Alapvetően egyetértek az állítással, ugyanis napjaink világában minden rendkívül gyorsan változik és ezekhez a változásokhoz természetesen a munkaerőnek is alkalmazkodnia kell.
A második gondolatot két esetben vizsgálnám.
Első esetben, ha elbocsátják az embert és a szakmája telített, akkor szükséges lehet egy esetleges szakmaváltás az alkalmazás reményében.
A második eset, amikor az embernek biztos a munkahelye. Ilyenkor sem lehet hátradőlni, ugyanis a felgyorsult világ elvárja, hogy egy ember rengeteg dologhoz értsen, átlássa az összefüggéseket. Így ebben az esetben szerintem nem szakmaváltásra, hanem további szakmák, szakterületek elsajátítására van szükség a hatékonyabb munkavégzés érdekében.
Az alkalmazkodóképesség fejlesztéséhez az egyetem is képes hozzájárulni.
Sokszor átkozzuk az egyetemet, hogy miért kell egy csomó felesleges információt megjegyezni, de egyrészt sosem tudhatjuk, hogy mikor lesz rá szükségünk, másrészt nem feltétlenül az a fontos, hogy mit tanulunk, hanem maga a folyamat, az "agyszélesítés".
Elvárható, hogy ne csak egy területre összpontosítson az egyetem, hanem széles látókört tegyen lehetővé. Ezért örvendetes, hogy tanulhatunk olyan tárgyakat is, amik nem a karunkhoz tartoznak.
Az alkalmazkodóképességet szolgálja az is, ha a tanulónak valós gyakorlati problémákat kell megoldania, ezzel készülve fel az élet kihívásaira.

Az egytetemmel többféle elvárásai vannak általában a diákoknak. Én személy szerint az egyetemet úgy értelmezem, mint egy olyan intézményt,amely teret enged nekem, hogy azt tanuljam,ami érdekel és a tanárok csak abban segítnek,hogy korrigálják, ha valamit rosszul teszek az én kijelelöt útvonalamon. Ez nem azt jelenti,hogy szűnjön meg minden olyan tantárgy,amellyel hadi lábon állok, hanem én itt a módszertani változásokra gondolok. Például több prezentációra lenne szükség, több esettanulmány vagy terepszemle,kutatás, ,beadandó,vállalatlátogatás, a tanárokkal informálisabb viszony kialakítása stb., azaz minden olyan módszer amely gyakorlatiasabb és nem a könyv és órai anyag bebiflezására tenném a hangsúlyt. Aki volt Erasmus-szal tőlünk Nyugatabbra lévő egytemeken,az jól tudja mire gondolok, ott már ez természetesnek számít.
Szerintem amit az ember a gyakorlatban megtanult,arra sokkal jobban vissz fog emlékezni, mint egy könyv fejezetének a definicióira. Persze egy mérnök, vagy egy orvos,vagy ügyvéd,vagy tanárnál nem érvényesk ezek az állítások,ott az elmélet ,legalább ugyanannyira fontos,de közgazdásznál már inkább a HASZNÁLHATÓ tudásnak kéne dominálni.
Szóval ilyen alapokkal hagynám el ezt az egyyetemet.

Az európai unió által is hangsúlyozott egész életen át a tartó tanulás szerintem a követekezőképpen valósítható meg: az idegen nyelvek elsajátítására ez teljes mértékben igaz. ami pedig az adott foglalkozást illeti szerintem az egy vállalat által szervezett továbbképzések elegendőek. A tanulás emellett megvalósul azáltal is ha munkahelyet váltunk(új környezet, új körülmények-ez egy kihívás melyből szerintem a legtöbbet tanulhatunk).
eddigi tapasztalataim alapján a tanulmányaim elsajátítása nem minden esetben jelentett igazi értelemben vett tudást. Ezt úgy értem, hogy a porosz rendszerből adódóan-ami a magyar oktatást jellemzi, főleg az elméleti,nagy tudásanyag elsajátítása volt a cél, nem pedig a gyakorlati, összefüggésekre épülő. a későbbiekben ezt a tudást gyakran képtelen az ember hasznosítani.
az egyetemtől azt várom, hogy amellett, hogy azt tanulom, ami érdekel olyan tudást tudok elsajátítani amit a későbbiekben segíti a munkámat.gondolok életszerű helyzetek teremtése: egy cég prezentációja, válság(aktuális témára reflektálás),különböző elemzések készítése, csoportmunkára ösztönzés. én úgy érzem ez az új oktatási rendszer képes lesz számomra ezt biztosítani.

