Szerintem két lehetőség van arra, hogy valaki kitűnjön a többi közül: Az első esetben aktívan részt kell venni az egyetemi életben, jó, ha tagja vagy egy szakkollégiumnak, részt veszel versenyeken, jelentkezel esetleg demonstrátornak és jó eredményeket érsz el a tanulásban. A másik pedig hogy tapasztalatokat szerzel különböző cégeknél. A legtovább az fog jutni, aki ezt a kettőt megfelelően vegyíti, és nem csak az egyiket csinálja.
A tanulmányok elvégzése után szerintem érdemesebb először külföldön dolgozni, hogy nyelvet, tapasztalatokat gyűjtsünk, megismerjük a külföldi mentalitást, majd egy-két év múlva hazajönni. Így könnyebben munkát találhatunk és itthon tudjuk kamatoztatni a kint szerzett tudást.

Alapvetően úgy gondolom, az a fontos, hogy nyitott legyen az ember mindenre.
A gyakorlati tudás a leglényegesebb, hiszen azt fogjuk használni majd az életünk során, mégis a gyakorlati tudást meg kell, hogy alapozzuk az elmélet elsajátításával. Hozzáteszem, aki már az elméletet sem tanulja meg, valószínűleg a gyakorlatban sem lesz olyan szorgalmas és törekvő, olyan jó munkavállaló, mint aki ezt megteszi. Ennek az ellenkezője is igaz lehet: van olyan, aki csak a könyvet magolja be, de hasznosítani már nem tudja. Mind a kettő ugyanolyan fontos.
A tanulmányok alapvetően fontosak, hiszen azért járunk egyetemre, de ki kell használni az egyetem ajánlotta többi lehetőséget is: pl. szakkolégiumok, diákszervezetek, versenyek, kapcsolatok építése - ez utóbbi manapság talán a legfontosabb tényező (sajnos vagy nem sajnos). A vállalati tapasztalatszerzés ugyanolyan fontos, némi fáziskéséssel, mikor már meg van a tudás. Az egyetemi évek alatt is lehet gyakorlatot szerezni bizonyos cégeknél, ha az ember érez erre kapacitást, emellett előnyös dolog az egyetem elvégzése után külföldre menni, mint az első hozzászóló írta, hiszen önállóságot tanul az ember, tökéletesíti a nyelvtudását, életre szóló tapasztalatokat szerez. Ez a hazai munkavállalásnál is hatalmas előny.

Az előttem szólók már megragadták a lényeget, de azt mindenképpen hozzá szeretném tenni, hogy a munkakeresésnél a szakmai tapasztalat nagyságrendekkel többet jelent, mint a szakkoli.

A szakkollégium nagyszerű dolog, olyan ismeretekre tehet szert az ember, amire az egyetemi oktatásban nem. De a vállalatok sokkal többet adnak a tényleges, gyakorlatban megszerzett tapasztalatra, viszont a jelentős kapcsolati tőkéről sem szabad elfeledkezni, amit egy szakkollégium vagy diákszervezet nyújthat.

(Szándékosan nem vettem bele azokat a diákszervezeteket, melyek tulajdonképpen szakmai munkával (nem oktatással) járnak, ezeket nagyjából egyenértékűnek tartom a "hagyományos" szakmai gyakorlattal.)

Teljesen egyetértek az előttem szólókkal, szerintem is fontos mind az elméleti, mind a gyakorlati tudás. Nyilvánvaló, hogy először az elméletet kell elsajátítani és csak azután vághatunk bele a 'gyakorlatozásba'.

Szerintem egyébként azért járunk egyetemre, hogy a megfelelő szintű oktatást megkaphassuk, így kezdetben nagyobb hangsúlyt fektetnék a tanulmányokra. Aztán majd a későbbi években tervezem a szükséges szakmai gyakorlatot elvégezni. Ennek lehet egy lehetősége a nyári- vagy diákmunka: azonban véleményem szerint igen ritka az az eset amikor egy egyetemista a leendő szakmájában tud diákmunkát végezni.

A használható nyelvtudás fontosságát nem szükséges hangsúlyoznom. Véleményem szerint ez az alapja a sikeres munkavállalásnak külföldön mindenképpen, de itthon is nagy súllyal esik a latba. A diploma utáni külföldi munkavállalás valóban egyfajta tapasztalatszerzésnek lehet jó, vagy akár egy ugródeszkának. Vagy megragadni a külföldi lehetőségek között, vagy hazajönni és itthon a élni az életet. A külföldi léthez szerintem nagy adag elhatározás, vagy elhivatottság is kell.

