Milyen kiváló magyar termékeket ismer? Hogyan segítené elő, hogy ezek a magyar termékek nagyobb súlyt kapjanak a hazai piacon? Inspirálásként: https://www.youtube.com/watch?v=ZvIbhbE2CTo és http://tudatosvasarlo.hu/cikk/%E2%80%9Emagyar-termek%E2%80%9D-cimkek
Kedves Hallgatók!Nagyon jó hozzászólások érkeztek a témához. Azt hiszem nem véletlen, hogy már rögtön a kérdés értelmezésénél komoly problémák adódtak – azaz mit is értünk magyar termék alatt. Ha a tulajdonos magyar, vagy ha nálunk állítják elő? Ha utóbbi, akkor 100%-ban vagy milyen arány elégséges ahhoz, hogy magyarnak tekinthessük a terméket? Örvendetes volt olvasni a sok konkrét terméket is, amiket felsoroltak a hozzászólók. Volt ugyanakkor jónéhány olyan ötlet/kijelentés/vélemény, amik nem teljesen feleltek meg a lehetőségeknek, illetve néha kicsit elrugaszkodottak voltak a valóságtól. Alapvetően ezekre szeretnék visszacsatolni, és megvilágítani a másik oldalát is ezeknek a dolgoknak, amik néha elsikkadtak.Vegyük először az ár és a minőség kérdését. Volt, aki a tudatos vásárlókat hiányolta Magyarországról, akik nem foglalkoznak a termék hovavalóságával, hanem a termékek ára szerint döntenek. Volt megengedőbb vélemény is, aki ezt a fogyasztók szűk pénztárcájával magyarázta, és összekapcsolta a magasabb minőséget a magasabb árral. Megítélésem szerint az árat alapul vevő fogyasztó teljesen tudatosan dönt az olcsóbb termék mellett – figyelembe véve a magyar kereseti viszonyokat és a jelenlegi gazdasági helyzetet, ez nem meglepő. Miért fizetne +x%-ot ugyanazért a termékért hasonló minőségben? Mielőtt valaki ebben a magyar néplélek valami sajátosságát látná, megjegyezném, hogy más fejlett országban is hasonlóak a trendek. Rengeteg kutatást, cikket lehet pl. találni arról, hogy az amerikai hipermarketekben hogyan szorítják ki a nemzeti márkákat a hipermarketek saját márkás termékei, amik gyakorlatilag ugyanazt tudják, csak olcsóbban. Ez nem véletlen – rengeteg piacon a minőség nem ún. rendeléselnyerő kritérium (ez az ár lesz), hanem ún. képesítő kritérium. Ez azt jelenti, hogy minden terméknek, ami versenyezni szeretne egy adott piacon, el kell érnie egy bizonyos minőségi szintet (ezek lehetnek akár az EU előírások a mi példánkban). De onnantól kezdve a fogyasztónak alapvetően az ár számít. Ha a külföldivel azonos minőségű magyar termékek nem tudnak árban közel lenni a riválisokhoz, akkor hosszú távon sajnos nem lesznek versenyképesek. További érdekes adalék, hogy a magasabb ár sokszor egyáltalán nem jelent magasabb minőséget. Ezt a képzetet – miszerint a magasabb ár magasabb minőséget is jelent – nevezzük Veblen-hatásnak, és sok vállalat előszeretettel kihasználja a termékei magasabbra pozicionálásához. Pár hónapja a Figyelőben jelent meg egy nagyon jó összehasonlítás bizonyos kozmetikai cikkekről. Az eredmény: a legmagasabban pozicionált és így legdrágább termékcsalád volt a leggyengébb minőségű jó pár dimenzió mentén. Tudom ajánlani elolvasásra. J Másik példa (név nélkül): jó pár termék esetében a márkás és a „gazdaságos” (szupermarket saját márkája) termék esetén semmi különbség nincsen a termékek között minőségben (csak árban), mindkét fajtát ugyanaz a konkrét üzem gyártja, csak más címkét rak a csomagolásra. J És még lehetne sorolni.Egy helyen meg kell védenem a nem túlzottan kedvelt multi kiskerláncokat, amikor egy hozzászóló kötelezné őket, hogy időben fizessék ki a termelőket tisztességes áron. Ebben teljesen igaza van a hozzászólónak – csak azt felejti el, hogy a magyar CBA dettó ugyanezt csinálja a saját beszállítóival (talán két hete volt is egy cikk a HVG-ben pont erről). Másképp nem is lenne versenyképes. Ezt a helyzetet lehet szeretni vagy nem szeretni, de ez van, és egy magyar vállalat sem fogja másképp kezelni a beszállítóit egy ilyen iparágban csak a származása miatt.Még röviden szeretném érinteni a magyar termékek népszerűsítésének kérdését. Itt nagyon eltérő álláspontok rajzolódtak ki, egyik oldalon a markáns állami szerepvállalással, protekcionizmussal, másik oldalon pedig nem állami beavatkozással, hanem inkább szerveződésekkel, fejlesztéssel, beruházásokkal érveltek. Az előbbi megoldási javaslatokat nagyban korlátozzák az EU szabályok az állami támogatások tilalmával. Személy szerint úgy vélem, hogy hosszabb távon inkább az utóbbi megoldások a járhatóak – ha tartósan valamilyen módon állami segítséggel marad egy ágazat versenyképes, akkor az jellemzően az ágazat torzulásával jár, és a támogatott vállalatok versenyképessége látszólagos lesz.Matyusz Zsolt
