Hogyan segítené elő, hogy a magyar termékek nagyobb súlyt kapjanak a
hazai piacon?
Kedves Hallgatók!Ezen a héten én reflektálok a határidőig beérkezett blogkommentekre, igyekezvén összegezni és kiemelni a legfontosabb pontokat.Nagyon jó hozzászólások érkeztek a témához. Nem véletlen, hogy legtöbben a mezőgazdaságra és a mezőgazdasági termékekre asszociáltak a kérdés kapcsán. gyetvate a Tisza cipővel behozott egy új nézőpontot, de azzal nem értek egyet, hogy az élelmiszeripar nem annyira releváns, ahogy azt utána több kommentelő is megjegyezte. A bejegyzések ilyen jellegű fókusza miatt maradnék én is a mezőgazdaságnál a továbbiakban. A kommentek során szépen kiderült sok probléma az ágazattal kapcsolatban. Ilyen a termelési szerkezet: a rendszerváltás során szétverték a korábbi tsz-eket, mint az előző rendszer „örökségét”, leépítették a mezőgazdasági állami vállalatokat. Hiányzik a tőke, nem megfelelő a technológia. Ez részben következik az elaprózott birtokszerkezetből is, hiszen nem lehet úgy hatékonyan termelni, ha minden törpeparcellára veszünk modern traktort – ahelyett, hogy kisebb gépparkkal sokkal nagyobb területet művelnének meg. Hiányzik a megfelelő összefogás is termelői oldalról, nem véletlen, hogy a kiskereskedelmi láncok ki tudják használni az erőfölényüket.Nagy vitát kavart a magyar élelmiszerek minősége, vajon létezik-e más kategória az olcsó vacakon és a jó minőségű, de nagyon drágán kívül? És vajon milyen marketingmegoldásokkal volna érdemes javítani a magyar termékek pozícióját, akár kormányzati szerepvállalás révén? Nem mennék bele a fogyasztói szükségletek boncolgatásába – az átlagember átlagminőségű termékre vágyik, a jómódúak biztosan hajlandók megfizetni a felárat a hazai termékért stb., ez túlmutat a blog keretein. Kiemelném viszont azokat a hozzászólásokat, miszerint a versenyképességet szükséges javítani. Többen rámutattak az ország kedvező földrajzi-éghajlati adottságaira, ennek fényében viszont komolyan elgondolkodtató, hogy a kontinens másik végéből származó áruk hogyan tudnak akár árban is pariban lenni vagy hogyan lehetnek bizonyos esetekben lényegesen olcsóbbak a hazai termékeknél. Itt nyilvánvalóan nem csak a magyar gazdaságok tulajdonságain múlik a dolog, vannak külső tényezők is, amiket kezelni kell: kiemelném itt z_kovacs, B_Vera és Senderos hozzászólását az EU szerepéről, ahol a mezőgazdasági és halászati politikák mintapéldái a bürokratikus agyonszabályozásnak, és a halászat esetében például a vizek és a halpopulációk hosszútávú tönkretételének. Arra azonban nem számíthatunk, hogy ezeken a területeken drámai változások következnének be, ezért először mindenképpen a saját házunk táján kell megtenni mindent, ami lehetséges.Szóba került még a géntechnológia szerepe. Személy szerint nem vagyok a GMO-k meghonosításának a híve, és ez egyelőre inkább jellemző az európai fogyasztókra, szemben mondjuk az amerikaiakkal. A különféle vizsgálatok eredményét sokszor elég nehéz mérvadónak tekinteni, mert valahogyan azt a felet szeretik támogatni, aki megrendelte a kutatást J (függetlenül attól, hogy ez a Monsanto vagy egy környezetvédő csoport). Ha nem így van, akkor elnézést a rosszul informáltságomért, de a napi és gazdasági sajtóból kb. ez az üzenet jön mostanság át. Az viszont tény, hogy van potenciál a területen, és Magyarország élen jár a dologban. A hazai termesztést azért nem érzem problémának, mert az EU-n kívül sok országban használnak génmódosított vetőmagokat, tehát vannak olyan piacok, ahol tudnánk alkalmazni és tesztelni a magyar kutatások eredményeit. Rövid távon azonban a jellemző európai fogyasztói hozzáállást alapul véve úgy vélem, hogy a magyar mezőgazdaságnak vannak fontosabb problémái is, mint a GMO-k azonnali bevezetésének kérdése.Matyusz Zsolt
