Szervusztok Blogolók!

Első kommentelőként elindítom a vitát erről a témáról. A véleményem mellett nyugodtan lehet ellene és mellette is érvelni. Sajnos a múlt héten a gólyatáncok miatt nem voltak aktív de igyekszem pótolni.

Kezdem elsőnek a pro és kontrák a távmunka mellett.
Pozitívum a munka mellett egy kötetlen szabad élet. Senki nem mondja meg, hogy gyere be és ettől eddig benn dolgozz. Egy dolog a fontos, hogy az adott munkával a határidőre ész legyél vagy egységnyi idő alatt minél több munkát elvégez.
A mobilnet elterjedése miatt ma már akárhonnan tudsz dolgozni. Ha nincs kedven otthon ülni, kávézóba lenni csak a hónod alá csapod a laptopod és akár egész nap a Balaton partjáról miközben dolgozol szépen lebarnulsz.
Ha otthonról dolgozol akkor megtudsz spórolni rengeteg költséget és időt, jobban ki tudod használni a napot. Ha pesti viszonylatot nézzük az emberek átlagban 45-60p utaznak munkába egy nap és 45-60p haza. Egy nap 1,5-2órát töltünk el csak azzal, hogy munkába menjünk. A távmunkával ennyivel többet tölthetnénk azzal amivel szeretnénk.
A második pont az, hogy bármikor elutazhatsz szabadságra és ha olyan a munkád Thai földről is végezheted.
Harmadik pont az, hogy rengeteg idő és pénzt spórolsz meg azzal, hogy nem kell költened drága munkaruhára (öltöny, kosztüm).
A vállalt szempontjából is kedvező mert nem kell nagy drága irodát fenntartani a munkás számára, nem kell beruházni bútorokra stb...

Ellenérvek azok, hogy a munka és a magánélet teljesen összemosódik. Nem lesz állandó személyes kapcsolatod a munkatársaiddal. Ha nem találkozol emberekkel könnyen magányos leszel. Egy idő után azt veszed majd észre, hogy az életed csak a munkáról szól. Nincs semmi magánéleted.
A távmunkát annak ajánlom aki egyedül szeret dolgozni. A távmunka a csapatjátékosoknak megöli.

Saját vélemény:
Én nem dolgoznék távmunkásként. Én véremben a kereskedelem van. Azt gondolom, hogy a jó üzletek lebonyolításához szükséges a személyes kapcsolatok mert sok múlik a kölcsönös szimpátián. Habár rengeteg olyan terület van ahol a távmunkának igenis van értelme.

Legyen szép napotok!

A távmunkának valóban fontos előnye általában a kötetlen munkaidő, illetve az utazással megspórolt idő. Ezek mellett azonban az is fontos előny lehet, hogy mozgáskorlátozottak, vagy kisgyermekes anyukák életét is segítheti avval, hogy a lakásból nem kell kimozdulni.
Szerintem a magánéletre akár pozitiv hatással is lehet. Arra,akinek az életében az utazás, a kötött munkaidő jelentett hátrányt például. Ők távmunka végzése esetén elérhetik, hogy több idejük maradjon élettársukra, családjukra, illetve barátaikra. Van aki nem jól jön ki a munkahelyén az emberekkel, utálja az egész napját olyanokkal tölteni, akivel csak muszájból kell együtt lennie, az ő számukra is előnyös a távmunka.
A személyes együttműködés hiánya akkor jelenthet problémát, hogy ha a munka jellege ezt megkövetelné. Pl olyan projekteken való dolgozás, ahol a végeredményhez mindenki hozzá kell adnia a saját specifikus tudását.
Én el tudom képzelni, hogy távmunkásként dolgozzak akár hosszabb időtávon. Akár azért, mert felnőttként kényelmesebb lenne otthon vigyázni esetleg gyerekekre, és mellette gondolkozni, akár pedig azért mert egy-két évet szivesen töltenék külföldön, és ha lehet, nem hagynám ott csak ezért az állásomat.

Szervusztok! Úgy látom, hogy sikerült már néhány alapvető érvet felsorolni, azonban vannak még nagyon fontos, kimaradó tényezők.

Először is külön kellene választani azokat az otthoni munkákat, amelyeket önálló vállalkozásban végez valaki (vagy különböző szerződéses rendszerben csak és kizárólag ő alakítja a munkavégzés feltételeit) és amelyeket igaz otthon, kötetlen munkaviszonyok mellett, de egy bizonyos alárendeltségi hierarchiában, valamely felettes alá rendelve, minimálisan elvárható teljesítmény mellett végez valaki. Sőt, ehhez a körhöz még azok a vállalkozások is hozzájöhetnek, amelyekben nem alkalmazottként, hanem főnökként, otthonról menedzselve a tevékenységet vesz részt valaki.

Természetesen vannak olyan előnyök, amelyek mindegyik esetben megvannak. Ilyen a szabad időbeosztás (kivéve amikor videókonferenciás megbeszélések vannak), ilyen az utazási idő és költségek megtakarítása. Ugyanakkor például a teljesítménykényszer alóli felmentés az nem érvényesül mindegyik esetben - ha elvárnak tőled egy minimumot, akkor azt teljesítened kell. Hasonlóan a "rugalmas időbeosztás" sem olyan rugalmas, ha például van a munkának határideje (márpedig általában van).

