Bizonyos tekintetben a komplex szolgáltatásnak örülök némely terméknél. Ha például veszek egy riasztóberendezést vagy előfizetek az internet hozzáféréshez, akkor örülök neki, ha nem nekem kell beszerelni, ugyanis én nem a "duna túloldaláról" jöttem. :) Ilyen esetekben elvárom, sőt akár többet is fizetek a termékért...
Bizonyos termékeknél viszont fölöslegesnek tartom azt, hogy olyan szolgáltatásokkal lássák el a terméket, ami csak arra szolgál, hogy drágább legyen. Legjobb példa a már fennt elhangzott mobiltelefon: nem szeretnék olyan mobilt venni, amin lehet netezni és ezért nem is akarok többet fizetni érte... Ezért úgy gondolom, hogy a piacon megfelelő arányban kell lennie a két termék/szolgáltatás típusnak. De a mai világban, ahol a médiának igen erős befolyásoló szerepe van, kezd eltolódni a helyzet a komplex kiszolgálás felé, és nagyon sok embert sikerül rávenni, hogy ez a legjobb megoldás számukra, de a legtöbb fogyasztó véleményem szerint nem igényelné őket.

Egyet értek az előttem íróval, hogy nagyon sok esetben fontos a komplex szolgáltatás, de az ez iráti igényekkel a vállalatok sokszor visszaélnek. Példának okáért előfordul az, hogy lát az ember egy olcsó hirdetést internetelőfizetésről. Ezt csak úgy lehet igényelni ha ugyanannál a kiszolgálónál fizet elő a vásárló a tv-re a telefonra amire nem feltétlenül van szüksége. Nagyon sokszor próbálják rátukmálni az emberre a fölösleges szolgáltatást/ teméket ami jelentős mérétkű pazarláshoz és akár eladósodáshoz vezethet!

A XXI. század fogyasztója már nem csak a terméket szeretné megvásárolni, hanem a hozzá tartozó szolgáltatásokat. Ez a kijelentés mára már egyértelmű és vitathatatlan. Gondoljunk bele, mi lenne, ha nem kapnánk autónk megvásárlásakor garanciát, a szakszervizek rendelkezésre állását, autómentő szolgáltatást, vagy ha nem mehetnénk el autóvásárlás előtt egy-egy tesztvezetésre. Természetesen a termékkel együtt kínált szolgáltatások nem csak az autóiparban, hanem a termelés minden területén jelentkezik.
Ezen jelenség az eladó számára is előnyös, hiszen szolgáltatásaival megkülönböztetheti magát versenytársaitól, valamint extra profitra is szert tehet. Sajnosa modern világ jelenlegi fogyasztási, illetve termelési kultúrájára még a túlzások szélsőségek jellemzőek (nem sokáig). Szinte az összes szolgáltató, eladó túllépte a terméke mellé kínált szolgáltatások szükséges mennyiségét, így rá vagyunk kényszerülve, hogy fizessünk értük, ha kell, ha nem. Természetesen fogyasztási kultúránk kialakításában nagy szerepe van a marketingnek, illetve a marketing célokat közvetítő médiának, mely képes a társadalom nagyjával szinte mindent elhitetni.
A megoldás az arany középút, tehát hogy megfelelő mennyiségben jelenjelek meg a termékek mellett szolgáltatások. Ezt határozott fogyasztói magatartással érhetjük el.

Nem hiszem, hogy a komplexitással különösebb gond lenne, habár néha tényleg elég feleslegesnek tűnik egy-két szolgáltatás. Bár a feleslegesség megítélése elég subjektív, és meglehet, hogy nem szeretnék netezni a telefonomon, de attól még a egy másik fogyasztó számára lehet ez a funkció döntő fontosságú a vásárlás során.
Szerintem az "internet+telefon+televízió" szolgáltatás is kisség erőszakosnak tűnhet. Miért nem áll modnjuk ez a szolgáltatás, külön ebből a három modulból, és monjuk, ha egy fogyasztó a minél többet kíván igénybe venni közülük, annál nagyon kedvezményben részesül.

Egyetértek az első véleménnyel, miszerint nincs szükség minden terméknél a komplexitásra. Nekem, személy szeritn, nincs szükségem arra, hogy a telefonomon tudjam használni a netet, még a fényképeztő sem fontos. Én tényleg csak telefonálásra és SMS küldésre használom a telefont,és ébresztőóraként. Azonban kénytelen vagyok megvenni a többi szolgáltatással együtt, de nekem nem probléma, míg elfogadható áron árulják. Ugyanakkor minden ember más, másak az igényeik. Ami nekem fontos, nem biztos, hogy másnak is az. Mégis meg kellene találni a közös nevezőt, hogy mindenki megtalálja a számításait. Szerintem is igaz, hogy a média nagyban befolyásolja az embereket. Ez a jövőben csak még intenzívebb lesz, habár mai fejjel nem tudom elképzelni, milyen új dolgokra számíthatunk még a jövőben.

