Sokat gondolkodtam a külföldi tanulmányok folytatása mellett. A lehetőségét nem tudom kizárni, de nekem nagyon nehéz elfogadni azt, hogy a magyarországi barátaimtól távol legyek. Esetleg a páromat itt hagyjam fél vagy akár több évig. Mondom ezt annak a tudatában, hogy minden bizonnyal kifizetődő lenne a vállalkozás. Biztosan felejthetetlen élményekkel gazdagodnék, megismernék egy eltérő népet, kultúrát, társadalmat, nyelvet.
Számomra mégis túl nagy áldozatnak tűnik. Biztosan jól mutat egy önéletrajzban a külföldi tapasztalat, nem vitatom. A munkaerő piacon valószínűleg keresettebbek a külföldi tapasztalatokkal rendelkező munkavállalók, a bérezésük is magasabb kell legyen tehát.
Nekem mégsem feltétlenül az anyagiak jelentenek mindent. Úgy gondolom a külföldi tanulmányok, a külföldi munkatapasztalat elsősorban felsővezetői munkakörökben elengedhetetlen, alsóbb szinteken meglehet lenni nélküle is.
Én tehát a hazai barátaimért, páromért, a családomért hajlandó vagyok arról lemondani, hogy esetleg nem nekem lesz a legjobb fizetésem, a legmegbecsültebb munkaköröm a munkahelyemen. Hiszek ugyanakkor abban, hogy szorgalmas munkával és tanulással egy itthon megszerzett diplomával lehetséges versenyképes fizetéssel elhelyezkedni.
Egy versenyképes fizetésen én kb. 250E+ Ft-os havi fizetést értek. Ha az ember párja is keres ezenkívül 150E+ Ft-ot. Úgy az 400E havonta. Nem hiszem, hogy irreális számokat mondtam, szerintem ez teljesíthető és megfelelő egzisztenciális feltételeket biztosít egy 4-5 tagú családnak, úgy hogy folyamatosan a hozzám közel álló emberek mellett maradtam. Tudom én persze, hogy külföldön is talál az ember magának barátokat, barátnőt és még nyitottabbá és tapasztaltabbá is válik, visszatérve pedig másképp ítéli meg a hazáját és a körülötte lévő világot, de nekem ez ennyit nem ér.
A hosszú távú célom az, hogy legyen egy lakásom/házam, egy autóm és évente eltudjam vinni a leendő családomat nyaralni. Ez külföldi tanulmányok nélkül is lehetséges... szerintem.
Persze ez csak az én véleményem, egy a sok közül.

Ha röviden és tömören akarom kifejezni magam, akkor azt mondanám, hogy mindenképpen megérné külföldön tanulni és dolgozni is. Mivel Magyarország is az európai integrációba tartozik, ezért elengedhetetlen megismernünk egymás kultúráját, nyelvét és gondolkodásmódját. Ugyanis nem csak remek nyelvtudára tehetünk szert (egyszerre több nyelv), hanem jobban megértenénk, miért és hogyan zajlanak a minket körülvevő folyamatok. Itt például az Európai Unió működésére, népek, nemzetiségek egymáshoz való viszonyulására stb. utalok. Az egyetem falai között, ugyan magas szintű tudást szívunk magunkba, nem tudjuk teljes mértékben átlátni ezeket a fontos dolgokat. Saját bőrünkön kell tapasztalni mindezt. Mindezek alapján úgy vélem, nagyon sokat nyernénk külföldi tanulmányokkal. Ha lehetőségem adódna rá, én szívesen dolgoznék is (bar manapság kicsit idegenellenes hangulat uralkodik) külföldön néhány évig. Áldozatot kell hozni érte, de ennek ellenére is teljesen megérné. De leszögezem, ez csak pár évet venne igénybe, mert lássuk be magyar vagyok, ez az én hazám is, és felelősséggel tartozom érte. Azért tanulok, hogy egyszer hozzájárulhassak a fejlődéhez. Mi leszünk a legközelebbi generáció, aki (lehet!) irányítani fogja ezt az országot. Tehát mindent meg kell tennünk azért, hogy a legfelkészültebbek, legtapasztaltabbak lehessünk, hogy megfeleljünk, megoljuk a ránk váró feladatokat. Mindezt egymásért, és magunkért is tesszük. Fel kell nőnünk a feladathoz! Menni kell, fejlődni, kihasználni a lehetőségeiket, tisztán látni, átérezni. Ám, hogy az előző véleményre is reagáljak: Igen, nehéz itt hagyni a családot, barátokat és a párodat. Egyértelműen a legfontosabbak. Viszont össze lehet egyeztetni mindent. Kitartás és akarat kérdése. Számomra biztosan. Ha valami fontos, akkor képes vagyok bármit megoldani.Mindenért keményen meg kell dolgozni, áldozatot hozni.

Ha a kérdésnél maradunk és csak azt nézzük mi szól a külföldön tanulás mellett és mi ellen akkor mindkét oldalon rengeteg dolgot fel lehet sorolni. Mint például ha külföldön végezzük egyetemi tanulmányainkat akkor nem csak a szakirányunkat fejleszthetjük megfelelő szintre de vele párhúzamosan megtanulunk egy külföldi nyelvet is. Így később az önéletrajzunkban nem csak az szerepel hogy X évig Y országban végezte egyetemi tanulmányait hanem nagy valószinűséggel egy nemzetközileg elismert nyelvizsga is. Ezen kivül egyetemi tanulmányaink után nem csak itthon van nagyobb esélyünk a jobban fizető munkahelyre, de a már megjárt országba is probálhatunk szerencsét. További érv a külföndön tanulás mellett hogy megismerünk egy teljesen más kulturát, talán gazdaságot is, így ismereteink ezzel is bövűlnek valamint későbbi sikeres kapcsolatokat is ápolhatunk. Természetesen a sok előny mellett hátránya is van a külföldön tanulásnak. Mint például a család, a szeretteink távolléte, a szokatlan új kultura elfogadása és az elején nyelvi nehézségeink is lehetnek.
Mindezek ellenére ha egy diáknak lehetősége nyilik Magyarországon hogy külföldön tanuljon akkor szerintem él és élnie is kell a lehetőséggel! Ez nem feltétlenül jelenti a karrier család elé helyezését, csupán pár évig a nélkülőznie kell a szerettek távollétét hogy utánna büszkén térhessen vissza. Nem gondolom hogy sok magyar diák utasitaná vissza a lehetőséget ha az ölébe hullana, perzse ha tenni is kell érte valamit akkor már sokan nem vágnak bele.

