HTML

Vállgazd Blog

A Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézetének vitablogja.

Játékszabályok

Hogyan értékeljük a hallgatók hozzászólásait? Mire adunk pontot? Itt mindenki megtudhatja.

Friss topikok

  • leányvállalat: A Diákhitel elsősorban azoknak hasznos, akik semmilyen más forrásból nem tudnák finanszírozni tanu... (2013.12.03. 13:45) Pénzügy 1. kérdés
  • Herondale: Hitelfelvétel mellett csak végső esetben döntenék. Ebben az esetben a deviza alapú konstrukciót vá... (2013.11.29. 08:58) Pénzügy 2. kérdés
  • sallaiz: Egy fontos dologról ha jól láttam akkor nem írt senki. Ez az e-útdíj. Bár nem a városi logisztikáh... (2013.11.23. 15:05) ÉFM - 1. kérdés
  • Szántó Rúben: Szerintem ezt nem feltétlen igényelné a várásló közösség, csak a legtöbb szolgáltató vállalatoknak... (2013.11.22. 12:38) ÉFM - 2. kérdés
  • sallaiz: Hátránya még, hogy a hallgatók túl sok információhoz juthatnak hozzá, egyre nehezebb kiszűrni a re... (2013.11.16. 00:47) Információ - 2. kérdés

Linkblog

Az állam szerepe 1. kérdés

2013.09.30. 12:11 palfiildi

Mondjon maximum három olyan területet, ahol az adófizetői pénzekért cserébe az állami szerepvállalást elengedhetetlennek tartja! Ezek közé tartozik-e a felsőoktatás nappali tagozatos képzése? Indokolja választását! Inspirációként: http://www.hir24.hu/belfold/2011/08/22/tolonganak-a-magyar-egyetemi-helyekert-a-kulfoldi-orvostanhallgatok/

http://hvg.hu/karrier/20110930_felsooktatas_koltsegvetes
http://www.origo.hu/itthon/20130724-a-2013-as-felsooktatasi-felveteli-ponthatarok.html

Kedves Hallgatók!

Ezúttal is számos igen tartalmas, logikusan érvelő hozzászólások érkezett, így idén is nagy lelkesedéssel olvastam a kommenteket. A hozzászólók között nagyjából egyetértés volt abban, hogy az egészségügy és az oktatás finanszírozásában, illetve bizonyos területeken az alapvető infrastruktúra megteremtésében, és fenntartásában szerepet kell vállalnia az államnak. Emellett viszonylag gyakran előjött a tömegközlekedés, mint támogatásra szoruló terület, és egyszer-egyszer feltűnt az állami feladatok között a környezetvédelem, a kutatás-fejlesztés, vagy éppen a munkanélküliség elleni küzdelem is. Mindez jól jelzi, hogy rengeteg érdekes témát érintettek, amelyek mindegyikére műfaji, terjedelmi, és időkorlátok miatt sajnos nem tudok reflektálni, néhány dologra azonban reagálnék pár szóban. Mivel az egészségügy sok hozzászóló kommentjében kapott központi szerepet, helyenként azonban pontatlanságokat, félreértéseket véltem felfedezni, ezt a témát helyezem a középpontba.

Még mielőtt azonban ebbe belekezdenék, szeretném megjegyezni: igen nagy örömömre szolgált, hogy a hozzászólásokban előkerültek vállalatgazdaságtani fogalmak. Bár vitának talán nem nevezném, a kialakult diskurzust, de azért láthatóan ütköztek az érvek a jóléti, és a liberális állam „hívei” között, sőt esetenként egy-egy hozzászóláson belül is; Előbbi fogalom többször is előkerült, memoka94 például ezzel érvelt a biztonság megteremtésének szüksége mellett, míg Rikárdó Dávid kommentjében a liberális állam igen pontos leírásával szembesülhet az olvasó.

És akkor az egészségügy:

Szinte mindenki a kötelező állami feladatok közé sorolta az egészségügyi ellátást, s a legtöbben érvekkel is alátámasztották ezt, néhány dologra azonban szeretném felhívni a figyelmüket. Kezdjük talán azzal, hogy – az általánosnak tűnő tévhittel ellentétben – Magyarországon sem jár mindenkinek alanyi jogon minden egészségügyi ellátás, és itt most nem csak arra kell gondolni, hogy vannak fizetős kezelések. A helyzet az, hogy alanyi jogon kizárólag az életmentő, sürgősségi beavatkozásokat végzik el, a többihez biztosítottnak kell lenni. Nem szoktam személyes példákat említeni, de most kivételt teszek, hátha így jobban érthetővé válik, hogy miről is írok. Egy nem túl közeli ismerősöm épp a napokban kapott stroke-t. Mivel jó néhány hónapja nem volt munkája, és így sem a munkáltatója, sem ő maga nem fizette be maga után az Országos Egészségügyi Pénztárnak a szükséges járulékot, így ő egy ideje már nem biztosított. Mindez azt jelenti, hogy kizárólag addig maradhat az egészségügyi rendszerben, amíg nem stabilizálják az állapotát. Amint ez megtörtént – ha nem fizet - kirakják a kórházból, a rehabilitációra ő már nem számíthat. Persze ez is humánusabb, mint az amerikai rendszer, ahol hallani olyan rémtörténeteket, hogy addig hozzá sem nyúlnak a beteghez, amíg nem tudják biztosan, hogy biztosított, de alanyi jogú ellátásról (a sürgősségi eseteket eltekintve) itthon sem igazán beszélhetünk.

A beteg tehát Magyarországon is akkor számíthat kezelésre, ha biztosított. Ez esetben pedig kérdés, hogy ezt a biztosítási tevékenységet mindenképpen az államnak kell-e végeznie. Az Egyesült Államokban nem (csak) azzal van a gond, hogy nem állami az egészségügy, hanem azzal, hogy nincs kötelező biztosítás, így aki keveset keres ezen is spórolhat, amit gyakran meg is tesz. Ennek eredményeként sokan biztosítás nélkül élnek. A kötelező biztosítás ugyanakkor koránt sem jelent egyet az állami társadalombiztosítással. Nem kell messzire mennünk, elég átnézni a szomszédba: Szlovákiában már jó ideje a kötelező társadalombiztosítás keretein belül működik a versenyzői modell. Azaz náluk az állampolgároknak kötelező fizetniük a biztosítást, de a tevékenységet már nem az állam, hanem a – verseny hatékonysági funkciója miatt feltehetőleg hatékonyabban működő – piaci szereplők végzik.

