Üdvözletem!
Számomra a munkaerőpiac vállalkozóként a vonzóbb, ezért ezzel az oldallal kezdem az érvelést.
Vállalkozóként az embernek viszonylag nagy szabadsága van. Igaz hogy a jogi keretek, a belépési korlátok nehézzé, problematikussá tehetik a vállalkozói létet, de ettől függetlenül rengeteg előnnyel jár az, ha valaki vállalkozó. Ilyen téren nem függünk a felettes utasításaitól, sőt ha úgy nézzük saját sorsunk kovácsaként lehetünk részesei a munkaerőpiacnak. Bizonyos szempontból vállalkozóként elmondhatjuk, hogy stabil munkahellyel rendelkezünk, de az biztos, hogy egy kudarcért csak mi vagyunk felelősek. Nem utolsó sorban tapasztalatszerzésként is felfogható egy vállalkozás, hiszen lehet hogy anyagi téren nem lesz jövedelmező, de én hiszem, hogy az önállóság előbb utóbb kifizetődik, ha más nem, a tapasztalás által megszerzett tudás révén.
Hozzá kell tenni, hogy sokan nem a megélhetésért vállalkoznak, és nem is a pénzügyi stabilitás biztosításáért, egyszerűen így vissza lehet igényelni rengeteg, esetleg a vállalkozás által nem is használt termék után az ÁFÁ-t, és ha így tekintünk a vállalkozói szerepkörre, akkor megállapíthatjuk, hogy a magánélet szempontjából egy felettébb kifizetődő pozíciót teremt.
Természetesen a vállalkozói létnek árnyoldala is van. Egy felelőtlen vállalkozó lehet hogy rengeteg pénzt bukik el azon, hogy tapasztalatot próbál szerezni. Sokakat például elriaszt a vállalkozástól az, hogy a kezdeti gyártási rutin hiánya miatt a termelés nem feltétlenül éri el a szükséges hatékonysági szintet. A kezdeti nehézségek, kudarcok miatt sok vállalkozó végzetes hibát követ el, vagy egyszerűen csak elmegy a kedve a vállalkozástól, és szerintem elsősorban ennek tudható be a vállalkozások tönkremenetele. Persze meg kell jegyezni, hogy ahhoz hogy egy vállalkozás sikeres legyen, elengedhetetlen némi háttértudás és/vagy gyakorlati tapasztalat.
Most érdemes megtekintenünk a munkavállalói oldalt is. Munkavállalóként az alkalmazó cég "oltalmazó keze " folyamatosan a fejünk fölött lebeg, a hibáinkért nem az egész cég felel. Egyfajta biztonságot nyújt, hiszen sokkal kisebb a felelősség, és a sikereinket a ranglétrán történő előmenetel rögtön jelzi, ellenben ha valaki vállalkozó, lehet hogy a megfelelő szaktudás, tapasztalat csak később hozza meg a gyümölcsét. Alkalmazottként rengeteg lehetőségünk van tanulni másoktól (és nem a saját hibáinkból!), továbbá könnyedén építhetünk ki később még hasznos kapcsolatokat.
Árnyoldalként egyértelműen a felettestől való függés említhető meg, ami akár pokollá is teheti a munkavállaló életét, illetve az sem feltétlenül kifizetődő, hogy az alkalmazott a jobb teljesítményért nem kap feltétlenül magasabb fizetést.
Meg kell még említeni, hogy az ember lehet egyszerre vállalkozó és alkalmazott is, természetesen ez esetben mindkét szerepkör előnyeivel és hátrányaival is szembesül az adott egyén.

Az, hogy kinek miként vonzóbb a munka világa nagyban függ a személy beállítottságától. Vállalkozónak lenni jó: nagyobb elismertség, fizetés, önmegvalósítási lehetőség, a vállalkozó saját elképzelései alapján irányíthat, ugyanakkor nagyobb felelőség és veszteni való nehezedik a vállára. Alkalmazottként kisebb felelőség,ill ha valaki nem irányító jellem, akkor számára ez a megfelelő pozíció, ugyanakkor valószínűleg kisebb a fizetése, jobban kell alkalmazkodnia,többnyire mások által meghatározott irányt kell követnie. A pályakezdést tekintve nem könnyű annak a helyzete, aki vállalkozó szeretne lenni. Manapság "keresztapa-rendszer" szerűen öröklődik az, hogy kiből lehet vállalkozó, persze kiugrási lehetőségek vannak, csak tájékozódni kell. Egy alkalmazottnak sem könnyű a helyzete, mert olyankor akár egyetlen munkahelyet is találni, amikor ezreket engednek el, szinte lehetetlen(ezt értem az utóbbi néhány évre).

