A gazdasági válság hatására szűkülnek a munkaerő-piaci lehetőségek – statisztikai adatok és híradások is erről szólnak. Ugyanakkor a vállalatok között hihetetlen verseny folyik a felkészült szakemberekért. Mit gondol, hogyan lehet felkészülnie egyetemi tanulmányai alatt az e tendenciák által jelzett helyzetre?
Kedves Blogolók!
Kiindulópontul egyetértek azokkal, akik leszögezték, hogy jó minőségű munkavállalókra minden helyzetben – gazdasági válságban is – szükség van. Az is igaz, hogy ha sikerül értékes munkavállalóvá válni, ezt a potenciális munkaadók észre is kell, hogy vegyék rólunk, tehát ebben az értelemben „el kell adni magunkat”.Nézzük a két kérdést kicsit részletesebben.A) Mitől leszünk kiváló minőségű munkavállalók, akik után két kézzel kapnak a munkaadók? Ehhez három dolgot kell kiválóan végeznünk a munkaadó számára releváns területen: gondolkodni, kommunikálni, együttműködni másokkal.
- A gondolkodni tudás jelentőségét talán nem hangsúlyozták a tisztelt diákok eléggé, talán azért mert nem vették észre, talán azért, mert nyilvánvaló képességnek tartják. Pedig nem az: hogy valaki egy szorult helyzetben képes legyen kreatív, nem sablonos, előremutató megoldásokat kitalálni és részleteiben kidolgozni, gondolkodási eszközöket és rutint igényel. Ebben segíthetnek a sokat szidott egyetemi elméleti tárgyak, igaz, csak akkor, ha kifejezetten saját fejlesztésünkre figyelve próbáljuk leküzdeni az ezek jelentette kihívásokat.
- A kommunikálás szintén nyilvánvalónak tűnő készségeket igényel, mégis óriási különbségek tapasztalhatók a végzős diákok között e tekintetben. Érdemes feltenni magunknak a kérdést: ha valaki kérdez tőlem valamit, gyorsan megértem a kérdése lényegét, egyszerűen és lényegre törően tudok válaszolni neki? Kerülöm a fölösleges mondatokat és a sablonokat a válaszomban? Ha nem határozott igen a válasz, akkor van még mit fejlődni, mielőtt mi leszünk az a bizonyos nagyon keresett munkavállaló.
- Együttműködni másokkal – nos, igen. Ez persze csapatmunkát jelent, kezelni tudni a nehéz helyzeteket, amikor olyanokkal kell együtt dolgozni, akiket egyébként nem kedvelek. Nem kunszt a barátokkal együtt dolgozni, de egy munkahelyen nem csak barátok és nem csak szimpatikus emberek vannak. A szakmai tudásra is olyan módon van leginkább szükség, hogy közös nyelvet jelenthessen a kollégákkal és ügyfelekkel, befektetőkkel való munkában. Ez részben elméleti hátteret (rugalmas gondolkodásra, gondolkodási sémák közti gyors váltásra való képesség), részben gyakorlati érzéket (ez az a bizonyos érzés a gyomorban, ami megsúgja, hova kell és mekkorát „ütni”) igényel. Nem lehet szavakkal elmondani, hogy milyen sokat lehet ebben fejlődni az egyetemi évek alatt, és milyen különbség tud kialakulni az emberek között, mire friss diplomásként állásinterjúkra indulnak.
B) Miért van „önmagunk eladásának” jelentősége? Egyetértek azokkal, akik szerint legjobb önmagunkat kell a másik féllel megismertetni, és semmiképpen sem olyasvalakit játszani el, aki nem mi vagyunk, csak a másik olyasvalakire vágyik. Csakhogy ezzel az alapelvvel két nagyobb probléma van: egyrészt kevés az olyan friss diplomás, aki igazán ismeri önmagát és pontosan tudja, mire képes és mit miért akar csinálni. Ez van, fejleszthetjük magunkat, de ritka kivételtől eltekintve bizonytalan válaszoknál tovább ekkorra még nem sikerül eljutni. Másrészt a felvételiztetők gyorsan, kevés információból döntenek a jelöltekről (még ha sok tesztet is iratnak és sok interjú is készül), meglehetősen felszínes benyomások alapján, mert legalábbis ritka az a munkaadó aki tudja is, hogy mit akar, és rá is szánja az időt és energiát hogy ki is válogassa a neki megfelelő embert. Az ilyen kommunikációs csapdákban fel kell találnunk magunkat, és erre jó ha gyakorolunk.Praktikus tanácsok:
- Igen, vegyünk részt az egyetemi társas tevékenységekben, gyakoroljuk a felelősségvállalást (magunkért, másokért), és a véleménynyilvánítást, a kommunikációt.
- Legyünk nagyon igényesek saját szakterületünk művelésével kapcsolatban, ne csak arra figyeljünk, amit valamelyik tárgyban számon kérnek. Csináljunk presztízs kérdést abból, hogy tájékozottak legyünk és értsük a felmerülő problémákat az adott területen!
- Becsüljük meg a kudarcainkat, mert azokban van a legjobb tanulási lehetőség – saját hibáinkból.
Elvi segítség, hogy mire figyeljünk:Nincs értelme az olyan munkának, főleg nem hosszú távon, amelyik a magunk örömén kívül másoknak nem jelent hasznosságot. Próbáljunk, akarjunk valami olyat csinálni, ami jól érzékelhetően hasznos másoknak. És, igen, közben persze saját képességeink és érdeklődésünk területén maradni.Ha ezekre figyelünk, jó esélyünk lesz a munkaerőpiac legértékesebb munkavállalóivá válni, és annak is maradni.Kozma Miklós
