Szerintem a jövő szempontjából nagyon fontos az egyetemi évek alatti aktív tevékenység. A tanulás fontos és hasznos, szemléletet ad át, de a potenciál kapcsolatok és tapasztalatok tekintetében is más irányba mutat. Egyetem mellett több tevékenység is végezhető, amik tapasztalatom szerint akár hasznosabbak is lehetnek- Chikán Tanár úrral nem egyetértve -, mint a tanulás.

Ilyen például a különböző szervezetek munkájába való bekapcsolódás. Ezek lehetnek egyetemiek vagy külsős civil szervezetek, a lényeg, hogy olyan dologgal foglalkozzunk és olyan emberekkel legyünk, amit szeretünk és akiktől tanulhatunk. Nem beszélve a szervezet működtetéséről, feladatok kreatív megoldásáról.

De lehet például az egyetemi oktatásba is besegíteni. Persze szerencse is kell, hogy az ember ne csak dolgozatok százait javítgassa demonstrátorként, hanem például szemináriumokat tartson (erre az alap info órák esetében jó lehetőség van, ajánlom mindenkinek). Ennek keretében jó lehetőség van a tanárokkal is elmélyíteni a viszonyt, és később akár komolyabb feladatokat kapni.

Említhető még a munka, mint lehetőség. Szerintem nem erre kell a legnagyobb fókuszt tenni, mivel alapvetően korlátozott egy gyakornok mozgástere, de tapasztalatnak és a CV-be mindenképpen jó, ráadásul pénzt is lehet keresni (pl. Telekom minden félévben hirdet meg helyeket, gyakornoki juttatásokhoz képest szerintem jó pénzért).

Illetve amire a magyar társadalomban kevesen gondolnak, az a vállalkozás. Persze ahhoz kell tőke, meg macerás az egész, de még csak egy kukoricás mozgóbódé nyitása is a strandon felbecsülhetetlen eredmény, és szerintem nagyon kifizetődő (nem feltétlen az elvégzett munka és a profit arányában:)).

Hirtelen ezek a tevékenységek jutnak eszembe, és úgy gondolom, hogy ezek mixelése, a mindegyikbe való belekóstolás (akár egy időben többe is) fél vagy egy év erejéig nagyon fontos. Legalábbis biztosan többszörösen megéri, mint a veszteség egy hármas és egy ötös átlag között.

Igen, az előadáson elhangzott, hogy egyetemi éveinket a tanulmányainkra kellene összpontosítani - azonban bármily szép gondolat is, állítólag a munkaadókhoz ez már nem igazán jutott el.

Természetesen kell egy diploma, s minél jobb eredménnyel éri el az ember, annál szebb - mellé pedig dukál néhány egyéb papiros is. Ilyen lehet egy kiegészítő OKJ-s vagy egyéb képzés, de a _legfontosabb_ a nyelvvizsga. Manapság az angol alapkövetelmény, ezen felül érdemes egy-két nyelvet tudni - aktívan, tehát egy-egy külföldön töltött szemeszter vagy nyári munka szintén vonzóvá teheti a jelentkezőt.

A tanulmányi versenyek szintén jó ajánlólevelek lehetnek, kiugrási lehetőséget tartogathatnak a Hallgató számára. Itt lehetőség van továbblépni demonstrátorként, s besegíteni az adott intézet munkájába, ami rengeteg tapasztalati forrással kecsegtet.

Az egyetem nyújtotta lehetőségeknél maradva, érdemes valamelyik diákszervezet vagy esetleg a CHM, illetve más egyéb szervezet munkájába bekapcsolódni, annak szerves része lenni.

Végül a munkatapasztalat sem hátrány, gyakornokként kiváltképpen nem - de szerintem a nyaranta végzett munkák is jó fényben tüntetik fel a jelentkezőt, s persze a hasznára is van. Egy csomó tapasztalatot jelent az is.

