Ez az egyik legszakmaibb terület, ahol a józan ésszel is el lehet boldogulni az alapokat illetően. A hitelszerződés részleteihez ugyanis érteni kell az ehhez kapcsolódó szakmai elemeket, ugyanakkor a hitelvállaláshoz elég a józan eszünkre hagyatkozni.

Egyértelmű, hogy elsőként a jövedelmünket kell megvizsgálni, majd azt, ebből mennyi marad a kötelező kiadások (számlák, szükségletek) után. Ezután érdemes megvizsgálni, mennyi megtakarításunk van, illetve ha nincs, akkor azt, hogy a keresetem hosszú távú lesz-e, azaz biztos-e a jövedelemforrásom.

A típust illetően nyilvánvalóan más az érdeke egy vállalatnak és más egy egyéni hitelfelvevőnek, ugyanakkor az összeggel kapcsolatosan azt kell tisztázni, mennyi évet vagyok hajlandó rászánni a törlesztésre, és hogy mire szükséges az adott hitelkeret.

Hajlamosak az emberek a hiteleknél túlzásokba esni, és azt biztos forrásnak tekinteni, továbbá a mentalitásuk megváltozik, amikor tudják, hogy számíthatnak egy olyan összegre, melyért nem kellett megdolgozniuk. Ez nagyon rossz úthoz vezet, és részben ebben, részben a tájékozatlanságban (vagy alulinformáltságban?) látom a sok devizahiteles problémáját.

Az előttem szólóhoz hasonló a véleményem, annyit fűznék hozzá, hogy szerintem a devizahitelesek alul informálása azért volt hatalmas probléma, mert nem számolhattak a deviza-árfolyamok változásából adódó törlesztő részletek megemelkedésével, aminek köszönhetően tulajdonképpen túlvállalták magukat. Mivel nem bírták fizetni a részleteket az ingatlant is sokan elveszítették, amire a hitelt felvették.

Személy szerint azt gondolom, hogy nem bízhatunk meg a hitelt nyújtó bankok szóbeli tájékoztatásában, sokan csak erre hagyatkoznak és el se olvassák a szerződéseket és a részletes tájékoztatót a hitel konstrukcióról.

Elsősorban én azt mérlegelném hitel felvételkor, hogy mennyire van szükségem arra, amire hitelt vennék fel, mert egyre többen vesznek hitelre háztartási eszközöket, luxus cikkeket, amikre nincs is szükségük, viszont a részleteket éppen hogy ki tudják fizetni az eddigi kiadásaikon felül. Ez azért probléma mert az emberek nagy része már úgy tekint a hitelre, mint ajándékra, és nem számolja ki, hogy tulajdonképpen mennyit is fizet majd összesen a kamatokkal együtt, azt nézi, hogy "csak havi 5000 lesz."

Mivel a lakáson kívül szerintem minden más nélkülözhető, amíg nem spórolja össze rá az illető a pénzt, ezért én csak lakáshitelt lennék hajlandó felvenni. Lehet, hogy rosszul döntöttem, de én diákhitelt sem vettem fel, inkább más támogatott szakot választottam. Sokan biztos nem értenek egyet velem, de én nem akarom úgy elkezdeni az életem, hogy máris tartozok.

Szerencsére soha,senkinek semmilyen hitele nem volt a családomban és ezt a hagyományt nem tervezem megtörni! Amit nem lehet azonnal kifizetni, az luxus kategóriát képez. Ilyen például az autó vásárlás. Rengeteg lízingelt gépjármű van az utcákon. Mindenki eggyel nagyobbat,gyorsabbat, szebbet szeretne, mint amire lehetősége van. feleslegesen! Egyedül a lakáscélú hitelnél látom értelmét annak, hogy ha valaki nem tudja egyből kifizetni, akkor albérleti díj helyett, inkább a hitele törlesztésére fizesse a havi díjat.
Szerencsére felismerte az állam a problémát, hogy a lakosság nagyon nagy része egyáltalán semmilyen pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezik, így elkezdte a fiatalok oktatását az iskolákban ismételten.
Ha egyszer hitel felvételre lenne mégis szükség, akkor egész biztosan, az aktuálisan legjobb ajánlatot választanám azok közül, amiket megkaphatok. Ezt tették a deviza hitelesek is, csak, mint ahogy már említettem, hogy Magyarországon semmilyen pénzügyi ismerete nincsen a lakosságnak, hiába hívhatták fel a figyelmüket az árfolyam veszélyekre, nem voltak tisztában vele, hogy ez a gyakorlatban mit is jelenthet.

Egyetértek az előttem hozzászólókkal, én magam sem vennék fel hitelt - már ha nem muszáj. Lakáshitel kivételt képez, hiszen azt elég nehezen spórolnám össze pár éven belül. Másik kivétel a DH2, mert a konstrukciója miatt jobban megéri, hogy az összespórolt pénzem berakjam a bankba és hagyjam kamatozni, minthogy egyből kifizessem az önköltséget - már ha erre épp lenne opcióm.

Egyébként Magyarországon az utóbbi évek kapcsán bizalmi válság alakult ki, ami pénzügyi tudatlansággal ötvöződik, s ez is megnehezíti a gazdaság beindulását.

