Úgy vélem, amennyiben a kínai, valamint az indiai termékek el tudják érni azt a minőséget és hírnevet, mint az európai termékek (tehát a vásárlók megbíznak a kínai és indiai termékekben), akkor abban az esetben lehetséges a globális terjeszkedésük, de amennyiben ezt nem tudják véghez vinni, akkor csak az európai gyárakkal karöltve (európai márkanév alatt) lesznek képesek elterjedni. A másik esélyük valami olyan technológiai innováció bevezetése, ami alapjaiban változtatja meg az autógyártást, ám kérdéses, hogy ehhez rendelkeznek-e elegendő "know-how"-val..

Az előző hozzászólóval teljesen egyet értek az első gondolatával, azonban a másodikkal nem, mert szerintem azt a know-how-t simán megvásárolják az európai márkákkal együtt. Egy aktualitás azonban rávilágít szerintem a tényekre, ez pedig az hogy a Ford március 28-án eladta a Volvot a kínai Geely-nek röpke 1,8 milliárd dollárért, ami viszont ennél is érdekesebb, hogy a kínai autópiac volt tavaly már a legnagyobb, így olyan pénzek halmózodnak fel a kínai piacon, amivel rendkívül gyorsan tudnak fejlődni. Éppen ezért valószínűleg (és elemzők szerint is) további terjeszkedés várható, sőt a Geely például azt is tervezi, hogy saját márkával jelenjen meg az európai piacon, illetve további felvásárlások kínai részről szintén várhatóak.
Mindezek tükrében elég szomorúnak látszik Európa autóipari jövője, de ezekkel a lépésekkel akár Amerika és Japán is vetélytársra akadhat.

Véleményem szerint a kínai és az indiai autógyártók elsősorban nem saját márkáikkal fognak teret hódítani a nemzetközi piacon, hanem azzal, hogy egyre több európai autógyár szervezi ki bizonyos gyártási folyamatait az ázsiai országba. Az olcsó munkaerő manapság a legnagyobb fegyver, amellyel Kína élhet a nemzetközi piacon. Bár van már saját "eredeti" kínai autómárka és buszmárka is, azonban szerintem ezek nem lesznek annyira elterjedtek, hanem a vásárlók nagy része továbbra is a bevált márkákhoz fog ragaszkodni, így Kína inkább az európai autómárkák bekebelezésére, mintsem újak gyártására fogja helyezni a hangsúlyt.

Szerintem az európai fogyasztó nem fog kapkodni a kínai autó után, legyen bármilyen olcsó vagy jól marketingelt. A köztudatban egyrészt ott él, hogy "ami kínai, az silány minőségű", másrészt az autóvásárlás nagyon tradícionális lett az évtizedek alatt: mindenki ismeri a márkákat, megvan talán a kedvence, fontos a márkahűség. Aki preszízsből vesz autót, nem fog újonnan indított kínai márkát venni a régi nagyok helyett, aki pedig praktikus és árbéli szempontokat figyel, Suzuki-t vagy más olcsóbb márkákat választ, amiket nem tud aláásni még ár tekintében sem egy új, ismeretlen márka.

Fontos a markahuseg, de nem minden esetben kepes uberelni az olcsosagot vagy eppen a jol marketingeltseget. Az aralapon kommunikalo markak pl. a hazai autopiacon - arerzekeny az egesz kelet-europai piac - is iszonyat vonzonak szamitanak emociok ide vagy oda. A markaertek jelentosege nem feltetlenul csokken, viszont nagy hiba lenne azt allitani, hogy egy uj termek piacravezetesenel nem lehetseges a szeles reteget erinto, uj markanev beagyazasa. Hidd el, nagyon is megvannak az eszkozeik erre is, nemcsak arra, hogy szamoljak fel a sztereotipiakat, mint ahogyan ezt mar szamtalan pelda soran bizonyitottak is. Erdekes, hogy pont a Suzukit hoztad peldanak... Attol, hogy a mi autonk es egy japan marka, nem valoszinu hogy minosegben nem tudna pl. egy kinai fole, illetve arban ala menni. Lehet, hogyha kifejtened ezt a Suzukis peldat, akkor jobban megertenem az allaspontod relevanciajat...