A tudásalapú gazdaságra vonatkozó állítás, miszerint a sikeres munkaerőpiaci alkalmazkodás folyamatos tanulást, és a karrierpályán többször is szakmaváltást tesz/tehet szükségessé az egyének számára úgy ahogy van igaz. Főleg a mai világban, amikor minden gyorsan megváltozik/megváltozhat, akkor kell a legjobban alkalmazkodni az aktuális körülményekhez. Mert, aki nem alkalmazkodik, az elbukik, és kiszelektálódik. :) Na jó, ne legyünk ennyire elfogultak, de tudnunk kell az élet kihívásaira megfelelően reagálni. Sok felnőtt pl. most jön rá, hogy nehéz helyzetben van, és sok ismerősöm most ül be "vén fejjel" az iskolapadokba (fősuli főként). Fontos, hogy több lábon álljunk. Az egyetemen sokan csinálják, hogy 2 diplomára utaznak, és pl. a gazdálkodástudományi karon belül megszereznek 2 diplomát. Ennek véleményem szerint sok haszna nincs, max. jól mutat. Mivel eléggé lefedik egymást a szakok, ezért majdhogynem uannyit tud a 2diplomás, mint az 1. De ha más karon végez, úgy már más a helyzet... Én inkább azt fogom majd tenni (és ha szükség lesz rá, akkor minél előbb), hogy a szellemi tudást igénylő szakom mellett elvégzek egy fizikai tudást igénylőt is pl.: technikusi vagy CNC-esztergályos (jobban keresnek, mint a diplomások :D ). Szóval a folyamatos tanulás megtérül, de valamelyest kell egy jó előrelátás, hogy mit érdemes tanulni és egy kis szerencse.
Az egyetemi tanulmányaimtól én is főleg azt várom el, hogy a majdani munkahelyemen fellépő mindennapos, gyakorlatias helyzeteket meg tudjam oldani, ne csak az elmélettel legyek tisztában. Ezért én is jobban pártolom a gyakorlatokat, a csoportmunkákat, a különböző vállalatok elemzését. Nagyon örültem, hogy a vállgazd. órán voltak a nagy magyar cégektől előadók, így kicsit jobban át tudtam látni az elméletet, és láttam, hogy a "nagyok" hogyan csinálják a gyakorlatban. Szivesen mennék én is vállalatlátogatásra, esetleg valamelyik nyári hónap alatt gyakorlati munkára. Viszont annak nem örülök, hogy olyan tantárgyat kell tanulnuk, aminek köze sincs a szakmánknak, mert fölöslegesnek érzem: 1. Mindenbizonnyal a vizsgák után elfelejtünk belőle mindent 2. Ha nem érdekel, akkor a jövőben is, ha szakmaváltásra kerülne sor, akkor sem fogom azt tanulni, hanem keresek egy számomra érdekfeszítőbbet. 3. nem akarom, hogy az a helyzet álljon elő, hogy: "mindent tud, de semmihez sem ért" (jó, tudom, sose fogok mindent tudni :D , de azt hiszem, a lényeget értitek) Inkább egy-két dologban legyünk kiemelkedően jók, mint sokban átlagfelettiek...