Az eddigi hozzászólások irányvonalán haladva:

a komplex megoldások iránti igény fogyasztó- és piacfüggő.

1.Van ahol egyértelmű elvárás:(erre szerintem is az autó megvétele legjobb példa)

2. Van ahol nem lenne létszükséglet: ez a telekommunikáció. Ugyanakkor két oldalról is igény mutatkozik rá:
Az adott szolgáltatást kínáló vállalat, teljesen magához köti a fogyasztót, aki hacsak nem csinál nagy hülyeséget, nem nagyon fog másfelé nézegetni. Főleg ha egy zsíros kilépési díjat megállapító hűségszerződést is jóhiszeműen aláírt, átfutás nélkül.

A fogyasztó is jól jár, az ügyintézés lehető legegyszerűbb, egy céghez kell menni mindent intézni(TV,telefon,Internet), egy telefonszámot kell megjegyezni, és ha kijön egy szerelő, akár mind3mal kapcsolatban tud segíteni.(Ha éppen szükséges)

Kedvezményes árak ide, egyszerűség oda, a fogyasztó sokkal jobban ki van téve a szolgáltatónak: az adatai egy kézben összpontosulnak, nem tudom, hogy van-e ilyen, de elképzelhető, hogyha az egyiket nem fizeted be, akkor akár a másik 2 szolgáltatást is kiköthetik.
Szóval a komplex megoldás nem feltétlenül csak a fogyasztónak könnyebbség.

3. Bizonyos termékeknél, mind2 megoldásra van igény, az egyszerűre is, meg a komplexre is.

Példának a mobiltelefont hoznám.
1. A technikai újdonságokkal lépést tartó elsősorban fiatalabb korosztályok valóban használják a mobiltelefonon szereplő legtöbb szolgáltatást(Wap,Infra-adatküldés,játékok, MMS, hogy csak a jéghegy csúcsát említsem),

2. akárcsak a telefont munkaeszközként igénybe vevők(pl. bonyolultabb, akár az egész iróasztalt helyettesítő drága telefonok, amelyek mindent tudnak, amit a számítógépek)

ŐK AZOK, AKIKNEK KOMPLEX MEGOLDÁSOKRA VAN SZÜKSÉGÜK.

Velük szemben állnak, többek között annak a korcsoportnak a tagjai, akiket az innovatív megoldások teljesen hidegen hagynak: az idősebbek tagjai.
A nagyszüleimről pontosan tudom, hogy vennék nekik bármilyen mindentudó telefont, ártól függetlenül pontosan 1 funkciót fognak használni: a telefonálást.(+névjegyzék- igen még SMS-t sem).

Tudom nem ők az elsőszámú célcsoport, és talán megfizetik a többletpénzt, azokért a funkciókért, amelyeket soha sem fognak használni.

Mégis érdemes az ő kegyeiket is keresni, lehet, hogy megint nagyot kaszálhatna egy szolgáltató 1 olyan telefonnal, ami olcsó és csak telefonálni tud?

Sziasztok!

Szerintem (ahogy a könyvben is olvastam :P) a fogyasztó nem termékekre, vagy szolgáltatásokra (esetleg a kettő kombinációjára) vágyik, hanem arra, hogy a felmerült igényeit ki tudja elégíteni, tehát egy megoldásra van szüksége.
Mivel azonban nincs a Földön két egyforma ember (még az ikrek sem), ezért nincs két egyforma vágyott megoldás sem, hiszen pl. mindenki más megoldást keres arra az igényre, hogy éhség (pékáru, gyümölcs, hús, stb. ). És ez az élet (igénykielégítés) minden területén így van.

Tehát a kérdésre a válasz számomra egyértelműen az, hogy a fogyasztóra csak rásózzák ezeket a plusz szolgáltatásokat.
Ezért szerintem moduláris megoldásokra lenne szükség, miszerint lenne egy alaptermék/szolgáltatás, amit mindenki maga bővíthetne különféle extra szolgáltatásokkal, melyek számára fontosak. Például a telefon esetén lenne egy alap telefonálás és SMS küldés funkció és mindenki pakolhatna bele (természetesen felárért) olyan szolgáltatásokat, mint az mp3 lejátszó, vagy a GPS. Ebben a rendszerben szerintem a fogyasztó is jobban járna (azt kapja csak, amit tényleg ő akart) és a gyártó is, hiszen a felár fedezné az egyes plusz szolgáltatások költségeit.

