Az 1990-es évek elején a hazai privatizáció célja volt az is, hogy a kisbefektetők tulajdonhoz (részvényhez) jussanak. Célszerű-e államilag támogatni egy magántulajdonon alapuló piacgazdaságban, hogy az adott országban minél több kisbefektető legyen részvénytulajdonos? Ha igen, milyen módon tartja elképzelhetőnek?
A véleményezők szerint, amivel egyetértünk, az 1990-es évek kisrészvényesi programjai „felemás” eredményre vezettek. Megjegyezzük, hogy nincs rendszerezett ismeretünk arról, hogy ez a „felemás” eredmény mit is jelent.
Az ötletet támogató érvek között szerepelt, hogy ösztönző lehet, amennyiben a vállalatoknál dolgozók ösztönzésére adhatók a részvények, s ezt mozdítja elő állami szabályozás; még mindig kevéssé fejlett a középosztály hazánkban, ezt a célt szolgálhatja egy ilyen kezdeményezés; s végül talán a befektetési kultúránk fejlesztéséhez is hozzájárulhat.Az ellenérvek között említették, hogy az állami beavatkozással csínján kell bánni, éppen az 1990-es e téren meglévő tapasztalatok miatt is; nem lenne szerencsés, ha állami források a tőkekoncentrációt mozdítanák elő kisrészvényesi megoldásnak álcázva; a részvényesi magatartáshoz szükséges ismereteket még mindig hiányoznak. Örültünk annak, hogy a kérdésünk kapcsán két aktuális esetet is bevontak a véleményeik körébe, és reflektáltak azokra!A beérkezett véleményekre az Intézet egyik olyan munkatársa is fog reflektálni, akinek az adott témakör kutatási és oktatási szakterülete. Erre egy héttel a mi bejegyzésünk után kerül sor, addig is szíves türelmüket kérjük.A blog-ról átlalában: Köszönjük a véleményezőknek, hogy kérdéseinkre kifejtették nézeteiket! Örömmel vettük, amikor felhasználták ismereteiket, és nem csak a váll.gazd-ost. Ismereteik, és azok gazdagodása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a blogon nem csak igényes „kávéházi fecsej” zajlott, hanem szakmai párbeszéd is kialakult. Az elmúlt hetek során, bár változtak a véleményezők, úgy láttuk, hogy az érvelési technikájuk is csiszolódott: körültekintőbbek és egymásra figyelőbbek lettek bejegyzéseik. A kérdésekre adott válaszok szerint a kollektív bölcsesség eredménye számos esetben a feltett kérdés szinte valamennyi releváns összetevőjét érintette – az együttmunkálkodás eredményére remek példa ez! A magunk részéről úgy véljük, hogy érdemes volt ezt a lehetőséget bevonni az oktatásunkba.Statisztikáink szerint 64 fő „blogolt”. Közülük 9 főnek 5 pontot, 18 főnek 4 pontot, 37 főnek pedig 3 pontot ítéltünk meg. Velük felvesszük a kapcsolatot, hogy szemináriumvezetőikkel is tudathassuk a pontjaikat – ami növeli az eddig megszerzettek számát.A „blogolást” folytatjuk. A következő félévben főként az Üzleti gazdaságtan c. tantárgyunkhoz kapcsolódóan szeretnék folytatni az igényes, szakmai virtuális beszélgetést Önökkel. Ennek részleteivel februárban jelentkezünk!Chikán Attila és Czakó Erzsébet