A személyes munkakapcsolatoknak sokszor nincsen fontossága, amennyiben olyan munkáról van szó, amely egy személytelen vagy tömegtermék előállításához, háttérműveletekhez kell, s nem kerülhet közvetlenül a fogyasztóval kapcsolatba. Nyilván abban az esetben viszont ez káros, ha a közvetlen ügyfélkapcsolat vagy a személyes eladás szükségeltetik. Ugyanakkor tudjuk, hogy napjainkban a kapcsolati tőke rendkívül fontos, s akik nincsenek kapcsolatban a munkatársaikkal, azok pont ezt a lehetőséget mulasztják el. Egy harmadik fontos elem a bizalom. Nem alakulhat ki kölcsönös bizalom személyes kapcsolat nélkül, ami a munkavégzésnek sokszor alappillére lenne. Szintén fontos, hogy teljesítményorientált munka esetében munkahelyen a főnök és a kollégák láthatják azt, hogy Te megszakadtál, de valamilyen rajtad kívülálló okból nem sikerült az eredmény elérése. Ha nincs személyes kapcsolat, akkor ez is hiányzik, s az egyetlen mérlegelési alap a lecsupaszított teljesítmény lehet.

Ennyi ellenérv felsorolása után ott tartunk, hogy a távmunka általában kevésbé hatékony és talán az előnyeihez képest több hátrányt okoz. Azonban eddig átlagos munkavégző-képességű emberek olyan foglalkozásairól volt szó, amelyek alapvetően személyes kapcsolatra épülnének. Számos olyan alternatíva van azonban, amikor nem hogy hasonlóan jó megoldás, hanem gyakran sokkal jobb (vagy egyedüli) opció a távmunka.

Elsősorban gondoljunk a mozgáskorlátozott, a lakáshoz között, a kismamák helyzetére, vagy ahol egyéb körülmények ellehetetlenítik a munkába járást. Felvázolhatunk olyan ideális társadalmat, amely támogatásokkal vagy egyetlen keresetből képes eltartani egy feleséget és gyermeket / mozgáskorlátozott családtagot, és így tovább, de gyakran ez nem így van. Sőt, olyan is van, hogy lehetőség lenne rá, de a tevékenység gyönyörűsége hiányzik ezeknek az embereknek, s azért vállalnak távmunkát. Vagy gondolhatunk azokra a munkákra, amelyeket hagyományosan háznál végeznek. Ez persze már egy határesete az otthoni munkának. Talán akkor minősíthetjük ezt annak, ha egy központi rendszerben, adatbázisban vagy cégben tömörülnek adott munkavégzésű emberek. Például szerelők; van ilyen.

Ezeket az érveket is latba vetve látjuk, hogy a távmunkára igenis szükség van, és nem csak kényelmi, de nagyon gyakran társadalmi, gazdasági okok miatt. Ugyanakkor én nem tervezem, hogy hasonló munkát választanék: azért tanulok a jelenlegi szakomon, hogy tárgyalóképes közgazdász legyek a legkülönfélébb helyzetekben, s ezek sokszor személyes úton valósulnak meg.

Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a távmunkát elsősorban hosszútávú csapatmunka esetén nem tartom effektívnek. Ha nincs személyes kapcsolat, egyszerűen nem tudnak összeszokni az emberek, nincs "csapatszellem" (márpedig tudjuk, hogy a team building fontos :)).
A távmunkának egy nagy hátránya pont az lehet, hogy a munkaidő kötetlen. Általában a vállalatoknál azok a dolgozók kell hogy legtöbbet dolgozzanak, akiknek kötetlen a munkaidejük.
@cantera: "Ugyanakkor tudjuk, hogy napjainkban a kapcsolati tőke rendkívül fontos, s akik nincsenek kapcsolatban a munkatársaikkal, azok pont ezt a lehetőséget mulasztják el." - Önmagában azért, mert valaki távmunkában dolgozik, nem biztos, hogy nincs kapcsolati tőkéje, vagy nem áll kapcsolatban a munkatársaival.

@hg0718: "nem biztos, hogy nincs kapcsolati tőkéje, vagy nem áll kapcsolatban a munkatársaival" - Amit leírtál, az egészen bizonyos. Sőt mi több, olyan opció is akad, hogy a munkakapcsolatok nélkül is elegendő "kapcsolati tőkéje" van valakinek, ezért számára nem fontos ennek a kiépítése.