@eldiablo27: Egyetértek veled. Azzal is, hogy az én véleményem valahol talán önző is azáltal, hogy nem használom ki a lehetőséget, amit az Unió, az egyetem, az ország ad nekem. Valószínűleg igazad van abban, hogy nyitottabbá tesznek a külföldi élmények és a tanultakat haza lehet hozni, gazdagítani vele az országot. Ott van pl. Széchenyi István, hogy történelmi példát hozzak, aki a Lánchíd terveivel tért haza (hogy csak egyet említsek). Mindenképpen mérlegelni fogom a lehetőséget, hogy egy esetleg két félévet külföldön tanuljak, teljesen nem zárkózok el előle, tény, hogy kivételes lehetőség áll előttem/előttünk.

@unknown1234:
szerintem a külföldön tanulást és a külföldön történő munkába állást el kell választani egymástól, ugyanis egyáltalán nem következik az előbbiből az utóbbi.
Az, hogy fél évet külföldön töltesz, nem gondolom, hogy olyan áldozatot kíván (gondolok itt arra, hogy nem találkozol közben a magyarországi ismerőseiddel), amelyet nem lehet meghozni egyrészt egy élményért, egy élettapasztalatért, másrészt pedig egy későbbi jobb, kényelmesebb élet reményében.
Meggyőződésem tehát, hogy az egyetem által ilyen téren kínált lehetőségeket maximálisan ki kell használni (ennek megfelelően én is mindenképpen tervezek külföldi ösztöndíjra pályázni).
Egészen bizonyos vagyok benne, hogy egyrészt a más fajta, jobb esetben magasabb színvonalú szakmai közeg másrészt a nemzetközivé váló kapcsolatrendszer olyan tudást, képességeket és lehetőségeket tud adni egy külföldön tanulónak, amellyel kiemelkedően fontos rendelkeznie, ha később szakmai sikerekre pályázik.
Gondoljunk csak bele: ha valamely cég vezető beosztású alkalmazottjává válsz, netán a saját cégednek keresel külföldön üzleti lehetőséget, mekkora könnyedséget jelent, ha csak felhívod Hans barátodat Németországban a BMW-nél, hogy szevasz, van egy szuperjó fékszervó-alkatrész prototípusunk, hallottam éppen gondok vannak az 5-ös sorozatéval, ne repüljek oda megmutatni mit tud a miénk?
Azt gondolom, hogy egy ilyen lehetőséget, mint amit pl. az ERASMUS kínál, hiba kihagyni. Lehet, hogy bizonyos esetekben nehéz elszakadni az otthoniaktól, lehet, hogy aki kevesebbet járt külföldön az idegenkedhet, "félhet" tőle, hogy mi várja ott. Ez utóbbi esetekben azonban éppen azért is fontos, hogy az illető külföldre menjen, hogy az idegenkedését, félelmeit "legyőzze", tapasztalatot szerezzen. Így ha későbbi munkája során egyszer csak egy reggel egy repjegyet talál az íróasztalán "jó utat, Oshoku kimegy érted a Naritára" cetlivel, akkor véletlenül se próbáljon meg másfél liter töményet vinni a kézipoggyászban gondolván, hogy elkel az még az idegenekkel való első találkozás sokkjának leküzdéséhez...

@eldiablo27: Tény, hogy kihagyhatatlan lehetőség előtt állunk. Minden bizonnyal igazad van abban is, hogy csak egy átmenetileg kell a szeretteidet háttérbe szorítani. Az is igaz, hogy páratlan élményekkel és tapasztalattal térnél majd vissza. És sok olyan tudást hozhatunk haza, amivel talán jobbá tehetjük a hazánkat. (Lásd. Széchenyi István, hogy történelmi példát hozzak) Mindenképpen átfogom gondolni a lehetőséget, hogy egy vagy két félévet külföldön tanuljak, valószínűleg a hasznomra válna a későbbiekben. Azt is elfogadom, hogy az előző véleményem talán némiképp önző abban a tekintetben, hogy a saját érdekeimet, kételyeimet, valahol a közösség és az ország érdekei elé helyezem. De mégis nehéz megtenni függetlenül a nyilvánvaló előnyeitől. Lehetséges, hogy a jövőben kimegyek külföldre, nem zárkózom el ettől.

A barátoktól, családtól való távollét mellett, mint a külföldi egyetemi tanulmány hátránya, kiemelném, hogy könnyen eshetünk abba a hibába, hogy kint is csak honfitársainkkal kommunikálunk, vagy az idegen kultúra bármennyire is szimpatikus számunkra, távol áll tőlünk, meg nem értettnek érezzük magunkat, elmagányosodunk.

Hátrány lehet ennek az útnak a költsége is. Most nem az egy szemeszteres vagy egy éves útról beszélek, hanem az ott elvégzett BA-ról például. A Cambridge Egyetemen eltöltött egy év ára 3290 £. A Lomonoszov Egyetemé hasonló. Ezt most szorozzuk meg hárommal. Persze, ezek az egyetemek kínálnak pénzügyi támogatást, de ezek nem mindig fedezik a teljes tandíjat, és sokszor függnek a tanulmányi eredményedtől, ami az első félévekben nem biztos, hogy említésre méltó lesz, pl.: a nyelvi nehézségek következményében.

Ne felejtsük el azt sem, hogy az egyetemen nem csak tanulunk, hanem kapcsolatokat alakítunk ki a jövő lehetséges vezető rétegével, és ezt nem mindegy hogy hol tesszük. Ha Magyarországon akarunk dolgozni, nem biztos, hogy a legelőnyösebb pl.: japán kapcsolatokat kialakítani.

Mégis nagyon sok előnye is van. Pl: nem mindegy, hogy egy egyetem milyen területeken végez kutatásokat, kurzusokat, főképp a mesterképzésünknél. Továbbá mind a nyelvtudás és a kulturális tapasztalat megfizethetetlen, és nem csak mint személyes élmény. Egy külföldi cég általában preferálja azokat, akik otthonosak a cég anyaországának nyelvében, és az adott országéban is.

Ezek mind mind olyan szempontok, amiket szerintem nem szabadna elhanyagolni.

