A diákhitel alapvetően egy jó elgondolással készült hitelkonstrukció, melynek megvannak a maga "buktatói". Bármely lakossági hitelnél kedvezőbb feltételeket biztosít - ahogy a honlapjuk hirdeti, nincs hitelbírálat, rugalmas a futamidő, jövedelemarányos törlesztés. Ugyanakkor a kamatnál már nem feltétlenül ennyire rózsás a helyzet, mivel annak megállapítása ki van téve a piaci viszonyoknak, és gyakorlatilag független a jegybanki alapkamattól (ha jól tudom, anno úgy lett megtervezve a rendszer, hogy nem haladhatja meg a mindenkori jegybanki alapkamat mértékét, most viszont már komolyabb kritériumok vannak érvényben, 10-13%-os átlagkamattal). Más részről felvetődik annak a kérdése, hogy érdemes-e tartozással kezdeni a felnőttlétet?
Sajnos akadhat olyan helyzet, amikor valaki anyagi helyzetéből fakadóan tényleg rá van kényszerülve. Ez esetben a döntés helyes lehet, mert egy biztosabb/stabilabb életet teremthet a jövőben, egy piacképes diplomával a kezében. (tengernyi szakirodalom foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a diplomások életszínvonala tényleg magasabb-e, pl. Kevin Murphy a Neumann-díj átvételekor a Rajkban pont ezt a kérdést vizsgálta, és egyértelműen pozitív kapcsolatot feltételezett a diploma és a magas életszínvonal között). Ha ehhez diákhitel kell, ám legyen.
Ugyanakkor szerintem érdemes mérlegelni azt, hogy tényleg szükség van-e feltétlenül hitelre. A felsőoktatási intézmények többségében lelkiismeretes diákjóléti bizottságok tevékenykednek, illetve különböző szociális juttatásokat lehet igényelni (vegyük alapul a Corvinust, nálunk van rendszeres szociális támogatás, alaptámogatás, Tardoss-ösztöndíj, második félévtől bejön a képbe a tanulmányi ösztöndíj, kimagasló tanulmányi eredménnyel lehet pályázni köztársasági, illetve kiemelt kari ösztöndíjra is). Ezekből - a valóban rászoruló tanulók esetében, jó, de nem kiváló tanulmányi eredménnyel is - összejöhet közel havi 50-60 ezer Ft, amiből lehet fizetni a kolidíjat/albérletet és a hazautazást. Nyilván az otthoni támogatásra ez esetben is szükség van. Alternatíva lehet a diákmunka is, bár ez időt és energiát von el a tanulástól, így ez inkább egy B alternatíva
Szerintem egyébként minden azon múlik, hogy a hitelfelvételkor a jövőbeni, diplomázás utáni helyzetét hogyan látja az illető; aki optimista, az nagyobb eséllyel veszi fel a hitelt, mondván, hogy a jól fizető állásából pikk-pakk kifizeti a tartozását. Ha viszont visszafelé sül el a jövőbeni helyzet felmérése, akkor igen kellemetlen lehet a szituáció, amikor a családalapításon, lakásvásárláson és egyéb, a felnőttkor fundamentális kérdésein gondolkodva ott áll az ember egy millió feletti diákhitel-tartozással.
Mindent összevetve én azon az állásponton vagyok, hogy diákként inkább ne adósodjon el az ember, még ha olyan kedvező feltételekkel is teheti ezt, mint a diákhitel. Ha azonban feltétlenül szükség van rá, akkor inkább ezzel a lehetőséggel éljenek, mint az uzsorahitelekkel és egyéb, bizonytalan lakossági hitelekkel. Végtére is, ha valóban a tanulás finanszírozására használja fel a hitelfelvevő, akkor ez egy jó befektetés.

A diákhitel alapvetően egy jó elgondolással készült hitelkonstrukció, melynek megvannak a maga "buktatói". Bármely lakossági hitelnél kedvezőbb feltételeket biztosít - ahogy a honlapjuk hirdeti, nincs hitelbírálat, rugalmas a futamidő, jövedelemarányos törlesztés. Ugyanakkor a kamatnál már nem feltétlenül ennyire rózsás a helyzet, mivel annak megállapítása ki van téve a piaci viszonyoknak, és gyakorlatilag független a jegybanki alapkamattól (ha jól tudom, anno úgy lett megtervezve a rendszer, hogy nem haladhatja meg a mindenkori jegybanki alapkamat mértékét, most viszont már komolyabb kritériumok vannak érvényben, 10-13%-os átlagkamattal). Más részről felvetődik annak a kérdése, hogy érdemes-e tartozással kezdeni a felnőttlétet?
Sajnos akadhat olyan helyzet, amikor valaki anyagi helyzetéből fakadóan tényleg rá van kényszerülve. Ez esetben a döntés helyes lehet, mert egy biztosabb/stabilabb életet teremthet a jövőben, egy piacképes diplomával a kezében. (tengernyi szakirodalom foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a diplomások életszínvonala tényleg magasabb-e, pl. Kevin Murphy a Neumann-díj átvételekor a Rajkban pont ezt a kérdést vizsgálta, és egyértelműen pozitív kapcsolatot feltételezett a diploma és a magas életszínvonal között). Ha ehhez diákhitel kell, ám legyen.
Ugyanakkor szerintem érdemes mérlegelni azt, hogy tényleg szükség van-e feltétlenül hitelre. A felsőoktatási intézmények többségében lelkiismeretes diákjóléti bizottságok tevékenykednek, illetve különböző szociális juttatásokat lehet igényelni (vegyük alapul a Corvinust, nálunk van rendszeres szociális támogatás, alaptámogatás, Tardoss-ösztöndíj, második félévtől bejön a képbe a tanulmányi ösztöndíj, kimagasló tanulmányi eredménnyel lehet pályázni köztársasági, illetve kiemelt kari ösztöndíjra is). Ezekből - a valóban rászoruló tanulók esetében, jó, de nem kiváló tanulmányi eredménnyel is - összejöhet közel havi 50-60 ezer Ft, amiből lehet fizetni a kolidíjat/albérletet és a hazautazást. Nyilván az otthoni támogatásra ez esetben is szükség van. Alternatíva lehet a diákmunka is, bár ez időt és energiát von el a tanulástól, így ez inkább egy B alternatíva
Szerintem egyébként minden azon múlik, hogy a hitelfelvételkor a jövőbeni, diplomázás utáni helyzetét hogyan látja az illető; aki optimista, az nagyobb eséllyel veszi fel a hitelt, mondván, hogy a jól fizető állásából pikk-pakk kifizeti a tartozását. Ha viszont visszafelé sül el a jövőbeni helyzet felmérése, akkor igen kellemetlen lehet a szituáció, amikor a családalapításon, lakásvásárláson és egyéb, a felnőttkor fundamentális kérdésein gondolkodva ott áll az ember egy millió feletti diákhitel-tartozással.
Mindent összevetve én azon az állásponton vagyok, hogy diákként inkább ne adósodjon el az ember, még ha olyan kedvező feltételekkel is teheti ezt, mint a diákhitel. Ha azonban feltétlenül szükség van rá, akkor inkább ezzel a lehetőséggel éljenek, mint az uzsorahitelekkel és egyéb, bizonytalan lakossági hitelekkel. Végtére is, ha valóban a tanulás finanszírozására használja fel a hitelfelvevő, akkor ez egy jó befektetés.

