Szerintem ez attól függ. Előre sosem tudhatjuk, hogy elvesztegetett idő-e ez vagy sem. Ugyanis ha az egyetem után sikerül ugyanazon a területen dolgozni, akkor mindenképpen hasznos, hiszen egy munkahelyen már a munkájára specializáltan tanul az ember.pl.: nem tanulja meg a differenciálási szabályokat, hanem megtanulja a munkaköréhez tartozó feladatokat, aminek valószínűleg sokkal nagyobb haszna van a munkavégzés során (kivéve, ha matematika tanár az ember :) ) Viszont ha a jövőben megváltozik a gondolkodásunk, teljesen más irány felé orientálódunk, akkor lehet hasznosabb lett volna az egyetemen azt a fajta tudást megszerezni.
De úgy gondolom, hogy akár hasznos lesz a jövőben, akár nem, akkor is egy jó tapasztalatnak számít az életben.

Szerintem a válasz alapvetően attól függ, hogy ki milyen munkát szeret végezni és, hogy milyenek az anyagi körülményei. Aki alapvetően elméleti munkával akarja a kenyerét keresni és meg van rá az anyagi lehetősége, annak nem látom túl sok értelmét, hogy dolgozzon, mert ezzel a későbbi munkalehetőségeit rontja. Ennek természetes az ellenpéldája, amikor hiába szeretne inkább tanulni, az anyagi körülményei miatt kénytelen. Ha valaki viszont inkább a gyakorlatiasabb témákhoz vonzódik és meg van rá a lehetősége, akkor mindenképpen jobban jár az egyetem közben végzett munkával. Az általános statisztikák szerint az egyetemen megtanult anyagoknak maximum a 10%-át használják a későbbiekben, a gyakorlatban és inkább a szemlélet és a problémamegoldó képesség a lényeges. Az előbb említett két képességet, pedig csak gyakorlatban munkával lehet megszerezni, ezért szerintem ebben az esetben teljes mértékben megéri munkát vállalni.

Na most én úgy értelmeztem ezt a kérdést, hogy sok munka mellett, marad e elég ideje az embernek a tanulásra ill. meddig éri meg dolgozni, mint tanulni. Szerintem azzal nincsen semmi gond ha valaki dolgozik, hogy ezáltal kifizesse az egyetemi díjat vagy egy kis zsebpénzre tegyen szert. Szerintem az a ciki, hogy az egyetemen belül vannak olyan diákok, akik huszonévesen még nem dolgoztak semmit...
A részmunkaidőben történő állásvállalást lehet úgy csinálni, hogy az ne menjen a tanulás rovására. De a heti 40 óra szerintem sok.
Ugyanakkor ha lehet, olyan munkát vállaljunk, ami a későbbiekben hasznos tapasztalatokkal szolgálhat a szakterületünkön.

Az,hogy valaki munkát vállal a felsőfokú taulmányai mellett alapvetően 3 oka lehet: vagy tanulmányait fedezi tanulmányait vagy tapasztalatot kíván szerezni vagy csak egyszerűen egy jobb életvitelt akar magának megengedni. Az első esetre szélsőséges példa lehet a nemrég a magyar piacon is megjelent Laura D. Szex és tandíj c könyve. A második ok szempontjából hasznos lehet mert a tapasztalatokból tud az ember a legtöbbet tanulni. A harmadik indokhoz annyit jegyeznék meg, hogy nem szabad megfeledkezni a mértékről. Számba ell venni, vajon tényleg megéri-e nekem? A saját véleményem az, hogy legfeljebb nyáron férne bele a munkavállalás.

Szerintem kompenzálódik,ha olyan munkát végez ami a szakjához köthető,ugyanis a vállalatok manapság szakmai gyakorlattal rendelkező diplomásokat várnak legfőképpen. A gond az,hogy számos diák olyan munkát vállal,ami nem a tanulmányaihoz kapcsolódik,így ha saját berkein belül akar majd dolgozni,akkor szerintem hátrányban lesz a gyakorlattal rendelkezőkkel szemben.Általános munkamorált még csak megtanul és hasznosíthat a későbbiekben,de a szakmai tapasztalat továbbra sem megoldott.

Szerintem az mindenképp hasznos ha valaki munkát vállal egyetem mellet már. A 40 óra túlzás véleményem szerint, de a 20 óra az mindenképp hasznos. Ennek több oka is van. Egyrészt szerintem sokkal könyebb megtanulni egy szakmát úgy, hogy azt a gyakorlatban műveljük, mint ha csak tankönyvekből halanánk róla vagy csak az elméletét ismernénk. Emellett szerez további, nem szakmához tartozó ismereteket (tipikus munkahely működése, szabályok stb...). Ráadásul a mai világban nagyon nehéz munkát találni, de ha már egyetem alatt dolgozik, valószínüleg annál a cégnél marad egyetem után is. Így, sok emberrel ellentétben nem az lesz, hogy kilép az egyetemről a diplomájával és ott áll, hogy munkát kéne találni, hanem kilép a diplomájával és csak arról kell döntenie, hogy marad vagy jobb lehetőség után néz, de fix munkája már biztos van.