Itt hívnám fel a figyelmet egy másik gyakori tévhitre is: az egészségügy nem csak teljes egészében kezelhető állami keretek között. Mindenképpen külön kell választani a már említett, finanszírozásért felelős biztosítási rendszert és az ellátást. A biztosítási rendszer, mint fent láttuk nyugodtan működhet aktív állami szerepvállalás nélkül is (természetesen a jogi keretek megteremtése ez esetben is az állam feladata). Az ellátásnál már kicsit bonyolultabb a helyzet, itt ugyanis a tisztán piaci modell valóban vezethet torzulásokhoz, és akár ellátási zavarokhoz is. Az érthetőség érdekében az egészségügy egy másik területéről szoktam példát hozni. Tegyük fel, hogy van egy olyan betegség, ami minden esetben halálos, de elvileg fejleszthető lenne rá gyógyszer néhány 100 millió dollárért. Az, hogy ez a gyógyszer elkészül-e, attól függ, hogy hányan betegszenek meg az adott kórban. Ha a Földön minden évben van 100 beteg, akkor nem lesz az a gyógyszergyártó, amely nekiállna a fejlesztésnek, hiszen a befektetés soha nem fog megtérülni. Ez elvileg az egészségügyi ellátásban is előfordulhat, azt pedig nem megengedhető, hogy egy törött lábat megröntgenezzek, helyre rakjanak, de azután már ne gipszeljék be, mert az a tevékenység nem rentábilis. Éppen ezért az ellátás esetén feltehetőleg valóban elkerülhetetlen az állami szerepvállalás, de ezt – mint már említettem – nem szabad összemosni a biztosítási rendszerrel, ami működhet piaci körülmények között is.

Szóba került a vizitdíj is a hozzászólásokban, volt, aki ellene, volt, aki mellette érvelt, esetenként azonban úgy tűnt nem teljesen egyértelmű mi is lett volna ennek az azóta elbukott eszköznek a célja. Hadd világítsak rá erre egy Caperpeace hozzászólásából vett idézettel: „A kelet-közép európai posztkommunista … államok társadalmai számára nagyon nehezen befogadható az állam szociális felelősségvállalásának radikális csökkentése”. Lefordítva a dolgot a vizitdíjra: ha mindenki ahhoz van szokva, hogy az egészségügy ingyenes, akkor ebbe a rendszerbe nem igazán építhető be, hogy fizetni kell a megjelenésért. Ugyanakkor, ha nem kell fizetni, akkor minden csip-csup bajommal az orvoshoz megyek, ha máshol nem tudok, ott élek közösségi életet, stb. ennek viszont komoly költségei vannak. A vizitdíj célja soha nem a minőség javítása, és még csak nem is a bevétel növelése volt, hanem a felesleges költségek csökkentése: gondolja meg kétszer is az ember, hogy biztosan el kell-e mennie orvoshoz. Erre egyébként alkalmas eszköznek is bizonyult a vizitdíj, hiszen rövid pályafutása alatt érezhetően csökkent a betegforgalom (persze az elhalasztott, de szükséges kivizsgálások veszélyeiről is hosszan lehet értekezni, ami ennek a rendszernek a legnagyobb kockázata).

Üdvözlettel: Jandó Zoltán

15 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://vallgazd.blog.hu/api/trackback/id/tr905540979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sirius Alexander 2013.09.30. 18:00:48

A három területem: Tömegközlekedés, köz és részben felsőoktatás, illetve egészségügyi alapellátás.
Tömegközlekedés privatizációja még kaotikusabbá teszi ezt a szektort, személyes tapasztalatom Anglia, ahol a privatizáció, amely 100 darabra szelte az állami kézben lévő vasútat egy külföldi számára szinte lehetetlenné tették az utazást a különböző szakaszok és vonatok koordinációja ugyanis hatalmas gondot jelentett a vállalatok közt. (Bővebben a wikipédián is lehet erről olvasni: hu.wikipedia.org/wiki/Az_Egyes%C3%BClt_Kir%C3%A1lys%C3%A1g_vas%C3%BAti_k%C3%B6zleked%C3%A9se)
Az általános műveltség, és a tankötelezettség "kikényszerítése" szintén állami feladatnak kell lennie, az más kérdés, hogy MO-n mennyire sikerül ez jól, mivel egy-egy állami/egyházi+állami iskola közt elég nagy a minőségbeni szórás, erről bővebben az oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján lehet olvasni, egy kis kedvcsinálónak a hosszú olvasmányhoz:
"Elég jelentősek az érettségi eredmények területi különbségei is. A Győr-Moson-Sopron megyei középiskolások átlageredménye országos szinten kiemelkedik, míg a megyék negyedében az átlagos vizsgaeredmények alig magasabbak az 50%-os teljesítménynél" (www.ofi.hu/kiadvanyaink/jelentes-2010/19-minoseg)
Az egészségügy hasonló helyzet, mivel az államnak feladata megvédeni a lakóit a külső és belső ellenségtől, így a betegségek, sérülések megelőzése, gyógyítása is feladata. Meg lehetne oldani ezt is privátszférában persze, de nem mostanában. Egyszerű okból: anyagilag nem tudná mindenki állni a megnövekedett költségeket. Bár a teljes ingyenesség káros, véleményemszerint, de a téma jelenleg nem ez, így nem is szeretném ezt részletezni, de sajnáltam, hogy a vizitdíjjat eltörölték, pláne miután kifizették a sok automatát hozzá.
A fő kérdésre rátérve. Az államnak vannak bizonyos funkciói. Ezek ellátására szüksége van szakképzett munkaerőre. Amire neki van szüksége, azt értelemszerűen finanszíroznia kell, ahogyan egy vállalat is, (pl a HungaroControl), fizeti a saját alkalmazottjainak, vagy jövőbeni alkalmazottjainak képzését. Tehát logikus, ha az állam, az államigazgatásban dolgozók felsőoktatási diplomáját, a rendfenntartó, és katonai tisztek, mérnökök diplomáját, a közgazdászok, orvosok, tanárok...stb diplomáját egy bizonyos, az állam számára szükséges mennyiségig támogatja. Egyetértek azzal is, hogy ezért némi hűséget vár el. (Az előbb említett HungaroControl pl a légiirányítói képzésért cserébe 10éves munkaszerződést köttet, amit megszakítva ki kell fizetni a képzést) Persze az államnak el kell gondolkodni, mégis mit és miért támogat. Egyes bölcsésszakok állami támogatásának megszűntetése reális, ahogyan némileg a helyek szűkítése is, egyes képzések, pl jógi mester, állami támogatása, pedig egyenesen nevettséges. A felsőoktatásban ragadt emberek, akik 3-4diplomát szereztek régebben, csak hogy addig se kell dolgozni alapon, pedig a rendszer parazitái voltak.
A felsőoktatás ugyanakkor beteg helyzetbe került, azáltal, hogy nem eléggé reklámozunk más alternatívákat, így a kicsit is értelmesebb ember, már rosszul érzi magát diploma nélkül, ez egyfajta frusztrációhoz vezet, ami nem jó. Apa mondogatja mindig, hogy régen az ment el szakmát tanulni, akit érdekelt a szakma, ma az tanul sokszor szakmát, tisztelet a kivételnek, aki mást nem talált, vagy máshova nem vették fel. Lesz belőle tróger "szakember".
Magyarországon van minőségi felsőoktatás, jó tanárokkal, jó vagy legalábbis elégséges infrastruktúrával. Persze az oktatásban a mennyiség mindig is a minőség rovására ment.
Konklúzióként, aki akar, itt is tud tanulni, és el tudja érni az államilag támogatott helyeket, ha meg nem, de akkor is nagy vágya az adott szak, fizetősön el tudja végezni, vagy Diákhitelből, amin én is élek, sajnos, és habár sokáig fizethetem vissza, de a havi teher, amit rám ró, kb annyi, mintha egy Iphone-t akarnék venni részletre, érdekes, azért kevesebben rinyálnak.
A legnagyobb probléma talán az, hogy ha az ember kap valamit az államtól, akkor megszokja, és elvárja.

