Az elmúlt évszázadok történelmi folyamatait tekintve, általánosságban én azt állapítanám meg, hogy a nagyjából hasonló korlátokkal és képességekkel bíró országok fejlődnek azonos irányba-ebben nyilván szerepe van az államok egymásra hatásának is (történjen az háború, kereskedelem formájában, vagy például a verseny tartását célzó lépéseken keresztül), vagyis földrajzi térségek fejlődnek azonosan, ez pedig az a jelenség, melyet a globalizáció éppen kitágít.
A fenti korlátok szerintem a szintén szoros kölcsönhatásban lévő kultúra és gazdaság.
Gazdasági oldalról: az az ország, hova egyes vállalati egységeket kitelepítenek, mindenképpen fejlődik (kötelezően például adó formájában landol ott az üzem bevételének egy része, de történhet a fejlődés önkéntesen is, a vállalat társadalmi felelősségéből kifolyóan).
Fejlett országokban viszont tendencia a gazdasági szektorok átalakulása, magyarán ott is vissza fog szorulni némileg az ipar vagy mezőgazdaság, mivel mások lesznek az igények. A szükségletek és életszínvonal, akár a jogi és politikai berendezkedés változása (mely szintén a kultúra-gazdaság függvénye szerintem) pedig hozhatja magával a vállalatokkal szembeni elvárások változását is. Hasonló bérköltségek, szakszervezeti mozgalmak stb. esetén pedig nem érdemes vállalni a logisztika többletköltségeit.
Kulturális oldalról pedig annyit fűznék hozzá, hogy a termelés alkalmazkodik valamiylen szinten az életmódhoz, nézetekhez stb. Globalizálódó világunkban a terjedő kultúra pedig az angolszász, illetve az angol nyerv térnyerése figyelhető meg. Vagyis ha ez a "koordináló erő" megmarad, az EU (illetve az USA) akkor sem múzeum lesz.
Eléggé optimista vélemény, talán naiv és szétesett is, de én zöldfülűként ezt gondolom.

Az elsődleges kérdés az, hogy vajon beszélhetünk-e egy-két évtized múlva Európai Unióról, vagy csak egy kinek szép, kinek kevésbé szép emlék marad számunkra. Véleményem szerint a jövő globalizációs folyamatai annyira "elmérgesednek", hogy a világ egyetlen nagy ország lesz csak, és azt hiszem, Európa elég nagy "tartomány" ahhoz, hogy ne csak turisztikai szerep jusson neki. Talán kissé túl optimista az a szemlélet, mely szerint a jövő gazdasága egyetlen nagy motor lesz, és a problémákra majd közös világméretű megoldások születnek, ahol viszont nem lesz helye a hatalmas fejlettségi különbségeknek. Úgy vélem, hogy a kevésbé fejlett országok visszarántják a fejlettebbeket, így a világ haldokló/stagnáló/vagy épp növekvő tendenciával, de azonos szinten mozognak majd pár évtized múlva. Ez az azonos szint azonban nem engedi meg azt, hogy Európa nagyságú terület legyen a világ "múzeuma", hiszen ő is produktívan kapcsolódik majd a termelésbe, más választása talán nem is lesz. Tehát én úgy vélem, hogy az egész világ egy termelési központ lesz, de tartok attól is, hogy az a rendszer nem tud sokáig fennmaradni, így számos konfliktus forrását is képezheti ez a jövőben. Ez a véleményem, de magam is remélem, hogy ez nem így lesz, mert nem szeretnék egy olyan világban élni, ahol már minden csak a profitról szól, és elvesznek az emberi alapértékek. Talán azzal sem lenne semmi baj, ha Európa lenne a turisztikai központ. Sok szép hely van kontinensünkön, és ha az a fajta vállalkozás olyan lenne, hogy élvezhetőbb, jobb, mint másoké, akkor miért ne lehetne egyprofilú. Azonban tartok tőle, hogy itt kereskedelmi akadályok lennének, hiszen ettől még éhen lehet halni, ha nincs alapvető élelmiszer. A múzeum nem termel búzát. Így talán nincs is jó megoldás, valahol a kettő között van a helyes út, lehetünk turisztikai központ, de ügyeljünk arra, hogy legalább a saját házunk/országunk tája ne szenvedjen kárt ebből.

