Kedves Olvasó!

Egyetlen olyan személyes tapasztalatom van, amit tudnék boncolgatni az adott témában, mégpedig az EU-s és az állami pályázatok. Nem tudom, hogy ki mennyire jártas ebben a témában, minden esetre megdöbbentett az, hogy az EU mennyi pénzt tud kvázi "lenyúlni" a magyar államtól és a magyar cégektől puszta tudatlanságunk miatt... Habár napjainkban egyre többen próbálnak állami vagy EU-s pénzekre pályázni, még mindig elenyésző és csekély a számuk azokhoz a cégekhez képest, akik egyáltalán nincsenek tisztában ezekkel a dolgokkal, így ezáltal nem is próbálkoznak pénzhez jutni. Mint minden nagy szervezet (pl NATO; ENSZ) úgy az EU is nagyon sok pénzébe kerül országunknak, holott ezt a befizetett kvótát, még ha nem is egyszerűen, de megfelelő segítséggel vissza tudnánk szerezni magunknak. Nagyon egyszerű ez a modell:

Van egy x összeg, amit minden évben befizet az államunk az EU-nak. Tegyük fel, hogy vannak kis rekeszek egy hatalmas polcon Brüsszelben, és minden egyes kis rekeszen megtalálható az adott európai állam nemzeti lobogója. Ezekben tárolja az EU ezeket a befizetett pénzeket, és ezekhez csak és kizárólag az adott állam cégei, vállalatai nyúlhatnak hozzá.

Ez szerintem önmagában egy hatalmas pro és kontra lehet, mivel ezáltal meg van határozva az államnak, hogy mennyi pénzt adjon ki évente pályázati célokra, így nem teheti meg azt, hogy nem ad lehetőséget cégeink fejlesztésére, viszont ha ezzel a lehetőséggel nem élünk, és ennek a pénznek csak a 20-30%át hozzuk vissza Magyarországra, akkor a fennmaradó részt elbuktuk, és szépen odaadtuk az EU-nak, amit az arra költ, amire épp jónak látja, vagy amire épp szükséges. De kérdezem én, miért fizessünk másnak akármit is, ha már mi magunk is rettentően el vagyunk adósodva? A termelői részlegre bőven ráférne a fejlesztés, ahogy sok minden másra is, de óckodnak a pályázatoktól, mert sok időt vesz igénybe a bürokrácia miatt, és félnek a sikertelenségtől. Ezek alapján leszűrhető egy egyszerű konzekvencia: az állam önmaga alatt vágja a fát, nem könnyíti meg egy nagyon egyszerű pénzszerzési lehetőségnek a mivoltát, és emiatt veszteségesek a magyar cégek nagy része... Mit lehetne tenni? Fogalmazzunk úgy, hogy a 22-es csapdájából elég nehéz kimászni, de ha van rá lehetőségünk, akkor miért ne? Nagyon jó pályázatíró cégek vannak Magyarországon, ki kellene használni az általuk adott lehetőségeket, mert rengeteg dolgot új fényben tudnak feltüntetni a vállalkozók és a vállalatok előtt.

Összefoglalva: a magyar gazdaságnak és a magyar vállalatoknak a mozgásterét bővítette az unió, ami egy nagyon pozitív dolog. Ami negatívum, de nem az uniót terheli az az, hogy nem élünk az EU által megteremtett lehetőségekkel, és ez hátráltatja a gazdaságot, ami egy rettentően negatív dolog számomra.

Véleményem szerint az, hogy bővítette a lehetőségeinket erős túlzás. Szerintem a magyar gazdaság nagyobb hátrányba került az Uniós tagság óta gazdaságilag, mint eddig bármikor. A csatlakozás előtti legnagyobb felvevő piacunk a keleti régió volt, valamint Ázsia, az új határokkal és a kivetett vámokkal viszont "elvágtuk" magunkat tőlük. Hatalmas pénzforgalom kiesést jelent a kereskedelemben, amit azóta se tud fedezni a nyugati export. A nyugati országok többsége önellátó, vagy máshonnan importál magának olcsóbb és jobb minőségű árut, a magyar termékek ezekkel nem is tudnák felvenni a versenyt, viszont belső egyedi értékeinket pedig örömmel használja fel az EU - lásd jelenlegi cukornád eset.