Szerintem ahhoz nem fér kétség, hogy a munkaerőpiaci alkalmazkodás folyamatos tanulást igényel. Egy fodrásznak új vágási trükköket kell elsajátítania, az orvosnak meg kell ismernie az újabb technológiákat, egy zenésznek újra és újra meg kell újulnia ahhoz, hogy sikeres maradhasson. Ezért vannak cégen belül továbbképzések, sok helyen pl. finanszírozzák az alkalmazottak továbbtanulását is.
Az állítás második része, miszerint szakmaváltás lenne szükséges ehhez a bizonyos alkalmazkodáshoz, már nehezebb kérdés. Egyes nézetek szerint egy bizonyos területen végzett munka az embert csak egyre tapasztaltabbá, felkészültebbé teszi. Ez valószínűleg így is van, de életképesebbnek tűnik az a feltételezés, hogy az ember egy idő után belefásulhat abba, amit nagyon hosszú ideje csinál. Szakértők szerint körülbelül egy évtizedes periódus az, ami után váltani kell, másfajta munkát célszerű végezni. Ezt az élethosszig tartó tanulást kiválóan példázza az úgynevezett rotáció, amely az alkalmazottaknak cégen belüli munkaváltásra ad alkalmat, egyaránt biztosítva számukra a „felfrissülést”, és az új képességek elsajátítását is. Persze egyéntől is függ, hogy előnyösen hat-e rá a váltás, vagy nem.
Ami pedig az egyetemet illeti, tény, hogy az elméleti tudás nagyon kis százalékát hasznosítjuk a munkahelyeken, én mégis azt hiszem, hogy nem az egyetem feladata biztosítani a maximális sikeres alkalmazkodást. Fontos, hogy legyenek beadandók, prezentációk, kutatási feladatok, de ennyi éppen elég, a gyakorlatiasságot elég, ha a nyári szakmai gyakorlatokon, és később az életben sajátítjuk el.

Teljes mértékben egyetértek az alap állítással, vagyis hogy egész életünkben tanulnunk és fejlődnünk kell. Ez a modern világban másként elképzelhetetlen lenne, mivel a világ gyorsan és állandóan változik, fejlődik, formálódik. Ebből kifolyólag az életben állandóan új problémákkal kerülünk szembe, amiket kezelnünk kell, ehhez pedig új megoldások kellenek, amiket tanulással kell elsajátítanunk.
A második állítással is egyetértek. Ha egy embernek egész életében egy állása van, állandóan ugyanazt csinálja, akkor megcsömörlik a munkájában és többé nem lesz képes odaadóan dolgozni. Ez pedig azt is magában foglalja, hogy nem lesz hajlandó új ismereteket elsajátítani. Ahhoz, hogy az ember egész életében "friss", nyitott legyen az újdonságokra szükséges, hogy bizonyos időközönként váltson munkahelyet, lakóhelyet, szakmát...

sadashgam-ra reagálva:
Nézd,szerintem a nyári diákmunka 90%-ka olyan munkákból tevődik össze, amely semmi köze az egytemi tanulmányainkhoz,ezért nem hinném, hogy a későbbi szakterületünkön ezt olyan jól tudjuk hasznosítani. Aki többet érez magában,mint pusztán szórólapokat osztogatni, vagy árut feltötlteni stb. az nem elégszik meg a nyári munkával. Az igaz,hogy valamiféle munkamorált el lehet sajátítani,meg hogy a pénz megbecsülése az talán fontosabbá válik a nyári munkánál is,ami szintén fontos,de a szakterületünkön ettől a gyakorlati tudásunk nem fejlődött.
Elhiszem,hogy számodra elegendő ezek a gyakorlati feladatok,amit most nyújt az egytem, de aki volt már pl. Erasmus-szal tőlünk Nyugatabbra,az nagyon jól tudja,hogy nálunk egy tizede sincs annak a gyakorlatorientáltságnak,mint ott. Nem tudom,hogy mostanában valaki látta e a híradóban,amikor egy turista kérdezett egy magyart és a to castle helyett túrkászl-nek értelemzete a tursita szavait és annyit mondta a magyar: no understand. Elméletben lehet,hogy tanult valamit az illető,de a gyakorlatban még sem tudott segíteni. És sajna még csomó példám lenne é snem csak a nyelvtudás területén,hanem más területeken is,hogy nem vagyunk probléma megoldók. A múlt heti témához visszakanyarodva, ezért is tartom fontosnak a külföldi oktatásban való részvételt,mert az látja,hogy lenne mit fejlődünk ebben a tekintetben és nem elégszik meg csak ennyivel.