Emellett talán ezzel is rá lehetne vezetni az embereket, hogy csak azt vegyék meg, amire tényleg szükségük van, és ne azt ami a legjobban csillog a kirakatban és egyébként nulla a használati értéke. Ezzel is hozzájárulnánk egy egészséges és tudatos fogyasztói társadalom kialakulásához, melytől már csak egy lépés az egészségesebb és tisztább környezet (hajrá zöldek).

Szerintem az emberek nagyrésze nem tudta kihasználni az ilyen termékek összes funkcióját, viszont azért építenek be minél több lehetőséget, hogy a különböző igényeknek meg tudjanak felelni. Például két ember közül mindkettő a készülék funkcióinak 30%át használja, de egyáltalán nem ugyan azt a 30%-ot. A vállalatok nem tudják "kitalálni" mindenkinek a személyes igényeit. Ez az ahány ember, annyi telefon gondolat nem rossz ötlet, de szerintem az, hogy személyre szabhatom a terméket, csak drágábbá teszi, mivel így egyedivé válik, és a gyártási folyamatok is sokkal bonyolultabbá válnak. Szerintem különböző kategóriákat kellene kialakítani, a célcsoportok megtalálásával. Például más terméket nyújtunk a nagymamáknak, a menedzsereknek és a diákoknak, mert másra használják a telefonjukat. Emelett a személyreszabást úgy lehetne megvalósítani, hogy mindenki olyna szoftverekkel bővíthetné a terméket, amilyennek akarja. Illetve a telefonoktól elrugaszkodva, külön egységekkel bővíthető termékeket nyújthatnának a vállalatok.
De mégis, én inkább veszek egy biciklit, mint kereket, aztán vázat, villát... pedig akkor pont olyan lenne, amilyennek akarom. Az embereknek nincs idejük a részletekkel törődni, ezért inkább vesznek olyan szolgáltatást, amire nincs szükségük.
Szerintem annyira nem igaz ez, hogy ránk sózzák a felesleges dolgokat, mert mindneki megtalálhatja a neki leginkább megfelelő telefont,biciklit, internet előfizetést.. És így a kihasználatlan funkciókat csökkenteni tudja. Persze van még mit fejlődniük a vállalatoknak.
A lényeg szerintem nem az, hogy használjuk-e azt a bizonyos funkciót, hanem az, hogy meg van a lehetőségünk, hogy használjuk. Mert egyszer még lehet, hogy kell. Vagy ha tudjuk, hogy sose kell, vegyünk olyat, ami nem tudja.

Számomra egyértelműnek tűnik, hogy van azért valami rásózás dolog is a funkciók sokaságában. Ha már mindenki az autót említette: Gondoljunk csak arra, hogy a legújabb autók már be is parkolnak az ember helyett, sőt "gondolkodni" próbálnak helyette de nagyon sok ember számára ezek a funkciók idegesítőek és ki is kapcsolják ezeket.
Fontos lehet az is, hogy a harmadik világ országaiban például a mobiltelefonokat nem zsúfolják túl funkciókkal, ott az alapvető technikai kultúra kialakítása a cél, bár szerintem a "lebutított" olcsó példányokra itthon is lenne, ha nem is túl nagy, vevőkör.
Természetesen már az élelmiszerüzletláncok is felvették a gyakorlatot, hogy komplex szolgáltatásokat kínáljanak. Példaként említeném, hogy táplálkozási tanácsokat is adnak, amelyeknek nagy hasznát vehetjük, bár felmerül persze a hátsó szándék, hogy nem azért csinálják- e, mert az egészségesebb termékek általában drágábbak is.
Összességében egyet értek az előttem szólókkal, vagyis szerintem is elengedhetetlenek bizonyos területeken a komplex szolgáltatások, de sok esetben mégis túlzásnak tűnnek.

Személy szerint, nekem krumplinudli megközelítése tetszik a legjobban. A XXI. században a szoftverfejlesztésben lehet a megoldás. Bár ha belegondolunk, ma egyre több telefonra tudunk szoftvereket letölteni. Egy iPhone menüje például a legtöbb embernél egyedi. A telefonoknál a következő fogyasztói igények szerintem pont ezekben a szoftverekben lesznek, és az a cég tehet versenyelőnyre akik ezeket a szoftvereket feltalálják. De ha maradunk a számítógépes fejlesztésnél, akár az új autókba is letölthetőek lehetnének ezek a zsoftverek, hogy akarok-e parkolni, vagy kérek-e koccanásgátló féket vagy mit tudom én mit:)
Szóval a példák után visszatérve a kérdésre, szerintem a gyártók nem sózzák ránk a termékeiket, biztos hogy van olyan fogyasztó akinek kielégíti az igényét a telefonos mobil, de az enyémet nem. De lehet az övét nem elégíti ki a diktafon csak az enyémet:) Tehát a mai óriási világpiaci igényeket csak ilyen termék/szolgáltatás kombókkal lehetett jól kielégíteni szerintem. Ez a folyamat pedig biztos nem fog mostnában megállni, teszem hozzá szerencsére, mert rettenetes innovációs versenyre kényszríti ez a vállalatokat. Nem véletlen, hogy mára az autógyártó cégek legnagyobb riválisai mobilgyártó cégek a jó akkumulátor technológia miatt. Kis telefon kellett, amibe van fényképezőgép meg minden más és még sokáig is bírja, kellett egy jó aksi...:) Érdekes verseny...:)