Persze nem akarom ennyire EU ellenesnek lesarkítani a dolgot. A támogatásokkal kapcsolatban sem értek egyet veled. Többek közt mivel volt szerencsém már korábban tanulni erről,az EU igen nagy támogatásokat ír ki Magyarország számára kötött teljesítményi feltételekkel persze. Az már szerintem másik kérdés, hogy deficites kis országunk irányítói, hogyan használják fel ezt a pénzt. Szerintem nem kell ennyire ostobáknak nézni a magyarokat, volt már olyan előadáson életemben, ahol azt tanították, hogy kell egy 3 milliós EU-s támogatásból a lehető legtöbbet lecsípni a kötelező kvóta teljesítése mellett.

„Ami negatívum, de nem az uniót terheli az az, hogy nem élünk az EU által megteremtett lehetőségekkel, és ez hátráltatja a gazdaságot”. Ezzel én is egyetértek, mert szerintem az ország sok adottságát jobban ki lehetne használni egy ekkora közösségben.

Nem hinném, hogy a keleti régiót mint felvevő piacot az uniós csatlakozás miatt vesztettük volna el. Előbb vagy utóbb ott sem feleltek volna meg a magyar termékek bizonyos minőségi szint alatt, tehát megszakadtak volna azok a kapcsolatok. Inkább arról van itt szó, hogy most magasabb követelményeket kell teljesítenünk, hogy találjunk magunknak piacot, ami szerintem nem feltétlenül baj.

Tény, hogy az unió vezető országainak többek közt saját piacuk bővítése érdekében volt szüksége a tőlük keletre fekvő államok csatlakoztatására. Ez azonban önmagában nem korlátja annak, hogy a közép-európaiak be tudjanak törni a nyugatiak piacaira. Mindössze komoly erőfeszítésekre van szükség, hogy ez megvalósulhasson.

Sajnos, egyértelmű, hogy az uniós csatlakozás önmagában nem jelent semmi előnyt Magyarország számára. Sőt, ahogy azt előttem is megfogalmazták már, ha nem figyelünk oda eléggé, akkor igen sok olyan pénz csúszik ki az állami kasszából, amire itt is nagy szükség lenne. A fölösleges kiadások hátrányosan érintik a magyar gazdaságot, hiszen Magyarország csődközeli állapotba kerül és kiszolgáltatottá válik a többi tagországgal és a világ más országaival szemben is, amit azok – természetesen – ki is használnak (pl. a hitelezésben).

A vállalatok mozgástere viszont egyértelműen bővült, hiszen a külföldre való terjeszkedés eddigi komoly jogi korlátai ledőlni látszanak, így egyre több kis cég is képes az EU területén leányvállalatokat alapítani. Különösen igaz ez például a mezőgazdasági és vegyi tevékenységi körben mozgókra. Ráadásul Brüsszel bizonyos területeken (például a korrupció kiszűrésében) igen magasra teszi a mércét, ami hosszútávon bizonyára jót fog tenni a magyar vállalkozói morálnak.

Összességében szerintem nem lehet azt mondani, hogy az EU-s csatlakozás káros a magyar gazdaságra, a magyar vállalatokra vagy a dolgozókra nézve. A globalizált világgazdaságban egy olyan instabil ország, mint a miénk, önmagában képtelen lenne helytállni. Be kell látni viszont, hogy sok pénz folyik ki az országból, és ebből kevés térül meg számunkra. Csak rajtunk múlik azonban, hogy elkezdünk-e érdemi lépéseket tenni, hogy az általunk befizetett pénzt a mi javunkra lehessen felhasználni.

