HTML

Vállgazd Blog

A Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézetének vitablogja.

Játékszabályok

Hogyan értékeljük a hallgatók hozzászólásait? Mire adunk pontot? Itt mindenki megtudhatja.

Friss topikok

  • leányvállalat: A Diákhitel elsősorban azoknak hasznos, akik semmilyen más forrásból nem tudnák finanszírozni tanu... (2013.12.03. 13:45) Pénzügy 1. kérdés
  • Herondale: Hitelfelvétel mellett csak végső esetben döntenék. Ebben az esetben a deviza alapú konstrukciót vá... (2013.11.29. 08:58) Pénzügy 2. kérdés
  • sallaiz: Egy fontos dologról ha jól láttam akkor nem írt senki. Ez az e-útdíj. Bár nem a városi logisztikáh... (2013.11.23. 15:05) ÉFM - 1. kérdés
  • Szántó Rúben: Szerintem ezt nem feltétlen igényelné a várásló közösség, csak a legtöbb szolgáltató vállalatoknak... (2013.11.22. 12:38) ÉFM - 2. kérdés
  • sallaiz: Hátránya még, hogy a hallgatók túl sok információhoz juthatnak hozzá, egyre nehezebb kiszűrni a re... (2013.11.16. 00:47) Információ - 2. kérdés

Linkblog

Emberi erőforrás 1. kérdés

2010.11.15. 10:56 palfiildi

Mit gondol, hogyan lehet értékes és kapós munkavállalóvá válni az egyetemi évek során? A tanulmányokra vagy a vállatoknál megszerezhető gyakorlati tapasztalatok megszerzésére kell-e koncentrálni? Hazai vagy külföldi elhelyezkedési lehetőséget érdemes-e szem előtt tartani?

1.

 

Kedves Bloggoló Hallgatók!
 
Hozzászólásaikat így összegzem: a gyakorlati és elméleti készségeket egyaránt fontosnak tartják, noha élethelyzetükből adódóan egyelőre a gyakorlati tudásnak – kincs, ami nincs alapon – nagyobb jelentőséget tulajdonítanak. Példaképeik, jövőképük egyaránt inkább a menedzseri karrier felé orientálják Önöket. Úgy fest, a kutatói pálya iránt kevéssé sikerült egyelőre felkelteni érdeklődésüket az egyetemen. A kapcsolatépítés jelentőségét hangsúlyozzák a karrierben. Külföldre mennének, de csak átmeneti tapasztalatszerzés céljából. Úgy érzik, az egyetemen leginkább a tanórákon kívüli programok azok, amelyekkel tehetnek azért, hogy kapósabb munkavállalók legyenek.
 
Annyival egészítem ki az Önök hozzászólásait, hogy felhívom a figyelmet az élettapasztalat, illetve az önismeret fontosságára az elhelyezkedéskor. A „személyiség” – így szoktak hivatkozni erre mint szempontra a felvételiztetők a munkahelyeken. Ki mennyire áll készen a kihívásokra, ki mennyire fogja bírni, ha esetleg nem az elképzeléseinek megfelelő ideális munkahelynek mutatkozik az új állásadó. Mert a sikerhez kitartás kell, a kitartáshoz pedig céltudatosság, és erre épülő rugalmasság a napi hányattatások közepette.
Adódik a kérdés, hogy mit tehet a hallgató azért, hogy önismerete, élettapasztalata fejlődjön. Nos, figyeljen az adódó lehetőségekre, és többet hozzon ki egy-egy napjából, mint ami nyilvánvaló. Unalmas egy óra? Lehet, hogy csak jobban kell figyelni rá, hogy valami értékeset vegyek ki belőle. Keveset fizetnek a diákmunkáért? Lehet, hogy tapasztalati értékére kellene a hangsúlyt helyezni, mert az később busásan kifizetődik. Lusták a csoporttársaim? Kiváló alkalom a vezetői/motiváló vénám fejlesztésére… Ha ilyes hozzáállást tapasztalnak a leendő munkaadók, nem gondolkodnak sokat a felvételi döntésen, és az első évi fizetésemelésnél sem lesznek problémák.
                                                                 Kozma Miklós
                 

14 komment

Címkék: emberi erőforrás 2010

A bejegyzés trackback címe:

https://vallgazd.blog.hu/api/trackback/id/tr322449679

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

D1122 2010.11.15. 15:27:29

Úgy gondolom, mindenképp gyakorlatban kell jónak lenni. Ehhez viszont elengedhetetlenül szükséges a megfelelő tudás. Mégsem lehet mindent az egyetem falai között megtanulni. Ki kell mozdulni, látni kell a világot és részt is kell venni benne. Gyakorlatban száz meg száz olyan dologgal találkozhatunk, ami talán fel se merült volna bennünk.