Úgy vélem, hogy a hazai elhelyezkedést érdemes elsősorban szem előtt tartani. Ha kiemelkedő teljesítményt érünk el az országon belül, számos egyéb ablak megnyílik előttünk.

Én ezek mentén igyekszek csinosítani az önéletrajzomat. :)

Sok hallgató nem azért kezd el dolgozni egyetemi évei alatt, hogy kapós munkavállalóvá váljon, hanem hogy fedezni tudja költségeit. Ebben a tekintetben nem is biztos, hogy a tanulmányaival egybevágó területen kap állást. Ha szakmai gyakorlatként nem is, de tapasztalatként mindenképp megéri, s nem utolsó sorban az önéletrajzunkban is jól mutathat.
Nézeteim szerint nem az egyetemi évek a legalkalmasabbak arra, hogy nagy karriert építsünk ki, hanem az majd ráér a diploma megszerzése után. Viszont, ha adódnak jó lehetőségeink azokat nem éri meg elszalasztani. A tanulás és a munka egyensúlya is egy elérhető állapot, a kettő nem zárja ki egymást.
Kezdetben én a hazai lehetőségeket keresem, de idővel szeretnék külföldi tapasztalattal is gazdagodni. A későbbiekben pedig remélhetőleg kialakul, hogy melyik lenne a jobb választás.

Úgy gondolom, hogy a mai magyar munkavállalók piaca jelentősen telített , ennek elsődleges oka a munkalehetőségek szűkössége, amely részben a 2008-as gazdasági válság és az elhibázott oktatáspolitika következménye. Példának okáért, az országban összesen harminckilenc felsőoktatási intézmény indít gazdasági képzéseket, melyek végzettjeinek minőségbeli szórását csak a munkáltatók érezhetik meg igazán. Így a vállalatok HR osztályának kialakult egyfajta preferencialistája, hogy mely intézmények végzettjeit látják szívesen. Személyes tapasztalatom, hogy a 2011-es HVG Állásbörzén egy állásjelentkezésen az alábbi feltétel állt: közgazdász diploma (kivéve: Gábor Dénes Főiskola, Zsigmond Király Főiskola). Az egyetem évei során azok válhatnak kapóssá, akik egy adott cég által szervezett versenyeken kiemelkedő eredményt érnek el (pl: Ernst & Young). Véleményem szerint a intézmény kiválasztása és a nyelvtudás megszerzése előfeltétel, amely a későbbi gyakorlati tapasztalatot eredményezheti. Ugyanis a legnagyobb cégek ezen intézmények hallgatói közül fogják kiválasztani a gyakornokokat, majd munkavállalókat.

Szerintem, az egyetemi évek alatt fontos a jó kapcsolatteremtés. Nap, mint nap bele lehet futni a hirdetőtáblákba, hogy csatlakozz ehhez, ahhoz, amahhoz...
Ha jó kapcsolatokat építünk ki, elképzelhető, hogy a mostani diáktársaink lesznek a munkatársaink, főnökeink, vagy alkalmazottaink. Így tisztában lehetünk azzal, hogy mivel állunk szemben. Természetesen elengedhetetlen az elméleti tudás és a gyakorlat kombinációja is, hiszen megfelelő hozzáértés nélkül nem lehet boldogulni az életben. Friss diplomásként nehéz tapasztalatot szerezni. Manapság a munkáltatók a tapasztalattal rendelkező fiatalokat keresi, nem pedig a nagy szaktudásúakat. Számomra a kettő egy jó munkaerő tekintetében szétválaszthatatlan.
Az utóbbi években sokan mentek külföldre tanulni, majd dolgozni. Sokak szerint külföldön jobban megfizetik a szaktudást. Ezzel az állítással én egyetértek, bár nem hiszem, hogy én valaha is külföldön szeretnék dolgozni. Ha minden szakképzett itt hagyja az országot, sosem fog helyre állni a rend és azt itt élők helyzete csak még rosszabb lesz.