A fogyasztói igényeket kielégítésére szolgál a "megoldás", tehát meghatározott termék-szolgáltatás kombináció. Ebben a megoldásban rengeteg opció lehet, minden fogyasztó találhat számára legmegfelelőbbet, azonban tökéleteset csak ritkán.
Ha már a mobiltelefon piac volt a legáltalánosabb példa: senki sem kényszeríti a fogyasztót arra, hogy megvegye a legújabb, legtöbb tudással felvértezett, csinos készüléket, amit aztán nem fog kihasználni. Az USA-ban még az sms sem igazán terjedt el, az msn pedig igazi ritkaság. Létezne alternatíva azok számára, akik ténylegesen csak telefonálásra használnák készülékeket, ezek valóban olcsó telefonok, de mégsem fogják tömegével venni őket. Méghozzá a presztízs miatt; kevesen használnának pl egy 5ezres telefont. Másrészt egyes funkciók általánossá váltak, gondoljunk a fényképező esetére: néhány éve még kuriózumnak számított, mára általános jelenséggé vált.
A megoldásra az egyik legjobb példa az utazási irodák által szervezett utak, ahol az utazni vágyónak csak bólintani kell az ajánlatra, az iroda megszervez helyette mindent. Természetesen ez sokaknak nem megfelelő, inkább maguk szeretnek dönteni, választani, egyedi utazáson akarnak részt venni.
Az említett iphone azért nem a legjobb példa, mert ott sok esetben nincs lehetőség változtatásra (nem írhat rá mindenki szabadon szoftvert, lásd opera böngésző).
Összefoglalásképpen azért vannak komplex megoldások, mert van rá fogyasztói igény

Egy éve volt szerencsém egy hajnali besurranóhoz, így az akkori telefonom új gazdára talált. Vennem kellett egy újat, és ha most most belegondolok nincs racionalitás abban ahogy döntöttem, de valószínűleg az emberek nagy része hasonlóan választ. Megvolt az árkategória, azon belül meg kiválasztottam azt, amelyik a legtöbb plusz funkcióval rendelkezett, úgy mint kamera, bluetooth, mp3 lejátszás. azóta se használtam szinte egyiket sem, de amikor dönteni kellett, mégis ez dominált. ki érti ezt?:)

nem hiszem hogy feleslegesek lennének ezek a pluszok és van egy olyan tendencia is mostanság, hogy akár marketing akár a termék vagy szolgáltatás kifejlesztése folyamán adjuk ki a márkát a fogyasztók népes táborának, hogy megállapítsák mi kell nekik. erre jó példa a nyílt forráskódú szoftverek, vagyis amikor a fejlesztők maguk írják a kiegészítőket a meglévő rendszerhez.

www.hhanuman.blogspot.com/

A magam részéről én azt gondolom, hogy igen is szükség van a komplex megoldásokra. De még ha nem is lenne, akkor is megszületnének, és forgalomba kerülnének, mert a verseny minden piacon annyira szoros, hogy bármilyen előnyt megragad egy értelmes vállalat.

A komplexitásra nem mindenkinek van szüksége. Maradjunk a mobiltelefonok példájánál. Én például csak a telefon, SMS, ébresztőóra és naptár funkciókat használom. Nem is igazán vagyok vele tisztában, mi mindent tud. Ugyanakkor ott vannak azok, akik igenis kihasználják és fontosnak tartják az extrákat. Ezek nagy része inkább nekik szól. És ha már ezekre van igény, akkor úgyis gyártani kell őket, akkor pedig már egyszerűbb nagy tételben. Így nekem is megvan az a lehetőségem, hogy ha valamelyik funkció érdekelni kezdene, akkor ott van kéznél.

Őgy gondolom, hogy ha megfelelően mérik fel a piac igényeit, és a szereplők egy bizonyos része igényel egy összetettebb terméket, akkor érdemes azt nagyobb tételben gyártani, és a többi fogyasztóhoz is ezt juttatni el. Hiszen akár később is keresletet indukálhat a szűkebb csoport.
Ezek a pluszok nem feleslegesek, és nem hiszem, hogy "ránk sózzák". Amire tényleges igény van, azt meg lehet találni a piacon. Így pl a minden extrát nélkülöző, de annál egyszerűbben kezelhető mobilt is gyárt a Nokiától kezdve mindenki, hiszen megjelent rá az igény a nagyszülők körében. Épp ezért az árat is ennek megfelelően lőtték be.