én egyértelműen az alkalmazottként való pályakezdés, majd - megfelelő kvalitások, tapasztalat és kapcsolati tőke birtokában - a vállalkozóként történő "kiteljesedés" mellett teszem le a voksom.
hogy miért? ennek nagyon sok oka van. nyilván való, hogy a termelők közé való belépésnek igen magas a korlátja, aki hatékonyan és nagy mennyiségben akar termelni, az többet kell, hogy a vállalkozásába fektessen, mint amire egy pályakezdőnek lehetősége van, így a termelési szektor kiesik.
marad a szolgáltatási szektor, ahol viszonylag kis tőkével is lehetséges akár a későbbiekben nagyon jelentőssé váló vállalkozásokat elindítani (gondoljunk csak a google vagy a youtube esetleg a facebook esetére...). ez tehát egy reális alternatíva elméletileg egy pályakezdő számára.
amivel azonban a pályakezdő nem, vagy csak minimális mértékben rendelkezik: piacismeret, kapcsolati tőke, ügyfélkör.
hogy ez miért gond?
piacismeret: ha nem ismeri a piacot, esetleg ismeretei túl általánosak, akkor már ott is gondja lesz, amikor meg kell határoznia a szolgáltatása árát. honnan tudja, hogy az adott szolgáltatásért mennyit kérhet? néz az interneten árakat? elképzelése sincs, hogy a talált cég árazása mögött milyen üzleti modell van! a vállalkozása állandó identitászavarban lesz, nem fogja tudni, hogy ki a célcsoportja (mert nem tudja, hogy az adott árral a konkurens kiket céloz meg, tehát neki kiket kellene). nincs semmilyen piaci tapasztalata, jóeséllyel az árajánlatküldést is csak úgy, ad hoc módon teszi meg, mert arról sincs ötlete, hogy egy jó árajánlat hogyan néz ki. tanulta ugyan az egyetemen, de nem tudja, mik az adott szektor, illetve az amúgy - mint fentebb leírtam - meg sem határozott célcsoportja elvárásai, mitől lehet sikeres. egyszóval szerintem a piacismeret olyan, amihez feltétlenül munkahelyi tapasztalat kell.

kapcsolati tőke: mit csinál a kedves újdonsült pályakezdőnk, ha az első és utolsó ügyfele is kifizette, a rokonságot már nem lehet megrendelésre ösztökélni, és ha nem talál ki valamit, legjobb ha bezárja a boltot? vagy éppen mit csinál, ha annyira beindul a bolt, hogy ő ugyan napi 16 órában robotol, talált már egy alkalmazottat, ő is, de nincs egy ember, akinek szólhatna, hogy figyelj, kiszervezném hozzád az xy tevékenységet, mert baromira nincs időm elvégezni, te meg jól és olcsón meg tudod nekem csinálni!
és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy a legtöbb pályakezdőnek nincs ügyvéd illetve könyvelő ismerőse, pláne nem a kettő egyszerre, ezen szakemberek nélkül viszont egy vállalkozás halva születik. random ügyvédre és random könyvelőre munkát bízni pedig - inkább viszem kaszinóba a pénzem.
egész egyszerűen egy pályakezdőnek nincs olyan kapcsolati tőkéje, amivel egy vállalkozásnál előforduló gyors beavatkozást igénylő ügyeket kezelni tudja.

ügyfélkör.
illetve leginkább annak hiánya. ez a probléma bizonyos szempontból levezethető az előbbi két pontból is (ha nincs piacismeret, nem tud ügyfeleket szerezni, illetv ha nincs kapcsolati tőke, szintén problémás lehet mind az ügyfelek megszerzése mind a kiszolgálása), de én más aspektusból gondolok itt a témára. ugyanis ha nincs ügyfélkör, nincs árbevétel sem. ha nincs árbevétel, akkor a kötelezően fizetendő járulékokat is legfeljebb a saját tőke terhére lehet kifizetni, az pedig nem fenntartható. egyszóval: a kedves pályakezdő vállalkozónak felkopik az álla.

végül pedig uff, én beszéltem:)
véleményem szerint a legjobb alkalmazottként kezdeni, majd pedig ha valaki vállalkozni szeretne, akkor egy megfelelő időpontban, amikor már kiépült kapcsolati hálója van, esetleg ügyfelei is rögtön, akiknek tudja, hogy mennyit számlázhat, na akkor lehet vállalkozni.

@Gergokee:
"Bizonyos szempontból vállalkozóként elmondhatjuk, hogy stabil munkahellyel rendelkezünk, de az biztos, hogy egy kudarcért csak mi vagyunk felelősek."
a munkahely tényleg stabil olyan értelemben, hogy senki nem mond fel, de egy vállalkozás indítása jóval kockázatosabb, mint egy munkahely betöltése, ilyen értelemben tehát jóval kevésbé stabil is.

