A Facebook vagy a wikipedia által fémjelezhető Web 2.0 megoldások vállalati alkalmazásai miért és milyen területeken lehetnek előremutatóak a hazai vállalatok tudásmenedzsmentjében? Milyen hátrányai lehetnek e megoldásoknak az alkalmazottakra? Inspirációként: http://biztonsagportal.hu/forditsuk-le-a-web-2-0-t-a-vallalati-szfera-igenyeire.html, http://www.oracle.com/global/hu/corporate/pressroom/2008/20080410.html, http://kgk.bmf.hu/system/files/20_Tarcsi.pdf
Kedves Hozzászólók!A web 2.0 kifejezést 2004 őszén használták először különböző konferenciákon. Azóta egyre nagyobb teret hódít az informatikáról szóló közbeszédben, és mára a dotcom szektor talán egyik legbiztatóbb reménysugarává lett. Egyre többen kezdenek megbarátkozni olyan szavakkal, mint bloggolás, közösségi média, RSS vagy tagging/megjelölés stb. De vajon a web 2.0-t követi-e valamilyenfajta Enterprise 2.0, azaz átalakítják-e a külső és belső kommunikációt ezek az alkalmazások, egyáltalán módosítják-e a vállalati ügymenetet?A web 2.0 legjelentősebb vállalati használói – nem meglepő módon – informatikai cégek (ilyesmit feszeget vikiNG is a hozzászólásában), az IBM-et és a Motorolát szokás emlegetni a zászlóshajók között. Utóbbinak már 2006-ban több mint 2700 blog oldala volt és 2000 WIKI site-ja (Levy, 2007). Emellett azonban egyre több olyan cég is lelkes web 2.0 alkalmazóvá vált/válik, akiket valószínűleg kevésbé tartanánk informatikai forradalmároknak (Procter & Gamble, Ford, GM stb.). Kérdés, hogy ez mennyiben divatjelenség, vagy mennyiben tekinthető hosszabban tartó tendenciának?Az első bloggoló hozzászólók még elsősorban a közösségi média (azon belül is a Facebook) előnyeire/hátrányaira hívták fel a figyelmet, de a kérdés valójában kicsit másról szólt. A tudásmenedzsment (TM) fontosságát a legtöbb cég, és bennük majdnem mindegyik alkalmazott elismeri, mégis, amikor a TM programokban való részvételre kerülne sor, a legtöbbször elég nagy passzivitással találkozunk a munkavállalók részéről. Sőt, egyes TM alkalmazásokat – talán időrabló voltuk, kényelmetlen használati környezetük stb. miatt – a vállalatokon belül kifejezett utálat leng körül; éppen ezért tekintenek sokan megváltóként a web 2.0-ás megoldásokra. Vagyis nem feltétlenül csak a költségcsökkentés, az időspórolás és a közösségépítés lehet a célja ezeknek az alkalmazásoknak – mint ahogy arra egyébként BLGMarti és dugi jól felhívják a figyelmet –, hanem hogy új életet leheljenek a sokszor kifulladni látszó TM programokba.Argó egyetemi példáját jó ötletnek tartom, és meglehet, érdemes lenne propagálni „magasabb” fórumokon is. Látnunk kell ugyanakkor, hogy az egyetemi kibővített telefonkönyv egy „hagyományos” TM megoldás, az interakció, a társas jelleg hiánya miatt kevésbé nevezném web 2.0-ás alkalmazásnak. Ha ennek nyomán ellenben (pl. TDK kapcsán) ifjú kutatói műhelyek, közösségek formálódnának, ahol az oktatók és diákok között intenzív párbeszéd alakulhatna ki, már valódi „webkettes” megoldásról beszélhetnénk (a kettőség egyébként jól illusztrálja az intranet felületek és a szervezeti web 2.0 közötti különbséget).Szántó Richárd