HTML

Vállgazd Blog

A Budapesti Corvinus Egyetem Vállalatgazdaságtan Intézetének vitablogja.

Keresés

Játékszabályok

Hogyan értékeljük a hallgatók hozzászólásait? Mire adunk pontot? Itt mindenki megtudhatja.

Friss topikok

  • leányvállalat: A Diákhitel elsősorban azoknak hasznos, akik semmilyen más forrásból nem tudnák finanszírozni tanu... (2013.12.03. 13:45) Pénzügy 1. kérdés
  • Herondale: Hitelfelvétel mellett csak végső esetben döntenék. Ebben az esetben a deviza alapú konstrukciót vá... (2013.11.29. 08:58) Pénzügy 2. kérdés
  • sallaiz: Egy fontos dologról ha jól láttam akkor nem írt senki. Ez az e-útdíj. Bár nem a városi logisztikáh... (2013.11.23. 15:05) ÉFM - 1. kérdés
  • Szántó Rúben: Szerintem ezt nem feltétlen igényelné a várásló közösség, csak a legtöbb szolgáltató vállalatoknak... (2013.11.22. 12:38) ÉFM - 2. kérdés
  • sallaiz: Hátránya még, hogy a hallgatók túl sok információhoz juthatnak hozzá, egyre nehezebb kiszűrni a re... (2013.11.16. 00:47) Információ - 2. kérdés

Linkblog

Archívum

Feedek

XML

innováció 1. kérdés 2009

2009.11.02. 11:57 palfiildi

Az innovációt a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítéseként határoztuk meg. Ez hogyan értelmezhető a tartós fogyasztási cikkek (pl. tv, hűtőszekrény, mosogatógép, hifitorony) körében néhány éve megfigyelt „beépített avulással”, miszerint a termékek rövidebb élettartammal rendelkeznek és kevéssé szervizelhetőek, mint a több évtizede forgalmazott elődeik? A legújabb típusú tartós fogyasztási cikkek valóban magasabb szintű fogyasztói igényt elégítenek ki?

 

Kedves Hozzászólók!
Chikán Attila és Czakó Erzsébet engem kért fel, mint az intézetben az innovációval foglalkozó kollégát, hogy kommentáljam a blogolók véleményét.
Szinte egyöntetűen sajnálatosnak tartja minden hozzászóló, hogy a tartós fogyasztási cikkeknél a tartósság fogalma alatt egyre rövidülő időket kell értenünk. Jól látja persze brady, hogy sokszor nem is fizikai elhasználódásról van szó, hanem erkölcsi elavulásról, különösen a számítástechnikában. Erre hívja fel a figyelmet bagaela is. Persze a végeredmény szempontjából mindegy, mindkét esetben kénytelenek vagyunk eldobni a „régit”. Lucky Strike szerint sem az új termékek minőségével van baj, hanem a profitérdek miatt teszik a vállalatok fizikailag vagy erkölcsileg egyre gyorsabban elavulttá a termékeket. Igaza van persze zsana1-nek, hogy kettőn áll a vásár, a gyártók profitérdeke mellett a fogyasztók újdonság iránti vágya is fűti ezt a folyamatot. Márpedig ha a gyártók képesek akár évente, vagy bizonyos cikkek esetében éven belül is új modellekkel előjönni, s a vevő hajlandó váltani a tökéletesebb, többet tudó termékre, akkor miért érné meg húszéves élettartamra tervezni egy terméket, fejti ki d11. Sokaknál presztízskérdés, hogy például a legújabb iPod modellel villogjanak, írja. Liana szerint ezzel szemben fogyasztói igény mutatkozik a hosszabb élettartamú cikkekre is, tehát nem elégítik ki megfelelően a fogyasztói igényeket a vállalatok. Ez is rávilágít arra, hogy fogyasztóként kettős lelkületűek vagyunk, azt akarjuk, hogy legyenek tartósabbak a tartós fogyasztási cikkek, ugyanakkor elvárjuk, hogy varázsoljanak el bennünket minél gyakrabban újdonságaikkal a vállalatok. Az, hogy melyik énünk kerekedik felül végső soron a pénztárcánktól függ, ez derül ki balázs24 hozzászólásából is, mert mint írja, feléjük az emberek inkább bütykölgetik a 10-12 éves autóikat, mintsem hogy újat vegyenek. Ebben persze még messze vannak a kubaiaktól, akik még ma is az 1959-es forradalom előttről ott maradt amerikai autókat és teherautókat bütykölgetik. Ez egyben egy extrém példa arra, hogy a termékek tartóssága nagyban függ társadalmi, gazdasági tényezőktől. Mi pedig, mint lalikirály írja, fogyasztói társadalomban élünk, ez az itt vitatott probléma gyökere. Felveti, hogy etikus magatartás-e, amit a vállalatok követnek, néhány hozzászóló emellett, mint láttuk a másik oldal felelősségét is megemlíti. Meg kellene tehát változni a hozzáállásunknak, hívja fel nagyon helyesen a figyelmet lalikirály, mert a túlzott fogyasztás, az, hogy sűrűn lecseréljük dolgainkat, súlyos környezeti károkhoz vezet már ma is.  
 
