Személy szerint én az 5 lépésből egy roppant fontosat emelnék ki, amit rendszerint alkalmazok (és hangsúlyozom ez csak a tanulásban használható, gyáraknál úgy vélem elképzelhetetlen). 1. Amikor tanulmányaimat szervezem, és napirendemet beosztom, akkor mindig jóval többet tervezek egy adott időintervallumra, mint amennyi munkát reálisan és kimerülés nélkül véghez tudnék vinni. Hiszen abban mindig van valamennyi veszteség, előre nem kalkulált eltérítő erő, de mivel úgyis túlterveztem magam, ezért biztosan elérem azt a szintet, ami normális lehet. Ehhez persze a 2. lépésben elkötelezettség és lelkesedés kell, hiszen a 3. lépés tudásvágyával párosítva nagyon hatékony tanulási folyamatban tudok tanulni. A 4. lépés, amit még csak ritkán alkalmazok az az, hogy a tanulási folyamatot változatossá teszem, ezzel is fenntartva az állandó koncentrációt és érdeklődést, hiszen nem jó monoton egy "területet" tanulni, "keverni" kell azokat, így számomra hatékonyabb a munka. Az 5. lépés pedig nem más, mint a kitartás, és a türelem, mert ez sem pár óra alatt térül meg, sőt, lehet, hogy nem is pár hónap, de a jövőben mindenképp lehet belőle profitálni. Ezen 5 lépés közben fontos megjegyezni, hogy ügyelni kell arra, hogy az evés, ivás, internetezés, újságolvasás kimaradjon, vagy legalábbis mértékkel (pihenőidőben), mert olyankor extra gyorsan elszalad az idő, és a még túltervezett napirend is felborul.

Először is – reagálva az előző hozzászóló 1-es pontjára – a lean managementnek abban van a lényege, hogy a felesleges időráfordításokból faragunk le, ergo ha le akarok valamiből faragni, akkor nem kezdhetem azzal, hogy dupla időt szánok rá – abból természetesen könnyű időt lefaragni – ez csak látszat-időmegtakarítás lenne. Abban természetesen igaza van, hogy mindig történhetnek nem várt események, melyek eltéríthetnek célunk megvalósításától, de erre nem lehet építeni, inkább védekezni kell ezek ellen, például úgy, hogy egy adott feladat megvalósítását nem úgy tervezzük, hogy az a kitűzött határidőre percre pontosan legyen kész, hanem mondjuk úgy, hogy a határidőt megelőző napra kész lesz a feladat, és netán, ha közbejön valami, akkor még mindig ott van az az 1 nap, amit felhasználhatunk. Továbbá szerintem a kérdésben szereplő 5 lépés kicsit konkrétabb dolgokra vonatkozik, mint elkötelezettség, lelkesedés, tudásvágy.
A folyamat első lépése véleményem szerint a lehető legteljesebb tájékozottság szerzése, s ezek alapján a tervezés, napirend, heti beosztás készítése. Értem ez alatt azt, hogy tisztában kell lenni a számonkérések időpontjával, helyével, módjával, dolgozatok beadási határidejével, stb.. Vegyünk egy példát: számítástudomány zh-ra készülve tudnom kell, hogy előadáson vagy gyakorlaton írjuk (ez befolyásolja a határidőt), inkább elméleti vagy inkább gyakorlati / számolási feladatok lesznek, milyen segédeszközöket használhatok (számológép, függvénytábla, stb..), hiszen ezek mind befolyásolják a tanulási folyamat megtervezését. Ha eszem azt, használhatom az órai jegyzeteim, akkor a konkrét megtanulás nem lesz a tanulási folyamat része, de a gyakorlás annál inkább.
A második lépcső az előadások, gyakorlatok rendszeres látogatása, hisz ezzel már fel tudom mérni, hogy egy adott tananyagra mennyi időt kell szánnom, hogy megtanuljam. Ha már előadáson sem értek semmit, akkor jó valószínűleg meg kell kérnem valakit, hogy segítsen, így valószínűleg több időt fogok rá fordítani, mint egy olyan anyagra, amelyet már órán is értettem.