Azt hiszem, az előttem hozzászólók már szinte minden szempontból megvizsgálták a kérdést, de remélem, azért még én is tudok újat mondani.

A mobiloknál maradva, ami valószínűleg tényleg a legjobb példa a komplex szolgáltatás vs. külön termékek vitához:
úgy vélem, sokszor a gyártók csak marketingfogásnak, húzószolgáltatásnak használnak egyes funkciókat (ld. rengeteg fényképezős telefon zoomja stb. - a funkció létezik; igaz, a képek felismerhetetlenek:D). A digitális és hagyományos csomagokban kínált rengeteg TV-csatorna is, azt hiszem, ide tartozik, hiszen kinek valós szükséglete több száz különféle adás megtekintése? Elhitetik, hogy szükség van a haszontalan és nem is működő (TV-csatornáknál értsd: pl. nem értett idegennyelven sugárzott) szolgáltatásokra.

Persze hasznos termék-szolgáltatás kombinációk is léteznek: pl. autó és szerviz; internet és beszerelése; áruházlánc és házhozszállítás/étterem stb.; minden szükséglet egy helyen való kielégítése.

Mindezzel szemben áll pl. a kék-sárga svéd bútorbolt, ahol (bár étterem van), az utolsó mozzanat a fogyasztó feladata, tehát itt éppen a szolgáltatás (összeszerelés és házhozszállítás) "hiánya" a szolgáltatás maga, vagyis olcsóbb és mobilabb az egész.

A szolgáltatások kombinációjához tartoznak a különböző újságelőfizetéssel járó kedvezmények is, melyek újabb és újabb vásárlásokra buzdítanak, a fogyasztó kulturális igényeinek kielégítésére pl. könyvek kaphatók olcsóbban - persze az újság kiadójától:P Ezeknek a lehetőségeknek mindig örülök, hasznosnak tartom, ha plusz kötelezettségek nélkül tagja lehetek kedvezményt kapó csoportoknak. De sokszor "óriási kedvezményt" nyújtanak teljesen felesleges dolgokra, ezzel is értelmetlen pénzköltésre sarkallva a fogyasztót.

Alaposan megvizsgálva a dolgot kiderül, hogy egy nagyon kétoldalú jelenséggel van dolgunk, és nem árt fogyasztóként résen lennünk:D

Valóban megfigyelhető az a jelenség, hogy az egyes termékek sokkal több funkcióval rendelkeznek, mint amire egy adott fogyasztónak szüksége van. Ugyanakkor a fogyasztói szükséglet kielégítésekor a fő szempont szerintem a fogyasztó számára az, hogy sikerült-e megoldást találnia a problémájára. Tehát, ha egy termék kielégít egy fogyasztói igényt, akkor a probléma megoldása szempontjából, véleményem szerint, az lényegtelen, hogy az adott termék vagy szolgáltatás másmilyen problémára is tud megoldást kínálni. Ez már a fogyasztó döntése. Úgy gondolom, az a döntés, hogy a fogyasztó azt a terméket választja, amely csak az ő problémájára ad megoldást vagy más szükségletet is ki tud elégíteni, megmutatja, hogy mennyire racionális fogyasztóval állunk szemben. Véleményem szerint van, aki mindezt nem is mérlegeli, csak az számít számára, hogy megoldást találjon problémájára. Itt természetesen nyerhetnek a vállalatok, hiszen a drágább, multifunkciós terméküket értékesíthetik. Úgy látom, ha abból indulunk ki, hogy a fogyasztók racionálisak, a fogyasztók végiggondolják, hogy számukra mi előnyös és mi nem, ennek függvényében választanak a termékek közül. Én azt támogatom, hogy legyen minél szélesebb termékválaszték egy adott probléma megoldására, a fogyasztók eldöntik, hogy számukra melyik és miért éri meg. Ezt a szemléletet láthatjuk tulajdonképpen a most uralkodó felfogásban is, mely szerint a fogyasztó a király, a cégek pedig értük, igényeik kielégítéséért versenyeznek. A fogyasztók döntenek, választanak és ezzel együtt afelett is ítéletet hoznak, hogy melyik termék szükséges a piacon és melyek nem, ezek kiszorulnak, hiszen nem veszik meg őket. Szerintem ennek köszönhetően azok a termékek, melyeket a vállalatok valóban, általában nagyobb nyereség reményében, "rá akarnak sózni" a fogyasztókra, kieszorulnak a piacról, ha abból indulunk ki, hogy a fogyasztók racionálisan döntenek és a számukra legjobb megoldást választják.