Ugyanakkor tételezzük fel, hogy a munkavállalók nagy többségének a munkakapcsolatok jelentik a kapcsolati tőke jelentős hányadát. Nos, akkor nézzük ezen belül a két lehetőséget. Ad 1: otthon dolgozol, havonta eljársz a főnökség értékelésére, félévente egy szakmai konferenciára. Ezeken a helyeken összeismerkedsz sokakkal, létrejön a kapcsolati tőke. Boldogan hazamész. Ad 2: minden nap vagy minden másnap bejársz a munkahelyedre, ugyanazzal a 10-100 emberrel vagy körülvéve, akiknek egy része nyilván unalmas és unszimpatikus, a másik fele - akikkel te kommunikálsz - azonban kedves és szimpatikus. Nos, ne adj isten nem egyfős zárt irodákban dolgoztok egymástól elszeparáltan, esetleg még egy közös ebédelés is belefér, amikor a munka helyett szóba kerül a család, a gyerekek, a hobbi, és így tovább.

Vagy hogy a diákság számára ismerősebb történetet hozzak: a kollégium vs. ingázás vita. Nyilvánvaló, hogy vannak olyan szociális diákok, akik mindenkivel másodpercek alatt képesek egy jó kapcsolatot megalapozni. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy akik kollégiumban laknak (ne adj isten szakkollégiumban, ahol közös foglalkozások, órák, csapatépítő tréningek is vannak), sokkal mélyebb, közvetlenebb és maradandóbb kapcsolatot tudnak kötni, hiszen a nap közel 24 órájában egy fedél alatt, egy közösségben élnek.

A fenti két példa kulcsszava tehát nem is annyira maga az "ismeretség", a "kapcsolat", hanem a "bizalmi viszony" vagy a "maradandóság". Nem állítom tehát, hogy nem lehet valakinek otthoni munkával is kapcsolati tőkéje, azt viszont állítom (és a gyakorlat az esetek döntő többségében igazolja), hogy a minőségben, a mélységben jelentős eltérés van a két eset között. És gyakran ez is fontos szerepet játszik az életünkben.

Sziasztok!
Egyetértek az előttem szólókkal, a pro és a contra érvekről is hasonlóan vélekedek. Fontosnak tartom, hogy meg legyen teremtve a távmunka lehetősége azoknak, akik valamilyen oknál fogva nem tudnak nap mint nap bemenni munkahelyükre. A problémát szeretném kicsit részletesebben kihegyezni a kismamák helyzetére. Véleményem szerint eléggé borzalmas látvány az, ha egy ambiciózus nő azon vívódik, hogy merjen-e gyereket vállalni, ugyanis tisztában van azzal, hogy szülés után nagy valószínűséggel nem fogja visszakapni a munkáját és nem lesz lehetősége karrierje építésére, a személyes fejlődésre. Így ebben az esetben elmondhatom, hogy szívesen vállalnám a távmunkát, és természetesen akkor is, ha esetleg baleset érne és fizikailag képtelen lennék bemenni a munkahelyemre. Szeretném, ha meg lenne a lehetőségem az effektív munkavégzésre.

Azonban ahogy már említettétek a hátrány abban mutatkozik, hogy a bizalom nem alakul ki a munkatársakkal és a főnökkel, valamint a csapatmunka, aminek egyre jobban nő a szerepe korlátozottá válik. Azonban, ahogyan azt a mai előadáson is láthattuk, a távolság nem mindig lehetetleníti el a hatékony és sikeres munkát.

Sziasztok!

Az eddigi hozzászólásokat böngészve úgy vettem észre, hogy a munkáltatói oldalról kevesebb szó esett (andorspam tett róla említést), a vállalat szemszögéből nem lettek kifejtve a távmunka előnyei és hátrányai.
A vállalati oldalról nézve a távmunkának óriási előnye van abban, hogy a költségek radikális csökkentését teszi lehetővé. Ezt mindenképpen ki kell emelni, hiszen az ezzel elérhető megtakarítások összege megközelíti azt a szintet nagyságrendileg, mintha a munkát egy kevésbé fejlett országba szerveznénk ki. Nem kell irodát biztosítani, utazási költséget téríteni. Elég egy kisebb épület a vállalatnak, nem kell akkora infrastruktúra, mintha nem alkalmaznának távmunkásokat. Kommunikáció interneten keresztül folytatható, ezzel az alkalmazott telefonszámláján is lehet spórolni.
Úgy vélem, hogy az alkalmazott ,,termelékenységében", hatékony munkavégzésében nem okoz akkora a csökkenést a távmunka, mint amekkora megtakarítást jelent az a vállalatnak. A csapatmunka megvalósítható egy konferenciabeszélgetésen is, ha mindenki online a munkaidejében, gyorsan lehet haladni a közös feladatokkal.

Áttérve a munkavállaló szemszögére: ami a annak kapcsolati tőkéjét illeti, szerintem az távmunka esetén is gazdagodik, bővül. Hiszen a kapcsolattartás elsődleges eszköze ma már a telefon és az e-mail. Ritkábbá vált a személyes kontaktus - leszámítva pl. üzleti kapcsolattartók, üzletkötők stb. esetében.
A mindennapi ingázás kiiktatásának még van egy rendkívül fontos hozadéka: a környezet mentesül attól a szennyezéstől, melyet a munkába jutás során igénybe vett közlekedési eszköz bocsátana ki. (Ezt a környezeti terhelést persze gyaloglással vagy kerékpározással is ki lehet váltani.) Ha autót használ az illető, az ingázás feleslegessé válása igen jelentős pozitív hozadékot jelent a természet számára (költségben is jobb, mint említettem).

