Ma Magyarországon rengeteg borászat üzemel, azonban bátran mondhatom, hogy a hazai borfogyasztók nagy része nem is tud igazán különbséget tenni a borászatok borai között. És pontosan azért, mert a verseny tökéletes, ezért egy-egy borászatnak ki kell tűnni a többiek közül, ami pedig legfőképp állandó promóciós változtatásokkal érhető el.
Mivel borfogyasztókból borkóstolókká lettünk (aminek számos oka van), ezért nem olyan egyszerű a lojális fogyasztók megtalálása és megtartása. Számos oka lehet ennek a változásnak, de véleményem szerint a legfőbb a rohanó életritmus. Reggel korán kelés, rohanás a munkába, este pedig fáradtan hazaesve nem nagyon van az embereknek kedve/energiája arra, hogy a családdal leülve szépen elborozgasson. Arra is alig, hogy egy kis pohárral elfogyasszon. Tehát nem a bizalom hiányában nem fogyasztanak annyian bort, egész egyszerűen ma már nem szokás a napi 3 liter bor fogyasztása víz helyett is. Nem hiszem, hogy az árral lenne a baj, mert 1000 Forint alatt is számos finom bort lehet kapni, inkább az életritmus/stílus változott meg.
A promóció változtatása pedig arra lehet megfelelő, hogy az "ellustult" fogyasztó újra felfigyeljen arra a borászatra, amit igazán kedvel. Hiszen a nagy rohanásban egész egyszerűen megfeledkezik erről, így ma már a borászat feladata a "lelkesedés fenntartása, és akár erősítése.
Így tehát nem bizalmi kérdés a borfogyasztás, hanem inkább egy olyan hatás lecsapódása, amelyet a globalizáció kalibrált.
Egy esetleges kiút lehet akár az egyetemi promóció, hiszen az előadás után biztosan többen megnézték Facebookon a Varga pincészetet, így egy országos "turné" is jövedelmező lehet, hiszen mi vagyunk a jövő borfogyasztói, és ha belénk nevelik az életérzést, mint a FarmVille teszi a Facebookon, akkor valószínűleg fogyasztók és nem csak kóstolók leszünk.

Szerintem a fogyasztó bizalmának elnyerése a borpiacon ugyanolyan fontos, mint bármely másikon. Az előző hozzászólóval egyetértek abban, hogy az 1000HUF-ért, vagy akár az alatt vásárolható borok igencsak megnehezítik a nagy múltú magasabb árfekvésű borok dolgát, hiszen ízben mára aligha maradnak el az olcsó borok a náluk többszörösébe kerülő versenytársaktól. Viszont mára már nem titok, hogy az olcsóbb borok úgymond még csak szőlőt sem láttak. Sok botrány is kirobbant már ezekkel a porból készült, vegyszerekkel kezelt borokkal kapcsolatban. Akármennyire is rohanó a mai világ, sok ember az egészségét még mindig a pénz elé helyezi és inkább kifizeti a drágább, de kétségkívül egészségesebb bort. a hosszú évtizedek óta él minőséget termelő pincészeteknek megvan a kellő hírnevük ahhoz, hogy új vásárlókat toborozzanak és a régieket megtartsák. Az egészségügyi szempontok mellett a kialakult borkultúra is a drágább borászatok malmára hajtja a vizet. (gondolok itt az ínyenc borfogyasztóktól a sznob borfogyasztókig bárkire).
A vásárlói hűségtől függetlenül minden bortermelőnél fennáll az a veszély, hogy a vásárlóit elcsábítják. Ezért olyan fontosak az állandó promóció- és marketingfejlesztések, amik esetleges új, fiatal fogyasztókat is toborozhatnak. Igaz ehhez rengeteg pénz kell, hiszen a különböző korosztályokat máshogy kell megcélozni. Ebből a szempontból a fogyasztók tényleg nem lojálisak, nagy részüket meg kell nyerni és érdeklődésüket a termék iránt folyamatosan fenntartani.