Kifogásolhatatlan gondolatok, annyit tennék hozzá, hogy a hiteleket mindig jelentősen befolyásolják az árfolyammozgások. Az emberek nagy része ezeket nem igazán veszi figyelembe a hitelszerződés aláírásakor, pedig nagy jelentőséggel bíró tényezők (különösen 2008. óta). Sokan csak azt veszik észre, hogy egyre nagyobb a havi törlesztőrészlet, ami önmagában nem is lenne probléma, ha a bérek is hasonló tendenciát követnének.

Ugyanakkor én sem tartom helyesnek hitel felvételét luxus- vagy nélkülözhető cikkek megvásárlásához. Annál sokkal fontosabb egy adott létbiztonsági szint elérése és ennek a szinten tartása. A magam részétől így járnék el a hitelfelvétel esetében is: csak ha nincs más megoldás.

Véleményem szerint a hitelt, a hitelhez való folyamodást nem szabad ennyire ördögtől való dologként beállítani. A meggondolatlan hitelfelvevés sajnos ugyan sokakat taszított a tönk szélére, ugyanakkor hitel nélkül nincs fejlődés, nincs előrelépés, kockázatvállalás nélkül pedig nyereség sincs.

Devizahitelt én sem vennék föl (ennek okait azt hiszem fölösleges lenne ecsetelnem). Hitelfelvételkor utánanéznék az adott konstrukció részleteinek (THM, szerződésmódosítási lehetőségek..), hitelt leginkább lakásvásárlás miatt vennék föl, egyéb esetben, pl. befektetés esetén nagyon alaposan mérlegelném a lépés kockázatát a megtérülés valószínűségét. A jelzálogalapú hitelkonstrukciókat lehetőség szerint elkerülném, az véleményem szerint túlságosan nagy kockázatot jelent.

A gazdasági válság óta a olyan szinten volatilisek a valuták, amit már az átlag család erősen megérez egy-egy havi törlesztőrészletnél, így a hosszútávra felvett devizahitelek nagy terhet jelentenek. Az utóbbi időben látványosan vissza is esett a kereslet a devizahitelek iránt, sőt alapvetően a hitelek iránt. Az állam próbált már árfolyamstabilitással segíteni a bedőlt devizahiteleseknek, ami ideiglenesen talán megoldás lehet.
Én ma már erősen elgondolkoznék, ha hitelt szeretnék felvenni valami miatt, hogy devizában tegyem-e. A forinthitelnek ugyan magasabb a kamata általában, mégis biztosabb pont lehet, hiszen nem kell félni az árfolyamingadozástól.

Egyetértek azzal a hozzászólóval, aki a bizalmi válság és a pénzügyi informálatlanság kettősségére vezeti vissza a hitelek megítélését és a piac helyzetét. Úgy gondolom, hogy magánszemélyek esetében a felvett hitelek jelentős része nélkülözhető vagy helyettesíthető termékek és szolgáltatások finanszírozására irányul. Ha nagyon le akarnám egyszerűsíteni, lényegében olyan pénzt költenek el, amelynek nincsenek a birtokában. Ez elég rosszul hangzik. Természetesen előfordulhat, hogy megkerülhetetlen a hitel, mint eszköz, ebben az esetben azonban célszerű többször, figyelmesen átgondolni a konstrukciót és a saját lehetőségeinket. Adott esetben érdemes szakembertől tanácsot kérni. Az ország jelenlegi instabil gazdasági és bizalmi állapotában (amely természetesen a bankrendszerre is kihat) semmilyen formájában nem vennék fel hitelt.

Szerintem a fő probléma az, hogy az emberek nem tudják felmérni, hogy az adott jövedelmük mekkora részét képesek törlesztésre fordítani. Ehhez még hozzájön az is, hogy sokak nem tudják, mik a feltételek, itt félretájékoztatásról kevésbé van szó inkább arról, hogy nem tudják értelmezni a szerződés kifejezéseit, hogy ezek valójában mekkora költségeket jelentenek számukra. Sokan bizonytalan anyagi helyzetben is fordulnak hitelhez. Például ha havi jövedelmük nem fix, illetve ha nincs állandó munkahelyük. Számukra még több veszélyt jelent a hiteltörlesztés. A harmadik fő problémának a reklámokat tartom. Éjjel nappal az folyik a médiában, hogy bármi kell, forduljunk hitelhez. Mindenki számára ismerősek a következő sorok: ”Már csak egy kicsi hiányzik?” Az a baj, hogy erre a legtöbbek válasza a hitel, nem pedig, hogy akkor fogjuk vissza pár hónapra a kiadásainkat.
Nem arról beszélek, hogy a hitelfelvétel mindenképp rossz. Sőt néhány esetben igen is indokolt lehet. Például egy lakásnál, egy élet elkezdéséhez. Én például inkább egy pár 10 000 forintos hitelt fizetnék évekig, mint albérleti díjat. Vagy egyes esetekben a diákhitel is indokolt lehet.
A fő szempont szerintem, hogy mérlegeljünk, és felelősségteljesen döntsünk. Egy forint alapú hitel választásánál például nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy lehet, hogy nincs árfolyam különbözet, de a bank például évente új törlesztő részletet szabhat. A devizahitel veszélyeit pedig nem részletezném. Véleményem szerint, nagy hangsúly van a biztos jövedelmen, és a társon akire esetlegesén számíthatunk, ha kilátásaink nem igazolódnának.