Szerintem az államnak nem lenne szabad eladnia az egészségügyi intézményeket. Mint tudjuk a kórházak nonprofit szervezetek, amelyeket a vállalkozók megpróbálnak nyereségessé tenni. A költségcsökkentés azonban itt nem működik. A kórházi felszerelések drágák, mégsem lehet megspórolni őket, ahogy kórházi személyzetre orvosokra, ápolókra is szükség van. Őket azonban meg kell fizetni, ha azt akarjuk, hogy ne menjenek el külföldre. A kórházak privatizálása mindenképpen rossz döntés volt, ezt mutatja pl. az egri kórház esete.
Egy profitorientált cég bármikor kiveheti nyereségeként az egészségügyből azt az amúgy sem túl sok pénzt.

@aragonia: ez így badarság, hogyan tudna kivenni egy befektető bármennyi kevés pénzt is mondjuk egy kórházat üzemeltető cégből, ha "nem túl sok" pénzt kap a TB-től?
egy kórházat annak kell üzemeltetnie, aki azt hatékonyabban és jobb színvonalon tudja megtenni. Ha ez egy magánbefektető (miért ne lehetne az?), akkor üzemeltesse magánbefektető a kórházat.
Más kérdés, hogy úgy tűnik: Magyarországon jelenleg nem lehet nyereségesen kórházat működtetni. Erről nem csak a többek között egri érdekeltségű Hospinvest tanúskodik, de az egészen más réteget megcélzó Telki Magánkórház is: 2007-ig visszamenőleg üzemi szinten egyik évben sem volt nyeresége, sőt, jelentős vesztegéseket halmozott fel.

Ezért én azt látom - a topic témájára válaszként - hogy igen, az államnak a befizetett adókból támogatnia kell az egészségügyet. De emellett úgy gondolom, hogy nem feltétlenül van szükség arra, hogy az egészségügyi létesítmények állami/önkormányzati tulajdonban legyenek, vagy hogy az orvosok állami alkalmazottak maradjanak.
Az államnak nincs se tőkéje se szakértelme (ez utóbbi pedig a mindenféle 2 milliós bérlimitek miatt nem is lesz) hatékonyabbá tenni egy kórház működését. Nem tudnak befektetni jobb fűtésbe, energiatakarékosabb világításba, több beteget ellátni képes CT laborba, stb. Ezen felül az állami intézmények szervezeti felépítése is gyakran elavult és rugalmatlan (ennek nyomát látjuk a bonyolult és hosszadalmas adminisztráció során) ami szintén nem segíti a hatékonyság javulását.
Ezért tehát adódik a megoldás: vonjunk be valakit, aki rendelkezik megfelelő tőkeerővel és szakértelemmel, bízzuk rá a kórházak építését, üzemeltetését, és fizessünk neki azután, hogy hány beteget és milyen minőségben látott el.
Való igaz, hogy a befektetőnek lesz egy elvárt hozama, amit ki fog venni a cégéből. Ám legyen, ha ezért cserébe javul a szolgáltatás minősége, hatékonysága. Ráadásul nagy valószínűséggel az elvárt hozam nem fogja meghaladni, sőt alulmúlja azt az összeget, amelyet viszont a hatékonyságjavulás okán megtakarít a TB.

A másik terület pedig, ahol szerintem elkerülhetetlen és kifejezetten fontos az állam szerepvállalása, az az oktatás.
Nem csak arról van szó, hogy a fizetős oktatás a legtöbb ember számára nem lenne elérhető. Rendkívül fontos szerintem az a szempont is, hogy ha egy ember tanul 6-7-től 18-30 éves koráig, az az állam számára egy befektetés. Befektet abba, hogy az illető a megszerzett tudással majd többet és jobbat termel, így hozzájárul az ország fejlődéséhez.
Vajon a magánvállalatok közül melyek azok, amelyek ilyesmibe fektetnének? Nem azt mondom, hogy nincs példa tanulmányi szerződésekre, de azért a legtöbb vállalkozás számára van fontosabb, közelebbi és kevésbé kockázatos cél is, mint 20-25 évig finanszírozni valakinek a tanulását, hogy aztán az illető majd nagyon jól dolgozzon náluk.
Gondoljunk csak bele: súlyos milliókat, tízmilliókat fektet valakibe egy cég, akit aztán sajnálatos módon a diplomaosztóját követő napon elcsap egy villamos.Ekkor a cég kidobta az ablakon a 25 évig folyamatosan növelt befektetését; jobb esetben "minimalizálta a kockázatot", és fizette még 2-3 ember tanulmányait, így mégsem marad szakember nélkül.
Na de tényleg ez az, amit egy részvényes vár a cégétől? Kötve hinném...
Ezért aztán szükséges, hogy az állam átvállalja az oktatással, mint több évtizeded befektetéssel járó kockázatot végső soron annak érdekében, hogy önmaga fejlődését garantálja.

@aragonia: Megértem az aggályaidat, de gondolj csak a piaci egyensúlyra. Attól, mert a kórház magánkézben lenne, nem jelentené azt, hogy az árakban jelentős változás lenne, hogy rosszabbul járna az, aki a kórház szolgáltatását igénybe venné. Sokkal valószínűbb, hogy fontosabb lenne számukra a szolgáltatások minősége (hogy őket válasszák), és maximum a felesleges munkaerő látná ennek kárát, pl kevesebb takarítónak több munkát kéne végeznie. Továbbá vége lenne a végtelen hálapénzeknek is.

Szerintem az egyik legfontosabb terület ahová az államnak vissza kellene forgatnia a befizetett adókat az a környezetvédelem. Gondoljunk csak bele! Ha egy kicsit eltekintünk az önérdekeinktől, láthatjuk, hogy minden kár ami a környezetben keletkezik, minden negatív externália a jövő generációinak életét fogja megnehezíteni. Természetesen ennek a hasznát már nem a mi generációnk fogja látni, ám mégis úgy vélem, hogy ez a fenntarthatóság alapvető feltétele.

A másik hasonlóan fontos terület a rendvédelem. A jelenlegi rendőrségben emberhiány van, és valljuk be hogy ez érthető is, hiszen egy meglehetősen nagy stresszel járó feladatkör meglehetősen alacsony fizetés mellett nem túl vonzó, pláne a pillanatnyi gazdasági helyzetet figyelembe véve. Bizonyos településeken csak minden 5-10. bejelentett ügyet van kapacitása a rendőrségnek kinyomozni. És akkor felmerül a kérdés, hogy hogyan marad energiája a rendőrségnek emellett például a szervezett bűnözéssel foglalkozni? Vagy kérdéses, hogy havi kb.120 ezer forintos nettó jövedelem mellett melyik rendőr kockáztatná esetlegesen az életét azért, hogy elfogjon egy bűnözőt? Hát semelyik. És pont ezért nincs szerintem a rendőrségnek ma tekintélye és megfelelő hatásköre, a problémák nagy része, a magyar rendfenntartás hatékonyságának a hiánya szerintem a rendvédelem költségvetési deficitjére vezethető vissza elsősorban.

A harmadik, és szerintem egyik legfontosabb terület ahová a pénzt szerintem érdemes lenne befektetni az a gazdaságfejlesztés. Ha belegondolunk, ez mindenképpen meghálálná önmagát, az adófizetők és az állam is jól járna, hiszen egy fejlett gazdaságban, a jövedelmező vállalatok a jelenleginél jóval magasabb adókulcsot is elbírnának, és így az állam többletbevételhez jutna, de a vállalatok külföldre szállított, és külföldről bejövő termékeit is nagyobb mértékben adóztathatná. És hogy ez hogyan lenne jövedelmező az adózóknak? Először is ha nagy mennyiségű lenne a vállalatoktól beszedett adó, azzal együtt valamilyen szinten az egyénekre kiszabott direkt jellegű adók csökkenthetőek lennének, másrészről pedig az adófizetőket pozitívan érintő állami beruházások száma is növekedhetne, hiszen jobb esetben mindezekhez kellő mértékben megnőne az állami bevétel.

Egyetértek abban, hogy az oktatás, az egészségügy, a gazdaságfejlesztés, a környezetvédelem és a rendészet terén is az államnak jelentős szerepet kell vállalnia. Azonban én egy új területre is felhívnám a figyelmet: a közlekedési hálózatok fejlesztésére, az út-, metró- és hídépítésre. Ez egy vitathatatlanul eléggé gyenge pont.(lásd: a magyar utak minősége...)
A nagy építkezéseken látható a tábla, a következő felirattal: "Itt ... épül az adófizetők pénzéből." De egy csomó kérdésre nem kapunk választ időben: miért épül olyan lassan, miért kerül olyan sok pénzbe-holott a horvátok sokkal hamarabb és olcsóbban megépítették a Dinári-hegységen keresztül,- és miért történhet az meg, hogy beomlik - mint ahogy az a nyáron Győr és Pécs környékén történt.
A Magyar Állam az építkezésekre pályázatot ír ki, amelyet aztán valamilyen alig ismert vállalat nyer meg, aki ráadásul nem is rendelkezik elég tapasztalattal. Előfordulhat, hogy a pályázók "lusta árakat" szabnak, egymással is egyeztetve. Ezután kezdődik csak a bonyodalom, mert az építkezést ugyan papíron a leszerződött fél végzi, valójában az kiszervezi a munkát egy alvállalkozónak, az egy másiknak...és így tovább. (Az egész kicsit hasonlít a középkori feudalizmus rendszeréhez: az állam a király, neki van egy hűbérese, s annak további vazallusai.) A projekt során ez a kiszervezés nagyon sok bonyodalmat okozhat: az átláthatatlan rendszerben sok-sok állami pénz eltűnik, ami ráadásul az adófizetők pénze,átláthatatlan, hogy ki kinek tartozik, hogy ki van megcsúszva a munkával, de az alvállalkozók sem kapják meg a fizetésüket. ( a Megyeri híd építésénél is ez történt)
Kérdéses tehát, hogy meddig mehet ez így tovább? Az állam mennyire szólhat bele, szabályozhatja a kiszervezést? Milyen gyakran kéne ellenőrizni a kifolyó pénzeket, és hogyan? Ezekre kérdésekre kell az államnak megtalálni a választ a lehető leghamarabb. Eztán következhetnek a minőségi előírások, alapanyagok, munkaeszközök, új technológiák, a határidők betartatása, magas kötbérek kiszabása stb.
Végezetül 2 kérdés merül fel bennem:
1. Vajon lesz-e valamikor több aszfalt, mint kátyú az úttesten?
2. Megépül-e valaha a 4-es metró?

