A szárazborivó öntudat azt takarja, hogy csak a száraz bor a valódi bor, mert ennek cukortartalma minimális (csak annyi, amennyi a tökéletlen erjedés miatt megmarad), minden más "nem igazi", vagy hozzáadott anyagokat tartalmaz. (Nem a tokaji aszúra gondlok, az más eset:) Szerintem ez a tablettás borok elterjedésekor jelenhetett meg, amikor az ínyencebb borkedvelők kiálltak a minőség mellett.
Ugyanakkor, ahogy Varga Bálint is elmondta, az édes borok felé nagyobb az érdeklődést, sokan ezeket kedvelik jobban. Így szerintem a 'szárazborivó öntudat' nem jelnt igazi korlátot. Bár lehet, hogy a prémium kategóriás borfogyasztók a száraz fajtákból fogyasztanak többet, de a másik két kategória esetében nem ez a tendencia. Sőt, valójában a prémium kategóriában is egyre több édes-fogyasztó van.
Talán az lenne a megoldás, ha nem használnák az ilyen megkülönböztetéseket, tehát nem tüntetnék fel a palackon (bár a magyarok hozzászoktak ehhez), így el lehetne kerülni, hogy ez a felirat befolyásolja a választást.

@csucsu26: Úgy érted, hogy a "száraz" és "édes" kategóriákat nem kellene használni? Akkor a fogyasztók nem tudnák, hogy mit vesznek meg, mivel lényegi különbség van a kettő közt, szerintem azt lehetetlen lenne kivitelezni.
Mivel "a világ borkóstolóvá válik" borfogyasztó helyett, a borivás eltűnik a mindennapos tevékenységek közül, egyfajta különleges, prémium jelleget kapva, bármilyen borról legyen is szó. Egyre inkább (egy-két megrögzött "kisfröccsözőtől" eltekintve) elterjed az a tendencia, hogy sört a "hétköznapokon", bort a különleges alkalmakon kell fogyasztani, méghozzá nem nagy mennyiségben, hanem az alkalomhoz illően, magáért a bor ízéért és nem a bor nyújtotta mámorérzetért. Ha pedig ezt feltételezzük, egyértelműen az édes borok kerülnek előtérbe ilyen esetekben, mivel sokkal közelebb állnak a legtöbb ember ízvilágához.
A gond a "megrögzött szárazborivók" esetében merülhet fel, akik nem társatíanak prémium érzetet az édes borokhoz. Ezen fogyasztói csoport "meghódításához" valódi felsőkategóriás édes borokat kell bevezetni és azokat megfelelő módon, minél nagyobb mértékben reklámozni (borkóstolásokon főleg). Egy-egy ilyen prémium édes bor piacra dobásakor pedig a felsőkategóriát kedvelőkre alapozva lefölöző árstratégiát folytatnék, a "magasabb ár - magasabb minőség" elve alapján.

Reagálva arra hogy nem kéne feltüntetni hogy "száraz" vagy "édes" e az adott bor, azt tudnám mondani, hogy elméletileg megoldható lenne a dolog, hiszen ténylegesen működik a rendszer több külföldi országban is, ám van egy olyan erős érzésem, hogy mi magyarok nagyon nehezen tudnánk ezt megszokni, hiszen a borválasztáskor legtöbbünknél valószínűleg ez az első szempont, az ár és márka mellett. A „szárazborivó öntudat” véleményem szerint is csökkenthető az emberekben, amire én építenék egy saját pincészetnél az az lenne, hogy nemcsak a száraz bor az igazi bor, megpróbálnám különböző marketingeszközökkel azt sulykolni az emberekbe, hogy az a minimális édesítés ami történik a bornak csak javítja az ízét/értékét! És akik a teljes és tradicionális természetességre vágynak, azoknak szerintem továbbra is lehetne értékesíteni a szárazborokat, és ahogy azt -szakacsj- is elmondta, lehetne egy magasabb prémium árat megszabni az édesebb boroknak is, és ami véleményem szerint ez esetben végképp legyőzné a szárazborivók öntudatát, az az lehetne, ha ezek az új prémium édes borok, ugyanolyan árkategóriába esnének mint száraz társaik, hiszen ekkor könnyebb lenne éreztetni az emberekkel, a különbség csakis az ízben van, semmi másban!

„A fogyasztóknak joguk van ahhoz, hogy szárazborivó öntudattal igyák
kedvenc édes borukat.”
www.vargabor.com/_/_OKTATAS/bemut_prez_20081017_nyiregyh.pdf

Véleményem szerint is az édes borok presztízsének emelése lehet egy kézenfekvő megoldás. A mai média véleményalakító szerepe elegendhetetlen lenne ebben a folyamatban. Ha az emberekkel azt kommunikáljuk, hogy az édes bornak ugyanolyan értéke van, mint száraz testvérének egyre és egyre több ember fog változtatni szokásain. Szakacsj kommentjéhez fűzve, hosszútávon az édesborok gyártásának profitbeli hozadéka is lenne, ugyanis manapség egyre több és több ember fordul az édesborok felé, így könnyebben és nagyon üvegszámban eladható lenne. Azonban "örökzöldként" a szárazborok megtartása is elengedhetetlen, s az édesborokkal közel azonos számban kellene gyártani, hogy a presztízs mérlegének nyelve egyik irányba se mozduljon el.