Ezzel az állítással Én is egyetértek. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a szakmánkban, folyamatosan meg kell újulni. Manapság már alapkövetelménynek számít, pl. hogy értsünk a számítógéphez. Szrintem e nélkül nem lehet normális munkát találni. A másik dolog a nyelvtudás. Szerintem a mai világban alap dolog, hogy legalább egy idegen nyelvet beszéljünk. Ha valaki nem tud pl. angolut, nemnagyon talál rendes munkát.
A szakmaváltással viszont csak részben értek egyet. Ha valaki szakmát választ, gondolom attól függően dönt, hogy mi érdekli. Nem tudom elképzelni, hogy annyira megunja valaki a szakmáját, hogy x év után váltani szeretne. Akkor nem is érdekli igazán, amit csinál. Viszont azzal Én sem értek egyet, hogy valakinek egy életen át egy munkhelye legyen. Már nem ezt a világot éljük! Vannak olyanok az ismerettésgi körömben akik kb 2-3 évente munkahelyet változtatnak és szerintem jól csinálják. Igy több tapasztalatra lehet szert tenni.
Egy nyári munka messze nem nyújt szakmai gyakorlatot. Persze ez is hasznos, de az egyetem elvégzése után, nem lehet erre alapozni!

Az állítás első részével nem foglalkoztam. Az idáig megszólalok ahogy látom abban egytértenek, hogy a globlizáció újabb kihívásaira tudni kell megfelelően reagálni,amelynek alapja a megújulás.
Ám a szakmaváltás szerintem az nem kötelező feltétele a megújulásnak, inkább egy alernativának gondolnám,de nem az egyetlen alternativa. Ez akkor lehetséges, ha valaki például nem lát már fantáziát a szakmájában és keres valami mást,amiben esetleg eredményesebb tud lenni,bár ezt elég nehéz útnak tartom,mert valami egész más ösvényt kell akkor annak az illetőnek kitaposnia.
A másik alternativa, hogy marad a szakmáján belül és ott kell megújulnia,tovább tanulnia. Én ezt tartom járhatóbb útnak. Például egyik ismerősöm kozmetikus, és most állandóan új képzésekre jár,mert állandóan új technológiák kerülenek ki a piacra, és az állandó innovációkkal képesnek kell lenni a lépéseket tartani a versenyben.

Sokan írják, hogy a világ gyorsan változik, fejlődik, ehhez nekünk is alkalmazkodnunk kell, ha lépést akarunk tartani. Ezzel teljes mértékben egyetértek. Emellett rávilágítanék arra a tényezőre is, hogy, ha eléggé kitartóak vagyunk és jól tanulunk, figyelünk, fejlődünk, akkor nem pusztán az a célja, véleményem szerint, az életen át tartó tanulásnak, hogy folyamatosan felzárkózunk, hanem az is, hogy a megszerzett tudásunkkal valami újat tehessünk hozzá egyénileg, ami a sajátunk, ehhez a gyors világhoz. Ennek köszönhetően mi is hozzá tudunk járulni a fejlődéséhez, előrébb tudjuk vinni. Véleményem szerint ez az igazi célja a Life Long Learningnek. Kemény munka, amíg elérhetünk arra a szintre, hogy valamilyen innovatív tevékenységet végezhessünk, de megéri. Én ezért tanulok, ezért tanulom azt, amiben jó vagyok, mert abban hiszek, hogy munkám eredményes lesz és hozzá tehetek valami értékeset én is a fejlődéshez, ami a többi ember számára jó, hasznos és egyben inspiráló is . Úgy gondolom, az egyetem erre ad terepet. Segít, hogy elmélyülhessünk abban, amiben igazán jók vagyunk és amit szeretünk csinálni. Hozzá segít ahhoz, hogy azon a területen fel tudjunk zárkózni a tudomány mindenkori álláspontjához. Hátteret nyújt ahhoz, hogy kamatoztathassunk tudásunkat és tehetségünket, ezért nagyon fontos az, hogy mindenki tudja magáról, miben jó, mi érdekli, mert így olyan egyetemre tud menni, ahol segítséget kap ahhoz, hogy képes legyen a környezete számára innnovatív tevékenyéget végezni, miközben, egyazon folyamaton belül megvalósítja önmagát. Ennél jobb kombináció azt hiszem, nem nagyon lehetséges.