Összességében szerintem többségben vannak a távmunka pozitív hatásai, a többiek által már felsorolt tényezőket nem említem meg még egyszer. Ha úgy adódna, szívesen dolgoznék távmunkásként akár hosszabb ideig, persze kérdés, milyen munkakörben és milyen beosztásban...

@cantera: Kicsit kisarkítod a két lehetőséget, de egyébként nagy vonalakban én is erre gondoltam.

És közben megihlettek a többiek is. Arról még azt hiszem nem esett szó, hogy még effektívebb, ha kombináljuk a távmunkával a munkahelyen végzett munkát. Hiszen ma már természetes, hogy akinek a munkája során utaznia kell, viszi magával a laptopját, mobilinternetet stbstb. Így a munkavállalónak még több lehetősége nyílik arra, hogy akkor is dolgozhasson, amikor a vállalat nem látja...

Szervusztok!

Párszor felvetődött, hogy inkább otthonról dolgozol és vigyázol a gyerekekre. Unokanővérem és bnői beértek a családalapítási korba. Jópárnak van kisgyerekük. De ők azt mondják, hogy inkább bejárnak dolgozni és beadják gyereküket nagyi/bölcsibe mint, hogy otthonrol dolgozzanak. Szép ötletnek tűnik ez csak kétlem h a kisgyerek le tudná magát 1óránál tovább kötni és mellette dolgozni igen nehéz. Nyáron vigyáztam egy család 2-3 éves két lányára és mondják a szülők, hogy eleinte szép dolog meg minden de utána az ember belefárad abba, hogy munka+ gyerek egyszerre. Sokkal jobb az ha szétválasztjuk. Benn 100%ban tudunk a munkára fokuszálni és jobban haladunk és otthon a családra mint a kettő egyszerre és minden lassabban halad.

Másik nagyon fontos, hogy az ember társas lény és igenis fontos kimozdulni az otthonából és emberek közé menni. Sokkal jobb olyanok között lenni akiket nem annyira szeret mint otthon a 4 fal között lenni.

Másik az, hogy a vállalati előrelépés egy távmunka esetén sokkal nehezebb. Mivel döntéshozó nem ismeri annyira az emberét ezért kisebb eséllyel lépteti őt elő mint aki állandóan benn van az irodában. Távmunkából csoportvezetői pozícióra sokkal nehezebb szerintem eljutni mint irodai munkásként.

Ha vki nem szívesen jár be a céghez dolgozni az ottlévő emberek miatt akkor gondolkozzon el azon, hogy egy másik cégnél sokkal jobban tudná magát érezni.

Kollégiumról annyit, hogy számomra akkor lenne ideális ha mindenkinek saját szobája lenne. Jó dolog a közösség együtt lenni 24 órában de az ember szeret félrevonulni főleg ha párkapcsolata.

Véleményem szerint a távmunka kérdése nemcsak a vállalatoknál, hanem az alkalmazottaknál is eléggé megosztó, ez látszik az eddigi kommentekből is ...
A fő probléma szerintem mindkét oldalon az előnyök és a hátrányok megfelelő mérlegelése. Mert lehet, hogy gazdaságosabb egy vállalat számára egy távmunkást foglalkoztatni egy teljes állású munkatárs helyett (mert persze a főállású távmunkások bére leginkább a részmunkaidősökéhez szokott hasonlítani, ezt ne feledjük el, és akkor a csalásokról nem is beszéltem), de mint azt ahogy többen is említették, a csapatszellem kialakítását ez nem feltétlenül erősíti. És akkor másfajta kiadásokat kénytelen "eszközölni", csak csapatépítő tréning néven ...

A munkavállalók számára sem mindig egyértelmű, hogy a távmunka nem arról szól, hogy akkor dolgozom, amikor kedvem tartja, hanem határidők vannak, amiket be kell tartani, ezért egyfajta napirendet így is kénytelenek lesznek kialakítani, ez pedig mondjuk egy otthon lévő kismama esetében nem kivitelezhető ilyen egyszerűen. Ráadásul a karrierranglétrán sem jelent feltétlen előrelépést távmunka vállalása ... de persze a távmunka nem feltétlenül jelenthet teljes állású otthonülést. Pl.: külföldi megbeszélések, tárgyalások esetén a kapcsolattartást nagyban megkönnyíti az internet és kiegészítő segédeszközei használata. És persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy pl. számos mozgássérült, táppénzen lévő vagy gyógyulgató embernek a távmunka jelentős anyagi segítséget jelent ...

Sziasztok!

A távmunkának szerintem szélesebb jelentésköre van. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólagosan otthon vagy a spanyol tengerparton dolgozik az ember és soha nem megy be a munkahelyére. Távmunka azt is jelentheti, hogy adott esetben az internet segítségével utazás közben menedzselik az ügyeket. Egy bróker esetében nyaralás közben ugyanúgy végezheti az ügyleteket és nem kerül kapcsolatba az ügyfeleivel személyesen, se a munkatársaival.