Véleményem szerint, attól függ, hogy ez az elvégzett munka mennyire szükságes modnjuk, ahhoz hogy a tanulmányait elkezdeni illetve folytatni tudja. Ha nem lenne szükséges dolgoznia akkor nem hiszem hogy az erre áldozott idő különösebben megérné, a tényt hogy a tanulás rovására is mehet az egész. Persze ha valakinek az a 20-40 óra kiesés nem számít és amúgy is csak a lábát lógatná, akkor mindenképpen ajánlott...
Persze a munka is lehet tanulás. Mondjuk úgy, hogy a tanulmányok egyfajta gyakorlati része, ha olyan munkakörben végzünk tevékenységet, amely egybe vág azzal, amit tanulunk...ilyenkor két legyet ütünk egy csapásra.

Jó a kérdés:)
Most egyből az egyik előadás jut eszembe, ahol azt mondta az előadó, hogy ő személy szerint mindenkinek azt ajánlaná, hogy egy évet dolgozzon érettségi után, és utána jöjjön egyetemre, mert így jobban tudná értékelni azt, hogy tanulhat. Hát ebben van valami.
Volt szerencsém az elmúlt két nyáron egy étteremben dolgozni, és hát voltak elég kemény időszakok is. Azonban mindenképpen hasznos volt. Megismerni milyen másokkal együtt dolgozni akkor is amikor fáradtak és idegesek vagytok, milyen az, amikor bármikor kirúghatnak, amikor a hibáidon nem az múlik, hogy 1est kapsz-e hanem az, hogy holnap nem kell bejönni:)
Volt már rá péla, hogy valaki úgy lett vezető, hogy egy percet sem dolgozott beosztottként. Már csak ezért is jónak tartom azt, ha valaki fiatalon elmegy, és megtapasztalja, hogyan bánnak a beosztottakkal - ezt nem feltétlenül negatívan értem. Vezetőként ennek később nagy hasznát veheti.
Emellett nem szabad az anyagi részéről sem megfeledkezni, valamint a gyakorlati tapasztalatról, amiket az előttem szólók már mind említettek, ezért inkább nem ismétlem meg:)
Annyit még hozzátennék, hogy inkább akkor mehet ez a tanulás rovására, ha valaki kénytelen magát eltartani, és tényleg heti 40 órát dolgozik. Ilyenkor a fáradtság nagy úr:) A részmunkaidős állásokat viszont mindenkinek csak ajánlani tudom, szerintem sok tapasztalatot lehet velük szerezni.

Az, hogy hasznos-e az egyetem melletti munka, vagy nem, először is teljesen emberfüggő. Vannak jó képességű diákok, akik alig készülnek a vizsgákra, mégis mindenből ötösre teljesítenek. Az ilyen számára valószínűleg hasznos, mert anélkül, hogy a munka a tanulástól vonna el időt, pénkereseti lehetőséget biztosít, ráadásul, ha mondjuk nem szórólapot oszt a metróaluljáróban, hanem a tanulmányaiba illeszkedő tevékenységet végez, akkor tapasztalatot is szerez, amit a későbbiekben is hasznosíthat. Ha mindezt nem személyi, hanem gazdasági szempontból nézzük, akkor is hasznos, hiszen minden munka növeli az ország GDP-jét, még a szórólaposztás is.
Mindazonáltal a túlzásba vitt munka sem szerencsés, például kevéssé hiszem, hogy negyven óra munka hetente egy jó nevű egyetemen nem menne a tanulás rovására. Az ilyen helyzetűek számára van a levelezős képzés. A mai világban ráadásul már nem csak maga a diploma, hanem annak minősége is számít, és ha valaki jobb helyre szeretne kerülni, nem elég kettesekkel átcsúszkálni a vizsgákon.

Próbálom értelmezni a kérdést, többfelől is neki lehet menni.

Ha valaki 40 órát dolgozik egyetem mellett az valszeg nem véletlenül teszi, hanem szociális helyzetből kifolyólag kényszerből, mondjuk mert nincs más. Vagy egy nagyon nagy állat és nem tudom hogy csinálja:)

A 20 óra az belefér és sztem szinte szükségszerű is. Egyetértek Bengoval, tényleg nagyon cink amikor húsz-huszonpár évesen az örökifjú egyetemista állapotban leledző nagyarcok harsányan hirdetik, hogy nem dolgoznak mert minek,most még kiélvezik előtte, különbenis ráér még.

A szex és tandíj siralmas de igaz, a jelenség elég jól rámutat a rendszer hiányosságaira. van benne egy adag életszínvonal- megszállottság is, meg az a türelmetlenség, ami mindenkiben, hogy ugye amíg tanulsz, addig csak lógsz a levegőben, aztán miután a kezedbe nyomják a diplomát, valami egészen más univerzumba csöppensz.

Az a gond, hogy a munka és a tanulás világa között elég nagy a szakadék, bár ez most némileg mérséklődik a bolognás félév szakmai gyakkal, amit komálnak is a cégek. Valahogy azt érzem, hogy hiába járok egy olyan egyetemre ami viszonylag a realitásra készít fel, az alma mater még így is naiv, tapasztalatlan kis zsengéket dob a munkaerőpiacra három év után. Én el tudnék képzelni valami tisztán gyakorlatias képzést is, ahol minden héten más céghez lehetne "kirándulni", és belekóstolni ebbe is meg abba is. A katasztrófának azt tartom, hogy aki nem eléggé vállalkozó szellemű és bizonytalanságtűrő, annak szinte semmi gyakorlati ismerete nem lesz hogy hogy működik az odakint. Márpedig tömegével képezzük az ilyen gyámoltalanokat.

