Érdekes, hogy Japánban például az emberek mennyire elkötelezettek a cég iránt, amelyiknél dolgoznak. Számukra mindennél fontosabb a munka és a munkahely és teljesen képesek azonosulni az adott vállalat gondolkodás módjával, stratégiájával. Érdekes, hogy náluk a munka fontosabb, mint a család. Szerintem ez már túlzás, bár nehéz egy teljesen más kultúrát ilyen távolról megitélni.

Véleményem szerint az elköteleződés az alkalmazott munkahelye iránt legalább annyira az alkalmazott, mint amennyire a munkáltató feladata is. Minél jobban elkötelezett valaki, annál hatékonyabban fog dolgozni, annál hasznosabb lesz a munkahelynek, és annál jobban is fogja magát érezni, hogy azon a munkahelyen dolgozhat, ahol. Az nem személyiségtípus kérdése, hogy ki mennyire tud elköteleződni, viszont az már igen, hogy az adott vállalatnál milyen munkakört tölt be az adott személy, és az neki mennyire illeszkedni a személyiségprofiljához. Ha nagy az illeszkedés, akkor hajlamos lesz elköteleződni.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a mai munkavállaló az esetek tobbségében nem elkötelezett a foglalkoztató cég iránt, ha ez nem így volna, sokkal többen szeretnék a munkájukat. Az elköteleződés lenne az ideális eset, a munkában a munkavállaló önmegvalósításra lelne, a munkája is effektívebbé válna.
Az a munkavállaló akinek a munkaköre egyáltalán nem kapcsolódik a cég tényleges tevékenységéhez (például a kantin szakácsa egy számítástechnikai vállalatnál) nagy valószínűséggel nem fog kötődni a munkáltató profiljához.