@Ravenclaw: Abban valószínüleg igazad van, hogy még több pénzt lehetne lehívni, és hatékonyabban felhasználni, de rövid utánajárás után ezeket az adatokat találtam, 2008ban pedig még jobb volt az egyenleg, körülbelül 2 milliárd eurót kapott Magyarország a 947 millió eurós befizetéssel szemben. Ezzel szemben például Németország 10 milliárd euró minuszban van. Persze a nagyobb belső piac miatt ez valószínűleg megtérül számukra.

azEU egyenleg
2004
2005
2006
Támogatás
237,4
386,6
428,4
Befizetés
159,3
243,4
249,2
Egyenleg (Milliárd Ft)
78,1
143,2
179,2

Nekem ezek az adatok hitelesnek tűnnek, de cáfoljatok meg ha ez nem így van.

Ezenkívül a mostani pénzügyi válságot az EU és az IMF segítsége nélkül csak komoly veszteségek árán, vagy még úgysem tudtuk volna átvészelni. És ahogy yilly is írta, az EU-s követelmények és előírások pozitív hatással lehetnek a korrupció visszaszorítására, valamint a költségvetés betartására, amit(mint azt 2006ban láttuk) csak ideiglenesen lehet kijátszani. Az pedig, hogy megnyílt az EU belső piaca Magyarország számára, szerintem pozitív hatású, a versenyképes termékeket hatékonyan előállító cégek számára mindenképp. Az pedig komoly előnyt jelent(hetne), hogy Magyarországon jóval olcsóbban lehet előállítani ugyanazt a terméket, mint Nyugaton, a bérköltségeket tekintve mindenképp. Ezt egy innovatív, és hatékony kis cég könnyen kihasználhatja.

Az érem másik oldalán ugyanez persze negatívan is hathat, mivel még a hazai nagyvállalatok tőkeereje is eltörpűl a nyugati versenytársaikéhoz képest. Ez ellen a sokat emlegett hatékonyság és versenyképesség növelésével, és terjeszkedéssel tudnak tenni, de ez nyilván nem sikerülhet mindenkinek.

Összefoglalva az EU-s csatlakozásnak pozitív és negatív hatásai is voltak/vannak, de eddig mindenképpen a pozitívak vannak túlsúlyban, de ezen a helyzeten még tovább lehetne javítani.