Egyetértek azzal, hogy nehéz olyan terméket találni, ami nincs teleaggatva extrákkal, de azért meg kell jegyeznem,hogy nem lehetetlen. Van egy olyan érzésem, hogy az extrákkal ellátott termékek nem arányosan drágábbak, azaz sok esetben majdhogynem többet kell fizetnem, ha a 'minimálra' vágyom. Cáfoljatok meg, ha ez nem így van, ez csak egy érzés!

Azt gondolom, hogy mi, a fogyasztók bár tonnaszám veszük a már említett csiribiri telefonokat és a hasonszőrű termékeket, valójában nem kifejezetten a minél teljesebb körü szolgáltatásra vágyunk. Presztízst vásárolunk a látványos, minél több extrával felszerelt termékek formájában. Ahogy a külsőségek egyre meghatározóbbá válnak, hajlamosak vagyunk beállni a mókuskerékbe és hajtani a mindig különlegesebb, mindig újabb kütyüket. Lévén, hogy a spanyolviaszt nem lehet naponta feltalálni, az extrák nélkül egy idő után a birtokolt tárgyak presztizs értéke is elveszne -lévén, hogy többen férnének hozzá-. Szerintem ez a presztízs harc vezérli a fogyasztók magatartását, amit 'politikailag korrekt' módon nevezhetünk a "komplexitás iránti igénynek" is akár. Lehet, hogy a szolgáltatók nem tesznek mást, mint ügyesen kihasználják gyengeségünket/hiúságunkat?!?

A komplex szolgáltatásoknak egyébként ugyanúgy rabja vagyok, mint minden 'városi gyerek'. Sajnos ezek hiányában nem jutnék messzire. A gond akkor kezdődik majd, amikor ezek megrekednek (gazdasági-, természeti-, erőforrás válság). Ugyhogy lehet elkezdem tanulni az 1000mesterséget.

Szerintem ez elsősorban termékkör függő. A mobiltelefon esetében a fogyasztók többsége tényleg elvárja, hogy sok funkcióval rendelkezzen készüléke vagy ha nem is várja el, mindenképpen kecsegtető számára. Manapság a gyáraknak egy-egy ilyen ún. luxusfunkciót a készülékbe építeni nem megterhelő, ezért a fogyasztó számára is megfizethető. Ezért ha egy készülék minimálisan drágább, mint a másik, de "többet tud", akkor a vevő valószínűleg azt választja.
Ugyanakkor tollba rádiót építeni teljesen felesleges, mert számtalan más készülék képes ezt az igényt kielégíteni, mégis eladható a termék jó reklámmal.
A szolgáltatások területén is hasonló a helyzet.
Összegezvén: a fogyasztók valóban komplex megoldásokat keresnek, de érvényesül a gyártók/szolgáltatók általi "rásózás" is.

A mobiloknál maradva: a számos, egyes fogyasztóknak eltérő mértékben fölösleges funkciók az átlagos felhasználónak viszonylag kis kiadással járnak. Ti. a kezdeti felhasználók (akiknek nagyon fontos volt) igen jelentős mértékben hozzájárultak anyagilag azok kifejlesztéséhez. És mivel természetszerű a tömeggyártás alkalmazása, ezért inkább beleteszik szinte az összes átlagos telefonba is. Nagyon keveset spórolnának meg elhagyásukkal, de versenyhátrányba kerülnének. Az is gyakori, hogy számos ilyen funkció inkább csak biztonságérzetet ad - hátha majd szükség lesz rá.

Az Orsi által említett racionalitásról szólva: ha a racionális minél jobb tájékozottságott feltételez, akkor valahol meg kell húzni a határt, mert rengeteg időt lehet elpazarolni ajánlatok összehasonlításával. Amúgy is sokszor úgy érzik a vevők, hogy túlterheltek a számtalan "apróbetűssel". Tehát a legjobb megoldást riktán lehet megtalálni és ezért mindig van valamennyi kompromisszum a fogyasztói elégedettségben.

Ha valaki tudatosan is hajlandó jelentős felárat fizetni egy komplex kiszolgálásért, akkor máris jótevővé és példaértékűen profitábilis vállalattá válhat a "rásózós" vállalat.

A fogyasztói igények versus komplex szolgáltatások kérdést én tyúk-tojás problémának látom. Nem tudom pontosan, hogy melyik volt előbb, bár ha tippelni kell én inkább a fogyasztói igényre tippelnék. A többletszolgáltatások nem tesznek mást, mint magát a termelők közti versenyt generálják. Ki tud minél olcsóbban minél nagyobb tudású terméket előállítani? A fogyasztóknak pedig az ölébe esik a tengernyi választási lehetőség, ami azt az érzést keltheti benne, hogy minden róla szól és az idők során kialakult bennük az ez iránti igény.