Szerintem a folyamatos tanulás nem csak a megszerzett anyagra vonatkozik. Ha valaki rendszeresen ki van téve annak, hogy időre sokat kelljen megtanulnia, akkor olyan képességeket sajátít el, amik más magát az elhelyezkedést is segítik. Könnyebben látja át a dolgokat, hamarabb sajátítja el a tudást, nem vész el a részletekben, mint kezdő társai. Magamon vettem észre, hogy minél többet foglalkozom egy tantárggyal annál könnyebben megy a megértése, gyorsabban jegyzem meg a dolgokat, ki tudom emelni, mi a fontos. Más tantárgy tanulásakor ezt a "rendszert" meg kell változtatnom és ez időbe telik. Minél többször történik a váltás, annál rövidebb idő alatt tudok az új feladathoz alkalmazkodni. A további pálya folytán pedig gyors alkalmazkodásra lesz szükség. Újabb tudásra, ami nem feltétlenül tárgyi tudást jelent.

A munkahelyi folyamatos tanulás szerintem legtöbbször tapasztalat szerzéssel jelenik meg, nem ténylegesen tanulással. Persze sok kivétel van, például egy programozó, de ott se évente jönnek ki az új nyelvek és ha specializálódva van egy területre akkor azért sok ideig el lehet lenni hagyományos tanulás nélkül. Az egyetemi tanulás szerintem egy nagyon fontos alapot ad, de a munkahelyeken fogjuk megtanulni igazán a szakmát. (Az hogy valakinek diplomája van az pedig azt bizonyítja hogy képes 2-3 hétig egy témakörre koncentrálni )

Az eddigi kommenteket olvasgatva mindenki egyet ért a többszöri munkahelyváltás szükségességével, valamint hogy emiatt alkalmazkodóképesség és a különböző készségek(kommunikativitás) és képességek(nyelvek, több diploma, tanfolyamok stb.) állandó fejlesztésére van szükség.

A kérdés valóban nem kivánságműsor, ma már alapvetően megváltozott a szemlélet, amely szüleink és nagyszüleink idejében dívott:

Egy szakma kitanulásával és egy egyetem elvégzésével, egy életen át jól el lehetett boldogulni.

Ma már ennek a módinak leáldozott, hogy egy párhuzamot mondjak, ma már nem nagyon teremnek életüket egy focicsapatnál végig focizó Ilovszky Rudolfok és Albert Flóriánok, hanem mindenki annál a csapatnál játszik, amelyik éppen többet igér.

Nemcsak a sport munkaerőpiacán, hanem máshol is így mennek a dolgok.

Ez jó is, rossz is.

Rossz, mert a tervezhetőség, a biztonság ritkán adatik meg, nem tudhatjuk, hogy holnap egy létszámleépítés vagy egy átszervezés miatt mikor kerül ki az utcára.

Az előző generációk nem ebben nőttek fel, és nem mindenki tud megfelelni az új korszak kihívásainak.
Az egyik előző kommentben olvasott, őszülő fejjel iskolapadba ülő emberek ez a pozitív kategória.

A téma kapcsán, azonnal beugrott a 90 éves nagyanyám pár hónappal hozzám intézett intelme:

fiam tanulj szorgalmasan, aztán próbálj bekerülni egy céghez, mint a (egy közeli hozzátartozóm neve), és akkor neked is jó életed lesz.(értsd: nyugodt, stabil, amelyhez a tuti munkahely adja az alapot)

Ez a paradicsomi kor nem nagyon fog már visszajönni.

Lifelong learning: több diploma, széles látókör, lehető legtöbb és legmagasabb fokú nyelvvizsga, masszív számítástechnikai ismeretek, jó kommunikációs készség erősen javallott,
máskülönben egy szép napon arra ébredhetünk, hogy egy jobban kvalifikált másvalaki ül a mi székünkben, nekünk pedig az ajtót mutatják.

Természetesen ez az egész helyzet és szituációfüggő, a speciális, nehezebben helyettesíthető tudással (pl.kínai,japán, orosz) rendelkezőket, és a szamárlétra magasabb fokaira mászókat, kevéssé fenyegeti ez a veszély, mint a pályakezdőket, fiatalabbakat, és az alacsonyabban kvalifikáltakat.