Az hogy hazai, vagy külföldi elhelyezkedési lehetőségeket vizsgálunk-e, szerintem teljesen szubjektív. Ez attól függ szerintem, hogy kinek mi számít: az, hogy külföldön jobban megfizetik, jobb körülmények között élhet, vagy az, hogy itthon van.

Amit a cikkben olvastam a külföldi munkavállalók rossz tapasztalatairól, szerintem nagyon gyakran megtörténik. Többen is mesélték már nekem, hogy a kiutazás után kiderült, hogy alacsonyabb bért kapnak, ha egyáltalán megkapják, nem azt a munkát kell elvégezniük, amire felvették őket. Ezekből én azt szűröm le, hogyha nem vár kint valakit ismeretség, vagy biztos állás, akkor nem éri meg külföldön dolgozni, vagy nagyon elővigyázatosnak kell lenni.

Én úgy gondolom, hogy a gyakorlati tapasztalatra, és a tanulmányokra is koncentrálni kell.
Végignézve egy állásportálon, egy vezetői pozícióhoz szükséges a diploma is, és jobb helyeken a tapasztalat is elvárás. Ezt lehet úgy is teljesíteni, hogy az egyetemi évek alatt munkatapasztalatokat szerzünk. Viszont a cégek által elvárt minimum 1-2 éves tapasztalat szerintem csak az egyetem után szerezhető meg egy alacsonyabb pozíció betöltésével. Ugyanakkor azt gondolom, hogy miután a munkavállaló megkap egy állást, lényegében úgyis ott fog beletanulni abba amit csinálnia kell a cégnél.

Értékes munkavállalóvá úgy válhatunk szerintem, ha az önéletrajzba nem csak a szakma szerepel, hanem több nyelv ismerete és szakmai gyakorlat is. Ezen kívül nagyon jól mutat még az, ha valaki feltüntet versenyeredményt, vagy részt vett diákcserén. Például egy tengerentúli diákcsere azt az üzenetet közvetítheti a munkáltató számára, hogy az egyetemi évek hasznosan teltek, és hogy a pályakezdő megállta a helyét idegen környezetben is, nyelveket beszél, és ismer más kultúrákat is. Egy versenyeredmény pedig kiemeli a munkakeresőt a többiek közül, hiszen ő valamiben különösen jó.

Azt gondolom, hogy kapós munkavállalóvá akkor válunk, ha valami pluszt tudunk nyújtani. Ez alatt a plusz alatt általánosan egy szélesebb látókört, már megszerzett munkatapasztalatot, és egyéb elsajátított ismereteket értek, amelyekkel mi munkavállalók rendelkezünk, és persze amelyeknek a munkáltató hasznát tudja venni, hisz csak ekkor lesz értékes a plusz tudásunk, és ettől leszünk mi kapósabbak a munkaerőpiacon.

Mihalovits Ervin is említette hozzászólásában az egyetem melletti tevékenységek végzését, és az én véleményem szerint is fontos, hogy a különböző diák/civil szervezeteken, illetve a munkahelyi kapcsolatteremtésen és közös munkán keresztül egy - az egyetemi elméleti oktatástól különböző - reálisabb szemléletmódot is kialakítsunk. Ezért értékelendő, hogy a Corvinus egyetemen rengeteg lehetőségünk nyílik információkat szerezni az aktuális gazdasági eseményekről színvonalas előadások keretében, neves előadóktól. Mindemellett sok-sok diákszervezet is képviselteti magát, és ha csatlakozunk ezekhez, akkor igazán jó lehetőség adódik arra, hogy kommunikációs és kreativitási készségünket fejlesszük.

Nem elfelejtendő a külföldi tapasztalatszerzés sem, ami nyelvtanulási szempontból is fontos. Akár úgy is dönthetünk a kint tartózkodás folyamán, hogy itt szeretnénk élni és dolgozni is a jövőben is.