Sziasztok!
Én is az egészségügyet tartom a legfontosabbnak és TKAZMER véleményével értek egyet. A véleményem nekem is az, hogy ha a kórházak nem képesek hatékonyan működni más megoldásra van szükség. Azt gondolom, hogy ma Magyarországon rengeteg magánrendelő működik. A tehetősebbek inkább ezt választják az állami helyett. Tipikus példa a fogorvos. Ha gond van a fogammal, nem az SZTK-ba megyek, de a magánrendelőben egy fogtömés 10 000 Ft + a röntgen 4000 Ft. Viszont az orvosok az állami intézményekben félvállról veszik a dolgokat. Legutóbb amikor ott voltam az orvos éppen az IWIW-en keresgélte ismerőseit. Megoldásul szolgálna, ha az emberek maguk dönthetnék el melyik kórháznak fizessék a TB-t és ezzel a véleményem ütközik ARAGONIAVAL. Minden embernek kötelező lenne, hogy tagja legyen valamely egészségügyi intézménynek, amely elektronikusan igazolná az ember tagságát. Jelentős változás, hogy a fogyasztók a kiválasztott rendelőnek fizetik a TB-t, aminek nagy részét kötelező lenne fejlesztésre fordítani. Mi a rendszer előnye? Az egészségügyi intézménynek, mint egy vállalatnak, sikerülne minél több fogyasztót megnyerni és a TB bizonyos részét profitként elkönyvelni. Az OEP legfőbb feladata pedig a szabályok betartatása lenne. Ezzel a hálapénz is megszűnik. Mi az állam haszna? A TB befizetés után a cégekhez hasonlóan számlát kap a befizető, így az ÁFA (ami itt jóval 25% alatt lenne) az állam zsebébe menne. Az orvosok is szívesebben dolgoznak egy ilyen közegben, ahol több pénzt is tudnának keresni. Az orvos, aki ezek után is elkívánja hagyni az országot választás elé kerülne. Aki fizetősön végezte el az orvosi egyetemet, az elmehet ahová csak akar. Aki pedig államilag támogatott orvosi képzésen vett részt, vagy visszafizeti a tandíjat, vagy 10 évet itt tölt magyar egészségügyi dolgozóként és utána elhagyhatja az országot. Az állam a tandíjakra szerezhetne támogatást, az ÁFA mellett a magán kórházak szakképzési hozzájárulásából. Az egészségügy fejlődne: új intézmények, új gépek, szakképzett orvosok. Én azt gondolom ez egy járható út lenne.

@vikiNG:
Kedves Viking!
Értem én hogy szükség van az utak fejlesztésére, de úgy véled hogy ez a legfontosabb dolog? Ilyen szinten prioritást kellene élveznie a reálinfrastruktúra fejlesztésének? Igaz hogy a jó infrastruktúra bevonzaná a külföldi tőkét, de ezzel két probléma van: a egyik az, hogy ez mind nagyon sokba kerülne, és az a pénz ennél sokkal fontosabb területekre is összpontosulhatna, emellett pedig kérdéses, hogy a jelenlegi helyzetben nem-e hasznosabb a hazai gazdaság támogatása annál, minthogy a külföldi tőkét - még ha csak közvetetten is - bevonzzuk az országba...

@levaima:
Kedves levaima!
Ez az egész eléggé logikusnak hangzik, viszont itt is felmerül egy apró bökkenő: szerinted van joga az államnak arra, hogy egy diákot, aki a jó tanulmányi eredménye miatt bejutott az orvosi államilag támogatott képzésére, KÖTELEZZE bármire is, vagy esetlegesen MEGZSAROLJA? Ez a kép erőteljesen hajaz a totális államra, ami nem biztos hogy jó fényt vetne az államra a dolgozók szemszögéből, valószínű hogy az orvosképzésben résztvevők száma is jelentősen megcsappanna, sőt valószínűleg az EU sem nézné mindezt jó szemmel.

@Gergokee:
szó nincs zsarolásról, és pláne nem totális államról. (az EU meg tényleg nem nézné jó szemmel, hiszen elveszne az ingyenes orvosellátásának egyik forrása:) ).
Arról van szó, hogy egy orvos képzése rengeteg pénzbe kerül, amit adókból fedeznek. Miért jó az az adófizetőknek, ha ez a pénz egyszerűen felszívódik? Nyilván nem jó.
A kiindulási alap tehát a legjobb, ha egy olyan fizetős rendszer, ami a legtöbb fejlett országban van. És ha az állam úgy gondolja, hogy mondjuk a középiskolai tanulmányi eredménye, érettségije egy hallgatónak elég jó illetve olyan szakterületen szeretne továbbtanulni, ami a társadalom számára előnyös (felesleges pl. állami pénzből ennyi szabadbölcsészt, de akár jogászt is finanszírozni), akkor köt vele egy tanulmányi szerződést, amelyben rögzítik, hogy az állam fizeti a tanulmányokat, cserébe a tanuló x évig Magyarországon dolgozik.

nem kell itt semmilyen zsarolásra gondolni, helyesebb, ha az egész államilag finanszírozott felsőoktatást egy tanulmányi szerződéssel járó opcionális lehetőségként fogjuk fel.

@Gergokee:
az utak építése meglehetősen nagy támogatás a hazai gazdaságnak, az alvállalkozók legnagyobb része mindig magyar, és gyakran vesznek részt a fővállalkozói konzorciumokban is.
A reálinfrastruktúra építése tehát nem csak azért fontos, mert vonzza a külföldi tőkét (de a belföldit is!), ezáltal az adott régióban ahol a fejlesztés megvalósul munkahelyeket, fejlődési lehetőséget biztosít (a Mercedes emlékeim szerint többek között éppen a relative jó infrastruktúra miatt jött Kecskemétre), hanem azért is, mert állami megrendeléseket ad egy olyan szektornak (építőipar), amely hagyományosan sok munkahelyet ad. Ez a kettős hatás pedig egyáltalán nem elhanyagolható.

@tkazmer:
Igen, ilyen oldalról nézve ez egy egészen szimpatikus megoldás, de ezt a szisztémát hasonló módon alkalmazva az oktatás többi területén is lehetne ösztönözni a hallgatókat a belföldi munkavállalásra.

Sziasztok!

Alapvetően mint, ahogy látom mindenki én is az oktatást tartom az egyik legfontosabbnak. Hiszen mibe fektesse az állam a pénzét(pénzünket), ha nem a jövőbe. Nyilván különböző módszerek vannak a magyar diákok itthon tartására, mint a fent említett tanulmányi szerződés is. De igazából minden helyes területre visszaforgatott pénz elősegítheti ezt, mint pl. az infrastruktúra fejlesztése( kérdés, hogy tényleg mért megy ez ilyen lassan, mért csak kb. 2030-ra valósulnak meg a 2012-re meghirdetett tervek) , ami vonzaná a külföldi tőkét. Ennek hatására pedig nyilván több munkalehetőség állna a friss diplomások rendelkezésére, így nem kéne külföldre menniük a jobb állás lehetősége miatt.

Gergokee környezetvédelemmel kapcsolatos véleményével én személy szerint nem értenék egyet. Persze szép cél a természet védelme és az erre irányuló befektetések, de ezek kevésbé kézzelfogható dolgok, éppen ezért az emberek is kevesebb dolgot érzékelnek ebből, így úgy érzik, hogy feleslegesen fizetnek adót az államnak. Továbbá a környezetvédelem sokszor már egy álszent dolog, hiszen bármely haszon amit szerzünk a környezet kárára van. Természetesen érdemes ezeket a károkat csökkenteni, de szerintem nem kellene ebbe komoly pénzeket fektetni..

Egyetértek abban, hogy a fent felsorolt terület mind jelentősek, és pénzhiányban is szenvednek különböző okok miatt. Éppen ezért nehéz is sorrendet felállítani - persze prioritásokat vállalni kötelező, de erről majd lentebb.
A lényegi eleme az adók elosztásának nem feltétlenül az, hogy KIKnek adjuk, hanem, hogy MIRE. Hiszen betömködhetjük most pl. az egészségügy hiányosságait, de ha nem történik struktúrális változás, akkor az egész csak felületi, eseti kezelés, de az akutt problémákon nem segítene.

Válaszolva tehát a kérdésre véleményem szerint az egészségügynek mindenképpen szerepelnie kell a támogatott terültetek között, méghozzá oly módon, hogy a megkapott pénzből szerkezeti refomrokat hajtsanak végre. Természetesen elengedhetetlen egy alapszintű pénzpótlás, de végső soron az eü-t termelő ágazattá kell fejleszteni, ami lehetséges.

Gergokee indokaival egyet értve a második területnek a rendvédelmet mondanám.

A harmadik pedig szerintem az önkormányzatok helyzetének megoldása kell, hogy legyen. Elképesztő pénzek hiányoznak bizonyos önkormányzatok költségvetéséből, néhány már napi működési zavarokkal küzd. Emellett ne felejtsük el, hogy önkormányzati feladatkör pl. az iskolák fenntartása is.

@vikiNG:
Kedves Viking!

Valóban igazad van, hogy az infrastruktúra fejlesztése fontos, ugyanakkor ez tipikusan a korrupció melegágya. Attól félek, ha még több pénzt invesztálna az állam ebbe a területbe, az azt eredményezné, hogy mégtöbb pénz folyna magánzsebbe. A baj sajnos az, hogy a politikusok nem a gazdaságélénkítő szerepét tartják elsődlegesnek, hanem azt, mennyi pénzt lehet szolidan zsebre tenni.

@tkazmer:
Kedves tkazmer!

Véleményem szerint ez a fajta megoldás szembe megy olyan alapelvekkel, mint a szabad munkahelyválasztás joga. Nem beszélve arról, hogy EU-s tagország vagyunk, és uniónk egyik alappillére a munkaerő szabad áramlása.
Ettől függetlenül valóban megoldásra van szükség egy létező problémában, ám ennek véleményem szerint nem egy ilyesfajta szerződésnek kell lennie, sokkal inkább az orvosi pálya európai szinte versenyképessé tevése, avagy a tandíj bevezetése, de ez már egy másik történet.

Kedves olvasók!

Én is a Dany által leírt okok miatt nem támogatnám tkazmer megoldását...

Az egészségügy pedig mindig egy aktuális téma, és tény hogy nagyon fontos, de szerintem közel sem a legfontosabb, hiszen társadalmi szempontból igen, de gazdasági szempontból nem jövedelmező. Viszont ha először egy jövedelmezőbb dologra fordítanánk az állam által beszedett adót (lásd gazdaságfejlesztés), akkor a fejlettebb vállalatoktól beszedett nagyobb mértékű adóból már lenne pénz az egészségügy teljeskörű és hatékony átszervezésére.

Kedves ...tomi...!
Megindokolom neked, hogy miért is érné meg kifejezetten zöld-országot csinálni MO-ból: Azáltal, ha az ország ilyen téren kezdene el fejlődni, környezetvédelmi technológiákba fektetné be a pénzt, egyre több támogatást nyerne külföldről, hiszen várhatóan ez egy hosszú távon is jövedelmező iparág lesz, és a kedvező feltételek miatt (hiszen az ország támogatná a külföldről jövő, környezetvédelmi technológiákkal foglalkozó cégeket) egyre több külföldi cég telepedne meg itt. Ennek pedig két haszna is van: a letelepült, környezetvédelemmel foglalkozó cégeket egy idő után nagy mértékben meg lehetne adóztatni, de csak azután a szint után, mikortól a környezetkímélő technológiák teljesen elterjednek, és prioritást élveznek a negatív externáliákkal járóakkal szemben, másrészről pedig az új technológiákkal foglalkozó cégek, vállalatok új munkahelyeket létesíthetnének. Ha pedig ez a technológia teljes mértékben elterjedne, akkor az ezzel foglalkozó vállalatok létrehozhatnának egy "vertikális fúziót" azokkal a gyárakkal, akiknek már teljes mértékben a környezetvédelmi technológiákkal foglalkozó vállalatok által gyártott "termékek" fedeznék az energiaszükségleteiket, illetve ezek hárítanák el a vállalatok környezetkárosító hatásait. Ha pedig ez bekövetkezik, akkor a technológia kereslete miatt, célszerűbb lenne a technológiákat gyártó cégeknek Magyarországi gyárat is üzemeltetni. Így Magyarország egy példa lenne a többi ország számára, és az itt bevált gyakorlat szerint előbb-utóbb a többi országban is elterjedne ez a "trend", az adott országoknak viszont a Magyarországon előállított ilyen jellegű termékek garanciát jelentenének (hiszen Magyarország lenne az első úttörő), és ezáltal a technológiákra való kereslet, a kínálat növekedését is magával vonná, ami újabb megadóztatható forgalmat jelentene. Ezenkívül az állam nem csak a termék forgalmát adóztathatná meg, hanem az ilyen jellegű vállalatokat is, akik környezetvédelmi innovációs technológiákat forgalmaznak, hiszen ezeknek a vállalatoknak ilyenkor már nem érné meg elmenni az országból, magas kivetett adó esetén sem. Ezáltal egy idő után elmondható lenne, hogy az országunk "zöld-országgá" vált, ami nagy tekintélyt jelentene EU- és világszerte, és emellett az új technológiák közvetetten az államnak nagyobb bevételt, az országnak pedig gazdasági hatalmat jelentenének.