Kiss János
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

10 komment

Címkék: 2009 innovacio

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://vallgazd.blog.hu/api/trackback/id/tr641492734

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Liana5 2009.11.03. 06:12:18

A tartós fogyasztási cikkek esetében technológiavezérelt innovációt alkalmazva igyekeznek a vállalatok olyan termékeket gyártani, amelyek egyre inkább a csúcstechnológia kibontakozását szolgálják. A fogyasztók igényeit a különleges, magas újdonságértékkel rendelkező cikkek mindenképpen kielégítenék, de természetesen felmerül egy-két tényező, amely azt bizonyítja, hogy a vállalatok által megvalósított innovációs eredmény nem tökéletes. A mosogatógép, televízió és az egyéb elektronikai termékek „beépített avulással” rendelkeznek. Ha a fogyasztó nem tudja megjavíttatni, akkor kénytelen egy újabbat venni.
A sikeres innovációs stratégia esetében fontos szerepet tölt be a minőség középpontba helyezése. A modern fogyasztási cikkek egyrészt lépést tartanak a technológiai fejlődéssel, másrészt rövid időtartamuk miatt nem gondolom, hogy teljesen kielégítenék a magasabb szintű fogyasztói igényeket. Az innovatív tevékenységet folytató vállalatoknak figyelembe kellene venniük azt, hogy a XXI. században járunk, és ellentmondásos tényként merül fel az, hogy az előző évtizedek tartós fogyasztási cikkei időtartam szempontjából jobban kielégítették a szükségleteket, mint a jelenlegiek.
Válasz erre 

Lucky Strike 2009.11.03. 13:57:58

A beépített avulás nem feltétlenül azt jelenti, hogy az innováció terméke gyenge minőségű volt. Sokkal inkább látok emögött egy stratégiát, amely arra törekszik, hogy a vásárlókat a tartós fogyasztói cikkek esetében is kvázi rendszeres vásárlóvá tegye. Ezáltal a tartós fogyasztási cikkek termékinnovációja hamarabb megtérül, és bár a tulajdonosi érték erősen romlik (de a versenytársaké általában együtt), mégis a cég nyer, és a fogyasztó bosszankodik, hogy mi a fenének kell 4 évente mosógépet venni, amikor lehetne olyat is, amelyik 15 évig jó!
Válasz erre 

zsana1 2009.11.03. 14:06:59

Ezeknél a termékeknél az innováció nem az élettartam nővelésében jelnik meg, hiszen ez nem érdeke a vállalatnak. Az viszont érdeke, hogy újabb és újabb funkciókat adjon a gépeknek, képessé tegye őket gyorsabban ellátni a feladatukat.Hiszen ezt felhasználhatja a marketingnél. Az emberek pedig hajlamosak arra, hogy megvásárolják azt, ami új, mert a "szomszédnak még nincs olyan". A tartós fogyasztási cikkeknél ez manapság az innováció.
Szerintem ez sok esetben nem elégíti ki a fogyasztók igényét. Gyakran nem lenne szükségünk másra, csak arra, hogy az adott gép megbízhatóan müködjön. Jó példa a mosógép, egy átlagos háztartásban 3-4 programnál nem használnak többet. Egy háziasszony azt várja el, hogy ezek jól müködjenek.
Szomorú, hogy manapság a vállalatok nagy részének nem érdeke, hosszútávra jó minőséget előállítani.
Válasz erre 

