Vegyes érzelmeim vannak a távmunkával kapcsolatban. Számos ilyen álláshirdetést találhatunk az interneten, viszont ezek közül sok olyan van, ami átverés, a "munkáltató" csak pénzt akar kicsalni a leendő munkavállalótól. Éppen ezért nem egyszerű valós és hiteles távmunkát találni, ha viszont sikerül, akkor számos előnyét élvezhetjük. Ilyen például a kötetlen munkaidő, hiszen magunk osztjuk be, hogy a ránk bízott munkát milyen ütemben végezzük el a megadott határidőig. Ez főleg kismamáknak vagy azoknak hasznos, akik másodállásban végzik a távmunkát. Hátránya viszont az, hogy ha a távmunkán kívül más munkát nem végzünk, nem járunk be egy fix munkahelyre, akkor nehezebben szocializálódunk és alkalmazkodunk, mivel egy munkahelyi környezetben rá vagyunk utalva arra, hogy alkalmazkodjunk a főnökünkhöz, a kollégáinkhoz, otthon pedig ezt nyilván nem kell megtennünk. Abban az esetben tartom hasznosnak a távmunkát, ha egy kismama a gyermeke miatt nem tud bejárni a munkahelyére vagy egy munkavállaló betegség, baleset, műtét vagy egyéb, hosszabb ideig elhúzódó ok miatt nem tud megjelenni a munkahelyén, és a munkáltató otthon megoldható feladatokkal bízza meg őt annak érdekében, hogy ne essen ki a "ritmusból" és továbbra is tisztában legyen a vállalat fejlődésével. Én személy szerint nem szívesen dolgoznék tartós "távmunkásként", mivel az irodai környezetnek meg van egy sajátos "motiváló ereje", sokkal könnyebb elvégezni egy feladatot a kollégák között egy irodában, mint otthon, ahol bármi közbeszólhat, ami miatt meg kell szakítanunk a feladatmegoldást.

A távmunka szerintem nagyon megosztó. Én úgy gondolom, amíg az ember nem kényszerül rá, addig nem él ezzel a lehetőséggel. Nagyon sok távmunka az internetes csalók egy trükkje, és ha nem is erről van szó, a bérezés jóval alacsonyabb, mint a bejárók esetében. Távmunkánál teljesítménybérezésről beszélhetünk, ami sokkal megterhelőbb, mintha órabérben dolgoznánk. A legnagyobb hátránya szerintem, hogy az embernek hiányzik a motiváció, a szocializáció. A munka könnyebben megy, ha a csapat visz minket előre, és nem egyedül kell megbirkóznunk egy feladattal. Szerintem a munkahelyi közösség nagy részben hozzájárul az ember mindennapjaihoz. Az, hogy elmegyünk a munkatársainkkal kávézni, ebédelni ugyanolyan fontos lehet, mint hogy mennyit keresünk, hiszen ez a közérzetünkre komoly hatást gyakorolhat. Más részről otthon dolgozni nagyon rugalmas, beoszthatjuk a saját időnket, nem kell másokhoz alkalmazkodnunk. Ez a lehetőség olyan embereknek is jó lehet, akik nem szeretik a fokozott felügyeletet, hiszen nincs egy állandó főnök, aki a közelben szimatol, általában csupán jelentéseket kell tenni heti, havi szinten. A magam részéről nem dolgoznék távmunkásként, szerintem nagyon fontos a csapatmunka, illetve a szocializáció, így hatékonyabb a munka részemről.

Először is fontos elkülöníteni az otthoni egyéni vállalkozókat a szervezetben résztvevő távmunkásoktól, bár az előnyök és hátrányok terén összemosódhat ez a két típus.

Előnyként megemlíthető az egyéni munkaidő, amely rugalmas időbeosztással jár, természetes a kiszabott határidők betartásával. Az időnél maradva szintén nem elhanyagolható, hogy a dolgozó megspórolhatja az utazást és ez a vállalat számára is pozitívum hiszen nem kell utazási hozzájárulást fizetnie az alkalmazottja számára. Továbbá vannak olyan munkavállalók akiknek ez a fajta munka a legoptimálisabb, gondolok például a kisgyermekes anyukákra és a mozgássérültekre.