Bár newgie utalt rá, nem lett konkrétan kimondva, hogy azért fontos a fogyasztók megnyerése, mert a piac nagyon szét van aprózva, és ezáltal az amúgy is csökkenő fogyasztásért nagyon sok termelőnek kell megküzdenie, így egy-egy lojális fogyasztó aranyat érhet a cégeknek. Én azonban megjegyezném még, hogy az is fontos tényező lehet, hogy a bor egy olyan termék, amelynek hírneve általában szájról szájra, tehát ismerősök, barátokon keresztül terjed, ezért szintén fontos minden egyes fogyasztónak a céghez kötése. A promóciók megújításának oka a borfogyasztás csökkenése, amit én személy szerint két fő okra vezetnék vissza. Egyrészt nem kell azon csodálkozni, hogy az utóbbi években milyen drasztikusan csökkent, főleg a rendszerváltás óta a borfogyasztás, hiszen ennek egyik fő oka, hogy rengeteg új gyümölcslé, üdítő, energiaital, de a szeszesitalok is jelentek meg a piacon, elég például a bor egyik fő konkurensére a sörre gondolnunk. Itt fontos megemlíteni az árakat is, míg egy minőségi üdítő vagy sör viszonylag olcsó, addig egy minőségi bor sokkal drágább lett, ezért is választhatnak a fogyasztók más szomjoltókat. A második oka a csökkenésnek szerintem, hogy az elmúlt pár évtizedben iszonyúan felgyorsult a motorizáció, hiszen ma már szinte minden családnak van autója, márpedig ha valaki vezetni akar, akkor elég rizikós bort fogyasztani. A harmadik ok pedig az ár, hiszen nagyon drága egy minőségi bor, amit például a diákok nem engedhetnek meg maguknak, de a buli helyek miliője is megváltozott, amivel a fogyasztási szokások is.

Bár newgie utalt rá, nem lett konkrétan kimondva, hogy azért fontos a fogyasztók megnyerése, mert a piac nagyon szét van aprózva, és ezáltal az amúgy is csökkenő fogyasztásért nagyon sok termelőnek kell megküzdenie, így egy-egy lojális fogyasztó aranyat érhet a cégeknek. Én azonban megjegyezném még, hogy az is fontos tényező lehet, hogy a bor egy olyan termék, amelynek hírneve általában szájról szájra, tehát ismerősök, barátokon keresztül terjed, ezért szintén fontos minden egyes fogyasztónak a céghez kötése. A promóciók megújításának oka a borfogyasztás csökkenése, amit én személy szerint két fő okra vezetnék vissza. Egyrészt nem kell azon csodálkozni, hogy az utóbbi években milyen drasztikusan csökkent, főleg a rendszerváltás óta a borfogyasztás, hiszen ennek egyik fő oka, hogy rengeteg új gyümölcslé, üdítő, energiaital, de a szeszesitalok is jelentek meg a piacon, elég például a bor egyik fő konkurensére a sörre gondolnunk. Itt fontos megemlíteni az árakat is, míg egy minőségi üdítő vagy sör viszonylag olcsó, addig egy minőségi bor sokkal drágább lett, ezért is választhatnak a fogyasztók más szomjoltókat. A második oka a csökkenésnek szerintem, hogy az elmúlt pár évtizedben iszonyúan felgyorsult a motorizáció, hiszen ma már szinte minden családnak van autója, márpedig ha valaki vezetni akar, akkor elég rizikós bort fogyasztani. A harmadik ok pedig az ár, hiszen nagyon drága egy minőségi bor, amit például a diákok nem engedhetnek meg maguknak, de a buli helyek miliője is megváltozott, amivel a fogyasztási szokások is.

A kérdések megválaszolásához véleményem szerint szegmentálni kell a borfogyasztók piacát. Saját tapasztalatom alapján három fő típus különböztethető meg:
1. Akik a bort csak az alkoholtartalma miatt veszik;
2. Akiknek a minőség is fontos;
3. "Érett" borfogyasztók.
(A kategóriák határai nagyjából egybeesnek az előadáson említett 300 és 1000 FT-os mezsgyékkel)
Az 1. típus csak az árcédulára fókuszál, és, habár bornak aligha nevezhető pancsokat isznak, mégis jelentős fogyasztói rétegről van szó (már csak a megivott mennyiség miatt is). Az ő esetükben is beszélhetünk egyfajta márkahűségről, de ez inkább csak abban testesül meg, hogy az adott kiskereskedelmi egységben huzamosabb ideig ugyanaz a bor a legolcsóbb. Esetükben a promóciók hatása minimális, és lojalitásról sem igazán beszélhetünk.
A 2. csoport tagjai ritkábban fogyasztanak szeszes italokat, de ha borról van szó, nagyobb körültekintéssel választják ki a megfelelőt. Számukra az ár nem döntő tényező, hajlandóak a lélektani határnak tekinthető ezer forint körüli összeget is áldozni egy palack borra. Tapasztalatom szerint "szakértelmük" maximum a legnevesebb borász(at)ok felsorolásáig terjed ki, így gyakran hajlandóak kiadni 4 jegyű összeget is egy Bock, vagy Gere feliratért. Korlátozott ismerteik miatt abszolút meggyőzhetőek, befolyásolhatóak a megfelelő promóciós csatornákon keresztül. Mivel főként a fiatalabb generáció tagjai alkotják a szegmenst (huszon- és harmincévesek), az internet, ill. a közösségi terek ideális közegnek tűnnek számomra a csoport eléréséhez. Az előadás alapján a Varga Pincészet elsősorban őket próbálja megszólítani a Facebookon, Twitteren, stb. A huszonéves borivókból lojális fogyasztók "nevelhetőek", talán éppen a folyamatosan megújuló promóciós formák segítségével.
A 3. kategória elsősorban az idősebb borkedvelőket foglalja magába. Ők azok, akik főként drága borokat isznak, de nem ragadnak le az "elismert" borászok termékeinél: borkóstolók alkalmával hajlamosak kipróbálni az új nedűket, ezekből esetenként vásárolnak is. Jellemzően inkább gyűjtik, mint isszák a borokat. Szakismereteik révén képesek a valóban minőségi borokat kiválasztani, így elmondható, hogy őket is nehezen lehet marketinggel elérni. Kísérletezőkedvük, és a "minden borból legyen egy palack a pincében" mentalitás miatt e csoport tagjai sem nevezhetők lojálisnak.

