A globalizáció korunkban egyre inkább az információáramlás felgyorsulását, és annak felértékelését jelenti. Leginkább ezzel fogalmazható meg a globalizáció fogalma, és a ma jellemző folyamatoknak ez a mozgatórugója.

Ennek következtében mind a lehetőségek, mind az aszimetriák megnőnek. Ezzel együtt piacnövekedés is létrejön, a vállalati vezetők tevékenységi köre kiszélesedik, feladataik megszaporodnak, vállalatuk veszélyeztetettsége halmozódik, a figyelmet igénylő területek száma megnő. ennek következtében nagyobb terhelés, nagyobb felelősség kerül a vezetők vállára, a versenypiac feltételei egyre inkább kiéleződnek.
Vagyis az előbb említetteket összefoglalva: a kockázati tényezők növekedése okozza ez a stresszhatást.

Akár még modellezhető is a folyamat, hiszen a földúton, forgalommentesen lovaskocsit vezető paraszt pszichikai és értelmi igénybevétele jóval alacsonyabb, mint a sokat kockáztató professzionális, órási lelki stresszt és fizikai nyomást elviselő forma 1-es pilóta igénybevétele.

A nők szellemi és pszichikai igénybevételének szívósságát azt hiszem leginkább biológiai okora lehetne visszavezetni. A nők patriarchális társadalomban elszenvedett másodrangúsága kifejlesztette a nők magasabb szintű tűrőképességét, és az anyaság, mint természeti és szellemi jelenség olyan tiszta fejet képes kölcsönözni társadalmunk hölgy tagjainak, amelyet még a finom női lélek problematika sem nyom el.
A kialakult férfi szerepek a férfit képessé teszik a hirtelen létrejövő feladatok megoldására, és a gyors reagálásra, de a hosszú távú nyomás elviselésére nem.

Az idő múlik, a becsület fogy, a nő nem vár- tartja egy bölcs mondás. Ennek első két gondolatát kiragadva fontos leszögezni, hogy az idő vált a legnagyobb versenytárssá, és csak ezt követik azok a vállalatok, akik szintén versenyben vannak. Ma az idő az úr: a 100 méteres síkfutás világrekordja az elmúlt években többször is megdőlt, habár minden alkalommal 1 másodpercnél kisebb időről beszélünk. És a kiélezett versenyben habár elég drasztikusnak tűnik, mégis sokat számít. Hiszen ha valaki egy másodperccel előttünk megvesz egy ingatlant, az már az övé, ha valaki egy másodperccel előttünk szabadalmaztat valamit, az már az ő dicsősége. Így mit tehet hát akár egy részvénytársaság vezetője, akinek amúgy is elszámolási kötelezettsége van a részvényesek felé: kötelező állandó stressz közepette éles, gyors döntéseket hozni, hiszen ma már az információ fénysebességgel száguld. Ezeket a döntéseket meg kell hozni akkor is, ha azok épp környezetkímélőek, vagy ha el kell bocsátani dolgozókat, vagy szennyezi a folyót, és sorolhatnám. A vezető lehet akármilyen jólelkű a magánéletben, az üzletben meg kell hoznia azokat a stresszes döntéseket, amiket a részvényesek megkívánnak. És mivel a világ egyetlen információerdő, ezért a gyorsaság lett az uralkodó. Nem csoda hát, hogy stresszel jár.
Annak az oka, hogy a nők jobban viselik ezt valószínűleg az evolúció műve. Sok-sok ezer év alatt alakult, fejlődött ez a képesség, így a férfiak nem tudják felvenni a versenyt. Egyetértek az előttem szólóval abban, hogy az elnyomás is szívósabbá tette őket, de akár vissza mehetünk abba a korba, amikor a férfiak mamutra vadásztak, a nők pedig otthon "idegeskedtek", hogy hol az uruk, nem történt-e bajuk, mikor érnek haza--> így idővel alkalmazkodtak az állandó stresszhez.
Az idő tehát pénz, és mivel ma MINDEN a pénzről szól, ezért viselni kell a terhelést a siker érdekében.

Az idő múlik, a becsület fogy, a nő nem vár- tartja egy bölcs mondás. Ennek első két gondolatát kiragadva fontos leszögezni, hogy az idő vált a legnagyobb versenytárssá, és csak ezt követik azok a vállalatok, akik szintén versenyben vannak. Ma az idő az úr: a 100 méteres síkfutás világrekordja az elmúlt években többször is megdőlt, habár minden alkalommal 1 másodpercnél kisebb időről beszélünk. És a kiélezett versenyben habár elég drasztikusnak tűnik, mégis sokat számít. Hiszen ha valaki egy másodperccel előttünk megvesz egy ingatlant, az már az övé, ha valaki egy másodperccel előttünk szabadalmaztat valamit, az már az ő dicsősége. Így mit tehet hát akár egy részvénytársaság vezetője, akinek amúgy is elszámolási kötelezettsége van a részvényesek felé: kötelező állandó stressz közepette éles, gyors döntéseket hozni, hiszen ma már az információ fénysebességgel száguld. Ezeket a döntéseket meg kell hozni akkor is, ha azok épp környezetkímélőek, vagy ha el kell bocsátani dolgozókat, vagy szennyezi a folyót, és sorolhatnám. A vezető lehet akármilyen jólelkű a magánéletben, az üzletben meg kell hoznia azokat a stresszes döntéseket, amiket a részvényesek megkívánnak. És mivel a világ egyetlen információerdő, ezért a gyorsaság lett az uralkodó. Nem csoda hát, hogy stresszel jár.
Annak az oka, hogy a nők jobban viselik ezt valószínűleg az evolúció műve. Sok-sok ezer év alatt alakult, fejlődött ez a képesség, így a férfiak nem tudják felvenni a versenyt. Egyetértek az előttem szólóval abban, hogy az elnyomás is szívósabbá tette őket, de akár vissza mehetünk abba a korba, amikor a férfiak mamutra vadásztak, a nők pedig otthon "idegeskedtek", hogy hol az uruk, nem történt-e bajuk, mikor érnek haza--> így idővel alkalmazkodtak az állandó stresszhez.
Az idő tehát pénz, és mivel ma MINDEN a pénzről szól, ezért viselni kell a terhelést a siker érdekében.