Hátrányként gondolok a munkahelyi kapcsolatok hiányára és szélsőséges esetekben a társadalmi elidegenedésre. A dolgozónak nem része egy csapatnak ahol fejlődhet, ismeretséget szerezhet, kapcsolatokat építhet ki, ezzel esetleg az innovatív ötletek sem születhetnek meg. Személyiségfüggő, de vannak olyanok akiket az otthoni környezet nem, hogy nem motivál, de még el is vonhatja a figyelmét a munkáról valamint még nehezebbé teheti az időbeosztást.

Személy szerint nem dolgoznék tartósan távmunkásként, hiszen nekem a tapasztalatok megszerzése elsődleges feltétele a jó munkahelynek, ahol megfelelő motiválást és továbblépési lehetőségeket kaphatok.

A távmunkának számtalan előnye és hátránya van, így minden egyes embernek személy szerint kell döntenie, hogy ez a típusú munkavégzés mennyire felel meg neki rövid- vagy hosszútávon. A távmunka előnye, hogy csökkennek az utazási költségeink, ennek következtében növekedhet az aktívan eltöltött órák száma. Továbbá a távmunka lehetővé teszi a kötetlen munkavégzést, mi dönthetjük el, hogy mikor, mennyit, s hogyan dolgozunk. A távmunka hátránya, hogy a távmunkás kevésbé kapcsolódik a vállalathoz, mint egy hagyományos munkavállaló, ez csökkentheti a motivációt és a munkavégzési hatékonyságot. Emellett a távmunkás számára nagy gondot jelenthet a munkaidő és magánélet összehangolása, hisz a kettő egy színtéren zajlik, nem különül el egymástól térben. A pozitívumok és negatívumok minden egyes egyén számára másféleképpen súlyozódnak, így nem célom lándzsát törni se a hagyományos, se a távmunkás munkavégzés mellett. Viszont van néhány eset, amikor a távmunkás munkavégzés az egyetlen lehetőség, hogy egy egyén dolgozhasson. A kismamák (vagy kismamák férjei) például csak távmunkában képesek dolgozni, hisz csecsemő a nap 24 órájában törődést igényelhet. Ugyanez az eset, ha családban egy fizikailag vagy mentálisan sérült személy él. Ők is némely esetben 24 órás törődést igényelhetnek.
Én személy szerint olyan embereknek ajánlanám a távmunkát, akik nem kedvelik annyira a vállalati légkört, s össze tudják egyeztetni a munkát a szabadidővel és a családdal. Emellett fontos a motiváció fenntartása. Ha munkánkban sok a kihívás, akkor szerintem a távmunkásokban is könnyen fenntartható a motiváció. Más esetben nagyon egyénfüggő a kérdés.
Ha egy kicsit kitekintünk, akkor az a trend figyelhető meg, hogy a távmunkához kapcsolódó negatívumok a jövőben enyhülhetnek. Fejlődnek a technológia eszközök, így a digitális technika segítségével digitálisan (tv-képernyőn keresztül, holografikusan kivetítve) is ott lehetünk a munkahelyünkön. A technológia alkalmazásával továbbá talán elkülönülhet a távmunkás életében a munka és a magánélet (digitális eszközök ->látható, s ő is látja a többieket ->munka ; nincs benne a "digitális térben"->magánélet). A változások miatt szerintem a távmunka a jövőben jobban elterjedhet.

