Számomra mindkettő pozíció vonzó, kezdetben alkalmazottként (tapasztalatgyűjtés és tőkeszerzés céljából), utána pedig vállalkozóként próbálnám ki magam a munka világában.

Alkalmazottként kevesebb felelősség terhel, kapsz egy utasítást, amit pontosan végre kell hajtanod. Nincs akkora létbizonytalanság, van egy adott fizetés, amit - jobb esetben - havonta átutalnak. Tapasztalatlanságod kisebb eséllyel eredményez végzetes hibát, hiszen idősebb kollégáid még időben kisegíthetnek. A ranglétra alsóbb fokain helyezkedsz el, így lehetőséged van az előremenetelre.

Ellenben vállalkozóként nagyobb rizikót vállalsz, hiszen (részben) a saját tőkédet kockáztatod. A nyereség bizonytalan, s a tapasztalatlanság számos hibát szülhet. Azonban a kitörésre is nagyobb a lehetőség, egy 'világmegváltó' üzleti terv hatalmas összegeket is eredményezhet. Nagyobb a kockázat, de nagyobb a nyereség reménye is.

Én fontosnak tartom, hogy ha valamit csinál az ember, azt a tőle telhető legjobban próbálja véghez vinni. Ehhez azonban sok esetben jól jönnek az előzetes tapasztalatok. Ezeket a tapasztalatokat kezdetben könnyebb megszereznünk, mint alkalmazott.
Az alkalmazott dolga olyan szempontból könnyebb, hogy a munkaideje beosztott, ezáltal jobb esetben ebben az intervallumban a tényleges munkavégzés folyik. Sokan úgy vélekednek, hogy sokkal jobb dolog az, ha saját maguk osztják be az idejüket. Azonban ez nem minden embernél eredményez hatékonyságot. Vannak olyan dolgozók, akiknél igenis fontos, hogy irányítsák őket, hiszen ellenkező esetben kárba vész a munkára fordítható idő.
A másik fontos tényező a kockázatvállalás. Vállalkozóként nagyobb a felelősség, mint alkalmazottként, s ez teherként is jelentkezhet. Ha valaki nem alkalmas vezető szerepre, könnyen kicsúszhat a kezéből az irányítás, amely negatív kihatást eredményez. Sokszor ezzel nemcsak a saját, hanem más emberek állása is kockáztatva van.
A rátermettség és az elismertség is nagyon fontos szempont. Ahhoz, hogy egy vállalat jól működjön, olyan vezetőre van szükség, akinek szavára adnak az alkalmazottak.
Tény, hogy az alkalmazottak állása sok esetben veszélyben van. Nagyon sokat hallani arról, hogy milyen arányban megnőtt a munkanélküliség. Bár úgy gondolom, hogy megfelelő képesítéssel és tapasztalattal jó pozíciók pályázhatók meg alkalmazottként.
Mindenkinek tisztában kell lenni a képességeivel ez alapján eldönteni, hogy ő alkalmazotti vagy vállalkozói posztra pályázik. A realitás fontos ebben a kérdésben.
Véleményem szerint tehát alkalmazottként éri meg kezdeni, a későbbiekben pedig lehet gondolkodni a vállalkozói tevékenykedésben.

