Érdekes megfigyelni, hogy a közgazdaságtanban, ellentétben más területekkel, olyan megfigyelések vannak levezetve és táblázatba rendezve, amelyekre nagyon könnyű ráeszmélni, hiszen a mindennapi gazdasági élet motívumait írják le. Akár még mondhatnánk is, hogy persze, ezt én is tudhattam volna, csak ugye megfelelő elméleti indokláshoz magas szintű gyakorlat és iskolázottság szükséges. Porter megfigyelése éppen ezért nagyszerű, mert egy régóta működő láthatatlan elvet tuszkol bele egy egyszerű mátrixba.
A Richter kinyilvánítottan a generikumok gyártását helyezi előtérbe, amely a költségdiktálásra törekszik, hiszen minél olcsóbb egy készítmény, annál hamarabb válhat referencia-készítménnyé, és annál hamarabb tehet szert nagyobb dobozeladási mennyiségekre. A gyógyszeriparban könnyebb költségdiktálónak lenni, mint innovatív differenciálónak, hiszen a K+F fejlsztés irdatlan pénzt nyel el, míg a generikumokhoz szükséges töredékkísérletezések gyorsabban és nagyobb hatékonysággal lehet új terméket a piacra dobni. A Richtert ezzel nem marasztalom el, hiszen köztudottan sokat fordít kutatásra, mitöbb kutatóbázist épít – ám a stratégiai fókusz egyelőre egyértelműen a költségdiktálás.
A Béres gyógyszergyár az már nagyban épít a differenciáltságra, ami nem feltétlenül a gyógyszer kiválóságának, hanem a márkává lett cégnévnek köszönhető, amelyet a rendszerváltás óta a renddszeres TV-reklámokkal és ügyesen közfogalommá tettek a marketingesek. A márkához természetesen minőség is párosul ettől függetlenül szerintem óriási előnyt kovácsol az eladások tekintetében a márka miatt a Béres. (Hasonló az Apple-hoz, márka + minőség = kultusz)
A differenciáló sikeres magyar vállalatok közé tartozik a tankönyv elején bemutatott Kürti Bt., amely egy olyan kor hajnalán, amikor adatmentéshez még senki sem értett ám igény kezdett kialakulni rá, magas szintű szolgálatokat tudott nyújtani, és a mai napig ezt a színvonalat fent tudja tartani. (Az eset hajaz arra, ahogy a Microsoft beindult. Bill Gates és társai már akkor rendelkeztek programozói tudással és számítógépes tapasztalattal a középiskoláknak köszönhetően, hogy amikor 1975-ben megjelentek a személyes számítógépre az igények, Gates információs monopolhelyzetben volt a felhasználói számítógépek tekintetében, és hatalmasat kaszált a differenciált termékével, amivel ugye szintén monopóliumra tett (tesz) szert. Hasonló módon a Java feltalálója Bill Joy illetve az Apple első embere Steve Jobs is ilyen korból fakadó lehetőséget meglovagolva futtatta fel a cégét. Érdekesség ezen felül az, hogy mind a Microsoft, mind a Sun Microsytems, mind az Apple Inc. igazgatói 2 éven belül születtek, mindegyikük 1954-55-ben, abban az időben, ami lehetővé tette számukre hogy huszonegy-két évesen pont ott legyenek, amikor indul a computer-forradalom. – forrás Malcolm Gladwell : Outliers – The story of success, Penguin 2009)
Az Graphisoft és az Unicum is hasonló differenciáló politikát folytat. Az előbbi az egyetlen iparágra fókuszált kivételes szoftvereivel van versenyelőnyben és nem bővíti piacát a minőségromlás lehetősége miatt. Az Unicum megteremtette a magyar ital MÁRKÁT, amely egy elegáns réteget céloz meg. Az Unicum differenciálja az italait, a megkülönböztetésre fókuszál, a többi kommersz italoktól, hiszen egészen másfajta embereknek szánja őket. Alkalmi italra épít. Az Unicum példája azóta más cégeket is inspirált, amelyek el is jutottak a márkaságig – pl. a Fütyülős Pálinka.
A Dreher Sörgyárak felfuttatásában nagyban közrejátszottak az akkori dualista állambeli lehetőségek. Az ország fejlődése magával húzta a Drehert, és kiugrási lehetőséget adott neki. A Dreher azóta a megkülönböztetésre fókuszáló sörgyártók közé tartozik, melynek termékei kicsit drágábbak, ám magasabb minőséget sugallnak.
Látható, hogy a porteri elvek vállalati profilonként váltakoznak, mindegyiknek van realitása, és mindegyiknek az alkalmazására van élő példa. Fontos a versenyelőnynek a módját meghatározni – de ezt a vállalatok is nyilván tudják.

Szerintem is érdekes megnézni, hogy négy alapvatő csoportja van a vállalatoknak, és ezekbe szinte kivétel nélkül besorolható az összes, azonban nyilván akadnak határesetek, akár egy cég két szolgáltatásán belül, ilyen lehet például egy olyan cég, amely professzionális termékeket és középkategóriásakat is forgalmaz (pl.:L'oreal).
De a magyar példáknál maradva az olajágazatba a MOL költségeket diktáló, hiszen itthon ő a legnagyobb forgalmazó, de viszonteladó is.
Differenciálóra talán tényleg az egyik leginkább sikeres a Kürt. Rt, amely mára jelentős tekintélyt vivott ki nem csak Magyarországon, hanem Európában, sőt az Amerikai piacra is vannak már betörési kísérleteik. Ők ma azért is ilyen sikeresek, mivel a piacon még mindig szinte egyedül, legalábbis nagyon kevesen vannak.
Költségekre fókuszálóra a legjobb példa talán a Lidl, amelynek csak az ármaximalizálás a célja, így még a profiljy is változik, alakul.
Megkülönböztetésre fókuszáló cég az egyik legrégebbi nagyon szép példa, mely a Pick Szeged a téliszalámival. Ez bár drágább, mint a hasonló szalámik, de mégis más, őrzi a hagyományokat. Ők ezt a reklámjaikban is megpróbálják kifejezésre juttatni.

Hozzászólásom elsődeleges oka az előző komment, miszerint a Lidl nagy árversenyt diktál, ugyanakkor úgy vélem, nem szabad megfeledkeznünk az Aldiról sem. Mai világunkban egyre nagyobb az ún. saját márkás termékeknek a trendje, vagyis az Aldi vagy a Lidl mivel ezeket maga állítja elő, viszonylag jó minőségű, ugyanakkor olcsóbb termékeket tud piacra dobni, ami egyértelműen mutatja, hogy a Lidl és az Aldi a diszkont áruházak között költségdiktáló.
A hipermarketek területén ugyanakkor az Auchan és a Tesco szinte állandó harcot vív a költségdiktáló szerepért, talán kimondhatjuk, hogy hol erre- hol arra dől a verseny közöttük.
A luxuscikkeket gyártók között pedig rengeteg differenciáló vállalatot találunk. Az autók között például egy Ferrarinak vagy egy Porchenak az elsődleges fegyvere az az egyediség, az az álatal kínált presztizs, ami miatt egy bizonyos réteg ezt választja.
Differenciáló termékek sorozatával találkozhatunk még a divatban is: Gucci, Dolce&Gabbana, Armani, szinte már kimondásuk után tudjuk, hogy ezeket a cikkeket nem azért veszi valaki, mert az ára a lényeg, sokkal inkább az az életérzés, amit ezek kínálnak.