Detti_21 2013.10.01. 10:22:12

Olyan esetekben, melyekben ha a piaci szereplők elégítenék ki a szükségleteket, a fogyasztók érdekei sérülnének/ az állam által ellátva növelik a jólétet:
Én is a már elhangzott 2-3 területre gondoltam:
1.Egészségügy: olyan kezelések, amelyek túl költségesek az egyénnek, de pl. életmentőek a számára,/ jelentősen javítják az állapotát,
2.Közutak, tömegközlekedés megfelelő állapotban legyenek,
3.Alapvető oktatás igen, de a felsőoktatásnál bizonyos szakokon túlképzés alakulhat ki, ha túl alacsony a ponthatár az államilag finanszírozott helyekért , ennek emelésével lehet hogy az egyéni érdekek sérülnek, ( csak fizetősön tanulhatja azt amit akar), de hosszú távon a munkaerő piaci túlkínálat miatt nehezebben találna munkát, akkor hiába ragaszkodott az adott szak elvégzéséhez.
Jónak tartom, hogy van a tanulmányi teljesítményhez kötött lehetőség, hogy átkerülhetnek fizetősről államilag támogatottra, és fordítva is így kellene lennie (szerencsére, engem ilyesmi nem fenyegetett, így nem tudom pontosan, hogy van).
Szerintem joggal elvárható, hogy itthon vállaljunk munkát az állami támogatásért cserébe a támogatott képzés hosszának megfelelően, hogy megtérüljön a humán infrastruktúrába való befektetés.
Az államnak a saját diákjait kellene preferálnia az államilag támogatott képzéseknél. Külföldi diákok esetén, ha nem is pénzben,de pl. hiányszakmák (mint pl.orvosi) esetén talán kötelezni kellene, hogy nálunk vállaljanak munkát.

memoka94 2013.10.01. 13:40:26

Szerintem a következő három területen várható el elsődlegesen az állami támogatás/finanszírozás. Szeretném azonban hangsúlyozni már az elején, hogy ez a három terület szorosan összefonódik, élesen nem különíthetőek el egymástól, és egy igazán felelős államigazgatási intézmény ennek tudatában is van. Tehát a következőkre gondoltam:
- Elsőként említeném a a biztonság megteremtését, mint a jóléti államok többségében. Ez a biztonságérzet számtalan egyéb részterületre kiterjed,amit az előttem szólok külön tárgyaltak. Ilyen az elsősorban az egészségügy, amely megteremti az állampolgároknak azt a tudatot, hogy ha bármiféle baleset vagy betegség éri, modern eszközökkel, szakképzett tudással ( ide szövődik bele az oktatás fontos szerepe!), korszerű technikákkal valamint fejlett infrastruktúrával gyógyulásuk és felépülésük mindenképp biztosított. Sokszor gondolhatjuk, hogy hazánkban még ez az ellátás sok gondokkal küzd és fejlesztésre szorul. Ez igaz is, mint minden tudomány az orvostudomány is folyamatosan fejlődik így türelemmel kell lennünk. Azonban joggal háborodhatunk fel olykor-olykor az egészségügyi rendszer átláthatatlan útvesztőin, számos értelmetlennek tűnő átalakításon illetve a szakemberek kihasználásán.
Számunkra ez a szolgáltatás teljes mértékben természetes, de a nagy liberális államban az Amerikai Egyesült Államokban szó sincs, alanyi jogon járó egészségügyről, ezért is adósodhatnak el polgáraik. Más fajta biztonság a tulajdon és személyi biztonság, azaz a közbiztonság. Harmadrészt pedig a jövőbeni biztonság, gondolhatunk itt a nyugdíjakra például. Teljes mértékben elvárható,hogy amit egy ember élete folyamán tett az országért, azt a későbbiekben támogatások és egyéb juttatások formájában kaphassa vissza idősebb korában. Ezért is tartom tiszteletlennek és felháborítónak a magánnyugdíjpénztárak felszámolását. Ehhez azonban, hogy az állam meg tudja teremti ezt a feltételt biztosítania kell a megfelelő stabil társadalmat, amely képes saját magát ellátnia. Ez vezet tovább az oktatás és humán erőforrás fejlesztésére. Hiszen ez az alapja bármely erős államnak a képzett ( nem feltétlen egy vagy akár tobb diplomával rendelkező) társadalom. Nem feltétlenül gondolom úgy, hogy meg kéne nehezíteni a fiataloknak az egyébként sem könnyű helyzetüket, a pályaválasztás során. Számos esetben a bizonytalan jövőkép és a torz értékrend (diploma=több pénz) miatt válasszák a diákok a továbbtanulást. Azzal, hogy csökkentjük az állami férőhelyeket, megnehezítjük a bejutást magas ponthatárokkal csak még nagyobb bizonytalanságot teremtünk. Inkább a tudatosságot kéne elősegíteni és közvetíteni, hogy nem a diploma az amely az értéket őrzi hanem a belefektetett tudás amelyre más módon is szert tehetünk. Mindenesetre én a színvonalas képzési formákat támogatnám, ami nem egyenlő csak a egyetemek támogatásával hiszen ott is találhatunk egy két már-már fölösleges intézményt. Továbbá szerintem jó ötlet ez a részfinanszírozási (50%-os) forma, hiszen sok esetben a ponthatárokról éppen lecsúszó diákok nem feltétlenül kevesebbek vagy lustábbak a sikeresen felvett társaiknál, így ez a lehetőség kompenzálhatná a felvételi rendszer hibáit.

rhando 2013.10.01. 14:19:51

Három, illetve pontosabban négy nagyon fontos terület, ahol az állami szerepvállalás elengedhetetlen, az véleményem szerint a közoktatás és az egészségügy, az infrastruktúra minőségének megőrzése, illetve javítása, valamint a lakosság védelme, gondolok itt elsősorban a katasztrófavédelemre, valamint még rosszabb helyzetben a katonaságra.