@Gergokee:
" a fejlettebb vállalatoktól beszedett nagyobb mértékű adóból"
Természetesen lenne rá mód, de ahogy beszéltük (mert remélem leesett, ki vagyok), Magyarországon dívik az adókerülés.
Éppen ezért ez csak úgy lehetséges hatékonyan, ha pl. a ma bejelentettekhez hasonló adókat vetnek ki az extra profitot termelő szektorokra (ld. nálunk bankadó, illetve a ma közzétett távközlés és energetikai szektorra, valamint a nagy élelmiszerláncokra kivetett adó). Ezzel viszont az a baj, hogy hosszú távon elkerülhetetlen, hogy ne a fogyasztón csattanjon az ostor, és az adóemelés megjelenik majd az árakban.

Ez a sok hozzászólás után ismételten csak sarokpontokat szeretnék kiemelni:

A kórházak privatizációja kapcsán: onnantól kezdve, hogy az egészségügyet az állam a közjavakhoz hasonlóan kezeli, az államtól teljesen függetlenedett, profitorientált magánvállalatok által irányított kórházi struktúra sikertelenségre van ítélve. Elképzelhető, hogy a világ más régióiban ez működne, működik is, de a magyar viszonyok között, ahol még a kevésbé problémás helyzetekben is sokszor kérdéses az állami és a magán tőke és szféra szerepe, egészen biztosan nem működhet hatékonyan. A hagyományos piaci értékektől nagymértékben elvonatkoztatva működik az egészségügy azt követően, hogy ingyenessé tették ezeknek a szolgáltatásoknak a fogyasztását. A kórházaknak, orvosi rendelőknek nem az az elsődleges feladata, hogy profitot termeljen, hanem hogy a körzete, s a hálózat maga az egész ország egészségügyi állapotát javítsa, illetve a kialakult helyzeteket kezelje. Innentől kezdve pedig az az alapvető cél, hogy a fogyasztói igényt (amely valós, gyakran túlzottan is -> "közlegelő tragédia") profit elérésével egy időben elégítsék ki, már nem működik. A profit legjobb esetben is második helyre szorult, nem mellé-, hanem alárendeltségi viszony van a két cél között. Nem véletlen, hogy az állam hatalmas összegekkel támogatja a nem gazdaságosan működő kórházakat, s minimális kapacitáscsökkentéseket leszámítva nem tud mit tenni. Egyszerűen nem üzemeltetheti piaci alapon pusztán matematikai, mikroökonómiai alapokon, mert van az államnak társadalmi felelőssége is.

"Való igaz, hogy a befektetőnek lesz egy elvárt hozama, amit ki fog venni a cégéből."
Ez nagyon szép, azonban egy befektető számára a legfontosabb, hogy minél több profitot termeljen, ő nem fog megelégedni 5%-kal, ha kivehetne 15%-ot is, a nyereség legnagyobb részét kivonni szeretné, és ha ezt nem teheti meg, akkor az egyébként is nagyon rizikós piacra (állami szerepvállalás, állandóan változó törvények és jogszabályok, stb) a hatékonyság hiánya miatt már végképp nem fog belépni, inkább másik irányba nyit. S mivel az orvosi műszerek vásárlása hatalmas költségekkel jár, s legjobb esetben is több évtized alatt térülne meg a kiadás, meg sem fordulna a fejében, hogy újabb eszközöket vásároljon. Főleg úgy, ha a versenytársak sem tudnak (a feltételezett állami kézben maradó, vagy leszakadó kórházak) vagy nem akarnak (adott esetben lehet kartell, hallgatólagos beleegyezés, vagy pusztán önérdekkövetés). Ugyanaz a probléma, amiért az állam sem képes vásárolni...

A TB egészen biztosan nem fog ezekhez a befektetésekhez elegendő forrást juttatni, a betegek pedig legnagyobb részben nem fognak magas összegeket fizetni egy olyan eljárásért, amit valószínűleg valamivel kisebb hatékonysággal igaz, de a hagyományos eszközökkel, "INGYEN" is el lehet végeztetni.

Természetesen olyan úton-módon megjelenhet a magántőke, hogy az épületet PPP keretében felújítják/felépítik, s az állam csak részletekben fizeti a kiadásokat, ez azonban nem az egészségügy privatizálását jelentené, csak az állami ingatlanok külső tőke általi létrehozását.

"Továbbá vége lenne a végtelen hálapénzeknek is." Aligha. Ez egy olyan szokás, ami nagyon mélyen beleivódott a magyar mentalitásba, és szerintem sokkal inkább egy generációváltással lehet vége (más kérdés, hogy lesz-e vége), mintsem egy ilyen intézményi struktúra átalakulásával.

"A tehetősebbek inkább ezt választják az állami helyett."
Azonban az egészségügy alapvetően nem a tehetősebbekről szól, akik a társadalom elenyésző hányadát teszik ki, hanem az átlagos és alacsony jövedelműekről. Nem véletlen az, hogy az SZTK-k túlzsúfoltak, míg a magánrendelők (tisztelet a kivételnek) normális kapacitáson működnek. Sokkal nagyobb a kereslet az olcsó egészségügyre, és ennek nem csak gyakorlati ("olcsó, ami annak látszik") oka van, hanem pénzügyi is: a magyar társadalom nem tudna egy-egy kezelést megfizetni. Amikor arról beszélünk, hogy hiteltörlesztések, megélhetési gondok, munkanélküliség, stb, akkor esélytelen, hogy komoly kereslet legyen a magánrendelőkre. Ezt egy jóléti, stabil országban el lehetne játszani - és bízzunk benne, hogy egyszer nekünk is megadatik a lehetőség - de jelenleg és középtávon biztosan nem kivitelezhető.

"Minden embernek kötelező lenne, hogy tagja legyen valamely egészségügyi intézménynek, amely elektronikusan igazolná az ember tagságát." Ez ezt mégis milyen alapon képzeljük el? Területi alapon az ember oda fizet, ahol lakik, ahová járni szokott? Akkor nagyjából ugyanott vagyunk... Vagy oda fizetünk, ami a legfejlettebb, a legszimpatikusabb? Ez az egészségügyi intézményrendszer differenciálódásához vezethet, hiszen a nagyobb, nevesebb kórházak komoly anyagi forrásokra tehetnének szert, s az amúgy is a megélhetés határán (vagy az alatt, lásd Csorna) lévő kórházak még nehezebb helyzetbe kerülnének.

Az oktatás ügyében teljesen egyetértek.

A környezetvédelemben pedig megint egy érdekes kérdés merül fel: a környezeti károkból adódó költségek egy jó részét egy tudatos "átnevelésre" kellene fordítani, ami hosszú távon sokkal jövedelmezőbb. Lehet, hogy a szelektív hulladékgyűjtés kis mennyiségben gazdaságtalanul indul(t), de ha egy komolyabb fokozatot érünk el, akkor a vállalkozás nem hogy rentábilissé, hanem jelentős profitot termelővé tud válni. Ugyanígy a különböző támogatásokkal, amelyek az EU-ból lehívhatók. Viszont ez a kérdés szerintem ismételten csak egy jóléti állam szerepkörébe tartozna, Magyarországon jelenleg nem prioritás.

Ugyanakkor az infrastruktúra fejlesztése szerintem is rendkívül fontos, olyan 3+1. szerepkör lenne. A tervezett autópályák és létesítmények megépülésével, a vasúti közlekedés korszerűsítésével Magyarország egy rendkívül fontos logisztikai központtá nőhetné ki magát, ami egyrészt növelné az ország jelentőségét, másrészt a befektetett tőke jelentkezne a magyar gazdaságban (->gazdaságösztönző hatású), harmadrészt rengeteg csatolt szolgáltatást lehetne a logisztika mellé telepíteni, ami más ágazatok számára is előnyös lenne. Számos vállalat létesít napjainkban olyan központokat, amelyek egyszerre felelnek meg logisztikai és kutató céloknak is. Magyarország pedig hosszútávon a kutatási tevékenységgel emelkedhet ki a versenytársak közül.

Szerintem a környezetvédelem lenne az a lépés, ami Magyarországot elindítaná az úton, hogy jóléti állammá váljon, ami kérdéses, hogy ez szükséges-e nekünk. Természetesen előbb-utóbb az egész állami szerepvállalásra kiterjednének a változások, de nem biztos hogy nekünk ez rossz lenne, maximum egy elég merész lépés. Úgy gondolom, hogy ez hosszútávon az általam már leírt okok miatt jövedelmező lenne, mind a társadalom, mind az állam, mind a környezet szempontjából.

@Dany.: "avagy a tandíj bevezetése,"
igen, ezt írtam én is, miszerint "egy olyan fizetős rendszer, ami a legtöbb fejlett országban van" :)
de mivel az orvosi képzésnek elképesztő költségei vannak (amit nagyon kevesen tudnának zsebből fizetni), ezért egy opció lehet, hogy aki itthon szeretne praktizálni, az szerezhet egy ilyen tanulmányi szerződés formájában támogatást az államtól.
a szabad munkaerőáramlás elvét ez azért nem sérti, mert teljesen szabadon választott, hogy valaki igénybe veszi-e az állam által ajánlott opciót vagy sem. a tanulmányi szerződés egy már most is létező opció, sok cég alkalmazza (tehát ha a tanulmányi szerződés sérti szerinted úgy un block a szabad munkaerőáramlás elvét, akkor már régen el kellett volna buknunk az EU-s jogharmonizációval), itt egész egyszerűen arról lenne szó, hogy mivel az egészségügy elsődlegesen állami finanszírozású, tehát közvetve állami alkalmazottak az orvosok, ezért itt az állammal kötnek tanulmányi szerződést.

De ezt nem lehetne kötelezővé tenni minden államilag támogatott tanuló esetén, hiszen az már jogsértő lenne, maximum úgy lenne megvalósítható, hogy a költségtérítéses tanulókat a szerződés fejében nem terhelné a költség.

@tkazmer:
Ez maximum úgy oldható meg, hogy a már költségtérítéses képzésben résztvevő hallgatók költségtérítési díját kifizetné az állam tanulmányi szerződés fejében, de tanulmányi szerződésre sem az államilag támogatott, sem a költségtérítéses hallgatókat nem lehetne KÉNYSZERÍTENI!

@Gergokee:
Aki nem közvetlenül érintett, annak ez nem kényszer, számukra ez az egyetlen megoldási lehetőség - ami érthető, de nem elfogadható végső soron.