D1122 2010.11.15. 15:29:29

Ha igazán elismert akarsz lenni, külföldön is ki kell próbálni magad. És talán ez még nehezebb, mint itthon egy vállalatnál helyt állni. Mindenkinek érdemes külföldön próbálkoznia, csak azután hazatérni.

cantera 2010.11.15. 16:06:21

Sziasztok!

Véleményem szerint igazuk van azoknak a (többek között közgázos) tanároknak, akik szerint pusztán az, hogy valaki felmutat egy közgazdász - ne adj isten egy BCE-s - diplomát, még közel sem garancia az azonnali elhelyezkedésre. Hatalmas kínálat van közgazdászokból, s a munkaadóknak ezért lehetőségük van a saját prioritási listáik alapján válogatni a jelentkezők közül. Egy egyszerű összefüggéssel: nagyobb a kínálat mint a kereslet, így a döntési kompetencia a munkaadók felé tolódik.

Ennek megfelelően szerintem azoknak lesz komparatív előnye az álláshirdetések betöltésekor, akik többet, érdekesebbet, egyedibbet tudnak felmutatni társaiknál. Ide rengeteg tényező tartozik. Jó ötletnek tartom azt a felvetést, hogy a munkavállalóktól kérjék el az osztályzatokat tartalmazó lapot (amennyiben bevezetik a tervezett egységes rendszert), hiszen ez már egy pont, ahol különbséget lehet tenni diák és diák között. Ehhez nyilvánvalóan a tanulást javasolom megoldásként.

Egy másik lehetőség az egyetemen belül olyan speciális képzési programokon, vagy kis létszámú, fontos gyakorlati tudást adó kurzusokon való részvétel, amely értékes képességekkel ruházhatja fel a diákot. Ennek a feltétele a lelkesedés, az elszántság és a céltudatosság lenne a feltétele.

Kiemelném a szakkollégiumok jelentőségét is. Szerencsére a közgazdászok előtt széles körű képzést nyújtó szakkollégiumok tucatjai állnak opcionális választásként, s ezek mind valamilyen többlettudással ruházzák fel a diákságot. Akár már a puszta tudás is előny lehet, de a legtöbb helyen külön diplomát vagy elismerő oklevelet adnak, amivel írásban is igazolni lehet a képzés elvégzését. Szintén egy érv a szakkollégiumok mellett - különösen ha bentlakásos - a komoly kapcsolati tőke megszerzése.

A külföldön eltöltött félévekben hatalmas lehetőségek rejlenek. A bulizáson, a szórakozáson túl meg kell látni az olyan lehetőségeket, mint az idegen nyelvek tökélyre fejlesztése, idegen nyelvű szaktudás megszerzése és alkalmazása, más kultúrák, szemléletmódok megismerése, ami mind-mind előnyt jelenthet a diákok számára.

A külföldi képzéssel kapcsolatos tényező a nyelvtudás. A legtöbben minden bizonnyal olyan munkahelyekről álmodnak, amelyek a globalizáció hatására megkövetelik, hogy egy-két-három-sok nyelven tárgyalóképes munkaerőt alkalmazzanak. Éppen ezért a nyelvtanulás, és elsősorban a gyakorlatban alkalmazható nyelvtudás - habár Magyarországon még kevésbé bevett szokás, de külföldön szinte már csak ez számít - szintén komoly előnyt jelenthet.