A diákhitel alpgondolata nagyon jó, de a friss diploma mellé egy jókora kölcsönt is kapni már kevésbé jó.

Mégis azt gondolom, hogy "jobban" el lehet ennek a segítségével végezni az egyetemet, mint munka mellett.

A kérdés valóban összetett, és a különböző helyzetben lévő tanulók esetében a diákhitel lehet segítség, de akár egy akadályozó tényező is (a későbbiekben).
Úgy gondolom, hogy azon tanulóknak, akik számára szülei nem tudják finanszírozni a felsőfokú tanulmányait, és saját megtakarított pénzzel sem rendelkeznek, el lehet gondolkodni a diákhitel kérdésén. Azonban csak abban az esetben érdemes, ha az egyén kellően motivált a tanulásra és mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb pénzt kelljen hitelből előteremtenie. Először is, a középiskolában és az érettségin próbál úgy teljesíteni, hogy államilag támogatott képzésben vehessen részt, megpályázza a kollégiumot, illetve különböző szociális ösztöndíjakat. Ezután az egyetemen/főiskolán is törekszik a minél nagyobb tanulmányi ösztöndíj elérésére.
Az előbbiekből is következik, hogy én nem az iskola melletti munkát tartom a legelőnyösebbnek, mivel ez túl sok időt és energiát vesz el a diákoktól esetleg a tanulás elől.
Amennyiben ezen pontoknak sikerül megfelelnie, vagy nem is lesz szüksége hitelre vagy olyan mértékben, amit később képes visszafizetni. Azonban ha hitelhez folyamodik, mindenképpen diákhitelhez érdemes, mivel egy diák számára valóban ez rendelkezik a legkedvezőbb feltételekkel.
A gond általában ott van, hogy sokszor nem ezen tanulók vesznek fel hitelt, hanem "normális" körülmények között élők, akik esetleg jobb életkörülményeket, több szórakozási lehetőséget szeretnének elérni, és úgy gondolják, hogy "majd, ha lesz munkám, simán visszafizetem." Ez esetekben azonban kifejezetten károsnak tartom, ugyanis a legnagyobb probléma a hiteleknél mindig a visszafizetéskor jelentkezik. Ezért előre át kell gondolni, hogy pár év múlva havonta mennyi pénzt leszünk képesek a hitelre fordítani és semmiképp nem szabad többet igényelni, mint amennyi feltétlenül szükséges. Ezek szem előtt tartásával a diákhitel kedvező szolgáltatásnak tekinthető.

Egyetértek az előttem szólókkal.
Hozzátenném, hogy a friss diplomával rendelkező fiatalok mostanában nem egyszerűen találnak munkát. Tehát nem elég, hogy nincs az embernek semmije, de még annál is kevesebb van.

Számomra a diákhitel inkább csapda, semmint segítség. A legnagyobb kényszerben javasolnám csak a felvételét. Ha valakinek a szülei esetleg nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy a gyermeküket támogassák, amíg tanul, nagy a valószínűsége, hogy szociális ösztöndíjra érdemes a diák. A tanulmányi ösztöndíjjal együtt pedig elő tud teremteni annyit, hogy elkezdhesse tanulmányait. Ez azonban nem minden esetben érvényesül, pont ezért találták ki a diákhitelt.

Szerintem tehát sajnálatos, ha valaki diákhitelre szorul, de hasznos is lehet, ha nincs más megoldás.

A diákhitelnek megvannak az előnyei és az árnyoldalai is. Elsősorban azoknak a tanulóknak szükséges igénybe venniük, akiknek valóban olyan az anyagi helyzetük, hogy másképp nem tudnák finanszírozni felsőfokú tanulmányaikat. Ugyanakkor a kiemelkedő teljesítményt nyújtó fiatalok nem szorulnak rá erre, mert ők államilag támogatott formában végezhetik el az egyetemet/ főiskolát, ráadásul ösztöndíjakra is pályázhatnak. A kollégiumban, vagy albérletben élők is részesülhetnek szociális jellegű támogatásban, tehát nem tartom elengedhetetlenül szükségesnek a diákhitel felvételét, még a hátrányos helyzetű diákok esetében sem.
A diákhitellel kapcsolatos reklámok azt az érzetet keltik, hogy ennek az anyagi segítségnek a birtokában az adott egyén megvalósíthatja önmagát, és elérheti a céljait. A diplomáig való eljutáshoz támogatásként szolgál, de a reklámok, és szórólapok csupán a fényes oldalt mutatják be. A pályakezdő fiataloknak nemcsak azzal kell majd szembesülniük, hogy szakmai tapasztalatuk hiánya, vagy a válság miatt nehezen találnak munkát, hanem még egy nagy összeget kitevő hiteltörlesztés is a nyakukba zúdul. A megfelelő állásra való rátalálást követően pedig fizetésük egy részétől meg kell válniuk csak azért, mert nem voltak képesek jobban megerőltetni magukat, hogy államilag támogatott képzésre kerüljenek.
Természetesen vannak olyan egyének is, akik ezt egy szükséges, és elkerülhetetlen eszköznek tartják. Számukra a diákhitel teremti meg a lehetőséget a tanulmányok véghezviteléhez, és a hiteltörlesztéskor arra gondolnak, hogy hosszú távon megérte ezt igénybe venni, mert elérték a kívánt végzettséget, és megnyitotta előttük a lehetőségek kapuját.