A közoktatás fontossága vitathatatlan, ez mind állami, mind egyéni, mind pedig társadalmi érdek is, piaci alapon viszont körülményesebben kivitelezhető a közfelfogás miatt. Hasonló a helyzet az egészségüggyel is. Kivitelezhető lenne mind a két rendszer piaci alapon is, erre azonban Magyarországon nem alkalmas a közhangulat. Vannak liberálisabb országok, ahol piaci(bb) alapon működnek ezek a szolgáltatások, (magániskolák, magán egészségbiztosítások) nálunk azonban ezt csak hosszú előkészítéssel, és nem kis közfelháborodást okozva lehetne bevezetni. Nem mondom azt, hogy az egy jobb rendszer, mind a kettőnek meg vannak az előnyei, és hátrányai. Magyarországon azonban jelenleg elengedhetetlen az állami szerepvállalás ezeken a területeken.

Az infrastrukturális beruházásokra csak az államnak van megfelelő erőforrása, valamint ő tud makroszinten gondolkodni.

Hasonló okokból mondtam a védelmi "szolgáltatásokat" is: nem gondolom, hogy ezt piaci alapon eredményesen meg lehetne szervezni.

A felsőoktatást tekintve egyik utat sem tartom megvetendőnek. Nyilvánvaló a logika az állami támogatású képzések mellett is, ám szerintem egy piaci alapú felsőoktatás, mindenki számára vállalható diákhitelkonstrukcióval szerintem szintén egy járható út lenne, hiszen a diploma mindenki számára befektetés, és ez elősegítené a piac koordinációs mechanizmusát. Jó példa erre a brit, illetve az amerikai felsőoktatási modell.

nn094 2013.10.01. 16:58:54

Az első terület az egészségügyi ellátás. Mindenki számára biztosítani kell ingyenes alapellátást, hiszen az ország lakosságának egészsége, az állam érdeke is. A gyermekeké azért, mert ők a következő nemzedék, akiknek az adóiból eltartják a nyugdíjasokat, s fenntartják a szociális ellátórendszert. Ebből következik, hogy a felnőttek, akik jelenleg dolgoznak, ugyanezen okok miatt illetik meg az ingyenes egészségügyi ellátást. Akik pedig már nyugdíjas korban vannak, megérdemlik, hogy a kitartó, fárasztó munka után, mellyel biztosították a jövő generációjának növekedését, most róluk gondoskodjanak.
A második terület az oktatás. A közoktatásnak mindenképp ingyenesnek kell lennie. Ez elengedhetetlen feltétele egy nemzet továbbélésének. A gyerekek megtanulnak írni, olvasni, megismerik a nemzet történelmi múltját, megtanulják mi, az, hogy közösség, illetve kialakul egy kezdetleges világkép bennük, s célokat tűznek ki ( továbbtanulás, karrier, családalapítás, utazás, a világ megismerése, stb...). A felsőoktatás ennek megvalósításában segít.
Ugyanakkor el kell fogadnunk a tényt, hogy nem lehet mindenki diplomás ember. Egy szobafestőnek, asztalosnak, ácsmesternek nem könyveket kell bújnia, hanem a gyakorlatban fejleszteni képességeit. Így azonban, akik részesülnek felsőoktatási képzésben, az állam több pénzt költ a adófizetők pénzéből. Ám ez a befektetés később azok számára is bevétel, profit, normál profit növekedést hoz, akik nem tanultak egyetemen vagy főiskolán. Például, egy asztalos felvesz egy könyvelőt és egy üzletvezetőt, mert így neki csak a gyártással kell foglalkozni, több vevő igényét tudja kielégíteni, a bevételei is magasabbak lesznek. Természetesen a kiadási oldal is növekedni fog, hiszen két új alkalmazott béreit kell fizetnie. Ám az a sok óra, amit könyveléssel töltött, fáradtságot jelentett számára, gyötrődést, mert nem értett hozzá igazán, s a családjával is kevesebb időt töltött. Az alkalmazottak felvétele után kiegyensúlyozottabb lett, s ez a munkájának minőségén is meglátszik, tehát csökkent a normál profitja.
A probléma azonban az, hogy társadalmi beidegződéssé vált Magyarországon, hogy akkor vagy valaki, ha van diplomád. A legtöbben azt hiszik, lenéznék őket, ha kétkezi-fizikai munkával keresnék meg a kenyerüket. Ezért inkább elmennek egy felsőoktatási intézménybe, egy olyan szakra, amit nem is igazán szeretnek, s az elvártnál sokkal később vagy rosszabb esetben, be sem fejezik az egyetemet, főiskolát. A munkapiacon pedig nincs kereslet az efféle munkaerőre...
Hogy mi erre a megoldás? Egyrészt egy társadalmi szemléletváltás, másrészt a szakmunkások állami támogatása, felsőoktatási szinten pedig egyetértek az MRK kreditalapú javaslatával (teljesítmény rendszer kialakításáva).
A harmadik terület egy átgondolt, jól működő, gazdaságos szociális háló kiépítése és fenntartása. Akik valóban rászorulnak- nyugdíjasok, fogyatékkal élők, rokkant nyugdíjasok, tartósan betegek, árvák, nagycsaládosok,stb...-, kapjanak kielégítő pénzügyi, s lelki támogatást. Fontos, hogy a rendszer ne lehessen kijátszható, s ne is érje meg senkinek kijátszani azt.

nikiszabo 2013.10.01. 20:23:55

Véleményem szerint az alábbi területeken fontos és elvárható az állami támogatás:
-egészségügy/szociális hálózat
Mivel az egészséghez mindenkinek joga van, ezért fontos, hogy mindenki számára biztosítva legyen a megfelelő egészségügyi ellátás, korszerű, jól felszerelt kórházakban. Rengeteg pénz folyik be az adófizetők jövedelméből, ezt az összeget a szolgáltatás és az egészségügyi intézmények minőségi javítására kellene teljes egészében fordítani. Fontos lenne, hogy a beteget, mint ügyfél kezeljék. Sajnos sok negatív tapasztalatom volt, hogy mennyire nem emberi módon bánnak a betegekkel, alapvető emberi jogukban, a méltóságukban sértik meg őket. Ahhoz, hogy a beteg megfelelő ellátásban részesüljön "kétszer" kell fizetnie a szolgáltatásért, néhány intézményben kötelezően elvárják a hálapénzt ( holott ezt már nagyon sokan befizették a jövedelmekből tb. formájában). A megerdemelt nyugdíjellátás biztosítása idős korunkra ( inflációval növelt nyugdíjellátás).
-munkanélküliség elleni küzdelem
Úgy gondolom, hogy nem segélyeket kellene osztogatni az erre rászorulóknak, hanem munkát kellene biztosítani, a pénzért mindenkinek meg kell dolgoznia, az nem jár ingyen. Ide tartozik a munkahelyek teremtése, a cégeket, vállalkozásokat ösztönözni például adókedvezményekkel arra, hogy minél több embert foglalkoztassanak és a cél ne a létszámcsökkentés legyen. Közmunka program fejlesztése, erősítése, kiterjesztése, például közterületek tisztántartása, parkosítás, rendkívüli helyzetekben segítség.
-infrastrukturális fejlesztések
Például autópálya, vasút, tömegközlekedés fejlesztése. Ezek nagyon fontosak, mert a gazdasági fejlődés alapjául szolgálnak.
Zárógondolatként a felsőoktatás képzését is ide sorolnám. Ez mindenképpen befektetés az államnak. Állami támogatásért cserébe viszont minden diáknak a legmagasabb szinten kell elmélyíteni a tudását és törekednie kell arra, hogy piacképes tudást szerezzen az egyetem/főiskolai évei alatt.