Cantera: Úgy érzem az Ad1,2 nem teljesen ide illő kifejezés, de te tudod...
a kapcsolati tőkéről írtad, hogy nem kiépíthető megfelelően és hoztad rá a kollégium-csak iskola példát
Én erre azt mondom, hogy rengeteg olyan ember van/lesz, akik kiépítik kapcsolataikat a kollégiumban/szakkollégiumban! de még az iskolában is, és miután elvégezték az egyetemet tökéletes kapcsolati-bizalmi tőkével rendelkeznek és nem lesz ilyen jellegű problémájuk.
Másrészt a bizalom kiépíthető távmunkán keresztül is, ez a munka jellegétől függ. Ha van egy újságíró, és csak interneten keresztül tartja a kapcsolatot munkaadóival és 1-2-3 éven keresztül sikeres keresett cikkeket ír, hűséges az adott laphoz, ki fog alakulni egy bizalom köztük, még ha személytelen is.
Távmunkás lehet valaki egy bizonyos idő után 5-10-15-20 év után is, megfelelően kiépített kapcsolatrendszerrel és bizalmi tőkével. A távmunkások nem feltétlen ezzel kezdik karrierjüket.. sőt...
Az említett x év után azonban ez egy nagyon kényelmes, rugalmas, kevésbé terhelő munka lehet.
Az 1-3 utazásra én azt mondom, hogy ezt az időt a legtöbb ember nem a pihenésre fordítaná, hanem a még több munkára, ebből eredően az az 1-3 órás utazás akár kikapcsoló is lehet, persze ez szubjektív.. de ha olvas az ember, zenét hallgat, végig gondolja a napját ez mind preferált tevékenység szemben a munkával amit otthon végezne.
A kötetlen munkaidőre pedig azt mondom, a legtöbb ember lusta, és ha adott esetben otthon végezné a munkát nem lenne meg a napi 8 óra.., persze nem egy menedzseri, cégvezetői tevékenységre gondolok, itt nyilván túlóra lépne fel.
Végül egy idilli példa ellen szólnék, illetve részben mellette is.

Ha valaki a tengerparton ücsörögve távmunkát végezne, úgy gondolom nem tudna egy komolyabb munkára koncentrálni, nem tudna megfelelően gondolkodni a külső tényezők miatt. Például egy stratégia kigondolására megfelelő környezet szükséges, csönd, nyugalom.
Ezen helyszínek akkor lennének kifizetődőek, ha egy kevésbé komoly munkát kéne végezni, szerintem.

Ugyanakkor egy magánbrókernek ez tökéletes. Adott esetben kigondolja a másnapi stratégiáját, és ezt már könnyű megvalósítani egy tengerparton.. maradjunk ennél a példánál. Egy magánbrókernek nincs szüksége kapcsolati tőkére, bizalomra, technikai és fundamentális elemzéseket el tudja végezni, sőt ma már ingyenesen hozzáférhető rengeteg ilyen jellegű elemzés. Természetesen nem rossz, ha egy-két bróker haver megbeszéli az eseményeket tippeket, de ez teljes mértékben elhanyagolható. Teljesen kötetlen a munkaidő ebben az esetben, akár dolgozhat 16-24-ig is, ha forexezik, és biztosak lehetünk benne, hogy ezt nem egy ember végzi.

Tehát a távmunka egy nagyon sokrétű dolog, nem lehet egy adott tevékenységre ráhúzni.

"Kollégiumról annyit, hogy számomra akkor lenne ideális ha mindenkinek saját szobája lenne. Jó dolog a közösség együtt lenni 24 órában de az ember szeret félrevonulni főleg ha párkapcsolata."

Szerintem ebben sikerült egymást félreértenünk. A család a legalapvetőbb közösségnek számít, ugyanakkor a tagjainak gyakran külön szobájuk van, olykor elvonulnak a saját dolgukra, de önmagában a közös légtér állandó használata olyan kapocsként szolgál, ami felülmúlhatatlan. Ugyanezt értettem a kollégiumok esetében is: lehet, hogy valakinek külön szobája van, lehet, hogy elvonul egy külön helységbe, ha olyan kedve van, de maga a közösségi lét ugyanúgy nehezen kikerülhető, mint a család esetében.

@apetri: az ad1 és ad2 példák csak opciók voltak, amelyek ellenpéldát adtak a felvázolt szituációkra, s nem jelentik, hogy nincsen több eshetőség. Mi több, külön beszéltem arról, hogy az egyetemi kapcsolatok önmagukban is magas szintre juthatnak - így nyilvánvalóan egyetértek a véleményeddel.

Értem, hogy a virtuális kapcsolatok jelentősége fokozatosan növekszik, azonban véleményem szerint mélységben sosem érhetik el a személyes kapcsolatokét. A személyiséged a számítógépen keresztül minden bizonnyal torzul, s egészen máshogy tudnak megítélni emberek egy fórumon, blogon, chaten, mint a való életben. Lehet építeni ezekre, de nem helyettesíti a személyes kapcsolatokat. Nem szeretnék túl mélyen belemenni, mert messzire vinne a témától a vita, de szerintem ezen érdemes lehet elgondolkozni.