A felvetésben is a mobiltelefonok példája szerepelt, így én is ejtenék pár szót erről. Sokan mondták, hogy nekik vagy a rokonaiknak elég lenne, ha csupán olyan készülékük lenne, ami a legalapvetőbb funkciókra (telefonálás, SMS írás) képes. Azt is kijelenthetjük, hogy olyan mobil, ami csak ezekre képes, már csak "múzuemban található". Azt viszont kevésbé tudom elképzelni, hogy plusz szolgáltatások közül egyiket sem használják...

Említették az előttem szólók azt is, hogy miért nem személyre szabva jutunk hozzá ezekhez az extrákhoz, kinek-kinek igény szerint. A gyártók, szolgáltatók igenis élnek ezzel az eszközzel, csak ők a tömeges testreszabást valósítják meg. A pluszokat aszerint teszik hozzá, hogy a fogyasztói igényekre vonatkozó felmérések milyen eredményeket hoztak ki.

Gyártói oldalról nézve a kérdést, sokkal nagyobb költségekkel járna, ha kevés darabot gyártanak le egy adott típusból és nyilván ezeket a költségeket átterhelnék a fogyasztókra. Ezért a fogyasztók többsége számára is szerencsésebb, ha elé raknak egy listát, a készülékekről, hogy mi mit tud és nem neki kell összeírnia. Biztos vagyok benne, hogy a széles termékpalettáknak köszönhetően mindenki megtalálja az igényeinek megfelelő terméket.

Valóban vannak olyan termékek/szolgáltatások, melyek elég összetettek, s ez éppen azért alakult ki, mert egyes fogyasztóknak (pl. üzletemberek) ez az igényük. Ha nem lenne igény rájuk (pl. a wapos, mp3-lejátszós mobilokra), valószínű nem fejlsztettek volna ki olyan magas szintű technológiát, amivel miden egyszerre elérhető. Az átlagembernek valószínűleg nincs mindenre szüksége és nem is használja a komlpex szolgáltatásokat, de kénytelen megvenni, mert egyrészt így jut hozzá a termékhez, másrészt, ha kezdetleges terméket venne, ami még nem tudná mindazt, amit a legújabb igen, akkor lehet, hogy mások kinézénk emiatt. Tehát az komplex termékek státuszszimbólumként is funkcionálnak.
A gyártó és forgalmazó cégek szemszögéből tényleg előnyös, hogy egyszerre drágábban tudják értékesíteni termékeiket. Nekik nem hordoz újdonságértéket, ha a már kifejlsztett technológiákat szerkezetileg összehangolják és egybeforrasztják, ezért nem jelent pluszkiadást a komplex termékek gyártása.
Minden a fogyasztón múlik. Ha nincs szüksége az összetett termékre, választhat, hogy régebbit vesz meg, bár manapság a forgalmazók elég sok akcióval teszik értelmetlenné, hogy "kezdetleges" terméket vegyen a vevő, mert akkor már jobban megéri a kicsit drágábbat, mely fényévekkel modernebb és többet tud.

A mobiltelefon példához visszatérve, szerintem a telefonos szolgáltatások terén érvényesül legjobban a "rásózás" módszere, persze kellő körültekitéssel el lehet kerülni. Csak egy példa: Ha az ember elfelejti lemondani pl.a hangposta v. akármilyen díjcsomag szolgáltatást, rögtön felszámolják, illetve ezekben a multifunkciós mobilokban több olyan szolgáltatás is van, amiről nem is tud az ember,mert lusta végigolvasni a 100 oldalas tájékoztatót. Így kifizettetnek vele még egy jóval többet, és ha nem jár utána, lehet hogy azt hiszi, csak többet telefonált egy kicsivel. Szerintem a szolgáltatók pont ezeket az emberi tulajdonságokat használják ki. A "rásózás" módszerét szerintem el lehet kerülni, csak ahhoz a vásárlónak minden apróbetűs résszel is tisztában kéne lennie és persze figyelnie mindig minden változásra, erre persze nincs ideje.

Véleményem szerint elsősorban a vállalatok azok, akik kihasználják a komplex szolgáltatások nyújtotta lehetőségeket.
Ezt a mobiltelefonos példa és az előbb említettek is bizonyítják. Azonban tényleg vannak olyanok, akik igényelnek és használnak olyan extra funkciót, amik mások nem. De az egyszerűség érdekében is a vállalatok nem fognak olyan mobilt készíteni, ami csak annyiban különbözik a másiktól, hogy egy plusz funkcióval rendelkezik. Számukra költséghatékonyabb az újítások általánosan történő bevezetése, amely a bevételüket is növeli.
Továbbá ezzel reklámot csinálnak az újításaiknak is.
Igaz, hogy fogyasztóknak nincs minden esetben szükségük a kettő kombinációjára, de sztem összességében elképzelhetetlen lenne ezek nélkül a mai piaci helyzet.