Rikárdó Dávid 2013.10.02. 13:12:16

Egy modern piacgazdaságban annak érdekében, hogy hagyják a magánszférát, a növekedés motorját kibontakozni és a vállalkozókat szabadon vállalkozni, a beruházókat szabadon beruházni, célszerű egy kicsi, áramvonalas, átlátható és tisztakezű államot fenntartani. Ennek elsődleges feladata a nyugodt, kiszámítható gazdasági viszonyok és jogi keretek biztosítása, valamint a verseny élesre szabályozása, az indokolatlan monopóliumok széttörése, így viszonylag kevés olyan konkrét feladat van, ahol a direkt állami szerepvállalás kívánatos. Épp ezért nem is konkrét ágazatokat, hanem - tartva magamat a kérdés szóhasználatáthoz - 3 olyan nagy, átfogó területet jelölnék meg, ahol az állami szerepvállalás mégis elkerülhetetlen.

Mindenekelőtt - a fentebb kifejtett fő feladatból kifolyólag - az, amit mindenképp várnunk kell az adófizetők pénzéért, a mi pénzünkért cserébe, az a különböző szabályozószervek fenntartása (adóhivatal, versenyhivatal, tágabb értelemben nemzeti bank, stb.). Ezeket egyfelől jogi okokból, de másfelől az állam "bírói" szerepköréből kifolyólag sem lehet a magánvállalkozásokra, a "játékosokra" bízni.
A második terület a különböző adminisztratív hivatalok, illetve az önkormányzati rendszer fenntartása. Ez szintén az állam fő feladatából következik, nevezetesen hogy megteremtse a biztonságos, be- és kiszámítható kereteit a becsületes kapitalizmusnak és az öldöklő versenynek, mely a modern piacgazdaság és így a társadalmi felemelkedés záloga. (Ennek karcsúsítása, normalizálása szintén nem lenne egy elvetendő javaslat - mi, adófizetők józanságot és racionalitást is elvárhatnánk az államtól és a kormányunktól, nem?)
A harmadik nagy terület (vagy talán feladat, nem mellesleg kapcsolódva az előző területhez) az olyan hatékony közszolgáltatások (értsd: közérdekből történő szolgáltatások) nyújtása, amelyek a) vagy nem termelődnének meg a piacon, mert nem profitábilisak (pl. közvilágítás, környezetvédelem), vagy b) közel lehetetlen a verseny kialakulása (közoktatás). Ha valahol nem alakul ki a verseny, ott az állami beavatkozás értelemszerűen nem is fogja azt szennyezni vagy torzítani.

Ebből az utolsó pontból majdhogynem következhet is a válasz a második kérdésre, nevezetesen hogy a felsőoktatásban célszerű-e az állami szerepvállalás (formál logika szerint "nem"), de a válasz igazából igen-nem. (Az alábbiaknál bővebb érvelésért lásd privatbankar.hu/makro/vattaba-csomagolt-pedagogusok-csodbe-meno-egyetemek-interju-bokros-lajossal-260591, vagy még bővebben xesj.hu/olvasmany/bokros_rkt.html.) Versenyt, amely a minőségjavulás, s így hosszú távon a világszínvonalú képzést és diplomákat nyújtó egyetemek és főiskolák kialakulásának legfőbb feltétele, könnyedén lehet támasztani a felsőoktatási intézmények között. E versenynek az alfája a közvetlenül az egyetemek részére folyósított tandíj. Fontos lenne megértetni a társadalommal, hogy nincsen ingyen ebéd, és a fiataloknak is meg kell érteniük, hogy - legalább részben - hozzá kell járulniuk a saját humántőkéjükbe történő iszonyatos mértékű, később - jobb esetben - busásan megtérülő befektetésnek a költségeihez. És ha már fizetünk tandíjat, amely bár (a nemzetközi trendek szerint) nem fedezi az intézmény fenntartásának összes költségeit, de mégis fontos bevételt jelent az egyetemnek, akkor elkezdhetünk követelni netán valami minőséget. (E követelés érvényesítése elég egyszerű, ugyanis ekkor, akárcsak a normál piaci vállalkozásoknál, a vásárlók a lábukkal szavaznak, tehát egyszerűen nem járnak majd oda, ahol rossz a képzés.) Ez pedig versenyt generálhatna az egyetemek között, amely javíthatná a minőséget és előidézhetné a fentebb említett világszínvonalú felsőoktatást, amely nem mellesleg elengedhetetlen a fiatalok számára a nemzetközi munkaerőpiaci versenyben való helytálláshoz.
Azonban, ahogy azt fentebb is jeleztem, az oktatási intézmény teljes fenntartását nem lehet ráhárítani a diákokra, így itt az államnak be kell szállnia valamelyest (ami erkölcsileg indokolt is, hisz a továbbtanulás, e nagybefektetés haszna jelentős mértékben a társadalom által is élvezhető), valamint az okos, ámde rászoruló fiataloknak kell annyi támogatást nyújtani, amiből kifizetheti a tandíját, vagy kapjon egyedi elbírálás alapján tandíjmentességet. Ezzel a módosítással tulajdonképpen az arra érdemeseknek megadatik az esély a továbbtanulásra, és valamelyest talán el is mozdulunk a fentebb jellemzett liberális állam felől a kényelmesebb, ún. jóléti állam modellje felé.