brady 2009.11.03. 16:04:17

Egyet tudok érteni az előttem hozzászólókkal, valószínű én is hasonló dolgokat fog ok megemlíteni.
Ahogy azt már előttem megemlítették, a vállalatnak nem érdeke, hogy az élettartamát növelje ezeknek a termékeknek, hiszen az az ő profitjukat csökkentené. Azonban egy bizonyos ideig azért jónak kell lenniük, hiszen erre törvény kötelez. Egy másik dolog pedig az, hogy semmi nem akadályozza meg, hogy hosszú élettartamú termékeket hozzanak forgalomba, és szerintem vannak is ilyenek a piacon, ezek a prémium termékek, ezeknél legtöbbször a garancia is hosszabb a törvényben meghatározott minimálisnál, valamint tovább is bírják a ˇgyűrődést".
Persze előfordulhat, és elő is fordul, hogy olcsóbb megvenni kétszer a 4-5 évig működő mosógépet, mint beruházni egy minőségibbe, amely ugyanennyi ideig bírná. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.
A kérdést máshogy is lehet értelmezni, ha nem az elromlásra, hanem az elavulásra gondolunk. Megfigyelhető, hogy évente(akár többször is) jön ki minden gyártónak az újabb és újabb terméke. Persze az épp aktuálisról mindig megtudhatjuk, hogy az tökéletes, és minden feladatot tökéletesen ellát. Valahogy mégis sikerül alig pár hónap alatt egy jobbat csinálniuk. Így megfelelő időzítéssel folyamatosan szinten tudják tartani, illetve szerencsés esetben növelni tudják az eladásokat, hiszen a régebbi termék kifutási, és az új termék bevezetési szakaszát "egybetolva"mindig valamelyiknek a csúcsforgalma lesz éppen. A számítástechnikában a legjobban megfigyelhető mindez, illetve ott már olyan gyors a technológiai fejlődés, hogy legtöbbször már meg sem várják a kifutást, és minden szakasz lerövidül.
Ezzel arra próbáltam kilyukadni, hogy sokszor nem is a termék meghibásodása miatt kell lecserélni azt, hanem amiatt, mert hiába vettük csak egy-két éve, már elavult, régi, és használhatatlannak tűnik az újakhoz képest.

zsana1
Szomorú, hogy manapság a vállalatok nagy részének nem érdeke, hosszútávra jó minőséget előállítani.
Ha a fogyasztók erre vágynának, és kifizetnék, akkor az érdekük lenne. Persze dönthetne úgy egy vállalat, hogy magas minőségű terméket állít elő, de mivel nincs rá igazán kereslet, és a piaci verseny is óriási, valószínűleg csak veszteségesen tudná ezt megtenni. Így csak állami szabályozással lehetne elérni ezt, ha a kötelező garanciális idő pl. 5 év lenne. De ez jelentősen megdrágítaná a termékeket, és így esetleg sokan nem engedhetnék meg maguknak. EZért nehéz kérdés ez.
Válasz erre 

bagaela · http://kremmarka.blog.hu/ 2009.11.03. 18:03:25

Nem egyszerű dilemma.
Érdemes lenne először felmérni az háztartási cikkek kínálatának változását mint fehér, mind barna áru terén. (háztartás, élvezeti)
Megjelent sok alacsony-középkategóriás márka, de ugyanúgy ott vannak a nagy multú, felsőbb kategóriás termékek is, fletehetően sokkal drágábban, mint az előzőek.

Az alacsonyabb árú, de kevésbé tartós cikkeket érdemes lenne megvizsgálni: mekkora a garanciaidő, mennyire kiterjedt a márkaszervíz, van-e egyáltalán márkaszervíz - nem elhanyagolható dolog. Több temréknél pl. lehetőség van a garanciahosszabítás megvásárlására, tehát x. ft. felárért +x év garancia jár az eredeti mellé.

Kérdés, hogy mire vágyik a fogyasztó? Az igényei kielégítésére.
Ez szerintem minden kategóriában más. Egy mosógép nem nagyon nyújt mást egy másik mosógéptől:a fogysztó eldönti szeretné-e ha szárítana, hogy extracsendes legyen-e, hogy energia takarékos lenyen-e, vagy azt akaja-e hogy designos legyen és illő a designos környezetbe, vagy inkább legyen mosogép-alaku, fehér, szimpla, viszont 10éves garanciát adjanak hozzá.
Azt gondolom hogy a funkció-garancia-megbízhatóság(ami persze csak egy statisztika) és ma már a design is olyan dolog, ami egyértelműen, szinte minden terméknél visszaköszön az árban is.