A külföldi egyetemen eltölthető félév véleményem szerint az egyik legnagyobb lehetőség, ami ma egy egyetemi hallgató előtt áll. Ma már a gazdaság egyetlen szereplője -még a legkisebb vállalatok- sem ignorálhatják a globalizációt, a nemzetközi kapcsolatokat, főleg nem az Európai Unióban, ahol a tagállamok egyetlen vámterületet képeznek, (kevés ideiglenes kivételtől eltekintve) szabad munkavállalást biztosítanak egymás állampolgárainak, monetáris uniót hoznak létre, összehangolt gazdaságpolitikát folytatnak stb. Így nem szorul különösebb magyarázatra, hogy egy (leendő) gazdasági szakembernek, vállalkozónak miért van szüksége külföldi tapasztalatokra, nyelvismeretre, kapcsolatokra. Ezek megszerzésére pedig véleményem szerint egy külföldi tanulmányút a legalkalmasabb. Nyelvet és főként egy adott ország kultúráját, szokásait, polgárai mentalitását nem lehet vagy nem lehet kizárólag pusztán könyvekből megtanulni -ehhez teljes egészében és hosszabb időre benne kell lenni az adott közegben. Biztosan sokaknak van hozzám hasonló tapasztalata arról, hogy az ember akár csak néhány külföldön eltöltött nap után is azt érzi, hogy relatíve óriásit fejlődött a kommunikációs készsége -ez jórészt a gátlások oldódásának, a közeg "felvételének" köszönhető.
Persze egy hosszabb távú külföldi tartózkodás elején mindenkiben vanak gátlások, félelmek, különösen, ha magas szintű nyelvtudásra van szükség, mint ahogy az egyetemi tanulmányok folytatása esetén elengedhetetlen. Ezeket viszont meggyőződésem, hogy le lehet és le is kell tudni küzdeni, hiszen -a hozzászólásom elején említett okoknál fogva- egyszer úgy is elkerülhetetlen lesz egy komolyabb munkahelyen, pozícióban, hogy ilyen szituációkat kezelni tudjon az ember. Az ehhez szükséges tapasztalatokat egy külföldi egyetemi félév alatt még viszonylag tét nélkül (legalábbis nem olyan nagy tét mellett, mint amit adott esetben a munkahelyi követelményeknek való megfelelés jelent) megszerezheti az ember.
Természetesen egy ilyen út anyagi vonzatai óriásiak, ezért nagy szükség van az ösztöndíjakra, azok jelenlegi szintél széleskörűbbé tételére -ez az állam számára is olyan befektetés, amely igaz, hosszabb távon, de igazán meg tud térülni, és a jövőt építi.
Maximálisan egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy számunkra, magyarok számára a távlati cél nem a végleges külföldön maradás kell legyen, hanem a megszerzett tudást, tapasztalatot a saját hasznunk mellett az ország javára is kamatoztatnunk kell. Haza kell hoznunk magunkkal úgy, ahogy a többek által említett Széchenyi vagy számtalan más reformkori utazó is tette. Látnunk kell azt is a történelmi példákból, hogy nem a külföldi minták (szolgai) másolására, hanem azok hazai viszonyokhoz való adaptálására van szükség, hiszen így alkothatunk valami újat, valami alkalmazhatót, a külvilág számára is figyelemre méltót.

Nagyrészt egyetértek az előttem lévők hozzászólásaival, bár véleményem szerint a külföldön való tanulás lehetősége embertípustól függő. Aki nem tud sokáig távol maradni szeretteitől, esetleg nagyon hamar erős honvágyat érez, annak számára ez a(z esetlegesen tényleg eltöltött, és nem félbeszakított) fél év nem a megszerzett tudásról és/vagy szakmai tapasztalatról fog szólni, hanem az állandó depresszióról, rosszkedvről és az otthoniak helyzetéről. Persze a szükség gyakran felülírja a dolgokat, de az ilyen emberek számára a külföldön tanulás nem fog érdemi fejlődést hozni. Szintén nem nyújt sok segítséget azon emberek számára, akik nem képesek vagy nem hajlandók befogadni a fogadó ország kultúráját. Ez nem azt jelenti, hogy fel kéne adni a magyarságot, de bizonyos esetekben igenis alkalmazkodnunk kell a másik ország szokásaihoz. Nem kell például csak és kizárólag az ott élő honfitársainkkal kommunikálni, szórakozni, barátkozni. Szerintem csak azoknak érdemes kimenniük tanulni, akik tényleg érdeklődnek az ottani lehetőségek iránt, és képesek azokkal a terhekkel megbirkózni, amik a külföldön való tanulással és tartozkodással járnak.

Igen szeretnék külföldön tanulni, bár ez sok egyéb tényezőtől is függ nem csak attól, hogy mit szeretnék. Szerintem sok érv szól a program mellett, különben nem venne részt rajta évente olyan sok diák. Véleményem szerint a külföldi tanulás egy óriási lehetőség. Nyelv gyakorlási szempontból a legjobb, ha abban a kultúrában és közegben mozog az ember sokkal kevesebb idő alatt ragad rá tudat alatt annyi minden mint amikor itthon rákoncentrálva tanulja a nyelvet. Szerintem ez a legjobb nyelvtanulási forma természetesen csak akkor ha már valamennyire tud az ember az adott nyelven. Másrészről más oktatási kultúra folyik minden országban, egy kicsit más módszerekkel illetve egy kicsit más rávilágítással mutatnak be néhány problémát. Sok helyen olyan fejlett technikák állnak a diákok rendelkezésére amire esetleg itthon nincs lehetőség, vagy több száz diákra jut egy. Szerintem ez akár későbbiekben a magyar gazdaságnak is jól jöhet hisz más helyen megfigyelt technikákat ezek a diákok itthon is megpróbálják majd alkalmazni, így fejlesztve az itthoni tudományokat is. Természetesen vannak hátrányai is mivel legalább fél évet távol kell lennie az embernek a barátaitól illetve családjától. Sajnos az ösztöndíjjal járó összeg nem fedezik a teljes költségeket sőt sokszor a felét sem, így hát saját magunknak is eléggé sokat bele kell fektetni, és mint tudjuk a legtöbb országban drágább az "élet" mint nálunk. Az is esetleges hátrány lehet az ország szempontjából, mi van ha a hallgatónak megtetszenek az ottani lehetőségek és inkább kinn marad mint hogy haza hozná az ott megszerzett plusz tudást. Ezen hátrányok mérlegelésével is én csak javasolni tudom mindenkinek aki megteheti, hogy töltsön el egy fél évet külföldön és ez nem csak a szakmai tudás gyarapítása miatt mondom, hanem mert szerintem ez egy életre szóló élmény: egy teljesen ismeretlen helyen egyedül megállni a helyünket, új embereket megismerni. Mint már hallottuk sokszor az egyetemi évek alatt építeni kell a kapcsolatokat nos itt a lehetőség, úgyhogy ragadjátok meg.

Véleményem szerint a külföldi tanulás nagyon hasznos lehet (nyelvtanulás,kultúra megismerése stb.), de mindenképpen komoly döntés. Azzal is egyetértek, hogy az emberek természetétől függ, hogy konkrétan számukra mennyit jelent. A magam részéről nem tudom, hogy viselném el, hogy nem találkozhatok a szüleimmel, barátaimmal és biztosan nehezen szoknám meg az idegen nyelvi környezetet is.
Az biztos, hogy mellette számos történelmi példa szól, a már említett Széchenyin kívül pl. a céh legények, már a középkor óta vándorútra indultak, hogy ismereteiket szélesítsék (ha nem is feltétlenül mentek külföldre).
Tehát szakmai szempontból is nagyon hasznos egy-két külföldön töltött félév. Az önéletrajzban nagyon jól mutat, ha valaki külföldön tanult, felsőfokon/anyanyelvi szinten beszél egy idegen nyelvet. (Szerintem igazán jó nyelvtudás csak úgy szerezhető, ha olyanokkal beszélünk akiknek az anyanyelve az adott nyelv.)
Más kultúrák megismerése, elfogadása pedig különösen fontos a mai globalizált világban!
Viszont az tényleg fontos, hogy a kiváló magyar szakemberek ne "ragadjanak kint", hanem tapasztalataikat itthon kamatoztassák, még ha itt esetleg kevesebbet keresnének is.

Szerintem csak pozitív előnye lehet valakinek abból, ha külföldön tanul. Mások az elvárások, mint itthon, a képzés is teljesen más. Többet tapasztalhatunk, ami a későbbiek folyamán hasznunkra válhat. A munkáltatók is biztos másképp tekintenek ránk, ha külföldi egyetemen is tanultunk. Kipróbálhatjuk, milyen önállóan élni, megállni a saját lábunkon. Ráadásul az adott ország nyelvét is jól megtanulhatjuk. Ha jól tudom, min. 3 hónapot kell külföldön tartózkodnod ahhoz, hogy "profi" szinten beszéld az adott nyelvet. Ráadásul megismerhetjük az ország kultúráját, új embereket, barátságra tehetünk szert.
Én tervezem a külföldön tanulást, viszont egy baj van... Hogy a tandíjak az egeket verik. Amerikában is a szülők évekig gyűjtenek arra, hogy gyermekük egyetemre mehessen. De valamit valamiért!

Én egyértelműen a külföldi tanulmányok mellett vagyok. "Hazaszeretet" szempontjaból is az a kívánatos, hogy minél több jól működő rendszert lássanak közvetlen közelből a fiatalok. Másrészt pedig, Magyarországon élve nehéz felismerni, hogy hol van a valódi helyünk a világban, mik a lehetőségeink. A versenyképességhez muszáj megismerni a versenytársakat... A globális szereplők már nálunk vannak - nekünk is érdemes szétnézni náluk.
Persze nehéz elszakadni a családtól, barátoktól - de egy fél nap külföldi munkából kijön egy fapados repülőjegy ára. Aki nagyon "kötődik", akár minden hétvégén hazajöhet. (Ez persze csak Europára igaz. Én pedig elsősorban az amerikai tanulmányokat tartom hasznosnak, ott karnyújtásnyira van az egész világ. Persze kellemetlen, de hát az első nap az oviban sem volt egy kéjutazás... :) )

Meglep, mennyien írjátok ellenérvként, hogy távol lesztek akár egy évre azoktól, akik fontosak a számotokra. A mai világban igazán nem nehéz tartani a kapcsolatot (internet, telefon), és az utazás sem akkora gát. Jó persze, ez utóbbi akár sokba is kerülhet, alacsonyabb anyagi háttérrel tényleg lehet, hogy akár nélkülöznöd is kell barátod/barátnőd pár hónapra, de skype, msn és társai segítségével azért életben lehet tartani egy kapcsolatot. Ha meg nem, akkor annyit ér az a kapcsolat, szerintem.
Személy szerint én is gondolkodom az Erasmuson, két unokatestvérem is volt külföldön annak idején, és minden szempontból jónak találom: bejártak az óráikra (nem minden Erasmusos diák szokott! szégyeljék magukat az olyanok!), így nem maradtak le az "itthon-hagyott" csoporttársaiktól, fejlesztették a nyelvtudásukat, megismertek egy másik kultúrát, országot, sőt, kutató munkát is végeztek a területükön! Én általában utazni is nagyon szeretek, rengeteget voltam külföldön, ha valahova lenne lehetőségem elutazni tanulni, tuti körbenéznék az adott ország más városaiban (megintcsak anyagiak függvényében).
Mindent egybevetve nagy lehetőségnek érzem ezt az EU-s kezdeményezést, és ha módon áll majd, élnék is vele. És másoknak is ajánlom.*

Valaki említette (bocsánat, nem olvasom vissza, ki is volt), hogy kint dolgozni...hát az már necces, mert mégha a családomat magammal is viszem, azért a barátok itthon maradnának...szerintem nem vállalnám be...vagy legalábbis nem mennék messze :) Meg ahhoz már igen magas nyelvi ismeret szükséges.

*tandíj: valamennyi támogatást az Erasmus ad szerintem, de sajnos nem tudom, mennyit, milyen arányokban...

Elég sok dolog elhangzott már, igyekszem tehát a lehető legkevesebbet ismételni :D
Áldozatokat eddig is hoztunk, mert esetleg nem ebbe a gimibe, hanem másikba felvételiztünk, ugyanúgy egyetemmel kapcsolatban is lehet hogy valaki mást akart. Egy félév nem a világ vége. a család meg remélhetőleg meglesz addig, ugyanez reményeink szerint a barátnőre is igaz. Ugyanakkor itt elválasztanám amit eddig nem tudom hogy mennyire vettetek figyelembe: nem csak BSc-n lehet külföldön tanulni, hanem MSc-n is. Pontosan nem tudom, de akár 1-1 évet lehet mindkét képzési rendszerből kivenni.
Beszéltem olyan emberekkel akik végeztek külföldi tanulmányokat, és az volt a tapasztalat, hogy inkább a nyelvre figyeltek (ami csodálatos) de a félév anyagát képező tárgyakat mélységükben nem sajátította el. Ez persze egy ember, lehet hogy valaki mindenre figyelne egyidőben, vagy eleve jó nyelvtudással megy ki és akkor nem akkora a probléma. Én is meg fogom pályázni mindenképpen egy BSc Erasmus félévet, de lehetséges hogy nem megyek ki, hanem majd csak mesterszakon, de 1 félévet biztos hogy kinnt csinálok meg. Nem feltétlen Európai Unión belül, persze nem is Kazahsztánban, bár biztos szép ott is a kultúra ( Borat), hanem inkább USA, Kanada ami vonzóbb.
Ami viszont anyagi oldalról érdekesebb, hogy bár ösztöndíjjal is ki lehet jutni, ott is hozzá kell tenni akár 150-200 ezret is, ami most egy családnál általában a svájci frank alapú hitelek árfolyamkülönbségének befizetésére megy el kéthavonta vagy havonta akár. Persze van időnk még, legalább 1 év, össze is lehet szedni. Meg ha már valaki pályázik Erasmusra, és csinál TDK-t, tanulmányi versenyen indul, angolul, németül végez el valamilyen tárgyat, mondjuk 5-ös átlaggal zár, akkor javarészt teljesíti a köztársasági ösztöndíj feltételeit, és az a 340 ezer Ft plusz szerintem fedezi az esetlegesen felmerülő költségeket a külföldön végzett tanulmányok ideje alatt.
Összegezve: mindegy mikor, de jól jön egy-két félév külföldön, senki nem kövezhet meg minket azért mert tapasztalni akarunk és a későbbiekben jól élni: "Születés, halál, szex és üzlet - ennyi dióhéjban" , azt hiszem ebben benne van miért is kell kimenni külföldre. Természetesen az üzletre gondoltam.

Hogy megéri-e külföldön tanulni? Véleményem szerint nagyon is. Ez egy soha vissza nem térő lehetőség az életünkben, ezért nagyon fontos hogy kihasználjuk. Másrészt külföldön olyan tudást és tapasztalatot szerezhetünk amihez itthon vagy nagyon nehezen vagy egyátalán nem tudunk hozzájutni. Az egyik ilyen lehetőség a nyelvtanulás. Hiszen hol máshol tudnánk anyanyelvi szintre fejleszteni egy adott nyelvet, ha nem abban az országban ahol nap mint nap beszélik? Természetesen az átállás nem mindig könnyű, viszont nem is lehetetlen feladat. Sok ismerősöm tanult, tanul vagy dolgozik külföldön és az a tapasztalatuk, hogy egy két hónap múlva meg tudják értetni magukat az ott élőkkel.

Egy másik előnye a külföldön tanulásnak, hogy megismerhetjük az ottani kultúrát, szokásokat, másrészt az ott megszerzett tudást később nagyban kamatoztathatjuk. Most nem csak arra gondolok, hogy jól mutat az önéletrajzunkban egy külföldi tanulmány, hanem azzal hogy kint is gyűjtöttünk tapasztalatot tudásunk máris több alapon fog állni. Ennek értelmére már a középkorban rájöttek, hisz pl a céhlegényeknek el több éves tanulmányútra kellett menni hogy több forrásból és behatóbban ismerjék meg az adott szakmát.

Szerintem harmadik előnye a külföldön tanulásnak, hogy a munkaerőpiacon nagyobb előnnyel indul az aki kihasználta ezt a lehetőséget, mint aki nem. És ha belegondolunk a karrier szempontjából ez sem utolsó dolog.

Viszont ahogy már többen is írtátok mindennek ára is van. És most nemcsak az anyagiakat értem, hanem hogy el kell szakadni az ismerős környezettől, családtól, barátoktól, barátnőktől. Viszont fél év nem tart örökké, és a XXI. században már számos mód nyílik a kapcsolattartásra. Másrészt kint is szerezhetünk barátokat, és ki tudja ezek a kapcsolatok később akár hasznosak is lehetnek.

Ami az anyagi dolgokat illeti ott már adódhatnak nagyobb problémák. Persze igényelhetünk különféle ösztöndíjakat, vagy elmehetünk dolgozni az adott országban, és a család is tud támogatni bizonyos összeggel.

Összegezve az eddigieket ez egy életre szóló élmény, ne féljétek megragadni a lehetőséget, hisz egy biztos: ilyen alkalom kevés adódik az életben.

Én csak egyszerűen azért tartom jónak,ha valaki külföldön tanul,mert nagyon jó pont lesz majd egy állásinterjún,ha például nemzetközi cégnél akar valaki elhelyezkedni.Ez magába foglalja azt is,hogy az illető valószínűleg jól beszéli az adott nyelvet,élt abban a kúltúrában és van gyakorlata az idegen nyelven való dolgozatírásban, feladatmegoldásban és prezentálásban.

Sokan írták, hogy a családtagoktól, barátoktól való elszakadás, miatt nem választanának külföldi egyetemet. Ezt két okból sem értem. Az első, hogy nem lakatlan területről van szó, amikor külföldre megyünk tanulni, hanem addig ismeretlen emberek vannak ott, akikkel nagyon hamar meg lehet ismerkedni, és így részben pótolhatók az itthoni barátok. A másik, szintén ehhez kapcsolódik, miszerint a hozzászólók többsége „elszakadást” emleget, arra az időre, amíg külföldi tanulmányokat folytat. Ez azért nem helytálló, mert ha például valaki Bécsbe megy ki tanulni, és budapesti lakos, akkor hamarabb megteszi a Bécs-Budapest távolságot, mit az a szintén budapesti aki mondjuk Pécsről jár haza, sőt jegyárban is a Bécsben tanuló jár jobban. Így, nincs akadálya annak, hogy akár minden hétvégét a családdal, barátokkal töltse. Persze ez Londonból már kicsit bonyolultabb, de időben lefoglalt fapadossal, havi egy látogatás minden gond nélkül kivitelezhető.

Kedves olvasók!

A kérdésre, hogy megéri-e külföldön tanulni egy szóval tudok csak válaszolni: igen. Már előttem sokan kifejtették, hogy igen, vannak hátrányai, ilyen lehet a tárgyak elfogadtatásának nehézsége, esetleg egy-két tárgyból félév csúszás, a családtól való távollét, a kultúrális és nyelvi nehézségek, az anyagi gondok, de mindez eltörpül az előnyök mellett.

Számomra a külfödön tanulás lehetősége nem csupán annyit jelent, hogy jól fog mutatni az önéletrajzomban hogy egy félév itt, egy félév ott. Való igaz, hogy a külföldön végzett fél-, esetleg egész évek hatalmas pirospontot jelentenek mikor állást keres az ember, de számomra fontosabb az, hogy világot láthatok. Megismerhetek olyan embereket, kultúrákat, szokásokat, amiket csak hosszan tartó külföldi élettel lehet. Mindíg is szerettem volna kijutni Japánba, és ösztöndíjjal van rá esélyem. Persze a kiutazás nem csupán abból áll számomra, hogy jól érzem magam, kicsit önző indok lenne. Egy nyelvet úgy lehet igazán megtanulni, ha elutazunk a nyelv hazájába. Már két hét londoni mászkálás után jelentősen javul az ember tudása, kiejtése, csökken a tipikus magyar akcentus.

Mégegy pozitívum a kapcsolati tőke építése. Ezt csak egy példával szeretném leírni, egy ismerősöm, 4 év japán tanulás után ösztöndíjjal Japánba utazott a műszakiról egy évre. Haza már nem jött. Kint elment dolgozni egy számítástechnikai vállalathoz hogy kiegészítse a szüleitől kapott pénzt. A vállalat igazgatójával sikerült összebarátkoznia, ma a vállalatnak fejlesz robotokhoz szoftvereket egy 5 fős fejlesztőcsoport élén.

Az utolsó indokom amiért szívesen tanulné kint nem más mint a más irányból megközelített oktatás. Több rokonom is tanul külföldön, egyik unokatestvérem a New York mellett lévő St Johns egyetemen hallgat közgazdaságtant, és nagyon érdekel a helyi oktatás azok után amiket mondott, miszerint kint a gyakorlat sokkal nagyobb hangsúlyt kap mint itthon, persze az elméleti tudás rovására, ennek ellenére érdekel, hogy milyen a gyakorlat központú oktatás.