@cantera: Értelek.

Természetesen a személyes kapcsolatokat semmi sem tudja helyettesíteni, ez így van.

@andorspam:
Teljesen egyetértek azzal a gondolatoddal, hogy kevésbé tudnak koncentrálni azok akik a család-gyerekek mellett otthon dolgoznak.

Ezt kicsit kiegészítve: A távmunka ebből kifolyólag csak a maximálisan elszánt munkavállalóknak ajánlott, akik képesek huzamos ideig, csak és kizárólag a munkájukra koncentrálni. Akik nem kelnek fel addig, míg azt el nem végezték;vagyis szerintem nekik a legoptimálisabb (meg a kismamáknak, mozgássérülteknek, táppénzen lévőknek stb.).
Az olyan embereknek, akik hosszú távon képtelenek figyelni valamire, ráadásul még ezt a saját otthoni környezetükben is teszik, vagyis otthon dolgoznak, nem túl jó választás a távmunka.
Értékes órák-napok mehetnek el azzal,hogy nincs hangulata dolgozni, esetleg családi összejövetel van, túl nagy szabadságot ad. Ám az ilyen személyiségek nem használják ki a munkaadótól kapott lehetőséget, hanem úgy, mint az értékes munkaórákat, a lehetőséget, és bizalmat is eljátszák, elpazarolják.

Érdemes tehát megfontolni, hogy a nagy szabadság sokkal nagyobb felelősséggel jár a távmunka esetén, míg a munkahelyen az irodában valószínűleg a dolgozó szinte rá van kényszerítve arra, hogy valóban dolgozzon, sokkal könnyebben is ellenőrizhető az elvégzett munkája.
Aki amúgy is tudja magáról, hogy ha messze van a határidő, akkor az utolsó pillanatban áll neki a munkának, az (hacsak nincs rászorulva) NE vállaljon távmunkát, főleg nem felelősségteljesebb poszton.

Annyiszor szó esett a mozgássérültekről.
Amennyiben lehetőség van a munkahelyén az akadálymentesítésre akkor ne zárjuk be őket. Ha ő mint munkavállaló be akar járni nap mint nap dolgozni akkor engedjük meg neki ne rakjuk át őt egyből távmunkásnak.

Önkéntes munkám során megismertem pár mozgássérült emberrel és ők legkevésbé akarják azt, hogy otthon kelljen maradniuk. Szívesen kimozdulnának akárhová. Sajnos ennek itthon nincs meg a kultúrája. Fejlettebb országokban a mozgássérült emberek sokkal mozgékonyabbak mint itthon sokkal többet látom őket az útcán és bevásárló központokban.
Ők a betegségük ellenére megpróbálnak teljes életet élni. Nem tudom de itthon alig látom őket az utcán.

Másik az, hogy tudtommal bizonyos cégméret felett megéri őket foglalkoztatni mert a járulék többe kerülne mint őket alkalmazni.

@vikiNG:
Ez jó felvetés, szerintem is rendkívül nagy szerepet játszik a munkavállaló személyisége, van, akinek tényleg nem ajánlott a távmunka. Magamról is tudom, hogy sokszor könyvtárban könnyebben haladok a tanulással, mint olyan környezetben, ahol több dolog elvonhatja a figyelmemet. Rendkívüli akaraterő kell ahhoz, hogy valaki a környezeti és lelkiállapoti tényezőktől függetlenül hatékonyan tudjon haladni a munkájával.
De azért az irodai munka ösztönző hatását sem szabad túlbecsülni. A felsőbb vezetők felügyelete, az ellenőrzés javíthat a munkatempónkon, segíthet a haladásban, de semmi sem képes tevékeny munkára fogni az embert, ha az nem akarja. A tipikus eset: ha a főnök elfordul, már nyithatom is meg a Facebookot vagy szervezhetem a család nyári utazását, stb...
A tanulás, a szocializáció során kell elsajátítanunk egy megfelelő, hatékony munkamorált. Nem érdemes megvárni, hogy munkavállalóként ennek hiánya miatt váljunk céltáblává.

Sziasztok!

Nagyon jó kérdés, mert itt tipikusan foglalkozni kell a vállalatoknak avval, hogy mindenki más habitusú. Azért van szükség iroda fenntartása, munkakörnyezet meg teremtésére, mert pszichológiailag sokkal könnyebben és hatékonyabban, gyorsabban végezhető el így a munka. Az ember annyira nem tud fókuszálni hogy szükség van erre. De vannak ennél tudatosabb emberek is akik kitudják használni a távmunkában rejlő lehetőségeket.