A fejlett ipari országok, például Németország az alacsonyabb bérű országokba, Ázsiába helyezik ki az információ technológia ágazatait. A befektetési bankok tevékenységeit is Indiába telepítik. Főként olyan munkaerő iránt nagy a kereslet, amely nem igényel magas végzettséget, de angol nyelvtudást viszont igen. Az adminisztrációs munkák elvégzésére elegendő egy nem túl nagy informatikai háttértudás is.
Mindenképpen előnyös a vállalatok számára egy-egy tevékenység kihelyezése, főként a költségcsökkentés szempontjából, de azzal is számolni kell, hogy az Európai Unió fejlett országainak előrehaladása megtorpan. India és Kína pedig egyre inkább kitör a termelés élére. Ennek ellenére számomra túl gyorsnak tűnik annak a víziónak a bekövetkezése, miszerint az Európai Unió néhány évtized múlva a világ múzeumává válik. Nem hiszem, hogy csupán a turizmusra korlátozódna a tevékenysége. Természetesen ebből is jelentős bevételekre tehet szert, de meg kell őriznie sokszínűségét, és nem szabad megengednie, hogy a fejlődő országok felülkerekedjenek. Pozitív tény, ha az ő fejlődésüket támogatja, de inkább mutasson nekik példát ezen a téren saját tevékenységeivel, minthogy önmagát meggátolja, és csak a turizmusra fókuszálna.

Szerintem a különböző érdekek miatt kizárt, hogy egyetlen nagy ország lenne. Az sem kérdés, hogy az Eu. már elvesztette vezető pozícióját a világban, kábé 100 évvel ezelőtt, sőt egyesek szerint már É-Amerika is. Ez azonban szerintem nem történt még meg és nem is kéne hagyni, de ehhez egy paradigmaváltásra lenne szükség mind Eu. mind É-Am. mind Oroszország részéről, hiszen kultúrájával ő is inkább az európaihoz áll közel. Európának is közvetítő szerepet kéne betöltenie, a két másik fél között és akkor megőrizhető lenne a vezető pozíció. Szerintem egyébként az Eu. már "turisztikai" funkcióját is elvesztette, hiszen a kultúra szintén mélyrepülést vett az elmúlt években, évtizedekben. Tovább nehezíti, hogy az oroszokkal sem ápol jó kapcsolatot, illetve hogy É-Am. Kínából él tulajdonképpen, illetve az ami nagyvállalatok részvényeit arabok vásárolják (pl.több holywoodi filmstúdióét is). Szerintem a kínai, indiai erősödés egyértelmű, hiszen ma már minden második ember a bolygón vagy indiai vagy kínai. A válság előtt Kínában a gazdasági túlpörgés ellen volt példa hétköznapoknak az ünnepnapokká nyilvánítására is. Azonban nem szeretnék ilyen vészjósló lenni már csak azért sem, mert a világ 3. legerősebb gazdasága még mindig Németországé.

Véleményem szerint elképzelhető ez a vízió. Ma már bevett gyakorlat, hogy egy vállalat külföldre helyezi ki székhelyét. Ennek vagy az az oka, mert így hatékonyabban tudja leszorítani a bérköltségeket, vagy azért mert az anyaországban létezik egy olyan jogszabály, ami ellentétes a vállalat érdekeivel, de a célországban megengedett. Azt se felejtsük el megemlíteni, hogy a multi fellendülést hoz a célországban, egy új termelési kultúrát honosít meg. Bár sok helyen a megtermelt profitot igyekszik kivonni és az anyaországban elkölteni, ma már erre is vannak jogszabályok.

A jövőben a fejlett országokban olyan értékteremtő folyamatok lesznek majd, mint pl.: a turizmus, vendéglátás, továbbá teret fog hódítani a quaterner szektor is. A kevésbé fejlett országokban a szekunder szektor fog felerősödni. India és Kína véleményem szerint kivételek. Ők már manapság is nagyhatalomnak számítanak, ám a hatalmas embermennyiségükkel ők lesznek majd a jövőben a ,,világ műhelye" (mint Anglia a 18. században). Az, hogy Európa a világ ,,múzeumává" váljon, szükség van igen sok látványosságra is (bár szerintem ez Európában adva van), valamint rengeteg tőkére, amivel kiépítik az infrastruktúrát és az ellátás rendszerét.