Egyetértek az előttem szólóval én is úgy gondolom,hogy a szakmai gyakorlatot jobban értékelik a munkaadók.
A szakkollégiumok úgy gondolom nagyon jó lehetőséget adnak kapcsolat építésre,új emberekkel való együttműködésre; és valljuk be erre is nagy szükségünk lehet a jövőben. Lehetséges,hogy a további pályánkat nagyban befolyásolják a régi ismerősök, barátok, csoporttársak...
Viszont ezeket a szakkollégiumokat nem minden cég ismeri, ezáltal nem értékelik úgy ezt a fajta pluszt mint ahogy mi szeretnénk. Ezzel szemben a gyakorlati tudást minden cég fontosnak,értékesnek tartja. Napjainkban a legtöbb álláshirdetésben a legelső mondat: ,,szakmai gyakorlattal rendelkező.... " -> ez pedig nyomós ok lehet számunkra,hogy erre fektessük a hangsúlyt.
Ha viszont ez már megvan de mi ki szeretnénk tűnni mindenképp valami úgymond ritka tudással,tapasztalattal vagy valami érdekességgel kell rendelkezzünk. Erre a legjobb a külföldi tapasztalatszerzés,a nyelvtudás, a sokszínűség.
A lehető legkönnyebben viszont ezeket csak az egyetemen megfelelően megszerzett tudásunkkal tudjuk elérni. Az egyetemi évek alatt viszont kiváló lehetőséget nyújtanak a nyári szünetben szezonálisan végezhető diákmunkák,gyakornoki állások.
Ezért én úgy gondolom,hogy a legelső feladat az egyetem lehető legjobban való elvégzése,az elméleti tudás elsajátítása és utána a külföldön megszerzett tapasztalat.

Sziasztok!

Egyetértek az előttem szólókkal. Összetett folyamat során válhat egy egyetemista sikeres munkavállalóvá. Az egyetemen a tanulmányokra fordított erőfeszítések, a diákszervezetekben szerezett tapasztalatok, a használható nyelvtudás, a szakkollégiumokban szerzett extra tudás, és a közösségi programok során épített kapcsolatok mind-mind szerepet játszanak a sikeres elhelyezkedésben.

Úgy gondolom, hogy a tanulmányokra mindenképpen kell koncentrálni, hiszen a későbbiekben az egyetemen megszerzett tudást fogjuk hasznosítani. Emellett egy egészséges egyensúlyt kell teremteni a szakmai gyakorlat megszerzésére és a tanulmányokra szánt idő között, hiszen bár az elméleti tudás is elengedhetetlen, a gyakorlati tapasztalatok döntő fontosságúak egy-egy állás megszerzésében.

A szakmai folyóiratok, és publikációk ismeretét, az aktualitások nyomon követését is kiemelkedően fontosnak tartom - amely többek között a széles látókör kialakításához is hozzájárul.

A szakmai nyelv elsajátítása is elengedhetetlen, amely akár egy-egy külföldi munkatapasztalat, vagy külföldi tanulmányút, külföldi szakmai gyakorlat során érhető el. Én a külföldi tanulmányutakat, külföldi szakmai gyakorlatot preferálom, például az Erasmus program keretein belül. A külföldön való tartózkodás során a nyelvtanulás mellett sok tapasztalatot gyűjthet a diák, nyitottabbá válik a világra, önállóbb lesz, problémamegoldó készsége fejlődik, miközben a tanulmányait sem hagyja abba. Ezzel biztosan előnyben indul a munkakeresésben.

Mindezek mellett szerintem a sikeres pályakezdő az egyetemi évek alatt egy területen mélyedjen el, specializálódjon, váljon szakértővé egy olyan területen, amely érdekli őt. Bizonyára meggyőző lesz a munkáltató számára egy szakmailag felkészült, széles látókörű, lelkes fiatal.

Hali!

Az előttem szólóhoz csak annyit, hogy nem baj ha valaki elmélyül abban a témában ami érdekli, de nem biztos, hogy pályakezdőként megengedheti magának, hogy ott is helyezkedjen el. Minél jobban specializálódunk, annál nehezebb munkát találni.

