Az innovációt a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítéseként határoztuk meg. Ez hogyan egyeztethető össze a tartós fogyasztási cikkek (pl. tv, mosogatógép, hifi-torony) körében néhány éve megfigyelt „beépített avulással”, miszerint a termékek rövidebb élettartammal rendelkeznek és kevésbé szervizelhetők, mint a több évtizede fogalmazott elődeik? Inspirációként: http://www.kreativ.hu/cikk/felejtsd_el_a_markahuseget_ és http://www.muanyagipariszemle.hu/2005/02/korkep-a-haztartasi-gepek-piaci-helyzeterol-14.pdf
Kedves Hozzászólók!
Az alábbiakban kommentálnám a blogolók véleményét.Szinte egyöntetűen sajnálatosnak tartja minden hozzászóló, hogy a tartós fogyasztási cikkeknél a tartósság fogalma alatt egyre rövidülő időket kell értenünk. Jól látják persze,hogy sokszor nem is fizikai elhasználódásról van szó, hanem erkölcsi elavulásról, bár némi igazsága van Gerkokee-nek is abban, hogy egyre bonyolultabbak a háztartási cikkek, s ami bonyolultabb az hamarabb is elromlik. Érdekes a megjegyzése ezzel kapcsolatban @@-nak, hogy az avulás beépítése a termékbe is kutató-fejlesztő munkát igényelhet. VAlexa és feketekv ugyanakkor helyesen hívja fel a figyelmet, hogy végtelenségig ezt nem fokozhatják a cégek, mert ha túl hamar tönkremennek a termékei, az image romlással jár. Az általa hozott mosógép példát andorspam-mal együtt magam is meg tudom erősíteni, a régi (a miénk lassan negyedszázados lesz) gépek egyszerűségük miatt időállóbbak, míg ismerősünk pár éve vett mosógépe lassan felmondja teljesen a szolgálatot. Nagyon helyesen tkazmer a beépített avulás mögött nem összeesküvést, hanem a piaci versenyt és az innovációt látja. Az is jó észrevétel, hogy a hagyományos szakik leginkább a régi gépekre specializálódnak, míg a márkaszervizek kezelik az új termékeket, mert azok annyira bonyolultak, s legtöbbször modulcserével javíthatóak. Ezért nem talál apetri sem régóta szerelőt a HI-FI-jéhez. Hofi12 szerint nem az új termékek minőségével van baj, hanem a profitérdek miatt teszik a vállalatok fizikailag vagy erkölcsileg egyre gyorsabban elavulttá a termékeket. Igaza van persze Beirut-nak és Pivot-nak, hogy a gyártók profitérdeke mellett a fogyasztók újdonság iránti vágya is fűti ezt a folyamatot, s hogy egyre inkább megengedhetjük anyagilag magunknak a gyakoribb cserét. Garde ezt egyenesen íratlan kompromisszumnak nevezei gyártó és fogyasztó között. @@ szerint a marketingnek is nagy szerepe van ebben, igazából sokszor nem is lenne szükségünk az új termékre. Érdekes számomra, hogy ebben az évben senki sem írt a túl gyors avulás és a környezet terhelés kapcsolatáról.Kiss János