Kedvező kamatfeltételek, rugalmas visszafizetés, csábító lehetőség- gondolja ezt az, aki kicsit is utánaolvas, miről is szól a diákhitel. A gondolat teljes mértékben helyénvaló. Azonban véleményem szerint a módszer kissé bizarr, de csábító is egyben. Hogy lehet ez? Csábító, hiszen a hitelkonstrukció abszolút kedvezőnek mondható, a többi hitelhez képest, hangsúlyozom, a többihez képest. Önmagában azonban ez is csak adósságba viszi az adott személyt. Így kikerülve, akár még optimistán figyelmen kívül hagyva a jelen gazdasági és munkavállalási feltételeket, hatalmas adóssággal indul a friss diplomás. Még ha kamatmentes volna a hitel, akkor is millió körül van az az összeg, amelyet az állam "megelőlegezett", és vissza kell fizetni. Én, mint egyetemista úgy gondolom, hogy havi 20-25 ezer forint előteremthető úgy is, hogy dolgozunk. Jómagam is ezt teszem, és nem megy az egyetem rovására. Manapság vannak rugalmas munkakörök, csak az emberek hozzáállása fura, mert nincs meg a munkához való alázat. Egyetemista vagyok, remélhetőleg nem fizikai munkásként élek meg, de mégis ott vagyok a hidegben, szórólapozok, csomagolok, osztogatok, hajtogatok, borítékolok, őrzök, pakolok... Nem keresi magát halálra az ember, de sok dologra megtanít. 1. értékelni azt, hogy tanulhatunk, és azután jó munkánk lesz. 2. alázat a munka iránt. 3. tapasztalat az által, hogy az ember sok élethelyzetbe belekerül. Nem dolgozom sokat, de azalatt havonta megszerezhető egy diákhitelnyi összeg. Számomra sokkal nagyobb sikerélmény, hogy magam tartom fent magamat. Persze a másik oldal a hátrányos helyzetű személyek. Dolgozni ők is tudnak, hiszen ott nincs megkötés, és szerintem számukra sem előnyös a hitel, hiszen a tanulmányok végeztével ott ketyeg majd az óra.
Az eddig leírtakhoz képest most magamnak mondok ellent, de maga az ötlet működhet. Talán a törlesztés rendszerén kellene változtatni, talán évente kellene törleszteni a tanulmányok alatt is, nem pedig megvárni, hogy az összeg hatalmasra nőjön. És hallottam olyan esetről is, hogy valaki okosan befektette (persze kockáztatta) a pénzét, és sokkal több pénzzel fejezte be tanulmányait. Tehát mindig van pro és kontra. Talán itt a közgázon magunk is tudnánk helyes "befektetéseket" véghezvinni, de csak páran.
Tehát hogy jó-e a hitel? Szűk értelemben válasz nem adható. Szignifikáns országos szintű fejlődés esetén valószínűleg nem volna szükséges, de ez már más kérdés...

A diákhitel felvételét nem tartom jó ötletnek, mégha -ahogy az előttem szólók is írták- az egyik legkedvezőbb feltételekkel járó hiteltípus. Szerintem túl nagy problémát jelent egy tapasztalatlan fiatalnak a visszafizetése.Hiszen gondoljunk csak bele, ált. biztos háttér mellett, azaz tudjuk, hogy lesz segítségünk vagy a munkánk megfelelő hozzá, veszünk fel hitelt. A diákmunkát jó megoldásnak tartom,valamint ma már egyre többféle ösztöndíj létezik. Mégis sok velem azonos korútól hallom, hogy diákhitel felvétele mellett döntöttek...

Sziasztok!A Diákhitelnél dolgozom és szeretnék pár dolgot pontosítani a hozzászólásokkal kapcsolatban.
Először is a Diákhitel egy önfenntartó, önfinanszírozó rendszer és a törvényi előírások nem teszik lehetővé sem azt, hogy profit, sem azt, hogy hiány keletkezzen a rendszerben. A Diákhitel nem az adófizetők pénzét osztogatja, hanem maga is hiteleket vesz fel a pénzpiacról és ezt adja tovább a diákoknak, önköltségi elven. Ez azt jelenti, hogy az átlagos forrásköltségen kívül csupán a működési költség rakódik rá. A jegybanki alapkamat egyfajta „jelzőszáma” a piac állapotának. A jegybanki alapkamat és a Diákhitel kamata között ezért csupán közvetett összefüggés lehet. Ha csökken a jegybanki alapkamat, az azt jelenti, hogy a piac „olcsóbb” lesz. Ekkor a Diákhitel is olcsóbban jut kölcsönökhöz és mivel alacsonyabb a forrásköltsége, ezért alacsonyabb lesz a Diákhitel kamata is.
A Diákhitel 2001-es indulása óta 9,5% és 11,95% között változott a kamat, jelenleg 10,5%.
Az igaz, hogy a Diákhitelnek speciális, és igen kedvező, máshoz nem hasonlítható kondíciói vannak: jövedelemhez igazodó kötelező törlesztőrészlet, ingyenes, tőketartozást csökkentő előtörlesztés stb. Azonban, ahogy azt több hozzászóló leírta már, csak megerősíteném: a Diákhitelt csak annak érdemes felvennie, aki tudása, majdani munkaerő piaci értékének a gyarapítására költi és így nagyobb esélyekkel kezdheti majd a friss diplomások életét. Szórakozásra és bulizásra nagy felelőtlenség Diákhitelt felvenni.
A hitelfelvétel komoly döntés, mindenki mérlegelje alaposan, hogy belevág-e. A Diákhitellel kapcsolatos összes információ megtalálható a www.diakhitel.hu honlapon.