És elérkeztünk az egyik legfontosabb tényezőhöz, ami a szakmai gyakorlat. Szakmai gyakorlatot számos lebontásban lehet végezni a megfelelő kreditszám elérése után, s a mérlegelés alapját a személyes céljaink kell, hogy adják. Amennyiben a tanulmányainkat gyakorlatilag akarjuk megalapozni, úgy érdemesebb korábban elvégezni. Én viszont amellett vagyok, hogy jobb a 6 féléves képzés elvégzése után, amikor a kellő tudással felvértezve léphetünk be egy vállalat életébe. Amennyiben ott értékelik a munkánkat, akár rögtön állást is kaphatunk és/vagy finanszírozhatják a további képzésünket. Azonban ha mégsem ez a vállalat lesz a későbbi munkahely, az elvégzett gyakornoki munka mindenképpen komoly referenciaként szolgálhat - ha megfelelő helyen, minőségben és értékeléssel végzed.

Ugyanakkor hangsúlyoznám még a szakmai gyakorlattól független kötődések létrejöttét. Számos olyan vállalat van - közgazdasági irányban is - amelyek a legkiválóbb hallgatóknak jelentős ösztöndíjakat biztosítanak azért cserébe, hogy a munkavégzés megkezdése és első évei náluk legyenek biztosítva. Ez a példa tehát igazolja, hogy nem csak a gyakorlati, hanem az elméleti területen bizonyítva is kapcsolatba léphetünk akár a későbbi munkaadókkal.

A hazai és külföldi munkavállalást illetően úgy gondolom, hogy mindenkinek van egy olyan erkölcsi kötelessége, hogy ha a magyar állam "kiművelte", akkor legalább a lehetőségét meghagyja és vizsgálja annak, hogy Magyarországon helyezkedjen el. Ez nem azt jelenti, hogy ne tanuljon nyelveket, ne gondolkozzon globálisan, ne tanuljon külföldön, sőt! De első opcióként mindenkinek a hazai munkalehetőség vizsgálatát ajánlom. Ugyanakkor ha megközelítőleg hasonló körülmények mellett nincsen magyar munkalehetőség, akkor sajnos vagy nem sajnos, de el kell gondolkozni a külföldi munkalehetőségen, hiszen tudjuk, hogy bizonyos érzelmi tényezőkön túl haszonmaximalizálóak vagyunk, s racionálisan fel tudjuk mérni, hogy adott esetben ugyanazért a munkáért - de sokszor még kevesebbért is - 2-3-szor annyi pénz kapható külföldön.

Gergokee 2010.11.15. 20:18:49

Üdvözletem!
Én speciel úgy érzem, hogy az egyetem falai is kiváló lehetőséget nyújthatnak a szakmai fejlődésre, de ez csak a kellően céltudatos emberek előtt lehetőségként. Mint láthatjuk a tanuláshoz az egyetem elég liberálisan áll, viszont úgy vélem, hogy a beadandók, prezentációk során szerzett tapasztalat, és autodidakta módon felgyülemlett tudás mindenképpen hasznos lehet.
Ezek mellett mint említették ott vannak a szakkollégiumok, diákszervezetek és mindenféle plusz amit az egyetem nyújt. Természetesen ezek is előnyösek, hiszen vallom, hogy bármilyen plusz tevékenység csak a fejlődést szolgálhatja, viszont nem merném azt állítani hogy ezek adják meg a biztos alapot a sikerhez.
Szerintem ahhoz hogy valaki sikeres legyen az életben elsősorban az önszorgalmán múlik, azon hogy mennyire használja ki a lehetőségeket amiket az egyetem ad, hiszen láthatjuk, hogy az egyetem által nyújtott szabadság mellett lehetőségek tárháza áll rendelkezésünkre, hogy adott esetben fejlesszük magunkat, de ezek az igazán kiemelkedő lehetőségek mint már említettem csak a szorgalmas embereknek adatnak meg. Ilyen lehetőség például a számunkra meghirdetett vállalatgazdaságtan tanulmányi verseny, vagy az elvállalható prezentációk, amik segítségével rengeteg plusz készségre tehetünk szert.
Ezen kívül szót kell ejteni a kapcsolatokról is, hiszen kapcsolati tőke szerzése nélkül hiába vagyunk szakmailag zsenik, mégsem várható el a siker. Ez a kapcsolati tőke részint megszerezhető az egyetemen, szakmai gyakorlat által, viszont ugyancsak rengeteget profitálhatunk abból, ha jókor vagyunk jó helyen, jó emberekkel beszélgetünk. Erre alkalmat adhatnak a különféle házi versenyek, beadandók, amik során rengeteg vállalattal kapcsolatba kerülünk, illetve szintén hasznosnak bizonyulhat, ha néhanapján elvállalunk egy-egy plusz tevékenységet, esetleg olyat aminek nem is látjuk egyből a hasznát, illetve ha esetleg segítünk egy-egy diákszervezet munkájában, legalábbis ha valamilyen szinten kapcsolatban állunk velük. Az egyetem másik haszna, hogy rengeteg embert megismerhetünk, akár spontán is, aminek a legváratlanabb szituációban még igen nagy haszna lehet, de hangsúlyozni kell, hogy minden olyan munkalehetőségnek, amely az egyetemen kialakított kapcsolatokon alapul, ahhoz hogy igazán jövedelmező legyen akár hosszú távon is, előfeltétele a megfelelő szakmai képzettség.