Igen, Stephen jót szól amikor mindenkit egyetem előtti egy év melóra küld, nemhiába mondják hogy kell idő amíg az embernek benő a feje lágya. Sajnos ez most úgy néz ki, hogy 18 évesen a legtöbb ifjoncnak foggalma sincs mi érdekli, véletlen alapon jelöl egyetemet ami csak ezt a gyermeki állapotot hosszabbítja meg. Ki kéne találni végre a life long learning fordítottját is, mondjuk mint work before slavery:)

Ha nagyobb átfedések lennének az élet különböző szakaszai között, akkor nem kéne állandóan a zsákbamacskákkal küzdeni. Ez pedig egyszerűen megoldható lenne némileg több gyakorlatiasság beépítésével az egyetemi képzésbe.

www.hhanuman.blogspot.com/

Szerintem ennek a kérdésnek több oldala van: más, ha valaki szakmai gyakorlaton van és azért dolgozik, hogy tapasztalatot szerezzen, vagy ha azért dolgozik, mert szüksége van pénzre és mondjuk szórólapozik az Astorián.
Egyébként a diákmunkák is jók valamire... Például megtanuljuk értékelni azt a 500(?)forintot amiért egy órát kínszenvedünk, hogy valaki vegye már el azt a papírdarabot.
Lehet heti 20órát dolgozni két nap alatt, és lehet is mellette tanulni, mert ugye 3nap a hétvége ;), meg ott vannak a délutánok (más kérdés, hogy fárasztó napi 10-12órát dolgozni, de nem mindenkinek van annyi alvásra szüksége, mint nekem).
A 40óra viszont szerintem erős... én nem ltalálkoztam még ilyen emberrel, de ha tud mellette tanulni, akkor minden elismerésem. Már csak azért is, mert a 40óra >munka< nem 40óra elfoglaltság, mert mondjuk előbb kell menni, egymáltalán oda kell menni... nem hiszem hogy megéri!
Én is azt mondom, hogy fontos, hogy ne úgy kapjuk meg a diplománkat, hogy életünkben nem dolgoztunk még semmit, sőt, a szakmai tapasztalat nem csak fontos, de a cégek el is várják, tehát a saját előnyeinket növelhetjük vele, de közben igen is fontos a tanulás, különben minek járunk egyetemre? Meg kell találni a középutat ebben is.

Legelőször is leszögezném, hogy igen nagy különbség van aközött, hogy valaki részmunkaidőben heti 15-20 órát, vagy teljes munkaidőben heti 40 órát dolgozik. Nyilvánvaló, hogy csak magából indulhat ki az ember, de nem tudom elképzelni, hogy a 40 óra tartható lenne. Az már egészen biztosan a tanulás rovására megy, nem is kicsit.

A munkának ugyanakkor megvannak a maga előnyei. Elsősorban a tapasztalatszerzés. Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy egy hónappal a határidő előtt még nem tudtam, hova jelentkezzek egyetemre. Tapasztalat hiányában nem tudjuk felmérni, melyik munkakörben mi várja az embert, és 18 évesen kell eldöntenünk, hogy alapvetően milyen irányt vegyen az életünk az elkövetkező 30 évre. (Igaz, a rendszer most már sokkal rugalmasabb, simán elképzelhető akár az is, hogy jövőre elkezdek egy szabadbölcsész képzést. Ezt hatalmas javulásnak tartom)

Hasznos, hogy olyankor kóstolhatunk bele a munkába, amikor még nem vérre megy a játék, azaz többségünk mögött még ott állnak a szülők, akik támogatnak sikertelenség esetén.
Arról nem is beszélve, hogy jól mutat manapság az önéletrajzban is, úgy tudom, a vállalatoknál jó pont, ha valaki bírta az ilyen extra terhelést.
Ezt azonban nem lenne szabad túlságosan felülértékelni, mert lehetséges, hogy a munkát nem vállalt illető tényleg ennyivel szélesebb körben művelt és tájékozott, ami gyorsan kiválthatja a munkatapasztalat hiányát.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy előfordulhatnak bizonyos harmadik tényezők is. Jó példa erre a sport (jómagam is versenyszerűen sportolok már 10 éve) Ez egy állásinterjún nem számítana különösebben jó pontnak, hisz nem nyújt semmilyen szakmai tudást (kivéve a sporttal kapcsolatos intézmények, gyárak esetén), ugyanakkor kitartásra és időhatékonyságra nevel, legalább annyira, mint bármilyen részidős munka.


Összességében úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kell találnia a saját korlátait és ezeken belül kell mozognia. De alapvető fontosságúnak tartom kiemelni, hogy ezek az évek nem csak bulizás szempontjából különlegesek. Rengeteg dolog van, amit csak ekkor tehetünk meg igazán. És a tanulás is ilyen. Hiába beszélünk life long learning-ről, 40 évesen az ember már nem tud hatékonyan nyelvet tanulni, vagy sportolni. Ezért én azon a véleményen vagyok, hogy minden előnye ellenére az egyetemi évek alatti munka kicsit túlértékelt, hisz dolgozni az elkövetkező 40 évben is (remélhetőleg) lesz lehetőségünk.