r.janos 2013.10.02. 16:02:15

A területek, ahol szerintem elengedhetetlen az állam jelenléte a közbiztonság fenntartása és az alapvető infrastruktúra. Az egészségügy és az oktatás is megoldható magániskolákban illetve kórházakban, még ha így még jobban különböző kezelést illetve oktatást is kapnának a különböző anyagi hátterű. emberek. A rendőrség, katasztrófavédelem, stb nem megoldható teljesen magánkézből, ahogy az utak, közterületek fenntartása sem. Ebben az esetben például minden útnak magánútnak kéne lennie, amiért útdíjat kéne fizetni. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha egy területen monopolhelyzetbe kerülne egy-egy vállalat, különben káosz keletkezne. Valamint nem lenne, talán akkor sem, ha igen magas díjakat számolnának fel, mivel az utak építése és fenntartása igen költséges, kiváltképp az autópályáknál. Ez esetben sokkal kevesebben használnák az utakat, és emiatt csökkenne a bevétel. Az egész rendszer nem lenne fenntartható.
Ezért szerintem ebben a két szektorban elengedhetetlen az állami jelenlét.
A felsőoktatásban jó ha van állami támogatás, de enélkül is megoldható az oktatás, magas tandíjakkal. Ebben az esetben nőnének a társadalmi különbségek (az jutna versenyelőnyhöz, aki megengedheti magának a magas árú képzést), sokkal kisebb lenne a diplomával rendelkezők aránya. Ha más országokban létezik olcsóbb oktatás, akkor csökkenne az egyetemek és az ország versenyképessége, sokan hagynák el hazájukat.
Ezért véleményem szerint szükséges az állami jelenlét, de itt nem elengedhetetlen.

morvtiz 2013.10.03. 18:11:40

Véleményem szerint az államnak, a fő feladata, hogy az adókból származó jövedelmének egy részét megfelelő mértékben ossza el a szegények és a rászorulók között. Ezt a folyamatot nevezzük redisztribúciónak, amikor az adóból származó bevételeit támogatások és transzferek segítségével eljuttatja a rászorulóknak. Ezek a transzferek, a különböző adó kedvezmények vagy a nyugdíjjak.
Másik fontos feladata az államnak a közjavak megteremtése. Ezen jószágokat a magánszférának nem érdeke megteremteni, mivel megtérülésük igen hosszú távú. Ezekbe tartozik a megfelelő infrastruktúra kiépítése (csatorna, közutak, közvilágítás, stb.), az alapvető oktatás és egészségügy megteremtése. Arról, hogy ezek milyen mértékben legyenek fizetősek, arról természetesen órákat lehetne vitatkozni. Bokros Lajos, politikus és közgazdász, meggyőződése, hogy a felsőoktatást fizetőssé kellene tenni, ezek után a piaci mechanizmus segítségével a diákok elkezdenek követelni bizonyos minőségi dolgokat az oktatásban (pl. jobb előadókat), ezáltal kialakulhatna egy rangsor az egyetemek között és így akár színvonalasabbak is lehetnének bizonyos egyetemek. Úgymond maga a piac megteremtené az egyensúlyi helyzetet. Ez nem jelenti azt, hogy én az ő véleményét preferálom csak egy példaként szántam. A fentebbi hozzászólásokban találkoztam, olyannal is, aki azt mondta, hogy a vizitdíjjas rendszer jobb volt. Én személy szerint teljes mértéken ellene voltam, hiszen aki minőségibb egészségügyi szolgáltatásokban szeretne részesülni, annak lehetősége van elmenni egy magánrendelőben. Nekem a vizitdíjjal az volt a legnagyobb bajom, hogy nem láttam tőle semmilyen minőségi javulást, az egészségügyben. Lehet arra fogni, hogy a milyenek a magyar orvosok, de igazából a magyar orvosok élenjárók elég sok tekintetben nem véletlen, hogy elég sok itthon végzett orvos Svájcban dolgozik.
A harmadik dolog, amivel az államnak foglalkoznia kell, az az externáliák kezelése. Itt a környezetszennyezésre gondolok, mindenféle teknitetben. Fény-, zaj-, légszennyezés.

sz.reka0611 2013.10.03. 19:21:56

Szerintem a következő területeken feltétlenül fontos az állam támogatása:
- elsőként mindenképpen az oktatást említném meg. Az általános oktatás fontosságát mindenképpen ki kell hangsúlyozni: az államnak ki kell „kényszerítenie” egy bizonyos szintű műveltséget (most a tankötelezettség 16 éves korig tart, és ebbe általában benne van a nyolc általános is, de mi a helyzet azzal, akinek ez sincs meg, és nem vmi hátrány miatt). (www.koloknet.hu/a-honap-abraja/a-tankotelezettseg-hatarai/)
A felsőoktatás fontossága is egy bizonyos mértékben megkérdőjelezhetetlen. Hiszem az állam számára szükséges, hogy megfelelő szakképzetséggel rendelkező „következő generációt” neveljen ki. Főként mivel a munkaerőpiacon egyre nagyobb képzettség szükséges az elhelyezkedéshez. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha azok számára is lehetőséget nyújt, akik ezt pénzügyileg nem lennének képesek ezt finanszírozni. Ám ezt tényleg a tanulmányi átlaghoz kell kötni (például az egyetemi államilag finanszírozott helyekre egy megfelelő szintű ponthatárt húzni).
- a másik, amit ki szeretnék emelni az egészségügy. Az államnak érdeke, hogy állampolgárai egészségesek legyenek. Fokozottan igaz ez a gyerekekre, hiszen ők a jövő, ők fognak dolgozni, adót fizetni és ők lesznek azok, akik fogyasztóként, termelőként, vállalkozóként életben tarják a gazdaságot.
Utolsó gondolatként hozzátenném, hogy az állam szerepe és támogatása nem csak ezekben merül ki (ott van többek közt az infrastruktúra és a közbiztonság is), és ezek elengedhetetlenek a versenyképes piac és gazdaság megtartásához.

