http://socialtimes.hu/articlepage/?article=3107-igy-szarnyaltak-az-olimpikonok-a-mediaban
Kedves Hozzászólok,
nagyon örültem Egerszegi Krisztina példájának, aki nem akkor lett reklámarc, amikor aktív olimpikon volt, hanem sokkal később, hosszú évek után is emlékezünk rá, a teljesítménye még hosszú évek után is lehetővé tette az ő „használatát”. Nagyon hiteles, mint személyiség, és a termékkel is hitelesen össze lehetett kapcsolni. A hitelesség és a kapcsolódás nagyon fontos, valamint ahogy Ti is írtátok, a célcsoport is. Többetekben felmerült az „időkorlát”, hogy csak az olimpia vagy a nagy események idején „használják” a híres sportolóinkat. Teljesen igazat adok abban, hogy sokkal többet lehetne őket a „köztes időkben is”, és aki igazán jó, később is. Persze nem mindegy kit és mire. A sportolókat egészséges termékek, sportesemények, társadalmi ügyek esetében tudjátok leginkább elképzelni. Gyurta Dánielt hoztátok fel többen is, a magyar olimpikonok közül őt szerepeltették legtöbbet reklámokban, különféle „megjelenésekben”.
Ami nagyon pozitív, hogy az ismert sportolók odaállnak sok jó kezdeményezés, sok jó ügy mellé: például idén októberben, pár héttel ezelőtt Benedek Tibor háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Székely Bulcsú olimpiai bajnok vízilabdázó, Bóta Kinga olimpiai ezüstérmes kajakos és Kálnoki Kis Attila világbajnok öttusázó álltak rajthoz a Magyar Máltai Szeretetszolgálat csapatában a 28. Spar Budapest Maratonon, hogy a legszegényebb területeken élő gyerekekre hívják fel a figyelmet. És azért szerencsére ilyenekből sok van, de lehetne több is! Egy másik példa, ami bennem megmaradt: egy tavaszi szegedi futóversenyen az olimpiai férfi kajak négyes tagjai Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel, olimpiai bajnok vízilabdázók Kis Gábor és Hosnyánszky Norbert, valamint az olimpiai válogatott kézilabda kapusa Mikler Roland nyitotta meg az eseményt, és egész nap ott voltak. A szakemberek körében vitatott azonban, hogy ha egy szabadidősport eseményen egy híresség lövi el a rajtot, vagy ő szerepel, jelen van, az biztosan, 100%-ban jó-e. Akkor ugyanis a média csak a hírességekkel foglalkozik. Valamint az egyszerű ember gondolhatja azt is, hogy hol van ő az olimpikonoktól, ő nem tud olyan teljesítményt nyújtani, és inkább el se megy az eseményre… A sztárokkal vagy hírességekkel való hirdetésnek viszont az az előnye, hogy azt az érzést tudja kelteni a fogyasztóban, hogy ha ez az ember erre a bizonyos termékre, eseményre esküszik, akkor ezzel a termékkel, eseménnyel én is csak jól járhatok. Meg a híresség tud adni különlegességet, megkülönböztetést, egyediséget is.
Vannak azonban „kudarcba fulladt” esetek, kockázatok is, amikről Ti is írtatok:
- a rossz szereplés: ha a győztesnek várt neves sportoló vagy csapat kiesik, az nem jó az arra a szezonra őt használó márkának, mert ha rosszul szerepelnek a sportolók, nem jutnak be az elődöntőbe, döntőbe, akkor eleve jóval kevesebb megjelenésre van lehetőség, illetve a sikeres csapat támogatása tovább erősíti a bizalmat és az ismertséget a szponzor irányába, míg a sikertelen csapat nem biztos
- váratlan esemény történik a márka arcával, ami a márka számára kínos, vagy néha már vállalhatatlan (Michael Phelps drogbotránya és a Kellog's; vagy Armstrong vagy éppen Tiger Woods esete a szponzorokkal, akik ugye vissza is léptek a további együttműködésektől a dopping és a szexbotrányok után)
- nem sikerül kialakítani a kapcsolatot: Vodafone esete Kásás Tamással, amit a szakma egy része egyelőre nem a legsikeresebb kapcsolatnak vél.
Összegzésként a kulcsszavak, amiket meg kell fontolni a témában: hitelesség, kapcsolódás, célcsoport, egyediség-megkülönböztetés, kockázatok.
További lelkes blogírást kívánva, üdvözlettel,
Szabó Ágnes