Amit testközelből látok evvel kapcsolatban tipikusan mutatja a pozitívumait. Ha a diák elkezdett egy vállalatnál a ranglétrán felkapaszkodni és szükségessé vált a távmunkában való alkalmazása. Ahhoz hogy az ember tudjon tanulni adott esetben két egyetemen és még öneltartó is legyen szükséges a hatékony időbeosztás ( timemanagement ), ebben segít a távmunka, lehetősége van a fizikai korlátok leküzdésében, azaz egyszerűen lehetetlen hogy napközben az irodában dolgozzon mikor az egyetemen tanul, vagy este menjen az irodába mikor már bezárt. Ez a klasszikus otthoni távmunka. De ha útközbe az embernek külföldre kell mennie, amit mi magunk is kifogunk használni az Erasmus révén, akkor nincs szüksége fel adnia az eddig elér eredményeit és lehetőséget a karrier távolabbi építésére is, egyetemen mellett ugyancsak. Ez lehetetlen lenne megcsinálni az internet nyújtotta lehetőségek nélkül, de ehhez szükség van a tipikus távmunkába illeszthető munkakörökbe pl: tanácsadások, adatok feldolgozása, kielemzése, fejlesztés. Aki ezekben nagyon jó, akkor csak csinálnia kell és a többi jön magától.

Hátrányának említeném mikor az ember nem találja meg azt a bizonyos határt a munka és család között.

Hatékonyabb időbeosztást ad a távmunka, az utazásokat említve utoljára, de magamat nem tudnám az egyetemről kikerülve rögtön távmunkásként elképzelni, szükséges a munkatapasztalat megszerzése, a cégnél zajló folyamatok és munkák ismerete, hogyan működik, milyen struktúrája van a cégnek ehhez kell a személyes jelenlét, ezt nevezném tanuló időszaknak. Ezután már csak a bizalmon és a betöltött munkakörtől függ.

Andorspam, jól hiszed, adókedvezményben részesül az a cég, amelyik csökkent munkaképességű személyt alkalmaz. A rehabilitációs hozzájárulást lehet csökkenteni vagy épp kiváltani. Nagyságrendileg 3milliós hozzájárulást 700 ezres költséggel ki lehet váltani amibe a munkaerő kerül. Nem lényegtelen, mondjuk a szabályozásnak pont ez a lényege.

Sziasztok!

Még annyit fűznék a témához, hogy a vállalatok szempontjából nem elhanyagolható az adatbiztonság. Sokkal könnyebb zárt rendszerű hálózatot fent tartani és a dolgozókat a hálózaton belülről rácsatlakoztatni, mint a hálózaton kívülről is elérhetővé tenni. Vannak rá megoldások természetesen (VPN), de ezeket figyelembe kell venni az adatvesztés,-lopás kockázatát. ( Cisco reklám film )

Sziasztok!

Szokásos módon csütörtök hajnalban írok, így nem írnám le mindazt, amit már megfogalmaztatok az általános előnyökről és hátrányokról - a véleményeitek zömével maximálisan egyetértek :) Megszokott módon igyekszem rátapintani egy-két olyan pontra, melyek tárgyalása felületes maradt, és szeretnék egy keményebb kritikát kifejteni a távmunka hosszú távú hatásairól. Remélhetőleg sikerül valami értékeset hozzátennem a vitához :>

Kezdeném saját véleményemmel. Személy szerint preferálom a távmunkát – e döntést, mint le is írtátok, személyesen hozza meg az ember, így én is: a fizikai jelenlét hiánya vállamról terhet emel le, jobban tudok fókuszálni a munkára és a stresszem is fel tud oldódni. Munkaidőm rugalmasabb, könnyebb így a munkát összeegyeztetni a családi élettel. Itt tennék hozzá az indokláshoz két olyan pontot, ami nekem hiányzott a kommentekből.

(Először tágabban értelmezném a kérdésben leírt távmunkát, kiterjeszteném az utazások esetére is.) Írtátok, hogy utazáskor, nyaraláskor illetve egyéb féle távollétkor egy laptop/iPhone magunkkal vitele egy dolgozónak lehetővé teszi a távmunka végzését. Azonban ez miért pozitívum? Véleményem szerint azért, mert megteremti a kiszámítható munkavégzés lehetőségét. A munkára fordítható időnk többé-kevésbé konstans maradhat, és nem kell időszakos "rohamokkal" számolnunk, amikor az orrunk sem látszik ki az adat- és e-mail-hegyekből. Konkrétan: a néha szükséges, túl intenzív munkavégzést el lehet kerülni, mivel ez flexibilisebbé és mobilisabbá válik - nagyobb szabadságot nyerünk azzal, időre és térre nézve is, hogy akárhová magunkkal vihetjük elvégzendő munkánkat, alakuló projektjeinket. Az így születő nagyobb nyugalom személyes hatékonyságunkat is növelheti.