Szászi Áron 2013.10.03. 20:34:28

Az állami szerepvállalás kiemelt fontosságú a szociális piacgazdaságokban, mértéke kiemelkedő a kelet-közép európai posztkommunista államokban, így hazánkban is. Ez nem feltétlenül probléma, az ilyen mértékű állami szerepvállalásnak megvannak a maga előnyei és a fent említett államok társadalmai számára nagyon nehezen befogadható az állam szociális felelősségvállalásának radikális csökkentése. Azonban az örökölt rendszernek számos hibája is volt/van, melynek megoldása az állami szerepvállalás racionalizálása lenne. Ez egy szép idea, megvalósítása azonban nagyon nehéz, ahogy azt a tapasztalat is mutatja. A radikális mértékű változtatások (pl.: a rendszerváltást követő privatizálási ill. az utóbbi évek deprivatizálási hullámai egyaránt) nem jelentenek hosszútávú megoldást, céljuk az aktuális problémák tüneti kezelése (költségvetési hiány befoltozása vagy politikai indíttatásból). Tehát a mértékletesség hiánya véleményem szerint az egyik fő problémája a fent említett hibákat kezelendő reformintézkedéseknek.
A három konkrét terület, ahol elengedhetetlen az állami szerepvállalás (sok egyéb mellett):
Oktatás: A közoktatás teljes körű és a felsőoktatás részleges finanszírozása. Utóbbi alatt értem az intézményeknek bizonyos támogatások (pl.: a nemzetközi versenyképességet elősegítő fejlesztések finanszírozása), valamint az állami ösztöndíjak további folyósítását a hallgatóknak, azonban racionalizált keretek között. Ahogy azt sokan említették nem ésszerű bizonyos már amúgy is túlképzett szakirány további tömeges képzésének állami támogatása. Azonban bizonyos számú állami hely biztosítása minden szakra ajánlott lenne az egyenlő esélyek megteremtésének érdekében, ill. hogy legalább a legjobbak (tehetségesek és szorgalmasak) –ha rossz szociális körülmények között vannak akkor is- megvalósíthassák céljaikat. Hasonlóképpen véleményem szerint a felsőoktatási intézmények önfenntartóvá tételének ötlete is helyes, azonban fontos lenne az előbb említett keretszámok racionalizálásával és csökkentésével együtt ennek fokozatos megvalósítása. Nem lehet egyik napról a másikra ilyen mértékben átalakítani a felsőoktatási rendszert komoly társadalmi ellenállás és esetleges helytelen intézkedések hozatala nélkül. (Többen említették a hallgatói szerződést is, mely véleményem szerint alapvetően szintén helyes elgondolás, mivel az állam a humáninfrastruktúrába való befektetését teljesen jogosan próbálja megtéríteni, valamint elkerülni az ún. ’brain drain’ folyamatot. Azonban megfontolandó, hogy vajon ez-e a helyes megoldás. Külföldi munkavállalóink teljesen racionálisan döntenek, amikor a többszörös anyagi és szakmai megbecsülést választják, ill. sokak kényszerpályán mozognak (mivel itthon munkanélküliek vagy minimálbéren foglalkoztatottak lennének). Jobb megoldás lenne egy olyan környezet megteremtése, ahol ha nem is éri el, de célul tűzi ki a nyugatihoz hasonló környezet és fizetés megközelítését a rendszer (pl.: egészségügy, oktatás). A közoktatás válsága azonban egy olyan kérdés, aminél hangsúlyos az állam felelőssége. Szükség lenne egy színvonalas szakmunkás képzés kialakítására, valamint a tanárok béreinek rendezésére. Úgy gondolom, hogy egy súlyos morális és szellemi válság alakult ki a magyar társadalomban, az alsóbb rétegek felemelését és a további rétegek lesüllyedésének megakadályozása az oktatásban rejlik. Ehhez azonban szükség lenne egy színvonalas tanárképzésre, melyhez először is vonzóvá kéne tenni a tanári hivatást. A mostani helyzetben az megy el tanárnak, aki vagy nagyon elhivatott (és ilyen nagyon kevés van) vagy akit nem vettek fel máshova, mivel a pályakezdő tanárok kilátásai siralmasak. Itt jelentős a kontraszt a nyugati társadalmakkal, ahol a tanárok komoly anyagi és társadalmi megbecsülést élveznek. Ez nagy mértékű állami beruházásokat jelentene, ehhez azonban sajnos hiányzik a politikai akarat (az egész politikai palettán).
Egészségügy: Itt is fontos az állami szerepvállalás főként etikai okokból (mindenkit megilletnek a gyógykezelések, az egészséges élethez való jog), ill. mivel ez a szociális háló egyik sarokköve. Azonban ez az egyik legköltségesebb ágazat is problémák tömkelegével, melyek megoldásához szerintem a versenyszféra (különböző gyógyszercégek lobbijának/társadalmi felelősségvállalásának köszönhető) támogatása is szükséges lenne.
Kutatás-fejlesztés: Az innováció egy kitörési pontja lehet a magyar gazdaságnak és ennek fellendítéséhez (még)komoly(abb) állami támogatás lenne szükséges. Habár álomnak tűnik, de komoly politikai akarattal elérhető lehetne Európa/a régió szellemi műhelyévé válni. Azonban ez nem kellően populáris intézkedés, mivel ez egy hosszútávon megtérülő befektetés.

Herondale 2013.10.03. 22:13:32

Az előttem szólókhoz csatlakozva én is az oktatást és az egészségügyet nevezném meg elsőként, ami az állam feladatkörébe kell, hogy tartozzon.
Magyarország egy jóléti állam, így a feladata a polgárok jólétének biztosítása. Ehhez elengedhetetlen a mindenkinek alanyi jogon járó egészségügyi ellátás biztosítása. Külföldön megfigyelhetünk olyan eseteket, amikor ezt az ellátást nem az állam biztosítja, hanem az ember saját magának kell gondoskodnia erről. Ez nagy különbségeket szül. De az emberi élet és egészség alapvető, nem lenne szabad bizonyos anyagiakhoz kötni, hogy csak a módosabb réteg kiváltsága legyen.
Majd következik az oktatás, aminek megléte mondhatni az állam érdeke, ugyanis a szellemi értékekből később profitálhat. Nem szabad engedni, hogy ez a terület magánkézbe kerüljön, és ennek következtében a társadalom bizonyos rétegei ne juthassanak megfelelő neveléshez. Ez csak egy újabb lavinát indítana el, ugyanis az írni-olvasni meg nem tanuló gyermekek felnőttként szinte semmihez nem tudnak majd kezdeni, és az ő ellátásuk további problémákhoz vezet majd. Az alapszintű oktatás biztosítása véleményem szerint az állam fontos feladata. Az ezután következő felsőoktatás kérdése már bonyolultabb. Egyértelműen nem lehet mindenkinek diplomát adni, hiszen akkor hol lesznek a jó szakemberek? Már most is nagy hiány van belőlük, hiszen néhány évvel ezelőtt Magyarországon elterjedt egy téves elképzelés, miszerint csak a gyengébb szellemi teljesítménnyel bírók mennek el szakmát tanulni, és lesznek szakmunkások. Az állam tehát válogasson, milyen diplomás értelmiségre van szüksége, és ennek alapján biztosítson támogatott helyeket az egyetemeken.