Az előttem hozzászólókkal egyetértve, én sem tartom jó megoldásnak a diákhitelt, mivel nem tudhatjuk előre milyen állást találunk, amikor végzünk. Továbbá a legtöbb ember diplomaszerzés után lesz teljesen önálló, kezd el gondolkozni a lakásvásárláson, családalapításon.Azaz ilyenkor szeretne az életben való elinduláshoz hiteleket felvenni. Ezt nagyon megnehezíti, ha már az egyetemi évei alatt eladósodott. Persze, az is érthető, hogy a pont egyetemistaként nőnek meg az ember költségei. Albérletbe, kollégiumba költözik, próbál önállósodni, új dolgokat megismerni, ez mind többletkiadással jár. Az ösztöndíjak, és a diákmunka valóban segítenek ezt fedezni. Azonban azt hiszem, amíg be nem illeszkedik, nem szokja meg valaki az új körülményeket, nem kezd el dolgozni, vagy nem kapja meg az ösztöndíját, segítheti az elindulást a diákhitel.

Én csak elgondolkodtatónak szánnék néhány sort a diákhitellel kapcsolatban az előző hozzászólásokhoz, talán kicsit gyakorlatiasabb kérdésekkel.
Tegyük fel valaki elvégzi az egyetemet, és tegyük fel, hogy egy nagyon jó álláshoz jut, amivel megkeres mondjuk tisztán 300,000Ft-ot havonta. Tegyük fel hogy egyedül kezdi el életét, és mondjuk albérletet vesz ki aminek fizeti rezsijét+kaját+általános kiadások, mondjuk 200,000Ft-ért. Szóval marad 100,000Ft-ja félretenni havonta, és abszolút alap körülmények mellett. Na havi 100,000Ft-ből mennyi idő alatt jönne össze egy lakásra való csak, hogy tényleg függetlenül lakhassunk? Mondjuk 12mila egy gagyi lakás az 10 év, szóval inkább ez a gáz, és akkor még emellé vegyen fel az ember diákhitelt is. Magához a lakáshoz is hitel kell. Ha meg eltartják szülei még egy kicsit, akkor is kb. 4év mire lesz lakása azaz már 30 éves mire egyáltalán lakása lesz. Szóval a diákhitel szerintem is inkább felejtésre való, főleg hogy akinek fontos az egyetem az úgyis tanulni fog, amiből meg fenn lehet tartani a tanulmányokat.

Nos úgy tűnik aktuális és jó blogtéma a diákhitel, mert már két nap alatt megütöttük az átlagkommentek számát...:) de a témánál maradva, azt hiszem tényleg vannak, akiknek megéri felvenni, bár én nem tartozom azok közé. Nekem sikerült államilag támogatott képzésre bekerülni, és kapok szociális ösztöndíjat, remélhetőleg majd tanulmányit is, emellett újságokba írogatok, meg próbálok kisebb munkákat vállalni, amik még beleférnek a tanulás mellé. És beleférnek, még akkor is, ha mondjuk ez napi 2-3 órával kevesebb alvást is jelent. (Nem a reklám helye, de akit érdekel az újságírás, szeretettel várjuk a Közgazdászba!) Úgy érzem tehát, hogy inkább megdolgozok a pénzemért, minthogy hitelt vegyek fel, mert azt -valljuk be- már szinte mindenki kaphat. A diákhitelt azért sem tartom jónak, mert egy friss diplomás még ha el is tud helyezkedni valahol, akkor is már nem valószínű hogy feltétlenül "otthonról" akar bejárni dolgozni, mert 22-23 évesen, (kihogy végez,) már az ember szeretne önállósodni, és ezt először albérlettel vagy lakáshitellel oldja/oldjuk meg, ami lássuk be, elég nagy kezdeti adósság. És aki meg évekig csak a gondtalan diákévek fedezésére felvett hiteleit törlesztené? ez a módszer szerintem ezért nem helyes...
a hitel pedig eleve nem túl előnyös rendszer szerintem, mert gyakorlatilag olyan pénzt költünk el, ami nem a miénk, és ki tudja, képesek leszünk-e fizetni a következő havi törlesztést/kamatot? Ilyen bizonytalanság mellett számomra nem kérdés, hogy semmiképp nem veszek fel diákhitelt. (már a reklámját sem helyeslem: Élj, aki lenni akarsz! - de ilyen áron??? de emellett a decemberi közgazdászban mégis majdnem egy oldalnyi reklám jutott a diákhitelnek... akit meg meggyőz, az vegye fel nyugodtan)

A diákhitellel kapcsolatban eléggé egyértelmű véleményem van. Nekem nagyon sokan azt tanácsolták, hogy ne vegyem fel, ne kezdeményezzem, mert sokkal nehezebb lesz majd a pályakezdés egy már létező hiteltörlesztéssel a nyakamban. Emellett a jelenlegi helyzetben, amikor szinte bárki bármikor elveszítheti az állását, akkor igen kockázatos lenne bármilyen hasonló és hosszú távú kölcsönben gondolkozni. A tájékoztatás viszont elégséges és megfelelő a témával kapcsolatban, mindenki tudja, mennyi pénzt és hogyan lehet vele szerezni.
Arról már nem is beszélve, hogy ez a diákhitel csak egy csepp segítség lenne a tengerhez... Vidékiként tudom, mennyi kiadást jelent a fővárosi, egyetemista élet és ehhez a diákhitel összege sajnos édeskevés... Ha egy jobban megszervezett, valós igényeket kielégítő pénzt kaphatnánk, akkor talán többen gondolkodnának el rajta.
Mindenesetre inkább spórolok az egyetemi évek alatt, legalább ezt is megtanulom, de "tiszta lappal" szeretnék indulni a munkakezdéskor.