Összefoglalva, véleményem és tapasztalatom szerint akkor leszünk "kapós" munkavállalók, ha plusz ismeretekkel, nyelvtudással, és munkatapasztalattal rendelkezünk, mindemellett kommunikatívak, kooperatívak és megbízható személyiségek vagyunk. Egyrészt a tandíj miatti felelősségtudat, másrészt pedig a munkaerőpiaci verseny miatt, mindenki törekszik egyre többet és többet nyújtani, és bár egyre több információt kell ennek érdekében elsajátítanunk, muszáj beszállni a versenybe, különben - némileg önsanyargatóan - elmondhatjuk magunkról, hogy diplomás munkanélküliek vagyunk.

Szerintem nagyon fontos, hogy az Egyetem mellett végezzünk valamilyen munkát. Eleinte inkább a diákszövetkezeteknél, nem szakmai jellegű munkát kellene választani, utána pedig vagy az utolsó évben, vagy a mesterszak alatt lehetne szakmait, hogy legyen tapasztalatunk.
Egy cég sokkal inkább felvesz egy olyan dolgozót, aki már dolgozott az adott vállalatnál - főleg szakmai területen. Ezért fontos szerintem, hogy minél több lehetőséget ragadjunk meg, és dolgozzunk, ha csak egy napot is, már az is jó.
Az pedig, hogy külföldön, vagy belföldön az már egyéni döntés. Az iskola elvégzése után akár külföldre is mehetünk és ott is dolgozhatunk, vagy ha időközben ERASMUS-sal kint voltunk és ott tudtunk dolgozni esetleg, akkor ott is várhatnak minket.

A tanulás valóban nagyon fontos, de sajnos egyre több helyen már szóba sem jöhet olyan munkavállaló, akinek nincs szakmai tapasztalata. Így sajnos csak tanulással nem érhetnénk el semmit. Fontos, hogy ha kapós munkavállalók akarunk lenni, akkor mindenképp igyekezzünk a szakmánkban munkát találni, de ha ott nem is sikerül, akkor sem árt, ha van munkatapasztalatunk. Mert bizony kiesnénk a rostán, ha egyáltalán nem lenne tapasztalat a hátunk mögött. És ahogy már előttem is írták, a nyelv is elengedhetetlenül fontos. Angolul már mindenkinek tudnia kell, emellett szerintem németet, franciát, esetleg oroszt éri meg tanulni. Legalábbis ezek azok a nyelvek, amelyek nem egy álláshirdetésnél felbukkannak.

A kérdés részben relatív, hiszen mindenki számára mást jelent az érték a munkaerőpiacon, csakúgy, mint a mindennapi életben.
A legalapvetőbb mégis, a tanulmányaink alatt felhalmozott tudás, amiről bizonyos időközönként számot adunk, amit számokban kifejezve tovább viszünk, így informálva a leendő munkaadó(ink)at kompetenciáinkról, tudásunk mélységéről.
E mellé társul az oktatási intézmény neve is, ami esetenként presztizs név, esetenként már-már márkanév. Nem véletlen, hogy sokan a nagy múlttal rendelkező Corvinus diplomáját a többi között is előnyben részesítik.
A lényeg mégsem ezekben rejtőzik..legalábbis szerintem. Az állásra való pályázás alkalmával nem a mérhető intelligencia a legfontosabb. Inkább az ember azon kommunikációs készségei, amivel el tudja adni azt a tudást amivel rendelkezik. Az ember személyisége legalább a felét kiteszi annak az erénynek/hiányosságnak, amivel rendelkezik.

A tanulmányok illetve a gyakorlat közötti választásban pedig egyértelműen az lenne a válaszom, - amivel egyben Chikán Attila tanár urat is idézem - hogy az ember igenis tanuljon az egyetemi évek alatt, éljen közösségi életet, esetenként bulizza ki magát, majd a megfelelő tudás elérése után kezdjen bele a szakterületén a munkavégzésbe.
Persze ehhez türelmes, megértő munkaadókra lenne szükség, aminek hiányában vagyunk a mai felgyorsult világban. Senki nem akar gyakornokokkal foglalkozni, kivéve amíg csak minimális költséget jelent a vállalatnak és éppen kapóra jön a kisegítés. Ezen kéne változtatni szerintem, hogy a diák ne kapkodjon a munkák után már 1 évesként, hanem megérje kivárni.