kekbagi 2010.11.15. 21:00:03

@D1122:
Egyet értek D1122-vel, fontos a látókörünk szélesítése, illetve manapság az, hogy valakinek van diplomája elég hétköznapivá vált, persze van is rá szükség. Többnyire minden pálya telített, legyen az jogi, tanári, v közgazdász, vagy ha nem az, akkor jövőre lesz az vagy azután. Azt nem lehet megmondani, hogy négy-öt év múlva , ha végzünk hány hasonló diplomával rendelkező ember lesz a piacon, ezért is nem lehet az egyetemi évek alatt sem ölbe tett kézzel ülni és azt hinni, hogy elég egy neves egyetemre bekerülni. A munkaadó több száz vagy ezer hasonló végzettségű közül akkor fog kiválasztani téged, ha van benned valami plusz, valami ami kiemel téged a tömegből. Szerintem ilyen lehet , ha minél több nyelven beszél valaki,ha külföldön is szerzett munkatapasztalatot vagy élvonalban lévő vállalatoknál szerezte azt, ha minél aktívabban töltötte egyetemi éveit(pl.diákkörök, szervezetek tagjaként),ill ha határozott egyéniséggel rendelkezik. Persze, meg kell vallani számtalan példa van arra is , hogy mindezek ellenére olykor elegendő a jól kiépített ismeretség is.

lollapauza 2010.11.15. 23:43:36

Eddig az előttem lévők már nagyjából összefoglalták a lényeget, egypár kiegészítést fűznék csak a dolgokhoz.
Szerintem az elméleti és a gyakorlati tudás egyaránt lényeges, hiszen a gyakorlati tudás (igaz, nem minden esetben) az elméletre épül. A nyelvtudás pedig ma már alapfeltétel, hiányában még munkát sem sikerül egyes esetekben kapni.
A nagyobb cégvezetők mostanában gyakran kihangsúlyozzák, hogy a munkavállalók motivációjával problémák vannak. Véleményem szerint az egyetemi tanulmányaink alatt és után is azok a hallgatók kerülnek előnybe, akik céltudatosak, és a megfelelő lépéseket is megteszik céljaik elérése érdekében. Ez a tulajdonság az állásinterjúk alatt is hasznos, hiszen a HR-esek szerint pillanatok alatt lemérhető, hogy a jelölt megfelelően motivált-e az álláshoz, vagy sem.
Emellett fontos megjegyezni a személyes hobbik szerepét. A hobbik nemcsak a szabadidő eltöltésére alkalmasak, hanem saját tudásunkat is különleges irányban bővíti. És ha szakmai gyakorlat vagy állásválasztás esetén esetleg olyan vállalathoz mennénk interjúzni, ahol az érdeklődési körünkkel kapcsolatos kérdést tesznek föl, máris jelentős előnyre teszünk szert a többi jelölttel szemben (lehet, hogy csak az interjúztatóval lesz közös az érdeklődési körünk, de az is pluszpontnak számíthat). Ezért is fontos az egyediség hangsúlyozása, hiszen az interjúztatók is szívesebben választják ki az "érdekes" embereket.
Ehhez kapcsolódóan egy utolsó gondolat: egy viszonylag ritkán tanult nyelv is jelentős előnyhöz juttathat minket!