Sajnos ma már félnünk kell ettől a lehetőségtől, hiszen a nagyvállalatok vándorolnak ki Ázsiába, Kína az elektronikai ipar egyik legvonzóbb helye lesz. Ez azonban nemcsak az EU.nak, hanem az Egyesült Államoknak és más országoknak (Mexikó) problémát jelent.
Mégsem hiszem, hogy a világ múzeumává válna Európa, hiszen rendelkezünk olyan marketingtapasztalatokkal, amivel a feltörekvő országok nem.

Azzal a mai tendenciákat látva egyet kell érteni, hogy az ipari központ már már nem Európa vagy Amerika, hanem a feltörekvő államok, de közülük is leginkább India és Kína. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a gazdaságban a fejlett országok nem játszanak nagy szerepet, sőt!. Bár a gazdasági központ egyre inkább tevődik át Kína felé, mégis ma még az USA a legnagyobb, leggazdagabb központ. Európa, bár leszakadóban van, mégis Franciaország vagy Németország a saját méreteihez képest jól teljesít. Azonban bizonyos ágazatoknak, például ilyen a szolgáltatásipar, még jó pár évtiztedig a fejlett világban lesz a központja. Ez azért lehetséges, mivel egyik országnak sem olyan a kultúrája, mely odavonzaná az ilyen tevékenységeket.
Hiszen Kínáról és Indiáról is elmondhetó, hogy nagy különbségek vannak a lakosok között, a mérhetetlen gazdagság és az elképzelhetetlen szegénység megfér egymás mellet. Ma még nem látszik, hogy vezetőiknek céljuk lenne a felzárkóztatás, a különbségek mérséklése.
Tehát szerintem sem kell egyenlőre félni attól, hogy Európa múzeummá válik, de megnyugodni sem szabad, folyamatosan kell tenni ez ellen.

Sajnos Európa egyátalán nem lehet biztos magában a jövőt tekintve.Mi itt nagyon európa központúan gondolkodunk, azt hiszük az "öreg kontinenst" nem lehet kihagyni semmiből. Pedig sajnos egyre kevesebb a szerepünk, és nem csak a gazdasági folyamatok az aggasztóak. Az államok elöregszenek, egyre kevesebb lesz a munkaerő. Sokak szerint komoly etikai, erkölcsi leépülésről is beszélhetünk Európában, ezek mind hatással lesznek a későbbi szerepünkre.
Az biztos, hogy egy egész kontinens nem tud turizmusból megélni, szóval erre nem lehet építeni. Európának sürgősen meg kell találni a helyét az átalakuló világban, mert a múltja nem fogja eltartani...

Grapefruitstól kérdezném, hogy milyen marketingtapasztalatokra gondol?
zsana1-gyel meg teljesen egyetértek, csak mi lenne ez a hely?