"egyszerűen így vissza lehet igényelni rengeteg, esetleg a vállalkozás által nem is használt termék után az ÁFÁ-t, és ha így tekintünk a vállalkozói szerepkörre, akkor megállapíthatjuk, hogy a magánélet szempontjából egy felettébb kifizetődő pozíciót teremt."
egészen addig kifizetődő, ameddig nem jön az APEH és csúnyán el nem fenekeli a kedves vállalkozót:) az adócsalás pedig nem szép dolog, ha valaki ezért alapít céget inkább ne tegye...

"Meg kell még említeni, hogy az ember lehet egyszerre vállalkozó és alkalmazott is,"
ez viszont tipikusan az a helyzet, amikor az embernek sosincs ideje semmire, arra se, hogy nyugodtan elfogyassza a vasárnapi ebédjét. család, barátok, hobby, sport, nyaralás( != tengerpartról emailezek a kollégával!) - ilyesmiről meg jobb, ha nem is álmodik.

@tkazmer:
"a munkahely tényleg stabil olyan értelemben, hogy senki nem mond fel, de egy vállalkozás indítása jóval kockázatosabb, mint egy munkahely betöltése, ilyen értelemben tehát jóval kevésbé stabil is. "
Kockázatosabb, ez igaz, viszont mint írtam, így magunk felelünk a saját hibáinkért, és nem különböző külső hatások határozzák meg azt, hogy meddig dolgozhat az ember az adott cégnél.

"egészen addig kifizetődő, ameddig nem jön az APEH és csúnyán el nem fenekeli a kedves vállalkozót:) az adócsalás pedig nem szép dolog, ha valaki ezért alapít céget inkább ne tegye..."
igen, tény hogy az adócsalás csúnya dolog, de ha reálisan tekintünk a dologra látható, hogy elég gyakori a pont emiatt alapított vállalkozás...

"ez viszont tipikusan az a helyzet, amikor az embernek sosincs ideje semmire, arra se, hogy nyugodtan elfogyassza a vasárnapi ebédjét. család, barátok, hobby, sport, nyaralás( != tengerpartról emailezek a kollégával!) - ilyesmiről meg jobb, ha nem is álmodik. "
igen, tényleg nincs sok ideje az embernek, viszont a vállalkozás miatt lehetséges, hogy egy olyan állandó jövedelemre tegyen szert az illető, aminek segítségével úgymond függetlenedni tud a főnökeitől, tehát különösképpen nem érintené meg az, ha kirúgnék a munkahelyéről. tény hogy fárasztó egyszerre a kettő, de hosszú távon jövedelmező :)

Sziasztok!

Az én véleményem tkazmerhez hasonlóan az, hogy pályakezdőként célszerűbb alkalmazottnak menni, mint saját vállalkozást alapítani. Ez elsősorban akkor igaz, ha az illető egy teljesen új vállalkozásba kezdene bele. Ha ugyanis például a családja rendelkezik már egy vállalkozással, amit esetleg átvehet, akkor sokkal könnyebb a helyzete -a vállalkozás mögött minden bizonnyal már ott van a finanszírozás, megvannak a bejáratott piaci kapcsolatok, és ráadásul a tapasztalatlan fiatal segítséget, tanácsokat is kap "házon belül". Ezzel magyarázható, hogy sok családi vállalkozás generációkon át működik -a gyerekek számára ilyenkor általában már nagyon korán egyértelművé válik, hogy tovább fogják vinni az üzletet. Nemcsak azért, mert a szüleik így akarják, hanem azért is, mert "belenőnek" a feladatba.

Természetesen a legtöbb pályakezdő mögött azonban nem áll ilyen háttér, így -mint már olvashattuk- híján vannak az ügyfélkörnek, a piacismeretnek és legfőképpen a tőkének. Itt meg kell jegyezni, hogy a bankok általában nem szívesen adnak kölcsönt a pénzügyi előélettel nem rendelkező, tapasztalatlannak tartott fiatal vállalkozni akaróknak. Ha pedig igen, akkor sem elegendőt a hatalmas -részben a rutin hiányából fakadó- kezdeti költségekhez. Röviden: pályakezdőként vállalkozást indítani a szokásosnál sokkal rizikósabb dolog. Gyakran hallunk statisztikákat, miszerint az induló vállalkozások jelentős része rövid időn belül megbukik.
Én a sikert a kezdőknél legfőképpen akkor tudom elképzelni, ha a vállalkozás valami nagyon kreatív, egyedi ötletre épül, ami talán kevésbé költséges, viszont nagyon átütő (lásd Google, YouTube ...). Viszont ekkor sem nélkülözhető a különös rátermettség, a kiemelkedő vezetői képesség, a rugalmasság, a kemény munka és természetesen a szerencse sem. Ez pedig így együtt ritkán van meg!