Sziasztok!
Már majdnem minden oldalról megvizsgáltátok azt, hogy miért jó külföldön tanulni. Nem vitatom, mindaz amit leírtatok igaz. Kétségtelen, hogy nagy lehetőség, és jómagam is a pártján állok, de attól vita a vita, hogy valaki ellenvéleményt képvisel.
Egészen pontosan nem ellenvéleményt szeretnék formálni, csak felhívni a figyelmet a rendszer esetleges hibáira.
Meglátásom szerint érdemes a különféle ösztöndíjakat nem egy kalap alá venni. Célszerűbb a speciális programokba való bekapcsolódás, amely szándékosan több ország, maximum 20-30 fiataljának szól legalább félévre. Ez biztosítja azt, hogy a külföldre érkező diákokra jobban odafigyeljenek, és rendkívül magas szintű oktatásban részesüljenek, a kialakuló szoros tanár-diák kapcsolatok miatt is.
Ezzel szeretném szembeállítani az Erasmus programot, amellyel én nem vagyok korlátlanul elégedett. A tárgyak kevéssé átjárhatósága azt eredményezi, hogy amellett, hogy a diákoknak otthon is ugyanúgy vizsgázniuk kell, mint a fogadó egyetemen, az egész félév semmi másról nem szól, mint a buliról. Mivel betekintést nyerhettem az egyetemi Tandem-program működésébe, azt látom, hogy az első két hét után (a technikai információk megosztását követően) a kapcsolat csak a discoról, a partykról, és a nem éppen szakmai "kapcsolatépítésről" szól, amit egyébként kitűnően segít az, hogy a vendég diákoknak heti 7-8 szemináriumnál nincsen több órájuk.
Továbbá jellemző probléma, hogy sem a kiérkező diák, sem pedig a fogadó tanári kar nem eléggé felkészült a munkanyelvet illetően. Mivel így a kommunikáció nehézkes, az elvárásárok csökkennek, a színvonal pedig visszaesik, ami megint csak a szakmaiságnak árt véleményem szerint. Illetve gyakori eset, ahogy más is említette, hogy mivel saját hazájukból érkező társakkal, vagy az ő nyelvüket jól beszélő Tandem-partnerrel (mivel ez kritérium a fogadásnál) töltik az időt, keveset tesz hozzá eddigi nyelvtudásukhoz az itt-tartózkodás.
Az eltöltött félév pedig nem mindenki számára elegendő arra, hogy elmélyült kutatást folytasson egy témában, tehát még egy érv, ami nem éppen az önfejlesztést támasztja alá.
Nem azt mondom, hogy nem éri meg külföldön tanulni. Én csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy ezt nem éri meg minden áron. A lehetőségek között megtehetjük, hogy válogatunk. Sokkal versenyképesebb lehet úgy egy diploma, hogy az ember a nyarait különböző nyári egyetemeken, külföldi kurzusokon, esetleg Erasmus keretében szakmai gyakorlaton tölti (Ilyeneket bőven lehet találni a világhálón és vannak ugyanúgy erre szakosodott szervezetek. ) és közben pedig itthon folytat kutatásokat, vagy párhuzamosan több diploma megszerzésén fáradozik.
Szerintem hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni a külföldet. Aki volt Erasmuson, leginkább a társasági életet szokta dicsérni, de ez nem jelenti, hogy ténylegesen megismerkedett a fogadó ország kultúrájával, vagy, hogy elsajátította a nyelvet. Ez pedig egy állásinterjú kapcsán elég hamar kiderül....

Sziasztok,
nos valóban sok szempontot figyelembe vettetek, és alaposan meg lett tárgyalva hogy miért érdemes és miért nem érdemes külföldön tanulni.Ahogy olvastam a kommenteket, nekem csak egy dolog volt furcsa, amiről csak a vége felé olvastam egy írásban: az egy dolog hogy kimennek a diákok tanulni, de vajon vissza is jönnek? Én(személy szerint)sajnos leginkább olyan esetekről hallok, hogy inkább külföldön is maradnak. Ha már egyszer hozzászoknak az új környezethez, nyelvhez, sokaknak megtetszik a fogadóország, és ott tervezik meg jövőjüket. Még ha nem is ragadnak ott rögtön, már van egy alternatívájuk, tudnak viszonyítani egy másik ország körülményeihez, és sokaknak jobban tetszik, amit ott látnak. Nagyon tetszett, hogy az itt írok közül szinte senkinek nem jutott eszébe, hogy 1-2 évnél tovább maradjon külföldön, mindenki itthon szeretné felhasználni a megszerzett tudást, tapasztalatot. Ez nem kötődik szorosan a kérdéshez, hiszen inkább az állam szempontjából jöhet ilyenkor a kérdés: megérte fizetni 3-4 évig a tanulmányait valakinek, aki utána nem itthon használja fel a megszerzett tudást?
Visszatérve a témához, nekem mindkét testvérem külföldön tanul jelenleg, és nyelvtanulás szempontjából valóban hasznos a kinn tartózkodás számukra(bár eleve magas szintű nyelvtudással utaztak el). Tapasztalataik alapján viszont nem érzem úgy, hogy nélkülözhetetlenek lennének a külföldön folytatott tanulmányok, így én magam nem is tervezem, hogy külföldön tanuljak.
Bár az igaz, hogy mindketten nagyon élvezik az ott töltött időt, élménynek tehát mindenképp kiváló a külföldi tanulás:)

Sziasztok!