A korszellem alól viszont az előbbi kategória képviselői sem vonhatják ki magukat.

Az eddig felsorolt szkillekhez még hozzá tenném az információ megszűrésének, valamint az idő beosztásának, illetve tervezésnek a készségét.

Sokan félmosollyal szájuk szegletében,szkeptikusan fogadhatják szavaimat: Ma már minden sarkon hamis próféták teremnek, akik pillanatnyi haszonmaximalizás reményében, próbálnak rávenni, a még rövidebb idő alatt, még jobb eredményt elérő módszereikre.
Nem kell hinni nekik, de nem biztos, hogy azonnal el kell hajtani nekik, lehet valami olyan ötletre vagy módszerre irányítják rá figyelmünket, amellyel a későbbiekben időt, energiát pénzt takaríthatunk meg, esetleg közvetett módon, úgy, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben.

Talán éppen ezek az apró kis pluszok fogják a későbbiekben felénk billenteni a mérleg nyelvét.

Az egyetemtől alapvetően én is elvárom a látókörszélesítést, és a továbbiak elsajátításához nélkülözhetetlen ismeretek elsajátítását.

Újabb párhuzamként, szemléltetésül a vezetést említeném meg: a vizsgapályán és a forgalmin tanuljuk meg az alapokat, de az igazi vezetési rutin csak élesben alakul ki, ugyanakkor az előbbi során való előzetes felkészülés nélkül esélytelenek lennénk.

Az egyetem célja, nem lehet más, mint a különböző lehetőségek felvonultatásával, segíteni megtalálni az igazán testhezálló területet, amivel a későbbiekben szeretnénk foglalkozni, és lehetővé tegye az ehhez szükséges ismeretek elsajátítását.

A BCE az eddig látottak alapján ennek a kritériumnak tökéletesen megfelel.

Azzal én is egyetértek hogy a lifelong learning rendkívül fontos a mai bizonytalan világunkban, hiszen nem könnyű munkát találni és az elbocsátás lehetősége is nagyobb, mint a múlt rendszerben volt. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a folyamatos megújulásunkhoz,ismeretbővítésünkhöz munkahelyet kéne változtatnunk 2-3 évenként. Persze vannak olyan emberek akik hamar megcsömörlenek egy munkától és szükségük van a váltásra, ez egy szempontból jó, hiszen nagyon sok dologhoz hozzá tudnak majd szólni, a hátránya azonban az, hogy semmiben sem lesznek igazán jók. Szerintem ha vki már megszerette a munkahelyét,( ezalatt a munka típusát és a munkahelyi légkört is értem) akkor nehezen fog váltani. Ezen dolgozók ismeretbővítésének legjobb módja a munkahelyi továbbképzés, illetve az, ha a munkahely finanszírozza pl. a dolgozó további egyetemi, szakmai képzését (felnőttképzés), persze olyan területen amit munkahelyén hasznosítani tud.
Az egyetemtől én azt várom el, hogy megtanítson gondolkodni, átlátni a szövevényes helyzeteket is. Lehetséges hogy a reál tantárgyakban tanultak felét sem fogjuk hasznosítani a munkánkban, de szerintem ezek a tantárgyak tanítanak meg gondolkodni, ezért az elméleti képzést ilyen területen nagyon fontosnak tartom. Másrészt különös hangsúlyt kéne fektetni a gyakorlati képzésre is, kiemelten a nyelvtanításra, számítástechnikára, problémamegoldásra esettanulmányok elemzésével.