Alkalmazottként kezdeni ezzel szemben sokkal kisebb kockázattal jár, és rövid idő alatt is jelentős tapasztalatokra és kapcsolati tőkére lehet szert tenni. Nem feltétlenül kell elviselni egy kellemetlen felettest, a rossz munkahelyi légkört, a rugalmatlan kényszereket sem -ha a munkavállaló értékes tudással, nyelvismerettel, versenyképes diplomával, "jó alkupozícióval" rendelkezik, akkor nem jelenthet olyan nagy problémát számára a munkahelyváltás, az, hogy a neki megfelelő feltételeket nyújtó vállalatot megtalálja. Ha sikerül jó fizetést adó helyet találnia, tőkét is gyűjthet, enyhíthet a finanszírozási nehézségeken leendő vállalkozásához akár már csak azzal is, hogy hitelképessebbé válik.

Ha a megfelelő feltételek összegyűltek, akkor viszont az illető számára már jogosan válhat vonzóbbá a saját vállakozás. Így ugyanis lehetősége van a rugalmasságra, az önmegvalósításra, általában a vállalkozói lét előnyeire. A kockázat azonban még ekkor is nagy, és mindig is nagyobb marad, mint alkalmazottként "bejárni a munkahelyedre". Az, hogy ki mit választ, már nagy mértékben függ a személyiségtől, az egyéni igényektől.

Sziasztok!

Ez a kérdés együtt jár fontos társadalmi tendenciákkal is. Tudjuk jól, hogy nyugaton, az Egyesült Államokban lényegesen nagyobb a fiatalok vállalkozási kedve, mint Magyarországon. Egy szemléletes példa lehet akár Görögország is: az embereknek fontosabb érték a családdal töltött idő, a nyugalom, a társasági lét, ezért igyekeznek a minimális, de szükséges munkamennyiséget elvégezni (önfenntartás), és utána nagyobb a hajlandóságuk az "elkényelmesedésre". (Zárójeles megjegyzés, hogy sokan ezt tartják a görög államcsőd egyik társadalmi okának, hogy a görögök általában kevésbé hajlandóak extraprofitért extramunkát végezni, mint nyugaton.). Ebből a kusza példasorból arra szeretnék kilyukadni, hogy ez nagyban kultúra kérdése is, és Magyarországon is - a rendszerváltás előtti idők feltételezett maradványaként - nagyobb a hajlandóság a biztos alkalmazotti állásra, mint a sokkal nagyobb egyéni erőfeszítéseket igénylő vállalkozásra.

Szintén ide kapcsolódik a felelősség kérdése. Az a személy, aki saját vállalkozást vezet, sokkal inkább érzi a saját felelősségét, mint az alkalmazottak. Tudja, hogy itt a döntések kizárólag rá hárulnak, melyek eredményéért (nem csak a sikeres-sikertelen voltáért, hanem a pénzügyi, jogi, társadalmi mérlegért is) ő a felelős. Magyarországon általános jellemvonás, hogy mindenki mindenhez tökéletesen ért, azonban érdekes módon nagyon kevesen merik ezt a "hatalmas tudást" gyakorlatban is bizonyítani.@Gergokee:

És ha már tudás: a vállalkozói rendszer sokkal több papírmunkával, utánajárással, stb. jár, amelyek komolyan szabályozottak és a bürokrácia elhatalmasodása miatt sokszor jelentős teherré válik ezeknek az alkalmazása, betartása is, hát még az ismerete! Nagyon sokan például nem tudják megkülönböztetni a Kft, a BT, az EV, non-profit szervezet közti különbséget, így nem tudják, hogy miként kellene helyesen dönteni. Nem ismerik a vállalkozói szabályozásokat, a vállalkozás alapításának lehetőségeit és módszereit. Ilyen alul tájékozottság mellett nehéz általánosan vonzóként látni a vállalkozói létet.

A felelősségvállalástól való félelem mellett meg kell említeni a kockázatvállalástól való félelmet. Tapasztalat nélkül vállalkozóként nekivágni a dolgos éveknek sokszor nagyon kockázatos: gyakran még a diákhitelek visszafizetése zajlik, amikor már kezdeti tőkét hitelből biztosítanak, és 25 éves korára oda jut az ember, hogy adósságspirálba került, s évekig, évtizedekig próbál belőle kijutni. Akár serkenthetné a vállalkozási kedvet, ha az ilyen célú hitelek valamilyen szintű állami támogatást kapnának. Már ha az állam célja a vállalkozói szféra bővítése...

Szintén nehézséget jelent, hogy igen gyakran még a közgazdasági szakokon megszerzett tudás mögött sincsen kellő gyakorlati képesség. Rengeteg olyan diplomás van, akik rendelkeznek az elméleti tudással, de ezeket nem tudják a valós piaci feltételek között használni. Ez természetesen személyes motivációs és oktatásügyi kérdéseket is felvet, amelyeket nincs lehetőség most elemezni.