Nagyon röviden válaszolnám meg a kérdést: Jelen pillanatban, jelen szituációk között : alkalmazottként.
Pályakezdőként rendkívül nehéz lenne vállalkozást indítani, több tényezőből kifolyólag is, melyek közül most csak egyet emelnék ki, mégpedig az oktatást. Bár még csak elsős vagyok, s valószínűleg (vagy inkább remélhetőleg?) változni fog a véleményem az idők folyamán, de ha itt a lehetőség, hát kifejteném a véleményem, hogy miért gondolom azt, hogy az oktatásunk miatt IS rendkívül nehéz vállalkozóként indulni.
Eddigi tapasztalataim/információim alapján (és mint mondtam ez lehet változni fog) az egyetemek/főiskolák többségében alapvetően multikatona gyártás folyik. Tanulj bele ebbe vagy abba, legyen diplomád, regisztrálj egy álláskereső oldalra, küldd el X helyre az önéletrajzod, jó esetben felvesznek 1 helyre és bumm. Akit felvettek boldog, az iskola boldog, a cég boldog... akkor hol itt a hiba?
Valahol ott, hogy Magyarországon jelenleg óriási probléma a munkanélküliség, a foglalkoztatottsági arány az EU-ban (azt hiszem) a 2. legrosszabb. Nah már most: Nem lenne jobb, ha alapvetően olyan embereket képeznénk, akik a munkahely betöltés helyett a munkahely TEREMTÉST preferálják? ...
Még mielőtt azonban bárki "leszólna", tudom hogy a hazai kkv szektor a legtöbb esetben arról szól, hogy hónapról hónapra (rosszabb esetben) napról napra él a vállalat, tehát dolgozni valahol, mint alkalmazott, (egy nagyvállalatnál) megnyugtatóbb lehet. (és lehet, hogy kifizetődőbb is).
Továbbá, azt sem mondom, hogy a Corvinuson, vagy bárhol máshol, csak a vállalkozás indításra buzdítsák az embereket. Nem! Csak a szemléletben lehetne változtatni, néha teret engedni a tanulói kreativitásnak, önálló gondolatoknak, hogy legalább akiben csírájában is, de ott a vállalkozói hajlam, azt az embert a megfelelő tanárok (tehát a Corvinuson tanítók) a 2 irányból (kkv vagy multi) a megfelelő irányba tereljék.

Elnézést, ha kommentem nem feltétlenül szorosan illik a kérdéshez, de talán jogos a felvetésem, továbbá úgy gondolom, hogy az ezen való változtatás kritikus pontja lehet a jövő Magyarországának...

Véleményem szerint nézőpont kérdése, hogy ki melyiket véli izgalmasabbnak. Munkavállalóként kezdeni annak jó, aki nem elég kreatív ahhoz, hogy létrehozzon valami nagy dolgot, ami a jövőben is működő képes tud lenni. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ne legyen mondjuk együtt működő. Előfordulhat az is, hogy valaki nagyon kreatív, de nem vállalja sem a felelősségét, sem a kockázatát annak, amivel jár egy vállalkozás vezetése.
Szerintem fontos azonban, hogy egyesekben legyen annyi "akarat", hogy elindítson egy vállalkozást, még ha nem is biztos benne, hogy az megéri-e vagy sem. Az ilyen fiataloknak nem árt ha elhatározottak, kreatívak, hajlandóak felelősséget vállalni...
Mindent összevetve, hosszútávon jobban megéri egy saját vállalkozást elindítani, azonban tapasztalataim szerint legtöbbször kudarccal végződik. Munkavállalóként viszont magunknak tudhatunk egy fix jövedelmet, ami csak tőlünk (teljesítményünktől) függ, hogy kamatoztatjuk-e.

Én úgy gondolom, hogy az összes nehézséggel, és felelősséggel együtt még mindig megéri belekezdeni egy vállalkozásba. Szerintem ez is része annak, hogy valaki megvalósítja önmagát. Ahogyan a cikkben is írták: az "énmárka" kitalálása, és megvalósítása kell hozzá, ami ha valakinek sikerül, az egy nagyszerű dolog.

Ehhez persze szükséges a saját tőke, amivel nagyon kevesen rendelkeznek miután kikerültek az iskolapadból. Ez az egyik kezdeti nehézség, ezt valahogy elő kell teremteni.
A másik az, hogy még nincs meg a megfelelő tapasztalat.
Ami viszont szuper dolog fiatalon, hogy van bátorság próbálkozni, megvan még a kreativitás.

Ha a saját helyzetemre gondolok, ha kikerülök az egyetemről, és akármilyen módon tőkéhez jutok, nem lakást, autót vennék rajta, hanem beindítanám a saját vállalkozásomat. Fiatalként még megtehetem, hogy kipróbálom magamat, és kockáztatok, nem úgy mint később, amikor már gyerekeim vannak.
Szerintem ez az érv szól a vállalkozói pályakezdés mellett, hogy fiatalként még inkább ki lehet heverni egy kudarcot is.

Mind az alkalmazotti létnek, mind a vállalkozói létnek megvan a maga előnye, illetve hátránya. Én mások kárán rájöttem, hogy nem leszek vállalkozó. A mai Magyarországon elég nehéz vállalkozónak lenni, arról nem is beszélve, hogy vállalkozónak szerintem "születni kell". Ahhoz, hogy valaki azzá váljon, karizma, fellépés és mindenek felett kockázatvállaló hajlam és erős idegrendszer szükséges.
Én a magam részéről inkább alkalmazott szeretnék lenni.

