De igen! Nagyon is van jelentősége, ugyanis ha valaki életvezetési problémákkal küszködik, akkor a munkáját _biztosan_ nem fogja olyan hatékonysággal végezni, mintha nem lennének ilyen jellegű problémái. De vajon miért minősülhet életvezetési problémának? Amennyiben nem észleljük saját elért sikereinket, amennyiben mindig látjuk a másik, de sosem az innenső oldalát a dolgoknak, addig mindig csak a munka lesz a központban, így elhanyagolódik a magánélet. Ez súlyosabb kérdés, ha az embernek van családja, ám kevésbé tűnik súlyosnak, ha nincs. Ezáltal az ember természetes egyensúlya borul fel, amiben senki nem érzi jól magát, még ha látszólag ezt is állítja.
Ám lehetséges felsővezetőként is megfelelő életvezetéssel rendelkezni. Nem gondolom, hogy jelentékenyen nagyobb terhet jelentene, mint alsóbb vezetői pozíciókban, ugyanis a lényege a megfelelő időben, a megfelelő fókusz. Amíg a munkahelyen vagyunk akkor a munkára kell koncentrálni, ám ha kilépünk onnan, akkor lényeges, hogy a munkahelyi terhektől is megszabaduljunk. Elképzelhető, hogy valakit hazakísér a munka, mert kénytelen, ám ezt is lehet megfelelően kezelni. Viszont úgy vélem, ha valaki _mindig_ hazaviszi a munkáját, akkor ott valami probléma van. Tehát szerintem ez lehetne alapvetően a probléma, és nem a konstans mások helyzetébe történő beilleszkedés.