Egyetértek a többiekkel abban, hogy ahhoz, hogy értékes munkaerő váljon belőlünk mind az elméleti, mind a gyakorlati tudás nagyon fontos. Az is igaz, hogy a gyakorlati tudást elméletivel kell megalapoznunk, viszont úgy gondolom, hogy ha már megvannak az alapok, akkor fektessünk egy kicsivel nagyobb hangsúlyt a gyakorlatra, mert valószínűbb, hogy az életben a gyakorlatban megszerzett tudás kamatoztathatóbb. Gondoljunk csak arra, hogy itt az egyetemen tanulunk olyan tantárgyakat, amik csak elméleti síkon léteznek. Pl. a mikro, mert ahhoz hogy alkalmazhassuk a megtanult összefüggéseket, feltételezzük például, hogy minden egyén racionálisan dönt. Ami valljuk be a valóságban merész kijelentés lenne.

A külfüldre utazás lényegét már megírták előttem. Mindenképpen jó ötletnek tartom, hogy minimum 1-2 évet tanuljunk vagy dolgozzunk külföldön, mert tényleg szélesedik a látókörünk és fontos a nyelv tanulás is. De talán ugyanolyan lényeges, hogy jól néz ki az önéletrajzunkban :D

Továbbá, ha esetleg külföldön dolgozunk egy cégnél, utána pedig visszajövünk M.o.-ra és elhelyezkedünk valami hasonló munkakörű cégnél, nagyban segíthetünk a cég fejlesztésésében, például azzal hogy elmondjuk az ott látottakat, hogy hogyan állnak hozzá egy-egy problémához, és esetleg mi hogyan tudnánk ennél effektívebbek lenni.

Összességében egyet kell hogy értsek az előttem szólókkal. Természetesen itt is fontos, hogy nem lehet kategorikusan az egyik vagy a másik oldal mellett letennünk a voksunkat. A sok tanulás, a sok tapasztalat és a kapcsolatok megfelelő vegyítése a legfontosabb, mint ahogy erről már korábban szó volt. Azonban szerintem ez utóbbinak jóval nagyobb súlya van, mint az az emberek gondolják, elfogadják. A mai világban a protekciónak erős pejoratív jelentése van. Szerintem ennek is mint a legtöbb dolognak megvan a maga pozitív oldala. Ha a protekciót az előnyben részesített oldaláról nézzük, akkor ezt egy jó tulajdonságnak is el lehet könyvelni. "Tudta, hogy milyen problémával kihez kell fordulni". A vállalatok kedvelik az olyan alkalmazottakat, akik gyorsan és hatékonyan dolgoznak. Ennek a kreativitás és a talpraesettség egy nagy húzóereje. Szerintem a megfelelő kapcsolati tőke rendkívül fontos, és szerencsénkre a Corvinus Egyetem szintén nagy hangsúlyt fektet erre, a már korábban többször is emlegetett diákszervezetek révén.

Sziasztok!

Válaszolva vállgazd fan hozzászólására, szerintem a specializálódás előnyös. Ha valaki megtalálja azt, ami érdeki, amit szeret, és azt profi szinten űzi, az szerintem nem válhat a hátrányára. Természetesen nem arra gondoltam, hogy csak egy dologhoz kell érteni, és minden mást ki kell zárni, hanem e kiválasztott terület mellett nem szabad elhatárolódni más lehetőségektől sem, széles látókörűnek kell maradni.

Egyébként eszembe jutott még egy tényező, amely fontos lehet egy pályakezdőnek. A manapság divatos ’personal brand’ kiépítése már az egyetemi évek alatt nagy előnyt jelenthet a munkakeresésnél.

Sziasztok!