A harmadik lépcső a rendszeres készülés – amit előszeretettel nem alkalmaznak a diákok egyetemen, hiszen nincsenek rákényszerítve – pedig ez szerintem szintén fontos előfeltétele célunk sikeres eléréséhez.
A negyedik lépcső az „üresjáratok” kiiktatása a napirendből. Például, ha egy nap több lyukas óránk is van, akkor előre el kell tervezni, hogy hogyan hasznosítsuk azokat az időket. Pl.: ebéd beiktatása, könyvtári teendők elintézése, TO-s ügyek rendezése, stb. Ezzel elkerülhetjük azt, h feleslegesen be kelljen menni az iskolába (persze ez többnyire olyannak gond, aki messze lakik), és így azokon a napokon, amikor nincs óránk, akkor időt spórolunk meg azzal, hogy az utazási időt megtakarítjuk.
Az ötödik lépcső az, hogy tartsuk magunkat a napi- / heti- / havi- rendhez, illetve vizsgáljuk azt felül rendszeresen, amennyiben szükséges, akkor módosítsuk.
Ezen felül további „trükköket” alkalmazhatunk az egyes veszteségtípusok elkerülésére (forrás: hu.wikipedia.org/wiki/Lean):
- túltermelés: ha tankönyvből tanulunk, akkor ne készítsünk a tankönyvből egy plusz jegyzetet, elegendő, ha abban kiemeljük a lényeget
- készletek: csoportmunka esetén, ne habozzunk az általunk elkészített rész továbbküldésével csoporttársainknak
- várakozás: amennyiben nem értünk valamit, akkor azonnal forduljunk valakihez segítségért, így megspórolhatjuk az egyedüli hosszadalmas kutatást, utánajárást
- felesleges mozgás: mint ahogy már említettem, amennyiben nagy távolságot kell megtennünk lakóhelyünk és az iskola között, akkor elvégzendő feladatainkat tervezzük úgy, hogy ne kelljen „feleslegesen” bemenni az egyetemre
- nem ergonomikus munkavégzés: természetesen tanulás során is kerülnünk kell ezt
- felesleges tevékenység: csoportmunka esetén bízzunk meg a többiekben, ne vizsgáljuk felül a munkájukat (erre egy megoldás lehet, ha ketten-ketten készítenek egy részt, így azok automatikusan felül is vizsgálják egymást)
- hiba, utómunka: a tevékenységeinket, feladatainkat a lehető legkörültekintőbben, legnagyobb figyelem-ráfordítással végezzük, így elkerülhetőek a hibák
- kihasználatlan emberi tudás: tartsuk a kapcsolatot olyan személyekkel, akiknek ugyanolyan feladatokat kell elvégeznie, mint nekünk (szaktársak, csoporttársak), és osszuk meg tapasztalatainkat pl. valamilyen közös online fórumon, így az mindenki számára elérhető és hasznosítható lesz

Csatlakozva az előző kommentekhez, szerintem a lean management alapja a pontos tervezés. Ez azt jelenti, hogy egy adott napra vonatkozó napirendet már napokkal előtte - a rendelkezésre álló információk alapján- meg kell tervezni. Véleményem szerint azonban nem lehet mindent percre pontosan megtervezni, ugyanis az emberi agy nem úgy működik mint egy gépsor. Ezért szerintem kevesebb programot kell tervezni, de mindig kell egy kis 'ráhagyást' hagyni, azaz plusz időt ugyanis bármikor lehet egy kis csúszás. Azonban -főleg a tanulásban- a Just-in-Time rendszer nem alkalmazható, ugyanis ez azt jelentené, hogy mindent csak akkor kell elkezdeni, amikor arra szükség van. Márpedig az effektív tanulást nem a vizsga előtt egy nappal kell elkezdeni. Sok ember szerint a legjobb dolgok az életben a spontán dolgok, amik azonban elég nehezen illeszthető be a lean rendszerbe. Összefoglalva a lean managementből az emberi életben kizárólag napjaink megtervezése illeszthető be, máskülönben -a leannel élve- életünk unalmassá válna.