Véleményem szerint több érv szól a külföldi tanulás mellett, mint ellene. Személy szerint saját magam is tervezem, hogy a későbbiekben Erasmus-szal legalább egy fél évig külföldön folytassam az egyetemi tanulmányaimat, mivel szerintem ez egy remek lehetőség minden diák számára, hogy megvalósítsa önmagát! De hogy mik is ezek az érvek: mindenek előtt a nyelvtanulás lehetősége, amely a mai világban szerintem az egyik legfontosabb (ha nem a legfontosabb) hogy valaki jól megtanuljon egy nyelvet (de inkább többet) és tudja is használni azt. Márpedig ahhoz, hogy valaki magabiztosan beszéljen egy nyelvet szerintem elengedhetetlen, hogy külföldön, egy eltérő kultúrában, anyanyelvű emberekkel beszélgessen és képezze a nyelvtudását. Emellett ha az ember külföldön tanul új embereket ismer meg, új kapcsolatokat köthet, melyek akár lehetnek életre szólóak is, vagy ami még fontosabb, hogy ezekből tud majd a későbbiekben profitálni. Nem az emberei kihasználásra gondolok itt, hanem az új munkahelyi lehetőségekre, az új utazási lehetőségekre. Hiszen ha más országból lévő embereket ismerünk meg, a későbbiekben elutazhatunk őket meglátogatni, esetleg üzletelhetünk velük vagy kérhetjük a segítségüket a munkahelykeresésben az adott országban. Ezek mind olyan dolgok, amelyekre adott esetben nem (biztos hogy) nyílna lehetőségünk, ha nem tanulnánk külföldön. Mindemellett egy új kultúrát ismerhetünk meg a külföldi tanulmányaink során, egy eltérő gondolkodást, amely sokban különbözhet a magyar szemléletmódtól akár társadalmi akár gazdasági értelemben; melyeket a későbbiekben hasznosíthatunk a mindennapok során. Végül pedig a azt az egyszerű érvet szeretném felsorakoztatni a külföldi tanulmányok mellett, hogy így lehetősége van mindenkinek világot látni. Hiszen a mai globalizálódó világban nem elég csak egy adott kultúrát, egy adott légkört ismerni, hanem fel kell fedezni a világot, meg kell ismerkedni új szemléletmódokkal és ezek pozitívumait lehetőleg átmenteni a magyar mentalitásba. És hát mikor ne utazzon az ember, ha nem fiatalon... :)

Természetesen szeretnék szót ejteni a téma negatívumairól is, de úgy vélem ezek vannak kisebb mértékben. Ilyen lehet adott esetben a tandíj, de ha valaki ügyes és Erasmus-szal vagy bármilyen más ösztöndíjjal megy ki külföldre tanulni, akkor jóformán nem kell ezért fizetnie. Természetesen egy külföldi tanulmány rengeteg plusz költséggel is jár amit adott esetben nem fizetne az illető (pl. albérlet, rezsi, tömegközlekedésre bérlet, stb. ) és ezek mellett még ott van, hogy magunkra kell vásárolni ételt-italt,ruhát és persze még az árak is magasabbak legtöbbször külföldön. Viszont szerintem ezek mind kompenzálhatóak ha valaki egy minimális munkát is elvállal az adott országban, mivel nem csak az árak magasabbak általában, de az órabérek is többszörösek...

Összegzésül remélem sokan fogják a későbbiekben külföldön folytatni egyetemi tanulmányaikat, ha nem is sokáig de legalább egy fél év erejéig. Én személy szerint is szeretnék majd az Erasmus keretei között ehhez a körhöz csatlakozni, mivel szerintem ez egy szuper dolog és egy olyan lehetőség az ember életében, amit kár lenne kihagyni!

Ahogy olvasom az e témabeli bejegyzéseket, látom, hogy már töviről-hegyire körbejártátok a legsarkalatosabb pro-kat és kontrá-kat, így a múlt heti bejegyzésemhez hasonlóan ismét csak szélsőséges eseteket szeretnék tárgyalni :)

Mint már számtalan kolléga említette a fenti kommentekben, az új, internacionális kapcsolatok fokozatos kiépítése egyértelműen előnyökkel ját saját karrierünk alakulását illetően, ráadásul nyelvi képességeinkben jelentős haladást is elérhetünk. Én a következő, jóval konkrétabb esetet, ezen belül kezdésképp egy alapvető kérdést vennék most figyelembe: egy külföldi közgazdasági egyetemen miről is tanulhatunk? A globalizációval, az európai integráció elmélyülésével egyre csak egységesedik a felsőoktatási rendszer (jellegzetes példa erre a bolognai rendszer), azonban véleményem szerint elkerülhetetlen, hogy a helyi tananyagba belekerüljenek olyan, apróbb vagy nagyobb méretű törmelékek is, melyek specifikusak az egyetem környezetére, országára nézve – azonban ezek alkalmazása otthoni környezetben pozitív hatást válthatnak ki. Ezek fontossága nem lebecsülendő.

Bár az integráció napjainkban heves és megállíthatatlan, ilyen kisebb-nagyobb, általánosan ismeretlen rögök mindig jelen lesznek. Ezek összegyűjtéséhez pedig nincs jobb út, mint a személyes tapasztalatszerzés - eközben olyan információ kerülhet birtokunkba, mely a szakmabeli előny nyújtása mellett maradandó előnyt fog juttatni számunkra versenytársainkkal szemben (a munkaerőpiacon, illetve a jövőbeli befektetők/vállalattulajdonosok számára a gazdasági versenyben). Ha belegondolunk, a történelemben is az utazók, tapasztalatszerzők mindig bölcsebbek, sikeresebbek lettek, mint az „otthon ülők” – márpedig az első kézből való megismerés még a mai, információs társadalmakban is szignifikáns 

Nézzünk egy újabb példát a lehetséges előnyökre: Ha külföldi tanulásra szánjuk magunkat, akkor ezt esetleg felfoghatjuk egy hatalmas, extenzív kísérletnek is, gazdasági szempontból. Akár egynéhány hónap kint töltésekor is bele tudunk integrálódni a helyi társadalomba annyira (különösen akkor, ha szabadidőnket helyiek társaságában töltjük), hogy képesek legyünk következtetéseket levonni például a korábban, velük szemben felállított sztereotípiáink helyénvalóságáról. Ezen felül megismerhetjük különböző rétegek mentalitását, szokásait, ráadásul (leginkább az első ilyen út esetén) elképzelést kapunk arról, hogy a már ismert hazai, magyar fogyasztási szokások mennyire kiterjeszthetők, mennyire jellemzők a többi országra, a teljes fogyasztói társadalomra.

Ha például egy Nyugat-Európai, illetve USA béli desztinációt választunk külföldi tanulás céljából, akkor még pontosabb képet kaphatunk a fenti gazdasági szokások területtől való függőségéről - ekkor különböző fejlettségű, a modernizáció különböző fázisaiban lévő területek helyi tradícióit és szokásait ismerhetjük meg. Egy jövőbeli gazdasági menedzsernek, illetve tulajdonosnak fontos ismernie a világ különböző tájairól származó fogyasztói életmódot, mentalitást - így leszűrhetjük, mire van igény, és jövőbeli vállalatépítés esetén találhatunk egy olyan területet, melyre konstansan jelen van a kereslet – térben minél kiterjedtebben. Ha vállalatépítés/alapítás esetén a célunk a folyamatos terjeszkedés, esetleg később a nemzetközi piacra való betörés, multinacionális vállalat megalkotása, akkor esszenciális az ilyen globális információk ismerete - ezek megismerésének legjobb módja véleményem szerint az első kézből való tapasztalatszerzés. Márpedig ki ne akarna közülünk, Corvinusosok közül egy olyan vállalat vezetőségi tagja, esetleg tulajdonosa lenni, amely a világ több tájának igényeivel szemben is képes kifogástalanul teljesíteni? :)

Harmadik gondolatként pedig egy - valószínűleg ritkán - előforduló esetet fogalmaznék meg, mely alapjai az előző bekezdéseimben már megjelentek. A most leírt "stratégiához" az inspirációt egy hazai ismerősöm vállalati kezdeményezése adta, mely végül sikeressé tette őt az üzletben. A feljebb olvasható hozzászólásokban társaim már többször megfogalmazták a külföldi munkavállalás lehetőségét, és számos előnyét - én azonban azt a rendkívül konkrét esetet vizsgálnám meg közelebbről, melyben tanulmányaink végeztével esetlegesen kisebb vállalatot alapítanánk külföldön - ez további tapasztalatok, és profit szerzésében is pozitív lehetne.