A telekommunikációs eszközök azt gondolom más kategóriát alkotnak, ott ugyanis az élvezet a fontosabb: a jobb kép, jobb hangzás relatív dolgok, nem olyan konkrét igényként definiálható, mint az enegrgiatakarékossági osztály a mosogépnél. Mivel ezek képlékeny dolgok, és a komjuteripar, telekommunikáció,stb fejlődése sokkal gyorsabb, itt a fejlődés is más iramban történik. Sokkal gyorsabban kell lépni az újdonságok felé - itt a technikai elavulás miatti kompatibilitás fontos, nylván ez is lerövidíti azt az időt, amennyi idejig a fogyasztó elégedettnek érezheti magát az ártala birtokolt termékkel.

Erre viszont már megjelent, és talán el is terjedt valamennyire a termékbeszámításos cseremódszer (ha szabad így hívni) tehát az új termékből engedményt jelent a régi (esetleg hasolnó márkájú, stb) vagy a hivatalos garanciaszervizek rugalmassága - ma már ugy vettem észre nem kell ahhoz olyan nagy, kirívó minőségrontó problémának jeletkeznie egy terméknél, hog cserére, illetve kedvezményes levásárlásra ítéljék. (gondoljunk a monitorok pixelhibájára)

Tehát lényegében azt gondolom, hogy ma már sokkal többféle igény léphet fel a fogsztókban mivel többféle inger ér egy átlag fogyasztót, de nem hiszem, hogy ne taláná meg azt a terméktípust, azt a konstruciót, ami kielégítené az igényeit.
Válasz erre 

lalikirály 2009.11.04. 15:54:53

Az alapvető probléma itt az, hogy fogyasztói társadalomban élünk. A vállalatok rákényszerítik a vásárlókat arra, hogy minél többet fogyasszanak. A nem tartós fogyasztási cikkeknél az ,,egyszerhasználatos" termékek forgalomba hozása, a tartósaknál pedig a termék élettartamának drasztikus lecsökkentésével érik el.

Az élettartam csökkentésének a vállalatok részéről az az oka, mivel tartós fogyasztási cikkeknél az ember hosszú távra tervez, ezért ha a vállalatok hosszú élettartamú, tartós termékeket forgalmaznának, akkor a profitjuk jelentősen csökkenne, mivel a kereslet is csökkenne. Továbbá ezeket a termékeket úgy állítják elő, hogy ha valamely alkatrész meghibásodik, akkor azt vagy csak nagyon nehezen lehet pótolni, vagy egyáltalán nem, így új termék után kell néznie a fogyasztónak.

Ezek után felmerül az a kérdés, hogy a vállalatok szempontjából ez mennyire etikus magatartás? Mennyire etikus az, ha a vállalatok többsége olyan ,,tartós" termékekkel látja el a fogyasztókat, amelyeket eleve úgy terveztek, hogy ne legyenek tartósak...?

Emellett az sem elhanyagolható, hogy ezzel egyre több hulladékot termelünk, tovább károsítva ezzel környezetünket.
Válasz erre 

balazs24 2009.11.05. 12:06:22

én is már megfigyeltem, amit már előttem mások: nem érdek ma a piacra tartós, jó minőségűt gyártani. ezt láthatjuk jól az autóiparban is, ahol ma már nem terveznek 5 évnél hosszabb időre járművet. a baj csak az ezzel, hogy a fogyasztók többsége nem tudja "zsebből" megfinanszírozni ezeket a termékeket (nem csoda, hogy már mosó-, mosogató-, stb.. gépekre is hiteleket adnak), nemhogy a 3-4 milliós autókat...sok esetben le se jár a törlesztés, már vehetnének másik kocsit. sokan viszont ezt nem engedhetik meg maguknak. maradva az autóknál: mifelénk a többség 10-12 évnél is idősebb kocsikkal jár, és inkább a házi bütykölést preferálják az új helyett. ez is egy megoldás, és mindenképpen kevésbé költséges a gyorsan tönkremenő elektronikai cikkekkel szemben.
Válasz erre 