A távmunka még Magyarországon nem terjedt el széles körben, azonban egyre több olyan segédeszköz áll rendelkezésünkre, amelyek segítségével bevett szokássá válhat az otthoni munkavégzés. A területek, ahol a távmunka nagy népszerűségnek örvend, az IT szektor, valamint az üzleti szektor. Természetesen nem minden szakma alkalmas távmunka végzésére, pl. fodrász, pincér.
Ami a távmunka előnyeit illeti, a munkakínálat sokkal szélesebb, változatosabb munkákat lehet elvállalni, önállóan a saját tempónkban végezhetjük a munkát, nem figyelnek árgus szemek. Úgy osztjuk be szabadidőnket, ahogyan mi szeretnénk. A cégek szempontjából is előnyös lehet a távmunka, hiszen nem kell ülőhelyet és egyéb céges eszközöket fenntartani a munkavállaló számára. A távmunkában nincsenek földrajzi korlátok, ebből a szempontból előnyösebbek és versenyképesebbek azok a vállalatok, amelyek kihasználják a távmunka lehetőségeit.
A távmunka hatalmas lehetőség lehet a családos édesanyák és kismamák számára, akik nem akarják, hogy választani kelljen a család és a karrier között. A távmunka megoldás lehet mozgáskorlátozottak számára is, mert otthonról elvégezhetik feladataikat és így nem érzik magukat megkülönböztetve.
Egyre több cég kínál olyan lehetőségeket, technikai eszközöket, alkalmazásokat, ami szintén megkönnyíti az otthoni munkát.
Természetesen hátrányok is vannak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Sok távmunkát végző ember életében összemosódik a munka és a magánélet, az otthonról dolgozók sokkal többet túlóráznak, mint irodában dolgozó társaik. A környezet és a magánélet hatásai kizökkenthetik az embert a munkájából. Amennyiben nem jól osztjuk be időnket, könnyen beleeshetünk a határidők csapdájába. Ezen kívül frusztráló lehet a munkatársak hiánya is, könnyen elszigetelődhetünk a külvilágtól és az emberektől.
Amennyiben távmunkát szeretnénk vállalni, mindenképpen mérlegelni kell, hogy képesek vagyunk-e olyan időbeosztást készíteni, amelynek segítségével megfelelően tudjuk munkánkat végezni és egy fontos kérdést kell még megválaszolnunk, hogy össze tudjuk-e hangolni a magánéletünket a munkával, mert ha ez nem sikerül, akkor a távmunka könnyen egyik vagy másik rovására mehet.
Véleményem szerint egy friss diplomásnak a távmunka nem a legjobb a döntés. A pályakezdő számára a legfontosabb, hogy tapasztalatot es gyakorlatot szerezzen, kapcsolatokat építsen ki és szerintem erre a távmunka nem vagy csak részben alkalmas. Az irodai légkörben könnyebben hozzá tudunk szokni a munka világához, a kollégáink és a főnökünk is segítséget tud nyújtani nekünk.
Épp ezen indokok miatt az egyetem elvégeztével nem tervezem, hogy tavmunkásként lépek be a munkavállalók piacára, de amint a forrásban is olvasható, egyre több cég támogatja ezt a fajta munkavégzést, így lehetséges, hogy néhány év múlva ez lesz a sztenderd munkavégzés.

Ezek közül többet már említettek az előttem szólók, de azért én is felsosrolom mik jutottak eszembe:
Előnyök :
Nem kell bejárniuk a munkavállalóknak, nem szennyezik a közlekedéssel a környezetet és az utazással töltött időt is másra tudják fordítani,
Megtakarítás a cégnek pl. nem kell akkora irodát bérelnie,
Betegállomány, fluktuáció csökkenthető,
Hatékonyság és elégedettség növelhető,
Egyedi megoldásokat támogatja : pl. nincs kötött munkaidő.

Hátrányok:
Konfliktusok pl. a családdal
A főnök nehezebben tudja ellenőrizni a munkavégzést, távmunkát , bevezetésének feltétel a bizalom megléte.
Kevesebb informális, személyes kapcsolat alakul ki a kollégákkal,
Nehéz elválasztani a magán és munkaszférát.

Mivel nehezebb így személyes kapcsolatokat kiépíteni és tapasztalatokat szerezni az alkalmazkodásról, csak ideiglenesen vagy a hét bizonyos napján dolgoznék így pl. pénteken.

Az internet világában a távmunka szerintem egyre természetesebbé, egyre elfogadottabbá és egyre szükségesebbé válik.
Az, hogy mennyire elfogadható és eredményes ez a fajta munkavégzés az két dologtól függ, a munka típusától és a munkát végző személytől. A személyes interakció hiánya valóban negatívumként határozható meg a távmunka esetében. Ezzel szemben a munka gördülékenyebbé, és eredményesebbé válhat az esetben, ha az ember akkor ül le dolgozni amikor hangulata életereje van hozzá és nagyobb lendülettel több energiával lát a feladat elvégzéséhez. Azonban az ilyen munkát csak olyan személy végezheti eredményesen akinek van annyi önkontrollja, mellyel be tudja osztani az idejét és nem hagyja utolsó pillanatra a feladatok elvégzését.
Úgy gondolom szükséges, hogy személyes kapcsolatok épüljenek ki munkatársainkkal, illetve, hogy ne csak egy számítógép előtt ülve szerezzünk üzleti tapasztalatokat. Mégis tagadhatatlan, hogy a távmunka fejlődése megállíthatatlan, hiszen nincs szükség hozzá irodára, és sokkal gazdaságosabb lehet a vállalat számára is amennyiben otthon végzi az alkalmazott a feladatát. Mindezek mellett családcentrikus megoldás is lehet ez a munkatípus, olyanok is munkálkodhatnak így akik esetleg nem tudnak eljutni a munkahelyükre, mint például a kismamák.
A legnagyobb előnye pedig véleményem szerint az, hogy akár a világ másik feléről elvégezhető bármilyen feladat.
Végezetül, a fentebb leírtakat is figyelembe véve nem végeznék szívesen távmunkát, mert elszigetelve érezném magam, és sokkal nehezebben tudnám fenntartani, megújítani a baráti kapcsolataimat. Valamint kevésbé lennék motivált mintha, egy jól felszerelt irodában dolgoznék, munkatársaim közelében.

Szerintem a munka és a magánszféra összevonása semmiképp nem előnyös dolog. Ha távmunkát végeznék mindenképp csak olyan formában tenném, hogy a hét 1-2 napján legalább el kelljen mennem otthonról. De az sem túl előnyös szerintem. A technika fejlődése ugyan néhány esetben lehetővé teszi, hogy az otthonunk ’munkahellyé’ váljon, viszont ez sem szociális szempontból, sem a családot érintő következmények miatt nem helyénvaló. Egy cég számára az együttműködés miatt fontos lehet, hogy a munkatársak kapcsolatba kerüljenek egymással, ezért is válnak egyre népszerűbbé a csapatépítő tréningek, közös kirándulások. Ha nem dolgoznak együtt kollégáikkal az alkalmazottak, akkor nincs segítségnyújtás. A társas kapcsolatok és egyéb, az ember számára fontos dolgok eltűnhetnek. Az emberek napjaik jelentős részét munkával töltik és könnyen lehet, hogy sokak a távmunka miatt a családot hanyagolnák. Azonban teljesen persze nem zárkózok el a távmunkától, mert adódnak olyan élethelyzetek, amikor ez a legkézenfekvőbb megoldás.

A távmunkának körülbelül annyi előnye van, mint hátránya. Fontos megemlíteni, hogy például azok a nők, akik kisgyermekükkel vannak otthon, de szeretnének dolgozni, a távmunka segítségével munkához juthatnak. Mivel sajnálatos módon negatív diszkriminációban részesülnek azok az anyák akik a munkahelyükről GYES-re mennek az e-munka egy lehetséges megoldást kínál. Másrészt megoldást jelentene például mozgássértültek számára, akik nem tudnak vagy csak nagyon nehezen mozogni, de szellemileg teljesen épek. Ezek ellenében a távmunka meglehetősen egyoldalú: nem találkozunk emberekkel, nem megyünk el otthonról, nem jelenünk meg sehol. Sokszor ezek azok a dolgok ami miatt valaki szeretni a munkáját. Én semmiképpen sem dolgoznék távmunkásként, mert nagyon egyoldalúnak és unalmasnak találom. Szeretek kimozdulni, új embereket megismerni, szépen felöltözni stb. Maximum szükség esetén jöhetne szóba esetemben az otthoni távmunka lehetősége.

Magyarországon a távmunka egyelőre gyerekcipőben jár: nem elterjedt munkavégzési forma.
Nem kedvelt a munkáltatók körében, hiszen a távmunkában való alkalmazáshoz nagyfokú bizalom is kell: ha nincs folyamatos kontroll alatt a dolgozó, vajon maximálisan elvégzi-e a munkáját? Természetesen ez ellenőrízhető, hiszen a kiadott munka elvégzése, visszaküldése jól kontrollálható. (Könyvelőirodai, tervezőirodai, informatikai munkákra gondolok elsősorban.)

A távmunka előnyei között sorolnám föl a munkaadó szempontjából a nulla rezsiköltséget, a nulla bejárási költséget, a kisebb konfrontációs felületet a munkavállalók között, a rugalmas munkabeosztást, a GYES-en, GYED-en lévők, illetve a csökkent munkaképességűek alkalmazásának lehetőségét, a foglalkozás növelését a leszakadó térségekben.
Hátrányának tudnám be, hogy a munkahelyi közösségnek nem, vagy csak érintőlegesen tagja a távmunkás, kiesik a mindennapi “emberek közti” létből. ezáltal szociális szférája esetlegesen beszűkül, nem dolgozhat, vagy csak korlátozottan és virtuálisan csapatban, illetve kevés munkakör van, amely alkalmas a távmunkára.

Úgy gondolom, hogy mint sok minden másnál, - utalnék itt az előző héten feltett kérdésre, ami az alkalmazotti, illetve a vállalkozói lét kérdéskörét firtatta - itt is az egyén beállítottsága a döntő abban, hogy valaki alkalmas-e távmunkára vagy sem.
Ha az egyén amúgy motivált, van önfegyelme, bírja a magányt, akkor egy próbát megér a távmunka.
Ha viszont a pörgés kell valakinek, valamint a csapat ereje és biztonsága, hogy a maximumot kihozza magából, akkor inkább válassza a megszokott és általános foglalkoztatási formát.

Szerintem ha nagy egészében nézzük a kérdést sok problémát rejt magában a távmunka de ez csökkenthető ha részletezzük. Hiszen hosszútávon egyértelmű, de még rövid távon is magatartásbeli, társadalmi és egyéb negatív jelenségei lehetnek továbbá ott vannak a fő kérdések a család, bizalom, kontroll és a kompetencia. Ez mind szabályozást és modellt igényel.

Inkább nézzük az előnyeit, mert hogy az is van bőven. Sok olysn problémát is képes megoldani amivel a munkaerő piaca már régóta küzd. Főleg most hogy a technológia már egy ideje megérett a feladatra. Egy jól működő projekt központú távmunka rendszernek sok előnye lenne. Például a nők helyzete a munkában, ami mondanom se kell hogy régóta megosztja a társadalmat. Lényegében azzal hogy választás elé kényszerítik a nőket , karrier vagy család, a nők számára mindig is lesz egy "üveg plafon". Miközben a nők sem rosszabbak a munkában mint a férfiak, csak nekünk nem kell gyereket szülnünk. A távmunka áthidalhatná (már amennyiben az lehetséges) azt az időszakot amikor még félszemmel a gyerek(ek)re kell vigyázni, és a lehetetlen idő beosztás miatt kiesnek a rutinból.