@tkazmer
Igen, ilyen alapon az összes államilag támogatott hallgatóval tanulmányi szerződést kellene kötni. Rengeteg közgazdászt képezünk ki az állam pénzén, és közülük is sokan mennek külföldre munkát vállalni.
Lehetne olyan rendszert bevezetni, amelyben a külföldön munkát vállaló végzett hallgató visszatéríti a képzési költségének bizonyos százalékát, egészen addig, amíg nem Magyarországon folgozik. Ez sem jelent teljes megoldást, az csak a magyar piac versenyképessé tétele vagy a tandíj lenne.
Ugyanakkor elismerem, hogy az orvosi képzés horribilis összegekbe kerül, és sokan képtelenek lennéek megfizetni ezt. Sajnos nincs kidolgoztott és elfogadhtó tandíjrendszer-koncepció, és amíg nem is lesz, addig nem tudok jobbat mondani, mint az általad említett tanulmányi szerződés. (Mert egyet értek abban is, hogy a felmerült problémát orvosolni kell) Mégis véleményem szerint ez nem egy fenntartható rendszer.
Ami pedig az EU-s és egyéb alapelveket illeti, szerintem ez a módszer valóban szembe megy velük, ám ezek csak elvekkel, nem jogszabályokkal.

Ami pedig az oktatást illeti: már most is horribilis összegek úsznak el arra, hogy az állam pénzén kiképezzék a kétszázezredik bölcsészt vagy jogászt. Túl sok egyetem és főiskola működik hazánkban, nem beszélve egyes kistérségi iskolákról, ahol egyes esetekben több a tanár, mint a diák, mert pályázatokon olyan támogatásokat nyert el az iskola, hogy megengedheti magának, ugyanakkor nincs rá szükség.
Éppen ezért véleményem szerint az oktatásban pénzátcsoportosításra van szükség, nem extra támogatásra.

Egyszerűen számomra az tűnik érthetetlennek, hogy ha nincs a munkaerő ezen formájára kereslet, akkor mi ösztönözhetné ennél jobban a diákokat arra, hogy valami produktívat tanuljanak...

@cantera:
"az egyébként is nagyon rizikós piacra (állami szerepvállalás, állandóan változó törvények és jogszabályok, stb) a hatékonyság hiánya miatt már végképp nem fog belépni"
ezért tehát a feladat az, hogy megfelelő piaci környezetet kell teremteni. ha nincs megfelelő környezet, állami kórházak sem tudnak megfelelően működni, őket is ugyanúgy sújtják a törvényi változások, ugyanúgy betarthatatlan ezek miatt egy állami fenntartású kórház üzleti terve is.

amiben a magánszféra versenyképesebb, az a beruházási hajlandóság. egyszerűen van tőkéje arra, hogy korszerűbb infrastruktúrát építsen, jobb gépeket vegyen.

" S mivel az orvosi műszerek vásárlása hatalmas költségekkel jár, s legjobb esetben is több évtized alatt térülne meg a kiadás, meg sem fordulna a fejében, hogy újabb eszközöket vásároljon."
láttál valahol arra számítást, pénzügyi tervet, hogy mennyi idő alatt térül meg egy orvosi eszközbe fektetett pénz? egész bizonyos vagyok benne, hogy egy teljesítmény díjazásos rendszerben gyorsan megtérülne, hiszen a pl. a modern diagnosztikai eszközökkel könnyebben, gyorsabban és több beteget tudnának időben diagnosztizálni.
ez az állapot pedig jó lenne a társadalomnak, mivel többen gyógyulnának meg, és jó lenne a befektetőnek is, mert több haszna lenne rajta.

ezzel szemben most se pénz se posztó, nincs forrás modernizációra, nincs forrás motiválni a dolgozókat, nincs forrás semmire se.

a kérdés tehát az, hogy ki vonjon be külső forrásokat? az állami vagy a privát szektor? nyilván az, aki azokat utána hatékonyabban el tudja költeni. ezen a téren az állam viszont sajnos nem igazán jeleskedett eddig...

Kedves olvasók!

Mivel kicsit későn kapcsolódok be a témába, sok érdekes témát kielemeztek már az előttem szólók.
Először is azt szeretném kiindulópontként elmondani, hogy szerintem az egy nagyon nehéz kérdés, hogy az élet milyen területein van szükség állami szerepvállalásra és milyen mértékben, annak eldöntése pedig, hogy mely területeket részesítjük előnyben a többi területtel szemben szinte lehetetlen feladatna tűnik, mégpedig a kérdés komplexitása miatt. Kisebb viták folytak itt arról, hogy a gazdaság fejlesztésének, az egészségügynek, vagy esetleg az infrastruktúra fejlesztésének kellene prioritást élveznie.
Szerintem azért nem lehet egyik sem prioritás a többi rovására, mert ezek egymásra épülnek. Ha a gazdaság fejlesztésére sokkal nagyobb figyelmet fordítunk, ezzel szükségképpen elhanyagoljuk például az egészségügyet (lévén, hogy szűkös anyagi és emberi erőforrások állnak az állam rendelkezésére). Ez viszont önmagában gátat is szab ezen célunknak, mivel én úgy gondolom, hogy képtelenség úgy virágzóvá tenni egy gazdaságot, hogy az egészségügy színvonala nem emelkedik, mivel az egészségügy rossz állapota az emberek rosszabb munkavégzési képességével, általános elégedetlenségével és egyéb a gazdaságra negatívan ható tényezőkkel jár.
Viszont ha az egészségügyre szeretnénk túl nagy súlyt fektetni, akkor azzal a problémával találkozunk, hogy a gazdasági helyzet (az emberek alacsony jövedelme) szab gátat a fejlesztésnek.
Bár az imént végigvezetett gondolatmenetem borzalmas leegyszerűsítéseket tartalmaz, én erre alapozva azt gondolom, hogy az egészségügy, a gazdaságfejlesztés, az infrastruktúra fejlesztése, a közbiztonság és más hasonló fontossággal bíró ügyeknek nagyjából azonos súllyal kellene szerepelnie a fejlesztési stratégiában.
Egy terület van amit viszont szerintem szükséges lenne kiemelten kezelni (kicsit szembemenve eddigi gondolatmenetemmel), és ez az oktatás. Én nem a felsőoktatásra gondolok, hanem a közép és elsősorban az általános iskolai oktatásra. Az oldal tetején szereplő linken keresztül elérhető videóban felvetett problémák orvoslása az, ami szerintem sok problémára jelenthetne hosszútávon megoldást. Mégpedig azért gondolom ezt, mert szerintem a közös javakra fordított erőforrások (munka, pénz) hatékony elosztása és felhasználása már önmagában sokat tudna segíteni a legtöbb problémán. És ehhez pedig az szükséges, hogy az ezen javak megteremtéséért és elosztásáért felelős emberek valamint mindeni aki ezeket használja, ezt egy olyan értékrend szerint tegye, melynek alapja a videó által is közvetített üzenet, mégpedig az összefogás, a bizalom, a munkába és társadalomba vetett hitt és a szabályok betartása. Ez ma a tapasztalatok szerint nincs meg. Az nem elvárható, hogy a mostani "felnőtt" generáció egy nagy fordulattal hirtelen létrehozza ezt az értékrendet. Szerintem ezt fel kell építeni, és erre leginkább a megfelelő minőségű alapszintű oktatás képes. (Az állami befolyás alá tartozó területek közül, hiszen például az otthoni nevelést sokkal kevésbé képes az állam demokratikus eszközökkel befolyásolni).
Összefoglalva: az állami szerepvállalás sok helyen szükséges, viszont Magyarország helyzetének hosszútávú javítása érdekében az oktatás az, ami megoldás lehet, ezért ezt kiemelt figyelemmel kell kezelnie az államnak.

@EsT1:
Az oktatásban olyan alapvető dolgokon kívül, hogy minden iskolában legyen jó minőségű pad és elegendő kréta, a legégetőbb probléma a pedagógusok bérezése és kiképzése.
Való igaz, és nem csak közhely, hogy a pedagógusoknak igen nagy szerepe van gyermekeink nevelésében. Ám egészen addig, amíg nevetséges pénzért folyik az oktatás és a nevelés a pedagógus szemében - leszámítva az igazán elhivatottakat - a gyerek nem lesz más, mint egy tanuló, akinek leadja az anyagot, és megkapja utána a pénzt - ami még mindig kevés.
Ezért nem hibáztathatók ők, tudjuk, milyen nehéz megélni egy tanári fizetésből, hogy milyen mennyiségű plusz munkát kell elvállalniuk egyeseknek, hogy megélhetésüket biztosítsák.

A másik probléma az, hogy a leendő tanárokat nem készítik fel megfelelően az esetleg rá váró feladatokra. Tudják, miként tanítsák meg a gyerekeket számolni, de ha fegyelmezésről van szó, az egyetlen megoldás a "hagyd abba vagy intőt adok". Ez már nem tartozik közvetlenül a témához, de ha már felvetettük az oktatás kérdését, úgy gondoltam, leírom a gondolataimat.

A videó kapcsán egy érdekes dolog:
index.hu/gazdasag/magyar/adcsal080513/
Nos, ennyire vagyunk tisztességesek, ezt jelenti az "esetenként megszegni a törvényt".
Bár újabb felmérésekről nem tudok (nem találtam), reaálisnak tartom, hogy ez az összeg azóta sem csökkent, tehát még mindig évi 1000-1100 millárd forintot csalunk el adókkal.
Ez 130 milliárd forinttal több, mint a 2010. évi költségvetési hiány (az előrejelzések szerint)
Ez a teljes magyar államadósság kb. 5%-a.
Megéri eljátszani a gondolattal, mi lenne, ha valóban 100 magyarból 75 úgy gondolná, minden körülmény között be kell fizetni az adót, még akkor is, ha így négy helyett csak három luxusautó parkol majd a birtokon.

Nah jó, azért nem minden magyar áll olyan jól, mint ahogy te írtad, szerintem sokkal inkább igaz az, hogy akik igazán jól állnak, azok már ténylegesen számottevő mértékben csalják el az adót.
De nézzünk egy másik, körülbelül ilyen horderejű problémát: gondolj bele, hogy mi lenne, ha a foglalkoztatottság aránya elkezdene nőni. A szakemberek szerint is egyre drasztikusabb összképet mutat a magyar foglalkoztatási helyzet, amely 55-58 százalékos foglalkoztatási rátát produkál idestova 20 éve. Nah kérem szépen, ha ez a ráta felugrana 75-80%-ra, akkor már kevésbé érintené az államot, és az adófizetőket az elcsalt pénzek mennyisége, és lenne keret az elcsalt adók behajtására (ez a keret az újonnan munkába állók fizetéséből jönne össze). Ami szerintem botrányos, az az, hogy jelenleg Magyarországon 460.000 fő 62 év alatti rokkantnyugdíjast tartanak nyilván, további 210.000 fő rendszeres szociális segélyben részesül. Ez utóbbi segélyezett körről köztudott, hogy mintegy 50 százalékuk a foglalkoztatást pótló összegként folyamodik segélyért. A szakemberek szerint a munkanélküliség csökkentéséhez az elsődleges kulcs a cégek és a munkáltatók támogatása, az új munkahelyek kialakítása lenne, amit önerőből a jelenlegi helyzetben aligha tudnak megoldani a munkáltatók, emiatt munkahelyteremtő pályázatokra vár a munkaerőpiac.

@Gergokee:
Nyilván nem mindenki van ilyen anyagi helyzetben, ez csak egy sarkított példa volt. Ugyanakkor a számok valósak.

Ami pedig a gazdaságélénkítést és a munkahelyteremtést illeti: egyetértek abban, hogy ez fontos, de nagy mértékben ez csak két forrásból következhet be:
1. megnövekvő állami bevételek (ld. különadók)
2. a GDP növekedése
Elmondhatjuk, hogy minkettő megvalósulni látszik, ám a probléma az, hogy az elsőből befolyó pénzek szükségesek a hiánycél betartásához, a GDP növekedés pedig még nem elég jelentős ahhoz, hogy számottevő változást eredményezzen.
Ami pedig a munkahelyteremtő intézkedéseket és terveket illeti, nos minderről nem tudnék pártatlanul nyilatkozni.