Szerintem emberfüggő a dolog. Van aki nagyon jó vállalkozó és erre a posztra született (a nevében is benne van: vállalkozó szellem), azonban van olyan is, aki bármennyire is jó képzettséggel,tudással rendelkezik nem tudna vezető szerepet betölteni.
A vezető pozíció betöltésének és a beosztott munkakörben dolgozóknak egyaránt vannak előnyei és hátrányai. A beosztottaknak kevesebb jövedelmük van és igencsak függnek a főnöküktől. Bármikor elveszíthetik állásukat. A vállalkozóknak azonban nincsenek ilyen problémáik. Saját időbeosztást készíthetnek, úgy osztják be az idejüket ahogyan számukra a legideálisabb. Valamint többet is keresnek, mint a beosztottak, az is lehet, hogy kevesebb munkával. A vállalkozásnak is vannak azonban hátrányai. A vállalkozókra sokkal nagyobb felelősség hárul, hiszen az alkalmazottaik és a saját vállalatuk sorsa is tőlük függ. Egy vállalkozás elindításához ráadásul igen nagy tőkére van szükség, amely nem is biztos, hogy olyan hamar megtérül, ha a magyarországi viszonylatokat tekintjük.
Egy azonban biztos: minden vállalkozónak végig kell járnia a ranglétra különböző fokozatait, hogy valóban tudja, milyen is alkalmazottnak lenni, egy adott munkakörben dolgozni. Szerintem enélkül nem lehet senki sikeres vállalkozó.

Erre a kérdésre szintén nincs egyszerű és egyértelmű válasz. Mindennek megvan a maga előnye és hátránya. Nézzük is meg őket sorban..:

Alkalmazottként alapvető pozitívum az indulás könnyedsége. A meghirdetett munkakörben dolgozik az ember, pontos utasításokat követve, sok esetben csapatban, így könnyebb az indulás, beilleszkedés a munka világába. Ugyancsak emellett szól, hogy a munkavállaló felépíthet egy hierarchia rendszert magában (akárcsak a Maslow piramis), aminek a segítségével mindig újabb célokat tűzhet ki maga elé karrierje szempontjából. Hiszen ugye a legtöbb vállalat lehetőséget ad kibontakozni és folyamatos, precíz, kitartó munkával szintet lépni, ami motiválólag hat az emberre.

Ugyanakkor negatívum a főnök. Ki tudja? Lehet, hogy szimpatikus, jól kijön a munkavállalóival, de lehet, hogy egy rémálom minden nap. Meg hát, ki akar évekig úgy dolgozni, hogy megmondják neki minden egyes lépését, értékelik, felügyelik stb. Aki vezetői ambíciókkal rendelkezik az semmiképp. Így a közgazdasági szférában tanulok egy része egy idő után a saját vállalkozás indítását részesítheti előnyben.

A másik oldalon pedig ott az említett egyéni vállalkozó. Pozitívumok: saját döntéshozatal, teljesen átlátható tevékenységek(hisz a vállalkozás saját irányítás alatt folyik), szabadságérzet, vezetői szerep.

Negatívumként sok mindent nem tudnék említeni, ami szerintem a legalapvetőbb, az a nehéz indulás lehet, instabil lehet jövedelem szempontjából, hiszen csak rajtunk áll, hogy van-e munka másnap és meddig marad talpon a cég..egyáltalán be tud-e törni a piacra..?!
Hosszú távon viszont kifizetődő lehet, még ha tőkeigényes is, és hitel is szükségeltetik.
Meggondolást igényel.

P. Fanni-val egyetértek, szerintem is emberfüggő a dolog, de úgy gondolom, hogy nem csak vállalkozóra és alkalmazottra különíthetők el az emberek. Aki kevés gyakorlattal rendelkezik a munka világában, az irányításban (példának okáért a friss diplomások :) ), azoknak hasznos lehet bizonyos idő eltöltése nagyobb vállalatoknál. Itt megtapasztalhatják, beletanulhatnak abba, hogy hogyan is megy egy vállalat, mire kell figyelni, időbeosztás, stb. Ezzel a tapasztalattal indítva egy saját vállalkozást már nem egyből a mély vízben találják magukat. Vannak persze akik nem viselik jól az alkalmazotti létet, főleg a saját ötletek kisebb szerepe miatt (bár egyre több vállalatnál ösztönzik a dolgozókat a kreatív problémamegoldásra). Nekik talán ideálisabb egyből egy saját cég alapítása, ahol kiélhetik "alkotókészségüket". Természetesen azokat sem szabad elfelejteni, akik jobb szeretnek alkalmazottként biztos és kiszámíthatóbb feladatokat ellátni.