Gergokee 2010.11.16. 09:59:26

Igen, amit lollapauza írt, az pontosan így van, egy állásinterjúra általában az olyan embereket hívják el, akiknek az önéletrajzában látnak valami érdekeset, valamit ami miatt különleges, persze ez lehet egy különleges hobbi, önkéntes tevékenység, diákszervezet, vagy csak több magas presztízzsel rendelkező diploma.

cantera 2010.11.16. 11:25:57

@Gergokee: A szakkollégiumokról és diákszervezetekről megfogalmazott gondolataidban internális kritikát vélek felfedezni. Előbb "átlagos" fontossági szintre helyezed őket ("nem merném azt állítani hogy ezek adják meg a biztos alapot a sikerhez"), amivel nincsen gond, lehet így is gondolni. Később azonban a siker feltételeként nevezed meg a kapcsolati tőkét (a szakmai tudással egyenértékűen), és finom utalást is teszel a diákszervezetekre, majd a legutóbbi hozzászólásodban a "szükséges plusz" egyik forrásaként nevezed meg.

Igaz, hogy egy vállalatnál töltött látogatás során megismerkedsz 1-2 emberrel, de egy pár perces beszélgetés során aligha hagysz bennük maradandó emléket. Ismeretségnek nem rossz, de kapcsolatnak azért ezt nem nevezném, ahhoz egy kicsit több és főleg kölcsönösség kell (különösen így az elején, később mélyrehatóbb munkák során elképzelhetőnek tartom, hogy valamiféle kapcsolatok kialakuljanak). Ellenben a szakkollégiumok és diákszervezetek pont erre szolgálnak: hosszú távon együtt dolgozol (tehát megismerkedsz, kapcsolatot létesítesz) olyan diáktársakkal, akikkel később más jellegű munkakapcsolatot is könnyebben ki tudtok alakítani. Én sokkal inkább ebben látom a kapcsolati tőke alapján a spontán ismerkedések megléte mellett.

A motivációval kapcsolatosan pedig szeretném felhívni a figyelmet egy hasonló jellegű tényezőre: az alkalmazkodóképességre. Ahány vállalat és szervezet, annyi vállalati és szervezeti struktúra, kultúra. Akár fordítva is fogalmazhatunk: egy-egy szervezeti és vállalati struktúra, kultúra csak egy adott vállalatot vagy szervezetet definiál. Ebből következik, hogy minden munkahelyen és munkakörnyezetben más-már környezetbe kell beilleszkedni. Lévén hogy pályakezdőként (közgazdász) szinte kizárt, hogy valaki olyan állást tölthet be, ami egyben a karrierjének a végcéljai is, ezért reményei szerint az élete során többször fog munkahelyet vagy beosztást váltani. Aki azonban nem tud beilleszkedni, annak nem lehet komoly jövője az adott helyen, sem teljesítményt tekintve (például ha nem képes csoportokban dolgozni), sem pedig kapcsolatilag (jobb esetben közömbös, rosszabb esetben ellenséges munkahelyi környezet).

Eszter0520 2010.11.16. 12:25:55

Sziasztok!

Úgy gondolom, hogy az elméleti és a gyakorlati tudás összhangjára kell koncentrálni az egyetemi évek alatt. Közhelyszerűen hangzik, de igaz, hogy egyik sincs meg a másik nélkül. A gyakorlat jelentőségét az utóbbi időben nagyon hangsúlyozzák, vitathatatlanul, teszem hozzá. Ugyanakkor az elméleti tanulmányokra is nagy figyelmet kell fordítani. Hallottam már másokat úgy hozzáállni tárgyakhoz, hogy "csak menjek át a vizsgán", miközben jelentős céljaik, határozott karrierelképzeléseik vannak. Nem mondom, hogy ennek a taktikának sosincs helye, illetve hogy sose szorul rá az ember, ugyanakkor fontos, hogy az esetek nagy többségében ne ez legyen a cél, és lehetőleg ne azokból a tárgyakból, amelyek a jövőbeni hivatásunk lényegéhez tartoznak. Az elméleti megalapozottság ugyanis véleményem szerint nélkülözhetetlen, ha meg akarunk érteni dolgokat.
Ráadásul a legtöbb tárgyat nem is érheti a "száraz elméleti" vád, ami miatt esetleg egyesek úgy gondolnák, hogy nem éri meg tanulni őket. Példaként említeném a vállalatgazdaságtant, ahol nagyon sok lehetőségünk van prezentációkra, órai aktivitásra, a beadandók/versenydolgozat írása során vállalatokhoz való ellátogatásra, interjúkra.

