Milyen kiváló magyar termékeket ismer? Mit lehetne azért tenni, hogy a magyar termékek nagyobb súlyt kapjanak a hazai piacon? Hogyan segítené elő, hogy e termékek termelői külpiacokra jussanak?

 

Kedves Hallgatók!

Igyekezvén összegezni és kiemelni a legfontosabb pontokat. Ismét nagyon jó hozzászólások érkeztek a témához tavalyhoz hasonlóan. Azt hiszem nem véletlen, hogy már rögtön a kérdés értelmezésénél komoly problémák adódtak ismét – azaz mit is értünk magyar termék alatt. Ha a tulajdonos magyar, vagy ha nálunk állítják elő? Ha utóbbi, akkor 100%-ban vagy milyen arány elégséges ahhoz, hogy magyarnak tekinthessük a terméket? Örvendetes volt olvasni a sok konkrét terméket is, amiket felsoroltak a hozzászólók. Ugyanakkor, ahogyan ezt sokan megállapították, alapvetően mezőgazdasági példák jöttek sorozatban, egyedül Cabus említett inoformatikai, tudásalapú vállalatokat. Ez jól összecsengett a robih91 által idézett „Mezőgazdasági ország vagyunk” mondattal. És itt rögtön meg is állnék. Szerintem Magyarország nem mezőgazdasági ország. Tény, hogy fontos szektorról van szó, kedvező földrajzi adottságokkal, de már mi is jó ideje meghaladtuk ezt a fázist a fejlett országokkal egyetemben. A 21. században erre alapozni egy ország gazdaságát nem túl jó ómen. Mégis, talán a mezőgazdaság által biztosított alapvető termékek fontossága és mindennapi látványa, tapasztalása irányítja rögtön erre a gondolatokat. Ugyanakkor sok példa van az iparban vagy a szolgáltatásokban is sikeres magyar megoldásokra, csak ezekkel az emberek kevéssé találkoznak – ha találkoznak egyáltalán –, így nem annyira triviálisak (gazdasági lapokban lehet találkozni rendszeresen velük, pl. Figyelő, HVG vagy a gazdasági napilapok).

Sok szó esett arról is, vajon mi lehet a probléma a magyar mezőgazdaság teljesítményével, és hogyan lehetne ezen változtatni. Ezek részletes tárgyalása azt hiszem kötetek sokaságát töltené meg. J De annyit mindenképpen megjegyeznék, hogy a többek által említett összefogás alapvető fontosságú lenne a gazdák számára. Erre valahogyan még sincsen túl sok példa. Mi lehet ennek az oka? Másik oldalról pedig a jelenlegi elaprózott birtokstruktúra és a hozzá kapcsolódó igazgatás nem igazán alkalmas a versenyképesség növelésére. Lehetőség volna rá. Robih91 említi a dán szövetkezeti formát pongetesre utalva vissza. Szövetkezetek nálunk is vannak, és ugyanazon elvek alapján lehet őket megszervezni, mint más nyugati országokban. Szintén van lehetőség tész-ek (termelő-értékesítő szervezetek) létrehozására, de ezek sem szuperálnak olyan jól. Úgyhogy azt hiszem ez a kérdés mélyebb dolgokat feszeget, aminek a mezőgazdasági helyzetben való megnyilvánulása ezek egy tünete.