"nem különböző külső hatások határozzák meg azt, hogy meddig dolgozhat az ember az adott cégnél"
Valóban nem külső tényezőkön múlik az állás. Azonban ebben az egyszerűsített modellben eltekintettünk a kockázattól: a nagyvállalatot és az újonnan indított vállalkozást is azonos életképességűnek feltételeztük. Ez azonban nincs így! Igaz, hogy egy vállalattól könnyebben bocsátanak el, de nagyobb valószínűséggel maga az álláshely biztos, így megfelelő teljesítménnyel hosszabb ideig betölthető. Ellenben az egyéni vállalkozásnál kérdés, hogy meddig lesz az álláshely mögött az a vállalkozás, ami biztosítja a gazdasági feltételeket a munkavégzéshez. És akkor így máris nem ugyanolyan a megközelítés :)

A kérdést megválaszolva egyébként tkazmerral értek egyet, miszerint érdemesebb vállalatnál alkalmazottként kezdeni a munkavállalást, és utána, amennyiben életképes ötlet, használható tudás és megfelelő körülmények adottak, akár 1-2 éven belül is indítható egy önálló vállalkozás.

Azért ha belegondolsz, nem véletlen, hogy a Chikán Attila féle vállalatgazdaságtan előadások egyikén az előadó már egyetem alatt is vállalkozásra buzdított, sőt az általa levetített videók között is több olyan volt, amely ugyancsak vállalkozás indítását tanácsolta :)

@Gergokee:
" ha reálisan tekintünk a dologra látható, hogy elég gyakori a pont emiatt alapított vállalkozás..."
azért bízzunk benne, hogy nem sok ideig lesz meg erre a lehetőség:)

"tény hogy fárasztó egyszerre a kettő, de hosszú távon jövedelmező :)"
valaki mondta vagy egy előadáson vagy személyesen nem tudom már, hogy amikor könyvvizsgálónak ment a KPMG-hez, akkor azt hallotta, sokkal többet fog keresni, mint amennyit el tud költeni. így is lett, de nem feltétlenül a nominálisan magas jövedelem, sokkal inkább a napi tizensokórányi munka miatt...
tehát ha az ember napja alvásból, evésből, munkából meg wc-zésből áll, akkor van értelme annak, hogy többet keres, mint amennyiből lakást meg kaját vesz? ugyan ez már kicsit off topic téma, de szerintem nagyon fontos - mind a munkaadó mind a munkavállaló számára - hogy meglegyen a megfelelő egyensúly a munka és a magánélet között.

"a Chikán Attila féle vállalatgazdaságtan előadások egyikén az előadó már egyetem alatt is vállalkozásra buzdított,"
lehet, hogy meg fogsz lepődni, de a magam részéről engem már felesleges buzdítani:)
nem véletlenül írtam amit írtam, részben saját tapasztalat, részben a tapasztalatból eredő tudás alapján meghozott döntés által elkerült rossz helyzetek, részben pedig mások tapasztalatai illetve természetesen logikus következtetések, elméleti tudásanyag alapján állítom a fentieket.

Nem is buzdítani akarlak, de szerintem megvan az oka, hogy az előadáson buzdítanak minket, hiszen a legjobb tanulási folyamat a tapasztalatszerzés, tapasztalatot pedig csak a "mély vízben" szerezhet az ember.
Az pedig hogy kinek mennyi ideje marad a magánéletre abszolút az egyéntől függ, ha valaki be tudja osztani az idejét, akkor szerintem nincs ami visszatartsa attól, hogy több lábon álljon.

@Gergokee: igaz, hogy tapasztalatszerzésre a "mély víz" a legjobb hely, de ahogy a búvárok is először azt gyakorolják, hogyan használják a légzőkészüléket, a magukra rögzített súlyokat, hogyan kommunikáljanak a víz alatt, majd ezt követően medencében illetve sekély vízben gyakorolnak az igazi mély víz előtt, úgy az "ÉLET"-be kilépő fiatalnak is szüksége van ezekre a gyakorlásokra, mielőtt a mélyvízbe, tehát egy saját vállalkozásba kezd. ott ugyanis nem rossz jegy vagy kirúgás, hanem annál sokkal komolyabb következményei is lehetnek egy helytelen döntésnek.

való igaz szintén, hogy nem csak többnyire, de mindig egyéntől függ, hogy kinek mennyi ideje marad a magánéletre. azonban az is megfigyelhető, hogy leginkább azok esetében gyakori a "tengerpartról is emailezek mert a bélának már holnap kell a beton" szindróma, akik állást állásra halmoznak, illetve vállalkoznak. én is csináltam már ilyet. valami összefüggés tehát kell, hogy legyen - vagy senki sem tudja beosztani az idejét, ilyenkor viszont felesleges úgy általában véve is időbeosztásról beszélni:)