Azzal egyet értek, hogy az életen át tartó tanulás korát éljük, mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ez ma már korkövetelmény. Azt azonban, hogy egyenlő volna a millió diplomával és nyelvvizsgával már megkérdőjelezném. Az életen át tartó tanulás számomra inkább a jó pap is holtig tanul értelemben fontos, azaz nem feltétlenül az iskolapadban szerezhető (szoros értelemben vett tanulással) meg. A cégnél, ahol dolgozni fogunk remélhetőleg mindennap újdonságokkal fogunk találkozni az ezekhez való alkalmazkodás az elsődleges. Ezt kell elsajátítani. Ezt pedig nem lehet másként, mint nagy tájékozottságot szerezve, tapasztalatokkal, élményekkel felvértezve. Minden iskola szerintem valamiféle állandóság az életünkben, így igazán nem tud a változások egymásutániságára felkészíteni. Mindezek mellett azonban itt szerezhető meg az a tudásbázis, amelyre alapozva kialakíthatjuk magunkban ezen kompetenciákat.

szerintem az oktatási rendszer nagy átalakításokra vár. a legfontontosabbra, vagyis a gondolkodásra nem nevelik rá a fiatalokat, pedig ez egy olyan dolog, amit már általános, vagy közéspiskolába el kellene kezdeni. olyan értelemben a gondolkodásra, hogy ne csak a múltról (történelem, irodalom) lehessen szabadon beszélni, hanem a jelenről, a minekt leginkább érintő problémákról is. olyan gondolkodásra, aminek köszönhetően elérhetjük, hogy mi magunk dönthessünk a minket érintő kérdésekben, lássuk az összefüggéseket, és ne higgyünk el mindent. lehet hogy egy kicsit messziről közelítem meg a témát, de szerintem ez lenne az alapja mindennek. ami ma zajlik, az csupán az elmélet megismerése, és ha már szóba kerül valamilyen napi témáa az iskolában az már politizálás. ha ez egy kicsit szabadabban zajlana, akkor maga az oktatás is gyakorlatiasabbá válna. az elméletet nem csak bemagolnánk, hanem meg is értenénk. Egyetértek pédául bizonyos egyetemek vizsgarendszerével is, ahol a vizsgákon szabadon lehet használni a könyveket. nem a bemagolt, hanem a használható tudásra lesz szükség a munkaerőpiacon is. ha egy ilyen személlet elterjedne, akkor a fiataloknak idősebb korukban nem lenne baj, ha a LifeLong Learning elvei alapján élnének, tanuljnak, stb., hiszen a gondolkodásmódjuk nyitottabbá válna. a Corvinuson szerencsére megvan a lehetőség a gyakorlati tudás megszerzésére is (dolgozhatunk, lehetünk diákszervezetek tagjai), de viszont erre nincs igény. ahhoz, hogy erre legyen igény az előző 12-évben, úgymond alapozó képzésben kellett volna tenni.

Az egyetemi tanulmányoktól, úgy gondolom, mindannyian sokat vár(t)unk el. Nem véletlen, hogy már a jelentkezést megelőzően mindenki tájékozódik a különböző felvételis kiadványokból és rangsorokból, hogy hol milyen lehetőségei lesznek.
És az elvárásoknak csak egyik részét adják a bulik. Szerintem nem mindenki vallaná be, de ez tényleg csak az egyik jó:D Persze az egyetemen szerzett kapcsolatok -diák és diák között- nem elhanyagolhatóak, sőt! De a szakmai alapok elsajátítása is elengedhetetlen.
Néhány címszóban az elvárások: elmélet és gyakorlat megfelelő aránya (azaz megfelelő mennyiségű háttértudás, de azoknak megbízható gyakorlati alkalmazási), nemzetközi kapcsolatok kiépítésére adott lehetőség, az értékelés és a tanmenet átláthatósága, vagyis hogy legyenek információink arról, hogy mit tanulunk, és persze miért. Különösen jónak tartom, ha sok külföldi diákkal találkozhatnak a hallgatók, és persze külföldi előadókkal is, mert az toleranciára nevel.