Igen, a pártoskodást szerintem is mellőzzük :)
Szerintem bizonyos EU-s pályázatok is nagy pénzösszegeket jelentenének, ha az állam valós, jól felépített terveket mutatna fel, és tartaná is magát azokhoz, hiszen az EU-nak is érdeke a felzárkóztatás, az új munkahelyek teremtése, és a gazdasági integráció.

Kedves olvasók!

Én is az utolsó pillanatokban csatlakozom a témához, és sok érdekes szempont, illetve ötlet merült fel az előttem írók kommentjeiben. Véleményem szerint a három legfontosabb terület az egészségügy, az oktatás és a rendfenntartás.

Az egészségügyről volt eddig a legtöbb szó, és nem is véletlenül, hiszen az egyik legvitatottabb téme manapság, és még az orvosok körében is több véleményt hallani. A magyar egészségügyre jellemző, hogy a kórházak a kihasznált ágyak után kapnak az államtól támogatást, és nem a gyógyult betegek után. Ennek következménye, hogy sokan fölöslegesen fekszenek a kórházban, míg másoknak, akiknek valóban szüksége lenne a kórházi megfigyelére, nem jutnak ágyhoz, és egyszerűen hazaküldik őket. Budapesten számos kórház van, de a felszereltség nem nevezhető csodásnak. Az első feldobott téma a kórházak privatizációja volt. tkazmerral egyetértek abban, hogy amennyiben az államnál jobban tudja kezeni az egészségügyet egy magánvállalat, előnyös a privatizáció, viszont mivel a vállalat alapvető célja a fogyasztói szükséglet kielégítése profit elérése mellett, azok a vállalatok amelyek kórázakat vásárolnak meg, profitot remélne azok működtetéséből, és kétlem, hogy le tudnak mondani a magas profitról az ellátás minőségének javításáért.

Már említettem, hogy sok az ágy. Több orvos ismerősöm is van, és legtöbbjük egyetért abban, hogy kevesebb, jobban felszerelt egészségügyi központra lenne szükség, és ezek mellett pedig gyengébb, csak rutinvizsgálatokhoz felszerelt létesítményekre, kevesebb ággyal. Így lenne lehetőség olyan orvosi eszközök megvásárlására, amelyek jelenleg túl drágág a legtöbb kórház számára.

Az orvosi fizetésekhez annyit fűznék, hogy míg valóban alacsonyak a hazai bérek, a leépítések óta már elkezdték emelni az orvosok fizetését.

Második helyre az oktatást állítottam. Már elmondták előttem, hogy az oktatás célja a jövő építése, ezt nem is vitatom. Amit hozzáfűznék csupán annyi, hogy valóban kevés a pénz, főleg a középiskolai oktatásban. Idén érettségiztem, és nap mint nap találkoztam olyan panaszokkal tanáraim körében, melyeket hirtelenjében rossz viccként tudtam csak felfogni. Nem tudnak próbaérettségit iratni a tanárok, mert kifutottak a nyomtatópapír keretből? ...

Harmadik helyre soroltam a rendfenntartást. Erről is szó volt már, miszerint egy rendőri fizetésért ki tenné kockára az életét. Magasabb fizetések mellett talán félretennék a trafipaxot, és elkezdenének mással is foglalkozni mint a "gyorshajtók" büntetésével. Nem is olyan rég történt az eset, hogy meggyilkoltak egy triatlonost. Gyilkosságok mindenhol történnek, de amint egy külföldi "vendéget" ölnek meg, a média rögtön fölkapja, ami nem éppen jó hazánk hírnevének, és csökkentheti a turisták számát, ami így bevételkieséshez vezethet. Ebből is látszik, hogy a jó közbiztonság kiemelten fontos, főként olyan országokban, amelyek jelentősen építenek a turizmusra.

Zárásul vikiNG kommentjéhez szólnék hozzá, miszerint az infrastruktúrát kéne fejleszteni. Már előttem is írták, hogy valóban fontos az infrastruktúra fejlesztése. Gyakran kerül szóba manapság a tömegközlekedés, és főként szidják, erre csupán annyit tudok mondani, hogy Londonban drágább, Amerikában pedig egyenesen fél az ember egy metrón (saját tapasztalatból írom), olyan nagy a mocsok, és a megállók állapota, valamint nem is épp olcsó. Ezzel szemben itthon a Metró kifejezetten tetszetős, valamint a busz, troli, villamos, és már felszíni közlekedési lehetőségek bárhova eljuttatnak, szinte már gyalogolni sem kell, míg Nyugat-Európa nagy országaiban van hogy 10-20 percet gyalogol az ember, mert nincs más lehetősége.
Az utakhoz visszatérve pedig elsődleges cél a minőség és nem a mennyiség javítása kell legyen.

@Gergokee: Kedves Gergokee!
Nem azt írtam, hogy az a legfontosabb dolog, hanem azt, hogy az előttem szólók mondandójával egyetértek és egy új témát is hozzáteszek. A többi kérdésedre pedig már másoktól választ is kaptál. :)

@Dany.: Kedves Dany!
igen, igaz hogy az infrastrukturális állami beruházások során sok pénz elveszik, a korrupció miatt.

Azt viszont nem tartom szükségesnek, hogy több pénzt nyomjanak a területbe, hanem valahogy olcsóbbnak és hatékonyabbnak kéne lenni.
De az állam mélyebb beavatkozása azt is jelentené (vagy legalábbis jó lenne, ha azt jelentené), hogy a csúszópénzek, egyebek megszűnnének. Ezáltal nincs szükség nagyobb öszegek befektetésére sem. Sajnos, belátom, hogy ez utópia...

@Dany.:
Sziasztok!
Kiemelten fontos, hogy az állam részt vegyen az oktatásban, de nem lehetne egy kicsit másképp? Teljesen egyetértek azzal, hogy pazarlás a túlképzés, főleg, hogy "halasztott munkanélkülésiget" jelent csak a bölcsészek kiképzése. Sokan azért mennek egyetemre, mert nem szeretnének dolgozni, viszont nincsen vele kifejezett céljuk. Ez azonban mind a 12 félévig az államnak, mind pedig a szülőknek nagy áldozatvállalást jelent.
Úgy gondolom, célszerű lenne egy olyan rendszert létrehozni, ahol mindenkire kötelező tandíj kerül bevezetésre (tehát a megnyitott helyekre csak úgy kerülhetnek be, hogy fizetnek ezért), viszont a befolyt bevételeket az állam visszaosztaná ösztöndíj formájában, amely a jelenleginél lényegesen magasabb lenne. Ezzel el lehetne érni, hogy a kitűnő képességű, de szegény diákok is képzésben részesüljenek, hiszen az ösztöndíj fedezné a tandíjat, sőt a megélhetési költségeket is. (Így még jobban ösztönözve lennének a tanulásra.) Viszont a rengeteg középosztályi családból származó diák, akinek valójában nincsenek meg a képességei a felsőoktatába való bekapcsolódásba (ami látszik az érettségi eredmények alapján) előbb tudna elhelyezkedni a munkaerőpiacon.
Ezen gondolatmenetben azonban fontosnak tartom kiemelni, hogy célszerű lenne visszaállítani a középiskolákban a szocialista rendszerhez hasonlóan a szakmunkás képzést, hiszen így már 18 évesen képesítéssel rendelkező munkavállalókat nyernénk.
Az EU elvárásaihoz és irányelveihez kapcsolódva pedig ezután kellene ösztönözni a munkavállalókat, hogy tanuljanak tovább, a ma is létező bértáblázattal ösztönözve (nyelvvizsga, diploma többletfizetéssel jár)....
Valamint véleményem szerint az államnak kiemelt szerepet kéne vállalni a társadalmi párbeszéd megvalósításában, a kultúrális és etnikai/felekezeti problémák megoldásában, (gondolok itt a cigányság helyzetére, a holokauszt és a trianoni békerendszer konszenzusteremtő újratárgyalására), hiszen szükség lenne rá, hogy "tényleg" állammá váljunk, közös gondolkodás, összetartozásérzés mentén, mert az igazán hatékony együttműködés csak közös elvi és erkölcsi alapokon valósítható meg. Ezután, ezzel párhuzamosan persze a gazdaság fejlesztése sem elhanyagolható.

@negotiation:
Szerintem egyezzünk meg abban, hogy megvalósítható egy olyan tandíjrendszer, amiben valóban azok fizetnek, akik tehetősek vagy - csúnya kifejezéssel élve - csak melegedni járnak az egyetemre.

Ugyanakkor felvetettél egy másik fontos gondolatot: a szakképzést. Nem csak az általad említetteket kellene megvalósítani, hanem jó marketinggel, esetleg különböző támogatásokkal visszaadni a szakmák értékét - és beszélek itt most elsősorban a presztízsről, de nem utolsó sorban a bérezésről is. Azt volna jó lérni, hogy ne legyen ciki, ha valki szakmát tanul, és ne ezért jelentkezzen egy versenyképes diplomát nem adó egyetemre/főiskolára és válljék belőle a sokadik fölöslegesen képzett ... (és direkt nem írom, hogy bölcsész, nem akarok senkit megbántani még véletlenül se)

Nem kell messze menni, az EU-ban hiány van a jó szakemberekből. Amszterdamban egy ács havi 250-300000 forintot megkeres. Ezek után számomra érthetetlen, hogy olyan fiatal, akit nem érdekel a gazdasági szektor, miért jelentkezik olyan irányú szakra (megtörtént eset, volt osztálytársam). Illetve megértem: a közgazdász az úgyis el tud majd helyezkedni. Nos, (többek között) ezen kellene szerintem változtatni.

Az oktatással kapcsolatosan egy nagyon fontos problémára szeretném még felhívni a figyelmet, amit páran már pedzegettek: a diplomások túlzott, míg a kétkezi mesterek minimális jelenléte. Ismételten egy társadalmi tendencián kellene változtatni, ami hatalmas forrásokat is rengeteg időt emésztene fel valószínűleg, azonban nem lenne jó, ha egy újabb területen is külföldre lennénk utalva. Márpedig arról mindenki tud, hogy az ország határaitól (kivéve nyugaton) vagy 50 km-es sávban gyakorlatilag külföldi munkaerőt foglalkoztatunk. A magyar jövedelmek tehát ismételten külföldi zsebbe vándorolnak. Csökkenteni kellene a felsőfokú képzésbe felvettek számát, ezzel a minőséget és a hatékonyságot is javítva, s a szakképzésbe kellene átcsoportosítani, hogy ezek a jövedelmek hazánkban maradjanak. Nem hiszem, hogy olyan gazdasági helyzetben lennénk, hogy megengedhetnénk magunknak ezt a fajta „pazarlást”.