k.dori 2013.10.04. 01:27:23

Az adófizetők pénzéből szerintem az államnak a legfontosabb támogatnia a köz- és felsőoktatást, az egészségügyet, illetve különböző támogatásokat adnia a rászorulóknak.
A közoktatásnak nagyon fontos szerepe van, hiszen manapság általános és középiskola nélkül nem lehet elboldogulni az életben. Ezeknek mindenképpen ingyenesnek kell lennie, hiszen a szegényebb emberek nem engedhetik meg maguknak, hogy erre fordítsák nehezen összekuporgatott pénzüket. Azonban azoknak, akik nem elégszenek meg ezekkel a keretekkel fenn áll a választás, hogy magániskolába járassák gyereküket. A felső oktatás nappali képzése esetén is nagyon fontos, hogy legyenek államilag támogatott helyek, hiszen ha nem lennének a középiskolai tanulók sokkal kevésbé lennének motiváltak felvételijüket illetően. Azonban érthető az a helyzet, hogy nem tanulhat mindenki államilag finanszírozottan. Sajnos igaz, amit a fent megjelölt források tartalmaznak, hogy kisebb szükség van a bölcsészekre. Azonban fontosnak tartom, hogy ezeket a képzéseket se szüntesse meg az állam, a csökkentés érthető, illetve az önköltségesség is, de sokszínűnek kell maradnia a kínálatnak, amiből a hallgatók választhatnak. A külföldi diákokat én nem részesíteném államilag támogatott helyekre való bejutással, hiszen egyrészt ők nem adófizetők, akik ezáltal jogosan részesülhetnének, másrészt, mint a hir24.hu is írja, ez egy jó befektetés országunknak.
A második fontos szempont az egészségügy. Mindenki megbetegedhet, ezért nem fordulhat elő az az eset, hogy valaki azért ne kaphasson orvosi ellátást, mert nincsen rá pénze. Itt is fent áll annak a lehetősége, hogy aki nem szeretne közintézményben ellátást kapni, az elmehet magán klinikára.
Támogatás alatt értek minden olyasmit, amivel az állam a rászorulókat segíti meg. Pl. 3 vagy több gyermekes családok támogatása, egyedül gyermekét nevelő szülők támogatása, munkanélküliek támogatása, GYES, nyugdíj. Ezeknek mind fontos szerepük van és nagy problémát okoznának ha megszűnnének. Különösen a nyugdíj, hiszen az idős emberek sokszor nagyon rossz körülmények között élnek alacsony nyugdíjuk miatt. Egy átlagos ember, aki nem keresett rengeteg pénzt dolgozó évei alatt, nem tud annyit megspórolni, hogy a nyugdíjas éveiben ami akár 20-30 évet is jelenthet, el tudja tartani magét.

Ábel1995 2013.10.04. 02:35:08

Azt hiszem, erre a kérdésre is az én kommentem lesz az utolsók egyike. Ezért kénytelen vagyok valami újról beszélni, nem elismételni az előttem szólókat.
A három területből kettő, melyet megjelölnék, ahol az állami szerepvállalás szerintem elengedhetetlen: a talán már mindenki által említett egészségügy és nyugdíjrendszer fenntartása.
Hogy ez a jelenlegi rendszerben történjék-e, vagyis pl. az egészségügyi ellátások teljes ingyenességével, vagy valamiféle kevert rendszer bevezetésével - ez hosszabb vita tárgya.
De hogy ebben az államnak újraelosztó minőségében szerepet kell vállalnia, az véleményem szerint nem kérdés.
A harmadik terület, amit talán konkrétan senki sem említett: a környezetvédelem. Ez olyan terület, melybe biztosan semmilyen piacgazdasági szereplő pénzt nem fektet: ezt kizárólag az állam tudja fenntartani, működtetni, szabályozni.
Újabb személyes élménnyel hozakodnék elő (mint tettem ezt a külföldi tanulmányokkal kapcsolatos kérdés esetében is). Az első előadásaink egyikén hangzott el az Audi kontra homoki futrinka esete: mi a fontosabb, egy biológiai sokszínűséget mutató, gyakorlatilag érintetlen természeti környezet, vagy a munkahelyeket teremtő gyárbővítés?
A kérdés hasonló volt itt a nyugati határszélen is, a városban, ahol lakom: Szentgotthárdtól 500 méterre, a heiligenkreutzi ipari parkba hatalmas méretű és kapacitású hulladékégetőt tervezett építeni egy osztrák hulladékkezelő cég, a Begas. A kötelező lakossági fórumokon minden szép és jó elhangzott: még az uralkodó szélirányt is megfordították a cég jól megfizetett szakemberei. És úgy tűnt, minden hiába: három nemzeti park határába, a háborítatlan Őrség és az érintetlen Vendvidék közepébe, a fantasztikus klímájú Alpokalja kristálytiszta levegőjébe 60 méteres kémények füstje tűnt fel a láthatáron. És itt ki tud segíteni? Ha az állam nem alkalmazza ez esetben szerepvállalását - és itt most nem anyagi szerepvállalásról beszélünk -, ha a köztársasági elnök személyesen nem beszél az osztrák kancellárral, ha a miniszterelnök nem áll ki a szentgotthárdi polgárokért, ha a civil összefogás nem olyan erős, mint amilyenné végül is vált ----- akkor ma már én sem Szentgotthárdon laknék, és a ma virágzó, gyönyörű kisváros magyar Csernobillá vált volna.
Hát úgy gondolom, ékes példája ez az állami szerepvállalásnak a környezetvédelem területén.

drabron 2013.10.04. 08:54:50

Az első, és legfontosabb kérdés az, milyen államot és országot akarunk működtetni. Bár a kérdésben az erős és a gyenge állam koncepciójáról lehetne vitatkozni, mégis a közép-európai (és kelet-európai) társadalmaknak nincs igazi mozgástere. Az öröklött társadalmi valóság (az emberek mentalitása, az önálló polgári jövedelmek és magatartásformák részbeni hiánya, az állam erős jellege, és a tradicionális értékek hangsúlyozása, a zárt társadalmi szerveződések túlsúlya) nem teszi lehetővé a klasszikus piaci elven működő életet. Ezek figyelembevételével a következő területeket érdemes az államnak finanszíroznia:
1. Közoktatás és az egészségügy. Mindkettő kulcs a nemzeti közösség szempontjából. A közoktatásban szerezhetők meg azok az ismeretek, melyek segítségével sikeresen lehet belépni a munka világába. Az egészségügyben az alapellátás mindenkinek járna, de az igazi megoldás az lenne, ha az öngondoskodás is szerepet kaphatna. Ami a felsőoktatást illeti: a teljesítmény- és rászorultság elvű támogatások szolgálnák legjobban a közösség érdekét.
2. Közigazgatás (politikai, gazdasági,diplomáciai stb.). Itt a legfőbb feladat a közösség szervezése és az ország jövedelmének újraelosztására. Továbbá a nemzeti közösség egészének fejlődését segítő beruházások segítését (pl.: közlekedés és a közvilágítás, kommunikációs rendszerek stb.) is meg kell említeni. Fontos elv, hogy az állam működése ellenőrzött legyen, ne az önérdeket, hanem a közösség egészének érdekeit képviselje.
3. A közösség védelme. Ez jelenti a veszélyhelyzetek felszámolását és megoldását, az állampolgárok biztonságának védelmet (rendőrség, igazságszolgáltatás), és a közösség egészének védelme (hadsereg).
A világ számos területén a fentebb felsorolt szegmensekben (pl.: közoktatás, közegészségügy) piaci szereplőkkel oldják meg a feladatokat. Azonban a közép-európai posztkommunista államokban a társadalom alulfejlettsége, és az állam tradicionálisan erős szerepvállalása a közösség ügyeinek intézésében nem teszi lehetővé a tisztán piaci elveken alapuló társadalom működtetését.
süti beállítások módosítása