Nos, valóban ez a világméretűvé váló folyamat figyelhető meg a fejlett piacgazdaságokban.
AZ USA-ban már a 80%-ot súrolja a szolgáltató szektor GDP aránya, míg még három évvel ezelőtt is, amikor középiskolában ezt tanultuk, 70% volt. A szolgáltató szektor felpörgését egyértelműen a pénz- és tőkepiac elképesztő túlburjánzása és az őrült sebességen, valóban hatékonyan és a tökéletes versenyt megközelítő módon működő e-gazdaságnak köszönhető.
De álljunk csak meg egy percre! Mintha úgy emlékeznék, hogy valami világgazdasági válság közepén lennénk, aminek azért a vége még nem is annyira látszik és ez éppen a a pénzpiac jelentős túlburjánzás, a felelőtlen hitelezés és hitelkereskedelem miatt alakult ki. A pénzpiacok ilyen méretű fejlődését éppen az információs társadalom és többek közt az internetm az őrületesen fejlődő információs technológia tett lehetővé. Tehát látható, hogy csakúgy mint a húszas évek Amerikájában, most is egy nagy méretű világválság és mély recesszió parancsolt megállást a megállíthatatlannak hit gazdasági gyarapodásnak. Akár a tőzsdén, akár a hiteléletben folyik hatalmas "légvárépítkezés", annak mindig komoly mellékhatásai lesznek, s Burton G. Malkiel szavaival, amekkora volt az előző esti tivornya, akkora másnap a macskajaj. Nem lehet tehát a csak a pénzügyi szektor, a szolgáltatások korlátlan bővítésére gazdaságpolitikát építeni, miközben a rendkívüli pénzpiaci növekedést nem követi a reálgazdaság növekedés, ha nincs mögötte kézzel fogható termelés.
Képtelenségnek tartok minden ilyen jellegű feltevést, hogy "világ múzeuma" legyen Európából, az ugyanis az európai civilizáció közelgő pusztulását jelentené. Aki ebben hisz, az szerintem téved.
Mert felteszek egy egészen egyszerű kérdést, ha minden termelést kiszervezünk a fejlődő országokba, akkor mit fog dolgozni Európa? Nem lehet mindenkiből pincért, szobalányt, szakácsot, fodrászt, pultost, recepcióst, marketingest, hr-szakembert, közgazdászt, pénzügyi elemzőt, bankárt, ügyvédet stb., vagyis a szolgáltatásokban dolgozót képezni. Természetesn lehet magasan tartani és kell is a szolgáltatások arányát, de ez nem növekedhet a csillagos égig.
Hiszen gondoljunk bele, hogy a mezőgazdaság és az ipar egyes ágazatai stratégiai fontosságú ágazatok (pl. élelmiszeripar), ezek kiszervezése esetén egy háborúban pl. tengeri zárlat alkalmazásával ki lehetne éheztetni Európa jelentős részét, vagy ha válság ütne ki a fejlődő országokban, és vissza esne a termelés, akkor nem érkezne élelmiszer Európába...
Ezek mind katasztrófához vezetnének.
Emellett pedig csak szolgáltatásokkal nem lehet teljes foglalkoztatottságot elérni, hiszen ha rengeteg reálgazdasági ágazat termelését kiszervezzük megugrik a strukturális munkanélküliség, és hosszú évek, évtizedek kellenek, hogy átképezzék a korábban azon területeken dolgozókat. Az európai államok szociális kiadásai megugranának, a bevételek csökkennének, az államadósság az egekbe szökne stb. És akkor még nem is említettem a fokozódó társadalmi-politikai feszültséggel járó veszélyeket.
És még a munkaerő rugalmas alkalmazkodása esetén se tudna mindenki elhelyezkedni a tercier és a quaterner szektorban, mert nem tudna olyan mértékben bővülni a munkaerőpiaci kereslet a szolgáltató szektorbeli állások iránt, mint amekkorára a kínálat, a munkaerőtöbblet megugrana. A növekvő munkanélküliség a kereslet visszaeséséhez vezet, akkor pedig hiába termelnek mindent a fejlődő országokban, nem tudnák eladni a fejlett országok visszaeső kereslete miatt.
Ja igen, és a még egy utolsó megjegyzés: ugyebár mi, Európa vagyunk az USA és Japán mellett a fejlett világ harmadik gazdasági pillére. Na most, ha mi akarunk turizmusra berendezkedni, akkor ki fog hozzánk utazni? Hiszen e három térség turistái jelentik a nemzetközi turizmusának keresleti oldalának nagy részét, értékben mindenképpen. Eddig is Európa volt az első a turizmus terén, ami a kínálati oldalt illeti, ám miből tudná a keresletet korlátlan mértékben növelni. Amerika és Japán is szervezi ki a termelést a fejlődő országokban, nyilván ők is hasonló problémákkal fognak szembetalálkozni. A fejlődő országok szűk felsőrétege pedig vajmi kevés Európa gazdaságának fenntartásához, a szegények milliárdjai pedig nem nagyon jönnek szóba potenciális európai turistaként, legfeljebb bevándorlóként, a kettő pedig nagyon nem ugyanaz.
Tehát ennek a "víziónak" elég sebezhető gyengepontjai vannak, s az ezirányú fejlődésnek pedig elég komoly korlátjai és határai, amelyekre többek között a jelenkori világválság derített fényt.
S bár nyilván nem kell homokba dugni a fejünket, nincs sok okunk felhőtlen optimizmusra, mert nincs alapja jelen pillanatban.