Tkazmer:
„láttál valahol arra számítást, pénzügyi tervet, hogy mennyi idő alatt térül meg egy orvosi eszközbe fektetett pénz? egész bizonyos vagyok benne, hogy egy teljesítmény díjazásos rendszerben gyorsan megtérülne”
Sajnos hiányos választ tudok csak adni erre a kérdésre, mivel azon tanulmányokat, amelyeket ebben az ügyben olvastam / hallottam, nem tudom lehivatkozni, így nyilván nem képezheti az álláspontom alapját. Mindenesetre a kórházak mai látogatottságát alapul véve egy-egy „komoly” gép megtérülése 10 év felett szokott lenni. És való igaz, megoldható olyan módon, hogy a TB-t ezeknek az intézményeknek fizetik az állampolgárok, s ily módon gyorsabban megtérülhetnek a befektetések. Kérdés azonban, hogy akkor mi lesz a többi kórházzal? Hiszen nyilván nem egyforma hajlandósággal szállna be a magántőke 1-1 kórházba, s a legtöbb vidéki kórháznak esélye sem lenne a versenyre, sem pedig a nyereségre. Éppen ezért ezek vagy állami kézben maradnának, vagy a befektetők legalább minimális profitot kisajtolván még mélyebbre vinnék az intézményt. Így tehát még inkább nőne a kórházak közti szakadék, és oda jutnánk, ami kapcsán napjainkban ezerszer és egyszer felcsattanunk: ahhoz, hogy valaki megfelelő orvosi ellátást kapjon, valóban 100-150-200 km-eket kellene autóban tölteni – ami ugye időben is rendkívül sok -> sürgősségi esetek el nem látása -> elkerülhető halálesetek megtörténte. Ebben a dologban engem ez izgat legjobban, a differenciálódás, a szétszakadás.

@Dany.:
Szeretnék még visszatérni az oktatásra, és kifejteni egy kicsit bővebben, hogy miért is gondolom, hogy hosszú távon nyereséget hozna az ország számára. Abban nyilván van igazság, hogy a pedagógusok alacsony fizetése és esetleges hiányos eszköztára egy komoly akadály, de szerintem nem ez a kizárólagos probéma.
Tekintsük a magyar oktatási rendszert egy vállalatnak csak egy rövid példa kedvéért. Alapvető célja: fogyasztó igények kielégítése nyereség elérése mellet. A fogyasztói igény: oktatás szükséglete. A nyereség: nem pénzben vett nyereség, hanem a jól képzett, stabil értékrenddel rendelkező munkaerőpiacra kerülő
fiatalok, akik hasznot termelnek a magyar állam számára, aki ebből ismét tud visszajuttatni az oktatásba. A vállalatnak be kell fektetnie, kockáztatnia kell . Megvan itt is a kockázat: lehet hogy minden magyar ember eleve elrendeltetés szerint tolvajnak és adócsalónak születik, és akármit pumpálnak is beléjük az iskolában, olyanok is maradnak. Nekem azonban szilárd meggyőződésem, hogy ez nem így van, és hogy ha ez a vállalat( a magyar oktatás) megfelelő stratégiát dolgoz ki, akkor nyereségesen képes működni. Ehhez viszont szükséges a befektetett tőke, és a jól kidolgozott stratégia.
Szeretném még azt is kifejteni, hogy miért gondolom azt, hogy az oktatásnak kiemelt figyelmet kell szentelni, ezzel esetlegesen más területeket hátrányba szorítva is. Én úgy gondolom, hogy az oktatás képes kiindulópont lenni. Ha csak az itt említett veszteségeket tekintjük, amelyek adócsalásból származnak, azoknak a redukálásával is már tekintélyes fejlődést érhetnénk el, de az értékrend, a munkához vagy vagy a becsületességhez való hozzáállás változását ha számszerűsíteni tudnánk, meggyőződésem, hogy igen komoly arányban mozdulhatnának előre a jóléti mutatóink. A gazdaságfejlesztés vagy az egyéb területek kevésbé képesek kiindulópontok lenni, mert ha a állami pénzt gazdaságfejlesztésbe, vagy infrastruktúrafejlesztésbe fektetjük túlnyomó részben, akkor, amint azt már előttem szólok is említették, ennek jelentős része nem térül meg a korrupció és egyéb értékrendbeli hiányosságokkal magyarázható negatív hatások miatt.
Az eddigi gondolataim eléggé elméleti jellegűek voltak, ezért szeretnék most egy konkrétabb javaslattal is élni. A fiatalok értékrendjének változását olyan irányba kellene terelni, hogy tudják mérlegelni annak az egyensúlyát, hogy milyen mértékű önérdekkövetés az, amely nincsen káros hatással a társadalom egészére, főképp mivel ennek ő maga is tagja, tehát rá is rossz hatással van. Erre például szerintem mindenki számára könnyen megérthető szemléltető példa a közlegelők tragédiája (Garett Hardin, 1968, Science, 'The tragedy of the Commons'), amellyel én 19 évesen találkoztam először, gimnáziumban.
Persze távol álljon tőlem, hogy azt állítsam, hogy nem kell önérdekkövetőnek lenni, csupán tudni kell ezt is bizonyos keretek között tartani.
Végezetül szeretném elmondani, hogy én a bejegyzéseim írásakor hosszútávon gondolkodtam, mert úgy gondolom, hogy a jövőben elérhető jóval magasabb szintű jól-lét, ha a problémáinkra nem tüneti kezelést keresünk, hanem megpróbáljuk valóban "meggyógyítani a betegséget".

Én is kicsit megkésve csatlakozok a beszélgetéshez, de igyekszem hozzászólni az elhangzott fontosabb kérdésekhez:
1.
Egészségügy
Ehhez kapcsolódóan az intézményválasztásnál merül fel a probléma, hogy hova is vihetik a beteget? Nem feltétlen előre bejelentve érkeznek, balesetek helyszíneiről viheti őket a mentő. Ha egy intézményt választottak, de másik társaság kórháza van közelebb, mit tegyenek?
Ezeket az eseteket a TB-nek kéne fizetnie, tehát mind a TB, mind a választott magánkórház felé fizetnie kéne rendszeresen az embereknek...
Az államnak kötelessége az emberek egészségéről gondoskodni, pusztán praktikus okokból is érthető (egészséges munkaerő), de alkotmányos alapjogunk is (akár élethez való jogból levezetve).
Így, ha az állam nyújtaná az alapvető szolgáltatásokat, mellette létrejöhetnének magánkórházak, melyek az ettől eltérő szolgáltatásokat (jobbakat) kínálnának. Ez történik ma is. Aki meg tudja fizetni, jobb ellátást kap, aki nem, az kapja a kötelezőt.
Emellett meg lehet határozni kezelésenként egy összeget (amennyibe kerül az állami kórházakban), és a magánkórházi ellátások esetén ezt az összeget az állam átutalja. Ha a beteg választotta, hogy oda akar menni, ő állja a többletköltségeket, ha azonban baleset, vagy egyéb ok miatt nem ő döntött, a sürgősségi ellátást biztosítaniuk kellene a magánkórházaknak is, a meghatározott áron.

A magánkórházak árszabásánál így elég sok nehézség van, de a PPP mindenképp használható megoldásnak tűnik.

Itt említeném meg, hogy ha már a TB és a rászorultság kérdésénél járunk, a nyugdíj, és egyéb rászorultság alapján járó támogatások kérdése is érdekes. Kell-e az állami nyugdíj, vagy elég a magán-nyugdíjpénztár? Az biztos, hogy a rászoruló idősek ellátását nem lehet a piacra hagyni, állami szerepvállalás is szükséges.
2.
Oktatás
Itt a tandíj kérdésére egy lehetőség, ha a felsőoktatásba újonnan belépőknek kötelező a tandíj, és szerződéssel ezt kiválthatják, ha itt maradnak meghatározott ideig dolgozni.
További probléma a túl sok felsőoktatási hely (nem csak a bölcsész szakokon, épp ekkora probléma, hogy a felkapott közgazdász szakokat minden létező kis főiskola is indíthatja már).
Erre jó megoldás az akkreditáció szigorítása, csak a legjobb 1-2 egyetemen lehessen hallgatni egy-egy szakot.

3.
Rendvédelem
Amit először megemlítenék, hogy a "hatáskör" használata Gergokee-nél problémás. A hatáskörhöz semmi köze a gazdaságnak, se a fizetésnek. Az pusztán egy jogalkotói döntés. Amire gondolhatott, hogy a rendőrnek manapság nincs tekintélye, és nem akar konfliktusba kerülni. Ennek már lehet oka az alacsony fizetés, de még inkább felmerül ismét a jogszabályi háttér problémája. Nem akar odamenni, mert lehet, hogy megsérül, de azért sem megy oda, mert úgyse tehet semmit, ha meg tesz, és nem egyértelműen önvédelem, felelősségre vonják.
A rendvédelem fontos, és mindenképp állami szerepvállalás szükséges benne. Magán őrző-védő céges is működhetnek, de a közbiztonság fenntartása nem engedhető ki az állam kezéből. Ehhez pedig elengedhetetlen az állam legitim erőszak alkalmazásának eszköze, a rendőr.
Továbbá a közbiztonságnál fontos, hogy a biztonság és a szabadság, hogy grafikusan szemléltessem, egy szakasz két végpontja. Minél jobban közelítek a szabadsághoz, annál jobban távolodok a biztonságtól. A XX. század 2. fele (nem tudom, hogyan fogalmazzam meg, hogy senkit se sértsek) a biztonsághoz állt közel, és a rendszer emlékétől menekülve, most túl közel állunk talán a szabadsághoz, nem találjuk a megfelelő egyensúlyt.
4.
Infrastruktúra
Az infrastruktúra fejlesztése mind külföldi beruházók vonzása, mind hazai beruházások elősegítője, mind a gépkocsiállomány amortizációjának csökkentése szempontjából hasznos. Ez részben kivitelezhető a piac bevonásával (autópályák), de a közutakat általában az államnak kell fenntartania.
Hogy miért? Ugyanazért, mint a közrendet: mert ebből senki sem zárható ki, ha egyszer megépülnek a kis utak, vagy rend van, ott nem lehet minden sarkon pénzt szedni. A közvilágítás például nem fizettethető meg egyenként, ahhoz minden lámpa alá őr kéne, aki beszedi az arra járóktól a megfelelő összeget.
Itt már kezd kitűnni a hosszas kommentem lényege: Ott kell állami szerepvállalás, ahol a fogyasztásból nem zárhatóak ki az emberek, vagy az aránytalanul nehéz lenne, illetve ahol az államnak kötelező feladatát kell ellátnia.
Ilyen lehet a közigazgatás működtetése is például.

Ide kapcsolódva megemlítem az önkormányzatokat, melyről Dany is írt, azonban az állam szerepvállalásról beszélni itt problémás. Először meg kéne határozni, hogy mi az állam (és nem XIV. Lajos definiálásával :) ), mert én az önkormányzatokat az állam bizonyos autonómiát élvező részeiként sorolnám be.

5.
Végére hagytam a gazdaság-fejlesztést. Ez persze kell, fontos, de eléggé gumi-fogalom. Az állami támogatásokat értitek alatta, az állam részvételét a gazdaságban, vagy mit? Az állam létrehozhat vállalatokat, szabályozhatja a versenyt, támogatást adhat. A támogatásoknál azonban ne feledjük: Az EU erősen megköti a kezét. Pontosabban nem az állam kezét, az átutalhatja az adott összeget, az államot nem büntetik érte, de a céget aki kapta, azt igen (Néhány napon belül a teljes korábban kapott összeget fizesse vissza készpénzben). A MOL ezért több tízmilliárd forintot kellett, hogy visszafizessen, ő kibírta, de kevésbé tőkeerős vállalkozások belebuktak többen.
Így ez természetesen fontos, de korlátolt terület.

A végére hagytam a legutópisztikusabb témát, a környezetvédelmet. Környezetvédelmi beruházásokra bizonyos fejlettségi fok feletti gazdaság költ. Mi nem tartunk itt. A zöld-vállalatok becsalogatása szépen hangzik, de ha ilyen egyszerű lenne, már Nyugat-Európában rég megtették volna. Óriási tőkeigény és jelenleg kis kereslet jellemzi a zöld termékeket. Ennek megvalósítása nálunk középtávon, de még hosszútávon sem reális. Maximum egy különleges szuper-hosszú távon :).
Amit tehetünk a környezeti javak megóvása érdekében, az a szennyeső vállalatok megbüntetése, a "szennyező fizet elve" (Ez is PPP, csak, hogy boldogítsam a népet). Emellett, ha a bírság kiszabása nem lehetséges, vagy nem célravezető, hatósági szerződés keretében a bírság mérséklése, vagy elengedése helyett egyéb magatartásra kötelezhető a szennyező. Például a szennyezett folyószakaszon végezzen el bizonyos beruházásokat.

Összegezve, az államnak egyes területeken, ahol a piac nem tud működni, szerepet kell vállalnia, de lehetőség szerint minél több piaci elemet beengedni a különböző szektorokba.
Az én véleményem szerint a legfontosabbak:
1. rászorultság alapján járó támogatások (TB)
2. rendvédelem
3.infrastruktúra

Hát kedves Uraim!
Én valahogy úgy érzem, hogy az oktatás azon felül hogy fejlesztésre szorul, közel sem a legfontosabb fejlesztendő ágazat, sokkal inkább valami olyanba lenne érdemes fektetni, ami anyagi hasznot is hoz, hiszen ahogy a mondás is tartja: "Pénz beszél, kutya ugat". A probléma az, hogy jó ideje csak mi ugatunk, és más pénze beszél. És persze meg lehet lebegtetni az oktatást mint témát, lehet szép gondolatokat megfogalmazni vele kapcsolatban, de az oktatás végső soron csak egy marad azon problémák közül, ami csak egy szokásos elcsépelendő, rendszeresen megejtendő téma az aktuális viták során. Ezzel arra célzok, hogy ez az oktatás fejlesztés már-már közhely, és valahogy mindenki ezt hozza fel először, ha az ország problémáit nézzük (jah meg persze az egészségügyet).
Nem véletlen, hogy az aktuális, kormánytól független politika célja a minél nagyobb mértékű állami bevétel, hiszen ez a legaktuálisabb kérdés. Ha egy prioritási sorrendet kellene felállítanom, akkor az első fejlesztendő területnek mindenképpen valami olyat neveznék meg, ami PROFITOT termel az állam számára, hiszen az adott profitot már jóval több mindenre lehet fordítani, mint a jelenlegi adókból befolyó összeget. A második hely az szerintem is a rendvédelem, mert ha példának okáért egy olyan országot nézünk, ahol kaotikus állapotok uralkodnak, és emellett az oktatás minősége, rendszere és keretei is silánynak mondhatóak, akkor evidens hogy a rendvédelem élvez elsőbbséget a fejlesztendő területek közül. Én személy szerint nem hiszem, hogy a mai Magyarországon az oktatás problémája aktuálisabb lenne, mint a közbiztonság helyreállítása, viszont ehhez pénz kell, amit az általam leginkább preferált profitot termelő befektetések biztosítanának. Jah és igen, a rendvédelem esetében a Terdan által felvázolt verziót értettem.
A gazdaságfejlesztésnél pedig új technológiák ösztönzésére, illetve akár az állam által a gazdaságba közvetlenül befektetett pénzekre gondoltam, amiket később az állam adóztathatna, vagy egy az állam által létrehozott, a jövőben bizonyíthatóan nyereséges pályát befutó vállalatra, amit az állam nagy pénzekért adhatna ki magánbefektetőknek, és ez megint egy adóalapot jelentene. Persze lehet itt beszélni adókerülésről, de ez mindig is probléma lesz, a megoldás elsősorban szerintem egy hatékony adóellenőrzési és behajtási rendszer lenne, aminek a fedezetét a gazdaságfejlesztésből befolyó összegek adnák.

Kedves bloggerek!

Csatlakoznék a már kialakult vitához. Többé-kevésbé egyetértek az előttem szólóval, Terdannal.

Én is úgy vélem, hogy a munkaadók és munkavállalók az általuk befizetett járulékok és adók után jogosan várják el az államtól, hogy bizonyos feladatokat teljes mértékben, többségben, vagy részben lásson el.

Ezek a területek az egészségügy, oktatás, gazdaságfejlesztés, közbiztonság

(1) Az egészségüggyel kapcsolatban már előttem elhangzottak pro- és kontra érvek az állami, ill. önkormányzati tulajdonú kórházakkal és a magánkórházakkal kapcsolatban. Tkazmer első hozzászólására reflektálva az egri megyei kórházat nem "privatizálták", ugyanis a tulajdonos a Heves Megyei Önkormányzat maradt, csak a vagyonkezelési jogokat kapta meg a Hospinvest Zrt. A Hospinvest-tel kapcsolatban nem érdemes vitát lefolytatni, hiszen korábban sikertörténetként emlegették, majd kudarcként. Kezdetben az OEP támogatásból jól gazdálkodott, majd miután a CIB Bank az OEP által a cégnek átutalt normatív támogatást zárolta, a Hospinvest nem tudta fizetni a közüzemi díjakat a Heves megyében található kórházaiban és rendelőintézeteiben: Eger, Gyöngyös, Hatvan, Parád. /Egyesek szerint politikai érdekek-ellenérdekek is állnak a Hospinvest Zrt. "szárnyalása", majd hirtelen "becsődölése" mögött./
Az egri kórház esetében szemmel látható és érezhető volt a változás vagyonkezelésbe adási állapot előtt és után. Korábban, míg a Heves Megyei Önkormányzat volt a tulajdonos és vagyonkezelő egyben, a kórháznak jelentős adósságállománya volt, kifizetetlen számlák tömkelege, hatalmas dolgozói létszám, rosszul szervezett struktúra, a betegekkel nem éppen szívélyesen bántak a kórházban dolgozó orvosok-ápolók, a kórházi osztályokon az ápolónők többségében a nővérpultnál beszélgettek stb. Majd a Hospinvest átszervezte a kórházi struktúrát, osztályokat vont össze, embereket küldött el, megemelte a dolgozói fizetéseket, cafeteria juttatásokat, csökkentette a kórház adósságállományát, s a kórházi dolgozók is kedvesebben bántak a betegekkel.
Ezzel a hosszú bekezdéssel csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy sajnos ma az állam/önkormányzatok által működtetett intézményektől nem várhatjuk el a minőségi szolgáltatást, míg a magántőke által működtetett intézményektől igen. Az állami/önkormányzati intézményben dolgozók tudják, hogy nem az a lényeg, hogy milyen jól, csak végezzék el a munkaköri kötelezettségeiket, mert úgy sem ellenőrzi a munkájukat senki, míg a magán egészségügyi intézményekben ez épp ellenkezőleg van, s ott a „minőségi munkát” prémiummal is jutalmazzák, melyre az állami/önkormányzati intézményeknek szűkös költségvetési-gazdálkodási keretéből nem telik.
Álláspontom az, hogy az állami/önkormányzati egészségügyben igen is helye van a magántőkének, de törvényileg szabályozott módon, helyen és mértékben! A kiszervezett szolgáltatások /porta, mosoda, konyha, stb./ lehetnek vagyonkezelésbe adva, de maga az egészségügyi ellátás nem! Ugyanis a Hospinvest hiába nyújtott jobb szolgáltatást, mint előtte a Heves Megyei Önkormányzat, de a Hospinvest anyagi zűrzavara miatt veszélybe került a betegellátás zavartalansága! Az egészségügy minőségi javulásához elkerülhetetlen a dolgozói bérek és juttatások teljesítményalapúvá tétele!
(2) A következő általam is fontosnak tartott téma az oktatás. Az oktatás-nevelés kötelező állami feladat, s egy társadalmilag felelős állam biztosítja állampolgárai számára a tandíjmentes általános-és középiskolai oktatást. A felsőoktatási tandíjjal kapcsolatban láttam, hogy megoszlottak a vélemények, egyesek a minőség javulását várják/várnák tőle, mások az egyetemek költségvetését pótolnák ki vele. Én nem értek egyet az általános, minden diákra kiterjedő tandíjjal, ugyanis jogosan várják el az érettségiző diákok, ha elérnek egy bizonyos eredményt, akkor az állam finanszírozza a tanulmányaikat a képzést nyújtó intézménynél; ugyanakkora, aki rosszabb eredmény ért el, az természetesen fizessen tandíjat!
Szintén Terdan hozzászólásában hangzott el, hogy szinte már majdnem mindegyik főiskolán lehet bölcsészeket és gazdálkodási szakembereket képezni, s szerinte túlduzzasztott a felsőoktatás. Teljes mértékben egyetértek vele, a minőségi képzéseket kellene szigorúbb feltételrendszer mellett fenntartani, a „minőség rovására megy a mennyiség típusú képzésekkel” fel kellene hagyni, mindegyik főiskola, egyetem képezzen olyan szakembereket, amelyek szakmai profiljukhoz illeszkednek és/vagy hagyományai vannak az adott intézményben. A felsőoktatási rendszeren kívül az érettségi-felvételi rendszert is szigorítani kellene /Ez nem kapcsolódik szorosabban a témához, de elengedhetetlen feltétele a kevesebb állami finanszírozású helynek, ezt a „felszabaduló” tőkét lehetne infrastruktúrára fordítani!/
Természetesen az állami intézmények mellett helye van, sőt helye is kell, hogy legyen az alapítványi vagy magán iskoláknak, ezzel is növelve az iskolák közötti versenyt a piacon!

(3) A gazdaságfejlesztés egy tág fogalomkör, ez is az állami szerepvállalás egy fontos része. Az állami gazdaságösztönzés ma már az Európai Uniós támogatásokkal kiegészíthető. Sokan mondanák, hogy az állam beavatkozása a gazdaság működésébe bizony „versenytorzító” is lehet, mert nagy összegű támogatások révén mások előnyösebb helyzetbe kerülnek, nekik is teljesen igazuk van. DE vannak olyan területek, mint pl. az infrastruktúra, ahol elengedhetetlen az állami szerepvállalás.
Magyarország sajnos hangos volt az utóbbi években-évtizedekben a botrányosabbnál botrányosabb infrastrukturális beruházások tekintetében: autópálya-építések, metróépítés, épületek (pl. MTV-székház), s ezek közül nagy port kavartak az ún. PPP, azaz Public and Private (sector) Partnership, vagyis a magán-és a közszféra együttműködésével megvalósuló beruházások. Tudjuk, hogy hiába a hazai vagy EU-s közbeszerzési törvény és a hazai gazdasági versenyt szorgalmazó törvények, az infrastrukturális beruházásokat (is) átszőtte a kartellezés és a korrupció. Ezen a területen a minél szélesebb verseny érdekében nagyobb állami szerepvállalásra lenne szüksége, azaz a törvények és végrehajtásuk ellenőrzésének a szigorítására!
Az állampolgárok jogos elvárása az, hogy minél több km autópálya épüljön, minél kevesebb pénzből és minél jobb minőségben, hiszen az ő adóforintjaikat költik erre, s ezen felül az úthasználatért díjat kell fizetni!
Fejlett piacgazdaságokban az állam feladata a tisztességes, tiszta piaci versenyhez szükséges jogi háttér megteremtése, ugyanis ezzel is nő a piaci verseny, amely csak a fogyasztóknak, az állampolgároknak kedvez, az alacsonyabb árak és a minőségi termékek miatt!

(4) Az általam említett feladatok közül a közbiztonság terén elengedhetetlen a teljes mértékű állami szerepvállalás. Ez egy olyan feladat, amelyet csak az államhoz hű emberek végezhetnek, nem pedig vállalkozások, vállalatok, akik olykor akár a saját érdeküket helyeznék az állam érdekeivel, törvényeivel szemben.

Kedves bloggerek!

Csatlakoznék a már kialakult vitához. Többé-kevésbé egyetértek az előttem szólóval, Terdannal.

