanakkor nem mondható bizonyosan, hogy nagyobb stressznek van kitéve egy vállalkozó mint az alkalmazott. Hiszen nagyon sok dolgozónak óriási elvárásoknak kell megfelelnie, bár arányaiban kisebb veszteség éri, ha ez nem sikerül és esetleg elbocsátják, de lehet, hogy ezzel az élete ugyanúgy romba dől, mint egy vállalkozónak a vállalat fizetésképtelensége esetén.
Minden a két oldalnak megvannak a maga előnyei, egy vállalkozó:
a maga ura (de nincs is, aki megmondja, neki, hogy hogyan döntsön adott szituációban)
rendelkezik az idejével (ez jelentheti azt is, hogy heti hét nap dolgozik, illetve önfegyelmet igényel az idő ésszerű beosztása)
magasabb a jövedelme mint az alkalmazottaknak ( ugyanakkor el is veszítheti mindenét)
ki kell építenie egy új "brandat", hogy az ő termékét vásárolják
az alkalmazott:
kötött munkaidőben dolgozik
meg kell felelnie az elvárásoknak
lassan kell végigjárni a "szamárlétrát"
bármikor elbocsáthatják
Tehát mind a két oldalnak megvannak a maga előnyei és hátrányai is. Mindezek mellett szerintem is hasznos az, ha valaki alkalmazottként indul el a munka világában, mert így olyan plusz tudáshoz, és tapasztalatokhoz juthat, amelyeknek hiányában sokkal kevesebb lenne az esélye egy sikeres vállalkozás elindítására.