HY

Szintén a vállalkozó mellett érvelnék.
Ahogy tkazmer mondta alkalmazottként érdemes kezdeni. Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy szerintem, az egyetemi évek alatt érdemes alapítani egy kisebb vállalkozást, ugyanis minimális költségekkel jár manapság. Emellett alkalmazottként elhelyezkedünk, továbbra is bővítjük a kapcsolati tőkénket. Érdemes elhelyezkedni olyan helyen, ahol felmérhetjük a vállalkozásunk számára a piaci helyzetet, tapasztalatot szerzünk és megtalálhatjuk az esetleges piaci rést, ahova érdemes betörni, illetve ha olyan beállítottság cégnél dolgozunk, akár partnert is szerezhetünk.
Vállalkozóként természetesen függetlenek vagyunk, ugyanakkor jóval stresszesebb, fárasztóbb, energiaigényesebb a munkánk. A jövedelmünk a vállalkozás sikerétől függ, nem állandó, sokkal jobban ki vagyunk téve a piaci változásoknak. Lehetne kockázat szempontjából a tőzsdéhez hasonlítani, adott esetben egy állampapírt részvényhez, vagy részvényt tőkeáttétes papírokhoz.
Úgy gondolom mérlegelni kell, kinek mire van szüksége.. vállalkozóként megvalósíthatóak nagyobb vágyak, álmok, alkalmazottként ezekre korlátolt lehetőségek vannak, kivétel ha az ember alkalmazott és vállalkozó egy személyben, de ez nem hiszem hogy túl gyakori lenne.
Ugyanakkor vállalkozóként, ha megbízható embereink vannak és a befektetett energiáink megtérülnek a cégünk akár magától is működhet, nem kell stresszelni a megfelelő menedzsment ( ha nagyobb cégről beszélünk) elvégzi a munkát, mi pedig élvezhetjük munkánk gyümölcsét.
A vállalkozói lét tele van izgalmakkal, kockázatokkal, választási helyzetekkel és ha erre alkalmasak vagyunk, megvannak a megfelelő skilljeink hozzá, akkor élvezni fogjuk és jövedelmező lesz.
Ahogy a tankönyvben is olvashattuk van, aki azért alapít vállalkozást mert nem bírja elviselni az alkalmazotti létet és még akkor is belemegy az ismeretlenbe ha belebukik, van aki igazi szakember kiismerte a piacot és érettnek érzi magát egy vállalkozás vezetésére. Az utóbbi sikeres lesz, valószínűleg.

"van értelme annak, hogy többet keres, mint amennyiből lakást meg kaját vesz?"

Erre egy szociálpszichológiai megközelítéssel válaszolnék. Nagyon gyakran felmerül a kérdés, hogy a boldogságot meg lehet-e vásárolni? Sokan erre elméleti síkon próbálnak válaszokat keresni, én azonban egy gyakorlati véleményt fogalmaznék meg, amelynek alapján számos, Amerikában és Magyarországon is elvégzett kutatás/vizsgálat adja. Ameddig az alapvető életkörülmények nem érik el a minimálisan elvárható szintet, addig a boldogság és a pénz között - tetszik vagy nem - de egyenesen arányos összefüggés van. Azt követően azonban változik a trend: minél inkább nő a kereset, annál inkább csökken a boldogság és az egészség, ugyanis megjelennek olyan tényezők, mint a munkahelyi stressz, a teljes alárendeltség, stb... Szóval egy bizonyos szintet muszáj elérni, de utána nem biztos, hogy érdemes a végtelenségig hajszolni magunkat.

Szerintem egyébként az nagyon csekély érv a vállalkozás mellett, hogy "mert vállalatgazdaság előadáson valaki azt mondta, hogy... és biztosan van mögötte valami". Ameddig az ember nem látja be, hogy ebben valóban lehetőségek vannak, és jobban megéri vállalkozást indítani, mint alkalmazottnak lenni, addig nem meggyőződésből cselekszünk, nem látjuk át a helyzetet, és rosszul döntünk. Szerintem Magyarországon nagyon alacsony ilyen téren nem csak a képzettség, de az általános tájékozottság is, ami nem kedvez a vállalati szféra bővülésének.