Én is úgy vélem, hogy a munkaadók és munkavállalók az általuk befizetett járulékok és adók után jogosan várják el az államtól, hogy bizonyos feladatokat teljes mértékben, többségben, vagy részben lásson el.

Ezek a területek az egészségügy, oktatás, gazdaságfejlesztés, közbiztonság.

(1) Az egészségüggyel kapcsolatban már előttem elhangzottak pro- és kontra érvek az állami, ill. önkormányzati tulajdonú kórházakkal és a magánkórházakkal kapcsolatban. Tkazmer első hozzászólására reflektálva az egri megyei kórházat nem "privatizálták", ugyanis a tulajdonos a Heves Megyei Önkormányzat maradt, csak a vagyonkezelési jogokat kapta meg a Hospinvest Zrt. A Hospinvest-tel kapcsolatban nem érdemes vitát lefolytatni, hiszen korábban sikertörténetként emlegették, majd kudarcként. Kezdetben az OEP támogatásból jól gazdálkodott, majd miután a CIB Bank az OEP által a cégnek átutalt normatív támogatást zárolta, a Hospinvest nem tudta fizetni a közüzemi díjakat a Heves megyében található kórházaiban és rendelőintézeteiben: Eger, Gyöngyös, Hatvan, Parád. /Egyesek szerint politikai érdekek-ellenérdekek is állnak a Hospinvest Zrt. "szárnyalása", majd hirtelen "becsődölése" mögött./
Az egri kórház esetében szemmel látható és érezhető volt a változás vagyonkezelésbe adási állapot előtt és után. Korábban, míg a Heves Megyei Önkormányzat volt a tulajdonos és vagyonkezelő egyben, a kórháznak jelentős adósságállománya volt, kifizetetlen számlák tömkelege, hatalmas dolgozói létszám, rosszul szervezett struktúra, a betegekkel nem éppen szívélyesen bántak a kórházban dolgozó orvosok-ápolók, a kórházi osztályokon az ápolónők többségében a nővérpultnál beszélgettek stb. Majd a Hospinvest átszervezte a kórházi struktúrát, osztályokat vont össze, embereket küldött el, megemelte a dolgozói fizetéseket, cafeteria juttatásokat, csökkentette a kórház adósságállományát, s a kórházi dolgozók is kedvesebben bántak a betegekkel.
Ezzel a hosszú bekezdéssel csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy sajnos ma az állam/önkormányzatok által működtetett intézményektől nem várhatjuk el a minőségi szolgáltatást, míg a magántőke által működtetett intézményektől igen. Az állami/önkormányzati intézményben dolgozók tudják, hogy nem az a lényeg, hogy milyen jól, csak végezzék el a munkaköri kötelezettségeiket, mert úgy sem ellenőrzi a munkájukat senki, míg a magán egészségügyi intézményekben ez épp ellenkezőleg van, s ott a „minőségi munkát” prémiummal is jutalmazzák, melyre az állami/önkormányzati intézményeknek szűkös költségvetési-gazdálkodási keretéből nem telik.
Álláspontom az, hogy az állami/önkormányzati egészségügyben igen is helye van a magántőkének, de törvényileg szabályozott módon, helyen és mértékben! A kiszervezett szolgáltatások /porta, mosoda, konyha, stb./ lehetnek vagyonkezelésbe adva, de maga az egészségügyi ellátás nem! Ugyanis a Hospinvest hiába nyújtott jobb szolgáltatást, mint előtte a Heves Megyei Önkormányzat, de a Hospinvest anyagi zűrzavara miatt veszélybe került a betegellátás zavartalansága! Az egészségügy minőségi javulásához elkerülhetetlen a dolgozói bérek és juttatások teljesítményalapúvá tétele!

(2) A következő általam is fontosnak tartott téma az oktatás. Az oktatás-nevelés kötelező állami feladat, s egy társadalmilag felelős állam biztosítja állampolgárai számára a tandíjmentes általános-és középiskolai oktatást. A felsőoktatási tandíjjal kapcsolatban láttam, hogy megoszlottak a vélemények, egyesek a minőség javulását várják/várnák tőle, mások az egyetemek költségvetését pótolnák ki vele. Én nem értek egyet az általános, minden diákra kiterjedő tandíjjal, ugyanis jogosan várják el az érettségiző diákok, ha elérnek egy bizonyos eredményt, akkor az állam finanszírozza a tanulmányaikat a képzést nyújtó intézménynél; ugyanakkora, aki rosszabb eredmény ért el, az természetesen fizessen tandíjat!
Szintén Terdan hozzászólásában hangzott el, hogy szinte már majdnem mindegyik főiskolán lehet bölcsészeket és gazdálkodási szakembereket képezni, s szerinte túlduzzasztott a felsőoktatás. Teljes mértékben egyetértek vele, a minőségi képzéseket kellene szigorúbb feltételrendszer mellett fenntartani, a „minőség rovására megy a mennyiség típusú képzésekkel” fel kellene hagyni, mindegyik főiskola, egyetem képezzen olyan szakembereket, amelyek szakmai profiljukhoz illeszkednek és/vagy hagyományai vannak az adott intézményben. A felsőoktatási rendszeren kívül az érettségi-felvételi rendszert is szigorítani kellene /Ez nem kapcsolódik szorosabban a témához, de elengedhetetlen feltétele a kevesebb állami finanszírozású helynek, ezt a „felszabaduló” tőkét lehetne infrastruktúrára fordítani!/
Természetesen az állami intézmények mellett helye van, sőt helye is kell, hogy legyen az alapítványi vagy magán iskoláknak, ezzel is növelve az iskolák közötti versenyt a piacon!

(3) A gazdaságfejlesztés egy tág fogalomkör, ez is az állami szerepvállalás egy fontos része. Az állami gazdaságösztönzés ma már az Európai Uniós támogatásokkal kiegészíthető. Sokan mondanák, hogy az állam beavatkozása a gazdaság működésébe bizony „versenytorzító” is lehet, mert nagy összegű támogatások révén mások előnyösebb helyzetbe kerülnek, nekik is teljesen igazuk van. DE vannak olyan területek, mint pl. az infrastruktúra, ahol elengedhetetlen az állami szerepvállalás.
Magyarország sajnos hangos volt az utóbbi években-évtizedekben a botrányosabbnál botrányosabb infrastrukturális beruházások tekintetében: autópálya-építések, metróépítés, épületek (pl. MTV-székház), s ezek közül nagy port kavartak az ún. PPP, azaz Public and Private (sector) Partnership, vagyis a magán-és a közszféra együttműködésével megvalósuló beruházások. Tudjuk, hogy hiába a hazai vagy EU-s közbeszerzési törvény és a hazai gazdasági versenyt szorgalmazó törvények, az infrastrukturális beruházásokat (is) átszőtte a kartellezés és a korrupció. Ezen a területen a minél szélesebb verseny érdekében nagyobb állami szerepvállalásra lenne szüksége, azaz a törvények és végrehajtásuk ellenőrzésének a szigorítására!
Fejlett piacgazdaságokban az állam feladata a tisztességes, tiszta piaci versenyhez szükséges jogi háttér megteremtése, ugyanis ezzel is nő a piaci verseny, amely csak a fogyasztóknak, az állampolgároknak kedvez, az alacsonyabb árak és a minőség termékek miatt!
Az állampolgárok jogos elvárása az, hogy minél több km autópálya épüljön, minél kevesebb pénzből és minél jobb minőségben, hiszen az ő adóforintjaikat költik erre, s ezen felül az úthasználatért díjat kell fizetni!

(4) Az általam említett feladatok közül a közbiztonság terén elengedhetetlen a teljes mértékű állami szerepvállalás. Ez egy olyan feladat, amelyet csak az államhoz hű emberek végezhetnek, nem pedig vállalkozások, vállalatok, akik olykor akár a saját érdeküket helyeznék az állam érdekeivel, törvényeivel szemben.

Kedves Mindenki!

Ennyi hozzászólás után talán képtelenség is újat mondani, így 1-2 mondatban reagálnék csak a leírtakra.
Az első téma az egészségügy és főleg a kórházprivatizálások. Véleményem szerint erre igenis szükség van valamilyen mértékben, hiszen ez versenyhelyzetet teremt, így hatékonyságot növel. Az állami fenntartású intézményekben dolgozókat gyakorlatilag semmilyen érdek nem köti az igazán minőségi munkához, eláldogálnak az állóvízben. Valószínűleg egy magánkézben lévő kórház esetében sokkal komolyabb a minőségellenőrzés és így az ellátás színvonala is magasabb.

Kétségtelen, hogy az oktatás területén igen nagy szükség van az állami szerepvállalásra, hiszen ez az ország hosszútávú fejlődésének egyik alapja. Ugyanakkor a pénzek elosztásának struktúráján szerintem változtatni kéne. Sorrendet kéne felállítani, mi perpillanat a legfontosabb és ez alapján támogatni. Persze, ennek folyamatos felülvizsgálatára van szükség. Az egyik frekventált terület lehetne a tanárképzés. Évek óta a gyakorlatilag a leggyengébb diákok (tisztelet a kivételnek) mennek el általános iskola alsótagozatba tanítani és ezek után csodálkozunk, hogy felmérések szerint a magyar gyermekek jelentős hányada nem tud rendesen olvasni. A nem életveszélyesen alacsony, de magasnak sem mondható tanári fizetés szorosan összefügg a tanári munka presztizsvesztésével, igaz számos más okra is visszavezethető (pl. néha eltúlzott diákvédelmi törvények). Ez a probléma mindenképpen megoldásra vár.

Egyetértek abban, hogy az államnak feladata lenne, a magyar termékek, üzletágak segítése a globalizáció során, piachoz juttatni a magyar termékeket.
Általánosságban.....vegyük csak példaként a vörösiszap esetét vagy a deviza hitelesek súlyos helyzetét, szerintem egyik probléma sem az állam feladata lenne. Az ő feladata a problémak megelőzése és NEM MEGOLDÁSA!!!

@cantera:
" a befektetők legalább minimális profitot kisajtolván még mélyebbre vinnék az intézményt."
de ha "mélyebbre viszik" az intézményt, akkor nem tudnak vele még annyit sem teljesíteni, mint azelőtt, tehát annyi pénzt sem kapnak, mint korábban, ezért tehát elemi érdekük javítani rajta, hogy több pénzt kapjanak az OEP-től.

" megoldható olyan módon, hogy a TB-t ezeknek az intézményeknek fizetik az állampolgárok"
és ha én, mint bp-i lakos, aki nyilván az ÁEK-nek fizetnék hiszen az kb. az egyetlen normális állami kórház, elmegyek kiskunfélegyházára ahol elüt egy autó és bekerülök az ottani kórházba, akkor azért az ellátásért már fizetnem kell? hogy dől el, hogy mennyit kap a háziorvosom, mennyit az a kórház, akihez "beosztom" magam, mennyit a gyógyszertár, akinél gyógyszert veszek, stb?
az OEP kell, ez egyértelmű, nem lehet ilyen kórházválasztásos dolgot játszani, működésképtelen lenne a rendszer.

@tkazmer: ezek szerint sajnos nem volt elég egyértelmű a válaszom, de ezt csak egy elméleti lehetőségként vetettem fel, és a következő mondatokban részben hasonló okokból, részben pedig más miatt, de elvetettem az ötlet működőképességét. Korábban ugyanis volt olyan ötlet, hogy a beteg maga dönthesse el, hogy melyik kórházba jusson el közvetett vagy közvetlen formában a TB-je (ez szolgálná a verseny alapját), és ennek a lehetőségnek a problémáira szerettem volna felhívni a figyelmet :)