Az elhelyezkedés helyéről csak annyit, hogy mindenki találja meg a számára ideális környezetet, legyen az itthon vagy külföldön. Persze a megszerzett nyelvtudást jobb külföldön is, esetenként anyanyelvi környezetben hasznosítani, jobb fizetés és "világjárás" szempontjából, de ha itthon adatik jó lehetőség, az sem elutasítandó. :)

Részben egyetértek Chikán tanár úr véleményével, miszerint a hallgatóknak az egyetemen tanulniuk kellene. Egyetemünk a tudás elsajátítása mellett rengeteg lehetőséget kínál. Meg kell alapoznunk ebben a pár évben azt a biztos tudást, amit majd a későbbiekben fel fogunk használni, és 100%-osan a tananyag elsajátításába fektetni az energiát. Ki kell használnunk minden lehetőséget, amivel még vonzóbbá tehetjük magunkat később a munkaerőpiacon. Érdemes részt venni tanulmányi versenyeken, belépni szakkollégiumba, illetve egyes diákszervezetekbe. Azt elismerem, hogy konkrét munkatapasztalatot nem nyerünk ezek során, de „kicsiben lejátszva” megtanulunk csapatban dolgozni, ismeretségeket alakítunk ki és gyakoroljuk a legkülönbözőbb helyzetek megoldását.
Jövendőbeli szakmánkból kifolyólag el kell fogadnunk a tényt, hogy a gazdaság minden egyes pillanatban változik. Ezért, hogy megfontolt és racionális döntéseket legyünk képesek meghozni szükséges a biztos szakmai alap, hogy azt majd megfelelően tudjuk alkalmazni. A gyakorlati tapasztalatok megszerzése kérdéses abból a szempontból, hogy jelen képzettséggel milyen állást tölthetünk be. Megfontolandó, hogy az a feladat, melyet gyakornokként végzünk a vállalatnál egészen biztosan hasznosabb lesz-e a jövőnk szempontjából, mintha azt az időt pl. nyelvtanulásra fordítanánk. Kérdéses az is, hogy a munkáltató mekkora teret ad egy fiatal gyakornoknak munkája során. Nem tartom viszont rossz ötletnek, hogyha nyáron megpróbálunk pár hétre gyakornoki posztot betölteni, így az nem megy a tanulás rovására és tapasztalatokat is szerzünk a való életben.
Bár a jövőmet Magyarországon képzelem el, elismerem, hogy szükség van nálunk fejlettebb országok gazdaságát megfigyelnünk esetleg gyakorlatban is. Ha adott a lehetőség, érdemes kihasználni , hogy 1-2 éven át külföldön munkálkodjunk. Szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen amit az egyetemen tanulunk az nem csak Magyarországra érvényes, így tudásunkat tudjuk kamatoztatni más országokban is, a külföldön megszerzett tapasztalatokat és folyamatokat pedig hazánkban is.

A jó diploma és az idegen nyelvek elsajátítása feltétlenül fontos a jó állás megszerzéséhez. Hazánkba nincsen akkora eltérés az egyetemek között, mint külföldön. Ha például az Egyesült Államokat vesszük, egy Columbia és egy kis főiskola között hatalmas különbségek vannak. Az egyetem évei alatt érdemes diákszervezetbe lépni és nyáron dolgozni valamit a szakmával kapcsolatosan, ezek nagyban segíthetik a későbbi elhelyezkedést. Külföldben akkor érdemes gondolkozni, ha külföldi munka-erő piacon hiány van az elvégzett szakmán belül hozzáteszem az sem árt, ha a nyelvet beszéli az ember vagy vannak kapcsolatai a külföldi országban. A munkaerő-piac telítettségétől függ az, hogy mennyire kell "különlegesnek" lenni mint pályakezdő. Informatikusként az ember manapság akárhol elhelyezkedhet viszont jogászként hazánkban sokkal nehezebb ez a feladat. Ilyen esetben törekedni kell arra, hogy minél jobb eredménnyel végezze el az egyetemet és minél több szakmai gyakorlatot szerezzen még a diplomája előtt. A külföldi munkaszerzést megkönnyítheti olyan programok mint, például az Erasmus vagy a CEMS.