Mit érzékelhet a mai ember az EU-ból? Járkálunk az utcán, fejünk fölé nőnek az utolsó forintig (sőt fillérig) kiírt, EU-s támogatással készült projektek hirdetőtáblái, aztán médiumok pedig ontják a különféle EU-val kapcsolatos konszenzust, közlik, hogy az EU megfelelőnek értékeli-e a kilábalási folyamatunkat. Dióhéjban ennyi. Vajon ezek a laikus számára is feltűnő 5 év óra létező újdonságok effektíve hatottak az ország gazdaságára?
Igen, ha azt nézzük, hogy az EU-s támogatással készülő projektek lehetőséget teremtettek a vállalati szféra egészen differenciált részeinek is. A beruházásokat MAGYAR tervezők és MAGYAR kivitelezhetők hajthatták végre, az EU-s forrásból kiírt beszerzési tendereket megnyerhették MAGYAR cégek, a határok megszűnésével az újdonsült logisztikai lehetőségek MAGYAR termelőket ösztönöztek az exporttevékenységre. Megjegyzendő ezen kívül, hogy az EU nagyon sokféle dologra (legyen az borászati, mezőgazdasági, oktatási, ipari, ingatlanfejlesztési vagy akár élelmiszeripari jellegű) kínált/kínál különféle keretekből rendelkezésre álló összeget lehívásra. Az EU-ba való belépéssel hirtelen mintha több „ötlet” finanszírozására lett volna keret. Hasonlít a belépés ahhoz, amikor egy hitelszolgáltató ezen túl több kérvényre pecsételi oda a „granted” feliratot.
Hogyha valami nagy volumenű értékteremtő folyamat megy végbe, abból a társadalom vertikálisan és horizontálisan is profitál. Pécsett a PTE 400 ágyas klinika ambulanciája és laborja teljes felújításon esett át EU-s összegből finanszírozva. Ha ezt a projektet nézzük, akkor a közvetlenül illetve közvetetten profitáló MAGYAR érintettek száma magas. A tervező, a kivitelező, a szolgáltató (orvos-egyetem), a fogyasztók ill. a potenciális fogyasztók (jobb labor, gyorsabb-jobb mérések, biztosabb diagnózis), a beszállítók (egy-egy reagens anyag szállítója nagyobb potenciált lát a laborban, ezért akár egyezményre lép), az egészségügy(nemzetközileg jegyzett labor lesz)mind-mind előnyösen érintettek, ami végső soron az államnak is jó, mert ha más nem, üde színfolt lesz megtépázott egészségügyünk gyászos képén. Európa valahol ITT kezdődik, ha élhetek a szlogennel – az Unió lényege talán pont ez volt, hogy helyzetbe hozzon, mozgásba lendítsen a nemzeti/regionális piacokon érdekelt sikeres/kevésbe sikeres vállalatokat, intézményeket – fejlődési lehetőséget nyújtva nekik a pénz által.
Negatív aspektus azonban sajnos a hűtlen kezelés. Az EU-s pénzek melegágyat adtak visszaéléseknek. A magyar üzletemberek morálisan nem tudtak felülkerekedni az önérdeken, és nem tudták az EU kínálta lehetőségeket a lehetőségekhez mérten kihasználni. Napokban jött egy cikk, hogy az EU Agrárfejlesztési Bizottsága visszarendel Magyarországtól 12 milliárd eurót, amelyet hazánk anno agrárberuházásokra kapott, ám arra (de inkább nem arra) már réges-rég elköltött. Effajta kínos ügyletek rontják a vállalkozási kedvet, és az ország befektetői imidzsét, nem is beszélve az árfolyamok érzékeny reagálásáról. Szintén kontra érv az, hogy Magyarország az EU-ban töltött 5 év alatt folytonosan egyfajta versenyfutásra van kényszerítve, fokozottabb ellenőrzés alatt áll, mint régebben, és ahhoz, hogy utolérje a környező 2004-ben (vagy később) csatlakozott országokat a mutatóiban folyamatosan a fejlődésre kell törekednie. Véleményem szerint ezek a számszerinti GDP-illetve deficithiány-ráták, ezeknek a folytonos prognózisa kapkodáshoz vezet a tényleges tetteket illetőleg.
Összességében tehát a vállalatok mozgástere nem nőtt nagymértékben. Nem lett nagyobb piaci befolyásuk, illetve a részesedésük, csupán adott volt egy szerv, amely lehetőségeket osztogatott. És mivel struktúrájában a magyar piacgazdaság (szereplői és azok piaci részesedései) nem változtak szignifikánsan, ezért nem mondhatjuk véleményem szerint, hogy kifejezetten pozitív volt a gazdaság szempontjából az Európai Unióban való belépés.

Egyelőre még nem tudok érdemben a témára reflektálni.

Egy észrevétel.
A többség úgy beszél az EU-csatlakozásról, mint egy pozitív vagy negatív lehetőségről, választásról. Amely mellett még számos út "lehetett volna".

Szerintem az EU-csatlakozásnak nem volt reális (!) alternatívája.
Akár vesztettünk vele, akár nem.

Ha nem közeledünk az EU-felé, csökkent volna (valószínűleg) a hozzánk beáramló külföldi tőke, a vámhatárok miatt fokozatosan egyre előnytelenebb helyzetbe kerültünk volna a külkereskedelem terén. A környező országok beléptek volna, így kialakult volna egy elszigeteltség stb.

Az EU belépés nem egyfajta reális eldöntendő kérdés volt a jövőt tekintve.

Kis ország vagyunk.
És még Németország is kis ország a mai globalizált világban!

(Sőt Oroszország is ld. FÁK.)

Kialakultak regionális gazdasági gócpontok.
Nekünk valamelyikhez csatlakoznunk kellett. (2 alternatíva: Kelet v. Nyugat, de a rendszerváltás után utóbbi jöhetett szóba)

Summa summarum: az EU-csatlakozásnak nem volt alternatívája.
Muszáj volt meglépni, nem reális eldöntendő kérdés.
(valaki felhozta a keleti piacok elvesztését stb.)
És emiatt nincs "mi lett volna ha".

Ez a kiindulási alap.
A kérdés az, hogy ezzel a fix, adott lehetőséggel hogyan éltünk, és hogyan tudunk ezzel élni.