Az eddigi hozzászólások jórészt a diákhitel ellen szóltak, én azért személy szerint mégis védelmembe venném. Sokan említették a visszafizetéseket. Most - ha jól tudom - még mindig az a rendszer áll fent, hogy a törlesztés nem haladhatja meg a minimálbér 5-6 esetleg 8 %-át. Ha valaki egy versenyképes diplomát kap tanulmányai végén, amire tényleg van valós piaci igény a munkaerőpiacon, akkor ott helyezkedik el, mint értelmiségi ( magyarán a diplomájához megfelelő fizetést fog kapni). Ez a fizetés a minimálbér kétszerese, ha nem több lesz. Ami azt fogja jelenteni, hogy kb. a fizetésének a 3-4%-a fog elmenni a diákhitel törlesztőrészletére. Ez abszolúte alacsony arány, a bankok is azt szokták tanácsolni a hitelfelvevőknek, hogy maximum a jövedelmük 30-35%-áig vegyenek fel hitelt. Azaz, a diákhitel mellé még kényelmesen felvehetnek egy lakáshitelt, anélkül hogy túlvállalnák magukat.

Megoszlanak a vélemények arról is, hogy kik vegyék fel és mire használják. Véleményem szerint a diákhitelt felvevők többsége az átlagos családi körülményekkel rendelkező, okos, de nem kiemelkedő képességű diákokból tevődik össze. Most utalnék Ritoók Zsigmondra, aki nyáron állami elismerést vehetett át, egy interjúban kifejtette, hogy ma az oktatással nem az a probléma, hogy kevés a tehetséges, kutatási vénával rendelkező diákok aránya, mert az megegyezik a korábbi évek arányával. Az ő feladatuk lenne a fejlődés előrébbvitele. A fő probléma szerinte az, hogy az az értelmiségi középréteg, aki majd fenntartja ezt a fejlődést, egyre csökken. A diákhitel - véleményem szerint - ennek a rétegnek a duzzasztására is hivatott működni.

Emellett alapvető célja a hallgatók közötti esélyegyenlőség megteremtése, bár ma már eléggé vitatott az is, hogy érdemes-e annak, akinek nem adott a finanszírozási háttere, elkezdeni felsőfokú tanulmányát diákhitellel karöltve, ennek elvégzésekor pedig megküzdeni a munkaerőpiacon a többi, ugyancsak jól képzett munkaerővel vagy pedig kitanulni egy szakmát, amivel élete végéig csaknem biztos jövedelemre tudna szert tenni. Véleményem szerint, ha a delikvens érez magában kellő motivációt, elhivatottságot és akaraterőt, akkor érdemesebb továbbtanulnia.

@balazs24: ,,a hitel pedig eleve nem túl előnyös rendszer szerintem" Ez teljesen hibás megállapítás. A hitel alapvetően a fejlődést szolgálja. Ha pl.: van 8 millió ft-od, a bankban erre csak évi 7°% hozamot kapnál, viszont ha felvennél 2 millió ft-ot évi 20%-os kamatra, akkor belevághatnál egy 10 milliós businessbe, ami meg lehet hogy évi 20-22%-os hozamot eredményezne (tőzsdén még ennél is többet). Nyilvánvaló viszont az is, hogy az első opció az kockázatmentes, a másodikban azonban már jelentős a rizikófaktor, viszont több hasznot is hozna.

Továbbá ha a hitel nem lenne előnyös, akkor nem írta volna meg Széchenyi István 1831-ben a Hitel c. könyvét, valamint nem lett volna a reformkor egyik kardinális kérdése az ősiség eltörlése. Valamint 1849-ben nem lett volna Magyarországon egy erőteljes gabonakonjunktúra. Hitelre szükség van, viszont a felvételt előre meggondoltan, felelősségteljesen kell meghozni.

ui.: Elnézést az offért.

Furcsállom, hogy a hozzászólók nagy része abszolút a diákhitel ellen van. Ahogy lalikirály is írta, csupán a minimálbér néhány százalékáig emelkedhet a havi törlesztőrészlet, így ha talál a diák munkát a diploma után, úgy nem lesz túl nagy megterhelés a visszafizetése. Úgy tudom, hogy a tanulói jogviszony megszűnte után még 3 hónap áll rendelkezésre, amíg nem kell a törlesztést megkezdeni. Tehát még álláskeresésre 3 hónap van.

Másik fontos kedvező tényező, hogy bármikor lehetőség van előtörlesztésre, így rövidülhet a futamidő.

Természetesen nem mindegy, hogy mire költi el a diák a diákhitelt. Értelmetlen kiadásokra, elbulizásra nem érdemes felvenni. De ha a tanulmányi munkát segíti elő, vagy tanulmányi, kutatási jellegű utazást finanszíroz belőle, akkor úgy gondolom, hogy mindenképpen érdemes felvenni. Hiszen a megszerzett tudás és tapasztalatok segítségével magasabb fizetést eredményezhet majd, így a visszafizetés nem fog gondot okozni, mégis a diákéletben is történtek olyan dolgok, amiket egy olyan diák nem tudna finanszírozni, aki nem veszi fel a hitelt.

Aki persze megkap minden szülői támogatást, vagy éppen mindenféle szociális támogatásra jogosult, az persze nem fogja felvenni. De a tanulmányi ösztöndíj mellé egy jó kiegészítés.

A hitel alapvetően arra jó, hogy valamilyen fejlesztést finanszírozzunk. Tehát előre elköltsük azt a pénzt, amit később fogunk megkeresni. A feljlesztési, beruházási hiteleket is azért veszik fel a vállalkozások, hogy később nagyobb jövedelemre tegyenek szert. A hiteltörlesztés éveiben a nyereségből még ki kell fizetni az aktuális részletet, de a hiteltörlesztés végeztével a teljes nyereség megmarad. Amennyiben a törlesztős évek törlesztés után maradt nyereségei plusz a későbbiek teljes nyereségei nagyobbak annál a nyereségnél, mint ha nem történt volna meg a hitelfelvétel, és így nem történt volna fejlesztés, akkor mindenképpen érdemes felvenni a hitelt. Persze mérlegelni kell, hogy mikorra térül meg.

A diákhitel esetén ugyanígy kell erre tekinteni. Azaz, mintha egy fejlesztési lehetőség rejlene a hitelfelvételben. Tehát ha nekem többet ér a mai pénz, mint az, hogy néhány év múlva kevesebb marad a zsebemben, akkor megéri.