Véleményem szerint az egyetemi évek alatt végzett munkavállalás hasznos lehet abból a szempontból, hogy segít a fiataloknak megtapasztalni, hogy milyen is dolgozni, felelősségteljesebbé tesz és bizonyos mértékben önállóbbak is lesznek a diákok. Természetesen minden hallgatónak jól jön egy kis plusz pénz, hiszen az egyetemi élet nem olcsó mulatság. Azonban a hátrányairól is szót lehet ejteni, melyek pl.: a tanulás háttérbe szorul a munkavégzés miatt, ahogy a videóból is láthattuk, nem minden esetben veszélytelenek a diákmunkák, hiszen előfordulhat, hogy nem kapják meg a pénzüket vagy nem megfelelő munkakörülmények között kell dolgozniuk. Úgy gondolom, a diploma megszerzése után, amikor állást keresnek a fiatalok, a munkaadók szívesebben alkalmaznak olyan személyeket, akiknek van tapasztalatuk a munka terén, tudják mit jelent az a szó, hogy dolgozni.

Kétségtelenül az egyetemi éveink alapozzák meg a jövőnket és minden lehetőség után kapnunk kell, hogy azt később kamatoztatni tudjuk. Sajnos lassan már a diploma is csak egy alapkövetelmény lesz, amit nem tartok jónak, hiszen a középiskolához hasonlóan csak futószalagos képzés alakul ki, amelyből nehéz a kiszakadás. Ezért is fontos minden lehetőséget megfogni, amivel úgy gondoljuk, hogy fejlődhetünk és értékesebbek leszünk társainknál a munkaerőpiacon.
A tanulmányok fontosak, de szerintem csak a szakmai gyakorlat segít olyan tudásanyagot szerezni, ami felkészít bennünket a piacon való helytállásra. Sokan már az egyetemi éveik alatt bekerülnek a munka világába, hogy tudják fedezni a tanulmányaikat, de mellette csak másodlagos, hogy az elvégzendő munka a tanulmányihoz igazodjon. Tehát sokan már ekkor elkerülnek a saját „szakmájuktól”.
A külföldi munkalehetőségeket tekintve, egyre többen gondolkoznak a külföldi munkavállaláson, mert sajnos elég rossz körülményekben van most az ország és az átlag fiatalok kezdő fizetéssel nem tudnak előre tervezni, éppen hogy megélnek a keresetükből. Ezért is csábít egyre több embert a külföldre utazás, de ez sem mindig olyan fényes amilyennek gondolják. Azt kell mondanom, hogy szerintem az itthoni munkalehetőségeket kell elsőnek feltérképezni, valódi tapasztalatokat szerezni a szakmánkban és csak ezután kellene szerencsét próbálni külföldön. Sajnos a romló helyzet miatt a kint dolgozók jelentős része nem jön vissza, mert nem látja a kiutat ebből a gazdasági helyzetből. Ha pedig mi, mint kezdő munkavállalók szeretnénk itthon maradni és egyben jó körülményeket teremteni magunknak akkor elengedhetetlen, hogy minden kínálkozó lehetőséggel éljünk az egyetemi éveink alatt, így például a meghirdetett előadásokon részt kellene venni, hiszen neves előadók nézeteit ismerhetjük meg és fontos, hogy minél több nyelvet elsajátítsunk. Szerintem ezekkel sikerül erős és keresett munkaerővé válnunk az egyetemi éveink után.