Szerintem az egyetemi tanulmányok során nagyon fontos, hogy az ember nyitott, és aktív legyen. Vegyen részt az egyetem életében, ha valami pluszt is végzünk a tanulás mellett, az felértékelheti tanulmányainkat. Gondolok itt most például diákmunkára, de szerencsére egyetemünkön rengetek diákszervezet is működik, a bőség zavarában már dönteni is nehezen tud az ember. Ezek már csak azért is pozitívak, mert egyfajta gyakorlati ismerethez, tapasztalathoz juttatják az embert. Például ha valamelyik diákszervezetnek tagja voltunk, és ezt látják a CV-ben egy állásinterjún, sokkal inkább ez fogja felkelteni az érdeklődésüket, mint az, hogy mit tanultunk. Persze, hogy eladjuk magunkat fontos, hogy az egyetemi tanulmányok is rendben legyenek, hiszen az elméleti ismereteket visszük át a gyakorlatba, nem fordítva. Illetve véleményem szerint nagyon fontos, különösen GM-en, hogy olvasottak legyünk. Olvassunk szakfolyóiratokat, így képben lehetünk a körülöttünk történő eseményekről. Egy állásinterjún ezen is sok múlhat.
Egy-egy szakmai gyakorlat esetén is a gyakorlati ismereteket tudjuk használni, fejleszteni. A szakmai gyakorlat szerintem is többet nyom a lantba a jó tanulmányi eredménynél versenyképesség terén, hiszen az utóbbi csak annyit jelent, hogy jó memóriája van valakinek, de az elméletet nem mindenki tudja átvinni a gyakorlatba. Ebben is segíthet egy-egy diákszervezet, ahol sokféle ismeretet gyűjthetünk. Nagyon fontos a kapcsolatépítés is.
A külföldi munkavállalás nagyon érdekes téma. Megvannak az előnyei és hátrányai is. Például személy szerint eltérő lehet, ki mennyire tud alkalmazkodni az új környezethez, nehéz már kapcsolatokat építeni, elhagyni a családot, barátokat, ismerősöket. A másik oldal viszont magasabb fizetéssel, jobb életkörülményekkel kecsegtethet. Szerintem, már csak nyelvtanulás és tapasztalat szerzés céljából is, érdemes külföldön munkát vállalni. Azonban itt nagyon körültekintőnek kell lenni, hogy megbízható vállalatnál vállaljunk munkát. Megvannak ennek az opciónak a csatornái.

mint tudjuk, az emberi tudás fontossága egyre csak növekszik. ennek a tudásnak a megszerzése két részből áll, melyből az első az egyetemi évek alatt megszerzett elméleti tudás. ez hasznos, s bizonyára jó alapot nyújt a továbbiakra. azonban szerintem ennél sokkal lényegesebb az "élesben" történő tapasztalat szerzés. egyes munkahelyeken külön betanítási procedúrákon is át kell esni, erre azért van szükség, mert az egyetemi évek alatt megszerzett tudás jó, de a gyakorlatban alkalmazni teljesen más.
természetesen a jó tanulmányi eredmény, vagy éppen a szakkollégiumi tagság jó ajánlólevél, de önmagában semmit sem ér, ha nem társul hozzá megfelelő problémamegoldó készség és gyakorlati tudás.
olykor bizony előfordul, hogy az egyetemet végzett, friss diplomás munkavállaló kevésbé illeszkedik a vállalat elképzeléseibe, mint egy alacsonyabb végzettséggel rendelkező egyén, akinek már van pár éves szakmai tapasztalata

a külföldi vagy hazai munkavállalás témája igen sokrétű. szerintem minden embernek más az elképzelése erről. én személy szerint a külföldi munkavállalást preferálom. Magyarországon történő elhelyezkedéshez kapcsolatok kellenek, külföldön viszont ennél sokkal többre értékelik a valódi tudást

Természetesen fontos az alapvető elméleti ÉS gyakorlati tudás megszerzése, hiszen emiatt járunk iskolába. Ennek ellenére a mindenből ötöst szerző tanuló nem szerez automatikusan jó állást, nem biztos a sikere. Szerintem az embernek minden irányban nyitottnak kell lennie, felfogható minden új tudás megszerzése egyfajta látókörbővítésként. Hasznosnak találom ha a saját egyetemén kívül is sokfelé kapcsolatokat teremt, így sokkal nagyobb ismeretségi körre tehet szert. Ez egy jó útja a megfelelő állás megtalálásának, ahol persze eleinte alázat szükséges, csak lassan lehet feljutni a ranglétrán.
Az egyetem melletti (legalább tanítási szünetben) dolgozásból szerezhető tapasztalatoknál talán csak a külföldi gyakorlatot tartom nagyobbra. Nem is feltétlenül az ott rendelkezésre álló modernebb környezet vagy jobb egyetem miatt, inkább azért, mert egy ilyen "kaland" során a diákok belső tulajdonságai indulnak gyors fejlődésnek, önállóságtól kezdve függetlenségen át megtanulják az összes módját annak, hogyan álljanak ki magukért akár egy teljesen idegen környezetben. A későbbiekben munkavállalás során (akár már az állásinterjúnál) előnnyel indulhatnak, magabiztosabban léphetnek fel.