Régi evidencia, hogy az emberek nem terméket akarnak venni, hanem szolgáltatást. Nem porszívó kell nekik, hanem pormentes lakás. Nem autóra van szükség, hanem biztonságos és kényelmes közlekedésre. Nem mobiltelefonra vágyunk, hanem könnyen gyorsan elérhető kommunikációra. Nem arckrémre van szükség, hanem sima és rugalmas bőrre. A cégek piaci versenye már átlendült a normál fogyasztói igények kielégítésén. A fogyasztói társadalom vállalatai már maguk generálják a fogyasztói igényeket. A reklámok belénk sulykolják, hogy mire van szükségünk és egymással versenyezve elégítik ki a mesterséges igényeket. Néha tragikomikus az erőfeszítés, amivel a cégek nemlétező igényeket generálnak. Így aztán kalgonizálunk, emeljük szervezetünk bifidusz esszenzisz szintjét, növeljük szánk péhá értékét, 140-180 lóerős monstrumokkal ácsorgunk a csúcsforgalomban, az mp3-as lejátszónkban 10 ezer zeneszámot tárolunk stb. stb. A fogyasztói társadalom az irracionalitás irányába megy.

Teljesen igaz, hogy a mai fogyasztó komplex megoldásokat keres. Valaki már nem csak telefonálni szeretne, hanem emellett például szívesen hallgatna, tárolna zenét telefonján. Az is nyilvánvaló, hogy rengeteg termék tartalmaz számomra felesleges funkciókat, de ezek megítélése, ahogy már előttem is írták, rendkívül szubjektív, és lehet, hogy másnak ezek fontosak. Ezért nem hinném, hogy igaz az, hogy „ránk sózzák” a termékeket. A funkciófelmérés az értékelemzés egy nagyon fontos részét képezi, amely során a menedzsment felméri a fogyasztók igényeit, például hogy általánosságban mennyire érzik szükségesnek azt, hogy telefonjuknak bővíthető memóriája legyen. Pontosan tudják, hogy a vásárló nem a szó szerint vett termékért fizet, hanem annak úgynevezett „hasznos funkcióiért”, és ezek alapján fel tudják állítani a funkciórangsort. Nagyon sokszor előfordul, főleg a szórakoztatóelektronikai eszközök esetében, hogy egyfajta „butított” terméket kínálnak olcsóbb áron, mert tudják, hogy bizonyos fogyasztók csak ezt tudják megfizetni. És annak ellenére, hogy a drágább, többfunkciós változat előállítása a technikai fejlettség ezen szintjén már nem is igényel nagyobb ráfordítási költséget (pl. kiadás szempontjából teljesen mindegy a gyártóknak az, hogy két giga, vagy öt giga plusz tárhelyre legyen lehetőség az általa gyártott telefonoknál), mégis drágábban adják, mert az a fogyasztó, akinek fontos a plusz funkció, hajlandó jóval többet fizetni érte. Tehát a piac egyszerűen nem engedi meg, hogy a gyártók „rásózzák” az úgynevezett felesleges funkciókat a vevőkre, mert lényegében pontosan meghatározott, hogy melyik funkció mennyit ér, és ha ilyen szempontból túl drága egy termék-szolgáltatás csomag, akkor egész egyszerűen alulmarad a versenyben.

Nagy Judit tanárnő megjegyzését továbbítom:

Kedves Hallgatók!

Ahogyan a kérdésre adott válaszaikból is kiderül, valóban igaz, hogy a vevők nem annyira terméket, sokkal inkább a problémájukra megoldást keresnek. A vállalatok nem csak a nyilvánvaló igényekre akarnak választ adni, mivel azt mindenki tud, hanem megpróbálnak elébe menni a problmáknak, a vevők látens igényeit felkutatni és megoldási alternatívát kínálni ezekre is. Ha a mobiltelefonok példájánál akarunk maradni, sokféle vevő veszi meg ugyanazt a telefont: van aki tényleg használja a sok funkciót, van aki esetleg presztízsből, vagy egyéb célból vásárolja meg. Egy olyan tömegtermék esetén mint amilyen egy mobiltelefon is, a tömeges testreszabás nagyon nehéz (bár erre is van megoldás: csengőhang, háttérkép), ezért aztán a gyártók inkább túlteljesítenek, a látens igényekre apellálnak.

Bizonyos termékek/szolgáltatások esetében lehetőség van a moduláris vásárlásra (számítógép). Ilyen esetben, akinek ideje és ereje engedi, utánajárhat a különféle változatoknak, lehetőségeknek és olyan elemekből építhet fel az általa megvett jószágot, amely biztosítja, hogy azt ténylegsen ki is fogja használni és nem kell feleslegesen fizetnie.

Üdvözlettel: Nagy Judit