Értelmesebb hsz. majd később, ha lesz 1 kis időm.:)

@Lucky Strike: az a 12 millárd euró biztos 12 millárd euró? sztem inkább millió lesz, az sem kevés.

z_kovacs: egyetértek

@Dorot:
igazad van Dorot, szerintem is az EU-s csatlakozással inkább vesztettünk, mintsem nyertünk, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a manapság legnagyobb felvevőpartnernek titulált Németországban már elvileg vége a válságnak és újraindult az import-export, mégsem kelendő újra a magyar áru...másik viszont hogy nem véletlen, mért tart ott a magyar gazdaság ahol: az EU-s mezőgazdasági támogatások több mint 60%-át a franciák kapják, a többi kb. 40-en osztozik a 26 többi ország...még felmerült itt a pályázati kérdés: sztem valaki ne is kezdjen eu-s pályázatba amig nincs tisztában a dolgokkal, mert akor tényleg pórul jár...másrészt én már vettem részt eu-s szervezésű ausztriai táborban, ami a magyar résztvevőknek így ingyenes volt. szóval nem lehet szerintem se feketén-fehéren kijelenteni hogy nyertünk vagy vesztettünk, de tudnunk kell hol a helyünk, mert sajnos nem mi leszünk a vezető hatalom az eu-ban...

@Lucky Strike: végre valaki észreveszi ezeket. Mindig csak azt lehet hallani, hogy nem épül semmi, kivéve persze amikor akik ezt mondják, épp arról panaszkodnak, hogy megint le van zárva egy út a felújítás miatt. Persze nekik semmi sem lehet jó. Valóban rengeteg minden épült/épül az elmúlt pár évben, ezt mondjuk már csak egy-két évig tudjuk kihasználni, sőt Budapest már addig sem. De ezeket észre kéne venni, a most átadott(végre) budai szenyvízgyűjtő és a csepeli szenyvíztisztító is több mint 100 millárd forintba került, ez az unió támogatása nélkül még jó pár évig(évtizedig)nem valósult vna meg.
Alternatíva pedig tényleg nem nagyon állt rendelkezésünkre, egyszerűen nem volt más választás, mint belépni az EUba, különben csak jobban és jobban leszakadtunk volna, most pedig arra kell törekedni, hogy minél több előnnyel járjon a tagságunk, a negatív hatásokat pedig minimalizálni kell.
De aki szerint ennyire rosszul jártunk,(korábbi hozzászólásomban ott vannak a számok, hogy elsődlegesen semmiképpen nem)aszerint ki kéne lépnünk az EU-ból? ha valóban ilyen rossz és gonosz az EU akkor vajon miért akar mindenki belépni? Az Eu nélkül csak egy apró pont lennénk a globális versenyben, így tartozunk egy közösséghez, egy egységhez, ami garantál egy színvonalat, és emellett lehetőséget is ad

Igazatok van, elírtam!!! Nézzétek el, késő volt!

@brady: Valóban nem szabad az EU-hoz teljesen negatív előítéletekkel fordulni. Az EU lehetőség, amely természetesen nem kötelező, de a tagság magában hordozza a fejlődést. Sajnos Magyarország a rendszerváltáskor történő strukturális országátalakítás után egy valamit megörökölt - a mentalitást. Éretlen mentalitás az, hogy állami posztot betöltő emberek magáncélokat, magánprofitokat hajhásznak és kvázi fittyet hánynak az óriási lehetőségek felelősségteljes kiaknázására. Az EU széttagolt politikai hagyományt illetőleg, míg itthon kígyót békát üvöltenek a pártok egymásra, addig Németországban az ellenfelek csupán politikai nézetben ellenfelek. Az EU-s pénzek itthon sajnos melegágyként szolgáltak a korrupciónak. Későn és lazán lettek a pénzküldések és a tenderek felügyelve. Éretlenek voltunk. Egy olyan ország, amely az EU-s pénzek 'bekavarása' nélkül is hanyatlik morálisan és gazdaságilag is, képtelen és éretlen arra, hogy nemzetközi kérdésekben is felelős döntéseket hozzon. A tenderkiírás szabályosságát és a verseny tisztaságát az önérdek vezérelte Magyarországon nehéz valóban leellenőriztetni, és a tényleges állami/népi/infrastrukturális/(erkölcsi??) fejlődés szolgálatába állítani.
Örüljünk, hogy fel lettünk véve. A lehetőség megvan, fejet le, húzzuk az igát.