Az állítással teljes mértékig egyetértek, mivel a folyamatos tanulás elengedhetetlen a folyamatos változásokhoz való alkalmazkodásban. Egy saját tapasztalatot említve: Elsős gimnazistaként azt gondoltam, hogy a kétnyelvű érettségi megszerzésével az egyetemen "vegetálhatok" ilyen téren tehát nem vettem fel a németet. De rá kell jönnöm, hogy egyre többet felejtek és felmerült bennem a kérdés, hogy diploma után mit fogok mondani az állásinterjún például ha egy német cégnél szeretnék dolgozni. "Igen van német felsőfokúm elméletben, de gyakorlatban nem tudok semmit, mert 4 éven kersztül csak "vegetáltam". A következtetésem pedig, hogy következő szemeszterben felveszem a németet, hogy ne kerüljek ilyen szituációba.
Természetesen a tanulás alatt nemcsak a magolást értem, hanem gyakorlati tapasztalatszerzést, ami ugyanilyen fontos már a gimnáziumi évek alatt is. Mert mi értelme van annak, hogy ha tudjuk például történelemből hogy ki, hol mikor mit csinált, de a miért kérdésre nem tudunk válaszolni, mert nem tudunk önállóan következtetéseket levonni.
Annak a tudásnak/elméletnek van a legnagyobb értéke, amelyet gyakorlattban is tudunk hasznosítani.
Az egyetemnek kell lennie annak a színtérnek, ahol a diákok elméleti és gyakorlati tudásukat fejlesztik. Tehát elméleti tudásukat a gyakorlatba viszik bele. Ez történhet projektek, előadások illetve csoportmunka által. Véleményem szerint a magyar felsőoktatási rendszer már rálépett a helyes útra, azonban még szükség van fejlesztésre. Több csoportos és projektmunka, amiben a diákokat önálló gondolkozásra késztetik.

Boda György tanár úr észrevételei a hallgatói hozzászólásokkal kapcsolatban

Kedves Hallgatók!

Nem vitatkozni kívánok önökkel, csupán néhány plusz szemponttal és rendszerezettebb háttérrel szeretnék önöknek segíteni.

Az élet hosszig tartó tanulásra azért van szükség, mert a tudás termelő eszköz és mint ilyen, a gyakorlatban elavul. Ezt az avulást pótolni kell!

Többen úgy gondolják, hogy ezt a pótlást a vállalatok biztosítják. Nos, figyelmeztetnem kell önöket, hogy jelentős mértékben csak a helyzetfüggő tudást kaphatják meg vállalati keretek között. Az általánosat nem.

Ennek megértéséhez nem elegendő, hogy a tudást csak eszközként értelmezzék. Az tőke is, saját és idegen résszel. Egy vállalatnak nem feltétlen áll érdekének, hogy az önök tudásában az önök saját tőke részét növelje, hisz azt bármikor elvihetik. Ezt a részt konfliktusok felvállalásán keresztül kell maximálisra növelni, a munkaadóval folytatandó állandó küzdelemben. Ehhez általános tudásra van szükség, és ezt az egyetemen kell megszerezniük, illetve később maguknak kell folyamatosan megújítaniuk.

A munkaadóval folytatandó küzdelem egyik változata a munkahelyváltás. Ha úgy érzik, hogy beskatulyázták önöket, hogy csak mechanikus munkára használják önöket és erre a munkahely az önök kezdeményezésére nem hajlandó változtatni, akkor bizony ezt önöknek kell kezdeményezni és erre a mai világban nagyon gyakran szükség van. A munkahelyváltás tehát nem öncél, hanem a tudásunk saját tőke értékét növelő eszköz. Kívánok önöknek olyan munkahelyet, ahol erre nem lesz szükség, ahol a saját tőke rész megújítása összhangban van a tudás eszköz értékének megújításával. Ilyenre is van példa.

Ilyen munkahelyet leginkább azok fognak találni, akik gyorsan úgy nevezett „tudástőke hordozókká” tudnak válni, akik valóban hozzájárulnak egy vállalatnál a tudás termeléséhez. Akiknek ez sikerül, azok valójában diktálni tudnak, és nem feltétlenül kell munkahelyet váltaniuk. Ehhez az egyetemen megszerezhető általános tudás és a munkahelyen „felszívható” helyzetfüggő, gyakorlati tudás hatékony kombinációjára van szükség, amire az egyetemen tudatosan készülni kell. Akik csak az úgy nevezett „HASZNÁLHATÓ”, „GYAKORLATI” tudás kék madarát kergetik, azok nagyon hamar a helyzetfüggő ismeretek csapdájába kerülhetnek és nemhogy diktálni nem tudnak a munkaadójuknak, hanem ki lesznek téve az ő döntéseiknek.

Üdvözlettel

Boda György