A marketing feladatai közé tartozik a látens fogyasztói igények felszínre hozatala. Ennek egyik példája lehet a fogyasztási célú rövidtávú hitelek felvétele. A vállalatok oldaláról vannak-e e megközelítésnek etikai korlátai?

 

Kedves Blogolók!

 

Mondanivalómat azzal kezdeném, hogy az üzleti vállalkozások alapvető célja fogyasztói igény kielégítése nyereség elérésével. Jótékonysági szervezetek is nyújthatnának elméletileg megoldást (akár látens igényeink kielégítésére, akár hirtelen pénzszűke esetén), és abban az esetben a profitszerzés kritériumával nem kellene foglalkozni, nem kellene a tulajdonosnak értéket teremteni.

Ahogy nagyon helyesen többen utaltatok rá (Kinetti, Pluriel, Isosisko, Nagy eszeki ember vagy Lacika), jelen esetben nagyon fontos az állam szerepe, a szabályozás. Az állam feladata például a bankok szabályozása esetében, hogy meghatározza a maximálisan behajtható összegek mértékét ezen rövidtávú hitelek esetében, (amire voltak, vannak is kísérletek Magyarországon is). Az állami szabályozás „kényszerítette ki” a THM feltüntetését is, és persze jó, hogy feltüntetik, de egyetértek azzal a megjegyzéssel is, hogy sokaknak fogalmuk sincs, mi is az a THM. (THM: Teljes hiteldíj mutató, ami tartalmazza a hitellel kapcsolatban felmerülő összes kamat-, díj- és kezelés költséget, (hitelbírálati díj, szerződéskötési díj, kezelési költség, folyósítási jutalék)). Véleményem szerint az etikus vállalatoknak, (a felelős bankoknak) marketingtevékenységük keretében feladata a fogyasztók képzése, oktatása, (lásd például Tömör professzort a Raiffeisentől). A személyesen befáradó ügyfelet a személyes eladás keretében teljes körűen tájékoztatni kell, (ez a teljes körű tájékoztatás semmiképpen sem a tv-reklámok feladata), jelen példában, a bankok esetében arról, hogy kedves fogyasztó, az eredeti összeg 2-szeresét, vagy épp 3-szorosát fogod visszafizetni, ennyi lesz a teljes visszafizetendő összeg, ilyen és ilyen lesz az ütemezés, havi bontásban ennyit és ennyit fogsz fizetni. Véleményem szerint a teljes körű tájékoztatás, a minden információval való ellátás, az összes lehetőségre, veszélyre és kockázatra való rámutatás az etikus magatartás, (és ezen a ponton vitatkoznék Lalikirállyal, aki szerint az üzletben nem létezhet etika).

A témával kapcsolatban, a fogyasztók viselkedésével kapcsolatban az jutott eszembe, hogy a belülről irányított fogyasztó meggyőződései, értékei szerint cselekszik, a kívülről irányított pedig a társadalmi környezet elismerését kívánja elnyerni, a környezet vélt vagy valós elvárásait tekinti irányadónak, és ezen elvek mentén, nem túl megfontoltan és átgondolva vesz meg például hitelre egy plazmatévét, vagy éppen egy drágább karácsonyi ajándékot, amire igazából nincs is pénze.

Reklámetikai szabályozások tiltják, hogy a reklámok megvezessenek, becsapjanak. A reklámok nem feltétlenül az ördögtől valók, hisz informálnak, tájékoztatnak, emlékeztetnek vagy akár szórakoztatnak is. Emellett természetesen látens igényeinket is igyekeznek felszínre hozni, vagy épp meggyőzni a termék vásárlásáról, (de szükségletet nem tudnak teremteni).

Lalikirály gondolatával teljesen egyetértek: a végső döntés mindig a fogyasztó kezében van, soha nem a Providentében, vagy egyéb (pénz)intézet marketingesének vagy értékesítőjének kezében. Zárszóként még annyit: legyünk tudatosak, tájékozódjunk, kérdezzünk, és ismerjük a saját (pénzügyi) kereteinket, határainkat, esetleg tudjuk azt is, hová forduljunk segítségért, vagy ha sérelem ér minket. Működő civil szervezetek például: Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület, Fogyasztói Jogérvényesítő Szervezet, sérelem esetén pedig a GVH Fogyasztóvédelmi Irodájához, vagy a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz tudunk fordulni.

Mindenkinek további jó blogozást kívánok,

Szabó Ágnes