Úgy látom, hogy az egyetemünköm megvan az összhang az elmélet és a gyakorlat között. Sokan említettétek már a diákszervezeteket és a szakkollégiumokat. Nekem itt azonnal az EVK Szakkollégium "Sikersztorik" előadássorozata jut eszembe, ahol sikeres vállalati vezetőktől tudhatunk meg első kézből nagyon is gyakorlati információkat. De például az AEGEE, az Aisec stb. is a gyakorlati tapasztalatszerzés jó lehetőségét jelenti -a külföld vonatkozásában is. Az egyetemi évek alatt ugyanis mindenképpen fel kell készülni arra is, hogy valószínűleg elkerülhetetlen lesz a karrierünk során a bizonyos ideig tartó külföldi munkavállalás. Első körben én viszont a hazai munkavállalást fontolnám meg (esetleg Magyarországon jelen levő nemzetközi cégeknél, amelyek később külföldi tapasztalatszerzésre is lehetőséget adnak). Itthon talán kevésbé "rázós" a pályakezdés, biztosabbnak érezzük a környezetünket, mint ha rögtön külföldön nemcsak a munka, hanem általában az élet új helyzeteivel is meg kellene küzdenünk.

A szakmai gyakorlat elvégzésének módját illetően ma már röbb variáció áll a rendelkezésünkre. Nagyon vonzó a 2×6 hetes bontásban vagy a részmunkaidőben megoldható verzió, mert általuk lerövidíthetjük képzésünk idejét (egy lánynak nagyon fontos lehet, hogy haladjon, hogy például a családalapítást illetően ne "csússzon ki az időből"). Viszont szakmai szempontból előnyösebbnek tartom az egybefüggő gyakorlatot a képzés végén, mert egyrészt addigra szerzünk megfelelő tudást, másrészt több időnk áll rendelkezésre belerázódni a vállalati "kerékvágásba", sőt nagyobb az esélye, hogy állásajánlatot is kapunk.

vikiNG 2010.11.16. 22:38:39

Sziasztok!

A feltett kérdésekre a válasz egyértelmű: ATTÓL FÜGG... Vagyis inkább pontosítva: mindent sorjában!
Először a tanulmányokra kell koncentrálni, közben folyamatosan figyelni kell a lehetőségeket, ajánlatokat a Karrier Irodánál, illetve egyéb helyeken. A mikor eljön a gyakorlat ideje, akkor minden erővel kell összpontosítani, hogy hasznos munkát végezzünk, megbecsüljenek. Így akár állásajánlatot is kaphatunk az adott cégnél.
Ez nagyon jó lehetőség, mert megkímél az álláskereséstől illetve a munkahelyváltás után sokkal jobban mutat az önéletrajzban, hogy már rendelkezünk elegendő szakmai tapasztalattal magasabb poszt betöltésére.
Én is az ideális első munkahelyet Magyarországon látom, egyrészt mert bele kell rázódni a munkakörbe, megtapasztalni, hogy mi hogyan is folyik egy magyar/magyarországi cégnél.
Ezt követően ideális lehet egy hosszabb-rövidebb külföldi munkavállalás. Mindez természetesen nem azért fontos, mert jól mutat az önéletrajzunkban és így nagyobb valószínűséggel megkapjuk az állást, hanem mert saját magunkat akarjuk fejleszteni, gazdagítani a sok tapasztalattal.
Egyéb képzettségek is fontosak: a nyelvvizsga már szinte egyenértékű a jogosítvánnyal - kötelező, sőt nem is nyelvvizsga, hanem a nyelvtudás szükséges, főleg aha a vállalat profilja megkívánja.
Mindez pedig mind felesleges, ha az állásinterjún nem tudjuk magunkat "eladni". Ahhoz is óriási tapasztalat/tehetség szükséges, hogy ha kapós munkaerő is vagyunk biztosan felvegyenek.

