Azzal a gátlástalan küzdelemmel, ami az adatok megszerzéséért folyik, nap mint nap találkozunk. Az adat - most én ezt személyes adatokra szűkítem le - értékes információ, a piacon hasznot lehet vele realizálni, ha sok van belőle. Kényszerítésből vagy óvatlanságból a legtöbb ember megadja a telefonszámát, címeit, életkorát, betegségét stb., s utána ezt már nem tudja visszavonni. Tehát én az adatbányászat etikai problémájának gyökerét ott látom, ahogyan az adatokat összegyűjtik, felhalmozzák. Egy vásárlásnál, szerződésnél, mint egy mellékes sor szerepel ott a kérdés, így az emberek könnyelműen kitölthetik. Ezt persze nem lenne kötelező megtenniük, de mégis etikátlannak tartom, hogy - sokszor teljesen indokolatlanul - ez az igény egyáltalán felmerül.

Az igazi etikai probléma az adatok felhasználása, azaz adás-vétele. Ezt követően zúdulnak a kéretlen levelek, sms-ek, e-mail-ek, telefonhívások, tehát az adatokból valakik haszonhoz jutnak. Pedig az adatok nem kellene, hogy felhasználhatóak legyenek az adatok tulajdonosának engedélye nélkül, illetve csak úgy kellene, hogy felhasználhatóak legyenek, ahogyan a hozzájárulás ezt lehetővé teszi. Ez arra is vonatkozik, aki az adatokat hivatalosan birtokolja, például a hatóságokra vagy a munkáltatókra. Magyarországon létezik adatvédelmi törvény (2012. januártól) és felállították az adatvédelmi hatóságot is, bizonyos szervezeteknek kötelezően adatvédelmi szabályzatot kell készíteniük és az adattárolás, -felhasználást bejelentési kötelezettség terheli. Mindezeknek a megsértése nem csak etikai, hanem jogi kérdés.