Volt szó az ár és a minőség kérdéséről is, ahogyan tavaly is, és igazán új dolgok most nem jöttek elő e tekintetben, ezért itt alapvetően a tavalyi hozzászólásomra támaszkodnék. Volt, aki a tudatos vásárlókat hiányolta Magyarországról, akik nem foglalkoznak a termék hovavalóságával, hanem a termékek ára szerint döntenek. Volt megengedőbb vélemény is, aki ezt a fogyasztók szűk pénztárcájával magyarázta, és összekapcsolta a magasabb minőséget a magasabb árral. Megítélésem szerint az árat alapul vevő fogyasztó teljesen tudatosan dönt az olcsóbb termék mellett – figyelembe véve a magyar kereseti viszonyokat és a jelenlegi gazdasági helyzetet, ez nem meglepő. Miért fizetne +x%-ot ugyanazért a termékért hasonló minőségben? Mielőtt valaki ebben a magyar néplélek valami sajátosságát látná, megjegyezném, hogy más fejlett országban is hasonlóak a trendek. Rengeteg kutatást, cikket lehet pl. találni arról, hogy az amerikai hipermarketekben hogyan szorítják ki a nemzeti márkákat a hipermarketek saját márkás termékei, amik gyakorlatilag ugyanazt tudják, csak olcsóbban. Ez nem véletlen – rengeteg piacon a minőség nem ún. rendeléselnyerő kritérium (ez az ár lesz), hanem ún. képesítő kritérium. Ez azt jelenti, hogy minden terméknek, ami versenyezni szeretne egy adott piacon, el kell érnie egy bizonyos minőségi szintet (ezek lehetnek akár az EU előírások a mi példánkban). De onnantól kezdve a fogyasztónak alapvetően az ár számít. Ha a külföldivel azonos minőségű magyar termékek nem tudnak árban közel lenni a riválisokhoz, akkor hosszú távon sajnos nem lesznek versenyképesek. További érdekes adalék, hogy a magasabb ár sokszor egyáltalán nem jelent magasabb minőséget. Ezt a képzetet – miszerint a magasabb ár magasabb minőséget is jelent – nevezzük Veblen-hatásnak, és sok vállalat előszeretettel kihasználja a termékei magasabbra pozicionálásához. Tavaly a Figyelőben jelent meg egy nagyon jó összehasonlítás bizonyos kozmetikai cikkekről. Az eredmény: a legmagasabban pozicionált és így legdrágább termékcsalád volt a leggyengébb minőségű jó pár dimenzió mentén. Tudom ajánlani elolvasásra. J Másik példa (név nélkül): jó pár termék esetében a márkás és a „gazdaságos” (szupermarket saját márkája) termék esetén semmi különbség nincsen a termékek között minőségben (csak árban), mindkét fajtát ugyanaz a konkrét üzem gyártja, csak más címkét rak a csomagolásra. J És még lehetne sorolni.

A protekcionizmussal kapcsolatban azokkal értek egyet, akik ezt nem tartják jó ötletnek, de nemcsak az EU-s szabályok miatt. A protekcionizmusnak lehet létjogosultsága bizonyos feltételek mellett (pl. ha egy kialakuló iparágat szeretnénk egy ideig tutujgatni, ami így versenyképes lehet majd), de a gazdaságpolitikai gyakorlat jellemzően azt mutatja, hogy a világon mindenfele alapvetően korszerűtlen, versenyképtelen ágazatok védelmére használták/használják, az adott viszonyok konzerválására. Ez hosszú távon pedig senkinek nem jó. Ha tartósan valamilyen módon állami segítséggel marad egy ágazat versenyképes, akkor az jellemzően az ágazat torzulásával jár, és a támogatott vállalatok versenyképessége látszólagos lesz.

A külföldi terjeszkedéssel kapcsolatban rogerkapitány hozzászólását rendkívül jónak ítélem – a magyar mezőgazdaság a méretéből adódóan sem tud versenyképes lenni a dömpingtermékkel globálisan, de a prémium szegmens kiaknázására lenne lehetőség. Bár volt arra példa a 80-as években, hogy sertés- vagy szarvasmarhatenyésztésben globálisan 2. vagy 3. (!) helyen voltunk, az még a maximálisan extenzív tsz-modellel sem volt fenntartható (sajnos a részletekre annyira nem emlékszem, de a Rubicon c. történelmi folyóiratban volt erről szó 1-2 évvel ezelőtt, tudom ajánlani mindenkinek J).

Matyusz Zsolt