Kedves Bloggerek!

 

A közelmúltban egy népszerű amerikai talkshow műsorvezető Jimmy Kimmel november 17-ikére meghirdette a második „National Unfriend Day”-t, amely kapcsán arra buzdította nézőit, hogy töröljék azokat a facebookos ismerőseiket, akiket valójában nem vagy csak alig ismernek. A kezdeményezés persze csak egy vicc (https://www.youtube.com/watch?v=OK5cyXac48Y), de a showman néhány érve az effajta barátságok ellen azért megfontolandó. Magam is átfutottam az ismerőseim listáját a Facebookon, és bevallom a 347 barát közül néhány esetben csak bajosan tudtam volna megmondani, hogy tulajdonképpen honnan is ismerem őket (azért hosszas gondolkodás után beazonosítottam a legtöbbet). A sok ismerős között jó pár volt (és néhány jelenlegi) diákom is megtalálható, így néha az is átfut az agyamon, hogy oktatóként vajon kell-e nekem a hallgatók viselt dolgairól ennyi mindent tudnom, és kell-e szembesülnöm egy két keményebb buliban készült fényképpel.

Az talán nem meglepő, hogy egy 2010-es amerikai felmérés szerint az egyetemi hallgatók 95%-a fenn van a Facebookon, az már talán inkább, hogy a tanárok 73%-a is (Roblyer et al., 2010). A kutatás arra is rámutatott, hogy míg a hallgatók nyitottabbak lennének arra, hogy a Facebookot intenzívebben használják az egyetemi kurzusok támogatására, a tanárok azért inkább a „hagyományosabb” kommunikációs formákat kedvelik, pl. az emailt. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy valójában nagyon kevés ismerettel rendelkezünk ezen a területen, hisz maga a Facebook is csak 2004-ben jött létre, a kutatások száma ezen a területen pedig még elenyésző.

A Wikipedia valamivel öregebb (2001-ben hozták létre), de a wikipedia társadalmi hatásait vizsgáló kutatások száma is meglehetősen kevés. Neil Waters, a nem túl híres Middlebury College-ban japán történelmet oktató tanár, még 2007-ben azzal szerzett kevéske ismertséget magának (még a Times is írt róla), hogy kijelentette, diákjai felelősek a házi dolgozatokban megjelenő adatok pontosságáért, és a Wikipediát pedig nem fogadja el az irodalomjegyzékek részeként. Waters akkor döntött így, amikor kiderült, hogy az internetes enciklopédia egyik szócikke tévesen azt állította, hogy az egyik legismertebb 18. századi japán konfuciánus filozófus, Ogyu Sorai műveiben támadta volna a Tokugawa-dinasztiát. Azóta hál’ Istennek a Wikipedia szerkesztői kiköszörülték a csorbát, de az eset azt mutatja, hogy egy szűk szakmai területre vonatkozó információk tekintetében a Wikipedia valóban számos pontatlanságot mutathat. Bár a Vállgazd blog hozzászólói mereven elzárkóztak attól, hogy a Wikipédiát egyetemi dolgozatukban felhasználják, jelen sorok írója már találkozott olyan hallgatókkal, akik nem tudtak ellenállni a kísértésnek, és akár szó szerint is átvettek részletetek egyes szócikkekből (a lebukás esélye, talán mondanom sem kell, ilyen esetekben igen magas). A Wikipediát ettől még persze nem kell kerülni (nem is nagyon lehet, hiszen a Google majd’ mindig az első találatok között említi az oldalt), de érdemes fenntartásokkal kezelni a tartalmát. Azt tanárként is hasznosnak gondolom, ha a szócikkek végén található forrásoknak utánanéztek, illetve azokra építetek, ahogy Borrrzalom, StGary vagy klippan javasolja (már persze, ha nem a People magazin legfrissebb számáról van szó), wikipediás hivatkozást azonban én sem fogadok el. Végül szeretnék egy tévhitet eloszlatni: bármilyen meglepő, még a tudományos írásokban is lehetnek tévedések, hibák, pontatlanságok, így általánosságban elmondható, hogy még a szakmai anyagokat is érdemes kritikusan olvasni. A hozzászólásom első részében hivatkozott Roblyer és szerzőtársai (2010) által írt cikk például mindössze 182 diák és oktató válaszain alapul. Az is valószínű, hogy akik a kutatás keretében hajlandóak voltak egy on-line kérdőívet kitölteni, nagyobb valószínűséggel vannak fenn a Facebookon, mint azok, akik nem vettek részt a felmérésben. Azaz a kutatók eredményei csak erős fenntartásokkal általánosíthatóak, az egyetemi Facebook felhasználók aránya minden bizonnyal alacsonyabb lehetett a leírtaknál.

Szántó Richárd