Kedves Hallgatók!

Ezen a héten én reflektálok a határidőig beérkezett blogkommentekre, igyekezvén összegezni és kiemelni a legfontosabb pontokat.

Erre a kérdésre (most már talán mondhatni, megszokott módon) ismét kevesebb vélemény érkezett, mint a másik kérdésre, de azok összességében újból nagyon jók voltak, és a korábbiakhoz képest új fókuszpontok is megjelentek. A hozzászólók alaposan kiveséztek sok hasonlóságot és különbséget, ezeket nem szeretném egyenként megismételni. Helyette néhány fontosabb ponthoz szólnék hozzá.

Szabályozás és fair play: tavaly a legnagyobb vitákat kiváltó pont volt ez. J Idén némileg háttérbe szorult más szempontokhoz képest. Jók voltak a termeléssel kapcsolatos összehasonlítások, ahol a „termék” és az azt előállító folyamatot is elkülönítette a hozzászóló (pl. Mihalovits Ervin). valamint a különböző koordinációs mechanizmusok megjelenésének és az intézményrendszer összevetése (nmilan, cidri14). Ehhez kapcsolható Mihalovits Ervin megjegyzése az objektív és szubjektív szempontrendszerekről a sport és a gazdaság esetében, másnál így expliciten ez a kérdés nem merült fel, de van benne potenciál.

Profitszerzés és fogyasztói igény kielégítése: több helyen is felmerült ez a kérdés, és a hozzászólók jól rámutattak a sportversenyek esetén is a kettős értékteremtés fontosságára. Néha kérdés, hogy ki az „elsődleges” fogyasztó. b.ilo összehasonlítja a magyar NB1-es meccsek keresletét az angol vagy spanyol első ligás meccsekével, egyértelmű eredménnyel. Ami érdekes azonban, hogy noha pl. a magyar NB1-es meccsek látogatottsága átlagban (fogalmazzunk úgy, hogy) szórványos, a televíziós közvetítések a legnézettebb sportesemények körében vannak. A fenntartható profitabilitás mindkét területen fontos, és itt Hajron rámutat egy fontos problémára pl. a nyugati fociklubokkal kapcsolatban, akik irreális fizetéseket adnak játékosoknak és emiatt komoly pénzügyi gondokkal küszködnek. Azakinem talán kicsit beszorítja hasonlatával a gazdasági szereplők mozgásterét, mert jellemzően egy vállalkozás nem egy rossz üzlet miatt megy tönkre, hanem ez szintén folyamat, ahol egy-egy rossz üzlet megfeleltethető egy-egy elveszített mérkőzésnek, és a javítás lehetősége itt is megvan. Nagyon jól felhívja a figyelmet a mindkét területen megfigyelhető széttöredezett piacokra.

Fizikai vs mentális tapasztalatok: csak annyit tennék hozzá, hogy egy kicsit sarkosak voltak a megállapítások, miszerint a gazdaságban mentális, a sportban fizikai „tudást”, tapasztalatokat szerezhetünk. Azzal egyetértek, hogy a legtöbb sportágban a fizikai oldal általában hangsúlyosabban/nyíltabban jelen van, mint a gazdasági munkákban, de ne felejtsük el, hogy a technikai felkészültség (itt most a feladat, mozdulat végrehajtásának szakszerűségére gondolok) és a koncentrálás, mentális erőnlét egyaránt fontos. Ha nem vagy ott fejben egy sportversenyen, akkor az nagy baj. Ugyanígy, gazdasági szituációkban is sokszor fontos a jó erőnlét (pl. az állóképesség napi 10-12 órás vagy még hosszabb igénybevétel esetén, ami azért sok helyen előfordulhat), azaz bőven van lehetőség fizikai tapasztalatokat szerezni itt is, és meg kell tanulni ezen helyzetek kezelésének a módját. J Erre jó példa Horváth Norbert kommentje is.

Szervezeti megoldások: a nonprofit struktúrák esetét b.ilo részletezte. Annyit hozzáfűznék, hogy non-profit jelleg nem jelenti azt, hogy egy ilyen szervezet ne versenyezhetne, és ne lehetne profitábilis – csak az elért nyereséget nem lehet kiszedni belőle, hanem vissza kell forgatni a működésébe. Non-profit vagy már elsődlegesen nem profitorientált szereplők megjelenése egyre gyakoribb mindenfele. Nálunk is lehet már non-profit kft-t alapítani, vagy egy másik példa az ún. B Corpok típusa az USÁ-ban. Hajron jó párhuzamot vont az egyéni versenyzők és vállalkozók között. A költségösszehasonlításokkal azonban érdemes óvatosnak lenni, személy szerint nem vagyok benne biztos, hogy egy teniszező összköltsége (rengeteg utazás, edzők, szállás stb. fizetése) alacsonyabb egy sportlövőénél, viszont a pénzszerzési lehetőségek tényleg biztosan jobbak. i01 jól megpedzegeti a vezetőségek és edzők, trénerek felelősségének kérdését. Ami itt még felmerülhet, az pl. a sportolók menedzsereinek szerepe, amit párhuzamba lehetne vonni a vállalati menedzserekkel. Talán jövőre ez lesz az egyik fókuszpont. J cidri14 jól felhívja a figyelmet arra, hogy tőke a sporthoz is kell, a tehetség önmagában nem mindig elég – csakúgy, mint a gazdasági életben.

Történelmi párhuzamok: mindenki, aki ilyen jellegű hozzászólást tett, azt mondta, hogy a sportversenyek sokkal régebb óta jelen vannak, mint a gazdasái verseny. Ezzel nem értek egyet, és szerintem itt valami félreértésről lehet szó a versennyel kapcsolatban. Az igaz, hogy a kapitalista rendszerben va verseny újabb keletű, de azt ne felejtsük el, hogy a gazdasági tevékenységek és kereskedelmi tevékenységek az őskorig visszakövethetők. Az ezekben résztvevő szereplők ugyanúgy versenyeztek egymással, mégha a keretek nem is voltak olyan szofisztikáltak, mint napjainkban, de pl. a babilóni törvénykezés (Hammurapi alatt) is foglalkozott ilyen jellegű dolgokkal. A sportversenyek szintén nagyon régre nyúlnak vissza (pl. az Iliászban is találunk versenyekről szóló leírást a görök harcosok között), nem véletlen, az emberek szeretnek versengeni egymással. J Nem hinném, hogy jelenleg meg tudnánk állapítani, melyik alakult ki ténylegesen előbb. Hajron hozzászólásához még annyit, hogy az ókori olimpiáknak és versenyeknek nagyon komoly anyagi vonzata is volt, hivatásos sportolókkal, akik a nyereményekből tartották el magukat! A modern olimpiai eszme szép, csak nem tükrözi az eredeti ókori állapotokat. J

 

Matyusz Zsolt