Egyébként newgie kollegával abban teljesen egyetértek, hogy a hazai borivók nagy része nem tud különbséget tenni a különböző borászatok termékei között. És a kommentje kimondatlan igazságával is, miszerint a borfogyasztás mára abszolút társas eseménnyé alakult át. Csak az ökör iszik magában, ugye.

A bor esetében azért fontos, hogy elnyerjék a fogyasztó bizalmát, mert ellenkező esetben annak rengetek másik lehetősége van, a választék óriási, a vásárlók könnyen elpártolnak.
Egyetértek newgie-val, a borászatok versenye már-már tökéletes. ez az egyik oka annak, hogy a promóciót meg kell újítani. mindig új formában kell bemutatni a terméket vagy egy teljesen újat kel bevezetni, mindezt az új promócióval kell megimertetni a fogyasztókkal. már nem elég a feltűnő csomagolás (piros címke, piros kupak). Ennél sokkal több kell, hiszen azonos kategórián belül a pincészetek ugyanazt nyújtják: családi vállalkozás, jó magyar szőlő, száraztól a rosén át az édes borig több fajta.
A fogyasztók nagy része éppen ezért nem lojális; mert az emberek szeretik kipróbálni az újat, főleg ha ekkora a választék. A kíváncsiság alapvető emberi tulajdonság. A lojalitás pedig egyre kevésbé. Ennek egyik oka szerintem a rengeteg impulzus. Annyi reklám, stb éri a fogyasztókat, amit nem mindig észlel már, így csak az új promóciós módszereknek (lásd Varga Pincészet)vagy a tradicionális és/vagy márkaértékű vállalatoknak van esélyük (akik valószínűleg szintén sikeres promóciók útján jutottak el addig).

a borászat Magyarországon kistermelői közegben jelentős, ezért van az, hogy pl. a magyar borok külföldi piacokra nem tudnak betörni. Azt, hogy a magyarok már csak kóstolók és nem fogyasztók, már az előadáson és itt is megemlítették. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a globalizáció hatása miatt a hazai boroknak nemcsak a külföldi versenytársakkal, hanem a helyettesítő termékekkel- sör, pélinka stb. is meg kell kűzdenie. A sörkultúra elsősorban cseh és német területről áramlott be, ez is a gulyáskommunizmus egyik mellékkövetkezménye: majális, virsli, sör...
Így a hazai bortermelőknek komoly eszközöket kell bevetniük, hogy megtartsák és növeljék fogyasztóbázisukat. Nálunk kevésbé dominál a francia protekcionista szemlélet, egy bor esetében az ár általában fontosabb a "hazai"-nál. Így az olcsó dél-amerikai ill. ausztrál borok kihívást jelentenek. Egy hazai cég akkor sikeres, ha biztos vevőbázisa révén nyereséges. A vevők pedig csak olyan terméket vesznek, ami "jól bevált", vagyis megbíznak benne. Viszont a cég érdeke, hogy minél nagyobb közönségnek mutassa meg a termékeit, és erre a legalkalmasabb csatorna az internet. Így érthető, hogy a legnagyobb magyar pincészet is ezt a megoldást választotta. A Facebook-ot pedig döntően a fiatalabb korosztály - a jövőbeni potenciális borfogyasztók - használja. És valóban, a trend a fiatalok megnyerése- az idősebb korosztályt talán nehezebb lenne megnyerni, illetve aki egyszer rendszeresíti a borfogyasztást, az nem fogja elhagyni - hiszen kismértékben gyógyszer.

