Kedves Hallgatók!

 

Ezen a héten én reflektálok a határidőig beérkezett blogkommentekre, igyekezvén összegezni és kiemelni a legfontosabb pontokat.

Erre a kérdésre idén, a korábbi évektől eltérően hasonló nagyságrendű vélemény érkezett, mint a másik kérdésre, ami örvendetes.  Összességében újból nagyon jók voltak a válaszok, és jól azonosítható fókuszpontok jelentek meg. A hozzászólók alaposan kiveséztek sok hasonlóságot és különbséget, ezeket nem szeretném egyenként megismételni. Helyette néhány fontosabb ponthoz szólnék hozzá.

Szabályozás és fair play: komoly vitákat kiváltó pont szokott ez lenni. J Idén némileg háttérbe szorult más szempontokhoz képest. Jók voltak a meglátások, miszerint szükséges valamilyen szabályozás (akár bíró, akár valamilyen sportági szervezet révén) a versenymechanizmus fenntartására és a nomrűk betartatására.

Profitszerzés és fogyasztói igény kielégítése: több helyen is felmerült ez a kérdés, és a hozzászólók jól rámutattak a sportversenyek esetén is a kettős értékteremtés fontosságára. Néha kérdés, hogy ki az „elsődleges” fogyasztó. A fenntartható profitabilitás mindkét területen fontos, és d0821 felvet egy érdekes kérdést a sportolói fizetések nem teljesítményarányos voltával kapcsolatban (a példa alapján a magyar focistákra következtetek J). Nyugat-Európában most már megkezdődtek a lépések a klubok pénzügyi egyensúlyának megteremtéséért, legalábbis a tervek megvannak, kérdés, pontosan mi lesz belőlük. Emellett azonban jó pár olyan sportág van, melyek az alacsonyabb nézői/fogyasztói bázisuk miatt nehezen vagy csak komoly szponzorációs segítség mellett képesek működni. edori94 némileg sarkosan azt a megállapítást teszi, hogy gazdasági versenyek esetén csak egy győztes és vesztesek vannak, illetve nem biztos, hogy a gazdaságban van második esély. Megítélésem szrint egy vállalkozás alapvetően nem egy rossz üzlet miatt megy tönkre, hanem ez szintén folyamat, ahol egy-egy rossz üzlet megfeleltethető egy-egy elveszített mérkőzésnek, és a javítás lehetősége itt is megvan. Kérdés, hogy kit tekintünk győztesnek? Mert egy versengő piacon lehet/van sok profitábilis cég, ezek miért ne lennének győztesnek tekinthetők? Az egy- győztes-elképzelés nekem inkább egy monopolista piacot sejtet.

Fizikai vs mentális tapasztalatok: a kor szerepét többen kiemelték, miszerint annak sokkal kevésbé van szerepe a gazdasági életben az idő előrehaladtával, míg a sportban ez egy komoly hátráltató tényező lesz. Teljesen egyetértek, hogy a legtöbb sportágban a fizikai oldal általában hangsúlyosabban/nyíltabban jelen van, mint a gazdasági munkákban, de azt se felejtsük el, hogy a technikai felkészültség (itt most a feladat, mozdulat végrehajtásának szakszerűségére gondolok) és a koncentrálás, mentális erőnlét egyaránt fontos. Ha nem vagy ott fejben egy sportversenyen, akkor az nagy baj. Ugyanígy, gazdasági szituációkban is sokszor fontos a jó erőnlét (pl. az állóképesség napi 10-12 órás vagy még hosszabb igénybevétel esetén, ami azért sok vállalatnál előfordulhat), azaz bőven van lehetőség fizikai tapasztalatokat szerezni itt is, és meg kell tanulni ezen helyzetek kezelésének a módját.

Történelmi párhuzamok: d0821 gondolkodott el azon, hogy vajon a sport vagy a gazdasági verseny volt-e előbb. Ezzel kapcsolatban néhány gondolat. Az igaz, hogy a kapitalista rendszerben a verseny újabb keletű, de nem szabad elfelejteni, hogy a gazdasági tevékenységek és kereskedelmi tevékenységek az őskorig visszakövethetők. Az ezekben résztvevő szereplők ugyanúgy versenyeztek egymással, mégha a keretek nem is voltak olyan szofisztikáltak, mint napjainkban. Ugyanakkor pl. már a babilóni törvénykezés (Hammurapi alatt) is foglalkozott ilyen jellegű dolgokkal. A sportversenyek szintén nagyon régre nyúlnak vissza (pl. az Iliászban is találunk versenyekről szóló leírást a görök harcosok között), nem véletlen, az emberek szeretnek versengeni egymással. J Nem hinném, hogy jelenleg meg tudnánk állapítani, melyik alakult ki ténylegesen előbb. Érdemes megemlíteni, hogy az ókori olimpiáknak és versenyeknek nagyon komoly anyagi vonzata is volt, hivatásos sportolókkal, akik a nyereményekből tartották el magukat! A modern olimpiai eszme szép, csak nem tükrözi az eredeti ókori állapotokat.

 

Matyusz Zsolt