Én azokkal értek egyet, akik úgy gondolják, hogy EU-s "szereplésünket" nem lehet sem kizárólag pozitív, sem negatív jellemzőkkel leírni.

Az EU-ba be "kellett" lépjünk, mert valóban csak egy kiszolgáltatott kis pont lennénk nélküle.

Azzal, hogy egyes lehetőségekkel nem tudunk élni, az pl. nem az EU hibája. (ld. elhibázott pályázatok)

Ami valós (!) negatívum szerintem az az
a) elvesztettük az orosz ("szovjet") piacot, ld. hazai konzervipari termékek
b) növekedett a verseny és nem voltunk erre felkészülve ill. már eleve előnyösebb pozícióban levő vállalatokkal kellene megküzdenünk
c) az agrártámogatási rendszer számunkra nem épp kedvező
d) Bulgária és Románia belépésével fokozatosan egyre kevesebb támogatást fogunk kapni
stb.

A korrupció bosszantó dolog, de a milliárdos nagyságrendű összegekhez képest még így is elenyésző. Nem tudható be annak annyi negatívum, mint amit páran írtak.
"Több mint bűn: hiba." Inkább ez a jellemző.
A szakértelem, a hozzáértés, rátermettség hiánya, alulinformáltság és vállalkozások, vállalkozók esetében sokszor a nyelvtudás hiánya.
(Mert ebben sereghajtók vagyunk Európában.)

Plusz kontra valóban, hogy nem vagyunk nagyhatalom (bár ez inkább semleges TÉNY, mintsem érv valami mellett v. ellen). És valóban, nem mi fogjuk megszabni a feltételeket.
Sokszor előfordulhat, hogy a fejünk felett megegyezve, számunkra kedvezőtlen döntést hozhatnak majd meg.
Viszont szerintem ez akkor is meglenne, ha nem lennénk tagok. (mint kis országra, ránknehezedne ez a nyomás)

Pozitívum:
Előbb-utóbb szabadon vállalhatunk munkát, javult a kapcsolat az egyetemek között. Határátkelés stb.
A pályázaton elnyerhető összegek magasabbak, mint amennyit befizetünk a közös kasszában. Ezt a lehetőséget ki kellene aknázni.
Mindenképpen jó, hogy egy vámhatároktól mentes közös piacra exportálhatunk. (még ez a kicsit előnytelen versenyhelyzet is jobb, mintha kívülrekednénk)
Stb.

Elsőre ennyit.

Mint szinte mindennek, ennek is van jó ill. rossz oldala.

Véleményem szerint is az Eu és hazánk kapcsolatát,ugyanúgy mint sok más dolgot nem lehet csak feketén-fehéren nézni.Annál összetebb,szerteágazóbb az ügy ma és valószínű 10 vagy 20 év múlva is az lesz.
Pro érv ,hogy a vállalatok a tőke szabadon mozoghatnak a tagállamok közt,mint ahogy a polgárok is.Ki tudnunk úgy utazni Bécsbe,Londonba,Amszterdamba,hogy senki még csak a személyinket se nézi meg,ez például huszonegynéhány éve elképzelhetlen volt,sőt még néhány éve is.A cégek,vállalatok a tevékenységüket könnyen kiterjeszthetik,ill a szabadon mozgás megnöveli a versenyt a beszállítók közt is,ami hatékonyságra ösztönöz.Visszatérve az állampolgárokra az Eu-ban szabadon vállhatnak munkát(bár néhány tagállam ezt korlátozni igyekszik),ami valószínű az elmúlt évek tömeges munka bevándorlásnak is a következménye(lsd.lengyelek helyzet Nagy-Brittaniában-ugyanakkor ezt a hullmámot sok vállalkozás meglovagolja-az utóbbi időben a fapados légitársaságok "kedvenc"küzdőtere lett a lengyel-brit útvonal-bár hozzátenném a válság hatására a kivándorlások is csökkentek)
Kontra:mezőgazdaság!Mozgásterét a közös agrárpolitika szigóruan szabályozza,attól el a tagállamok nem térhetnek el,így például a kisbirtokos termelőknek mozgásterét erősen leszűkíti hazánkban is.