d11 2009.11.05. 23:25:35

Érdekes-összetett kérdés kicsit más irányból közelítenék.Való igaz,hogy a vállalatnak nem érdeke hosszú élettartamú fogyasztási cikkeket gyártani,de azért nem hinném,hogy ez ennyire konkrétan megnyilvánul a termék minőségében.Addig világos,hogy 3 év után elromlik a mosógép,de ki az aki ugyanannak a gyártónak a termékét veszi meg újra(ami ilyen rövid idő alatt felmondta a szolgálatot)?És itt két részre bontanám a választ:Az egyik fele,hogy valószínűleg régen is el-elromlottak a háztartási cikkek csak megjavítatták őket.Sajnos a mai magyar tömény valóságban kihívunk egy szerelőt a már nem vadonatúj,de még strapabíró néhány éves mosó-mosogatógép vagy hütőhöz és mit tapasztalunk?Kiszállási díj,állapotfelmérés 5000ft,alkatrész 15 ezer,szerelés díja 10 ezer és akkor úgy gondolom keveset mondtam.Kifizetünk 30-40 ezer forintot és lehet pár hónap múlva újra rossz lesz.Ehelyett sokan kidobják a régi vesznek egy újat 60ezerért és újabb néhány évre le van a gond.Valószínűleg ebben a magyar(vagy globális??) "szaki" munkamorálnak is szerepe van,mert -tisztelet a kivételnek-ahol tudnak trükköznek számlával,alkatrésszel stb..
Ezen a ponton újra visszatérnék eredeti kérdésem második lehetséges válaszával:Elképzelhető,hogy a fogyasztók nem is igénylik a hosszúéletű,"mindent kibíró" háztartási cikkeket?Ezért mernek a cégek is kockáztatni,mivel a fogyasztó legtöbbször nem várja meg,míg gépe teljesen tönkremegy?Véleményem szerint nagyon is.Ellenben a például 20 évvel ezelőtti állapothoz,amikor a fogyasztók elsősorban szorosan vett szükségleteiket akarták kielégíteni(kell a mosógép,hogy tiszta legyen a ruha,szükséges a hütőszekrény,hogy a tejtermékeket holnap is fogyasztani tudjuk) ma a fogyasztási cikkek egyféle státuszszimbólummá is váltak(természetesen a funkciójuk mellett) ,ezt ügyesen kihasználva a vállalatok lerövidítették a háztartási cikkek életgörbéjét.
Úgy gondolom azon a bizonyos Maslow-piramison még bizony feljebb is léptek,mert egy-egy termékkel a fogyasztó kifejezheti és fejezi is hovatartozását valamelyik csoporthoz.A piramist nézve ez már jelentheti szélsőségesebb esetekben az önmegvalósítást is.Az Apple példája szerintem ezt világosan mutatja-a célközönség a fiatal jól kereső(vagy gazdag családból származó fiatal),városi férfiak közt már a világ számos nagyvárosának irodaházában presztizs kérdéssé vált a legújabb iPod modell mielőbbi beszerzése,amiért akár Tokióba is elrepülnek-és biztos nem azért mert a régi elromlott...
Válasz erre 

zsebra 2009.11.06. 11:26:38

A vállalatok profitmaximalizálás céljából igyekeznek kihasználni a fogyasztók gyengeségeit, többek között azt, hogy ma már az átlagos fogyasztó ritkán tervez hosszú távra. A hosszú ideig tartó termékek drágábbak, a fogyasztó – ha van választási lehetősége – inkább megvásárolja az olcsóbbat. A másik probléma az, hogy ma már elég magas a társadalom mobilitása, régebb általában a családok egyetlen lakásban élték le az életük nagy részét. Ma erre nem számíthatunk, a fiatalabb generáció igyekszik minden nagy lehetőséget megragadni és gyakran egyik napról a másikra hagyja el lakását, szülővárosát vagy akár az országot – Hawaii-ra meg nem sokan hurcolnának magukkal egy mosógépet. Ezért inkább megvásárolják az olcsóbb, rövidebb élettartamú terméket, nehogy kényelmetlenséget okozzon.
A fogyasztó igyekszik a háztartási problémákat minél praktikusabban megoldani. Míg régebb a mosás hatalmas munkának számított akár mosógéppel is, ma 5 perces melléktevékenységként igyekszünk túllenni rajta és még ezt az időt, illetve az ezzel járó kellemetlenségeket csökkenteni. Ezért vásároljuk meg az újabb terméket – például ha számunkra gondot okoz az elektronikus berendezések által keltett zaj, ha megjelenik a piacon egy olyan termék, amelynek gyártása során ezt a problémát kiküszöbölték, azonnal megvásároljuk. Amint megszűnik ez a probléma, azonnal helyébe lép egy másik – mondjuk már az is gondot okoz számunkra, hogy percenként ki kell rohannunk megnézni, hogy lejárt-e a mosás – azonnal megvásároljuk azt a mosógépet, amelyik időzített programmal működik. Egyszóval ma már a fogyasztók nem terméket vásárolnak, hanem problémákra keresnek megoldást – egy ilyen dinamikusan fejlődő társadalomban a problémák is “fejlődnek”.
Válasz erre 