Delilah* 2010.11.17. 23:31:31

Egyik személyes tapasztalatomról tudok ennek kapcsán mesélni. A házi dolgozatomhoz egy kisvállalat menedzserével készítettem interjút, amely vállalkozásról tudni kell, hogy igen sikeres és közkedvelt vendéglátóhely. A menedzserről az interjú során kiderült számomra, hogy semmi közgazdász végzettsége nincs, ugyanis olyan alapvető fogalmakkal nem volt tisztában többek között, hogy mi az a szállító vagy a stratégiai partner, illetve a kooperáció. Ennek ellenére a vállalat jól működik (magas bevételeket produkál és nagy népszerűségnek örvend), ugyanis a menedzselés az elméleti tudáshiány ellenére nagyon kreatív és ügyes. Ez alapján úgy vélem, hogy az elméleti tudás jelentősége kisebb, és inkább a veleszületett érzék és/vagy tapasztalati tudás a meghatározó egy adott feladatkör ellátásánál.

BLGMarti 2010.11.18. 13:31:41

Sziasztok!

Végigolvasva az előző hozzászólásokat, elhangzottak, hogy a könnyebb elhelyezkedés érdekében a nyelv- és szakmai tudás, képességek (alkalmazkodás, motiváció, egyediség, céltudatosság) plusz tevékenységek (diákszervezet, szakkollégium) szükségesek. Ez mind szép és jó, csak elsiklik az ember azon nem elhanyagolható dolog felett, hogy ezen "kapós munkavállalóvá válás" feltételeivel nemcsak mi vagyunk tisztában. Minden munkát keresőnek az a célja, hogy az adott állásra őt vegyék fel, és ezért mindent meg is tesz. Ki lehet építeni kapcsolatokat egy-egy diákszervezetben, beszélhetünk x nyelvet, lehet magabiztos, megnyerő fellépésünk, de sokszor ezek mind kevésnek bizonyulnak. Ha nincs egy szülő, egy barát, egy távoli rokon, egy ismerős, aki nem indít el a pályán, s ráadásul nem egy neves egyetemen szereztünk diplomát (arról nem is beszélve, hogy telített az adott piac), nem biztos, hogy friss diplomával a kezünkben találunk egykönnyen állást. Ilyenkor pedig nemcsoda, ha egyfajta "amerikai álom" reményében külföldön próbálnak szerencsét a fiatalok.

De hát mi mást tudnának tenni? A mindenkori állam feladata lenne, hogy - ha már egyszer sok esetben ő finanszírozza a képzést - megfelelő körülményeket teremtsen annak érdekében, hogy minél kevesebb diplomás hagyja el az országot, s így kvázi ingyen exportálja külföldre a szakembereket.
De a magasabb fizetés, a karrierépítés, a szakmai fejlődés reménye és igénye sokszor felülkerekedik a "hazafiságon".

argó 2010.11.18. 18:05:59

Sziasztok!
Látom, sok mindent ki emeltetek, de úgy véle 2 dolog nem kapott kellően nagy hangsúlyt.

Az egyik az a társadalmi-kapcsolati tőke.
A kérdés a bloghoz, hogy melyiket tartjuk fontosabbat a tanulmányokat vagy a gyakorlatot, szerintem attól függ, hogy melyiket tudod jobban hasznosítani. De abban az értelemben is, hogy hol tudsz szélesebb, szorosabb kapcsolatokat kiépíteni. Ma mindenki azt monda, hogy majd apu barátja vagy anyu kollégája segít. És persze, ezzel talán nem is lenne baj, de jobb érzés, ha mi teszünk valamit ezekért a kapcsolatokért. A tanulmányaink során, egy óra vagy verseny keretében megismerkedhetünk olyan előadókkal, tanárokkal, az üzleti életben forgó személyekkel, akik majd bátran ajánlanak minket ismerősüknek. Hisz ennél talán nincs erősebb referencia.
Úgy vélem, mindig meg kell ragadni a lehetőséget, támogatókat szövetségeseket találni, hisz nem tudhatjuk merre visz az élet.Így javaslom, hogy ragadjatok meg minden lehetőséget az ismerkedésre, egy jó téma kapcsán keressetek szakértőket, hisz így ők is fel fognak figyelni rátok.