Hasonlóan egy-két előttem szólóhoz én is úgy vélem, hogy az EU-hoz csatlakozás nem lehetőség volt, hanem amit mindenképpen meg kell tenni. Azonban a csatlakozás előtt és még most is nyitott kérdés, hogy milyen eredményeket érnek el, esetleg hátrányokat szenvednek a vállalatok, ezzel a társadalom egésze.
Szerintem az egyik ágazat, mely az első szakasznak egyértelmű vesztese, de a mai napig nem javult jelentősen a helyzete, a mezőgazdaság. Az EU csatlakozás után nem sokkal jelentősen szigorodtak a szabályok, feltételek, melyet a gazdák jelentős része nem tudott követni.
A határok kinyitásával, főleg 2008 után, amikor már ilyen szempontból még szorosabb lett a kapcsolat, a munkaerő egyértelműen szabadon áramolhatott. Ezt talán leginkább az egészségügyben dolgozók tudták kihasználni, például gondolhatunk az angliai fogászati rendelésekre. Ezzel együtt a gyógyturizmus fellendülése is jelentős, egyre több elsősorban Nyugat-európai utazik ilyen céllal Magyarországra.
Ehhez kapcsolódóan a turizmusban is megfigyelhető, hogy a hasonló területekről érkezők kerülnek túlsúlyba a külföldieknél a németekkel szemben.
Azonban még mindig van egy olyan terület, mely fejlődésével talán még inkább kitágulnak a határok, ez az Euró bevezetése, bár ma kérdés, hogy 2015 előtt be lehet-e vezetni.

Előttem szólókkal egyetértésben én is elfogadom azt a tényt, hogy nem volt igazán lehetőségünk arra, hogy visszautasítsuk a tagságot. De miért is kellett volna. Rengeteg példa jól mutatja, hogy a csatlakozás lehet sikertörténet is. Csak egy hatalmas probléma van: ezek a sikertörténetek általában elkerülik kis hazánkat, és inkább fejlettebb európai országokban jelennek meg. Magyarország ennek ellenére próbál felzárkózni a sok esetben szigorú feltételek mellé, ami sokkal nehezebb, hiszen lépéshátrányból indulunk, mélyebbről jövünk, mint egyes tagtársak. Azonban mégsem használjuk ki kellőképpen az adódó lehetőségeket. Hogy miért? A válasz talán a nemzeti mentalitásban keresendő. A magyar a forgóajtón mögötted megy be, de előtted jön ki. És a kiskapukat mindig megtaláljuk. Ez lehet a legfőbb oka annak, hogy nem tudjuk igazán kihasználni az Unió adta gazdaságélénkítő lehetőségeit. Természetesen mindig van ellenpélda is, hiszen sokan jól tudták hasznosítani az esetleges támogatásokat, csak mivel sok a betömetlen kátyú, ezért nagyon nehéz lengéscsillapító nélkül manőverezni a gazdaságunkat. Mihelyt ezek a rések megszűnnek, és nem csak ideiglenesen, hanem mélyrehatóan újraalakítjuk az egész rendszert, működni fog az Unióval való együttműködés. Elsősorban mentalitásbeli fejlődésen kell végigmennünk ahhoz, hogy az emberek azután nyíltan és tiszta tudattal tájékoztathatóak legyenek az esetleges jövőbeli lépésekről. De nagyon hosszú az út oda, és jelenleg úgy érzem, hogy nem vagyunk elég kitartóak. Tehát lényegében, még ha kis mértékben is, de fejlődött gazdaságunk az elmúlt években, és ez persze részben az Uniónak köszönhető. De sokan nem látják azt, hogy mi lehetne, HA, és amíg ebbe nem kóstolunk bele, addig nem is javul a helyzet. Kitartás kellene, és egyetértés, ami jelenleg nincs. De még lehet...