Akinek szüksége lenne rá, de nem meri felvenni, mert ezt nem látja át, az hogyan fog később dönteni a leendő munkahelyén a fejlesztési hitelek felvételéről?

Bocsi, de ki akarja úgy kezdeni a nagybetűs életét, hogy nyomja a vállát egy mondjuk egymilliós hitel? (bár szerintem ez több is lehet az évek függvényében!)
Én szerintem meg lehet a módját találni annak, hitel nélkül abszolváljuk az egyetemi éveket és így elkerülném azt, hogy kvázi az első fizetésből már törleszteni kelljen.

Alapvető dolog szerintem, hogy az a legrosszabb, ha fizetősön van valaki, és amúgy sem sziporkázó anyagi körülmények közül jön. A félévi 200000 megspékelve egy élési költséggel tényleg húzós, és szerintem diákhitelből sem finanszírozható.

De úgy gondolom, hogy aki nem olyan tehetős az, a költségtérítést nem teheti meg magának, pláne ha sok testvére van.

Viszont ahhoz, hogy egy állami szakon, kollégiumban lakva meglegyen az ember, nem kell hitel. Az egyetem nyújt annyi facilitást, hogy át legyn hidalva a kolis tanulás nehézsége, a kaját meg lehet oldani, hiszen a szülő otthon is szánt a kajáltatásra, egy bérletet meglehet venni, és hav 2 hazaút is belefér.

Szerintem a fentebb említettek kihozhatók az egyetem nyújtotta elérhető pénzügyi juttaásokból és ha ahhoz még otthonról csak egy kicsit is tudnak hozzá tenni külön öröm, de szerintem megoldható. 23 a szoctám, meg egy medián feletti átlagért plussz 20, plussz egy 10-es bursa.... ha valaki rá van szorulva az a helyzetéből fakadóan és persze tanulással sok mindent kompenzálhat!

@Lucky Strike: Szerintem aki közgazdászként helyezkedik el és fizetésének 4-6%-át vonják le havi szinten törlesztésnek, annak nem hinném, hogy nyomná a vállát a hitel.

Egyébként nem mindenki azért vesz fel diákhitelt, hogy fedezze anyagi költségeit. Ismerek olyat, akinek a családja tudja finanszírozni a tanulmányait, de mégis felvette a diákhitelt, mert ha valamelyik szülője elveszíti állását (ami azért most a válságban könnyen előfordulhat), akkor a család nem tudná finanszírozni a tanulmányait. Egyfajta biztosítékként kezeli és ha esetleg nem kell majd felhasználnia, akkor vagy visszafizeti az összeget (ezen nyilván veszíteni fog, de szerintem a kockázatot megéri) vagy pedig nem, így akkor rendelkezni fog egy kezdő tőkével ( ami nem túl nagy, de szerintem kezdésnek nem rossz).

Szeretnék bekapcsolódni a kialakult vitába, végre elégedettek lehetnek a blog szervezői, mivel igazi "diskurálás" alakult ki.
Akárki akármit mond, addig jó az élet magánszemélyként, amíg nem függök egy banktól, hiteltől. Higgyétek el, kedves ellenpártiak, hogy a diákhitel nem tud igazán nagy segítséget adni, és ha nyögve is, de meg lehet lenni nélküle is. Az pedig egyáltalán nem baj, sőt hasznos is tud lenni, ha egy egyetemista megtanulja, hogyan lehet spórolni (nem nyomorogva!), mert így a későbbi életben mindent kétszer annyira meg fog becsülni.
Természetesen az igaz, hogy a hitel egy fontos dolog, elsősorban az üzleti életben (gondolhatunk a kereskedelmi hitelre is), de magánszemélyként megnyugtatóbb, ha az egész fizetésem megmarad nekem. Majd én eldöntöm, abból mennyit és mire teszek félre.
A hitel kockázat, a kockázat pedig veszély is lehet.
Emellett már csak egy gondolat: igenis be lehet osztani a pénzt és esetleg nem kell hetente ötször bulizni és több ezer forintot szórakozásra kiadni, és akkor máris megvan a megoldás.

Lucky Strike gondolata pedig különösen tetszett, miszeint lehet az egyetemen aktívan is tanulni (jó átlagért jár az ösztöndíj, emellett igenis van lehetőség demonstrátorkodni) és így valóban, egy kis pluszmunkával, máris kiüthető a hitel.

@lalikirály: Én nem tudom, szeretnék olyan optimista lenni a "közgazdász" kezdőfizetésemmel, mint te! Multinál elhelyezkedve sem gondolom, hogy 500 000 Ftot vágnának utánam egy havi munkáért (ez akkor jön ki, ha 30000es havi törlesztővel számolunk).

Nyilvánvalóan igazad van, hogy van, amikor fel kell venni, mert előnyös konstrukció a többihez képest. Én csak az elkerülhetőségét próbáltam ecseteleni, hogy ha valaki tanul és mondjuk nem stella artoist iszik esténként, akkor ki tud jönni szoctámból és anulmányiból.

Szüleimnél nem volt anno kérdés, hog yhonnan van pénz, tanulni kellett, mert az volt amiből éltek. Akkoriban hagyták a gyereket önállóbnak lenni, mert akkor megérte neki is tanulni.

Én is örülök, hogy ilyen sokan mondtak véleményt!!! Elöször!:D

Nagyon sok érdekes hozzászólást olvastam, de most inkább valami újat szeretnék írni. Szerintem egy diplomával manapság már nem sokra megy az ember, így egy másik szakot is érdemes elvégezni. Azonban így nem sok idő jut a tanulás mellett a munkára, ezért nem árt az a kis diákhitel. De később majd ezzel a két diplomával biztos, hogy jobb állást fog kapni majd az illető, ami magasabb fizetést is jelent ugyebár, és így nem okoz majd akkora nehézséget a visszafizetés. Szeptembertől én is elkezdek egy másik iskolát párhuzamosan a mostanival.
Másik dolog pedig, hogy ismerek olyat, aki nem a tanulás miatt vette fel a hitelt, hanem mert a szüleinek kell a vállalkozásuk fellendítéséhez, csak mivel BAR listások, ezért nem tudnak másfajta hitelt felvenni. És nem ő, hanem majd a szülei fogják visszafizetni a hitelt. Ez is egy példa arra, hogy nem mindenki a tanulás finanszírozására használja fel a hitelt.