Általánosságban mégis azt gondolom, hogy megéri egy saját vállalkozás indítása, különösen az alkatrészgyártás területén. A nagy cégek folyamatosan keresik és előszeretettel adnak le rendeléseket a kisebb, műanyag és fém forgácsolására, marására szakosodott cégeknek, akár országhatáron túli vállalatoknak is. Ennek nehézsége a nagy kezdőtőke igény (CNC gépek, esztergapadok, műhely, stb.), de ha beindul a business, akkor "urasan" meg lehet belőle élni.

Nekem volt szerencsém részt venni a fenti linkben említett "Vállalkozóvá válás napján". Természetesen most nem kívánom részletezni Gerendai vagy Palásti úr szavait, sokkal inkább arról írnék, hogy számomra mennyire erősítette meg azt a véleményemet, hogy vállalkozóként sokkal vonzóbb a munka világa.

Tény, hogy sokkal kevésbé biztos a talaj (vagy az Atlanti-óceán... aki érti, érti), sokkal nagyobbak és szerteágazóbbak a kihívások, valamint nagyobb a rizikó, mint ha az ember beállna a munkavállalók sorába. De annál jobb pillanatot elképzelni se tudnék, amikor az ember vállalkozóként előadást tart a jövő generációjának, és (lehetőleg) bármiféle nagyképűség nélkül, elért életútján keresztül ad tanácsokat. Legalább is ha nem pénzbeli vagy munkabeli előnyökről beszélünk, amelyeket a fenti hozzászólók már kifejtettek előttem, akkor ez mindenféleképpen említésre méltó.

Azonban nem érdekes csak a sikertörténetekből kiindulni. Biztos vannak olyan emberek, akik bármiféle munkatapasztalat nélkül sikeresen megragadták a Chikán által készített Demján-interjúban megemlített pár másodpercet, ami által ott tartanak, ahol. De ez nem mindennapos. És itt jelennek meg a munkavállalóként tapasztalt előnyök: ad egy képet arról, hogy tulajdonképpen milyen az adott szektor világa. Ezután pedig már csak egy jól kalkulált lépés, és sokkal könnyebb így nekikezdeni egy önálló vállalkozásba.

Összegezve: a vállalkozói világ sokkal izgalmasabb és vonzóbb, de csak magabiztosan érdemes belevágni. És akkor jöhet a Palásti által szerdán megemlített három lépés: "Elemzés, tervezés, kasszírozás."

Mind a kettőnek meg van a maga előnye és hátránya, saját véleményem szerint érdemesebb alkalmazottként dolgozni, mint pályakezdő, a biztos jövedelem és a tapasztalat szerzés miatt még akkor is ha ez nem olyan rugalmas mint vállalkozóként dolgozni (8 órás munka idő, adott munkakörülmények). Ami ellene szól a kezdő vállalkozásoknak, hogy nagy százalékban becsődölnek, ez következhet a tapasztalat, tudás vagy tőke hiányából. Vállalkozást akkor éri meg alapítani, hogyha a fent említett dolgokkal az ember rendelkezik. Viszont több előnye is van vállalkozóként dolgozni mint alkalmazottként, nincsen főnők, saját munka beosztást csinálhatunk, és mi választjuk meg az üzlettársainkat, beosztottjainkat is. Ennek ellenére jóval nagyobb felelősséggel, kockázattal jár és körülményes előkészületet igényel. Ezért míg a vállalkozásunk nem áll stabil lábakon érdemes dolgozni mint alkalmazott, hogy minden eshetőségre felkészüljön az ember. Az alkalmazottkénti munka mellett szól a kapcsolat építés és az komolyabb pozícióba való jutás lehetősége, ez sokat segíthet ha később vállalkozásba akarunk kezdni.