Mi az, hogy kompenzálni? Az elhelyezkedés értékdimenziójában alighanem többet ér egy jó szakmai gyakorlat, tekintve, hogy a cégek többsége nem tudja felmérni a friss diplomások konkrét tudását, arról nem is beszélve, hogy a betanítás minimum fél évet vesz igénybe. Vállalati szinten tehát közép távon is kisebb a haszon egy széles látókörű, de kézzel fogható tudás nélküli munkavállalóból, mint egy specifikus területen szakmailag elmélyült, és gyakorlott a munka világában, mint közegben is már otthonosan mozgó valakiből.

Ha azonban a tudást, mint értéket a gyors piaci megtérülésen túl a személyiségfejlődés és társadalmi teremtőerő eszközének is tekintjük, az egyetem mellett végzett munka hosszútávon inkább beszűkíti, semmint kitágítja megszerzésének lehetőségeit.

Több oka is lehet annak, hogy valaki az egyetemi évei alatt munkát vállal és nyilván ezek az okok befolyásolják, hogy milyen munkaidőben. Azok akik 40 órát vállalnak (bár ezt egy kicsit én is soknak tartom) valószínűleg anyagi, megélhetési okokból tesznek így.
A diákok egy másik csoportjának megvan a konkrét terve arról, hogy milyen területen szeretne elhelyezkedni az egyetemi évek után és ennek megfelelően keres egy céget, ahol ilyen jellegű tapasztalatokat szerezhet.
Akadnak olyanok is, akiknek még ugyan nincsen kiforrott elképzelése arról, hogy a későbbiekben mivel akar foglalkozni, de az egyetem nem tölti ki minden idejüket és ezt az időt hasznosan, munkával szeretnék kitölteni.
Az egyetemi évek alatt végzett munka a hallgatók első szárnypróbálgatása arra, hogy megállják-e helyüket a felnőtt munkavállalók világában és anyagilag függetlenedjenek szüleiktől. Arról nem is beszélve, hogy az ember talán jobban megbecsüli azt a pénzt, amiért saját maga megdolgozott és nemcsak az ölébe esett.

A tanulás rovására mehet-e a munka? Igen is és nem is. Mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy milyen fokú terhelést bír el és ez alapján kell mérlegelnie. Megfelelő időbeosztással nem lehetetlen zökkenőmentesen végezni a kettőt egymás mellett.

Azt is hozzátenném, hogy a egy jó nevű egyetemen szerzett diploma önmagában egyáltalán nem garancia a sikerre. A magyar oktatási struktúra (sajnos) inkább az elméleti képzésre helyezi a hangsúlyt és nem a gyakorlatra. A jól megalapozott elméleti tudás fontos, ugyanakkor a cégek általában gyakorlatias és tapasztalt munkaerőre vadásznak. Ezért aztán kifejezetten hasznos a későbbi karrierépítés szempontjából, ha már az egyetemi évek alatt megjárjuk az alsóbb lépcsőfokokat.

Nekem az a véleményem, hogy aki bírja, csinálja, de úgy, hogy ne menjen a tanulás rovására. Mindenkinek tudnia kell, hogy milyen képességekkel rendelkezik. Azt nem tudnám elképzelni, hogy heti 40órát dolgozzak. Nemhiszem, hogy egyszerre tudnám csinálni a sulival. Szerintem ez a megoldást legtöbben a nem megfelelő anyagi helyzet miatt választják. Magam is ismerek ilyen embereket, és csak nagyon ritkán, 1-2 orára járnak be az iskolába. Azt tartják, ha megvan a könyv, ami kell az adott órára, akkor minek bejárni... Nem értek vele egyet, de ezt mindenki maga tudja.
Szerintem nagyon jó dolog, hogy már az egyetemi évek alatt gyakorlati tapasztalatot szerezhetünk. Az olyan Állásbörzék, mint amilyen múltéhten is volt, csak a javunkra vállhatnak. Midenki a saját érdeklödési körének megfelelő munkalehetőségek közül választhatott. Bízom benne, hogy ha már az egyetemi évek alatt gyakorlati tapasztalatot szerzünk, könnyebb lesz az elhelyezkedés a diploma után. Ez arra is jó, hogy eldöntsük, mivel szeretnénk később foglalkozni. Találkoztam olyan diákokkal, akik nem is tudták pontosan, hogy mit fognak tanulni, csak azért választották az adott szakot, mert jól hagzik. Úgy gondolom az ilyen munkahelyek segítenek eldönteni, hogy valójában mivel is szeretnénk foglalkozni és persze az életrajzunkat is bővíti.
Egyetértek az előtem szólóval, miszerint a magyarországi egyetemek az elméleti képzésre helyezik a hangsúlyt. Persze nagyon fontos a tudás is, de ha a gyakorlatban nem tudjuk kamatoztatni a tudásunkat, az egész nem ér semmit. Az igaz hogy ennek az egyetemnek jó neve van nemzetközileg is,de ez azért még nem garancia arra, hogy azok akik itt szereztek diplomát egytől egyig jó szakemberek lesznek. Az iskola biztosítja a szakma magas szintű elsajátítását, azonban a rátermettséget csak gyakorlati tapasztalatokkal szerezhetjük meg.