Szerény személyemmel csatlakozni tudok Lali király véleményéhez.
Úgy tartom ugyanis, hogy a lehető legjobb befektetés, amit az ember tehet, ha magába fektetbe, vagyis ha tanul, ha képzi magát, ha nagyobb versenyképességre törekszik. Ennek a legjobb újta felsőoktatás, a továbbtanulás,mesterszak, phd stb.
Ez azért van, mert ha az ember a saját tanulásába fektet, akkor majdnem biztos garantálni tudja - feltéve, ha szívvel-lélekkel tanul és jó eredményre törekszik - saját maga számára a magasabb keresetet, a jobb elhelyezkedési lehetőséget. Kiemelném, hogy ez első sorban a hiányszakmákra igaz, illetve a versenyképes, keresett szakemberekre, kevésbé igaz olyan területeken, ahol a szívásos piac van, például gondolok itt a különböző bölcsészképzésekre, anélkül, hogy bárkit is meg akarnék bántani ezzel.
Hozzáteszem, a tanulás természetesen csak akkor éri meg, ha a várható jövőbeli haszon nagyobb vagy legalább akkora, mint amekkora költséggel járt a tudás megszerzése.
Ez itt a közgázon halmozottan igaz, hiszen itt általában (a G és K-karon persze) versenyképes és jó szaktudást lehet eléreni, ami a jó munkaerőpiaci szereplést eredményezheti később.
Ha pedig valakinek ehhez a diákhitel felvételére van szüksége, ám legyen, tegye, mert ez a lehető legértelmesebb dolog, amire ember hitelt vehet fel: ha abból a pénzből tanul, illetve azokat a költségeket fedezi, ami a lakhatással, étkezéssel stb jár, hiszen értelmetlen lenne a tanulmányok ideje alatt a lehetséges tanulási potenciált holmi diákmunka vagy egyéb végzésével csökkenteni. DOlgozni tehát nem érdemes és nem is szabad tanulás mellett, mert az nagyjából annyit fog levonni a diploma összértékéből, amennyit az így végzett munkával lehetett keresni, s amennyi időt, energiát elvitt a tanulástól.
Mivel a diákhitel elég alacsony kamatlábbal is felvehető, s nincs olyan nagy összegről szó, ez pontosan megfelelő olyan diákok számára, akik önmagukba és a jövőjükbe fektetnek be. Aki ugyanis fogyasztási hitelt vesz fel, az eladja a jövőjét, mert a jelenben fogyaszt a jövőbeli fogyasztása rovására. Míg aki diákhitelt vesz föl, az egy jobb és szebb jövőt vásárol magának, hiszen ha valóban hasznosan és értelmesen használja fel.
A visszafizetése pedig elvileg nem jelenthet gondot a rendkívül kedvező feltételeknek köszönhetően.

Az előttem hozzászólók a diákhitel kérdéskörét csupán hallgatói oldalról kommentálták, ám szerintem magát a témát magasabbról, rendszerben kell megközelíteni: mi a diákhitel értelme, milyen formában érdekelt az állam, a hallgató és az egész társadalom a kedvezményes diákhitel biztosításában, és hogyan lehet hatékonnyá tenni annak felhasználását?

Szerintem a diákhitel alapvető célja a felsőoktatás hatékonyságának növelése és az onnan kikerülők elhelyezkedési esélyeinek javítása kellene, hogy legyen. Ez jó lenne a diáknak (jobb pozíció, magas fizetés) és az államnak is (több tanult, magas fizetésű ember, aki több adót fizet). Jelenleg, azonban nem éppen ez a helyzet.

Véleményem szerint Magyarországon az államilag támogatott diákhitel egy hiányos felsőoktatási finanszírozási modell része. A modellben egyik oldalon van ugyan diákhitel, szociális, tanulmányi és egyéb ösztöndíjak, azonban nálunk hiányzik a mérleg másik oldala - és most nagyon népszerűtlen leszek - a tandíj.
Úgy vélem, hogy egy egészséges és hatékony felsőoktatási finanszírozási rendszerben nekünk, hallgatóknak is hozzá kell járulnunk oktatásunk költségeinek egy részéhez szociális háttértől és tanulmányi teljesítménytől függő mértékű, "személyre szabott" tandíj formájában. Ha ez megvan, erre épülhet az ösztöndíj intézménye, amely szintén szociális és tanulmányi helyzettől függően részben vagy egészben fedezi a hallgató tandíját, nagyon jó teljesítmény esetén meg is haladja azt.

És itt jönne be a diákhitel intézménye. Akinek nincs olyan jó eredménye, vagy nem annyira hátrányos helyzetű, hogy kedvezményt vagy mentességet kapjon a tandíj alól, de mégis szüksége van plusz pénzre, amelyből fedezheti tanulmányi költségeit, annak megoldásként ott az államilag támogatott, kedvező feltételű diákhitel, amelyből fizetheti a tandíját, lakhatását, utazását, könyveit.
És csak ezeket, mást nem, hiszen nekem, mint államnak az az érdekem, hogy a felsőoktatás még hatékonyabb legyen, egyetemeimből, főiskoláimból olyan hallgatók kerüljenek ki, akik jól fizető állásokba kerülnek, és magas fizetésükből fizetnek nekem adót valamint a diákhitel törleszőrészleteit - ezt azonban nem szolgálja a jelenlegi, szabad felhasználású diákhitel.

Szerintem, a fent felvázolt rendszer keretén belüli diákhitel növelné a hatékonyságot a magyar felsőoktatásban, hiszen ezáltal a diákok motiváltabbá válnának a jobb eredmény elérésében, a diploma többet érne, jobb állásokat lehetne vele betölteni és a magyar egyetemek, főiskolák is előrébb léphetnének (egyes esetekben megjelenhetnének) a nemzetközi listákon. (Ezeken kívül az egyetemi intézményfinanszírozást is újra kellene gondolni, egy valóban hatékony felsőoktatási finanszírozás kialakításának érdekében, de ez más téma…)

Persze tisztában vagyok vele, hogy amit leírtam csak utópia, nem fog megvalósulni a közeljövőben a kellő politikai ("nem merjük kockáztatni a szavazatokat") és hallgatói akarat ("a lényeg, hogy legyen papír nem a tudás") híján...