Ez egy nagyon összetett kérdés-témakör,szerintem senki nem tudja jelen pillanatban megmondani hogy fog gazdaságilag a világ "kinézni",milyen folyamatok fognak lejátszódni a következő 10,20 vagy akár 50 évben.
Tény,hogy az elmúlt években a BRIC országok(Brazília,Oroszország,India és Kína) fejlődési potenciálja kíváló.Az összes iparág termelékenysége növekszik.Például friss hír,hogy az Opel tulajdonosa a General Motors 20%-kal csökkenti gyártókapacitását,és 9000 alkalmazottól megválni készül Európában.Ezzel egyidőben Kínában megkezdődött a kilábalás a válságból, még jobban beindult a növekedés,fokozódik a termelékenység.Ezekeben az országokban a munkaerő olcsó,az állam támogatja a vállalkozásokat,a munkaerő szakképzett.Itt gondolhatunk például az indiai olcsó ugyanakkor angolul jól beszélő vagy a kínai világotlátott munkaerőre.Több gazdasági szakember nyilatkozatát olvasva az elmúlt időben Brazíliára is érdemes odafigyelni,őki is kifelé haladnak a revesszióból,jelentős kőolaj készlettel rendelkezik ezenkívül az olimpia is felpörgeti valószínűleg a gazdaságot a következő években.
Kontra érvként azt lehetne felhozni,hogy ezen országok politikai állapota nem kiegyensúlyozott,nem stbail.Brazíliában nagy a szegénység,Indiában és Kínában pedig gyakoriak a betegségek,a járványok.
Jelen pillanatban Európa valóban egy leszakadó régió,a kontinens lakossága öregszik,a születések száma csökken(ellenben például Kínával ahol nő),és ugyan jelentős csapást mért rá a válság,de nem gondolom,hogy valamiféle "múzummá alakulna át a földgömbön".Európában egységes a piac, a valuta,a munkaerő habár drágább,de magasanképzett(jó egyetemek!),stabil demokratikus politikai berendezkedése van,és ha az össznépességet tekintjük az is eléri például Oroszországért.
Szóval a verseny nyitott,szerintem még korántsem dőlt el,korai még "megnyitni az európai múzeumot",és korai ünnepelni a BRIC országokat.
Figyeljünk és akinek kedve van szurkoljon...

Gregorius425 véleményére írnám:

Szerintem nagyon tévedsz és sok minden amit hangsúlyoztál nem igaz. Először is az, hogy mindenkiből pincért, szobalányt, pultost, recepcióst, csinálunk szerintem totálisan igaz. Elég ha csak Mo.-t nézzük, de más országban még inkább Eu.-ban, a legkeresettebb szakmák az eladó, polctöltő, mérnök, tanár és a szinte csak szolgáltatásbelieket tudnék megnevezni. Európa kiéheztetésére már volt példa nem is egyszer, elég ha csak az 1.világháborúra gondolunk, amikor a németek elől lezárták a kolóniáikat, és nem a harcokban hanem haltak meg sokan hanem az éhínségben, de említhetnének az olajválságot is ahol az U.S.A. került szorult helyzetbe, szóval volt már rá példa és ma még inkább ez lenne.
Azt se felejtsük el, hogy Kína és India nem nekünk akarja eladni árut, csak egyelőre nekünk van rá pénzünk. Már csak azért is mert minden 2.ember a Földön indiai vagy kínai, szóval minél jobban gazdagodnak annál inkább feléjük fognak fordulni a cégeik is.
Végül pedig, arról hogy már ma sem az európaiak vagy amik utaznak sokat, hanem sokkal inkább az arabok, kínaiak, indiaiak, bár igaz hogy még szegények, de ez sokkal inkább így lesz később ha már lesz pénzük.
Csak ezekre a pontatlanságokra kívántam felhívni a figyelmet minden személyeskedés nélkül.