Mi a véleménye arról a tételről, hogy a gazdasági verseny alapelvei
a társadalom más szféráiban is általában kedvező hatással alkalmazhatók?
Támassza alá példával illetve példákkal is a véleményét!
Kedves Hallgatók!Ezen a héten én reflektálok a határidőig beérkezett blogkommentekre, igyekezvén összegezni és kiemelni a legfontosabb pontokat.Erre a kérdésre sajnos nem érkezett túl sok hozzászólás, de azok mind inspirálóak és tartalmasak voltak. Rögtön meg is említeném yilly véleményét, mely egyúttal zárszónak is kiváló lenne: „...a verseny nem alternatívája az elhivatottságnak, hanem kiegészítője, vagyis a piaci mechanizmusokra való átállással sem szabad túlzásba esni.” Az elhivatottság kérdése már rögtön az elején, Lucky Strike hozzászólásában felmerült, aki szerint bizonyos társadalmi területeken a gyakorlatban meghiúsulna a gazdasági verseny alapelveinek alkalmazása az etikai koordináció miatt, mert pl. sem az orvos, sem a tanár nem cselekedhet a gazdasági verseny alapelvei szerint, mert az sértené a hivatásukat. Úgy véli, hogy az etika az alapvető különbség a gazdaság és az attól különböző társadalmi szférák résztvevőinek kapcsolatai között, az utóbbiak az etika miatt emberközelibbek. Ez a vélemény a további két hozzászóló, z_kovacs és yilly részéről is remek hozzászólásokat eredményezett. Fontos, hogy felhívták a figyelmet arra, hogy a verseny fogalma mint olyan nem a gazdaság sajátja, hanem komoly gyökerei vannak pl. a biológia, etológia és a szociológia területén is. Visszaemlékezve biológiai tanulmányaimra, ott a verseny a gazdasági értelmezéssel összevetve kevésbé kedvezőbb érzéseket kelt az emberben, mert egy +/- jellegű kapcsolatként definiálják, vagyis az egyik fél nyeresége a másik fél vesztesége. Nem véletlen, hogy a Vállgazd könyvben megtalálható fogalom tartalmazza az „adott szabályok közt zajló tevékenység” kitételt is. Így teljesen egyetértek z_kovacs-csal abban, hogy a „homo oeconomicus képébe nem fér bele az egyén számára is időrabló és teljesítménycsökkentő totális verseny”. A tény, hogy a fejlett gazdaságokban komoly versenyszabályozás létezik (azaz a gazdasági szférán belül sem lehet teljesen szabadon engedni a versenyt), utal arra, hogy a gazdasági verseny alapelveit más szférákban is csak a megfelelő mértékig lehet hasznosan átültetni.Az etikai koordináció behozatala a vitába lényeges szempont volt. Úgy érzem azonban, hogy a hozzászólások néhol elmentek egymás mellett, mert nem volt letisztázva, milyen szinten beszélünk az etikáról, és ezek a szintek keveredtek. Visszautalva Lucky Strike-ra, szerinte sem az orvos, sem a tanár nem cselekedhet a gazdasági verseny alapelvei szerint, mert az sértené a hivatásukat. Ezzel nagyjából egyetértek, de magasabb szinten, pl. az intézményi háttér megteremtésénél mi zárja ki a versenymechanizmusok alkalmazását? Ahogyan arra z_kovacs jól rámutatott, az etikai koordináció a valóságban nem elsődleges, csak kiegészítő mechanizmus. Nagy emberalkotta rendszereknél az etikai koordináción alapuló megoldás valamiért sehogy sem akart sikerülni, jellemzően valamilyen erősen bürokratizált dolog sült ki belőle. A magyar egészségügy is jó példája a pazarló, bürokratikus, fenntarthatatlan rendszernek, ahol egyébként az etikai megfontolások fontos szerepet játszhatnak abban, hogy piaci megoldásokat hogyan vezessünk be a hatékonyság növelésére. Nem csak nálunk összetett ez a kérdés, máshol is nagy vitákat kavar (pl. Obama elképzelései az amerikai egészségügyi rendszer reformjára).Ugyanakkor maga az etika is sok problémát vet fel, hiszen milyen etikáról is beszélünk? Ebbe itt mélyebben nincs módom belemenni, de mindenki fel tudna sorolni számos példát, amikor valamilyen etikai elvre támaszkodva emberek egy csoportja nem bánt kesztyűs kézzel emberek egy másik csoportjával. z_kovacs jól rámutat erre az egyéni normák társadalmi szintre emelésénél, de szerintem itt átesik a ló túloldalára azzal, hogy ez hosszútávon totális kontrollhoz vezetne el. Minden társadalomban szükséges ugyanis egy etikai minimum, amit a többség elfogad, és amelynek a betartását kikényszeríti az intézményei által (pl. nem szabad embert ölni).Matyusz Zsolt