A szolgáltatások térnyerése, a munkaerő igényes ágazatok olcsó(bb) bérű országokba telepítése felveti, hogy a fejlett országokban milyen értékteremtő tevékenységek képezik a gazdasági tevékenységek alapját. Mit gondol arról a vízióról, hogy néhány évtized múlva az Európai Unió országai a világ „múzeumává” válnak, és a világgazdaság turisztikai központjaként keresik boldogulásukat, a feltörekvő országok, pl. India és Kína pedig a világ termelési centrumaiként?
Kedves Blogolók!
A hozzászólók jól látják, elkerülhetetlen/visszafordíthatatlan az a folyamat, hogy a vállalatok munkaerő-igényes tevékenységeiket olyan országokba, régiókba telepítsék, ahol munkaerővel kapcsolatos költségeiket optimalizálni tudják. Sokan meg is említik ennek előfeltételeit, a globalizáció jelenségét, és elsősorban a koordinációt lehetővé tevő információs technológiát. Hasonlóképpen fontos szempont az is, - ahogyan Gregorius 425 is megállapítja – hogy a fejlődő országokban megtermelt termékek, szolgáltatások felvevőpiaca elsősorban Európa, és a többi fejlett ország.Többen értelmezték úgy Európa „múzeummá” válását, hogy az Öreg Kontinensnek ezentúl turizmusból kell megélnie. Én sokkal inkább egy átvitt értelmezést látok. A feltevés szerint a jövőben Európára (és ilyen értelemben részben az USA-ra is) úgy fognak tekinteni, mint minden modern technológia bölcsőjére, ám annak továbbfejlesztésében, a magas szintű innovációban is átveszik a szerepét a ma még csak fejlődő országok. Egyetérthetünk abban, hogy ma a fejlődő országokba kiszervezett tevékenységek alacsony innovációs tartalmúak, jól bejáratott technológiát kapnak, amellyel egyetlen feladatuk a rájuk bízott termelési/szolgáltatási tevékenység végrehajtása. A nagy tudástartalmú K+F, innovációs tevékenység azonban továbbra is a fejlett országok privilégiuma. A múzeummá válás elkerülése érdekében, szerintem, pontosan ennek az innovációs képességnek kell a fejlett országokban maradnia, és a hozzáadott értéküket ez garantálhatja.Nagy Judit