@Lucky Strike: Nem értem, hogy milyen lelki felindulásból jött ez a félmilliós havi fizetés:D. A hozzászólásomban én azt írtam, hogy véleményem szerint nem jelentene túl nagy megterhelést egy közgazdász havi fizetéséből (a 2008-as átlag 336 ezer Ft volt) 6-8%-ot (24-26 ezer Ft-ot) kifizetni. Szerintem a diákhitelt úgy kell felfogni, mint egy hosszú távon megtérülő befektetést, ami egyrészt magasabb fizetést eredményez a jövőben, másrészt lehet hogy olyan tudáshoz segít hozzá, amit a diákhitel nélkül nem tudnál megkapni.

@Gregorius425: Teljesen egyetértek a hozzászólásoddal!

A diákhitel mindenképpen egy jó elgondolás, én csak a saját tapasztalatomat tudom leírni. Ennek köszönhetem, hogy itt tanulhatok, nem pedig egy vidéki egyetemen vagy főiskolán. Említették a különböző szociális támogatásokat. A helyzet ezzel csak annyi, hogy papíron nekem nem jár semmilyen támogatás, nincs több testvérem, normális körülmények között élek, tehát nincsen sem alaptámogatásom, sem szociális ösztöndíjam. Már csak a tanulmányiban reménykedhetem. Hiába mutatják azt az adatok, hogy nincs szükségem semmilyen támogatásra, mégis felvettem a diákhitelt, mert képtelenségnek tartom, hogy szüleim havi 50-60 ezer forintot az én budapesti megélhetésemre költsenek. Ha otthon vagyok persze akkor is pénzbe kerülök, de nagy különbség van. Így én inkább úgy döntöttem, hogy épp ideje 20 évesen leválnom szüleimről. Már 5 éve dolgozom nyaranta, és sokkal jobban éreztem magam évközben, hogy a saját dolgaimat én fizethetem meg. Ha már félig-meddig különköltözöm, akkor ideje a megélhetésemről magamnak gondoskodnom. Mivel szeretném az egyetemi éveimet élvezni, nem akarok kimaradni sem az órákról, rendezvényekről, tanulásból, csopi bulikról, így egyértelmű, hogy év közben a folyamatos munka szóba sem jöhet. Tehát nagyon örülök, hogy van ez a lehetőség, és nem arra kell gondolnom, hogy a szüleimnek vajon mit kell eltűrniük, min kell spórolniuk, azért mert szeretnék, hogy egy jó egyetemen tudjak tanulni. Láttam már erre is példát, családok, ahol az egyetemista szintén nem kapott támogatást, diákhitelt nem vett fel, ezért mindkét szülője másodállásban is robotolhat. Ha az az ára annak, hogy nem teszem tönkre fizikailag és lelkileg is szüleimet, de nekem van egy hitelem, akkor azt hiszem, mindenképpen megéri beleugrani.

úgy tűnik tényleg nem a pontok miatt jönnek-mennek a kommentek! ez jó
másrészt jó rég írtam, és lalikirály, lehet hogy igazad van abban hogy a 19.sz-ban mennyire fontos volt a hitel. Persze, mert akkoriban nem volt elterjedt, és a nyugati fejlődés hullámaként a hitel is megérkezett kis hazánkba... persze ma már ritkaság ha valakinek nincs hitele, én mégsem szeretnék. így addig nyújtózkodok amíg a takaróm ér, és nem költöm el előre a meg-nem-keresett pénzt, mert kiszámíthatatlanság van... márpedig ha megnézed az ország helyzetét, akkor az is egy példa a hitel ellen: ma már minden gyerek 2 milliós adóssággal jön a világra Magyarországon...
Csodálkoztam is, mikor került olyan szervezet, amely hitelt folyósított nekünk...

másik példa, hogy pont a túlköltekezések és a hatalmas hitelfelvételek voltak a vgv egyik alappillére. Felelőtlen fantompénzek? inkább nem, köszi
úgyhogy engem nem tudtak meggyőzni...ennyi.

Én elsősorban az ismerőseimtől hallott információk alapján tájékozódom, mivel közvetlenül nem érint a diákhitel-kérdés, és azt kell hogy mondjam szerencsére. Nem tartom túl elegánsnak, hogy úgy hiteleznek jelentős összegeket, hogy (mivel ez főleg a szegényebb családokat érinti, ahol vélhetően felülreprezentáltak az alacsonyan edukált szülők) a hitelt felvevő felnőttek nem, a felsőoktatás kapujába most elérő gyerekek pedig pláne nem rendelkeznek bizonyos alap pénzügyi ismeretekkel.
Az valóban igaz, hogy az egyetemi évek alatt (a különböző ösztöndíjakkal kiegészítve) egy kézenfekvő megoldás, azonban a többség a munkaerőpiac valós állapotának ismerete nélkül helytelenül becsli meg a diploma utáni pár év történéseit, nevezetesen nincsenek tisztában vele, hogy iszonyat nehéz olyan munkát találni, amellyel vissza lehetne fizetni a kölcsönt, lemondva az ifjúkori álmokról az évekkel korábbi túlvállalás miatt...
Ami az ismerőseim véleményét illeti, többségük már most megbánta a diákhitel felvételét. Persze bizonyos csoportoknak valóban egy nagyon jó hatékonyságú lépés lehet, kiváltképp, ha biztosítva vannak az egyetem utáni évek (itt pl. sok műszakisra gondolok, akikkel már harmadéves korukban leszerződnek a vállalatok)

@SayDavid: Igazad van. Szomorú, hogy szinte mindenki negatívan nyilatkozik és igazuk is van. Szükség lenne olyan rendszerre, ami támogatja a diákokat mert nem mindig elég az ösztöndíj. Rossz, hogy állandóan reklámozzák a diákhitelt közben meg a többség kifejezetten ellenzi, szerintem teljesen jogosan.