Mindenképpen egyéntől függő a válasz. Van,akinek szüksége van a pénzre,hogy egyáltalán az egyetemen tanulhasson,így érthető,ha dolgozik.A heti 40 óra viszont mindenképp sok,mert akkor már nem jut idő a tanulásra,és pont az ellenkezőjét éri el.
Viszont az egyetemi évek alatt szerintem szinte "kötelező" valamilyen munkát vállalni,ha gyorsan és jól akarunk elhelyezkedni a diploma megszerzése után.Hiszen,ahogyan a kérdésben is szerepel,a jó diploma egy jó ajánlólevél,de önmagában nem elég.A legtöbb munkaadó igényli,hogy legyen munkatapasztalata már egy frissdiplomásnak is.
Én,személy szerint még nem dolgozom az egyetem mellett,de amint lesz olyan lehetőségem,ami a szakmámba vág,és nem vesz el sok időt (legyen mondjuk max 20 óra/hét),akkor szivesen el fogom vállalni.De szerintem elég ezen gondolkozni harmadévesként.Addig érdemes a tanulásra,és a most sokunkra ránkszakadt szabadságra koncentrálni.

Szerintem a mostani hároméves képzésünkben (ami egyébként tényleg sokkal rugalmasabb) csak akkor érdemes munkát vállalni, ha az illető anyagilag rászorul. Különben sokkal hasznosabb, ha ezeket az éveket kiegészítő tudás, készségek elsajátítására fordítjuk - gondolok itt pl. nyelvtanulásra, sportolásra (nagyon igazad van, mdóri) vagy szakkollégiumok előadásaira járásra. (Imádom Geszti Pétert! :) ) Viccen kívül, nincs túl sok értelme ennyire minimális szakmai háttérrel munkába állni, a kávéfőzés és a fénymásolás ugyan hozzásegít a munkahelyi alázat elsajátításához, de szakmai tapasztalattal nem nagyon kecsegtet.
DORA, említetted az Állásbörzét. Én az ittenin nem, de a Műegyetemén sok cég képviselőjével beszélgettem, és még a Coca Colánál voltak a legőszintébbek arra vonatkozóan, hogy szerencsétlen gyakornokra milyen feladatok is várnak. Abszolút kiegészítő, semmiféle vagy csak minimális szakmai kompetenciát igénylők. Adatok bevitele. Telefonos ügyintézés. Irodai kisegítés.
Persze, jól néz ki az önéletrajzban, hogy itt meg itt ennyit meg ennyit lehúztál, de szerintem az még jobb, ha azt tudod beírni, hogy ebből meg ebből meg ebből van felsőfokú általános vagy akár üzleti nyelvvizsgád, vagy ebben meg ebben a külföldi suliban tanultál ösztöndíjjal - amihez viszont tanulmányi eredmények kellenek. Amúgy mikor mondtam, hogy a Corvinusra járok, mindegyik elkezdett bólogatni, hogy igen, igen, az jó ajánlólevél, szóval ebben a tekintetben nem lennék annyira pesszimista. (Azt nem mondtam meg, hogy elsős vagyok... ;) )

Persze sokat hallani, hogy az egyetem arra való, hogy kapcsolatokat építsünk ki. Ez valóban nagyon fontos. De azok, akik majd valóban hasznos segítséget jelenthetnek, csak úgy fognak ránk igényt tartani, ha meg tudjuk győzni őket arról, hogy szakmailag kompetensek vagyunk. Milyen fórum erre a legjobb? Versenyekre menni (itt van rögtön a vállgazd, de majd a TDK is), konferenciákra látogatni, és természetesen vállgazd blogra írni okosakat. :)

Egy mondat erejéig tenném hozzá, hogy vannak még a kivételes helyzetben lévők, akiknek már bejárásuk van egy céghez (pl. szülők révén), na ők nem kávét fognak főzni. Nekik megéri akár a heti 40 óra is, mert az valóban gyakorlati tudást ad. De ez azért ritkább eset.

Angelica Lorewell!
Az állásbörzével kapcsolatban, csak annyit, hogy Én most voltam először és nekem tetszett! Voltak jó ajánlatok, de azt nem tudom, hogy valójában milyen munkát adnak a gyakornokoknak. Remélem azért nem így van ahogy irtad! :-)
Én sem mondtam, hogy rossz ajánlólevél a Corvinus, csak azt, hogy nem minden a jó hírnév.

Mérlegelnünk kell előszöris.
Ehhez szükséges hogy tisztázzuk magunkban mit is akarunk elérni az egyetem alatt, de talán még korábban kell tudatában lenni annak, hogy mire is vagyunk képesek. Fontossági sorrendet kell állítanunk. Hiszen ha munkát vállalunk, le kell mondanunk valamiről. Legyen az egy óra az egyetemen, vagy a délutáni kocsmázás a barátokkal.
Hogy az előbb leírtakat kicsit érthetőbbé tegyem:
Ha eldöntöd, hogy neked fontosabbak a szakkolis felkészítők, órák, és nem tudod összegyeztetni a munkával, akkor valószínű, hogy a neked szimpatikusabb órákat, képzéseket választod majd.
De ha tudod, hogy te képes vagy a délelőtti órák után mukába menni, majd szakkolis órára, és este még leülsz egy kicsit tanulni (igen, iylen is van :) ), akkor minden rendben van.