A lényegesebb előny, amit úgy láttam nemigen írtatok, a következő: távmunkában a szokásosnál jóval jobban előtérbe kerül az "asztalra letett eredmény". Bármely személyekből alkotott közösségben, legyen az iskola vagy munkahely, elkerülhetetlen az a jelenség, hogy a személyes - sokszor munkától vagy az éppen releváns tevékenységtől - független kvalitások (gondolok itt általánosan vett személyes viselkedésre) módosítják a közösség tagjainak egymásról kialakult képét. Ennek iránya lehet negatív vagy pozitív: utóbbira egy klasszikus példa a főnök és a tehetségtelenebb, de vele jó viszonyban lévő, bizalmába férkőző alkalmazott esete. Mivel én személy szerint nem tartozom a legszociábilisabb emberek közé, sokkal jobb státuszt tudok magamnak biztosítani, ha túlnyomórészt a teljesítményem alapján ítélnek meg. Hozzáteszem, hogy napjainkban valóban ez a tendencia érvényesül - az eredmények folyamatos előbbre kerülésével a tudás válik a vállalatok fő erőforrásává. Azonban itt magam ellen is fogok szólni: nem tartom a teljesítményközpontúsodás vállalati, globális kilátásait - így a távmunka hosszú távú elterjedésének következményeit sem - túl fényesnek. Nem kizárólag hatékonysági szempontból, hanem inkább társadalmi, vállalatintegritási perspektívát tekintve. A következőkben ezt magyaráznám meg. (Gazdaságpszichológus mód bekapcsol!)

Az egyén eredményeit nem lehet elködösíteni, az objektív megítélés lesz a domináns. Igen, az asztalra letett eredmények priorizálása motivációt szül a dolgozóban, viszont azzal is jár, hogy megindul egy elszemélytelenedési folyamat. Mivé válik a csak agyával, személyiség nélkül jelen lévő dolgozó lényegében? Pusztán egy adatforrássá, egy halom adattá, melyet gyűjtött, feldolgozott, elemzett, melyből adatbázist vagy jelentést kreált. Mennyire lesz jó egy dolgozói individuum? Amennyire a produkált adathalmaz megfelelő lesz az elvárásoknak. Ez egyenesen normálisnak hangozhat, talán alapvetően ennek kéne lennie a dolgozó által végzett munka értelmének és mércéjének. Azonban számtalan ember véleményében és több elméletben a munka ezen túlmutat.

A távmunkában nem dolgozunk fix kollégákkal, fix csapattal, nem jönnek létre személyes kapcsolatok se a munkában, se a munkán kívül a dolgozók között - ha pedig mégis adott emberekkel végeznénk távmunkát, ha gyakran, ha ritkán, a fizikai jelenlét kölcsönösségének hiányában ösztönösen akkor sem fogunk olyan elmélyült kapcsolatot kialakítani, mint azt tradicionális munkakörülmények között tennénk.

Ebből véleményem szerint az következik, hogy a tudás-, információ- és adatmenedzsment effektívebbé válása egy jóval erősebben negatívabb tendenciát fog fűteni: megindul a vállalat elszemélytelenedése. Egy üres keretté válik, melyben adatok és számok lebegnek emberek helyett. Lehet a hatékonysági- és profitszint akármilyen magas, de ha a szervezet elrobotosodik, a belső összetartó kötések meg fognak gyengülni. A személyes kapcsolatoknál nincs erősebb, sem pedig termékenyebb. Ezek hiánya hosszú távon bomlást, instabilitást idéz elő. Ez pedig, lássuk be, egy tartós, esetleg generációkon átívelő piaci jelenlétű vállalatnak abszolúte nem áll az érdekében.

Ezzel szemben, mint már ezt is megemlítettem, több időt tudunk távmunka mellett fordítani szeretteinkre, a családi kapcsolatok erősödnek. Mint látjuk, a távmunka elterjedése nem konzisztens tendenciákat idéz elő a társadalmi élet két, talán legfontosabb terén. Ha elhajlunk az egyik irányba, a másik súlyos károkat fog szenvedni.

---

"Túl hosszú, nem olvasom el" verzió: Bár személyes szinten, szubjektív nézőpontból sokak egyértelműen pártolják (például én is) vagy éppen ellenzik a távmunkát - mely döntés személyes preferenciákból ered -, vállalati nézőpontból nem vagyok képes tisztán ítélkezni e munkamódszer fölött: hiánya a családi élet, túlzott elterjedése a vállalati szerkezet bomlását idézheti elő.

Konklúzióm: Egészséges egyensúlyt kell találni globális szinten a „személyes és személytelen" munkamódszerek között. Azonban például a termékpiacon több szektorban is egyre jobban differenciálódik az ár és a minőség, a köztes kategóriák egyre jobban szűkülnek. Fontos lenne e szélsőségek elkerülése a munkamódszereket illetően. Figyelembe kell venniük a vállalatoknak a személytelenedés dezintegráló következményeit.

Köszönöm szépen, hogy végigolvastátok (jól elhúzódó (>_<) ) eszmefuttatásomat, ha van esetleg kedvetek még péntek után is beszélni, illetve vitázni a témáról, szívesen beszélgetnék róla :-)

Megszűnt a több évtizedes munkahelyem.
Saját kezembe kellett venni a sorsom alakulását, ezért kezdtem el keresni az interneten. Így bukkantam rá a KMD által kínált lehetősére, melyet mindenkinek ajánlok a mellékelt honlapon:

kmdholding.com/hub3p3a