@valumeister:
Az oktatás szerintem ugyan úgy (vagy legalábbis nagyon hasonlóan) viszonyul az alkalmazotti és a vállalkozói léthez, mint az alkalmazotti a vállalkozóihoz, azaz ugyan azért lesz valaki alkalmazott mielőtt önálló vállalkozást indítana, mint amiért egyetemen tanul mielőtt dolgozni kezdene (azt leszámítva hogy egy vállalkozás indításának nem formális feltétele, hogy valaki előbb alkalmazottként dolgozzon).

Az egyik legfontosabb, hogy mind a kettő megismerteti az embert egy szemléletmóddal, hozzáállással, átad valamilyen (alap)ismereteket és egy feltételrendszer szerint értékeli hogy ezeknek ki mennyire felel meg, majd az értékelés után jutalmaz/büntet, motivál, jó esetben pedig változtat valamin ha sükséges.

Önmagában ez, vagyis egy szervezet működésének a megismerése is jelenthet előnyt:

-Nekem sem tetszik sok minden az egyetemmel kapcsolatban, de nem tudnám, hogy min kéne (szerintem legalábbis) változtatni, ha nem járnék ide. És talán azt is megtanulom hogy hogyan kell alkalmazkodni, jobb esetben érvényesülni egy rosszul működő személytelen környezetben . (Gondolom ez az ami miatt rengeteg munkához alapfeltétel a diploma, ha valaki kikerül az egyetemről akkor könnyen fog alkalmazkodni egy új környezethet és nem valószinű hogy túl sok dologra fog panaszkodni az új munkahelyén :) )

-Ha indítanék egy vállalkozást nagyon nehéz lenne kitalálni, hogy mi jelentene tényleges versenyelőnyt, mit kéne máshogy csinálni mint a versenytársak, anélkül hogy legalább az egyiknek láttam volna belülről is a működését.

A hátrányok is hasonlóak:

-Egy vállalat nyilván nem arra fogja képezni a dolgozóit, hogy képesek legyenek később a versenytársaivá válni, így alkalmazottként nehéz megszerezni az ehhez szükséges tudást. (Ezért van értelme az olyan főiskoláknak/egyetemeknek amik vállalkozókat és menedzsereket képeznek, és ezért lehet vonzó rögtön vállalkozóként kezdeni.)

-Az egyetem pedig attól tűnhet „multikatona”-gyárnak, mert olyan mint egy rosszul működő személytelen nagyvállalat: nem érdekli a hallgatók célja, nem nyújt elég segítséget a cél konkretizálásában, és abban hogy ezt konkrétan hogyan lehetne elérni (önmagában szerintem nem elég megteremteni és felhívni a figyelmet a lehetőségekre). Az egyetem egyszerűen csak ad egy ütemtervet, amin ha végigmegy valaki akkor kap egy diplomát.

Hiába gyárt egy egyetem „multikatonákat” nem feltétlenül válik azzá az ember ha elvégzi. Mint ahogy abból hogy valaki alkalmazottként dolgozik nem következik egyértelműen hogy egyszer alkalmas lesz saját vállalkozás indítására.

/A Corvinus szerintem megadja a lehetőséget arra, hogy ne „multikatonaként” végezzék a hallgatók.. Amiatt viszont szerintem is jogosan lehet kritizálni, hogy nem nyújt elég segítséget a célok és az elérésükhöz szükséges teendők meghatározásában.( Ezzel együtt sem gondolom (remélem), hogy az egyetem szándékosan „multikatonákat” gyártana.)/

Tehát az alkalmazotti lét és az egyetem is inkább egy lehetőség (valamilyen feltételekkel/követelményekkel együtt) arra hogy a dolgozó/hallgató elérje a saját céljait. Ezzel a lehetőséggel pedig nem fog tudni élni az akinek nincsenek nagyon határozott céljai.

Az eredeti kérdés első felére azt tudom válaszolni, hogy nekem sokkal vonzóbbnak tűnik vállalkozóként dolgozni, még akkor is ha ez sokkal nagyobb kockázattal, felelősséggel, több sztresszel jár és sokkal több mindenhez kell alkalmazkodni.
A legvonzóbb az egészben pedig az, hogy a saját magam által meghatározott célokért dolgozhatnék, és az hogy ezt elérem-e elsősorban tőlem függne (de mielőtt ebbe belekezdenék szinte biztos, hogy valahol megpróbálnék alkalmazottként megfelelő tapasztalatot szerezni).