A globalizációnak nincs egyetlen egy úgy meghatározott fogalma sem, amit a világ minden részén elfogadnának. Nézzünk meg pár lehetőséget:
A globalizáció
-a világ nemzetközivé válásának felgyorsulása,
-a szabad piacgazdaság világméretű terjedése,
-kulturális uniformizálódás,
-a nyugati és amerikai érték és életminták terjesztése és terjedése.
Szerintem jogosan merülhet fel emberekben a kérdés, hogy ez a ’nagy szó’ csupán a világ kiszélesedését, egysíkúvá válását, illetve a nyugat majmolását jelentené…
Sokaknak azonban lehet, fel sem tűnik ebből az egészből semmi, hiszen annyira beleivódott mindennapjainkba, hogy lassan már az egész életünket átfogja és cselekvéseinket is áthatja.

Természetesen a vállalatok életében is megfigyelhető a globalizáció hatása, hiszen, aki nem képes tartani a lépést, az egy idő után kimarad, márpedig ez senkinek sem célja. A vállalatvezető is nyilván mindent megtesz cége növekedésének érdekében. Ám ők nem csak magukért felelnek, hanem a többi ott dolgozóért is, és a felelősség bizony együtt jár az esetleges stresszhelyzetekkel.
Ráadásul a 20-21. századra határtalanná vált információterjedés sem könnyíti meg a dolgukat. Az egyidejűség következtében információmennyiségek dömpingje közül kell kiszűrni a fontosnak és kevésbé fontosnak vélt adatokat, ez pedig bizonytalanságérzetet kelthet az emberekben, ezzel is növelve a stresszes szituációkat.
Hogy a nők miért képesek ezeket jobban kezelni? Csatlakoznék az előttem szólókhoz, miszerint az elmúlt évezredek során a nők sokkal jobban megedződtek abban, hogy hogyan is viseljék a hosszú távon azt a nyomást, mely rájuk nehezedik. Továbbá, szerintem az is közre játszik ebben, hogy a nők jobban tisztában vannak bizonyos stresszhelyzetek kezelési technikájával, gondolok itt például arra, hogy nem őrlik magukat belülről a problémákkal, mint a férfiak többsége, hanem kibeszélik azokat.
’Támaszkeresésben’ is a nők jobbak a férfiaknál, talán ez is az egyik oka annak, hogy a „nők jobban bírják a gyűrődést”, könnyebben átvészelik az olykor nehéznek tűnő élethelyzeteket.

Talán ez egy picit alternatív megközelítés:
Elsősorban, nem szeretném vitatni, azt, hogy a nők jobban képesek-e kezelni a pszichés terhet vagy nem. Valószínüleg részben igaz, abból kiindulva, hogy a nők biológiailag nézve jobbak a multi-tasiking-ben, mint a férfiak, akik inkább bal agyfélteke-vezérelte, uni-dimenzionális módon gondolkodnak, ami nem előnyös egy olyan korban, ahol nem az információhiány a probléma, hanem az információáradat szűrése.
Inkább arra hivatkoznék, hogy a globalizációnak köszönhetően kiegyenlítődtek az esélyek. Ezalatt azt értem, hogy a globalizációnak köszönhetően a fejlett társadalmaknál az ipar háttérbe szorult és a szolgáltatás-szektor előtérbe került, kevésbe volt szükség férfi fizikumra, jöhettek a nők. Több jogi nyilatkozat született az utóbbi evéken/évtizedekben, ami a nőket felmentette a kvázi másodrangú állampolgár státuszukból, még több nő dolgozhatott. A fogamzásgátlási módszerek fejlődése is hozzájárult a nők térfoglalásához, kevesebb anya, nagyobb női munkaerő. Az anyák is egyre nagyobb mértekben képviseltetik magukat a munkaerőpiacon, hisz egyre flexibilisebbek a munkáltatók is, akár otthonról is dolgozhatnak a munkavállalók. Mindezen faktorok részben a globalizáció következményei és közrejátszanak abban, hogy egy adott társadalom eljusson egy olyan pontra, mint pl az USA, ahol a nők a munkaerőpiac kb 50%-át teszik ki.
Ezt a gondolatmenetet tovább vezetve (és lassan a lényegre térve), szerintem az a helyzet, hogy több nő dolgozik, ezek között több a tehetséges, jobban felkészült, nagyobb szakmai tapasztalattal rendelkező egyed, amely felsővezetői posztokik is eljut. A nagy mértékű ‘térfoglalás’(mivel manapság is a felsővezetők csupán 5-7%-a nő) az ‘elveszett tehetségek’ előtérbe kerülésének és az esélyek kiegyenlítődésének köszönhető. Ezt a térfoglalást vették tévesen alapul szerintem alapul amikoris a kérdésben vázolt hipotézist megfogalmazták. Nyílván valamilyen szinten igaz(nem vagyok biológus vagy pszichológus, nem zárhatom ezeket ki), de az előadásnál úgy emlékszem csupán erre volt hivatkozás és a fentebb említettek nem hangzottak el.
Azt is belátom, hogy nem igazán a kérdésre válaszoltam, de szerintem megfontolandó ez az alternatíva is.