A többit meg már amúgyis elmondtátok :)

Szerintem alapvetően a diákok azért vállalnak munkát, mert anyagilag rászorulnak és így próbálnak segíteni szüleiknek, hiszen elég komoly költségeket von maga után, ha egyetemre járunk. A heti 40 órát viszont már túlzásnak tartom, mivel ez túl sok időt elvon és valószínűleg már a tanulás rovására megy (ami elvileg a legfőbb feladatunk lenne). De a heti max 20 órát igénybevevő állásokkal talán nincs semmi gond. Rengeteg tapasztalatot lehet gyűjteni akár a szakmához kapcsolódóan is és később jól jöhet, hogy már kicsit jártasak vagyunk a helyzetben. A heti "pár" órás munkával lehet hogy sokat segítünk a családunknak is, ha mással nem is de legalább azzal, hogy a szórakozásunkat saját magunk tudjuk finanszírozni. Mellesleg lassan huszonévesen nem árt az sem ha megtanuljuk, hogy mennyi munkával mennyi pénzt lehet keresni. (Talán rájövünk, hogy milyen könnyű elkölteni és mennyivel nehezebb megszerezni. Mert nem lehet mindenkinek olyan szerencséje, hogy gyakorlatilag szinte semmit nem kell tennie azért, hogy megkapja a fezetését.)

Szerintem munkát vállalni-akár a mi 3 éves képzésünkben is-érdemes.
Az egyetemistáknak ezen rövid idő alatt kell mind az elméleti, mind a gyakorlati tudást elsajátítani,amire nincs elég idő.
Mikor kilép a munkaerőpiacra rendelkezik elméleti tudással, de nincs elég gyakorlata így joggal kérdezhetik:Miért vegyek fel olyat, aki lehet, hogy nem tudja alkalmazni a megtanultakat?Vagy még nem is tudja, hogy jó-e az adott területen?Tehát erre kiválóan alkalmas az egyetem ideje alatt végzett munka.
Másfelől a diák fegyelmet tanul, későbbi pályafutása során könnyebben fog tudni alkalmazkodni, ha már idejekorán hozzálát a személyisége és a hozzáállása csiszolásának.Nem lesznek illúziói az egyetem elvégzése után, tudni fogja mit várhat el a munkaadótól és az mit várhat el tőle.Ez szerintem egy olyan előny, amire nem lehet elég korán szert tenni, tehát az egyetem alatti szakmai gyakorlat elengedhetetlen.
A 40 óra szerintem is túlzás, az elvégzett félévek számának növekedésével nőhet ez az óraszám, de maximum 20 órát javasolnék.

Szerintem alapvetően két részre lehet osztani a diákmunkavállalókat.
Vannak, akik szülői segítség nélkül, önmaguk finanszírozzák tanulmányaikat. Szorgalmuk, törekvésük mindenképpen dicsérendő, hiszen ez akár szegényebb rétegekből való kitörést jelentheti.
Emellett elkülöníthetünk egy csoportot, amelyik tapasztalatszerzés, kalandvágy vagy egyszerűen pénzszerzés miatt dolgoznak. Ebben a csoportban az a kérdés, hogy valóban segíti ez a munka a későbbi elhelyezkedést? Mert, ha szórólapot osztogatok a Kálvinon, az nem biztos, hogy növeli a későbbi esélyeimet. Viszont egyelőre még nem éppen könnyű profilba vágó munkát találni, persze nyilván van, akinek sikerül.
Szerintem, aki megengedheti magának, az elég, ha nyáron próbálja ki magát a munkaerőpiacon, ha pedig feltétlenül szükséges dolgozni, akkor igyekezni kell olyan munkát találni, amelyik minél közelebb áll a később végzendő feladatokhoz.

Szerintem azokat a poénokat már mindeki lelőte, hogy a munkával tapasztalatot szerzünk, hogyha abban a piaci szegmensben helyezkedünk el ahova majd később a diplománkal elhelyezkednénk. Szerintem azonban ezt nagyon nehéz általánosítani minden emberre. Azt hogy vki személy szerint képes-e munkát vállalni, úgy hogy ez ne menjen a tanulás rovására ezt midnekinek saját magának kell eldöntenie. Van aki számára egy zh-ra való felkészülés sokkal nehézkesebben megy mint a többieknek, de a végeredmény ettől még lehet ugyanaz.
Valószínű, hogy aki nem szerez kellő szakmai gyakorlatot, az a diplomaszerzés után komoly hátránnyal kerül a piacra, viszont mindg jobb hátrányban lenni, mint diploma nélkül kikerülni egy egyetemről. Ez minden lenne csak nem jó ajánlólevél...

Természetesen a tanulás melletti munkavállalás alapvetően egyénfüggő, de a mértéke sem elhanyagolható. Az előttem szólók már viszonylag részletesen kifejtették, ki mikor vállal munkát. Én megpróbálom a dolgot egy kicsit más szemszögből megközelíteni.

Mint oly sokszor, véleményem szerint itt is az "arany középút" megtalálása a legfontosabb. Tehát egy bizonyos fokig érdemes időnk egy részét (bennünket érdeklő, szakterülethez kapcsolódó) munkára fordítani, de addig, amíg ez nem megy a tanulás rovására. Hiszen sokan abba a hibába esnek, hogy szinte alig járnak be órákra, de ha be is jönnek, álmosak, fáradtak... Egyszóval szerintem mindenki saját képességeihez mérten kell, hogy munkát vállaljon. Azért tartom hasznosnak az ilyen irányú tapasztalatszerést, mert egyrészt valóban könnyebb későbbi elhelyezkedést tesz lehetővé, de ezen kívül saját magunkat is jobban megismerhetjük, pl, hogy reagálunk az egyes helyzetekben; valamint számos készségünket fejleszthetjük.

Továbbá úgy gondolom, hogy minimum az első félévet érdemes munka nélkül eltölteni az egyetemen. Ennek számos oka van: meg kell szoknunk az új környezetet, be kell illeszkednünk, valamint fel kell mérnünk saját teljesítőképpességünk határait. Mindez szerintem elengedhetetlen a későbbi helyes munkaválasztáshoz (hol, hány órát dolgozzunk). Megjegyezném még, hogy a külföldön való tanulás/munkavállalás is legalább ilyen, hasznos.

Mindent összevetve tehát a munka bizonyos fokig (!) kompenzálhatja a tanulásra fordított idő elvesztését.

Ma, a tömegképzés korában az egyetemet gyakorlatilag bárki el tudja végezni, aki bekerül. A szak, amire bekerülünk csupán egy belépő. Úgy képzelem, mint egy BKV bérletet. Lehetőséget biztosít arra, hogy utazzunk és hogy célba érjünk. Az azonban, hogy mindezt hány átszállással, hány féle közlekedési eszközön keresztül tesszük, már rajtunk múlik. Levizsgázni az abszolút minimum. Ezt szerintem a cégek is így kezelik. Aztán hogy mi mindent szedünk még magunkra a vizsgaidőszakban gyorstalpalt tudás mellett, az szabadon választható. De az fog dönteni! Rengeteg fórumra nyerünk bebocsátást az egyetemre megváltott jegy által, melyek nem csak emberi, kulturális, de KAPCSOLATI tőke szintjén is meghatározóak lesznek a későbbiekben.
A kapcsolati tőke persze akkor épül leginkább, ha minél nyitottabbak vagyunk és minél több felé megfordulunk. A kevesebb azonban néha több.
Én gyakorlatilag az egész tavalyi évemet végigdolgoztam. Nem pénzért, tapasztalatért. Egy diákszervezetben, ami rengeteg hasznos, gyakorlati tudást kölcsönzött nekem. Aztán a vizsgaidőszak előtt úgy döntöttem, menni fog ez nekem egy valós cégnél is, amelynek profilja mellesleg abszolút a tanulmányaimba vág. Relatíve sok pénzt és tapasztalatot szereztem, a vizsgáim is sikerültek, de pont ’szocializálódni’ felejtettem el. Szocializálódni egy olyan közegben, egy olyan élethelyzetben, melyben csupán 3, esetleg 5 év áll rendelkezésemre, hogy egy életre elegendőt merítsek. Idén semmi kötöttséget nem vállaltam. Kezdem megismerni az egyetemi arcokat, újságot olvasok – meg néha könyvet is-, színházba járok meg kiállításokra, előadásokra és vita fórumokra és egyszerűen próbálom megélni a pillanatot. Zseniális. Egészen új dimenzió. A már említett három tőkém ugyanúgy gyarapszik, nyilván az anyagi már kevésbé….de hiszem, hogy a gyarapodó három magával vonja majd a mocskos negyediket.

Úgy gondolom a heti 40 munkaóra nagyon sok, az már teljes munkaidőnek felel meg. Emellett szerintem csak a zsenik tudnak még egy, a munkaerőpiacon keresett egyetemi diplomát megszerezni. A részmunkaidős és gyakorlati tapasztalatokat adó munkavállalást viszont támogatom. Bár szerintem mindenkinek saját magának kell eldöntenie mire futja az idejéből...

Ez egy rendkívül összetett kérdés, ezért szerintem érvelni lehet a hasznosság mellett és ellen is. A kérdés ezért is rendkívül jó vitaindítónak.
Először is tegyük fel, hogy a szóban forgó egyetemistának a megélhetéséhez nem szükséges a munka. Ebben az esetben szerintem hasznos lehet némi szakmai gyakorlat, ha kapcsolódik a területéhez, de ha nagyobb mennyiségű energiát elvon a tanulástól, mindenképpen káros, mert bár a munka az életre nevel, de a szilárd alapokat az iskola biztosítja. Biztos vagyok benne, hogy ha most nem sajátít el az ember egyfajta szemléletet és széleskörű tudást, ami most feleslegesnek tűnik, akkor soha többet nem fog erre szert tenni vagy csak később, nagyon nehezen. És ha jól tanul az ember, akkor az ösztöndíj is kompenzálni tudja némileg a "bevételkiesést".
Ha pedig muszáj dolgoznia az egyetemistának, akkor már érdemes olyan helyen munkát keresni, ahol esetleg később, tanulmányai befejezése után is el tud helyezkedni.