Látom elég nagy vita alakult ki. Szeretnék én is ,,beleszólni", megosztani a véleményemet veletek. Bármilyen fájó újra ezt olvasni, de igen, egyetértek azokkal, akik amellett érvelnek, hogy fiatalként először, mint alkalmazott érdemes elkezdeni a karrierépítést.
Komolyan azt gondoljátok, hogy friss dimplomásként, több ezer oldal, tömény gazdasági irodalom után, semmi tapasztalattal egyszerűen belevágtok egy vállalkozásba? Nagyon naív lenne, nem? Önállóság, bevétel stb. ? Túlságosan is magasra raktátok azt a bizonyos lécet. Le a kalappal, hogy ennyire lelkesek vagytok és hisztek magatokban, a tudásotokban és a kapcsolataitokban. Azonban, ez korán sem elég. Vállalkozónak lenni egy folytonos küzdelem, amelyben csak a legügyesebbek, legfurfangosabbak maradnak talpon. Ha megnézzük, akkor sikeres vállakozást nem 23-24 évesen fog indítani az ember (biztos van ellenpélda!, de kevés), hanem sok éves tapasztalattal a háta mögött. Tapasztalat, tényleges, szakmai tudás, kialakult vállalkozói véna, ésszerű kockázatvállalás. Ez mind beletartozik egy jó vállalkozó életrajzába. Mi még elég messze állunk ettől.
Kemény szavak ezek tőlem, de tudom milyen terhekkel jár egy saját vállalkozás, hiszem édesapám révén tapasztaltam. Végig mellette voltam, amikor belefogott saját vállakozásába, láttam, a saját bőrömön tapasztalatam milyen nehéz is az. A semmiből felépíteni egy jól menő, viszonylag stabil vállakozást rengeteg energiába, pénzbe, és kb. 10 évbe került. Igen, 10 évbe. Tegyük hozzá, hogy a gazdasági válság idején sem bukott be, ami nagy szó, mert körülöttünk a versenytársak nagy része csődbe ment és bezárt. Neünk is csak ügyes stratégiával sikerült túlélnünk. Makgyarán nagyon jól ismerem az egész folyamatot, és higgyétek el ez nem olyan dolog, amit egy 23 éves, éveket négy fal között töltött, tapasztalatlan ember végig tud csinálni. Könyvek és okoskodás... rég nem elég.
Ezért állítom, hogy személy szerint én alkalmazottként kezdeném a karrierépítgetést, és majd csak kb 30 éves fejjel gondolkoznék el azon, hogy önállósodjam és a vállamra vegyem egy vállakozás minden terhét. Ugyanis nem árt, ha az ember pszichésen is el tudja viselni mindezt.
Hozzáteszem, nem hiszem, hogy azzal szeretnétek kezdeni az életeteket, hogy buktok egy hatalmasat. Ha belefogsz egy vállakozásba, akkor abból nagy veszteségekkel tudsz csak kiszállni. Kalkuláljátok bele. A mai gazdasági környezet elég kegyetlen, egy csapásra felfalja a gyengéket. Rengeteg vállalkozó éppen csak a megélhetését tudja magának biztosítani, azt is szűkösen. De a fentebb említett okok miatt nem fogja abbanhagyni, mert még rosszabbul járna. Nagyon érdemes megfontolni mibe fogunk bele.

Sziasztok!

Azért úgy látom, hogy a különböző nézőpontok ellenére is kialakult egy kisebb konszenzus, miszerint érdemesebb alkalmazottként indítani. Ez valószínűleg a legtöbb esetben tényleg helytálló, csak akkor érdemes mégis vállalkozást indítani fiatalon, ha nagyon jó a kapcsolati és pénztőkénk, van egy forradalmi ötletünk és egy vagy több (akár tapasztalt) kiváló társunk. Ez így együtt elég idillinek hangzik, ritkán áll össze...
Azonban az alkalmazotti létbe semmiképpen sem szabad belekényelmesedni. A különböző juttatások, trainingek, netán céges autó vonzóak lehetnek, de mint azt a legtöbb felmérés is bizonyította, a pénz mindig jobb. A stressz az alkalmazottaknál is probléma, és ott is felelősséggel tartozol a munkádért. Persze ezt a fajta ,,rizikót" nem lehet egy vállalkozóéhoz hasonlítani, de arról sem érdemes álmodozni, hogy beosztottként 9-től 5-ig nyugodtan dolgozol és mosolyogva mész haza...
A cégalapítást jól fel kell építeni, készülni kell rá - de ha helyzet adódik, nem szabad megrettenni. Az alkalmas pillanat kihasználása rendkívül fontos. Mások tapasztalatából sejthetjük, hogy az első évtized nem lesz álomba illő, de meg kell dolgozni a sikerért, és így talán elérhető, hogy a nyugdíj előtt is legyen egy pár nyugodtabb éve az embernek. Szerintem ez a legjobb alternatíva, a legfontosabb az, hogy merjünk lépni, váltani, bármiről is legyen szó.

Sziasztok!