zeno19 2009.11.13. 00:26:52

Átolvasva az eddigieket, valószínűleg kommentem sok előttem hozzászólóéból fog részleteket tartalmazni.

Szerintem először is el kell különíteni több szegmensét az elektronikai cikkek piacának.
Vannak az élvonalba tartozó, "csúcstermékek". A hifi is aránylag ide tartozik, de a mobiltelefontól az iPodig, számítógépig, televízióig (!) rengeteg dolog.
Ezek esetében beszélhetünk elavulásról, növekvő fogyasztói igényekről, valódi, konstruktív innovációról.
Itt bővülnek a szolgáltatások stb.
Ezeket a termékeket, akkor is lecserélnénk 1 idő után, ha tökéletesen funkcionálnának.
Ld. Videoton tévé.
A motiváció (jobb képminőség, szomszédé jobb stb.) igazából irreleváns.

Ill. beszélhetünk "hagyományos" ilyen jellegű termékekről. Pl. mosógép, hűtőszekrény.
Ebben az esetben nem beszélhetünk valódi, magasabb szintű fogyasztói igénykielégítésről.

Mit várunk el egy mosógéptől? Azt hogy 40 v. 50 fokon kimossa a fehér ruhát. Előmosással v. anélkül.
De nem érdekel minket az, hogy tud-e zenélni vagy sem. (bármilyen abszurd ötlet behelyettesíthető)

Erősen funkcionális termékekről van utóbbi esetben szó.
Ebben az esetben nem igazán beszélhetünk elavulásról. És a fogyasztó számára káros, ha hamar elromlik a készülék.

(Esetleg a környezetbarátság, mint új szempont jelent meg.)

Őszintén... Nekem egyik ismerősöm fejlesztőmérnök egy híres hűtőgépgyárban. Kérdeztem, mi a feladatuk. Az hogy 3 csavarral is meg lehessen oldani azt, amit eddig 4-el tettek.
Ill. azt is mondta, hogy ezeket a mai termékeket úgy tervezik, hogy kb. a garancia lejárta után tönkre is menjenek.
És a fogyasztó kénytelen legyen ismét fogyasztani.

A "szocialista" ipar termékeire ez nem volt jellemző. Egy Rakéta márkájú szovjet porszívó, vagy egy Lehel hűtő ma is vígan működik. Masszívak, ritkán romlanak el, nem törnek, javíthatók (!, mai termékek sokszor nem is javíthatók).

DE
Szerintem a fogyasztói társadalommal együtt jár ez a jelenség.
Ez a 2. típusú jelenség a fogyasztó szemszögéből káros, nem innováció. (nem a fogyasztói igények magasabb szintű kielégítése)
Viszont a fogyasztói társadalom és a liberális piacgazdaság szempontjából vitális.
Ha a porszívó, hűtő, stb. nem romlana el, akkor nagyon erős túlkínálat lépne fel, és esetleg az erre szakosodott gépipari szektorok a tönk szélére kerülnének, hullámzó, kiszámíthatatlanná válna a megrendelések száma.
Bár a fogyasztónak nem pozitív, de a szektor, és a gazdaság egésze számára mégis van jelentősége ennek.

(Ennek egy erősen kifacsart, eltorzított rémképe jelenik meg a Szép új világban. -by Huxley- A tökéletes fogyasztói társadalom.
Persze az egy antiutópia/disztópia és nem a valóság.:P)

A számítógépekre stb. pedig ez nem vonatkozik.

Remélem sikerült egy-két saját meglátást is hozzáadnom a vitához.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása