Az innovációt a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítéseként határoztuk meg. Ez hogyan egyeztethető össze a tartós fogyasztási cikkek (pl. mobiltelefon, számítógép) körében megfigyelhető „beépített avulással”, miszerint a termékek rövidebb élettartammal rendelkeznek és kevésbé szervízelhetők, mint a több évtizede forgalmazott elődeik?
A hozzászólásokat 2012. november 9. (péntek) reggel 9 óráig várjuk.
Kedves Hallgatók!A hozzászólások alapvetően annak a fő gondolatnak a mentén mozognak, hogy vajon a szóban forgó termékek életciklusa szabályozható-e. A technológiától és annak fejlődésétől függ, hogy egy adott termék meddig él a piacon vagy mindez csak vállalati tervezés kérdése és szándékos húzás – a profit növeléséért –, ami elkerülhető lenne? Mindkét álláspont mellett születtek érvek és ellenérvek, valamint példák is, illetve „i01”, megvizsgálta a kérdést mindkét szempontból. Szerinte a beépített avulás folyamata csak részben figyelhető meg, tulajdonképpen attól függ, hogy az elméletünk termék centrikus vagy fogyasztó centrikus. Ha van beépített avulás, az az innovációval és a tudomány fejlődésével kapcsolódik össze. Ha pedig nincs, akkor az ahhoz köthető, hogy a fogyasztók használati szokásai az igényekkel együtt változnak. A többség (például „varangyosbéka”, „P.Fanni”, „dulguun”, „I.Dóra”) úgy véli, hogy – az előbb említett – „beépített avulás” leginkább a technológiai újításhoz köthető. A tartós fogyasztási cikkek (mobiltelefonok, MP3-lejátszók) esetében megfigyelhető a termékek funkcionális bővülése, emiatt például a szervizelés is sokkal nehezebb. „Varangyosbéka” szerint éppen az akkumulátorok teljesítményének javítása lehet egy hasznos innovációs beruházás. „Kéky” szerint bizonyos esetekben a fogyasztók igénylik a beépített avulást, mert ennek köszönhetően egyes termékek olcsóbbak lesznek, köszönhetően a beépített silányabb anyagoknak, alkatrészeknek. „Daniel0813” szerint a termékek életciklusai szabályozhatók, s ez a beépített avulás komoly problémát jelent. A vállalatok a látens igényeket helyezik előtérbe, s úgymond „manipulálják” a fogyasztókat, s azt a látszatot keltik, hogy szükség van a termékek mind gyakoribb cseréjére. „Mihalovits Ernő” ellenben nagyon helyesen arra hívja fel a figyelmet, hogy a technikai újítások sokszor igenis hasznosak. Korábban ilyen haszontalan dologként gondolt az okostelefonokra, mióta azonban maga is használja rájött, hogy rengeteg időt spórol meg vele, mert például utazás közben tud vele ügyeket intézni. Végül, egy eltérő vélemény szerint („lyongibert”) valójában nem is beszélhetünk beépített avulásról. Egyszerűen mindennek megvan a maga szavatossági ideje, ami manapság – a nagy és kompakt termékek idejében – nehezen kezelhető. A fogyasztó egy nagy, egész terméket kap, ezzel lehet magyarázni a dráguló szervizelést is.
Kiss János egyetemi adjunktus, Vállalatgazdaságtan Intézet