Valamint szinte megváltás lenne az olyan mozgás sérült munkavállalóknak akinek a tudásával sokat profitálna a vállalat de hatarányos helyzete miatt biztos hogy nagy áldozattal járna a napi utazás. Ebből következik az a "zöld" látás mód hogy ezzel sokat vághatnánk kis bolygónk terhein, hiszen sokan bejárunk úgy hogy azt igazából otthon is elvégezhetnénk (bizalom kérdés persze még mindig fő kérdés!), ehelyett utazunk, ami idő, pénz és még a környezete is szennyezzük. Hiszen sok vállalat kezd átállni a projekt lapaú munka beosztásra, és ezeknél már korántsem az a lényeg hogy "leüljük" a napi nyolc óránkat, hanem hogy a projekt mimnél jobban sikerüljön rövid időn belül.

Ez a vállalatok érdeke is lenne hogy a projekt rendszer mellet csak azok járjanak be akik mindenképpen bent kell dolgozzanak. Hiszen ezzel a költségeket lehetne csökkenteni, bár még mindig ott a kezelhetőség kérdése.

Véleményem szerint nem szabad elzárkózni a távmunka lehetőségétől, mert sok gondot megoldhat, feltéve hogy a vállalat és a munkavállaló szemszögéből is megoldható-e. Például én nehezen tudnám elképzelni hogy a Bosch járműfejlesztési osztályát átalakítsák ilyen modellre, de egy szoftver fejlesztő céget simán eltudnék képzelni így. Így biztos van ahol összeférhetetlenség miatt soha nem lesz távmunka. Ilyen esetekben naphosszat lehetne sorolni a negatívumokat. Minőségi probléma, kontroll, kommunikáció, stb.

Én személy szerint nem szeretnék és nem is tervezem hogy távmunkában dolgozzak, maximum ha olyan helyzetbe kerülnék hogy muszáj lenne, mert szerintem hosszútávon az ember nagyon sokat tud rajta veszíteni, mivel így nehezebb fejlődni, kapcsolatot teremteni stb, hiszen ahogy az elején is kifejtettem hogy egyes esetekben ez egy tökéletes megoldás, de egy bizonyos szinten korlátozott és ezért szerintem hosszútávon nem a legjobb munkarend.

Én nem szeretnék távmunkában dolgozni, ezt a munkarendet csak gyermekvállalás mellett tudnám elképzelni. A távmunka azért nem jó, mert a munkavállaló kiesik a társadalomból, nehezebben tud visszarázódni a mindennapokba, a társadalomban szerepet vállalni, mert egyszerűen kizáródik belelő, azzal, hogy otthonról dolgozhat. Hajlamos ilyenkor elkényelmesedni, ellustulni az ember. Nehezebb rendszert tartani a mindennapokban, ami a távmunkával megszűnik. De ez persze emberfüggő, lehet, hogy valakinek éppen ez tesz jót.
A távmunka előnye, hogy több időt tud valaki a munkájára fordítani, nem veszi el az utazás az időt, ezáltal kényelmesebb is, olcsóbb is. Nincs nyomás a dolgozón a főnöke által. Kiegyensúlyozottabban, nyugodtabban tud dolgozni. Jobban oszthatja be az idejét a munkavállaló. Van például aki a reggeli, van aki pedig az esti órákban tud jobban koncentrálni.
A távmunka során, ha interneten keresztül kommunikálunk a munkatársakkal, sok félreértés alakulhat ki. Nincs személyes érintkezés, tehát nem látjuk a mimikát, nem halljuk a hangsúlyt. Persze más a helyzet egy videó konferencia, vagy egy webkamerás megbeszélés során. Szerintem távmunka során csak az önállóan végezhető munka végezhető hatékonyan, mivel a csoportmunkához egyszerűen szükség van a személyes jelenlétre. Hasonlóképpen ahhoz, hogy hatékonyan tudjon működni a cég, egy projekt, ahhoz szükség van a munkavállalók személyes kapcsolatára, ismertségére. Ennek hiánya gátolhatja a munkát. Hiszen a munkatársak között bizalmi ,közeli kapcsolat is kialakulhat, illetve barátságok is és kiismerik egymást. A távmunka ezt ellehetetleníti és a kapcsolatok elszemélytelenednek, idegenek dolgoznak egymással, mely akadályozza az együttműködést.