Munkavállalás szempontjából attól függ melyik vonzóbb. Pályakezdőként legmeghatározóbb az, hogy a "diák" honnan jött, avval a bizonyos tapasztalattal rendelkezik-e már vagy sem. Első cél az hogy tapasztalatot szerezzen az ember és fokozatosan lépdeljen felfele a létrán egy vállalatnál és mikor elér egy kritikus pontot ahol már nem az idejét szeretné eladni napi 8 óránként hanem a már megszerezett tudását akkor kell döntést hoznia hogy mer-e vállalkozni. Evvel a legfőbb érvet ismertettem is mely szerint a munkavállalóként az ember az idejét adja el. Azaz a munkaadó napi 8 órájában rendelkezik a munkavállaló idejével. Vállalkozóként a tudását, képességeit adja el az ember. Kockázatosabb a vállalkozás, ahol folyamatosan reagálni kell a változásokra és első sorból kell figyelni az eseményeket, ami folyamatosan változó munkakörnyezetet és éberséget eredményez vagy épp követel a fennmaradásért. Szellemi munkára van szükség, de abból nagyon kreatívra és végtelen sokra:) Szembe a munkavállalói státuszban lévőknek, ahol ki van adva a rutin és aszerint kell könyvelni vagy telefonokat intézni, vagy ügyféllel kommunikálni mindig. A munkát már megszervezték, csak meg kell csinálni. Kevesebb kreatív szellemi munkát igényel. A pályakezdői státusz azt feltételezi, hogy előbb szükség van alázatos beosztotti státuszra ahonnan megszerezve a szükséges tapasztalatokat és eleget téve a feltételeknek tovább léphet a vállalkozói státuszba mely több lehetőséget, magasabb fokú önmegvalósítást és sikeresebb anyagi eredményeket feltételez.

Ha az ember tudja milyen beosztottnak lenni és a létra alján állni, azután menjen fel a tetejére és ennek a tapasztalatnak a fényében hozza meg mindennapi döntéseit, esetlegesen az alkalmazottaival szemben. Munkával szembeni alázat egyik esetnél sem hiányozhat.

Üdv Mindenkinek!

Látom már jó alaposan kiveséztétek a témát, így én most egy-két, személyesen fontosnak tartott különbségről fogok írni az alkalmazotti és a vállalkozói lét között.

Az, hogy számos munkavállaló hosszútávon is alkalmazotti pozíciót kívánhat betölteni, az magyarázható részben azzal is, hogy ebben a szerepben is adott az előremenetelés lehetősége (az esetek többségében), így a munkavállal képes progresszívan karriert építeni. Az efféle progresszivitás egy vállalkozó szempontjából vállalata növekedésekor valósul meg. Bár az előrehaladás jene van mindkét szerepben, váratlanabb lépéseknek és történéseknek köszönhetően a karrierszakadás előfordulhat - válság => saját vállalat rossz helyzetben, leépítés => elbocsátás.

Arra, hogy vajon melyik vonzóbb szerep a kettő közül ebből a megközelítésből, azt válaszolnám, hogy ez teljesen a személyes preferenciáktól függ. A kulcstényező, mely számomra a fent említett előmenetel mindkét példában való jelenlétével egy olyan kérdés elé állítja a döntőhelyzetben lévő felet, miszerint: "Kicsiben vagy nagyban akarunk játszani?". Ezt úgy is megfogalmazhatnám, hogy az alkalmazotti léttel biztonságosabb keretek között, kisebb rizikófaktorral és nyereséglehetőséggel - saját véleményem szerint - tulajdonképpen ugyanazt a játszmát játsszuk, mint vállalkozóként. Ezek után a döntő faktorok az elismerésre, az önmegvalósításra való vágy erőssége, a döntési- és kockázatkezelési helyzetekben mutatott magabiztosság, stb. lesznek.

A másik pont, melyet kicsit bővebben kifejtenék, a legutolsó fenti mondatomban megemlített elismeréshez kapcsolódik. Én magam, például, preferálom a velem szembeni elismerés objektivitását, mintsem azt, hogy szubjektíven, napról napra esetleg brutálisan változó módon viszonyuljanak saját teljesítményemhez mások. Az alkalmazotti és vállalkozói lét között való döntéshez ez ott kapcsolódik, hogy szerintem a vállalkozóknak megvan az az egyedi lehetőségük, hogy pl.: számviteli és tőzsdei adatokból informálódva saját vállalatuk (melyet ők alapítottak/tulajdonolnak, így főleg saját érdemüknek sorolhatják be őket) sikeréről vagy éppen hanyatlásáról objektív adatokat kaphassanak. Ennek köszönhetően jobbak lesznek az esélyeik arra, hogy a gyengepontokat korrigálják, mivel többé-kevésbé egyértelműen meg tudják határozni ezek helyeit. Alkalmazottkéne ezzel ellentétben számtalan példát hallottam arra, hogy X és Y beosztottja egy illető, aki az egyiktől pozitív, a másiktól negatív visszajelzést kap tevékenységével kapcsolatban. Ergó az ezáltal okozott frusztráció és stresszbomba elkerülhetővé válik a vállalkozói szereppel (habár így újabb stresszhelyzetekbe fogunk kerülni, de bemutatóm lényege az volt, hogy ezért cserébe megszabadulunk az előremenetel korlátaitól, nagyban játszhatunk, és egyes frusztrációk okozóját is visszaszoríthatjuk.)