Másrészt a hazai vagy külföldi munkavállalás kapcsán ne láttam, hogy megemlítette volna valaki, hogy bár etikátlan - és kicsit rosszallok is arra a tényre, ha valaki a magyar adóból fizetett hazai tanulmányai után külföldön 5ször annyit keres - de az EU nem éppen ezért is jó. A munka szabad áramlása. A nemzetközi cégeknél nem az mindenki álma, hogy nemzetközi karriert csináljon? Számomra, ahogy most látom magamat, külföldön szeretnék tapasztalatokat szerezni, hogy itthon hatékonyabban végezhessem munkámat majd szakterületemen. De az a magyar versenyképtelen fizetés eredmény, hogy agyelszívásról beszélünk, és a nyugati eu-s álla,polgárokban sokszor fel sem merül, hogy hozzánk jöjjenek dolgozni. De ami mára szinte általános lett az a globalizáció és az EU célja, nem?
Így persze szeretném, hogy a kiváló magyar munkaerő itthon maradjon, de szerintem a mai világban természetes ez a folyamat, amit csak a versenyképes fizetésekkel lehet csökkenteni.

Pivot 2010.11.19. 02:05:41

Nagyon jó kérdés és serkenti a diákokban a jövő építés gondolatát. Hál istennek van szerencsém példát magam előtt tudni a két bátyám révén, mind a kettő a maga szakmájában él mezőnyben van. Ezek alapján tudok véleményt alkotni, mert nem tudok elmenni mellettük, szóval a legmeghatározóbb tényező a diák akarata és kitartása. Az egyetem biztosíthat akármennyi lehetőséget, ha a diákban nincs meg a kitartás és az akarat. Munkaadóktól azt hallom vissza hogy egyáltalán nem jellemző az, hogy a munkavállaló akarna és nem is csak akarna hanem tenne is a fejlődés érdekében. Másodiknak azt említeném hogy az ember járjon nyitott szemmel, hogy észre vegye a lehetőségeket, és ha megtalálta akkor igenis szánja rá az idejét és futtassa végig és hozza ki a maximumot belőle. Szakkollégiumban kérdeztem a felsősöket hogy milyen arányban járják végig az évet a diákok, hát nem az volt a jellemző, hogy 10ből 10 ember maradt a végén. Persze ebből azt is le lehet vonni hogy tanulnak a plusz előadások idejében :). Pozitív tapasztalataim vannak a tanárok részéről, avval kapcsolatban hogy ha látják a diákon azt hogy akarja csinálni és küzd azért hogy előrébb jusson akkor igenis segítenek. Ez mind a hozzáállás részéhez tartozik de ebből indul ki minden amit 3-nak említenék ugyancsak... a specializáció. Családtól, ismerősöktől, szakkolisoktól, tanároktól mindenkitől azt hallom hogy igen is specializálódni kell valamire. Ez több okból is jó, magadnak és a munkaadóknak is. A diák, ha céltudatosan mozog az életben, avval foglalkozik ami érdekli és abban mélyebben elmerül akkor képes azt a világot mindenkinél jobban ismerni, ez mérhetetlen nagy előnyt ad a többiekkel szemben és az életben is boldogabban fog mozogni.

Ezeket említeném legfontosabbnak, innen jöhet a nyelvtudás, külföldi tanulmányok, de ezek mind nem érnek annyit amennyit érnének, ha az előbb említett dolgok nincsenek meg a diáknál.

Én azt vallom hogy párhuzamosan kell a tanulmányokat és a munkatapasztalatot megszerezni, ha arra van szükség akkor elmenni önkéntesként, vagy ideiglenes kisegítőnek egy céghez, ha bért nem is de sok tapasztalatot azt tudnak adni és valahol el kell kezdeni, jobb most, és akkor diplomaidejében már előrébb van az ember. Külföldi tanulmányok és munkalehetőségek a tapasztalat és az ismereteink bővítésére tökéletesen lehetőségek, még jobban segítenek és lehetőséget adnak a tudásunk elmélyítésére, specializálására. Haza vagy külföld ezt mindenki döntse el maga én azt vallom, hogy külföldi tapasztalatokat itthon szeretném kamatoztatni, evvel segítve a hazámat.
A lehetőségek adottak és csak rajtunk múlik hogy élünk-e velük.
süti beállítások módosítása