Miben segíthetnek a külföldön folytatott tanulmányaink ilyen szempontból? Ha a fenti példámmal ellentétben nem a helyi szokások, fogyasztói magatartások összehasonlítása a cél, fókuszálhatunk inkább a külföldiek minél részletesebb megfigyelésére. Mivel célunk ez esetben a vállalatalapítás, egy olyan piacot kell találnunk magunknak, melyben effektíven, és nem háttérbe szorítottan lehetünk jelen. Egy olyan terméket keresünk, melyre igény van, de ennek kielégítését nem végzi sok termelő, így esélyeink jók lesznek. Ha sikerül beépülnünk a helyi közösségekbe, egy ilyen megtalálása jóval könnyebb lehet, mint hazai környezetben, ráadásul otthoni tapasztalatainkat átvihetjük. Ha ismerünk ilyen terméket Magyarországról, ez jó kiindulási pontot adhat - külföldi kapcsolataink révén utána nézhetünk annak, hogy előállítja-e valaki az adott területen, valamint tanulás melletti társadalmi tevékenységeink közben felmérhetjük, lenne-e rá igény.

A kulcskifejezés: niche marketing. Ez azt jelenti, hogy tevékenységünkkel, termékeinkkel egy általában szűkebb szegmenset célzunk meg a fogyasztók körében, akik igényt mutatnak az általunk előállított értékre, és ezt az igényt egy jelenlegi vállalat sem elégíti ki megfelelően (eközben nincs különösebb esély arra, hogy külső konkurencia felborítsa businessünket). Ilyen lehetőségek felfedezésében és kiaknázásában úgy gondolom, hogy ismét csak hatalmas segítséget nyújt az első kézből történő tapasztalatszerzés, főleg külföldön - eleinte kívülállóként, a beintegrálódás folyamatán keresztül a közös tevékenységekig, minden állomáson jobban fel fognak tűnni az emberek szokásai, mentalitásai és igényei, mint otthoni környezetben – nyíltabb és tisztább szemmel fogunk látni.

Köszönöm, hogy végigolvastad a bejegyzésemet, és elnézést kérek, ha a végletekig konkrét voltam, és így csak ritkábban előforduló eseteket vizsgáltam. Miután már annyian előttem megvitatták a kollektíven igaz pontokat, úgy éreztem, nem árthat ilyenekről is szót ejteni :)

Sziasztok!

Teljes mértékben annak a pártján vagyok hogy még egyetemista éveink alatt minimum 1-szer hosszabb távra érdemes külföldre látogatni mind tanulás mind munka szempontjából. Azért fontos főként, mert ez idő alatt rengeteg külföldi kapcsolatot tudunk kiépíteni, amit a későbbiek során, akár külföldi munkavállalás, akár csak egy könnyebb elhelyezkedés érdekében nagyon jól feltudunk használni, mint kapcsolati tőke. a külföldi munkavégzés során olyan tapasztalatokkal is gyarapodhatunk, amit itthon nem tudunk megszerezni, mert nincs rá lehetőség vagy nincs hozzá meg a megfelelő eszköz hogy megszerezzük.
Viszont számos kontrája is van ennek, hiszen külföldön akárhogy is nézzük eléggé védtelenek vagyunk, mivel nem sok mindenki van a hátunk mögött aki megvédjen. Így akármilyen bajba kerülhetünk vagy még rosszabb esetek is előfordulhatnak. Persze ez nem olyan gyakori de erre is volt már példa mint tudjuk. Munka terén is sajnos eléggé ki tudnak minket használni hogy ha előtte nem járunk utána részletesen a dolgoknak. Ezért is fontos hogy mindig naprakészek és tájékozottak legyünk azzal kapcsolatban hogy hova megyünk, milyen problémák vannak jelen az országban és ne éppen például egy lázongás közepén menjünk oda.
mindent összevetve ezeknek az elrettentő példáknak az ellenére is én amellett vagyok hogy igenis fontos hogy külföldre menjünk, kapcsolatot építsünk, tapasztalatot szerezzünk, és persze vigyázzunk magunkra.

véleményem szerint semmi hátránya nem származhat senkinek a külföldi tanulás után. Ha anyagilag meg tudja engedni magának, hogy kimenjen tanulni, nem szabad elhalasztania senkinek ezt a lehetőséget.
Az érzelmeket is lehet kezelni, család, barátok párkapcsolatok...a saját életünket kell élnünk,s megragadni minden lehetőséget. Nem szabad hogy befolyásoljanak döntéseinkben, hogy kiket hagyok itthon, mert lehet hogy éppen kinn találsz olyan értékes embereket, akik 1000szeresen felülmúlják az eddig ismerteket. Lehet hogy furán hangzik, de ha kimész, hosszú távon a családon is segíthetsz, hiszen nagyobb eséllyel kapsz majd jól kereső munkát, amivel később visszaadhatod az anyagi támogatás nagy részét/egészét.
Szerintem nem szabad kihagyni!menni kell, ismerkedni, világot látni!!

@Titti néni:

-valóban sokféleképpen lehet ma már tartani a kapcsolatokat, ez tény. Már nem csak kézírás, telefon és sms, hanem vizuális dolgokkal is. De számomra ez mégis édes-kevés lenne több ezer km messziről. És mondhatjuk, hogy ennyit ért a kapcsolat, de valljuk be őszintén, ez szinte minden kapcsolatot megváltoztat (és most szándékosan nem írtam azt, hogy tönkre tesz, mert hát legyünk optimisták....)
Ha kicsit tárgyilagosabbak vagyunk is, lássuk be, hogy a karrier szempontjából azonban teljes mértékig megéri. Nyelvtudás, szélesebb világnézet, talán jobban belelátunk a nagyvilág dolgaiba is....De bennem mégis felmerül a kérdés, hogy ez lehet egy nő feladata??????... Vállaljon-e hosszú távon vezető szerepet és áldozza-e fel leendő családját a karrierjéért?
Azért mindenképp érdemes és hasznos előre gondolkodni...külföldi tapasztalatokat szerezni, de a nagy előretörés és vezető poziciók mégiscsak a férfiakra marad...Hogy ez jó-e vagy sem?....