Véleménye szerint mi a közös a sportversenyekben és a gazdasági versenyben? Miben térnek el egymástól?

 

Kedves Hallgatók!

 

Ezen a héten én reflektálok a határidőig beérkezett blogkommentekre, igyekezvén összegezni és kiemelni a legfontosabb pontokat.

Erre a kérdésre tavalyhoz hasonlóan ismét kevesebb vélemény érkezett, mint a másik kérdésre, de azok összességében újból nagyon jók voltak, és tavalyhoz képest teljesen új fókuszpontok jelentek meg. A hozzászólók alaposan kiveséztek sok hasonlóságot és különbséget, ezeket nem szeretném egyenként megismételni. Helyette három fontosabb ponthoz szólnék hozzá: 1. verseny és fejlődés; 2. fogyasztók és 3. fair play.

Verseny és fejlődés: ezt már tavaly is kiemeltem a válaszomban, hogy a verseny fogalma mint olyan nem a gazdaság vagy a sport sajátja, hanem komoly gyökerei vannak pl. a biológia, etológia és a szociológia területén is. Eredeti, biológiai megfogalmazásában a verseny a gazdasági és sportbeli értelmezéssel összevetve kevésbé kedvezőbb érzéseket kelt az emberben, mert egy +/- jellegű kapcsolatként definiálják, vagyis az egyik fél nyeresége a másik fél vesztesége. Ugyanakkor, ahogy medve92 is említi, a verseny és a fejlődés szoros kapcsolatban van egymással, és tocede meglátása szerint a verseny pozitívan is hathat a küzdelemre. Ez természetesen így is van. A versenyzők ténylegesen inspirálják egymást, és rákényszerítik a többieket az állandó fejlődésre, ha nem akarnak alulmaradni. Szerintem ez egy hatalmas előnye a versenynek, de ugyanakkor sokkal több terhet is ró a versenyzőkre, mintha mindenki kényelmesen ellehetne a maga kis pocsolyájában. J Sok szó esett a sport és az üzlet kapcsolatáról. Szintén visszautalnék a tavalyi hozzászólásomra, rengeteg példát lehet hozni arról a folyamatról, amikor egy alapvetően rétegsportot vagy amatőr hobbisportot „felkap” a gazdaság, elkezdenek jönni a befektetők, és egyre több pénz áramlik a rendszerbe. Ez jellemzően két hatással jár az adott sport életére. Egyrészt rendkívüli mértékben megnő a minőség és a teljesítmény a sportágban (és itt most nem a doppingolás plusz hatására gondolok), másfelől pedig megnő és sokkal kiegyensúlyozottabbá válik a résztvevők köre. És ezzel át is kapcsolok a 2. pontra.

Fogyasztók: itt több olyan véleményt is olvastam, miszerint pl. nem a fogyasztói igényről van szó a sportban, sokat veszített a gyönyörködtető jellegéből, mennyien szoktak izgulni egy sakkversenyen vagy hogy a gazdasági versenyben a cél a kettős értékteremtés, a sportban a fogyasztók kielégítése kevéssé jelenik meg. Ezek nekem azért voltak furcsák, mert ugyanakkor meg – ahogy említettem – sok szó esett az üzlet és sport kapcsolatáról. Egy vállalat jellemzően nem a maga öröméért szponzorál egy sporteseményt, hanem azért, hogy utána ez neki megtérüljön más formában. Ha a támogatott sportesemények nem elégítik ki az adott sportokat szeretők igényeit vagy a sportnézők igényeit, akkor oda nem fognak komoly összegeket befektetni, hiszen nem tudnak potenciális fogyasztókat megcélozni és elérni. StGary és ito pedzegette, hogy a sporton belül eltérő kategóriák vannak ilyen szempontból, mert más a pénzügyi érdek. Pl. a labdarúgásba nem véletlenül ölnek a cégek annyi pénzt (Magyarországon is, noha mindannyian tisztában vagyunk a bajnokság és a válogatott színvonalával az elmúlt évtizedekben), míg a vívás haldoklik (pedig az egy hagyományos sikersport nálunk), mert nem jól, illetve nehezen piacosítható.

Fair play: a legnagyobb vitákat kiváltó pont volt ez. J Vaduz egy kicsit sarkosan fogalmaz a csalással kapcsolatban (személy szerint nem értek egyet vele), de jól mutat rá arra, hogy a megengedett dolgok köre állandóan változik, és innentől kezdve a szabályozás minősége életbevágó a verseny szempontjából. Talán azt nem kell most bizonygatni, hogy az élsportolók nem csak szódavízzel nyomják J, de ugye itt jönnek elő azok a paradox helyzetek, hogy amíg egy adott szer nincs betiltva, addig lehet használni, még akkor is, ha ugyanolyan teljesítményfokozó hatása van, mint egy már betiltott másiknak. Az sem véletlen, hogy pl. úszásban nem használnak vérteszteket, és amikor pár éve volt rá próbálkozás a bevezetésére a vb-n, az amerikaiak bojkottal fenyegetőztek. Vajon miért? J Van tehát egy keret, amiben lehet mozogni. És ezen belül egy szürke zóna, ahol a fair play szerepet játszik. Általános érvényű megállapítást azt hiszem, nem lehet tenni, medve92-höz hasonlóan én is az egyén normarendszeréhez kötném a dolgot. Ugyanakkor kérdés, hogy az adott közösség mennyire tolerálja hosszú távon ezeket a „stikli”-ket. Nemrég volt egy komoly bokszmeccs, azt hiszem Floyd Mayweather küzdött Viktor Ortizzal. Mayweather végül is szabályosan, de sokak szerint aljas módon ütötte le Ortizt, és hiába volt nagy felzúdulás, semmi következménye nem lesz ennek Mayweather számára. Más sportokban azonban egy balhésabb, aljasabb játékosra elkezdhetnek „utazni” az ellenfelek (pl. fociban mindig megtalálják és agyonrúgják – persze véletlenül J), vagy a sportot szabályozó szerv foganatosíthat intézkedéseket a fair play-t megsértőkkel szemben. Ez ugyanígy megjelenhet a gazdasági versenyben is, ezért sokszor érdemes ott is bizonyos határokat tiszteletben tartani a hosszú távú sikeresség szempontjából.

 

Matyusz Zsolt