Úgy gondolom, hogy aki középiskola után rögtön egyetemre megy, és a tanulás mellett nincs más elfoglaltsága, ami azért hátráltatná a tanulásban, annak mindenféleképpen részt kell vennie az egyetemi életben. Nyelve(ke)t kell tanulni, és ha van lehetősége legalább egy félévre kimenni külföldre. Fontos az is, hogy az egyetemi évek alatt tényleg el kell sajátítani az ott megszerezhető tudást. Viszont szerintem a mai világban az is fontos, hogy melyik egyetemen szerezte meg az illető a diplomáját.

Én élsportoló vagyok, ezért sajnos nincs időm arra, hogy az egyetemi életben részt vegyek. Minden időmet be kell osztanom, hogy tudjak az edzések mellett tanulni is. De úgy gondolom, hogy ezzel a diplomával el tudok majd helyezkedni majd valahol a sport területén. Mondjuk egy példa rá, hogy Czene Attila olimpiai bajnok úszónk most a minisztériumban dolgozik, és a Corvinuson végzett. Nem hiszem, hogy a diákévei alatt részt vett volna különböző egyetemi rendezvényeken.
És emellett szerintem az is fontos, hogy az embereknek legyenek kapcsolataik, a mai világban az nagyon is számít, hogy ki mennyire tud helyezkedni, mennyire tud megharcolni egy pozícióért, mennyire találja fel magát egy szituációban.

Nem lehet helyettesíteni az egyetemi képzést a gyakorlati képzéssel és ez vica versa igaz. Jobb egymás mellett birtokolni mindkettőt, mint külön-külön. Ezért nem tartom elfogadhatónak, aki csak arra játszik, hogy kettesekkel átevickél a vizsgákon. De még az sem elég, hogy egyszerűen csak bejárjunk órára, hanem kérdéseket kell feltenni az adott tananyaggal, tudományággal kapcsolatban.

Egyáltalán nem mellőzendő dolog az elmélet, mivel a gyakorlat erre épül, ráadásul ha nem vagyunk felkészültek elméletileg, egy csomó olyan dologgal találkozunk az életben, amit megtanulhattunk volna. A legideálisabb az, ha a szakmai tárgyakból alapos tudásra teszünk szert és ezzel párhuzamosan látjuk, milyen a gyakorlat.

Személy szerint én kisebb hangsúlyt fektetnék a diákszervezetekben való munkára, és nagyobb jelentőséget tulajdonítok az évek alatt megszerezhető speciális tudásra, amit a vállalatok elsődlegesnek tartanak egy interjún.

Véleményem szerint jobb, ha az ember megtalálja itt Magyarországon a számításait, és csak mint végső megoldásként megy külföldre, mivel az sokkal bizonytalanabb, mint a hazai környezet. Ehhez még társul az is, hogy a külföldi munkavállaláshoz szükség van egy bizonyos világpolgári attitűdhöz is, ami nem mindenkiben van meg. Az sem elhanyagolható, mennyire bírja ki valaki huzamosabb ideig a családja, barátai nélkül.
A nyelvismeret elvileg egyetemistaként nem lehet probléma, főleg ha az ember valamilyen nemzetközi szakra jár.

Külföldi munkánál értelemszerűen a hazainál magasabb fizetés egy hatalmas előny, emellett az ember önbizalmát is növeli, hogy olyan helyre vették fel, ahol élesebb a verseny.
(Bár hozzáteszem, hogy aki külföldre megy dolgozni, nem jelenti azt, hogy ott akar élni, hanem csak az ott megkeresett nagyobb jövedelemből akar itthon vállalkozást indítani)

A jó és alapos egyetemen elsajátított tudás és egy értékes szakmai gyakorlati hely megszerzése feltételezhetik egymást. Tehát mind a kettő fontos egy későbbi jó pozíció elnyerésére. A fontos az, hogy folyamatosan nézzük a lehetőségeinket, melyeket az Egyetem kínál - diákszervezetek, karrierexpo, demonstrátori opció, külföldi részképzések, egyéb ösztöndíjak.
Az egyik legfontosabb dolog szerintem inkább az, hogy az egyetemi évek alatt milyen kapcsolatrendszert építünk ki. Ezt persze segítheti egy diákszervezet, vagy szakkollégium, de alapvetően a nyitottság az, ami fontos.
Például, hogy Hegyeshalomnál és Záhonynál nincs vége a világnak. Egy külföldi szakmai gyakorlatnak például már csak azért is sok haszna van, mert lehet, hogy ott új szerkezeti megoldásokkal találkozunk, amit innovációként itthon is bevezethetünk, ha hazatértünk.