A témában látom rengeteg jó vélemény született, ezek nagy részével egyetértek, ezért nem áll szándékomban ismételni ezeket újra, inkább csak említem majd őket! Az én véleményem a lojalitásról az, hogy ilyen 100%-osan nem létezik egyáltalán sehol, pláne nem egy olyan iparban, ahol ennyi szereplő képviselteti magát! Gondoljunk csak bele, hogy hányan vagyunk olyanok, akik mindig ugyanazt a márkájú bort vesszük le a polcokról? Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy bizonyos szintű márkahűség nem létezik, csak azt, hogy lojális fogyasztók teljességében nem léteznek. A szegmentálás véleményem szerint egy rendkívül jó ötlet, és ahogy azt -Leper- kolléga is felsorolta, több csoport különíthető el, és talán az igazi márkahűség (ott sem teljesen) ténylegesen a minőségi borkedvelőknél lehet csak jelentős. A magyar fogyasztók legnagyobb része árérzékeny bizonyos mértékig, persze ez is a különböző szegmensekben rendkívül eltérő lehet. A lényegi pont amit én kiemelnék, hogy ténylegesen borkóstolók lettünk, borfogyasztók helyett, amivel együtt jár az is, hogy ha az ember ritkábban fogyaszt valamiből, akkor a puszta kíváncsiság, és az egyfajta tapasztalatszerzés miatt, kifog próbálni sokféle bort, nemcsak egy megszokott márkát, ezért egy jó reklámmal, ami tegyük fel olyan erősre sikeredik, hogy az ember tudatában mélyen megragad, könnyen lehet fogyasztókat szereznünk, de a folyamatos promóciókra szükség lesz, méghozzá valami olyan módon, hogy fenntartsuk az emberek érdeklődését, a mi márkánkkal kapcsolatban. Ami pedig az internetes hirdetést és egyéb reklámozási funkciókat illeti, szerintem ott még mindig nem jött el az az igazi áttörés, amivel meglehetne fogni az embereket, ezért országunkban a TV-s reklámok még több embereket érnek el, de mindenképpen a jelenlegi volumenű, és intenzitású internethasználat miatt hamarosan átveszi majd a fő reklámcsatorna funkcióját, legalábbis szerintem...

Magyarországon a borkészítés nagyrészt kis méretű családi vállalkozásokban zajlik. Így a legtöbb borfogyasztó nem is mindig a borhoz, hanem az azt előállító családhoz fűzödik jobban. A személyes kontaktus, a családhoz fűzödő érzelmi szálak nagy mértékben motiválhatják egy fogyasztó borvásárlását.
A dolog másik része azonban az, hogy Magyarországon, mivel a borpiac szemszögéből nézve szinte tökéletes versenyt látunk, újabb és újabb emberekkel kell megismertetni termékünket ahhoz, hogy cégünk fenntartható legyen. Másrészt ma a magyar törvények értelmében a borfogyasztás, illetve a borválasztás korhatárhoz kötött, így véleményem szerint a promóciókkal őket is informálni kell a cég boraival kapcsolatosan, hogy minket válasszanak. Összefoglalva szerintem a bormarketing nem a vásárlók lojalitását erősíti, hanem minél több és több ember felé akarja kommunikálni a család borát.

A borfogyasztói magatartást számtalan, egymással gyakran összekapcsolódó (és sok átfedéses) tényező határozza meg, ezek lehetnek: kulturalis,biológiai,szociológiai,demográfiai,földrajzi, infoellátottsági…stb. tényezők. Ezt azért szeretném kiemelni, mert eddig főként a borminőség,a fogyasztó jövedelme és életstílusa alapján szegmentálódott részpiacokról beszéltünk, de úgy gondolom, hogy azért, hogy komplexebb képet kaphassunk, több faktort is górcső alá kell vennünk. (Mivel promócióról és marketingről van szó, egy ilyen, piacon – „A bor a legkevésbé standardizálható alkoholos termék.” – nagy hiba lenne egytényezős szegmentációs eljárással foglalkozni…) A lojalitást az előbb felsorolt tényezők alapján két fő kategóriába sorolnám: az objektív, illetve szubjektív értékekből fakadó lojalitásra. Egy kis idevágó szakirodalom: Locksin et. al. (2001) vizsgálta szerint a borfogyasztói magatartást a következő tényezőkben határozta meg: márkaérdekeltség, eladószemélyzetben való bizalom, lojalitás, elégedettség, vásárlási kockázat, kiskereskedelmi egység iránti bizalom, a vásárlási érdekeltség, a rekreációs bevásárlás. Mivel én is borvidéken élek, személyesen tapasztalom meg egy- egy boregyetem nevű alkalmon, illetve a szüreti napok alkalmával a borfogyasztást és az ahhoz kapcsolódó lojalitási kérdések komplexitását. Nem tudom, hogy a kérdésekre mennyire válaszoltam, de ha sikertelen volt a próbálkozásom, akkor majd a legközelebbi társasági borfogyasztásom alkalmával megkísérlem meginterjúvolni a fogyasztó közönséget.:)