C.vivi is ide szánhatta a hozzászólását, csak félrement:
vallgazd.blog.hu/2008/11/04/jatekszabalyok_4?fullcommentlist=1#c4012580

Elmúlt 12 óra, úgyhogy az eddig beérkezett hozzászólásokat vesszük figyelembe (ettől még örülünk minden további véleménynek :)).

Érett meglátásokat olvashattunk ennél a kérdésnél, látszik, hogy nem először gondolkodtak rajta. Néhány általam kiemelt hangsúly, illetve kiegészítés:
1)
Hogy az ember mikor kezd el, mennyit dolgozni, illetve abból, amit csinál (munka vagy sem) mennyit tanul, valóban személyes kérdés. Azzal nem értek egyet, hogy "most van lehetőség tanulni, utána már úgyis csak dolgozik az ember" - népszerű álláspont, de alapvetően félrevezető. Nincs abban semmi rossz, ha belekóstolunk a munkába egyetem mellett, egészen addig, amíg tudjuk menedzselni az ebből eredő pluszfeladatokat, és van időnk feldolgozni az élményeket, tanulni belőlük. Később pedig nagy hiba feladni a tanulást, még akkor is, ha dolgozik az ember. Fontos, hogy olyan dolgokat is tanuljunk munka mellett, amit a cég, ahol éppen dolgozunk, nem kér, nem honorál, csak nekünk fontos saját fejlődésünkhöz.
2)
Nincs legjobb megoldás, egyetértek azzal, hogy egyéni megoldásokat kell keresünk: ki hol találja meg személyes (és dinamikus) egyensúlyát a munkavállalás-tanulás dimenzióiban. Másrészt a munka "időzítése" stratégiai-taktikai kérdés is: nincs általános elv, hogy mi kell jobban a munkaadónak, jobb tudás vagy több tapasztalat - leginkább a megszerzett és megszerzendő tudás alkalmazására való képesség számít, ezt pedig sem az egyetemen szerzett 5-ösök, sem a tanulás melletti gyakornoki munkák nem garantálhatják. Sok múlik az egyéni hozzáálláson: hogyan tesszük, amit teszünk.
3)
Kétség kívül nagy lehetőség az egyetem melletti munkából tanulni, részben a következő dolgok miatt:
- javul a hallgató problémaérzékenysége, könnyebben és gyorsabban, jól képes lesz érzékelni, azonosítani a megoldandó problémákat a saját munkájában,
- megtapasztalja a napi szintű eredménykényszert, amely a jobb munkahelyeken mindennapos, az egyetemen ezt csak egy szűk réteg tudja így megtapasztalni,
- sokat lehet fejlődni az időgazdálkodásban, amely egész életünk során egy folyamatos fejlesztést igénylő terület marad, nem mindegy, ki mikor mennyit tud ebben előrelépni.
4)
Valóban, egyetértek, jó úgy visszaülni az iskolapadba, hogy már néhány dolgot a munkahely kapcsán felismertünk. Egyebek mellett:
- milyen a gyakorlat szépsége, egyszerűsége, másként való bonyolultsága a tankönyvi ismeretekhez képest,
- rádöbbenni (igen, ha nem felkavaró az érzés, akkor még nem sikerült érdemben megérteni), hogy nem úgy érdekes az elmélet, ahogy az iskolában számonkérték életünk első 18-25 éve során. Másként érdekes, de szükség van rá. El kell kerülnünk a csapdát: "az egyetem elmélet, a munka gyakorlat, a kettő nem reflektál egymásra." Jobb ezekre a dolgokra mielőbb rájönni.
5)
Az egyetemen, ha plusz feladatokat vállalunk (igen, egyetértek, tegyük ezt), még ha sokat is dolgozunk, kivételes a helyzet: az egyetem mégiscsak a hallgatókról szól, ők a létének értelme, s ha ezt a hétköznapokon nem is mindig érezzük, a rendszer így működik. A munkahely más, itt a friss diplomás, a gyakornok, ha az olykor elhangzó szép frázisok (ezek sokszor el is maradnak) mögé nézünk, nem igazán fontos része a gépezetnek. Nem érdekes, ha nem tetszik a munkája, ha nem érzi jól magát, nem baj, ha elmegy. Persze jobb lenne, ha jól érezné magát, de vannak ennél a cég menedzsmentje számára sokkal fontosabb prioritások. Ez miért érdekes? Ki kell érdemelni a bizalmat munkahelyünkön, hogy érdemi munkát, feladatokat kapjunk (ne csak fénymásolást vagy más "kézimunkát"). Ennek a szemléletnek az elsajátítása: "úgy dolgozzam mindig, hogy kiérdemeljem a bizalmat, a következő, még jobb, még komplexebb feladatot" - nos ez a szemlélet, ha megvan, nagyon sok új lehetőséget hoz számunkra későbbi munkahelyeinken is, az egyetemen is.
6)
A fentiekből következik, hogy nem csak az a kérdés, hogy dolgozunk-e, hanem hogy hol, milyen munkát, illetve hogy hogyan csináljuk, tudunk-e belőle tanulni, teszünk-e ezért valamit.
Egy segítő tanács: ne a cég nevét nézzük, ahová megyünk, hanem az embert, embereket, akikkel közvetlenül együtt fogunk dolgozni. Náluk többet kevesen tehetnek számunkra azért (saját magunkon kívül), hogy legyen értelme az egyetem melletti munkának.