A feltett kérdésekre nem egyszerű a válasz, mert valamennyi lehetőségnek van pozitív és negatív oldala is. Első gondolatom az volt, hogy inkább a vállalatoknál megszerzett gyakorlati tapasztalatok teszik kapóssá a hallgatókat a későbbi pályafutásuk során, hiszen az adott cégnél olyan tapasztalatokra tesznek szert, amelyet a többieknek a munkakezdés után kell megszerezni. S amennyiben a gyakorlat során egyéb szempontokból is megfelelő a jelölt, akkor pályakezdéskor jelentős a „fórja”. És itt jön a DE! Csak annál a cégnél, vagy csak egy szűk szakterületen. Ha kisebb figyelmet fordít az egyetemi tanulmányaira, akkor bizony sokkal szűkebb lesz az elhelyezkedési spektrum, hiszen túl sok a speciális ismeret. Optimális arányra van tehát szükség, a gyakorlat és az egyetemi tanulmányok között, és jó érzékre abban a vonatkozásban, hogy milyenek az elhelyezkedési esélyek a szakmai gyakorlat színhelyén. És sajnos sokszor a tudást meghaladó mértékben fontos a „kapcsolati tőke”. A külföldi munkavállalás szintén nehéz kérdés, mert nem azonos súlyúak a különböző végzettségek. Általában azért elmondható, hogy az orvosokra, egyes műszaki területeken végzettekre, informatikusokra nagyobb igény van külföldön, mint a társadalomtudományok egyéb területein végzettekre, de a közgazdaság különböző területein végzettekre sem akkora a külföld kereslete. Természetesen ez saját, általánosításon alapuló véleményem. Ezek csak a szakmában való elhelyezkedés esélyeit befolyásolják. Jövedelem tekintetében egyértelműen a külföldi munkavállalás a befutó, de azért nagyon sok más érzelmi szempont is létezik. Nehéz ezeket számszerűsíteni, nehéz forintosítani a barátokat, a családot, az otthont, a hazát.

Sziasztok!
Véleményem szerint az egyetemi évek alatt a kérdésekben megfogalmazott tényezők megfelelő kombinációját kell megtalálnunk.
Úgy gondolom, a legfontosabb az, hogy az évek során szakmai szempontból a lehető legmagasabb szintre jussunk, mivel a szaktudásunk az, amiért meg fognak minket fizetni.
Emellett szükséges, hogy lehetőségeink szerint úgy képezzük magunkat, hogy szakmai szempontból egy területen kiemelkedjünk a többiek közül, és olyan munka elvégzésére legyünk képesek, amelyre csak kevesen azok.
Szintén nagy figyelmet kell fordítanunk arra, hogy már tanulmányaink során is rengeteg kapcsolatot alakítsunk ki azokkal az emberekkel vagy cégekkel, akitől majdan munkát kaphatunk.
A munkahelyet illetően szerintem először a hazai munkaerőpiacon célszerű elhelyezkedni, és ez lehet majd egy megfelelő ugródeszka a külföldi tanulmányokhoz, amennyiben valaki erre vágyik.

A lehetőség mindenki előtt adott! Ugyanakkor nagyon sokat számít például a személyiség tekintetében hogy az illető mit élt át életében. Példaként említhető egy olyan friss pályakezdő akit otthon családjában folyamatosan lelki terrorban tartottak az iskolában nem voltak barátai. Tőle nem várható el hogy újító ötleteivel a vállalatvezetés elé álljon és egy munka-csoport vezetőjévé váljon. Fontos hogy az ember vállalkozószelleme ne égjen ki. Nem feltétlenül hiszek a szakkollégiumok totális sikerében. Nem mondom hogy hátrány, de véleményem szerint nem ez határozza meg egy embernek a későbbi sikerességét és tudásának nagyságát. Hiszek abban hogy a sokszor magatartásilag renitens de tanulmányilag sikeres diákokból lesznek a legsikeresebb munkavállalók. Az életben elért tapasztalatok, a személyes konfliktuskezelés, kiegészülve egy sikeresen elsajátított tudásanyaggal páratlan kombinációt tud alkotni.